Trending Now
Drasztikus lépés teremthet demokráciát a közösségi médiában
Boris Kálnoky médiaszakember szerint amíg a techóriások megadóztatására vannak megfelelő megoldások, addig a tartalom ügyében csak az hozhat eredményt, ha a helyi vagy a globális szabályozás megtiltja, hogy a közösségi oldalak összegyűjtsék a felhasználóik személyes adatait.
Sok szó esik manapság arról, hogyan lehetne keretek közé szorítani, hatósági ellenőrzés alá vonni a közösségi oldalak üzemeltetőinek gyakorlatát, a technológiai óriásvállalatok működését. A témát taglaló hazai diskurzusnak újabb lendületet adott, hogy április elején a kormányzat szereplői és egyes baloldali politikusok is arról számoltak be, tizedére esett Facebook-oldaluk elérése.
A Facebook technikai hibával magyarázta a rövidebb ideig fennálló helyzetet, a kérdés mégis sokakban megfogalmazódott: ezek szerint a közösségi oldalak bárkit bármikor le- vagy éppen felcsavarhatnak? S ha igen, nem jelent ez túlzott veszélyt a magyar közbeszédre, demokráciára? A Magyar Nemzet Boris Kálnokyt, a Mathias Corvinus Collegium Média Iskola vezetőjét kérdezte az ügyben.
A szakember először is arról beszélt, milyen szerepet tölt be a közösségi média a politikában, a politikai kommunikációban.
“A közösségi média napjaink leghatékonyabb felülete, ezért is használja a legtöbb politikus” – kezdte a szakember, majd példaként Donald Trump esetét hozta fel. “Az előző amerikai elnök nem aggódott amiatt, mit írnak vagy mondanak róla a hagyományos médiumokban, egy rövid Twitter-bejegyzéssel ugyanis milliókat ért el, azonnal. Egészen addig, ameddig a magáncég – merthogy a Twitter mögött az áll – le nem tiltotta Trumpot” – mondta Boris Kálnoky, hozzátéve:
az eset tökéletesen összefoglalja a közösségi média működését, valamennyi előnyét és hátrányát.
Először is – ami nyilvánvaló előny – gyorsan lehet hatalmas tömegeket elérni, a hagyományos médiaszereplők ilyen hatékonyságot nem tudnak felmutatni. Másrészt viszont minden, a közösségi médiát használó közéleti szereplő aláveti magát magáncégek akaratának, érzékenységének, szempontrendszerének.
Ha valakinek a véleménye sérti ezeket a szempontokat, nagy karrierre nem számíthat a közösségi médiatérben.
“A technológiai óriáscégek világhatalommá váltak. Aki letilthatja az amerikai elnököt, annak a befolyása és egyben a mozgástere nyilvánvalóan óriási” – fogalmazott a szakember.
A kérdés most az, hogyan reagálnak erre a helyzetre a helyi döntéshozók. Boris Kálnoky szerint két fontos területen merülhet fel az állami beavatkozás igénye. “Az adóügyekben megfelelő nemzeti és globális megoldások körvonalazódnak” – fogalmazott a médiaiskola vezetője, szóba hozva a magyar reklámadót is. A tartalmi kérdések szabályozása már korántsem tűnik ennyire egyszerűnek. “Itt radikális megoldásra volna szükség” – vélte a szakember, majd – egyetértve Mathias Döpfner, az Axel Springer-kiadó vezérigazgatójának ötletével – arról beszélt:
meg kellene tiltani, hogy a közösségi oldalak összegyűjtsék felhasználóik adatait, majd ezek alapján szolgálják ki őket személyre szabott politikai és üzleti tartalmakkal.
“Értelmét vesztené minden algoritmus, megszűnne a direkt befolyásolás lehetősége, nem lenne több hírbuborék, a virtuális térben is mindenki a maga ura lehetne. Megszűnne maga a probléma” – fogalmazott Boris Kálnoky, megjegyezve persze, hogy ez egyáltalán nem könnyű feladat.
