Kövess minket!

Trending Now

Milyen módszerekkel és kommunikációval lehet felülkerekedni a válságon?

Már március első felében világossá vált, hogy a koronavírus járvány hosszú távon is hatással lesz a világgazdaságra. Sokkal kevesebbet lehet tudni azonban arról, hogy milyen lesz pontosan ez a hatás és hogyan érdemes egyáltalán kezelni? Négy ismert, hazai válságkommunikációs szakembert kérdeztünk meg arról, hogyan teljesítünk eddig, „fekete hattyúnak” számít-e a jelenlegi válság, milyen elméleti és gyakorlati tanácsaik vannak és hogyan lehet nyertesként kikerülni a krízisből.

A válságkommunikáció vagy kríziskommunikáció egyre nagyobb elismerést vív ki magának a kommunikációs szakmán belül, hiszen a globalizált, felgyorsult világunk egyre gyorsabb és egyre szélesebb körű reakciót követel meg a menedzsmenttől, ami több hibalehetőséget rejt magában. Nem számít persze minden egyes hiba válságnak.

Horváth Győző definíciója (Válságmenedzselés a gyakorlatban, 2003.) szerint a válság egy olyan eseményláncolat, amely jelentősen és általában negatív módon befolyásolja a cég további tevékenységét, piaci lehetőségeit, profitkilátásait. A hangsúly itt az „általában” szón van, hiszen ahogyan Szeles Péter és Nyárády Gáborné (Public Relations, 2004.) is megjegyzi, a válságot jellemző súlyos zavar kimenetele egyaránt lehet jó és rossz is.

Válságkommunikációs alapvetés, hogy a kríziskezelés akkor lesz hatékony, ha a vezetők idejében – még nyugalmi helyzetben – felkészülnek rá. Peter Frans Anthonissen népszerű válságkommunikációs könyvében (Kríziskommunikáció, 2009.) megfogalmazza, hogy a válságokra való felkészülést nehezíti, hogy nincsen rájuk általános recept, bármikor bárhol bekövetkezhetnek.

A nemzetközi szakmai párbeszédben a válságnak éppen a kiszámíthatatlan mivoltával kapcsolatosan többen is idézik Nassim Taleb Fekete Hattyú (2010.) című könyvét. A fekete hattyú a könyv alapján olyan rendkívül valószínűtlen események jelképe, melyek előre nem láthatóak, tömeghatást váltanak ki, és csak utólag magyarázhatók kevésbé esetlegesnek, megjósolhatónak. Ilyen események voltak a múltban a Google, Facebook, Apple és más vállalatok sikerei vagy 2001. szeptember 11. is. A Wall Street Journal, a Forbes és más online magazinok (pl. itt, itt és itt) véleménye eltér arról, hogy a pénzügyi szakember elmélete ráhúzható-e a koronavírus által kiváltott helyzetre, de ez a diverzitás csak alátámasztja, hogy mindenképpen érdemes elgondolkodni a kérdésen. A fekete hattyúkhoz köthető legfontosabb jelenség az, hogy még a létezésük eshetőségére sem gondolunk, ez pedig kizárja, hogy felkészülten várjuk a megjelenésüket.

A kialakult válság lehetséges értelmezéseiről és annak megfelelő kommunikálásáról Vas Dórával (kríziskommunikációs szaktanácsadó, MatrixPR Kft.), Bőhm Kornéllal (kríziskommunikációs tanácsadó, az Impact Works partnere), Perlaky-Papp Józseffel (a Budapesti Metropolitan Egyetem docense, nyilvánosság- és krízis stratéga) és Dr. Pintér Dániel Gergővel (PR-stratéga és krízismenedzsment szakértő, a Solutions Communications Account Directora, a Media 2.0 alapítója, az MPRSZ Kríziskommunikációs tagozatának elnöke, a Metropolitan Egyetem oktatója) beszélgettünk.

A fekete hattyú – Kiszámíthatatlanság és felkészülés

Dr. Pintér Dániel rámutat arra, hogy a fekete hattyúnak titulált jelenségek veszélye nem a szokásosnál extrémebb hatásokból vagy a megjósolhatatlanságból adódik, hanem a nemtörődömségből hiszen az emberek egyszerűen ignorálják az eljövetelét. Ez mindenkit kiszolgáltatottá, felkészületlenné tesz. A nemtörődömség azonban nem egyenlő azzal, amikor valaki egyszerűen csak homokba dugja a fejét, nem szándékos.

„Akár azt is mondhatjuk, hogy a >>fekete hattyúk<< kimenetelével kapcsolatban megalapozatlan a bizalmunk és légből kapott a pozitivitásunk, hiszen semmi objektív tény nem támasztja alá, hogy >>velünk ez úgysem történik meg<<, >>a szeretteink úgysem esnek áldozatul egy globális járványnak<<, miközben a valóságban őszintén ezt gondoljuk” – mondja el.

„Definíciós szinten tehát az látszik, hogy a legtöbb krízis, – így a koronavírus is – tekinthető >>fekete hattyúnak<<, másrészről viszont elengedhetetlen észrevenni, hogy kellő problémaérzékenységgel, a veszély és fenyegetettség mértékének tudatosításával, valamint a szigorú prevenciós intézkedések minél korábbi bevezetésével legalább részben elkerülhető (lett volna) a válság.”


