Kövess minket!

Trending Now

Falfestménnyel tiszteleg Karikó Katalin előtt a Brain Bar

A budapesti Krisztina körúton készülő alkotás a szeptember 9-10-i rendezvény előestéjére készül el.

MTI/Cseke Csilla

A koronavírus elleni védőoltás kifejlesztésében meghatározó szerepet játszó Karikó Katalin arcképe mellé “A jövőt magyarok írják” jelmondat kerül majd az óriási tűzfalfestményen

– közölte a Brain Bar.

“A Brain Bar örökös célja a magyar fiatalok ambícióinak erősítése, bátorításuk a jövő aktív alakítására. Évről évre olyan példaképeket hozunk a fesztiválra, akik inspirálhatják őket ebben, néha azonban a példaképek itt járnak közöttünk. Karikó Katalin tudományos teljesítménye mellett azzal is óriási szolgálatot tesz Magyarországnak, hogy bizonyítja a következő generációnak, ott van a helyünk a 21. század megformálói között” – közölte Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar alapítója.

A Karikó Katalint ábrázoló alkotást a tűzfalfestményekben sokéves tapasztalattal rendelkező Színes Város csapata tervezte és készíti, az akció megvalósítását Magyarország kormánya is támogatja.

Borítókép: A Széchenyi-díjjal idén kitüntetett Karikó Katalin Semmelweis Ignác-díjas kutatóbiológus, biokémikus, az mRNS alapú vakcinák technológiájának szabadalmaztatója, a mainzi BioNTech alelnöke, a Pennsylvaniai Egyetem egyetemi docense

Trending Now

Óriásit esett a Netflix

Erősödik a konkurencia, máshová áramlik a befektetők pénze.

Közzétéve:

Flickr

A Netflixé volt tíz évvel ezelőtt az egyik olyan részvény (például a Tesla mellett), amelynek árfolyama hatalmasat emelkedett, a legtöbben azonban nem értették, miért, nem látták benne a lehetőséget – idézi fel a kezdeteket a Magyar Nemzet. A korai befektetőknek lett végül igaza: az egyre nagyobb filmkínálatot nyújtó, havi fix díjért előfizethető szolgáltatás először az USA-ban futott fel, mégpedig olyan mértékben, hogy az amerikaiak nagy része vált nézőjévé, avagy felhasználójává, ami most 67 millió előfizetőt jelent. Miután egy háztartásban több eszközön is beléphetnek a felhasználók, úgy tekinthetjük, hogy

a 330 milliós országban mindenkit elért a cég, akit lehet. Ilyen irányú ottani növekedési lehetőség híján most már áremeléssel próbálja növelni bevételeit a szolgáltató.

Amerikán kívüli terjeszkedése lassan indult, de aztán felgyorsult, és különösen a járvány első, fokozottan otthonülős szakaszában ugrott meg. A leggyorsabban bővülő piac Európa lett: nagyjából ötvenmillió előfizetővel lassan beéri az Egyesült Államok piacát. Kontinensünkön érdekesség, hogy Norvégiában a legnagyobb az előfizetők aránya világszinten: a kétmillió ügyfél a népesség csaknem negyven százalékát jelenti. Hozzá kell persze tenni, hogy a norvég korona erős túlértékeltsége miatt az ottani előfizetési díj elenyésző összeg.

A második és a harmadik helyen Ausztrália és Új-Zéland áll 26, illetve 25 százalékos rátával. Az USA esetében 20,5, Nagy-Britanniában kevéssel húsz százalék alatti a szám. Sok az előfizető Latin-Amerika egyes országai­ban is, ami részben vélhetően a spanyol nyelvű tartalom igen nagy arányának tudható be. Említsük meg a hazai piacot is: az előfizetések közelítik a 350 ezret, a nézők száma ennek legalább háromszorosa lehet. A gyakorlatilag azonos népességű Ausztriában kilencszázezernél többen fizetnek elő, a 83 milliós Németországban tízmillió feletti a szám. A cégnek összesen most már 225 millió előfizetője van, és vannak még tervek a növekedésre:

az 1,4 milliárd lakosú Indiában jelenleg ötmillió előfizető van, ezt szeretnék minimum százmillióra növelni.

