A Springer kiadó a nyilvánosság előtt ugyan mindig azt hangoztatja, hogy ellenzi az ideológiának alárendelt gondolkodást, saját maga viszont a vállalat stratégiai megfontolásai alapján nyilvánvalóan a szivárványos mozgalom oldalára állt – indokolta felmondását Ralf Schuler a Mandinernek adott interjújában, amelyet a V4NA hírügynökség szemlézett.

A Bild korábbi szerkesztője leszögezte, hogy az alapelvekkel nincs semmi gond. Ahogy fogalmazott:

„a demokrácia, a transzatlanti szövetség oldalán állunk, egyúttal pedig kiállunk Izrael Állam létezéshez való joga mellett. Ezekben az irányelvekben egyúttal szerepel az is, hogy felszólalunk a nemi hovatartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetés ellen. Ez így teljesen rendben is van. Egy ideje viszont már nemcsak a szivárványos zászló lobog a kiadó székháza előtt, hanem a belső kommunikáció és a munkatársakkal történő bánásmód részeként egy olyan hangulat, olyan légkör alakult ki, amely alapján immár mindenkinek szilárdan az LMBTQ mozgalom oldalára kell állnia”.

Schuler szerint a lapkiadónál olyan légkört teremtenek, ahol a munkatársak úgy érzik, meg kell felelniük egy bizonyos ideológiának. Hozzátette:

„Természetesen nem olyan módon, mint tennék azt egy tekintélyelvű rendszerben, teszem azt az NDK idején, de mégis azt látom, hogy egyre több kolléga közösségi médiás profiljában jelenik meg a szivárványos zászló, egyúttal pedig szívesen osztják meg a Pride felvonuláson készített képeiket. Nehéz megmondani, hogy ez mennyire meggyőződés, vagy mennyire tudható be annak, hogy csak beállnak a sorba. Még az NDK-ból ismerem azt a jelenséget, amikor megelőző, túllihegő alázatból kialakul a csordaszellem. Pedig mindezidáig a Springer kiadó szilárd védőbástyaként állt ellen a kollektivista hajlamok és mozgalmak bármely megjelenési formájának.”

A szakember úgy véli, hogy az újságírás sohasem lehet pártfogója semmilyen mozgalomnak, mert az újságírás önmagát képviseli, és szemben áll mindennel, ami tekintélyelvű. Az újságírás nem arra szolgál, hogy támogasson egy adott társadalmi mozgalmat, vagy hogy „szilárdan annak az oldalán álljon”. Az újságírás mindig arra szolgál, hogy a történések mögöttes okát keresse, és adott esetben ezekkel ellentétes álláspontot fogalmazzon meg – jegyezte meg, és rámutatott hogy mindez a médiában széleskörűen elterjedt.

„A trend Amerikából jön, ahol mindenekelőtt a kreatív iparban vált megszokottá a színészektől a legkülönfélébb művészeken át egészen az újságírókig. A Springer eddig a kevés kivétel közé számított. Valójában jó dolog fellépni a diszkrimináció ellen, de a szivárványos mozgalomnál már nem csak erről van szó. Példának okáért a szervezők visszamondták a Springer kiadó részvételét egy LMBTQ-állásbörzén, miután a Welt napilapban megjelent egy több szakember által jegyzett cikk, amelyben figyelmeztetni kívántak a közszolgálati médiában elterjedt genderpropagandára. Ezzel visszaköszön az 1989 előttről jól ismert hangulat, amikor a tévesnek tartott magatartási formák esetében a politikai döntést sem várták meg az előzetes nyomásgyakorláshoz, hanem egyszerűen visszamondták adott esetben az illető részvételét egy eseményen. Ha ilyesmi történik, akkor nehogy már az legyen a reakció, hogy szolgalelkűen alávetjük magunkat ennek az ideológiának, hanem éppen ellenkezőleg: ezt a tekintélyelvű tendenciák előjeleként kell felismernünk” – magyarázta.

Schuler felidézte azt is, hogy nemrégiben a berlini Humboldt Egyetemen Marie-Luise Vollbrecht biológus tervezett előadást tartani „Csak két biológiai nem létezik” címmel. Ez olyan tény, amit a biológiában szemernyit sem vitatnak. Az előadás hírére a szivárványos aktivisták olyan nagyszabású tiltakozással fenyegették meg az egyetemet, hogy az intézménynek – valójában a tudás és a tudományos vita letéteményesének – le kellett mondania az előadást erről a valójában banális témáról, amit amúgy minden érettségiző megtanul a középiskolában. Mindez riasztó előjel, egy szabadelvű társadalomban ilyen esetnek nem lenne szabad előfordulnia – hangsúlyozta.

