Kövess minket!

Trending Now

Magyarok is részt vettek a Star Wars történelmében

1977-ben mutatták be a Csillagok háborúja legelső részét, az Egy új reményt. Kevesen tudják, de a magyarok közt is voltak, akik fontos részei voltak a „messzi-messzi Galaxisnak”.

Flickr

Tegnap volt negyvennégy éve, hogy New Yorktól Kaliforniáig 32 amerikai nagyváros mozitermében egyszerre hangzott fel az ismert főcímdal és kúszott el az ikonikus nyitófelirat, amely elröpítette a nézőket egy „messzi-messzi Galaxisba” – idézi fel a Híradó.hu.

A mozik előtt kígyózó sorokban várták a rajongók, hogy bejuthassanak és legelsőként láthassák George Lucas alkotását.

A film gyorsan a popkultúra megkerülhetetlen klasszikusává vált, amely számos más filmre és tudományos-fantasztikus műre volt hatással.

A film főszereplőit egyik napról a másikra sztárokká tette a film. A néhai Carrie Fishert fiatal férfi rajongók milliói imádták briós-módra feltekert haja és szexi, aranyszínű bikinije miatt, később íróként és forgatókönyvíróként tevékenykedett.

Talán maga a rendező sem gondolta volna, hogy Harrison Ford ennyire beválik a magányos hős karakterében, akinek legendás karrierjét akcióhős szívtipróként indította el. Igazi szupersztárrá vált, akinek ezt a státuszt aztán Indiana Jones-ként sikerült megszilárdítania.

A babaarcú Luke Skywalkert alakító Mark Hamil aki az eredeti Star Wars trilógia (1977: Egy új remény, 1980: A birodalom visszavág, 1983: A jedi visszatér) után csupán kisebb szerepekhez jutott a vásznon. Szerencsére a legújabb részekben ismét láthattuk, ahogy idősebb korában is megeleveníti Luke karakterét.

A film három főszereplőjéből azonnal sztár lett (Fotó: wikimedia)

A gonoszul szuszogó nagyúr, Darth Vader testébe stílusosan egy szó szerint kétméteres testépítőt bújtattak – ő volt David Prowse. Hangját azonban egy klasszikus színészi képzésen átesett férfiú, bizonyos James Earl Jones szolgáltatta.

A filmek hatalmas sikernek bizonyultak, az összes bemutatott film együttvéve 8,5 milliárd dollár bevételt termelt a mozik kasszáinál.

Az évek során számos további játékfilmet, tévésorozatot és egy egész iparágban elérhető képregényeket, játékokat, videojátékokat és egyéb termékeket hoztak létre. A további filmek hasonló kasszasikereket hoztak George Lucasnak – emlékeztet a Híradó.hu cikke.

Hazánkban egészen pontosan két évvel később, 1979. augusztus 16-án kezdték vetíteni a magyar mozik a filmet. Amit kevesen tudnak, hogy rengeteg magyar munkálkodott a filmvásznon és a háttérben is.

Marton Csokas alakítja a II. és III. részben (vagyis a 2002-es A klónok támadásában és a 2005-ös, A sithek bosszújában) szereplő Kisebb Poggle-t, a Geonosis főhercegét. A színész apja révén magyar származású, emellett magyar állampolgár is.

A 2015-ös Az ébredő Erő forgatásán és produkciós munkálatain több magyar is részt vett. Köztük Tóth Gyula volt a Kylo Rent alakító Adam Driver dublőre. Koncz Teréz produkciós koordinátor volt, Melich Gusztáv és Török Attila pedig a vizuális effektekért volt felelős.

Nemes Zoé magyar modell feltűnik a 2017-es Az utolsó Jedik Canto Bight-i jelenetében. Rajta kívül George Zádor video assist operátor, Karádi Enikő jelmezkészítő volt Az utolsó Jedikben.

A modell az Instagram-oldalán is szívesen emlékszik vissza a Star Wars-os pillanatokra.