A negyedik negyedévben 8,28 millióval növekedett az előfizetők száma, a cég árbevétele 7,1 milliárd dollár lett, az egy részvényre jutó eredmény pedig 1,33 dollár, szemben az elemzők által várt 82 centtel. A cég számai tehát jók, mégis hatalmas, több mint húsz százalékos eséssel reagált az árfolyam a jelentésre. Az egyik ok az, hogy a Netflix jóval kevesebb új előfizetővel számol az idei első negyedévben, mint korábban, illetve mint amire elemzők számítottak: 5,9 millióról kellett korrigálni az előrejelzést 2,5 millióra.

A konkurencia ugyanis erősödik: az Apple, a Disney, az HBO, a Hulu és az Amazon is komoly célokkal szállt be az online streaming piacára, és egyre népszerűbbek.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni az általános piaci hangulatot sem: a gyorsan szigorodó jegybanki monetáris politikák miatt csökken a pénzmennyiség, emelkednek a kamatok és az állampapírhozamok, így a befektetők csak alacsonyabb értékeltség mellett veszik meg a növekedési részvényeket. Mindazonáltal aki tíz éve vett a részvényből, még mindig több mint hússzoros nyereségnek örvendhet a mostani áron.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Trending Now

Vidnyánszky Attila európai szinten elismert egyetemet tervez

Átadták a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) XXI. századi kihívásoknak megfelelni képes könyvtárát, illetve bemutatták az egyetem szakmai folyóiratát, az Urániát. Ezekről és Rátóti Zoltán rektori jelöléséről is beszélt Vidnyánszky Attila, az SZFE-t működtető kuratórium elnöke, a Nemzeti Színház igazgatója.

Közzétéve:

Vidnyánszky Attilával a Magyar Nemzet újságírója, Ditzendy Attila készített interjút, melyet változtatás nélkül közlünk.

– Az Uránia folyóirat, ahogy átlapoztam, egy tudományos szaklapnak tűnik.

– Jól látja. Az egyetemen lezajlott jelentős infrastrukturális fejlesztések mellett nagyon fontosnak tartom, hogy szaktudományos, elméleti szinten is megmutassuk azt az óriási szellemi potenciált, amit a hozzánk kapcsolódó tudósok, művészek, kutatók képviselnek. Meggyőződésem, hogy a magyarországi szakmai kiadványok gazdag és sokszínű palettáján ez az interdiszciplináris igényű folyóirat egyedi hangvételű, minőségi fórum lesz, ahol a művészet alapkérdéseiről és annak mai helyzetéről izgalmas, elmélyült diskurzust lehet majd folytatni. Erre ­garanciát jelent a szerkesztőbizottságban helyet foglaló két kiváló egyetemi tanár, Balázs Géza és Sepsi Enikő személye, illetve olyan mérvadó, nemzetközileg is jelentős elméleti szerzők részvétele a folyóirat művészeti-tudományos tanácsadó testületében, mint José Gabriel López Antuñano professzor, spanyol dramaturg-drámaíró és színházi szakíró, Alekszandr Csepurov professzor, színháztörténész, a szentpétervári Állami Színházművészeti Főiskola korábbi rektora, Sebastian-Vlad Popa román színházkritikus és dramaturg, valamint az egyetemes magyar filmművészet egyik kiemelkedő alkotója, Koltai Lajos. A folyóirat bemutatását megelőzően nyitottuk meg a SZFE megújult könyvtárát, a régi gyűjteményt jelentősen kibővítettük és a XXI. századi igényeknek megfelelően átalakítottuk. Egy igazán modern, átlátható és mind a hallgatók, mind a kutatók számára hasznos bázist hoztunk létre, amit, természetesen, folyamatosan fejleszteni fogunk. A könyvtár és az Uránia folyóirat az egyetemet működtető stáb számára mindenkor kihívást jelent majd. Arra ösztönöz, hogy megőrizzük a szellemi frissességünket, a művészetbe vetett hitünket, és hogy olyan intellektuális teljesítményt nyújtsunk, amire a világ szakmai közvéleménye méltán felfigyel. Határozott célunk, hogy a lap körül kialakuljon egy szellemi-tudományos műhely, amely a művészetről, a kultúráról megfogalmazott filozófiánkat segít átültetni a hétköznapokba, bevinni az oktatásba. Nagyon fontosnak tartom, hogy miközben megismerjük, elmélyülten tanulmányozzuk a keleti vagy éppen a nyugati kultúra trendjeit, képesek legyünk a saját utunkat járni. Hogy meg tudjuk fogalmazni a saját, önálló színházi nyelvünket, művészi gondolkodásunkat, és ezt az egyedi látásmódot megpróbáljuk közvetíteni hallgatóink szívébe, lelkébe.