A válság lehetőségének kizárása az általános gondolkodásból Vas Dóra szerint is gyakori jelenség, amit a hazai krízisfelkészüléssel kapcsolatban is tapasztal. „Sokan úgy vélik, az ő cégüknél semmi nem fog történni. Azzal hárítanak, hogy 10, 15, 20 éve nem volt érdemleges válsághelyzetük. Akkor miért pont most történne?- kérdik tőlem. De fekete hattyúk mégis léteznek, és ha csak egyetlen lépéssel előnyben vagyok a piacnál, akkor hitelesebb, értékesebb választ adhatok, jobban, gyorsabban reagálhatok, jobban megértem az összefüggéseket” – jegyzi meg.

Valamelyest másként látja a válsággal kapcsolatos helyzetet Bőhm Kornél. „Kínálná magát, hogy alkalmazzuk [a fekete hattyú elméletét a válságra], de nem igazán lehet – az elmélet, amelyet egy Wall Street-i kereskedő és egyben közgazdaság professzor alkotott, tipikusan gazdasági kataklizmákra vonatkozik.”

Hozzáteszi, „a járványnak ugyan brutális, egyelőre meg sem becsülhető gazdasági hatása van, de hogy ilyen gyorsan megbénítja a globális gazdaságot, az nem lehetett predikció témája. Inkább a tanulságai lesznek érdekesek.” Alkalmazhatónak tekinti azonban a szakember az elméletet az egyes szektorokra nézve, így elmondása szerint létezik külön-külön oktatási, egészségügyi vagy a turizmus területén megjelenő fekete hattyú.

A kiszámíthatatlan események bekövetkezésének húsbavágó élményét tökéletesen szemlélteti Vas Dóra egy személyes története, mely ráadásul a járványhoz is kapcsolódik: „Majdnem pontosan egy éve tartottam szimulációt egy termelő vállalat teljes menedzsmentjének, egy rejtélyes infuenza járvány kommunikációjára dolgoztunk ki forgatókönyvet. Hat magas kockázatú, a folyamatos termelést akár vészesen befolyásoló szituáció közül a dobókockára bíztuk a választást. A cégvezető felvonta a szemöldökét, összenézett az embereivel, sóhajtott egy nagyot, hogy hááát, ha már ezt dobtuk, akkor tényleg legyen a pandémia, de azért a gyártócsarnoki tűz szimulációjának nagyobb hasznát vennénk. Néhány napja beszéltem vele: azt kérdezte, ugye vigyázok arra a dobókockára, mert ha túl leszünk a pandémián, és egyben tartja a gyárat, akkor már vannak ötletei, mit kellene gyakorolnunk.”

Jó tanácsokkrízis idejére – milyen elméletekből tanulhatunk?

Receptből nem lehet krízist megoldani, de azért arra is kíváncsiak voltunk, van-e valamilyen elmélet a fekete hattyún kívül, ami tanulsággal szolgálhat jelenlegi helyzetre nézve.

Bőhm Kornél az Effective Crisis Communication (SAGE, 2015) című könyvet ajánlja, melyben a szerzők a Mindfulness fogalmi kategóriába sorolják, amikor valamilyen korábban nem jellemző veszélyt hirtelen a valós, nagy kockázatok közé kell átsorolni. Ehhez nagy nyitottságra és rugalmasságra van szükség és azt is el kell kerülni, hogy minden tapasztalatot megpróbáljunk beszuszakolni a meglévő kategóriák közé. Érdemes a válságot a dominó-effektus perspektívájából szemlélni, mivel a különböző következmények egymásra roskadnak vagy éppen kiütik egymást az egyes szektorokban.

„Ha nagy egészként tekintünk a mostani folyamatokra, akkor a V.U.C.A. elmélettel találhatjuk szemben magunkat: ez a helyzet szinte minden korábban ismertnél jobban megmutatatta, mennyire sérülékeny, kitett és változékony az amúgy stabilnak és robusztusnak, és mindenek felett biztonságosnak elképzelt környezetünk.” – teszi hozzá a szakértő.

A V.U.C.A. mozaikszó azt a kontextust írja le, melyben egy vezetőnek helyt kell állnia – a folyton változó (Volatile), bizonytalan (Uncertain), összetett (Complex) és többféleképpen értelmezhető (Ambiguous) világban, amelyben jelenleg élünk. Az elmélet George W. Casey, Jr., az Amerikai Egyesült Államok nyugdíjazott tábornokának nevéhez fűződik, aki katonai tapasztalatai és megfigyelései alapján írta le a helyes vezetési stratégiákat.

Dr. Pintér Dániel egy filmes párhuzamra mutat rá: „Hetek óta az motoszkál a fejemben, hogy mennyire kísérteties a hasonlóság a koronavírus és a Fertőzés (Contagion) című 2011-es amerikai film között. Utóbbi a SARS-járványt dolgozta fel és egészítette ki egy fiktív, még gyorsabban terjedő vírussal. A Steven Soderbergh rendezte dokumentarista moziban szintén egy denevér a vírusgazda, és szintén Kínából kiindulva terjed el a halálos kór. A film végén elkészül ugyan az oltóanyag, de közben tízmilliók halnak meg a gyors lefolyású, kezdetben leginkább az influenzára hasonlító megbetegedésben” – írja le a történetet. „Bár dolgozunk érte és reméljük, hogy a koronavírussal szembeni küzdelmünk eredményesebben zárul majd, mégsem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a film mennyire reálisan ábrázolja a pánikot, a vandalizmust, a hibás szakpolitikai döntések gazdasági következményeit és a tömegmédia felelősségét.”