A közösségi oldalak bizonyosan nem működnének ebben közre önként és dalolva. Kérdés ugyanakkor, hogy mit lehet elvárni a közösségi médiát üzemeltető cégektől. Boris Kálnoky szerint valamilyen önkorlátozást biztosan. “Jelentős nyomás nehezedik a techóriásokra, működésüket sok kritika éri, szabályozásukon sokfelé dolgoznak már, így valószínű, hogy – elkerülendő például a feldarabolásukat – nem zárkóznának el bizonyos korlátozásoktól” – véli a szakember, hozzátéve: idővel el kell érni, hogy a demokrácia játékszabályai a közösségi térben is érvényre jussanak.
Borítókép: illusztráció
Trending Now
Prőhle Gergely lesz a vendég a protestáns újságírók következő klubestjén
Létezik-e a keresztény Európa? – a Protestáns Újságírók Szövetsége rendezvényének résztvevői erre a kérdésre keresik majd a választ a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének programigazgatójával.
A május 8-án, szerdán délután 5 órától a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának székházában (1117 Budapest, Magyar tudósok körútja 3.) tartott esemény meghívója szerint a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője mellett meglepetésvendégként egy ismert borász is bemutatkozik.
A szervezők az ingyenes rendezvényre mindenkit várnak, de a részvételi szándék előzetes jelzését kérik a prusz@lutheran.hu címen vagy ezen a linken.
Az klubest plakátja:
Trending Now
Európában csökkent, Magyarországon változatlan a tévénézésre fordított idő
A televíziózás továbbra is meghatározó napi szabadidős tevékenység hazánkban annak ellenére, hogy Európa legtöbb országában, de a világ számos táján is csökken a televízió népszerűsége – olvasható a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) friss elemzésében, amelynek részleteit tudatták az MTI-vel.
Az NMHH kommunikációs igazgatóságának közlése szerint
a föld népessége napi szinten 2 óra 25 percet tévézik. Az európaiak majdnem egy órával többet, átlagosan 3 óra 22 percet, míg mi, magyarok az ezredforduló óta töretlenül legalább négy órát ülünk a televízió képernyője előtt egy átlagos napon.
A Global Audience & Content Evolution (Glance) 71 országra kiterjedő és a 2022-es tévénézési szokásokat feltérképező adatai alapján elmondhatjuk, hogy itthon még mindig sokat ülünk a “doboz” előtt, míg a világ más pontján ez nem ennyire népszerű szórakozási forma. 2016-ot követően három óra alá esett a világ lakosságának napi tévénézési ideje.
A legnagyobb csökkenést az észak-amerikai földrészen mérték, ahol az ezredfordulón még több mint napi négy órát tévéztek, ám a 2014-ben mért 4,5 órás csúcs után meredek zuhanás következett be, s végül 2022-re három alá csökkent a tévé előtt töltött órák száma
– derült ki a kutatásból.
Azt írták, míg Amerika északi felén lassanként elfordultak a televíziótól, addig Dél-Amerikában mind népszerűbbé vált a tévénézés: a 2000-es évek elejére három óra fölé emelkedett a napi fogyasztási idő, 2022-ben pedig – a mérések kezdete óta – a legmagasabb értéken zárt, 3 óra 38 perccel.
Tudatták azt is, hogy Európa népessége a kilencvenes évek közepétől legalább három órát fordított erre a tevékenységre, ez 2014-re négy órára emelkedett. A Covid-19 világjárvány ideje alatti kiugró értékektől eltekintve, Európában is csökkenő trendet figyelhettünk meg az utóbbi években. A kontinensek sorrendjében egyébként Ausztrália és Óceánia található az utolsó helyen, a déli földrész metropoliszaiban mindössze 1 óra 46 percet tévéznek átlagosan naponta.
Az elemzésből kiderült, hogy
2022-ben Európában csökkent a legnagyobb mértékben a tévénézésre fordított idő, átlagosan húsz perccel.
Leginkább a grúz lakosság fordult el a képernyőtől, hiszen 41 perccel kevesebb ideig követték figyelemmel a műsorokat egy átlagos napon, mint egy évvel korábban. Az izlandi lakosság tartja a negatív világrekordot: a 12 és 80 év közöttiek egy átlagos napon alig több, mint fél órát néztek tévét.