Ez dicséretes, ám amikor végeznek az egyetemen, szembesülniük kell azzal, hogy aki igazi elismertségre vágyik, annak a nyugati szellemiség követése ajánlott.

– Ez nyilván így lesz még sokáig, de az alkotó egyébként bármely korban szembesülni kénytelen a külső elvárások és saját belső útjának dilemmájával. Ez így volt az ötvenes években, és így van a rendszerváltás óta is, csak azóta valamiféle sematikusan, gyakran torzan értelmezett „nyugati” értékrend lett a mérvadó az művészek egy jelentős körének. Persze minden alkotó eldöntheti magában, hogy milyen igényeknek és elvárásoknak akar megfelelni, de én fontosnak tartom, hogy képes legyen a saját útját járni. Úgy gondolom, hogy a hazai színjátszás elsősorban a magyar emberekhez szól, leginkább az ő kérdéseikkel és problémáikkal foglalkozik, még akkor is, ha külföldi szerzők műveit állítja színpadra. Ugyanakkor rendkívül fontos saját múltunk mélyebb feldolgozása, újragondolása is, mert enélkül könnyen irányt téveszthetünk ebben a folyton változó, egyre inkább a múlt eltörlésére törekvő világban. Ahogy Babits Mihály írta: „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” Ez, szerintem, akkor lehetséges, ha tisztelni, sőt szeretni tudjuk saját kulturális örökségünket, és ebből a szempontból sok pozitív változás történt nálunk az elmúlt évtizedben. A nagy nemzetközi projektek, fesztiválok esetében persze érezhető egyfajta ideológiai elvárás, világnézeti kizárólagosság, de ennek bennünket nem kell eltérítenie.

Mint, mondjuk, a globalizmus…

– Általánosságban hívhatjuk annak is, de azért elég jól körülhatárolhatók azok a gondolati irányok, amelyeket ránk akarnak kényszeríteni a globalizmus örve alatt. Csakhogy ezekkel vitatkozva, konfrontálódva nem lehet, de talán nem is érdemes belépni az amúgy is meglehetősen zavaros nemzetközi folyamatokba. Úgy tűnik, mintha a világ nyugati fele szellemi értelemben is kezdene szétcsúszni, eltévedni, és olyan képet mutat, mintha önmaga felszámolásának útjára lépett volna. Nem hiszem, hogy nekünk a szétesés folyamatában részt kellene vennünk. Inkább megpróbáljuk megteremteni a saját struktúránkat. Éppen most zajlik például az a folyamat, hogy létrehozzuk a nemzeti, illetve nemzetiségi színházak szövetségét, egyelőre orosz és lengyel partnerekkel összefogva. Csak Oroszországból már mintegy ötven színház csatlakozott a kezdeményezéshez, ami azért nem rossz indulásnak.

És nem rossz támadási felületnek, vádolhatnak a Nyugat-barátság helyetti oroszbarátsággal.

– Az a helyzet, hogy nem mi zárkózunk el a Nyugattól, hanem éppen ők nem akarnak velünk egyenrangú, előítéletektől mentes párbeszédet folytatni – tisztelet a kivételnek. Mi számos alkalommal kimutattuk a nyitottságunkat, bizonyítottuk a vendégszeretetünket, ennek ellenére többször is méltatlan módon ütötték el a kézfogásra nyújtott kezünket. Ám az effajta támadásokat lassan kezdjük megszokni, bár még mindig meglepődik az ember, ha valami váratlan és kicsinyes gesztussal szembesül.

Mint például, amikor Robert Wilson igyekezett kompromittálni a MITEM-et?

– Aki aztán köszönő levelet írt, hogy az előadásával részt vehetett a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón, és aki itt lesz a 2023-as színházi ­olimpián, mivel ő is az olimpia nemzetközi bizottságának a tagja. Sajnos érezhető, hogy nem a saját, személyes tapasztalatából fakadt az első, elhamarkodott véleménynyilvánítása, hanem a Magyarországgal szemben igencsak elfogult külföldi, mainstream sajtó hatására, de még az sem kizárható, hogy bizonyos ellenérdekelt magyarországi körök befolyásolták a véleményét. Meggyőződésem, hogy ha eljött volna hozzánk, és lehetőségünk lett volna személyesen is találkozni, megérezte volna, hogy hasonlóan gondolkodunk színházról és művészetről, kölcsönösen tisztelni tudjuk egymást, még ha bizonyos kérdésekben talán el is tér a véleményünk. Azt hiszem, ezt a konfliktust elsősorban azok gerjesztik, akik a hatvanas évektől kezdve egyfajta eszmeiség mentén képzelték el Európa és a világ jövőjét, aztán meghatározóvá váltak a nemzetközi politikai és kulturális palettán, de most nehezen viselik, ha valaki mást gondol erről, és netán még sikerrel is képviseli a véleményét.

