Kövess minket!

Trending Now

Milyen módszerekkel és kommunikációval lehet felülkerekedni a válságon?

Már március első felében világossá vált, hogy a koronavírus járvány hosszú távon is hatással lesz a világgazdaságra. Sokkal kevesebbet lehet tudni azonban arról, hogy milyen lesz pontosan ez a hatás és hogyan érdemes egyáltalán kezelni? Négy ismert, hazai válságkommunikációs szakembert kérdeztünk meg arról, hogyan teljesítünk eddig, „fekete hattyúnak” számít-e a jelenlegi válság, milyen elméleti és gyakorlati tanácsaik vannak és hogyan lehet nyertesként kikerülni a krízisből.

A válságkommunikáció vagy kríziskommunikáció egyre nagyobb elismerést vív ki magának a kommunikációs szakmán belül, hiszen a globalizált, felgyorsult világunk egyre gyorsabb és egyre szélesebb körű reakciót követel meg a menedzsmenttől, ami több hibalehetőséget rejt magában. Nem számít persze minden egyes hiba válságnak.

Horváth Győző definíciója (Válságmenedzselés a gyakorlatban, 2003.) szerint a válság egy olyan eseményláncolat, amely jelentősen és általában negatív módon befolyásolja a cég további tevékenységét, piaci lehetőségeit, profitkilátásait. A hangsúly itt az „általában” szón van, hiszen ahogyan Szeles Péter és Nyárády Gáborné (Public Relations, 2004.) is megjegyzi, a válságot jellemző súlyos zavar kimenetele egyaránt lehet jó és rossz is.

Válságkommunikációs alapvetés, hogy a kríziskezelés akkor lesz hatékony, ha a vezetők idejében – még nyugalmi helyzetben – felkészülnek rá. Peter Frans Anthonissen népszerű válságkommunikációs könyvében (Kríziskommunikáció, 2009.) megfogalmazza, hogy a válságokra való felkészülést nehezíti, hogy nincsen rájuk általános recept, bármikor bárhol bekövetkezhetnek.

A nemzetközi szakmai párbeszédben a válságnak éppen a kiszámíthatatlan mivoltával kapcsolatosan többen is idézik Nassim Taleb Fekete Hattyú (2010.) című könyvét. A fekete hattyú a könyv alapján olyan rendkívül valószínűtlen események jelképe, melyek előre nem láthatóak, tömeghatást váltanak ki, és csak utólag magyarázhatók kevésbé esetlegesnek, megjósolhatónak. Ilyen események voltak a múltban a Google, Facebook, Apple és más vállalatok sikerei vagy 2001. szeptember 11. is. A Wall Street Journal, a Forbes és más online magazinok (pl. itt, itt és itt) véleménye eltér arról, hogy a pénzügyi szakember elmélete ráhúzható-e a koronavírus által kiváltott helyzetre, de ez a diverzitás csak alátámasztja, hogy mindenképpen érdemes elgondolkodni a kérdésen. A fekete hattyúkhoz köthető legfontosabb jelenség az, hogy még a létezésük eshetőségére sem gondolunk, ez pedig kizárja, hogy felkészülten várjuk a megjelenésüket.

A kialakult válság lehetséges értelmezéseiről és annak megfelelő kommunikálásáról Vas Dórával (kríziskommunikációs szaktanácsadó, MatrixPR Kft.), Bőhm Kornéllal (kríziskommunikációs tanácsadó, az Impact Works partnere), Perlaky-Papp Józseffel (a Budapesti Metropolitan Egyetem docense, nyilvánosság- és krízis stratéga) és Dr. Pintér Dániel Gergővel (PR-stratéga és krízismenedzsment szakértő, a Solutions Communications Account Directora, a Media 2.0 alapítója, az MPRSZ Kríziskommunikációs tagozatának elnöke, a Metropolitan Egyetem oktatója) beszélgettünk.

A fekete hattyú – Kiszámíthatatlanság és felkészülés

Dr. Pintér Dániel rámutat arra, hogy a fekete hattyúnak titulált jelenségek veszélye nem a szokásosnál extrémebb hatásokból vagy a megjósolhatatlanságból adódik, hanem a nemtörődömségből hiszen az emberek egyszerűen ignorálják az eljövetelét. Ez mindenkit kiszolgáltatottá, felkészületlenné tesz. A nemtörődömség azonban nem egyenlő azzal, amikor valaki egyszerűen csak homokba dugja a fejét, nem szándékos.

„Akár azt is mondhatjuk, hogy a >>fekete hattyúk<< kimenetelével kapcsolatban megalapozatlan a bizalmunk és légből kapott a pozitivitásunk, hiszen semmi objektív tény nem támasztja alá, hogy >>velünk ez úgysem történik meg<<, >>a szeretteink úgysem esnek áldozatul egy globális járványnak<<, miközben a valóságban őszintén ezt gondoljuk” – mondja el.

„Definíciós szinten tehát az látszik, hogy a legtöbb krízis, – így a koronavírus is – tekinthető >>fekete hattyúnak<<, másrészről viszont elengedhetetlen észrevenni, hogy kellő problémaérzékenységgel, a veszély és fenyegetettség mértékének tudatosításával, valamint a szigorú prevenciós intézkedések minél korábbi bevezetésével legalább részben elkerülhető (lett volna) a válság.”


