A koronavírus-járványt követően a háború mellett a klímaváltozással kapcsolatos diskurzus is új lendületet vett. A zöld szervezetek és aktivisták közül többen kifejezetten radikális eszközökkel kísérlik meg a környezetvédelem ügyének kihangosítását, világhírű művészeti alkotásokra támadnak vagy utakat zárnak el a forgalom elől. A kétségtelen figyelemfelkeltés sikere mellett azonban kérdés, hogy a markáns akciók támogatásra találnak-e a társadalomban, illetve hoz-e a 15 percnyi hírnéven túli ismertséget is számukra?

A nemzetközi média napirendjének állandó szereplőjévé néhány évvel ezelőtt vált a klímaváltozás. A tágabban értelmezett témában megsűrűsödő fajsúlyos események és szereplők megjelenését a koronavírus-járvány erőteljesen korlátozta. Nem pusztán a járványhelyzet általános negatív hatása miatt, amely a korábbi normalitást felülírta, de mint fontos társadalmi kérdés jelentőségét is csökkentette az azonnali veszély. Az új kihívás a klímadiskurzus hírértékét is csökkentette, a médiából szinte teljesen el is tűntek az ezzel foglalkozó cikkek, és az olyan emblematikus szereplők is jóval kevesebb megszólalási lehetőséget kaptak, mint Greta Thunberg svéd zöld aktivista.

A Covid-járvány enyhülésével új lendületet vettek a zöld mozgalmak, a média napirendjére is visszakerült a téma, ahol azonban a hírek már nem a nagy létszámú demonstrációkról, sokkal inkább a klímaalarmisták performanszairól szólnak.

Az egyik ilyen újszerű tiltakozási forma a neves művészek műalkotásai elleni fellépések. Az elmúlt félévben a Just Stop Oil, a Letzte Generation és az Ultima Generatione aktivistái többek között Wermeer, Van Gogh, Monet, Picasso, Raffaello, Leonardo, Boticelli világhírű alkotásait kenték össze valamilyen anyaggal (pl. festékkel, paradicsomlevessel, burgonyapürével). Az akciók megosztották a nemzetközi közvéleményt, és úgy tűnik, a magyar fiatalok sem tudtak azonosulni ezzel. Az Ifjúságkutató Intézet és a Klímapolitikai Intézet közös, 1000 fős, reprezentatív kérdőíves kutatása azt mutatja, hogy a 15-29 év közötti fiatalok 69 százaléka szerint nem helyes, de nem is hatásos ez a módszer.

A zöld mozgalmak előszeretettel használnak radikális jelszavakat, szlogeneket, és gyakorta érvelnek azzal, hogy azért fogalmaznak túlzóan, mert fel akarják rázni az embereket, illetve rá akarják irányítani a figyelmet környezetünk súlyos helyzetére. A klímaalarmizmust elítélők viszont állítják, a folyamatos félelemkeltés hosszabb távon éppen a kívánttal ellentétes hatást fejt ki, szorongásba és cselekvésképtelenségbe torkollhat. Anélkül, hogy ebben igazságot tennénk, megkérdeztük a fiatalokat, hogy ők mit gondolnak erről a kérdésről. A kutatásban az Extinction Rebellion egy korábbi, 2021. őszi klímatüntetésén alkalmazott szlogenjét teszteltük, ami így szólt: „A bolygó neve halál?” A fiatalok közel kétharmada (64%) foglalt állás úgy, hogy az említett és az ahhoz hasonló jelmondatok hangoztatása nem helyes és egyben hatástalan is.

Több olyan szervezet létezik, amely az emberiség ökolábnyomának csökkentése érdekében a gyermekszületések ellen kampányol. Ilyen mozgalmak például a Voluntary Human Extinction Movement, a Population Matters, a Conceivable Future, a Birth Strike. Emellett Magyarországon is újságírók, ismert emberek (pl. Vági Márton, Winkler Róbert, Pumped Gabó) sora szólalt már fel a születésszabályozás mellett. Az antinatalizmus hirdetői között filozófusokat (pl. David Benatar), politikusokat (pl. Alexandria Ocasio-Cortes, USA, demokratapárti képviselő) és neves médiatermékeket (pl. Guardian) is találunk. Az egyre terjedő felfogásnak egyelőre nincs többségi támogatottsága, a magyar ifjúság körében biztosan nem. A fiatalok közel kétharmada (63%) helyteleníti az emberi születésszám elleni kampányokat, és nagyjából ugyanennyien (64%) tartják azt hatástalannak a környezetvédelem szempontjából.

Kérdés: Ön szerint a következő, környezetünk megóvása érdekében tett lépések inkább helyesek vagy helytelenek?

Kérdés: Ön szerint a következő lépések ténylegesen mennyire hatásosak a környezetünk megóvásáért folytatott küzdelemben?