George Zádor videóasszisztens operátorként, Karádi Enikő fő jelmezkészítőként, Farkas Kornél digital compositorként, Ágoston Gábor az olaszországi forgatások menedzsereként segítette a stáb munkáját a Solo: Egy Star Wars-történetben.

Vajda Attila bújhatott a Solo: Egy Star Wars-történetben feltűnő vuki, Sagwa jelmezébe, aki egy interjú során elmondta, nagyon szívesen bújna újra a lény jelmezébe. Egy képregényben ugyanis Sagwa ismét felbukkan, azonban az még kérdéses, terveznek-e vele mozgóképet is csinálni.

Karádi Enikő jelmezkészítőként volt jelen a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetben.

Borítókép: illusztráció

Trending Now

Álhírt terjesztett a berlini gázárról a Válasz Online

A lapnak nyilatkozó szakértő állításához képest csaknem háromszor annyiba kerül az energia a német fővárosban.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

Míg a Válaszonline.hu azt írta, hogy a berlini lakosoknak kevesebbet kell fizetniük a földgázért, mint a magyaroknak, az igazság ezzel szemben az, hogy a német fővárosban kétszer akkora a köbméterenkénti tarifa, mint hazánkban. Ez az átlag feletti magyar fogyasztókra vonatkozik, hiszen a rezsicsökkentett gázár egy tizenharmada a berlininek – írja a Mediaworks Hírcentrumára hivatkozva a Magyar Nemzet.

Az utóbbi időben számos olyan álhír jelent meg, amellyel a baloldal relativizálni próbálta a rezsicsökkentés jelentette segítséget, ám egyszerű kalkulációval bárki tájékozódhat a valós díjakról és kedvezményekről. Különös módon a témában eddig megjelent egyik legdurvább csúsztatást eddig egyik sajtóorgánum sem cáfolta meg. Ezt most hiánypótló jelleggel megtesszük – olvasható a cikkben.

Felsmann Balázs energetikai szakértő a Válasz Online-nak arról beszélt a múlt hónap végén, hogy a magyar lakosságnak kell Európában a legdrágább gázárat fizetni – 747 forintot köbméterenként –, s még a berlini is jóval alacsonyabb ennél. 

Szerinte a német fővárosban 550 forint körül van a földgáz köbméterenkénti díja. Ezzel szemben az igazság az, hogy csaknem háromszor annyit kell fizetniük a berlini magánfogyasztóknak.

Az Angebot.vattenfall.de oldalon, ahol a berliniek a különböző szolgáltatók ajánlatai közül válogathatnak, az látható, hogy a német fővárosban a gáz köbméterenkénti ára egyik kerületben és egyik szolgáltatónál sem alacsonyabb 1300 forintnyi eurónál. Ez a díjszabás tehát nemhogy alacsonyabb annál, mint amit az átlagosnál több gázt fogyasztó magyaroknak kell fizetniük, hanem csaknem kétszer akkora.

A rezsicsökkentés baloldali kritikusai jellemzően azt is bagatellizálják, hogy Magyarországon az átlagfogyasztás szintjéig rendkívül kedvezményes a lakossági földgáz ára. Márpedig annak a háztartásnak, amely havonta 144, évente pedig 1728 köbméter alatti gázmennyiséget használ el, mindössze 102 forintot kell fizetnie köbméterenként. Ez a legkedvezőbb ajánlatot választó berliniek terhének mindössze egy tizenharmad része.

A már említett német portál szerint egy száz négyzetméteres berlini lakóingatlan éves gázigénye 15 ezer kilowattóra, vagyis 1421,8 köbméter. Vagyis hazánkban ez a mennyiség jócskán a rezsicsökkentett kategóriába esne. 