A korábbi tanulságok alapján éppen az ilyen kaotikus állapotok okozhatnak később súlyos veszteségeket. „Egy katasztrófaközösséget alkotunk, és ebben mindannyian sérülünk. Azok is, akik most azt gondolják, hogy őket sehogyan nem fogja érinteni a járvány.” – hangsúlyozza az összefogás fontosságát Vas Dóra „Leginkább a veszteségek feldolgozásához javasolnám Singer Magdolna Veszteségek ajándéka című könyvét.”

Perlaky-Papp József szerint lényeges kiemelni, hogy bármennyire kézenfekvő is elméleteket keresni egy a maihoz hasonló szituációban, könyvekből nem lehetséges megtanulni a válságkezelést. „A kríziskommunikációnak van egy alapvetése, amelyet sosem szabad elfelednünk: minden krízis más” – emlékeztet. – „Emiatt minden elolvasott gondolat és mű csak a szemléletünk alakítása miatt fontos. Pontosan a csőlátásunk, az egyszerűsítésre, sztenderdizálásra való erős hajlamunk az, ami miatt el kell hagynunk ezeket az egyszerűsítéseket. Élő és megalapozott kríziskommunikációs tapasztalat nélkül ilyen mértékű és összetettségű válság kezelésébe azt tanácsolom ne kezdjen senki. Mondanám jó szándékkal: kerüljük az okoskodást, de nézve a közösségi felületeken a bejegyzéseket, erre semmi remény.”

Érdemes megjegyezni, hogy a pánikhangulat nem csak a sztenderdizálásnak, de az álhíreknek és a valótlan információk, haszontalan elméletek terjedésének is kedvez, amire számos külföldi és hazai szakértő rámutatott már. Perlaky-Papp figyelmeztetése éppen ezek miatt fontos, hiszen a felgyorsult kommunikációban nagyon nehéz kiszűrni egy névtelen vagy kontextus nélküli információ igazságtartalmát. A bevált szokások – azaz a nagy okosságok – a válságok során jellemzően nem ugyanúgy működnek, mint „békeidőben”. Majd így egészíti ki a gonolatait:

„A sikert inkább az mutatja meg, hol és milyen mértékben vagy képes eltérni az eddigi tapasztalataid által mutatott kezelési módszertől, hol veszed észre, hogy megvan a rövidebb bekötőút a krízis sikeres kezeléséhez.”

Hiteles, következetes, őszinte kommunikáció

Könnyű kijelenteni, hogy a válságkommunikáció akkor sikeres, ha őszinte és következetes. Egy olyan helyzetben, amikor egy mindezidáig ismeretlen hatású, világszintű eseményről van szó, illetve egy olyan vírusról, aminek még ellenszere sem létezik, nem teljesen egyértelmű, mi a hiteles és őszinte kommunikáció. Ezenkívül más olyan befolyásoló tényezők is vannak, amik amúgy is torzítják a diskurzust, nem csak krízishelyzetben.

„Egyrészről van a központi, kormányzati kommunikáció, melynek kiemelt feladata a lakosság objektív tájékoztatása és az infekciókontroll érdekében hozott operatív döntések közérthető magyarázata. Ez a cél Magyarországon gyakran kiegészül egyéb másodlagos közpolitikai szempontokkal is, a tájékoztatás tényszerűsége rendre alulmarad a hatalmi játszmákkal szemben, a szakpolitikai intézkedéseket pedig mindkét oldalon erősen befolyásolják az éppen aktuális közpolitikai érdekek” – írja le a helyzetet Dr. Pintér Dániel. „Részben ezt az ellentétet hivatottak feloldani a tömegmédiumok, akik azonban tulajdonosi körtől függően szintén sok esetben torzítottak; ráadásul az újságírók, szerkesztők a profit- és olvasottságmaximalizálás miatt gyakran előtérbe helyezik a spekulációkat, pánikkeltő és szenzációhajhász megfogalmazásokat.”

A helyzet újszerűségére rávilágítva hozzáteszi: „az ehhez hasonló elhúzódó, erős hatású, komoly veszélyt jelentő történések úgy igénylik tőlünk a legmagasabb fokú figyelmet, hogy közben a kezelésükhöz szükséges minimális tapasztalatunk sincs meg, de ha véletlen adottak is az eszközök, a tudásunk akkor is tesztelésre vár.”

A szakértő a kormánykommunikáció mellett kitér a vállalati kommunikációra és a személyes felelősség, a hírmegosztás témakörére is. „A külsőbe marketing, sales, pr és branding aktivitások tartoznak, melyeknek elsősorban a produktivitás (látszatának) fenntartása, a megbízhatóság nyomatékosítása, és a cég >>jó szomszédként<< való pozicionálása a feladata. Azoknak a feltételeknek a megteremtése, melyek segítségével a posztkrízis-fázisban majd tud tovább működni a cég és fejlődni az imázs. Ezzel szemben a belső kommunikáció az egészségvédelmi tájékoztató funkció mellett szervezetirányítási és employerengagement szerepet tölt be; mintegy biztosítja, hogy a megváltozott munkakörülmények között is teljesítésre kerüljenek az üzleti célok. Végezetül szeretném felhívni a figyelmet az egyén, vagyis saját magunk felelősségére is, hiszen a hírek disztribútoraként akár egy-egy közösségi médiás megosztással, kommenttel nagyban befolyásolhatjuk környezetünk gondolkodását, egy elrendelt karantén esetén pedig pszichológiai támaszként megkerülhetetlen szerepünk van szeretteink életében.”