A tévénézésre fordított idő európai rangsorában a magyarok mindig élen jártak. 2022-ben a negyedik helyen végeztünk, hazánkat mindössze Bosznia-Hercegovina, Románia és Szerbia előzte meg.
Világviszonylatban is előkelő a helyezésünk (nyolcadik), még annak ellenére is, hogy előttünk végzett a rangsorban Dél-Amerikából a Dominikai Köztársaság (5 óra 15 perc), a Közel-Keletről Szaúd-Arábia (5 óra 2 perc), az afrikai kontinensről Kamerun (5 óra 12 perc), míg Ázsiából Üzbegisztán (5 óra 3 perc) – írták.
Kiemelték:
Európában egyedül a magyar tévénézők tartottak ki a képernyők jelentette tájékozódási és szórakozási lehetőségek mellett, vagyis ugyanannyi időt szenteltek a tévének 2022-ben is mint 2021-ben: átlagosan 4 óra 51 percet.
Az elemzés szerint a legnézettebb műsorok versenyére a világ sok országában rányomta bélyegét a különböző dráma- és vígjáték-sorozatok jelenléte, ám Európában más a helyzet, itt a szórakoztató reality műfaj került túlsúlyba. Belgiumban, Bulgáriában, Hollandiában, Portugáliában és Romániában és hazánkban is első helyen végeztek a tehetségkutató műsorok és egyéb reality formátumok (Got Talent, The Masked Singer, Big Brother Famosos, Sztárban sztár leszek!).
A hírműsorok a német nyelvterületeken kerültek az élre, Ausztriában a Zeit im Bild 1, Németországban és Svájcban pedig a Tagesschau végzett az első helyen. Magyarországon viszont a tíz legnézettebb műsor 60 százaléka tehetségkutató, vagy valamilyen, a reality műfajába tartozó showműsor volt – közölték.
Kitértek arra is, hogy amennyiben az egyes országok legnézettebb sportműsorát tekintjük, a FIFA labdarúgó-világbajnokság nézettsége csak a negyedik volt a világon 2022-ben, az amerikai foci az Egyesült Államokban, Kínában az olimpiai férfi 1000 méteres gyorskorcsolya szám, valamint Indiában a házigazda részvételével zajló Asia Cup krikett verseny messze megelőzte.
Borítókép: illusztráció
Trending Now
A kibervédelmi intézet nevével élnek vissza csalók
A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Nemzeti Kibervédelmi Intézet (NBSZ NKI) nevével és telefonszámával élnek vissza telefonos csalók – közölte a szakszolgálat hétfőn az MTI-vel.
Közleményükben arra hívták fel a figyelmet, hogy csalók olyan telefonhívásokat kezdeményeznek, amelyekben – a szervezetre hivatkozva – „érzékeny” adatok megadását kérik.
Ennek senki ne tegyen eleget!
– írták.
Az NBSZ NKI soha nem keres meg magánszemélyeket telefonon, és nem kéri el személyes adataikat – közölték.
Mint olvasható, a hamis telefonhívás, más néven „vishing”, olyan telefonos csalás, amelynél a támadó megpróbálja személyes, pénzügyi vagy biztonsági információi megosztására vagy pénz átutalására rávenni az áldozatot.
A „vishing” tipikus formája, amikor a csaló az adathalász hívás során megpróbálja elhitetni a felhasználóval, hogy ténylegesen egy adott szervezet alkalmazottja, és megpróbálja céljai elérése érdekében megtudni áldozata érzékeny adatait.
A csalók a hívószám-hamisítást (spoofing), az adathalász tevékenységek egyik speciális elkövetési technikáját használják. Ennek lényege, hogy az elkövetők módosítják a hívószámot, amely a hívott fél telefonjának kijelzőjén megjelenik, ezzel elrejtve a valódi hívó fél azonosságát. Vagyis híváskor nem a hívást kezdeményező igazi telefonszáma jelenik meg a potenciális áldozatok készülékén, hanem egy másik, jellemzően olyan, amely ismerős: jelen esetben a Nemzeti Kibervédelmi Intézet telefonszáma – olvasható a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat közleményében.