Az elmúlt hónapokban több olyan eset történt az Egyesült Királyságban, Németországban, Hollandiában és Olaszországban, ahol a klímatüntetők forgalmas útszakaszokat zártak le demonstrációs céllal. Ezek a megmozdulások néhány esetben halálesetekkel is jártak, mivel a tiltakozók a tűzoltóság és a mentőszolgálat járműveinek sem biztosítottak szabad utat. Ami a magyar fiatalokat illeti, a szűkebb többség (57%) nem értett egyet azzal, hogy a demonstrálók forgalmas utakat zárnak le a klímaváltozás megoldatlanságára hivatkozva, de az ifjúság ebben a kérdésben tűnt a legmegengedőbbnek. A fiatalok 37 százaléka tartotta helyesnek ezt a véleménynyilvánítási módot és 30 százalékuk hatásosnak is gondolta azt, a többség azonban sem helyesnek, sem hatásosnak nem tartotta (52%).

A zöld mozgalmak más felfogású, ám szintén divatos akciója a szemétszedés és a faültetés, amelyből szintén sokat láthatunk manapság. Ezekkel a fellépésekkel kapcsolatban a fiatalok már sokkal támogatóbbnak bizonyultak.

A faültetést 88 százalékuk helyeselte, 76 százalékuk hatásosnak értékelte azt. A szemétszedésnél ez az arány 87 és 77 százalék volt, ami szintén elsöprő mértékű pozitív hozzáállást mutat.

Az Ifjúságkutató Intézet és a Klímapolitikai Intézet közös kutatása a környezetvédelmi szervezetek és a zöld influenszerek ismertségére is kitért. A bírósági nyilvántartás szerint közel 2000 olyan egyesület, alapítvány, közalapítvány található hazánkban, amelynek a cél szerinti besorolása a környezetvédelemhez kötődik. A 15–29 év közötti fiatalok többsége ugyan tud spontán is említeni olyan külföldi vagy hazai zöld szervezetet vagy mozgalmat, amelyik kötődik a környezetvédelemhez, azonban jellemzően csupán egyet. Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a jelentős számú szervezet ellenére csupán néhány olyan van, amelyik képes elérni a fiatalokat. A leggyakrabban megnevezett szervezet a Greenpeace volt, amelyet a fiatalok több mint fele (57%) említett. A második legtöbb említést a WWF kapta (18%), amelyet a Kék Bolygó Alapítvány (6%), majd a Fridays for Future (5%) követett a sorban. Az összes többi megnevezett környezetvédő szervezet a válaszolni tudók 2 százaléka között oszlott meg.

Kérdés: Meg tud nevezni, külföldi vagy hazai zöld szervezeteket, mozgalmakat? Ha igen, melyek ezek?

A környezetvédelmi influenszereknek még alacsonyabb az ismertségük. A fiataloktól azt kérdeztük, meg tudnak-e nevezni olyan külföldi vagy hazai személyt, aki a környezetvédelem ügyéért sokat tesz. Ezer válaszadóból mindössze 79-en, tehát a megkérdezettek 8 százaléka volt erre képes. Az említések harmadát (32%) kapta Greta Thunberg, negyedét (26%) Áder János volt köztársasági elnök, a Kék Bolygó Alapítvány elnöke, a harmadik helyen pedig Puskás Péter színész, énekes, médiaszemélyiség végzett (10%), akit Leonardo DiCaprio hollywoodi filmsztár követett (7%). Az említetteken felül is hangzottak el még nevek, de ezen említéseknek az aránya nagyon elenyésző maradt.

Kérdés: Meg tud nevezni olyan (külföldi vagy hazai) személyt, aki a környezetvédelem ügyéért sokat tesz? (Ha többet is meg tud nevezni, az Ön szerint legfontosabbat nevezze meg.)

Az Ifjúságkutató Intézet és a Klímapolitikai Intézet közös kutatása rávilágít arra, hogy a magyarországi fiatalok a szélsőséges klímavédelmi akciókkal kapcsolatosan kritikusak, dacára annak, hogy a radikális zöld mozgalmak fellépéseinek középpontjában döntően éppen a „lázadó” fiatalabb korosztály megszólítása és mobilizálása áll. A felmérés alapján kijelenthető, hogy a közhiedelemmel ellentétben az ifjúság – a véleménynyilvánítás szintjén – sokkal inkább támogatja a tettekben mérhető környezetvédelmi akciókat, mint a puszta kommunikációs megmozdulásokat.

A kutatás további tanulsága, hogy miközben egyre több civil szervezet és személy azonosítja magát a környezetvédelem vagy az éghajlatváltozás ügyével, valójában tevékenységük a magyar ifjúság szemében – néhány kivételtől eltekintve – nem érzékelhető, kivételt képez a Greenpeace, amelyet a fiatalok több mint fele azonosít a környezet védelmével. Ez természetesen nem minősíti sem a fiatalok által ismert, sem az ismeretlen szervezetek munkáját, de az biztos, hogy utóbbiak jóval többen vannak és a fiatalok elérésében kevésbé tudnak eredményesek lenni. Az ifjúság körében a nemzetközi márkák összességében ismertebbek, mint a hazaiak, ezért ezen a téren a magyar civileknek még bőven lehet tennivalójuk, amelyek – a fiatalok szerint legalábbis – valódi tettek és nem puszta kommunikációs akciók kell legyenek.

Kitta Gergely – Székely Levente