Mind a négy szakértő hangsúlyozza az szerepét és a pánik elkerülésének fontosságát. Az, hogy az egészségügyi katasztrófát még egy gazdasági válság is követi, minden szinten teljes átrendeződést hoz. Bőhm Kornél szerint éppen ezért a koronavírus járványra és járulékos hatásaira joggal használhatjuk a „totális krízis” kategóriamegnevezést. Ez azt jelenti, hogy egy válság egyszerre okoz természeti csapást, ipari összeomlást, társadalmi összeomlást, követel emberéleteket. „A krízis kommunikációs szabályok közül most a legfontosabbá az lép elő, hogy a kommunikációs aktor ne bocsátkozzon találgatásba, ne jósoljon és persze se pánikot ne keltsen, se pedig ne próbálja kisebbíteni a várható veszélyeket.” – fejti ki.

„Stabil gazdaság nélkül az a jólét, amire vágyódik ez a társadalom, elérhetetlenné válhat. Ahhoz, hogy regenerálódni tudjon a gazdaság, nagyon komoly intézkedéscsomag kell. Hogy megértsék az emberek a miérteket, ahhoz edukációra lesz szükség. Csak remélhetem, hogy a kormány képes lesz erre. A káosz elkerüléséhez a hiteles, következetes kommunikáció nélkülözhetetlen.” – mondja el Vas Dóra.

Perlaky-Papp József arra is választ ad, hogy ezt hogyan érdemes véghezvinni. Annak, aki jól akar kommunikálni a vészhelyzettel kapcsolatban, „nincs könnyű feladata, hiszen tömegeket kell távirányítania, mozgásukat rendeznie” – mondja. „Olyan kommunikációra van szükség, amely világos tartalmat ad, rendszeres és aktív. Kellően konkrét javaslatokat kell adjon, fegyelmezettebbé kell tegye az embereket, csökkentse a kétségbeesésüket, visszapótoljon az elveszett biztonságérzetükből.”

Általában elmondható az is, hogy a kormánynak nem csak magát a válságot kell kezelnie, de az arról folyó diskurzust is irányítania kell. „El kell juttatni közvetlenül az emberek felé azokat a segítő tanácsokat, hogyan viselkedjenek, hogy a biztonságukat és az egészségüket megőrizzék, mit tegyenek, ha bajba kerülnek. Ez az elsődlegesen fontos ebben az esetben.”

Az egész kríziskezelés hatékonyságát pedig csak utólag lehet majd értékelni: minden azon múlik, hogy az egészségügyi rendszer hogyan birkózik meg a feladattal, a lakossági ellátás fennakadásmentes lesz-e, a leállás mekkora kétségbeesést és gazdasági kárt okoz, illetve nemzetközi összehasonlításban hol áll meg az elhunytak száma. Ezek értékelése várhatóan sok időbe telik majd.

Hogyan teljesítünk eddig?

„Felemásan, de ez csak nagyon óvatosan róható fel bárkinek. Nyilván a prevenciós intézkedések bevezetésének idején mindig lehet gyorsítani, éppen úgy, ahogy a tájékoztatás hitelességén, az operatív döntésekkel megbízott szakértők felkészültségén is van mit javítani. Amit kiugróan kritikusnak érzek, az a különböző szereplők – egyetemek, vállalatok, közintézmények stb. és a kormányzat – közötti párbeszéd akadozása és a konszenzus teljes hiánya. Rengeteg az egymásnak ellentmondó intézkedés, sok fontos életvédelmi szabály betartatása esetleges, a különböző szervek nem hogy nem ellenőrzik egymás tevékenységét, de összhangba is ritkán kerülnek egymással” – elemzi a helyzetet Dr. Pintér Dániel. Példának az olyan eseteket hozza fel, amikor egy vállalat egyik héten homeoffice-ba küldi munkavállalóit, a következő héten pedig meggondolja magát és veszélyeztetve egészségüket, visszarendeli őket.

A kríziskommunikációs szakértő azt is nehezményezi, hogy annak ellenére, hogy az egyetemek már átálltak a távoktatásra, az adminisztrációra sok esetben még mindig csak személyesen van lehetőség. A megoldást abban látja, ha a cégvezetők és állami szereplők is megosztják praktikáikat, példát mutatnak a felelősségvállalásban. Elmondása alapján az oktatófilmek és társadalmi célú reklámok is sokat segítenek.

„A konkrét anyagi felajánlások, – amit például a Libri vezetője is tett – aligha szorulnak magyarázatra. A MOL is gyorsan reagált, hiszen a koronavírus elleni védekezés érdekében megkezdte a Magyarországon hiánycikknek számító kéz-, és felületfertőtlenítő termékek gyártását; a nagy mobilszolgáltatók pedig ingyen mobilnettel és tartalmakkal segítenek az otthonülőknek. Számos szimpatikus lakossági kezdeményezés is van, mint például az egészségügyi dolgozókat támogató #ETESDADOKIT jótékonysági csoport, vagy a #Bterv, ami a hirtelen munkanélkülivé válókat és az extra munkaerőt igénylőket köti össze. A személyes kedvencem a Pszi.hu, ahol önkéntes pszichológiai segítők állnak mindazok rendelkezésére, akik rosszul viselik a stresszt és az esetleges bezártságot” – egészítette ki gondolatait.