Ám az egészen kis alapterületű és csekély energiafelhasználású ingatlanokban sem számíthatnak kedvezményre a német fővárosban élők, sőt abszurd módon még többet is kell fizetniük. Az Angebot.vattenfall.de szerint míg egy száz négyzetméteres berlini ingatlan fűtéséhez szükséges, nagyobb gázmennyiség esetén 1327 forint per köbméter a legkedvezőbb ajánlat, addig egy harmadannyit fogyasztó, harminc négyzetméteres garzonban 1363 forint a legalacsonyabb tarifa.

Tovább olvasom

Trending Now

„Gerinchiány van Németországban” – mondja a magyar lapnak a Bildet otthagyó szerkesztő

Ralf Schuler a Bild-Zeitung német napilap parlamenti irodájának vezetőjeként az egyik legfontosabb politikai újságíró Németországban. Most viszont felmondott, és az „ideológiai megfelelés kikényszerítésével” vádolja kiadóját.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A Springer kiadó a nyilvánosság előtt ugyan mindig azt hangoztatja, hogy ellenzi az ideológiának alárendelt gondolkodást, saját maga viszont a vállalat stratégiai megfontolásai alapján nyilvánvalóan a szivárványos mozgalom oldalára állt – indokolta felmondását Ralf Schuler a Mandinernek adott interjújában, amelyet a V4NA hírügynökség szemlézett.

A Bild korábbi szerkesztője leszögezte, hogy az alapelvekkel nincs semmi gond. Ahogy fogalmazott:

„a demokrácia, a transzatlanti szövetség oldalán állunk, egyúttal pedig kiállunk Izrael Állam létezéshez való joga mellett. Ezekben az irányelvekben egyúttal szerepel az is, hogy felszólalunk a nemi hovatartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetés ellen. Ez így teljesen rendben is van. Egy ideje viszont már nemcsak a szivárványos zászló lobog a kiadó székháza előtt, hanem a belső kommunikáció és a munkatársakkal történő bánásmód részeként egy olyan hangulat, olyan légkör alakult ki, amely alapján immár mindenkinek szilárdan az LMBTQ mozgalom oldalára kell állnia.

Schuler szerint a lapkiadónál olyan légkört teremtenek, ahol a munkatársak úgy érzik, meg kell felelniük egy bizonyos ideológiának. Hozzátette:

„Természetesen nem olyan módon, mint tennék azt egy tekintélyelvű rendszerben, teszem azt az NDK idején, de mégis azt látom, hogy egyre több kolléga közösségi médiás profiljában jelenik meg a szivárványos zászló, egyúttal pedig szívesen osztják meg a Pride felvonuláson készített képeiket. Nehéz megmondani, hogy ez mennyire meggyőződés, vagy mennyire tudható be annak, hogy csak beállnak a sorba. Még az NDK-ból ismerem azt a jelenséget, amikor megelőző, túllihegő alázatból kialakul a csordaszellem. Pedig mindezidáig a Springer kiadó szilárd védőbástyaként állt ellen a kollektivista hajlamok és mozgalmak bármely megjelenési formájának.”

A szakember úgy véli, hogy az újságírás sohasem lehet pártfogója semmilyen mozgalomnak, mert az újságírás önmagát képviseli, és szemben áll mindennel, ami tekintélyelvű. Az újságírás nem arra szolgál, hogy támogasson egy adott társadalmi mozgalmat, vagy hogy „szilárdan annak az oldalán álljon”. Az újságírás mindig arra szolgál, hogy a történések mögöttes okát keresse, és adott esetben ezekkel ellentétes álláspontot fogalmazzon meg – jegyezte meg, és rámutatott hogy mindez a médiában széleskörűen elterjedt.