A válság lehetőségének kizárása az általános gondolkodásból Vas Dóra szerint is gyakori jelenség, amit a hazai krízisfelkészüléssel kapcsolatban is tapasztal. „Sokan úgy vélik, az ő cégüknél semmi nem fog történni. Azzal hárítanak, hogy 10, 15, 20 éve nem volt érdemleges válsághelyzetük. Akkor miért pont most történne?- kérdik tőlem. De fekete hattyúk mégis léteznek, és ha csak egyetlen lépéssel előnyben vagyok a piacnál, akkor hitelesebb, értékesebb választ adhatok, jobban, gyorsabban reagálhatok, jobban megértem az összefüggéseket” – jegyzi meg.

Valamelyest másként látja a válsággal kapcsolatos helyzetet Bőhm Kornél. „Kínálná magát, hogy alkalmazzuk [a fekete hattyú elméletét a válságra], de nem igazán lehet – az elmélet, amelyet egy Wall Street-i kereskedő és egyben közgazdaság professzor alkotott, tipikusan gazdasági kataklizmákra vonatkozik.”

Hozzáteszi, „a járványnak ugyan brutális, egyelőre meg sem becsülhető gazdasági hatása van, de hogy ilyen gyorsan megbénítja a globális gazdaságot, az nem lehetett predikció témája. Inkább a tanulságai lesznek érdekesek.” Alkalmazhatónak tekinti azonban a szakember az elméletet az egyes szektorokra nézve, így elmondása szerint létezik külön-külön oktatási, egészségügyi vagy a turizmus területén megjelenő fekete hattyú.

A kiszámíthatatlan események bekövetkezésének húsbavágó élményét tökéletesen szemlélteti Vas Dóra egy személyes története, mely ráadásul a járványhoz is kapcsolódik: „Majdnem pontosan egy éve tartottam szimulációt egy termelő vállalat teljes menedzsmentjének, egy rejtélyes infuenza járvány kommunikációjára dolgoztunk ki forgatókönyvet. Hat magas kockázatú, a folyamatos termelést akár vészesen befolyásoló szituáció közül a dobókockára bíztuk a választást. A cégvezető felvonta a szemöldökét, összenézett az embereivel, sóhajtott egy nagyot, hogy hááát, ha már ezt dobtuk, akkor tényleg legyen a pandémia, de azért a gyártócsarnoki tűz szimulációjának nagyobb hasznát vennénk. Néhány napja beszéltem vele: azt kérdezte, ugye vigyázok arra a dobókockára, mert ha túl leszünk a pandémián, és egyben tartja a gyárat, akkor már vannak ötletei, mit kellene gyakorolnunk.”

Jó tanácsokkrízis idejére – milyen elméletekből tanulhatunk?

Receptből nem lehet krízist megoldani, de azért arra is kíváncsiak voltunk, van-e valamilyen elmélet a fekete hattyún kívül, ami tanulsággal szolgálhat jelenlegi helyzetre nézve.

Bőhm Kornél az Effective Crisis Communication (SAGE, 2015) című könyvet ajánlja, melyben a szerzők a Mindfulness fogalmi kategóriába sorolják, amikor valamilyen korábban nem jellemző veszélyt hirtelen a valós, nagy kockázatok közé kell átsorolni. Ehhez nagy nyitottságra és rugalmasságra van szükség és azt is el kell kerülni, hogy minden tapasztalatot megpróbáljunk beszuszakolni a meglévő kategóriák közé. Érdemes a válságot a dominó-effektus perspektívájából szemlélni, mivel a különböző következmények egymásra roskadnak vagy éppen kiütik egymást az egyes szektorokban.

„Ha nagy egészként tekintünk a mostani folyamatokra, akkor a V.U.C.A. elmélettel találhatjuk szemben magunkat: ez a helyzet szinte minden korábban ismertnél jobban megmutatatta, mennyire sérülékeny, kitett és változékony az amúgy stabilnak és robusztusnak, és mindenek felett biztonságosnak elképzelt környezetünk.” – teszi hozzá a szakértő.

A V.U.C.A. mozaikszó azt a kontextust írja le, melyben egy vezetőnek helyt kell állnia – a folyton változó (Volatile), bizonytalan (Uncertain), összetett (Complex) és többféleképpen értelmezhető (Ambiguous) világban, amelyben jelenleg élünk. Az elmélet George W. Casey, Jr., az Amerikai Egyesült Államok nyugdíjazott tábornokának nevéhez fűződik, aki katonai tapasztalatai és megfigyelései alapján írta le a helyes vezetési stratégiákat.

Dr. Pintér Dániel egy filmes párhuzamra mutat rá: „Hetek óta az motoszkál a fejemben, hogy mennyire kísérteties a hasonlóság a koronavírus és a Fertőzés (Contagion) című 2011-es amerikai film között. Utóbbi a SARS-járványt dolgozta fel és egészítette ki egy fiktív, még gyorsabban terjedő vírussal. A Steven Soderbergh rendezte dokumentarista moziban szintén egy denevér a vírusgazda, és szintén Kínából kiindulva terjed el a halálos kór. A film végén elkészül ugyan az oltóanyag, de közben tízmilliók halnak meg a gyors lefolyású, kezdetben leginkább az influenzára hasonlító megbetegedésben” – írja le a történetet. „Bár dolgozunk érte és reméljük, hogy a koronavírussal szembeni küzdelmünk eredményesebben zárul majd, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a film mennyire reálisan ábrázolja a pánikot, a vandalizmust, a hibás szakpolitikai döntések gazdasági következményeit és a tömegmédia felelősségét.”