Akár csak itthon a liberális értelmiség, amely elsiratta az SZFE-t. Apropó, hogy áll a rektorválasztás?

– Az alapítvány kuratóriuma támogatta Rátóti Zoltán jelölését, sőt nemcsak támogatta, de biztatta is…

Az a kuratórium, amelynek ő maga szintén tagja…

– Úgy gondolom, hogy ez kifejezetten jó, mivel így a kuratóriumban hatékonyan tudja képviselni az egyetem érdekeit. Ez a felállás egyébként más egyetemeken is jól működőnek bizonyult. Bár még nem kapta meg a rektori kinevezését, de a költségvetési tárgyalásokon például már markánsan kiállt a színművészetiért. A szenátus is nagy többséggel támogatta a személyét.

Miért jó jelölt Rátóti Zoltán?

– Nagyon fontos, hogy egy sokoldalú színházi ember, színművész. Véleményem szerint azok voltak az egyetem igazán jó korszakai, amikor művészek irányítása alatt állt, mert a művészeti oktatáshoz a rendszerszerű és átlátható struktúra mellett speciális érzékenységre, művészi empátiára is szükség van. Emellett Rátóti Zoltán igazgatóként hat esztendeig vezette a kaposvári Csiky Gergely Színházat, tehát van vezetői tapasztalata, ami szintén elengedhetetlen.

Pont a Csiky Gergely Színház miatt érte a legtöbb vád a baloldali értelmiség részéről, mert véleményük szerint Rátóti Zoltán rombolta le a kaposvári színház nimbuszát, tette tönkre a szellemiségét.

– Szerintem pedig túl kellene lépnünk azon, hogy állandóan a rosszakaróink véleményéhez viszonyítjuk magunkat. Meggyőződésem, hogy tehetségben nálunk sincs hiány, itt az ideje, hogy saját mércénkkel mérjük magunkat. Hiszen számos alkalommal bizonyítottunk már, és őszintén hiszek abban, hogy az SZFE-t kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal bíró, szakmailag elismert egyetemmé tudjuk fejleszteni. A MITEM indulásakor is feltett szándékunk volt, hogy európai szintű fesztivált építsünk, és a visszajelzések alapján ez sikerült is. A Nemzeti Színház esetében ugyanezt a célt tűztük ki magunk elé, és az elmúlt kilenc év alatt komoly nemzetközi rangot sikerült kivívnunk, amit egyértelműen bizonyít a számos külföldi fesztiválmeghívás – többek közt a 2019-es szentpétervári színházi olimpiára – a visszatérő jelentős rendezők névsora, a színházunk előadásainak kiemelkedő látogatottsága. Nem véletlen, hogy eredményeinknek köszönhetően elnyertük a Nemzetközi Színházi Olimpia rendezési jogát. Én mindig is az építkezésre, az alkotásra koncentráltam, és most is ezt tartom szem előtt. Számomra most a Nemzeti Színház mellett az egyetem ügye a legfontosabb.

Borítókép: Vidnyánszky Attila az SZFE-t működtető kuratórium elnöke, a Nemzeti Színház igazgatója (Fotó: Bach Máté)

Tovább olvasom

Trending Now

Orbán Viktor öttömösi disznóvágása letarolta a közösségi médiát

Márki-Zay tízmillió forintot füstölt el a Facebookon, de még így is kevesebb interakciót ért el, mint a miniszterelnök csak a disznóvágással.

Közzétéve:

Borítókép: Orbán Viktor disznót vág a Csongrád-Csanád megyei Öttömösön, forrás: Facebook/@orbanviktor

Bár Márki-Zay Péter szerint az elmúlt napokban berobbant a baloldal kampánya, a Facebook-számokból ennek pont az ellenkezője látszik. A lájkok harcát továbbra is magabiztosan hozza a Fidesz- írja a közösségi médiát mint közéleti harcteret elemző sorozatának legújabb részében a Mandiner. Ezúttal a január 14-20. közötti időszakot vizsgálták.