„A trend Amerikából jön, ahol mindenekelőtt a kreatív iparban vált megszokottá a színészektől a legkülönfélébb művészeken át egészen az újságírókig. A Springer eddig a kevés kivétel közé számított. Valójában jó dolog fellépni a diszkrimináció ellen, de a szivárványos mozgalomnál már nem csak erről van szó. Példának okáért a szervezők visszamondták a Springer kiadó részvételét egy LMBTQ-állásbörzén, miután a Welt napilapban megjelent egy több szakember által jegyzett cikk, amelyben figyelmeztetni kívántak a közszolgálati médiában elterjedt genderpropagandára. Ezzel visszaköszön az 1989 előttről jól ismert hangulat, amikor a tévesnek tartott magatartási formák esetében a politikai döntést sem várták meg az előzetes nyomásgyakorláshoz, hanem egyszerűen visszamondták adott esetben az illető részvételét egy eseményen. Ha ilyesmi történik, akkor nehogy már az legyen a reakció, hogy szolgalelkűen alávetjük magunkat ennek az ideológiának, hanem éppen ellenkezőleg: ezt a tekintélyelvű tendenciák előjeleként kell felismernünk” – magyarázta.

Schuler felidézte azt is, hogy nemrégiben a berlini Humboldt Egyetemen Marie-Luise Vollbrecht biológus tervezett előadást tartani „Csak két biológiai nem létezik” címmel. Ez olyan tény, amit a biológiában szemernyit sem vitatnak. Az előadás hírére a szivárványos aktivisták olyan nagyszabású tiltakozással fenyegették meg az egyetemet, hogy az intézménynek – valójában a tudás és a tudományos vita letéteményesének – le kellett mondania az előadást erről a valójában banális témáról, amit amúgy minden érettségiző megtanul a középiskolában. Mindez riasztó előjel, egy szabadelvű társadalomban ilyen esetnek nem lenne szabad előfordulnia – hangsúlyozta.

Kérdésre válaszolva Schuler azt is elmondta, hogy a kiadó részéről egyáltalán nem reagáltak semmit a felmondására – azonkívül, hogy ragaszkodnak a rendes felmondási idő teljes kitöltéséhez. Mint mondta,

„valószínűleg azért is teszik mindezt, hogy addig se nézzek más munka után. Különben nagyon széles körű támogatást tapasztaltam, és ezen igencsak meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy a médiacirkusz kiemelt központi szereplője lennék. Több száz, kivétel nélkül pozitív hangvételű e-mailt, szöveges üzenetet és telefonhívást kaptam, egyes esetekben még igen magas szintű aktív politikusoktól is. Sőt olyanoktól is, akik a nyilvánosság előtt talán nem nyilatkoznának ennyire világosan. Örültek annak, hogy kiálltam a meggyőződésem mellett. Lenyűgözött, hogy ilyen sok és ilyen pozitív üzenetet kaptam, ami viszont azt is megmutatta, hogy az én lépésem csupán egy kivételnek számít, miközben egyre inkább a gerincesség hiányát figyelhetjük meg”.

Ralf Schuler emlékeztetett, hogy nem ő az egyetlen, aki felállt az íróasztal mellől: július elején egy a Bild-nél dolgozó kolléganő, Judit Sevinc Basad is hasonló okra hivatkozva mondott fel. Felmondása mögött egy, a Springer kiadónál megtörtént eset állt. Welt napilap öt tudományos szakember vendégcikkét hozta le: arra szólították fel a közszolgálati rádiót és televíziót, hogy szüntesse be a transzideológia kritika nélküli terjesztését. Ez többek között azért merült fel, mert például az egyik leginkább nézett gyermekműsor, a négy és kilenc év közöttieknek szóló Die Sendung mit der Maus egy nagyon pozitív hangvételűre sikerült részt hozott le arról, hogy nővé változtathatja magát egy férfi. Ez azért foglalkoztatta a tudósokat, mert szerintük nem fordulhat elő az, hogy a gyerekeknek azt mondjuk: ha bármilyen problémád van az életben, akkor próbálkozz a nemváltással.