A korábbi tanulságok alapján éppen az ilyen kaotikus állapotok okozhatnak később súlyos veszteségeket. „Egy katasztrófaközösséget alkotunk, és ebben mindannyian sérülünk. Azok is, akik most azt gondolják, hogy őket sehogyan nem fogja érinteni a járvány.” – hangsúlyozza az összefogás fontosságát Vas Dóra „Leginkább a veszteségek feldolgozásához javasolnám Singer Magdolna Veszteségek ajándéka című könyvét.”

Perlaky-Papp József szerint lényeges kiemelni, hogy bármennyire kézenfekvő is elméleteket keresni egy a maihoz hasonló szituációban, könyvekből nem lehetséges megtanulni a válságkezelést. „A kríziskommunikációnak van egy alapvetése, amelyet sosem szabad elfelednünk: minden krízis más” – emlékeztet. – „Emiatt minden elolvasott gondolat és mű csak a szemléletünk alakítása miatt fontos. Pontosan a csőlátásunk, az egyszerűsítésre, sztenderdizálásra való erős hajlamunk az, ami miatt el kell hagynunk ezeket az egyszerűsítéseket. Élő és megalapozott kríziskommunikációs tapasztalat nélkül ilyen mértékű és összetettségű válság kezelésébe azt tanácsolom ne kezdjen senki. Mondanám jó szándékkal: kerüljük az okoskodást, de nézve a közösségi felületeken a bejegyzéseket, erre semmi remény.”

Érdemes megjegyezni, hogy a pánikhangulat nem csak a sztenderdizálásnak, de az álhíreknek és a valótlan információk, haszontalan elméletek terjedésének is kedvez, amire számos külföldi és hazai szakértő rámutatott már. Perlaky-Papp figyelmeztetése éppen ezek miatt fontos, hiszen a felgyorsult kommunikációban nagyon nehéz kiszűrni egy névtelen vagy kontextus nélküli információ igazságtartalmát. A bevált szokások – azaz a nagy okosságok – a válságok során jellemzően nem ugyanúgy működnek, mint „békeidőben”. Majd így egészíti ki a gonolatait:

„A sikert inkább az mutatja meg, hol és milyen mértékben vagy képes eltérni az eddigi tapasztalataid által mutatott kezelési módszertől, hol veszed észre, hogy megvan a rövidebb bekötőút a krízis sikeres kezeléséhez.”

Hiteles, következetes, őszinte kommunikáció

Könnyű kijelenteni, hogy a válságkommunikáció akkor sikeres, ha őszinte és következetes. Egy olyan helyzetben, amikor egy mindezidáig ismeretlen hatású, világszintű eseményről van szó, illetve egy olyan vírusról, aminek még ellenszere sem létezik, nem teljesen egyértelmű, mi a hiteles és őszinte kommunikáció. Ezenkívül más olyan befolyásoló tényezők is vannak, amik amúgy is torzítják a diskurzust, nem csak krízishelyzetben.

„Egyrészről van a központi, kormányzati kommunikáció, melynek kiemelt feladata a lakosság objektív tájékoztatása és az infekciókontroll érdekében hozott operatív döntések közérthető magyarázata. Ez a cél Magyarországon gyakran kiegészül egyéb másodlagos közpolitikai szempontokkal is, a tájékoztatás tényszerűsége rendre alulmarad a hatalmi játszmákkal szemben, a szakpolitikai intézkedéseket pedig mindkét oldalon erősen befolyásolják az éppen aktuális közpolitikai érdekek” – írja le a helyzetet Dr. Pintér Dániel. „Részben ezt az ellentétet hivatottak feloldani a tömegmédiumok, akik azonban tulajdonosi körtől függően szintén sok esetben torzítottak; ráadásul az újságírók, szerkesztők a profit- és olvasottságmaximalizálás miatt gyakran előtérbe helyezik a spekulációkat, pánikkeltő és szenzációhajhász megfogalmazásokat.”

A helyzet újszerűségére rávilágítva hozzáteszi: „az ehhez hasonló elhúzódó, erős hatású, komoly veszélyt jelentő történések úgy igénylik tőlünk a legmagasabb fokú figyelmet, hogy közben a kezelésükhöz szükséges minimális tapasztalatunk sincs meg, de ha véletlen adottak is az eszközök, a tudásunk akkor is tesztelésre vár.”