Az elmúlt héten könnyített pályán demonstrálhatott volna erőt a baloldal, minden körülmény adott volt a sikerhez: célegyenesbe fordult a népszavazási aláírásgyűjtés, Márki-Zay Péter pedig bevetette a hirdetési pénzágyút is. De mindezt hiába: nagy nehezen, csak sokadik határidőre gyűjtöttek össze 235 ezer aláírást, az erről szóló Facebook-bejegyzések pedig egyáltalán nem teljesítettek átlag felett. A kommentárok között pedig a baloldali táborból származó leggyakoribb visszajelzés az volt, hogy ez nagyon lassan jött össze, és elszálltak a népszavazási esélyek.

Márki-Zay Péter közel 10 millió forintos heti hirdetési költése csak arra volt elég, hogy a hirdetést nélkülöző Szijjártó Pétert előzze, de Orbán Viktorhoz képest a kanyarban sem volt.

Annak ellenére, hogy a jobboldal szempontjából semmi érdekes politikai esemény nem történt a múlt héten, a jobboldali politikusok még növelni is tudták interakciószámaikat a múlt héthez képest. Látszik, hogy a jobboldali tábor győzelmi várakozásai még egy relatív eseménytelen héten is magasak.

Politikusok

Egyértelmű jobboldali győzelemmel zárult a politikusok csatája. A hét slágertémája pedig szintén a jobboldalhoz köthető: Orbán Viktor öttömösi disznóvágása negyedmilliónál is több interakciót hozott a konyhára, ráadásul napokon át foglalkoztatta az elemzőket, a publicistákat és a bulvársajtót is. A múlt héthez képest Varga Judit és Kocsis Máté is látható mértékben növelték teljesítményüket, Szijjártó Péter üzembiztos működéséhez pedig lassan órát lehetne igazítani. Ahogy a bevezetőben említettük, az ezúttal 229 ezer interakciót begyűjtő Márki-Zay Péter a pénztől reméli facebookos problémáinak megoldódását, azonban

hiába költött nagyjából ötször többet, mint Orbán Viktor, még csak megközelítenie sem sikerült a miniszterelnök 422 ezres teljesítményét.

A Mandiner elemzői próbálták megfejteni, hogy miért nem képes Márki-Zay Péter a magasabb teljesítményre, ezért elemezték a bejegyzéseihez fűzött kommenteket. Vasárnap váratlanul megjelent Simon András Márki-Zay Péter szokásos élőzése közben, amit a követők egy része örömmel fogadott (végre megszűnhetnek a megfontolatlan megszólalások), de nagyon sokan azt írták, hogy az ilyen beavatkozásnak köszönhetően Márki-Zay Péterből pont az veszett ki, ami miatt az előválasztáson rá szavaztak: a szókimondó, önazonos, őszinte karakter.

Hivatalos oldalak

Stabil, 56 százalékot közelítő eredménnyel győzött a Fidesz-KDNP a pártok versenyében. Ezt sok mindennel lehetne magyarázni, de úgy fest, hogy a baloldali pártok mintha elengedték volna ezt a harcmezőt, miközben a Fidesz rengeteg videóval, animációval, mémmel látja el támogatóit mindennap, és még csak nem is hirdet.

Véleményvezérek

Fölényes jobboldali győzelemmel és megafonos dominanciával zárja a hetet a véleményvezérek világa. Új szereplő a listán a jobboldali mezőny 8. helyezettje, a szintén megafonos Korondy Tamás. Az újabb fiatal, jobboldali véleményvezér megjelenése rossz hír a baloldali blokk számára, hiszen az ő térfelüket továbbra is Juszt László személye és a Gyurcsány-közeli blogok határozzák meg.

A Megafont a baloldali sajtó a hirdetései miatt támadja, holott más is izomból hirdet a Facebookon, az Ezalényeg például 142 milliót hirdetett el, míg az Erősítő közel 76 milliót, ezek az oldalak mégsem hoznak észlelhető interakciókat (lájkokat, kommenteket és megosztásokat). Ehhez képest a LikeFight-ba most először bekerült Korondy Tamás például még ezer forintot sem hirdetett, mégis felküzdötte magát.  Úgy tűnik, a baloldali sajtó rossz helyen keresi a jobboldal megerősödésének a titkát. Mi van akkor, ha egész egyszerűen erősebb a jobboldali kontent?

Tovább olvasom