Kérdésre válaszolva Schuler azt is elmondta, hogy a kiadó részéről egyáltalán nem reagáltak semmit a felmondására – azonkívül, hogy ragaszkodnak a rendes felmondási idő teljes kitöltéséhez. Mint mondta,

„valószínűleg azért is teszik mindezt, hogy addig se nézzek más munka után. Különben nagyon széles körű támogatást tapasztaltam, és ezen igencsak meglepődtem, mert nem gondoltam, hogy a médiacirkusz kiemelt központi szereplője lennék. Több száz, kivétel nélkül pozitív hangvételű e-mailt, szöveges üzenetet és telefonhívást kaptam, egyes esetekben még igen magas szintű aktív politikusoktól is. Sőt olyanoktól is, akik a nyilvánosság előtt talán nem nyilatkoznának ennyire világosan. Örültek annak, hogy kiálltam a meggyőződésem mellett. Lenyűgözött, hogy ilyen sok és ilyen pozitív üzenetet kaptam, ami viszont azt is megmutatta, hogy az én lépésem csupán egy kivételnek számít, miközben egyre inkább a gerincesség hiányát figyelhetjük meg”.

Ralf Schuler emlékeztetett, hogy nem ő az egyetlen, aki felállt az íróasztal mellől: július elején egy a Bild-nél dolgozó kolléganő, Judit Sevinc Basad is hasonló okra hivatkozva mondott fel. Felmondása mögött egy, a Springer kiadónál megtörtént eset állt. A Welt napilap öt tudományos szakember vendégcikkét hozta le: arra szólították fel a közszolgálati rádiót és televíziót, hogy szüntesse be a transzideológia kritika nélküli terjesztését. Ez többek között azért merült fel, mert például az egyik leginkább nézett gyermekműsor, a négy és kilenc év közöttieknek szóló Die Sendung mit der Maus egy nagyon pozitív hangvételűre sikerült részt hozott le arról, hogy nővé változtathatja magát egy férfi. Ez azért foglalkoztatta a tudósokat, mert szerintük nem fordulhat elő az, hogy a gyerekeknek azt mondjuk: ha bármilyen problémád van az életben, akkor próbálkozz a nemváltással.

A médiaszakember kitért arra is, hogy a közszolgálati műsoroknál is hasonló folyamatok zajlanak. Egy felmérés szerint a német közszolgálati médiában dolgozó gyakornokok – tehát az újságíró-utánpótlás – 94 százaléka politikailag a zöldekkel vagy a baloldali pártokkal szimpatizál. Szerinte a véleményspektrum ennyire egyoldalú eltolódása nem lehet egészséges a kiegyensúlyozott tájékoztatás eléréséhez. Ráadásul a közszolgálati rádió és televízió következetesen használja a társadalmi nemeket hangsúlyozó nyelvezetet, annak ellenére, hogy erre nincs megbízatása. A magyar nyelvből kiindulva nehezen lehet megérteni, hogy ez hogyan is működik, amikor beszéd közben a társadalmi nemek nyomtatásban csillaggal jelölt sokaságát igyekeznek kiejteni, és különben is törekednek minden elképzelhető társadalmi nem szóbeli kifejezésére. Ez rettentő dadogást, az emberi nyelv megcsonkítását szüli. Egyetlen hivatalos nyelvészeti szabály sem írja elő ennek a használatát, de mégis egyszerűen csak csinálják annak ellenére, hogy a felmérések tanúsága szerint a németek több mint háromnegyede elutasítja az ilyen indoktrínáló beszédmódot. Ezt viszont minden további nélkül figyelmen kívül hagyják, és helyette a közszolgálati feladatot korcsosítják el egy bizonyos világkép terjesztésére, ami rettentő bosszantó – mondta.

Schuler szerint nagyon rossz a helyzet a művészeknél is, amint valaki olyan véleményt fogalmaz meg, ami nem illik a képbe. A kabaréműsorokban rendszeresen fellépő Dieter Nuhrt a közösségi médiában komoly össztűz alá vették, amikor vette magának a bátorságot ahhoz, hogy Greta Thunbergen viccelődjön. Amikor pedig az igencsak közkedvelt műsorvezető, Barbara Schöneberger mellékesen megjegyezte, hogy szerinte butaság, ha a férfiak sminkelik magukat, óriási botrány tört ki, mert a homoszexuális férfiak homofób megjegyzésnek tartották azt – idézte fel.

Ralf Schuler végül arra a kérdésre, hogy mit tervez a jövőben, azt válaszolta: „Több szakmai lehetőség közül választhatok, és valamikor döntenem is kell – érdekes módon a felmondásom okozta felzúdulás miatt néhány újabb jó ajánlatot is kaptam, ezért most még több lehetőség közül választhatok.”