A médiaszakember kitért arra is, hogy a közszolgálati műsoroknál is hasonló folyamatok zajlanak. Egy felmérés szerint a német közszolgálati médiában dolgozó gyakornokok – tehát az újságíró-utánpótlás – 94 százaléka politikailag a zöldekkel vagy a baloldali pártokkal szimpatizál. Szerinte a véleményspektrum ennyire egyoldalú eltolódása nem lehet egészséges a kiegyensúlyozott tájékoztatás eléréséhez. Ráadásul a közszolgálati rádió és televízió következetesen használja a társadalmi nemeket hangsúlyozó nyelvezetet, annak ellenére, hogy erre nincs megbízatása. A magyar nyelvből kiindulva nehezen lehet megérteni, hogy ez hogyan is működik, amikor beszéd közben a társadalmi nemek nyomtatásban csillaggal jelölt sokaságát igyekeznek kiejteni, és különben is törekednek minden elképzelhető társadalmi nem szóbeli kifejezésére. Ez rettentő dadogást, az emberi nyelv megcsonkítását szüli. Egyetlen hivatalos nyelvészeti szabály sem írja elő ennek a használatát, de mégis egyszerűen csak csinálják annak ellenére, hogy a felmérések tanúsága szerint a németek több mint háromnegyede elutasítja az ilyen indoktrínáló beszédmódot. Ezt viszont minden további nélkül figyelmen kívül hagyják, és helyette a közszolgálati feladatot korcsosítják el egy bizonyos világkép terjesztésére, ami rettentő bosszantó – mondta.

Schuler szerint nagyon rossz a helyzet a művészeknél is, amint valaki olyan véleményt fogalmaz meg, ami nem illik a képbe. A kabaréműsorokban rendszeresen fellépő Dieter Nuhrt a közösségi médiában komoly össztűz alá vették, amikor vette magának a bátorságot ahhoz, hogy Greta Thunbergen viccelődjön. Amikor pedig az igencsak közkedvelt műsorvezető, Barbara Schöneberger mellékesen megjegyezte, hogy szerinte butaság, ha a férfiak sminkelik magukat, óriási botrány tört ki, mert a homoszexuális férfiak homofób megjegyzésnek tartották azt – idézte fel.

Ralf Schuler végül arra a kérdésre, hogy mit tervez a jövőben, azt válaszolta: „Több szakmai lehetőség közül választhatok, és valamikor döntenem is kell – érdekes módon a felmondásom okozta felzúdulás miatt néhány újabb jó ajánlatot is kaptam, ezért most még több lehetőség közül választhatok.”

Tovább olvasom

Trending Now

Reklámkampány indult a transznemű sportolók ellen – Videó!

A Citizens for Sanity (Állampolgárok a Normalitás Mellett) konzervatív nonprofit csoport új reklámkapányt indított, amiért biológiai férfiakat engednek a nők ellen versenyezni.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A reklámban néhány fiatal női sportolót láthatunk, akik éppen egy futóversenyre készülnek, miközben a narrátor elmeséli, melyikőjük milyen intenzív edzésprogramot követ a legjobb teljesítmény elérése érdekében.

„Ő minden reggel 6-tól edz” – halljuk, miközben egyenként bemutatkák a rajtvonalnál gyülekező fiatal nőket. – „Ő éveken át dolgozott, hogy lefaragjon az idejéből néhány másodpercet. Ő pedig az iskolai csapat kapitánya.”

Ekkor a kamera egy pár szőrös férfilábat mutat, amely a lányoké mellett tűnik fel, amikor is a narrátor megjegyzi: „Ő meg csak egy középmezőnybeli futó. Csak nem ma!”

Miközben egyértelműen a UPenn „transznemű” úszójára, a lányok között versenyző biológia férfire, „Lia” Thomasra utalnak, azt látjuk, ahogy a férfi futó megszerzi a vezetést, majd pedig győzelmet is, tehetséges női ellenfelei pedig messze lemaradnak tőle.

„Sajnos ez a verseny már azelőtt eldőlt, hogy elkezdődött volna” – mondja a narrátor. – „A woke baloldali politikusok tönkreteszik a női sportot. Üzend meg Bidennek és radikális szövetségeseinek: nincs helye a férfiaknak a női sportban” – írta a Demokrata.

Tovább olvasom