– A sajtó, a média ellenség – idézte Szánthó Miklós az Egyesült Államok egykori elnökének, Richard Nixonnak a szavait, amelyeket egy titkos megbeszélésen Henry Kissingernek mondott, és néhány éve vált nyilvánossá. A Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) kuratóriumi tagja, az Alapjogokért Központ főigazgatója a II. Kárpát-medencei magyar médiatalálkozón elmondott beszédében kiemelte, az idézet bizonyítja, hogy a történelemben nem példa nélküli médiaharcokról beszélni – számolt be az előadásról a Magyar Nemzet.

– Nem köszöntött be a liberális demokráciák globális győzelme. Ma azt látjuk, hogy háborús időket élünk, több színterén is csaták zajlanak: háború van a szomszédságunkban, súlyos ellentétek a geopolitikai mezőben, harc folyik az energiahordozókért és a médianyilvánosság csataterein is – fogalmazott az előadó.

– Nyugaton a geopolitikában, valamint a nyilvánosságban, a populáris kultúra szférájában két, egymást kizáró világnézet feszül egymásnak: a magát idealistának hirdető progresszió feszül neki a valóságot előtérbe helyező józan észnek. És jelenleg úgy áll a dolog, hogy globálisan messze a liberális megközelítés van túlsúlyban – húzta alá. Kiemelte, hogy ehhez a liberálisok három cselt alkalmaztak: semlegesség, fake news, vádaskodás.

– A semlegességi cselük szerint csak az számít függetlennek, valamint objektívnak, aki osztja a liberális világnézetet

– árulta el Szánthó Miklós. Jelezte: a szélesebb közvéleménnyel elhitetik ezek a fórumok, hogy a liberális megközelítés a független. 

– Ehhez kapcsolódik a fake news – tért át a második cselre a kuratóriumi tag. Felhívta a figyelmet, hogy pár éve kezdődött egy vita, amely súlyos kérdéseket vet fel a liberálisok demokráciához való viszonyáról. Továbbá leszögezte: a liberális emberjogi szakértők szerint újságírók állnak szemben a propagandistákkal. – A harmadik csel lényege, hogy aki nincs velük, az nem demokratikus, nem jogállami mentalitású. Sőt szerintük a liberálistól eltérő demokráciafelfogás nem is számít demokráciának – hangoztatta az Alapjogokért Központ vezetője.

Azonban mára Szánthó szerint Magyarország e tekintetben is lokális kivétel lett a globális trendek alól, ahol valamennyi vélemény szabadon megjelenhet és terjedhet. Felidézte, hogy a rendszerváltás után a posztkommunista elitek ügyesen konvertálták át a negyvenöt éven át felhalmozott politikai tőkéjüket, a kétezres évek közepéig pedig a véleményformálás monopóliuma is a balliberális oldal kezében volt.

– Ebben indult meg lényegi változás már akkor, amikor a jelenlegi kormánypártok ellenzékben voltak 

– emlékeztetett Szánthó arra, hogy ebben az időben egyre több jobboldali-konzervatív sajtótermék jelent meg. Ismertette: ez a folyamat felgyorsult 2010 után, amikor a jobboldal kétharmados sikert ért el. 

– Az egyensúlyi állapotot még nem értük el, de összességében azt kell látnunk, hogy mindazon vádakkal szemben, amelyeket a baloldal megfogalmaz, nem jobboldali térfoglalásról, hanem a posztkommunista struktúrák lebontásáról van szó 

– állapította meg. A szakértő szerint a baloldalon abba születtek bele, hogy a média kilencven százaléka balliberális és csak tíz százaléka jobboldali. Továbbá jelezte: a liberálisok lenézik az embereket. Példaként említette, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság korábbi elnöke a magyar miniszterelnökről szólva úgy fogalmazott: vannak olyan politikusok, akik túl sokat foglalkoznak az emberek véleményével.

Az Alapjogokért Központ főigazgatója szerint a politikai testtartások is nagyon felcserélődtek az utóbbi időkben. – Míg korábban a baloldal küzdött az általános választójogért, ma gyakorlatilag tagadja a népszuverenitást, mélységesen lenézi az embereket, megveti a választókat, egyfajta posztmodern elitizmus jellemző rájuk; és populistának minősítik, aki az emberekhez akar szólni – mondta.

Mint jelezte, korábban akik a nők jogaiért küzdöttek, ma azt mondják, nincs is olyan, hogy nő, a szólásszabadság harcosaiból pedig a legelvakultabb cenzorok és szellemi viceházmesterek lettek. 

– A vélemények sokszínűségét hirdető internetbajnokokból a korlátozás nagymestereivé, pacifista békegalambból militarista héjákká lettek – mutatott rá Szánthó. A főigazgató kiemelte, hogy mindeközben a konzervatív oldal lett a józan ész, az átlagos, nyugodt, folyamatos érzékenyítő forradalmaktól mentes életet élni kívánók, a szólásszabadság és a béke képviselője.

– Magyarország kapcsán mindezen felül még azért is frusztráltak a globalizmus szószólói, mert itt politikailag sikeres is a megszerveződő konzervatív, patrióta jobboldal. Ez egyfelől önérdem, másfelől a hazai baloldal önsorsrontásának is köszönhető. Elnézve az egyharmadot, nem csodálkozom a kétharmadon – szúrt oda az ellenzéknek.

– A történelem helyett a történelem végéről szőtt ábrándoknak van vége, a történelem folytatódik, a liberális hegemóniára irányuló törekvések a civilizációnkban erősek, ezért tovább kell építkeznünk 

– fogalmazott Szánthó, aki aláhúzta: rá kell tudnunk mutatni, hogy a posztmodern liberalizmus valójában totalitárius ideológia, mert van egy képe arról, hogyan is kellene – szerintük – működnie a világnak, és ha erre valaki nemet mond, azt meg akarja semmisíteni.

– Ehhez a harchoz tudatosítanunk kell magunkban, hogy jó célokért, Istenért, hazáért, családért küzdünk; sőt a mi céljaink a jó célok, a mi újságíróink a jó újságírók. Együtt erő vagyunk, szerteszét gyöngeség – zárta a beszédét Szánthó Miklós.

Az esemény egyéb megszólalásairól szóló tudósításunkat IDE KATTINTVA találja meg.