Perlaky-Papp József ennél a témakörnél is kiemeli, hogy felelősségteljes értékelést végezni, valódi konklúziókat levonni majd csak a jövőben lehetséges. „Biztosan fontos lépés és jó döntés az, hogy a járvány észlelésekor azonnal megalakult a válságkezelő team, az operatív törzs és naponta ad információkat. Ha ez elmaradna rengeteg találgatás és feltételezés jelenne meg és kapna erőre. A kormányzat aktívan és határozott kézzel végzi a feladatát, ebben az esetben ez a megfelelő magatartás. Ha új szempont felmerül, akkor képes felülbírálni saját korábbi döntését. A kommunikációban offenzív, sokféle eszközt használ, a központi magja működik. Az álhírek, a pánikkeltők elleni fellépést hasznosnak és szükségesnek tartom” – fejti ki véleményét, majd folytatja:

„Érdekessége az esetnek, hogy a járvány miatt teljesen az online térbe szorult a kommunikáció, Az újságírók kiszorultak a sajtótalálkozókból, szűkültek az interakció lehetőségei. Úgy tanultuk és tudtuk, hogy ez nem tesz jót a kommunikációnak, mégis a tapasztalat most mást mutat, láthatóan jót tett a kríziskommunikációnak, eltűntek a politikai szempontú megközelítések, egy irányban van most ismét a kommunikáció.”

Vas Dóra a pozitív példákra fókuszálva kiemeli a kommunikációs piac szövetségeinek munkáját, az MPRSZ-t és a MAKSZ-ot is megemlítve. „Az, hogy az összefogást erősíti az iparági szereplőkben, fontos üzenetet közvetít, mert összefogás nélkül nagyságrendekkel nagyobb veszteségre számíthatunk.” Ezenkívül a különböző vállalatok által tett felajánlásokat is méltatja, melyek valóban fontos szerepet játszanak abban, hogy a kommunikáció gördülékeny legyen. Így egészíti ki a felsorolást:

„Több,fejlesztő cég ingyenessé tetté belső kommunikációt könnyítő alkalmazását. Így a BlueColibriApp, Az CX-Ray Pulse megoldása, a CHEQ a Talk-A-Bot-tól. Bízom benne, hogy ezek a megoldások bekerülnek azoknak a cégeknek a kommunikációs eszköztárába is, amelyek eddig berzenkedtek attól, hogy a munkatársakkal chaten, appon keresztül kommunikáljanak.”

Személyes tapasztalatok és jövőbeli kilátások

Először is fontos leszögezni, hogy a válság attól válság, hogy kiszámíthatatlan, szokatlan helyzeteket teremt, melyekre sok esetben nagyon nehéz jól reagálni, illetve széles rétegek számára okoz jelentős károkat, így senki számára nem lenne korrekt felróni a nem szándékosan elkövetett hibákat. Nem arról van szó tehát, hogy aki egy adott szisztémát követ, az biztosan „megússza szárazon”. Ennek ellenére mégis fontos hangsúlyozni, hogy a válság során adódhatnak olyan lehetőségek is, melyekre érdemes odafigyelni.

Perlaky-Papp József, miközben a válság globális átalakító hatásán gondolkozik, izgalmas észrevételt tesz a kulturális különbségek fontosságáról. „A nemzetállami logika új lendületet kaphat, az ideológiai alapú világszemlélet láthatóan életképtelenséget mutat vészhelyzetben. Ez a világpolitikai trendeket is átrendezheti. Érdekesség, hogy a társadalmak, a kultúrák közötti különbségek mennyire markánsan megmutatkoznak a vírussal szembeni küzdelemben. Miközben egy rendpárti kultúra képes hatékonyan felvenni a harcot, jól küzd a vészben, addig egy szabadelvű értékrendre alapuló társadalom kifejezetten kiszolgáltatott és védtelen a harcban. A kommunikációban is jól megfigyelhető ez. Nem elsősorban a baj mértéke határozza meg a kommunikációt, hanem a bajban lévő >>személyisége, kultúrája<<. Érdekessége a mai kornak, hogy a problémái nagy része civilizációs kérdésként is értelmezhető. A népvándorlásban is a kultúrák találkozásából alakulnak ki a disszonanciák, ebben az esetben is az életképességükből vizsgáznak a civilizációk.”

Kétségtelenül könnyebb azokban az országokban betartatni a rendet, amelyekben a társadalom kollektivista elvek mentén szerveződik. Ilyen társadalom például a japán, de az Európai Unió országaihoz képest Kína is annak számít. Érdekesek azok a meglátások is, miszerint a válság és az egyes nemzetek válságkezelési stratégiáival kapcsolatos tapasztalatok akár eltolódást is okozhatnak az individualista-kollektivista tengelyen. Egy a Forbes által bemutatott kutatás szerint ez történhet az Egyesült Államokkal is – a járvány után lehetséges, hogy több kollektivista társadalmakra jellemző tulajdonságot mutat majd.

Ezek a folyamatok azonban nem a szándékos és következetes irányítás következményei, hanem a világszintű válság következményei. Az ehhez hasonló jóslatokra azért lehet érdemes figyelni, mert végsősoron ezek adják a kontextust, segítenek hozzá a jobb megértéshez és akár ahhoz is, hogy a krízisből lehetőséget kovácsoljunk.