A szakértő a kormánykommunikáció mellett kitér a vállalati kommunikációra és a személyes felelősség, a hírmegosztás témakörére is. „A külsőbe marketing, sales, pr és branding aktivitások tartoznak, melyeknek elsősorban a produktivitás (látszatának) fenntartása, a megbízhatóság nyomatékosítása, és a cég >>jó szomszédként<< való pozicionálása a feladata. Azoknak a feltételeknek a megteremtése, melyek segítségével a posztkrízis-fázisban majd tud tovább működni a cég és fejlődni az imázs. Ezzel szemben a belső kommunikáció az egészségvédelmi tájékoztató funkció mellett szervezetirányítási és employerengagement szerepet tölt be; mintegy biztosítja, hogy a megváltozott munkakörülmények között is teljesítésre kerüljenek az üzleti célok. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet az egyén, vagyis saját magunk felelősségére is, hiszen a hírek disztribútoraként akár egy-egy közösségi médiás megosztással, kommenttel nagyban befolyásolhatjuk környezetünk gondolkodását, egy elrendelt karantén esetén pedig pszichológiai támaszként megkerülhetetlen szerepünk van szeretteink életében.”

Mind a négy szakértő hangsúlyozza az szerepét és a pánik elkerülésének fontosságát. Az, hogy az egészségügyi katasztrófát még egy gazdasági válság is követi, minden szinten teljes átrendeződést hoz. Bőhm Kornél szerint éppen ezért a koronavírus járványra és járulékos hatásaira joggal használhatjuk a „totális krízis” kategóriamegnevezést. Ez azt jelenti, hogy egy válság egyszerre okoz természeti csapást, ipari összeomlást, társadalmi összeomlást, követel emberéleteket. „A krízis kommunikációs szabályok közül most a legfontosabbá az lép elő, hogy a kommunikációs aktor ne bocsátkozzon találgatásba, ne jósoljon és persze se pánikot ne keltsen, se pedig ne próbálja kisebbíteni a várható veszélyeket.” – fejti ki.

„Stabil gazdaság nélkül az a jólét, amire vágyódik ez a társadalom, elérhetetlenné válhat. Ahhoz, hogy regenerálódni tudjon a gazdaság, nagyon komoly intézkedéscsomag kell. Hogy megértsék az emberek a miérteket, ahhoz edukációra lesz szükség. Csak remélhetem, hogy a kormány képes lesz erre. A káosz elkerüléséhez a hiteles, következetes kommunikáció nélkülözhetetlen.” – mondja el Vas Dóra.

Perlaky-Papp József arra is választ ad, hogy ezt hogyan érdemes véghezvinni. Annak, aki jól akar kommunikálni a vészhelyzettel kapcsolatban, „nincs könnyű feladata, hiszen tömegeket kell távirányítania, mozgásukat rendeznie” – mondja. „Olyan kommunikációra van szükség, amely világos tartalmat ad, rendszeres és aktív. Kellően konkrét javaslatokat kell adjon, fegyelmezettebbé kell tegye az embereket, csökkentse a kétségbeesésüket, visszapótoljon az elveszett biztonságérzetükből.”

Általában elmondható az is, hogy a kormánynak nem csak magát a válságot kell kezelnie, de az arról folyó diskurzust is irányítania kell. „El kell juttatni közvetlenül az emberek felé azokat a segítő tanácsokat, hogyan viselkedjenek, hogy a biztonságukat és az egészségüket megőrizzék, mit tegyenek, ha bajba kerülnek. Ez az elsődlegesen fontos ebben az esetben.”

Az egész kríziskezelés hatékonyságát pedig csak utólag lehet majd értékelni: minden azon múlik, hogy az egészségügyi rendszer hogyan birkózik meg a feladattal, a lakossági ellátás fennakadásmentes lesz-e, a leállás mekkora kétségbeesést és gazdasági kárt okoz, illetve nemzetközi összehasonlításban hol áll meg az elhunytak száma. Ezek értékelése várhatóan sok időbe telik majd.

Hogyan teljesítünk eddig?

„Felemásan, de ez csak nagyon óvatosan róható fel bárkinek. Nyilván a prevenciós intézkedések bevezetésének idején mindig lehet gyorsítani, éppen úgy, ahogy a tájékoztatás hitelességén, az operatív döntésekkel megbízott szakértők felkészültségén is van mit javítani. Amit kiugróan kritikusnak érzek, az a különböző szereplők – egyetemek, vállalatok, közintézmények stb. és a kormányzat – közötti párbeszéd akadozása és a konszenzus teljes hiánya. Rengeteg az egymásnak ellentmondó intézkedés, sok fontos életvédelmi szabály betartatása esetleges, a különböző szervek nem hogy nem ellenőrzik egymás tevékenységét, de összhangba is ritkán kerülnek egymással” – elemzi a helyzetet Dr. Pintér Dániel. Példának az olyan eseteket hozza fel, amikor egy vállalat egyik héten homeoffice-ba küldi munkavállalóit, a következő héten pedig meggondolja magát és veszélyeztetve egészségüket, visszarendeli őket.

A kríziskommunikációs szakértő azt is nehezményezi, hogy annak ellenére, hogy az egyetemek már átálltak a távoktatásra, az adminisztrációra sok esetben még mindig csak személyesen van lehetőség. A megoldást abban látja, ha a cégvezetők és állami szereplők is megosztják praktikáikat, példát mutatnak a felelősségvállalásban. Elmondása alapján az oktatófilmek és társadalmi célú reklámok is sokat segítenek.

