Már hét éves kortól ajánlják azt a gyerekkönyvet, amelynek címe La Violence, vagyis “Az erőszak”, ezt a témát járja ugyanis körbe, ám igencsak fehérellenes megközelítésben – számol be róla a V4NA Hírügynökség. A könyvben többek között olyan kérdésekre keresik a választ, hogy a férfiak mindig is erőszakosak voltak-e, illetve azt is elmagyarázzák a gyerekeknek, hogy mire való a törvény és hogy joguk van-e visszaütni, ha valaki megüti őket.

Caroline Valentin francia esszéista szerint

a legnagyobb probléma azonban az a kiadvánnyal, hogy szisztematikusan azt hangoztatja, hogy a fehérek a felelősek minden rosszért, a színes bőrűek pedig a jófiúk és az áldozatok, a BLM mozgalom szimpatizánsai.

Twitter-bejegyzésében az esszéista felteszi a kérdést, hogy

a könyv szerzői vajon tudatában vannak-e annak, hogy a kiadványuk rasszista.

Caroline Valentin megkereste a könyvet megjelentető Éditions Milan nevű könyvkiadót és megkérdezte őket a tartalommal kapcsolatban. Azt a választ kapta, hogy meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy miről szól az élet, különös tekintettel a fajgyűlöletre.

A könyvben található illusztrációknak egytől egyig az az üzenete, hogy a fehérek a rosszak és a bűnelkövetők, van például olyan kép, ahol egy iskola udvarán egy fekete tanár próbál kibékíteni két veszekedő fehér diákot, egy másik rajzon az látható, hogy egy fehér férfit bilincsbe verve visznek a színes bőrű bírónő elé.

Ez azonban nem az egyetlen olyan gyerekeknek szóló francia kiadvány, mely a fajgyűlölet témájával foglalkozik, megjelent egy másik könyv is, amely többek között a rasszizmus, a blackface és az iszlamofóbia fogalmát taglalja, a címe alapján gyerekeknek szóló antirasszista kézikönyv.

Szerzője, a Rakidd művésznevet használó marokkói származású Rachid Sguini gyermekként rasszizmus áldozata volt és elmondása szerint még ma is az. Könyvének az a célja, hogy elmagyarázza a témában nem jártas embereknek, hogy mi is valójában a rasszizmus, és hogyan tapasztalható meg napi szinten.

A témát viccesen közelíti meg az ifjúsági könyv, képregényeken, rajzokon, diagramokon és konkrét példákon keresztül foglalkozik a rasszizmus, a blackface, az iszlamofóbia, az afro-feminizmus és a diszkrimináció jelentésével, külön kitérve a fekete rasszizmus és az ázsiai rasszizmus fogalmára.

Fejezetenként olyan, a témában jártas szakértők segítik a könyv szerzőjét, mint Amandine Gay francia feminista, filmrendező, kutató és színésznő, aki az első dokumentumfilmjében a fekete nők Franciaországban betöltött szerepével foglalkozott, valamint Angela Davis amerikai újbaloldali filozófus, polgárjogi aktivista, a Black Lives Matter mozgalom lelkes támogatója.

Borítókép: részlet a könyvből

A Kárpát-medencében élő magyar középiskolások és egyetemisták magyar nyelvű, személyes hangvételű pályaműveikkel október 15-ig jelentkezhetnek.

Mint írják, a pályázat célja, hogy a hazai és a külhoni fiatalság körében népszerűsítse a családtörténet iránti érdeklődést és erősítse a kulturális összetartozás érzését a történeti források kutatása, valamint a felmenőktől hallott anekdoták továbbadása segítségével.

A forrásanyagok és a családi történetek feldolgozása, rendszerezése során a pályázók maguk is közelebb kerülhetnek egykor élt rokonaik világához.

“A pályaművek témáját különböző családi anekdotákban visszatérő történetek inspirálhatják, többek között első és második világháborús eseményekről, Trianon utáni viszontagságokról, de a kéziratokban fellelt 1956-os tapasztalatok, valamint emigrációs elbeszélések is megihlethetik a pályázót.

Bemutatható akár egy izgalmas katonai karrier, meghökkentő értelmiségi siker, tragikus gazdálkodó paraszti sors, vagy akár egy több generáción keresztül őrzött bútor, vagy egy régi fénykép története is” – idézi a közlemény Tóth Bálint Lászlót, az MCC Társadalom- és Történelemtudományi Iskola kutatóját, a pályázat szervezőcsapatának képviselőjét.

A kommüniké emlékeztet, hogy a személyes hangvételű, privát családtörténeti munkák új összefüggésekre és nézőpontokra világíthatnak rá, népszerűsíthetik az emberközeli történelemkutatást, és gazdagíthatják a Kárpát-medence magyarságának tudástárát. A hattagú zsűri a három legkiemelkedőbbnek ítélt kéziratot mindkét jelentkezési kategóriában díjazza.

A szakmai zsűri tagja Papp Sándor történész, a Szegedi Tudományegyetem oktatója; Hahner Péter, az MCC-Rubicon Történettudományi Műhely vezetője; Kálnoky Boris, az MCC Média Iskolájának vezetője; Gali Máté, az MCC-Rubicon Történettudományi Műhely kutatótanára; Szabó Imre MCC-s szakkollégiumi hallgató, a Családtörténeti pályázat ötletgazdája, valamint Tóth Eszter Zsófia történész.