„A váratlan események nemcsak negatív hatással lehetnek ránk, ennek megfelelően pedig a járványt a védekezés mellett célszerű a fejlődésre való konstruktív lehetőségként értelmezni és minden erőnkkel azon dolgozni, hogy minimalizáljuk az áldozatok számát és a károk mértékét”– magyarázza Dr. Pintér Dániel. Ez kétségkívül nehéz feladat, aminek kivitelezéséhez nem elégségesek a bevált szokások és vezetési szisztémák – „A lehetséges kimenetelek eredményessége szempontjából a bátorság és optimizmus mellett elengedhetetlen a gazdasági kockázatvállalás is” – fejtette ki.

Érdemes persze azt is figyelembe venni, hogy ez a kockázat azonban igen nagy lehet és az információhiány óriási ellenség mind a belső, mind a külső kommunikáció szempontjából. Vas Dóra ismét személyes példával szemlélteti, milyen belülről megtapasztalni a bizonytalanságot. „Egy bejáratott szálloda kommunikációs csapatát támogattam, az egyre rosszabb forgatókönyvek tájékoztatási feladatait vittük végig – a teljes bezárásig. Mivel fokozatosan romlott a helyzet, többször kellett végigélnie a munkatársaknak azt a fájdalmat, amit hozott a közeledő járvány. Amikor kitűzték a tulajdonosok a bezárás napját, jöttek a kérdések: Mikor nyitunk újra? Húsvét? Pünkösd? Amikor pattanásig feszül a figyelem, de nincsen válaszod, mert nem tudod.”

Bőhm Kornél úgy véli, a kríziskommunikáció valódi alkalmazásának még csak az elején járunk, ezért szerinte korai lenne még „eredményt hirdetni”.

„Azt látom, hogy a krízis jelenlegi szakaszában (március második fele) még mindenki a gazdasági tűzoltással, károk kiszámolásával, csökkentésével, a túlélés esélyeinek megteremtésével van elfoglalva, és ez így is van rendjén. Arra számítok, hogy a kríziskommunikációs feladatok néhány hét múlva fognak artikulálódni. Ezzel együtt vannak már projektek, megbízások a járvánnyal összefüggésben: felsőoktatási intézménnyel, gyógyszeripari céggel, több gyártócéggel is kapcsolatban vagyok a koronavírussal összefüggő kríziskommunikációs feladatok támogatására” – fejti ki véleményét.

Az már most látszik, hogy az olyan felajánlásoknak köszönhetően, mint amit például a Microsoft, a CISCO vagy a hazai mobilszolgáltatók tettek a Digitális Összefogás kezdeményezés keretében, egyre több lehetőség van arra, hogy a szervezetek és vállalatok képesek legyenek a korábbinál hatékonyabb kommunikációra, miközben az idő múlásával az információéhség is valamelyest csökkenni fog.

„Az elmúlt időszakban rengeteg időt töltöttem pandémiás cselekvési tervek elkészítésével, belső kommunikációra és szervezetirányításra vonatkozó tanácsadással. Az így megszerzett tapasztalatokat kötelességemnek éreztem nyilvánosan is elérhetővé tenni, melyhez nagy segítséget kaptam Vas Dóra, a Mátrix PR kríziskommunikációs tanácsadója személyében” – osztja meg testközeli tapasztalatait Dr. Pintér Dániel.„Az együttműködésünk eredményeképp végül egy olyan átfogó szakmai ajánlás született, ami a Magyar PR Szövetségben dolgozó, évtizedes piaci tapasztalatokkal rendelkező szakemberek észrevételeit is tartalmazza. Az elsősorban a kkv szektor képviselőinek és nagyvállalati vezetőknek szóló útmutató az egészségvédelemre vonatkozó javaslatok mellett a cégek válságmenedzsmentjének szabályaira, valamint a külső partnerekkel történő kapcsolattartás ajánlott módjaira is kitér. A szakmai ajánlásban igyekeztünk nemcsak az infekciókontroll fontosságára és a munkavállalók biztonsága érdekében előírandó szabályokra felhívni a figyelmet, de a digitális eszközökben, online kapcsolattartásban rejlő lehetőségekre is rámutatni” – mondja, majd zárásként hozzáteszi:

„Boldogok vagyunk, hogy írásunk a megjelenés óta több egyetemi tanagyagba bekerült és a visszajelzések alapján számos cégvezető számára nyújtott kézzel fogható, gyakorlati segítséget.”

Trending Now

Több mint 17 ezren töltötték ki a diákújságírók bűnmegelőzési tesztjét

A májusi döntőt bárki követheti majd a Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete honlapján.

Közzétéve:

Rekord részvétel mellett zárult le a Nagy Diák Bűnmegelőzési Teszt első fordulója, a játékot több mint 17 ezer fiatal töltötte ki sikeresen – közölte szerdán a szervező Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete (DUE).

Mint írják, egy felmérés szerint a magyar diákok fele már részese volt iskolai erőszaknak, ezért többek között a tendencia megállítását tűzték ki célul azzal, hogy negyedszer is elindították a Nagy Diák Bűnmegelőzési Tesztet.

A teszt abban is segít, hogy a diákok különbséget tudjanak tenni hírek és álhírek között – teszik hozzá, emlékeztetve, hogy az NMHH felmérése szerint a korcsoport 49 százaléka találkozott már álhírrel.

A háromfordulós vetélkedősorozat első online szakaszában 17 348-an vettek részt, és a projekt alatt 450 000 fiatal találkozott a programmal. Idén először a játékosok a Nagy Diák Tesztek applikáció segítségével is kipróbálhatták a tudásukat, és sokan éltek is vele. A tesztet bárki kitölthette, de a nyereményjátékban csak a 14-22 éves kor közöttiek vehetnek részt.