„A konkrét anyagi felajánlások, – amit például a Libri vezetője is tett – aligha szorulnak magyarázatra. A MOL is gyorsan reagált, hiszen a koronavírus elleni védekezés érdekében megkezdte a Magyarországon hiánycikknek számító kéz-, és felületfertőtlenítő termékek gyártását; a nagy mobilszolgáltatók pedig ingyen mobilnettel és tartalmakkal segítenek az otthonülőknek. Számos szimpatikus lakossági kezdeményezés is van, mint például az egészségügyi dolgozókat támogató #ETESDADOKIT jótékonysági csoport, vagy a #Bterv, ami a hirtelen munkanélkülivé válókat és az extra munkaerőt igénylőket köti össze. A személyes kedvencem a Pszi.hu, ahol önkéntes pszichológiai segítők állnak mindazok rendelkezésére, akik rosszul viselik a stresszt és az esetleges bezártságot” – egészítette ki gondolatait.

Perlaky-Papp József ennél a témakörnél is kiemeli, hogy felelősségteljes értékelést végezni, valódi konklúziókat levonni majd csak a jövőben lehetséges. „Biztosan fontos lépés és jó döntés az, hogy a járvány észlelésekor azonnal megalakult a válságkezelő team, az operatív törzs és naponta ad információkat. Ha ez elmaradna rengeteg találgatás és feltételezés jelenne meg és kapna erőre. A kormányzat aktívan és határozott kézzel végzi a feladatát, ebben az esetben ez a megfelelő magatartás. Ha új szempont felmerül, akkor képes felülbírálni saját korábbi döntését. A kommunikációban offenzív, sokféle eszközt használ, a központi magja működik. Az álhírek, a pánikkeltők elleni fellépést hasznosnak és szükségesnek tartom” – fejti ki véleményét, majd folytatja:

„Érdekessége az esetnek, hogy a járvány miatt teljesen az online térbe szorult a kommunikáció, Az újságírók kiszorultak a sajtótalálkozókból, szűkültek az interakció lehetőségei. Úgy tanultuk és tudtuk, hogy ez nem tesz jót a kommunikációnak, mégis a tapasztalat most mást mutat, láthatóan jót tett a kríziskommunikációnak, eltűntek a politikai szempontú megközelítések, egy irányban van most ismét a kommunikáció.”

Vas Dóra a pozitív példákra fókuszálva kiemeli a kommunikációs piac szövetségeinek munkáját, az MPRSZ-t és a MAKSZ-ot is megemlítve. „Az, hogy az összefogást erősíti az iparági szereplőkben, fontos üzenetet közvetít, mert összefogás nélkül nagyságrendekkel nagyobb veszteségre számíthatunk.” Ezenkívül a különböző vállalatok által tett felajánlásokat is méltatja, melyek valóban fontos szerepet játszanak abban, hogy a kommunikáció gördülékeny legyen. Így egészíti ki a felsorolást:

„Több,fejlesztő cég ingyenessé tetté belső kommunikációt könnyítő alkalmazását. Így a BlueColibriApp, Az CX-Ray Pulse megoldása, a CHEQ a Talk-A-Bot-tól. Bízom benne, hogy ezek a megoldások bekerülnek azoknak a cégeknek a kommunikációs eszköztárába is, amelyek eddig berzenkedtek attól, hogy a munkatársakkal chaten, appon keresztül kommunikáljanak.”

Személyes tapasztalatok és jövőbeli kilátások

Először is fontos leszögezni, hogy a válság attól válság, hogy kiszámíthatatlan, szokatlan helyzeteket teremt, melyekre sok esetben nagyon nehéz jól reagálni, illetve széles rétegek számára okoz jelentős károkat, így senki számára nem lenne korrekt felróni a nem szándékosan elkövetett hibákat. Nem arról van szó tehát, hogy aki egy adott szisztémát követ, az biztosan „megússza szárazon”. Ennek ellenére mégis fontos hangsúlyozni, hogy a válság során adódhatnak olyan lehetőségek is, melyekre érdemes odafigyelni.

Perlaky-Papp József, miközben a válság globális átalakító hatásán gondolkozik, izgalmas észrevételt tesz a kulturális különbségek fontosságáról. „A nemzetállami logika új lendületet kaphat, az ideológiai alapú világszemlélet láthatóan életképtelenséget mutat vészhelyzetben. Ez a világpolitikai trendeket is átrendezheti. Érdekesség, hogy a társadalmak, a kultúrák közötti különbségek mennyire markánsan megmutatkoznak a vírussal szembeni küzdelemben. Miközben egy rendpárti kultúra képes hatékonyan felvenni a harcot, jól küzd a vészben, addig egy szabadelvű értékrendre alapuló társadalom kifejezetten kiszolgáltatott és védtelen a harcban. A kommunikációban is jól megfigyelhető ez. Nem elsősorban a baj mértéke határozza meg a kommunikációt, hanem a bajban lévő >>személyisége, kultúrája<<. Érdekessége a mai kornak, hogy a problémái nagy része civilizációs kérdésként is értelmezhető. A népvándorlásban is a kultúrák találkozásából alakulnak ki a disszonanciák, ebben az esetben is az életképességükből vizsgáznak a civilizációk.”

Kétségtelenül könnyebb azokban az országokban betartatni a rendet, amelyekben a társadalom kollektivista elvek mentén szerveződik. Ilyen társadalom például a japán, de az Európai Unió országaihoz képest Kína is annak számít. Érdekesek azok a meglátások is, miszerint a válság és az egyes nemzetek válságkezelési stratégiáival kapcsolatos tapasztalatok akár eltolódást is okozhatnak az individualista-kollektivista tengelyen. Egy a Forbes által bemutatott kutatás szerint ez történhet az Egyesült Államokkal is – a járvány után lehetséges, hogy több kollektivista társadalmakra jellemző tulajdonságot mutat majd.