A Családtörténeti pályázat fővédnöke Habsburg Eduard író, Magyarország Szent Székhez és Máltai Lovagrendhez akkreditált nagykövete.

A pályázattal kapcsolatos részletesebb tájékoztatás a www.mcc.hu weboldalon található, a honlapon különböző hasznos anyagokok, egyebek mellett videók és források segítik a jelentkezők munkáját – áll az összegzésben.

Könyvet adott ki Didier Lemaire, az a francia filozófiatanár, aki idén februárban arról vált ismertté, hogy nyíltan beszélt arról, mennyire intenzíven van jelen az iskolákban az iszlamizmus – számol be róla a V4NA Hírügynökség.

Lemaire a lakóhelye, az Yvelines megyében lévő Trappes nevű település fiataljait szerette volna megóvni attól, hogy teljesen iszlám befolyás alá kerüljenek, ám jó szándékát félreértették és diákjai dühös szülei többször is halálosan megfenyegették.

A helyzet odáig fajult, hogy a tanár már csak rendőri védelem mellett mert dolgozni járni, majd, nem bírva a nyomást, elhagyta a tanári pályát és a városát is.

A Sud Radiónak februárban adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy bár nem szeretné, kénytelen felhagyni a tanítással, mert már nincs biztonságban.

Didier Lemaire ezt követően hosszú időre eltűnt, ám most újra hallat magáról, A köztársaság egyik huszárjának levele című, nemrég megjelent könyvében a szekularizmus és az iskola viszonyáról ír, valamint részletesen beszámol a saját maga által átélt tapasztalatokról, elmondja, hogy miket hallott és látott a diákoktól és a tanulók szüleitől az iskolában.

Trappes egykori tanára a CNews nevű hírportálnak nyilatkozott, a riporter kérdésére elmondta, hogy jól van, de biztonsági okokból nem taníthat, hozzátéve, hogy

a radikális iszlamista által lefejezett történelemtanár, Samuel Paty meggyilkolása óta semmi nem változott a francia oktatásban, sőt, épp ellenkezőleg, a dolgok még rosszabbra fordultak.

Didier Lemaire elmondása alapján legalább nyolc olyan tanárról van tudomása, akiket diákok szülei szemtől szemben halálosan megfenyegettek, mindannyiukat iszlamista indíttatásból. Lemaire arról is beszámolt, hogy a szóban forgó, iszlamisták által megfenyegetett tanárok nem állnak védelem alatt, továbbra sem történik semmi.

Didier Lemaire könyvében arról is ír, hogy a tanítványait soha nem a származásuk alapján ítélte meg, mindenkire úgy tekintett, mint a Francia Köztársaság állampolgárára, ám ez most már nem lehetséges. A filozófiatanár szerint olyan erős a társadalmi nyomás, hogy a diákok két teljesen eltérő és egymástól elválasztott világban élnek. A Charlie Hebdo szerkesztőségében történt mészárlással kapcsolatban Didier Lemaire elmondta, hogy az osztályai igencsak eltérően vélekedtek a támadásról, volt olyan tanuló, aki egyetértett a merénylőkkel. A tanár arról is beszélt, hogy igencsak összetett osztályokkal volt dolga a trappes-i középiskolában, ugyanis voltak olyan tanulók, akik szalafista nézeteket vallottak, de olyan muszlim diákjai is voltak, akik szeretik Franciaországot. Didier Lemaire az egyik beszélgetőpartnere, a Le Figaro nevű lap munkatársának kérdésére azt felelte, hogy pesszimista, mert úgy látja, hogy a francia kormánynak nincs olyan politikája, amellyel gátat vethetne az iszlamista támadásnak, egyre több gyilkosság történik, ami akár odáig is vezethet, hogy pár éven vagy akár hónapokon belül valóságos gyilkossághullám söpör majd végig az országon gerillaháború formájában. A könyvében erre is figyelmeztet az egykori tanár.

Didier Lemaire úgy véli, meg kell védeni a tanárokat és fel kell hívni az intézmények vezetőinek figyelmét arra, hogy a diákok szülei között vannak olyan radikalizálódott, S kartonnal rendelkező személyek, akik a társadalomra különösen veszélyes egyének. Ezenkívül meg kellene azt is akadályozni, hogy a szülők arra használják fel a gyerekeiket, hogy nyomást gyakoroljanak az iskolákra. Didier Lemaire szerint az állam feladata lenne ezeknek a gyerekeknek a védelme, de évek óta magukra hagyja őket.

Borítókép: Pakisztáni tüntetők egy francia zászló mását égetik tiltakozásul Emmanuel Macron francia elnöknek a Mohamed prófétát ábrázoló karikatúrákkal és az iszlámmal kapcsolatos kijelentései miatt Pesavarban 2020. október 26-án. Macron azt mondta, hogy Franciaországban ezután is lehet Mohamed-karikatúrákat publikálni, valamint országa megvédi szekuláris értékrendjét a radikális iszlámmal szemben Samuel Paty középiskolai tanár brutális meggyilkolását követően.