Az online középdöntőben – a legjobb ezer fiatallal – már két ágon folyik tovább a verseny: 14-18, illetve 19-22 éves korosztályokra oszlanak a játékosok, és a döntőket is ebben a két korcsoportban rendezik május közepén. A döntőt a szervezők streamelik, így bárki online követheti azt a szervezet honlapján.

A Nagy Diák Bűnmegelőzési Teszt a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács támogatta.

Tovább olvasom

Trending Now

SZFE: oklevelekkel is visszaélhettek

Törvénysértések és mulasztások jellemzik az SZFE előző vezetésének időszakát. Mindez visszaélésekre adott lehetőséget, és ennek a hallgatók ihatják meg a levét.

Közzétéve:

MTI/Mónus Márton

Súlyos hiányosságokat hagyott hátra a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) előző vezetése az oktatás területén

értesült a Magyar Nemzet. A lap birtokába került dokumentumok tanúsága szerint

sem az oktatás­szervezést, sem a szigorú számadású iratokat, sem pedig a tanulmányi rendszert nem megfelelően kezelték.

A szigorú számadású iratok nem voltak elzárt helyen, azokhoz bárki hozzáférhetett. A dokumentumokból az is kiderült, ezen iratok selejtezési nyilvántartását is hiányosan vezették. Ez visszaélésre adhat lehetőséget, hiszen ha sem az oklevél elkészítése előtt, sem utána nem rögzítik a nyomtatvány sorszámát, gyakorlatilag bárkinek készíthető ilyen okmány.

Szintén visszaélésre adhat lehetőséget, hogy a szigorú számadású iratok sorszámait számos esetben nem tüntették fel az egyetemek által használt Neptun tanulmányi rendszer adatbázisában, csupán a feldolgozásnál rögzítették ezeket egyenként.

Így nem meglepő, hogy tömegével hiányoznak a kiadott oklevelek nyomtatványsorszámai a Neptunból, holott ez szintén előírás. Mindez azt jelenti, hogy nehezen követhető, ki kapott oklevelet és ki nem. Így egy embernek akár több oklevelet is kiadhattak, akár több szakról is, ami szintén felveti a visszaélések lehetőségét.

Nem volt, aki oklevelet nyomtasson

Az egyik, a lap birtokába került dokumentumból az is kiderül: miután 2020 júliusában felmondott az oklevélkészítő, távozása után az oktatásszervezők és az osztályvezető sem tudott oklevelet nyomtatni. A szabályok szerint a záróvizsgát követően harminc napon belül kell elkészíteni az oklevelet, ezt sorozatosan nem tartották be.

Nem vezették a hallgatók törzslapjait, sőt az erre szolgáló sablont sem rögzítették a Neptunban, pedig az is hivatali előírás. A mulasztásnak súlyos következménye lehet a későbbiekben, ugyanis a törzslap váltja ki a régebben kötelezően vezetett „anyakönyvet”, amely az adott képzésen résztvevő minden adatát és eredményét tartalmazza.

Aggályos adminisztráció

Az SZFE oktatásszervezési osztálya nem készített másolatot az oklevelek mellékleteiről, az úgynevezett a Eupass-iratokról sem, melyeket a végzett hallgatók kapnak az intézménytől, és amely bemutatja, milyen ismeretanyagot sajátítottak el tanulmányaik során. Ezenkívül a mellékletekről másolat sem készült, és azokat irattározni is elmulasztották, pedig kötelező.

Ha a diák elveszíti ezen melléklet másolatát, amit kapott, akkor az nem pótolható. A Neptunban újabb eredeti példányt kell létrehozni, újabb sorszámmal, így az adminisztráció aggályossá válik.

További hiányosságként rögzítik a dokumentumok, hogy a 2020. nyári záróvizsgák után a külföldi diákoknak kiállított és elpostázott oklevelek nem arra a képzésre szólnak, amelyet a hallgatók valójában elvégeztek. A tavaly tavasszal végzett évfolyam egy részének okleveleit nem másolták le, így az oktatásszervezési osztály novemberben nem tudta megmondani, hogy ki kapott oklevelet a nyári záróvizsgák után. Ráadásul nem vagy többször hiányosan tárolták, irattározták a végzett hallgatók okiratait.

Oktatói mulasztások

Az is előfordult, hogy az oktatásszervezők rögzítették a tanulmányi rendszerben a hallgatók érdemjegyeinek zömét, pedig a felsőoktatási törvény szerint ez az oktatók kötelező feladata. Mint kiderült, az oktatók többsége nem is használta a Neptun felületét, előfordult, hogy a rendszerbe való két belépésük között egy év is eltelt.

Több esetben nem vagy csak papíralapon rögzítették azokat a tanórákat, melyekről a baloldali sajtó azt állította, hogy azokat szabálysze­rűen, dokumentumokkal igazoltan tartották meg.

Akkreditációs okokból az sem szabályos, hogy olyan szakvezetőket és tárgyfelelős oktatókat is feltüntettek a Neptunban, akik hivatalosan nem is voltak főállásúak az intézményben.
Ráadásul nem vezették a tanárok személyi anyagainak nyilvántartását sem, amelyet az Oktatási Hivatal közhiteles adatbázisnak tekint, így ebben is súlyos szabálysértést követett el az SZFE előző vezetése.