Ezek a folyamatok azonban nem a szándékos és következetes irányítás következményei, hanem a világszintű válság következményei. Az ehhez hasonló jóslatokra azért lehet érdemes figyelni, mert végsősoron ezek adják a kontextust, segítenek hozzá a jobb megértéshez és akár ahhoz is, hogy a krízisből lehetőséget kovácsoljunk.

„A váratlan események nemcsak negatív hatással lehetnek ránk, ennek megfelelően pedig a járványt a védekezés mellett célszerű a fejlődésre való konstruktív lehetőségként értelmezni és minden erőnkkel azon dolgozni, hogy minimalizáljuk az áldozatok számát és a károk mértékét”– magyarázza Dr. Pintér Dániel. Ez kétségkívül nehéz feladat, aminek kivitelezéséhez nem elégségesek a bevált szokások és vezetési szisztémák – „A lehetséges kimenetelek eredményessége szempontjából a bátorság és optimizmus mellett elengedhetetlen a gazdasági kockázatvállalás is” – fejtette ki.

Érdemes persze azt is figyelembe venni, hogy ez a kockázat azonban igen nagy lehet és az információhiány óriási ellenség mind a belső, mind a külső kommunikáció szempontjából. Vas Dóra ismét személyes példával szemlélteti, milyen belülről megtapasztalni a bizonytalanságot. „Egy bejáratott szálloda kommunikációs csapatát támogattam, az egyre rosszabb forgatókönyvek tájékoztatási feladatait vittük végig – a teljes bezárásig. Mivel fokozatosan romlott a helyzet, többször kellett végigélnie a munkatársaknak azt a fájdalmat, amit hozott a közeledő járvány. Amikor kitűzték a tulajdonosok a bezárás napját, jöttek a kérdések: Mikor nyitunk újra? Húsvét? Pünkösd? Amikor pattanásig feszül a figyelem, de nincsen válaszod, mert nem tudod.”

Bőhm Kornél úgy véli, a kríziskommunikáció valódi alkalmazásának még csak az elején járunk, ezért szerinte korai lenne még „eredményt hirdetni”.

„Azt látom, hogy a krízis jelenlegi szakaszában (március második fele) még mindenki a gazdasági tűzoltással, károk kiszámolásával, csökkentésével, a túlélés esélyeinek megteremtésével van elfoglalva, és ez így is van rendjén. Arra számítok, hogy a kríziskommunikációs feladatok néhány hét múlva fognak artikulálódni. Ezzel együtt vannak már projektek, megbízások a járvánnyal összefüggésben: felsőoktatási intézménnyel, gyógyszeripari céggel, több gyártócéggel is kapcsolatban vagyok a koronavírussal összefüggő kríziskommunikációs feladatok támogatására” – fejti ki véleményét.

Az már most látszik, hogy az olyan felajánlásoknak köszönhetően, mint amit például a Microsoft, a CISCO vagy a hazai mobilszolgáltatók tettek a Digitális Összefogás kezdeményezés keretében, egyre több lehetőség van arra, hogy a szervezetek és vállalatok képesek legyenek a korábbinál hatékonyabb kommunikációra, miközben az idő múlásával az információéhség is valamelyest csökkenni fog.

„Az elmúlt időszakban rengeteg időt töltöttem pandémiás cselekvési tervek elkészítésével, belső kommunikációra és szervezetirányításra vonatkozó tanácsadással. Az így megszerzett tapasztalatokat kötelességemnek éreztem nyilvánosan is elérhetővé tenni, melyhez nagy segítséget kaptam Vas Dóra, a Mátrix PR kríziskommunikációs tanácsadója személyében” – osztja meg testközeli tapasztalatait Dr. Pintér Dániel.„Az együttműködésünk eredményeképp végül egy olyan átfogó szakmai ajánlás született, ami a Magyar PR Szövetségben dolgozó, évtizedes piaci tapasztalatokkal rendelkező szakemberek észrevételeit is tartalmazza. Az elsősorban a kkv szektor képviselőinek és nagyvállalati vezetőknek szóló útmutató az egészségvédelemre vonatkozó javaslatok mellett a cégek válságmenedzsmentjének szabályaira, valamint a külső partnerekkel történő kapcsolattartás ajánlott módjaira is kitér. A szakmai ajánlásban igyekeztünk nemcsak az infekciókontroll fontosságára és a munkavállalók biztonsága érdekében előírandó szabályokra felhívni a figyelmet, de a digitális eszközökben, online kapcsolattartásban rejlő lehetőségekre is rámutatni” – mondja, majd zárásként hozzáteszi:

„Boldogok vagyunk, hogy írásunk a megjelenés óta több egyetemi tanagyagba bekerült és a visszajelzések alapján számos cégvezető számára nyújtott kézzel fogható, gyakorlati segítséget.”

Trending Now

Listát készítettek a nem elég progresszív mesekönyvekről

Ezek az olvasmányok a lista készítője szerint már nem felelnek meg a kornak, mivel azok a patriarchális társadalom fenntartói.

Közzétéve:

A lista első műve, a Mr. Men sorozat, amelyet 1971-ben tettek először közzé. Roger Hargreaves klasszikus mesekönyvében színes és furcsa alakú szereplők vannak, az egyetlen gond velük az, hogy konkrét nemi identitással bírnak a szereplők – írja a V4NA Hírügynökség. Vagyis a Mr. Men sorozatban minden figura férfi. Az író másik, ehhez hasonló sorozatában, a Miss-ben pedig mindenki nő. A könyvecskék 2021-ben ünnepelték az első kiadásuk 50. évfordulóját.

A második, most már nem kívánatosnak minősített mű, az 1968-ban megjelent “A tigris, aki teázni jött” című mese. A történetben egy tigris bemegy a család házába, ahol megeszik és megiszik mindent. Majd amikor az anyuka hazajön, kétségbeesik, hogy mit fog adni a férjének vacsorára, ha minden elfogyott, de az apuka megmenti az estét, miután megtudja, hogy mi történt és elviszi a családját vacsorázni. A történetben a probléma ott van a cikk irója szerint, hogy az apukát hősként ábrázolja, aki megmentette a napot, az anyukát pedig döntésképtelennek.

A következő megbélyegzett könyvet Shel Silverstein írta, és “Az ajándékozó fa” nevet viseli. A mű 1964 óta elérhető a gyermekek számára, de csupán most derült ki, hogy mi a probléma vele. A történetben egy nőnemű fa áll a középpontban, aki szívesen ad magából egy-egy darabot a mese során felcseperedő kisfiúnak. Először gyümölcsöt ad neki, később pedig az ágait, és a törzsét, hogy csónakot építhessen belőle. Ez egészen addig folytatódik, míg már csak a fatuskó marad meg, ami mellett az addigra megöregedett fiú megpihen. A könyvet szexistának kiáltották ki, mivel egyesek szerint bátorítja a kizsákmányoló viszonyt, illetve egy hálára és kölcsönösségre képtelen ember nő fel a könyvben.

A negyedik, 2006-ban kiadott könyv címe, “A zsiráfok nem tudnak táncolni”. A mű főszereplője Gerald, a zsiráf, akiről a görbe és vékony lába miatt azt feltételezik, hogy rosszul tud táncolni. Ezért a többi állat elkezdi heccelni, ami miatt annyira rosszul érzi magát, hogy kihagyja az éves táncot. De amikor egy kedves tücsök segít neki megtalálni az önbizalmát, visszatér a táncparkettre, ahol azok az állatok is megtapsolják, és elismerik a tánctudását, akik korábban kegyetlenek voltak vele. Itt a cselekményben van a probléma, mivel a mű középpontjába azt állítja, hogy természetes az, hogy mindenki gúnyolódik azokkal, akik ügyetlenebbek valamiben.

A következő könyvet azzal a céllal írták, hogy megtanítsa a gyerekeket egymás ugratására és a kedves viccelődésre. A lista készítője, Rebecca Blithe szerint azonban nem találja meg a könyv a megfelelő egyensúlyt, és több kegyetlen gúnyolódás szerepel benne, mint heccelés, illetve a karaktereket lekicsinylő közegben illusztrálták, ami megnehezíti a kedvességet és az elfogadást az irányukba.

A lista hatodik helyén szerepel, az “Ahol a vad dolgok vannak” című mű, amiben egy Max nevű kisfiúról szóló történetek szerepelnek. Az egyik történetben Max farkasnak öltözik, és azzal viccelődik, hogy megeszi az anyukáját. Az anya később megbünteti őt, és vacsora nélkül küldi el aludni. A lista összeállítója szerint ez is azt mutatja, hogy azért ilyen gazdag Max fantáziája, mert egy bántalmazó családban él. A szerző Maurice Sendak is azt állítja, hogy gyermekkorában gyakran feküdt le vacsora nélkül, de azért, mert nem szerette az anyja főztjét.

Végül, de nem utolsó sorban a “Kis emberek nagy álmok” című, Frida Kahloról szóló könyvet véleményezték, itt a probléma az volt, hogy a szerző, azt írta egy lábjegyzetben, hogy a lány “olyan kisfiús tevékenységekben vett részt, mint a kerékpározás, a sportolás, és egyszer férfiaknak szánt ruhát is viselt”. Pedig, mint az már tudható, a felvilágosult felfogás szerint nem létezik fiús és lányos tevékenység – jegyzi meg a V4NA cikke ironikusan.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Trending Now

Csúfos vereséget mértek a Facebookra Németországban

A német szövetségi legfelsőbb bíróság megállapította, hogy a Facebook általános szerződési feltételei érvénytelenek, amelyek alapján a közösségi oldal a felhasználók posztjait törli vagy a saját, úgynevezett kommunikációs standardokban lefektetett feltételek elleni vétsége miatt ideiglenesen vagy végleg kizárja.

Közzétéve:

A bíróság annyiban igazat adott a Facebooknak, hogy törölhet bizonyos, például gyűlöletbeszédnek minősíthető bejegyzéseket, de köteles arról utólag, indoklással értesíteni a felhasználót – számol be róla a Magyar Nemzet.

Mi több, a felhasználó szándékolt ideiglenes letiltásáról vagy végleges kizárásáról ugyancsak köteles előre tájékoztatni, sőt lehetőséget kell adni arra, hogy az érintett nyilatkozhasson a tervezett szankcióval kapcsolatban.

Az ítélet értelmében a Facebook csak ezután döntheti el, hogy valóban letiltja vagy kizárja a felhasználót. Amennyiben igen, akkor az érintett a bíróságokhoz fordulhat.

Az ügy háttere, hogy két Facebook-felhasználó azért perelte be a techóriást, mert az törölte a muzulmánok és migránsok ellen szóló posztjaikat, és törölte őket a közösségi oldalról, mert a szolgáltató azokat idegengyűlölőnek minősítette. De a szövetségi legfelsőbb bíróság úgy ítélte meg, hogy a bejegyzések még belefértek a német alaptörvényben garantált véleménynyilvánítási szabadság védelmébe. Igaz, hogy egy másik német törvény, a 2017-ben életbe lépett hálózati végrehajtási törvény (NetzDG) kötelezi a közösségi szolgáltatókat arra, hogy többek között személyes sértegetés, gyűlöletbeszéd és népcsoportok vagy kisebbségek elleni uszítás esetén törölni kötelesek az ilyen bejegyzéseket. Ezt a törvényt viszont számos jogász kezdettől fogva kritizálja, mert lehetővé teszi rengeteg bejegyzés önkényes törlését és a posztolók jogtalan kizárását is.

Joachim Steinhöfel neves német ügyvéd, aki elsőként nyert pert Bíró Gábor védence érdekében a Facebook, valamint később a Facebookon megjelenő bejegyzések cenzúráját bérmunkában végző és Soros György által is támogatott Correctiv elnevezésű szervezet ellen is, a legfelső bírósági döntéssel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az mindegyik közösségi oldalt arra fogja kényszeríteni, hogy átírják az általános szerződési feltételeiket, és az ítélethez igazítsák a törlési és a kizárási gyakorlatukat. Úgy vélte, a bírósági döntésnek két nagy horderejű következménye lesz még. Egyrészt megszűnik az algoritmusok által mindenféle indoklás nélkül véghez vitt automatikus letiltás vagy kizárás lehetősége, másrészt a szolgáltatóknak rengeteg emberre lesz szükségük, akiknek az egyéni válaszok alapján kell majd dönteniük az egyes felhasználók sorsáról.

Az ítélet – legalábbis Németországban – azt is jelenti, hogy a Facebook az összes folyamatban lévő pert az érvénytelennek nyilvánított általános felhasználási feltételek miatt el fogja veszíteni, és addig, amíg azokat nem igazítják hozzá az ítélethez, minden egyéb pert is.

Mindehhez még hozzájön, hogy meg kell találni és be kell tanítani azokat az embereket, akik majd az egyéni döntéseket meghozzák a tiltási, illetve kizárási ügyekben. – Addig is vadnyugat uralkodik a Facebookon – figyelmeztetett Steinhöfel.

Mint ismert, a berlini kormány is hadat üzent a Facebooknak, Ulrich Kelber szövetségi adatvédelmi biztos nemrég levelet írt minden kormányzati szervnek, amelyben arra kérte a hivatalvezetőket, hogy az év végéig töröljék az általuk vezetett szervezeti egységek hivatalos oldalait a legnagyobb közösségi platformról. A problémájuk az, hogy a Facebook nem hajlandó információt megosztani arról, hogy milyen típusú adatgyűjtést folytat az oldalkezelő felületén, így nem tudják betartani az unió adatvédelmi törvényét.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Trending Now

Műsorvezetőként debütált A Dal 2018 felfedezettje

Új, de mégis ismerős arcot láthattak az M2 Petőfi TV nézői kedd este az Én Vagyok Itt! műsorvezetőjeként. A Dal 2018 felfedezettje, Dánielfy Gergő próbálhatta ki magát Koltay Anna oldalán az A38 Hajó stúdiójában.

Közzétéve:

Dánielfy Gergő a 2018-as A Dalban robbant be a köztudatba az Azt mondtad című szerzeményével, ami pillanatok alatt rádióslágerré vált, azóta pedig több új és népszerű dalt is alkotott. A több hangszeren játszó énekes-zenész – gitározik, zongorázik, szaxofonozik és klarinétozik – egészen új szerepben próbálhatta ki magát a közelmúltban. Július 27-én, kedden az M2 Petőfi TV népszerű programjában, az Én Vagyok Itt!-ben debütált műsorvezetőként Koltay Anna oldalán.

„Bár követem az Én Vagyok Itt! műsorait, voltam már vendég is nálatok, mégis iszonyatosan izgulok, közben pedig nagyon örülök, hogy itt lehetek. A kamera előtt, énekesként nem gondol bele az ember, hogy ennyire összetett és izgalmas a stáb kamera mögötti munkája, érdekes most ebbe belelátni. Ahogy a színpadi lét, úgy a műsorvezetői munka is egyfajta speciális jelenlétet igényel, de közben igyekszem magamat adni” – mondta nevetve az adásban Dánielfy Gergő, aki hamar megtalálta a helyét az új szerepben. A további részletek az Én Vagyok Itt! idézett adásában visszanézhetők.

Tovább olvasom