A lap birtokába került dokumentumok arra is rámutatnak, több oktatásszervező sem vezetett nyilvántartást a hallgatói befizetésekről, így felmerül annak veszélye, hogy az adott diák nem iratkozhat be a következő szemeszterre. Olyan súlyos hiba is előfordult, hogy a hallgatónak a záróvizsga időpontjának beállítása után rögzítették az érdemjegyét. Az is megesett, hogy a tanulónak nem volt meg az előírt kreditszáma, nem kaphatott oklevelet, mégis engedték záróvizsgázni.

A dokumentumok szerint a fent említett hiányosságok és mulasztások miatt számos hallgató szenvedhet hátrányt egyetemi évei alatt, de akár a diplomázása után is.

Borítókép: Résztvevők a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) Szentkirályi utcai épületénél az SZFE és a Parlament között szervezett élőláncon 2020. szeptember 6-án

Tovább olvasom

Trending Now

Drasztikus lépés teremthet demokráciát a közösségi médiában

Boris Kálnoky médiaszakember szerint amíg a techóriások megadóztatására vannak megfelelő megoldások, addig a tartalom ügyében csak az hozhat eredményt, ha a helyi vagy a globális szabályozás megtiltja, hogy a közösségi oldalak összegyűjtsék a felhaszná­lóik személyes adatait.

Közzétéve:

Sok szó esik manapság arról, hogyan lehetne keretek közé szorítani, hatósági ellenőrzés alá vonni a közösségi oldalak üzemeltetőinek gyakorlatát, a technológiai óriásvállalatok működését. A témát taglaló hazai diskurzusnak újabb lendületet adott, hogy április elején a kormányzat szereplői és egyes baloldali politikusok is arról számoltak be, tizedére esett Facebook-oldaluk elérése.

A Face­book technikai hibával magyarázta a rövidebb ideig fennálló helyzetet, a kérdés mégis sokakban megfogalmazódott: ezek szerint a közösségi oldalak bárkit bármikor le- vagy éppen felcsavarhatnak? S ha igen, nem jelent ez túlzott veszélyt a magyar közbeszédre, demokráciára? A Magyar Nemzet Boris Kálnokyt, a ­Mathias Corvinus Colle­gium Média Iskola vezetőjét kérdezte az ügyben.

A szakember először is arról beszélt, milyen szerepet tölt be a közösségi média a politikában, a politikai kommunikációban.

“A közösségi média napjaink leghatékonyabb felülete, ezért is használja a legtöbb politikus” – kezdte a szakember, majd példaként Donald Trump esetét hozta fel. “Az előző amerikai elnök nem aggódott amiatt, mit írnak vagy mondanak róla a hagyományos médiumokban, egy rövid Twitter-bejegyzéssel ugyanis milliókat ért el, azonnal. Egészen addig, ameddig a magáncég – merthogy a Twitter mögött az áll – le nem tiltotta Trumpot” – ­mondta Boris Kálnoky, hozzátéve:

az eset tökéletesen összefoglalja a közösségi média működését, valamennyi előnyét és hátrányát.

Először is – ami nyilvánvaló előny – gyorsan lehet hatalmas tömegeket elérni, a hagyományos médiaszereplők ilyen hatékonyságot nem tudnak felmutatni. Másrészt viszont minden, a közösségi médiát használó közéleti szereplő aláveti magát magáncégek akaratának, érzékenységének, szempontrendszerének.

Ha valakinek a véleménye sérti ezeket a szempontokat, nagy karrierre nem számíthat a közösségi médiatérben.

“A technológiai óriáscégek világhatalommá váltak. Aki letilthatja az amerikai elnököt, annak a befolyása és egyben a mozgástere nyilvánvalóan óriási” – fogalmazott a szakember.

A kérdés most az, hogyan reagálnak erre a helyzetre a helyi döntéshozók. Boris Kálnoky szerint két fontos területen merülhet fel az állami beavatkozás igénye. “Az adóügyekben megfelelő nemzeti és globális megoldások körvonalazódnak” – fogalmazott a ­médiaiskola vezetője, szóba hozva a magyar reklámadót is. A tartalmi kérdések szabályozása már korántsem tűnik ennyire egyszerűnek. “Itt radikális megoldásra volna szükség” – vélte a szakember, majd – egyetértve Mathias Döpfner, az Axel Springer-kiadó vezérigazgatójának ötletével – arról beszélt:

meg kellene tiltani, hogy a közösségi oldalak összegyűjtsék felhasználóik adatait, majd ezek alapján szolgálják ki őket személyre szabott politikai és üzleti tartalmakkal.

“Értelmét vesztené minden algoritmus, megszűnne a direkt befolyásolás lehetősége, nem lenne több hírbuborék, a virtuá­lis térben is mindenki a maga ura lehetne. Megszűnne maga a probléma” – fogalmazott Boris Kálnoky, megjegyezve persze, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat.

A közösségi oldalak bizonyosan nem működnének ebben közre önként és dalolva. Kérdés ugyanakkor, hogy mit lehet elvárni a közösségi médiát üzemeltető cégektől. Boris Kálnoky szerint valamilyen önkorlátozást biztosan. “Jelen­tős nyomás nehezedik a techóriásokra, működésüket sok kritika éri, szabályozásukon sokfelé dolgoznak már, így valószínű, hogy – elkerülendő pél­dául a feldara­bolásukat – nem zárkóznának el bizonyos korlátozásoktól” – véli a szakember, hozzátéve: idővel el kell érni, hogy a demokrácia játékszabályai a közösségi térben is érvényre jussanak.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom