Kövess minket!

Trending Now

Betlen János: A transzneműek a mai baloldal hősei

A népszerű televíziós személyiség szerint a nyugati sajtó tudósításaiból az a hamis kép alakul ki a külföldi olvasókban, hogy diktatúra van Magyarországon.

Indokolatlanul borús képet fest Magyarországról a baloldali nyugati sajtó Betlen János szerint. A korábban számos televíziós műsort is vezető médiaszemélyiség a Médiapiacnak adott interjújában nevetségesnek nevezte, hogy a nyugat-európai lapok fasizmusnak állítják be a jelenlegi kormányzást. A Magyar Televízió híradójának egykori főszerkesztője szerint Amerikában a liberális elitek a társadalom többsége által furcsállt kisebbségeket igyekeznek példaképpé tenni, ami több más szélsőséges jelenséggel együtt destabilizálhatja a politikai helyzetet.

Televíziózás helyett mostanában az írott sajtóval foglalkozik: szerkesztőként jegyzi a Metazin és a BudaPost nevű oldalakat. Utóbbi angol és német nyelven reflektál a hazai közélet híreire, immár tíz éve. Miért tartja fontosnak a külföldiek tájékoztatását a magyarországi ügyekről?

Azt tapasztaltam, hogy Nyugat-Európában aránytalanul negatív kép alakult ki Magyarországról, ezért mi az idelátogató vagy a Magyarország iránt érdeklődő szakmai közönségnek igyekszünk korrekt képet adni naponta egy-egy témáról úgy, hogy rövid szemléket közlünk az egymással vitázó sajtóvéleményekből.

A Brüsszel és a magyar kormányzat közti jelenlegi viták kapcsán fest borús képet a magyar viszonyokról a nyugati sajtó?

Már jóval korábban, 2011-ben is tapasztalható volt ez, igaz, hogy az évtized közepe óta erősödik. Nem ritka, hogy a külföldiek a számukra elérhető lapokból tájékozódva azt hiszik, hogy itt fasizmus van, de legalábbis diktatúra. Életem nagyobbik felében diktatúrában éltem, annak is egy puha válfajában – márpedig az nem ilyen volt. Akkor nem volt szólásszabadság, nem volt gyülekezési szabadság, nem volt egyesülési szabadság.

A balliberális sajtó tehető felelőssé az említett imázs kialakulásáért?

Az utóbbi évtizedekben teljesen megváltozott a média világa, és ez igaz a korábban legnagyobb presztízsnek örvendő televíziós csatornákra és lapokra is. Például az amerikai CNN-től a hetvenes években (amikor persze nem is létezett még kábeltévé) a szövetségi médiafelügyelet megvonta volna a licencét, ha úgy szerkesztették volna, mint ahogy ma. Igaz, ugyanezt elmondhatjuk a jobboldali Fox Newsról is.

Valóban szembeötlő ez a tendencia, elég, ha arra gondolunk, hogy az amerikai elnökválasztás estéjén a CNN elemzője a könnyeivel küszködött a képernyőn, amikor a hivatalban lévő Donald Trump jobban állt demokrata párti ellenfelénél. Mi lehet az oka az ehhez hasonló jelenségeknek?

Egyszerűen elfelejtették a szakma alapjait, még csak nem is törekednek a korrekt tájékoztatásra. Ez nem az egyes újságírók hibája: mára olyan mély a társadalom megosztottsága – elsősorban Amerikában –, hogy több nézőt veszítenének a kiegyensúlyozott tájékoztatással, mint ahányat nyerhetnének, mivel a politizáló rétegek a saját véleményük megerősítését várják a médiumoktól, a nem politizálók pedig egyre kevésbé néznek ilyen műsorokat.

Az úgynevezett véleménybuborékok jelenségéről van szó?

Ma már a politikailag elkötelezett emberek az identitásuk részének tekintik a politikai hovatartozásukat, az övékével ellentétes véleményt pedig legbelső személyes énjük elleni agressziónak fogják fel. Ma ráadásul az elit olyan identitáselemeket követel meg a lakosságtól, amelyeket az egyszerű amerikaiak tömegei megérteni is képtelenek, nemhogy elfogadni. Ez destabilizálja a társadalmat.

“Egyszerűen elfelejtették a szakma alapjait, még csak nem is törekednek a korrekt tájékoztatásra…”

Mit ért ezen?

Egy társadalom akkor lehet stabil, ha legitimnek fogadja el a maga elitjét. Amerikában persze csak kevesekből lett milliárdos, de élt a hit, hogy elvben mindenki megcsinálhatja a szerencséjét. Ma ezt már nemigen hiszik. Az elit egészen más dolgokkal igyekszik legitimálni a maga helyzetét: ideológiákkal. Ezek azonban súlyosan megosztják a társadalmat. Márpedig minél többen kérdőjelezik meg e réteg legitimitását, annál instabilabbá válik a politikai helyzet.

A radikális baloldali eszmék egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert, elég, ha például a politikai korrektség józan észt is nélkülöző elvárásaira gondolunk. Az eszmetörténetben is jártas emberként – egyebek mellett fordította filozófusok, köztük Antonio Gramsci és Roger Scruton munkáit – mit vél e tendencia okának?

Nekem rokonszenves az a divatos nézet, hogy a mai amerikai egyetemi, politikai és gazdasági elit érdemdúsabbnak igyekszik mutatkozni a többségnél, s ezzel igazolja vezető pozícióját. És miképp lehet erényesebb másoknál? Hát úgy, hogy olyan csoportokat vesz nemhogy védelmébe, hanem állít a többiek elé példaképül, amelyekre a többség furcsállva tekint. Ma már nem a proletariátus a hős, hanem a transzneműek. Nem arról van szó pusztán, hogy valaki nemet válthasson, hanem hogy például a szülő ne szólhasson bele, ha kiskorú gyermekének hormont kezdenek adagolni, hogy a nemváltását előkészítsék. Nem a tőkés a bűnös, hanem az egész állami berendezkedés, mivelhogy a fehér felsőbbrendűség és a rendszerszintű rasszizmus bűnében leledzik. Márpedig az elit maga is része mindennek, s ki lehetne erényesebb, mint az, aki önmagától is elhatárolódik? Az erényfelmutatás mellett az önlegitimáció másik módszere az áldozatiság. Ha áldozat vagy, a többiek bűnösök, és máris neked van igazad – meg persze azoknak, akik az ügyedet felkarolják. Ez sajnos nálunk is ismert jelenség, a táborok egymással versengve igyekeznek valamilyen súlyos sérelmet felmutatni és a másik nyakába varrni. Nálunk elsősorban történelmi sérelmekről van szó. Ez nagyon egészségtelen dolog, hisz rég nem élnek már azok, akiken a sérelmeket elkövették, és e sérelmek különben sem egymás okozói voltak. Viszont felemlegetésük az erkölcsi felsőbbség érzetét adja a felemlegetőknek.

Arra gondol, hogy a holokauszt és a trianoni diktátum áldozataival példálóznak olyanok, akiknek gyakran másodkézből sincs tapasztalatuk arról, ami annak idején történt?

Rájuk is, de számos más példa is említhető a XX. század történelméből.

A már említett Metazin felületén rendszeresen foglalkoznak az imént említetthez hasonló témákkal. Gyakran szemléznek olyan cikkeket, amelyek bírálják az olyan szélsőséges gyakorlatot, mint hogy például az egyetemeken elhallgattatják azokat, akik a legújabb dogmáktól eltérő nézeteket vallanak. Egyfajta kultúrharcos missziót is teljesít, amikor ilyesmiket vesz kritikusan górcső alá?

A Metazinon egyszerűen azt keressük, min gondolkodnak ma a világban. Hogy milyen elemzések látnak napvilágot a társadalmakról, a válságokról, a kiutakról. Sokféle közéleti, külpolitikai és kulturális témával foglalkozunk a dadusállamtól kezdve a robotizációig.

Mégis megfigyelhető a kritikus él a baloldali eszmékkel szemben, és az imént is elsősorban az extremitásba csúszó balliberális nézeteket bírálta.

A baloldalon belül is számtalan irányzat különböztethető meg, de Amerikában tényleg az úgynevezett identitáspolitika kezd a liberális elit ideológiájává válni. Európában mindig is sokkal erősebb volt a hagyományos baloldal, mint a tengerentúlon, s ez ma is érezhető, de az biztos, hogy a szociáldemokrácia egyre kevésbé tudja megfogalmazni, mi is a küldetése. Ezért keletkezik tér az Amerikából importált újfajta identitáspolitikának.

“Amerikában tényleg az úgynevezett identitáspolitika kezd a liberális elit ideológiájává válni…”

A migránskérdésben azonban – amellyel a Metazinon is visszatérően foglalkoznak – az Európai Unió bürokratikus elitje nem kevésbé észszerűtlen, sőt önpusztító nézeteket vall. Hogyan látja ezt a jelenséget?

A teljes európai elit progresszív nézeteivel nehezen lett volna összeegyeztethető a szerencsétlen migránsok áradatának erőszakos megállítása. Az erényesség érzése szenvedett volna csorbát. Hogy miért ilyen az elit? 1968-tól kezdve a konzervatív oldal fokozatosan alulmaradt a kultúrharcban. A baloldali ideológiák meghódították az egyetemeket, márpedig a modern világban az egyetemekről kerülnek ki a döntéshozók. Ez a politikára, a gazdaságra, a kultúrára egyaránt vonatkozik. A brüsszeli apparátust is diplomásokkal töltik fel, ki mással is lehetne. A konzervatív oktató fehér holló a társadalomtudományi tanszékeken, márpedig onnan kerülnek ki az emberi jogi szervezetek kuratóriumi tagjai és azok az önfeláldozó aktivisták is, akik a hátrányos helyzetű csoportok védelmére esküdtek fel, és mint ilyenek, az erényesség megtestesítői. Ennélfogva minden korábbinál nagyobb hatásuk van a döntéshozókra, akik maguk is az erényesség dicsfényére vágynak.

A Soros György által finanszírozott szervezetekre gondol?

Véleményem szerint sokkal kisebb jelentőségű szereplő ő, mint ahogy feltüntetik. Ez egy világméretű, hatalmas nemzetközi mozgalom. Ő is erényes akar lenni, büszkén az élére áll hát, és finanszírozza, de nem irányítja. Ez a jó ügyekre szövetkező és sok áldozatkész aktivistát összefogó mozgalom például jogászprofesszorok szakértelmére is igényt tart, és igen gyakran e szakértők közül kerülnek ki az Emberi Jogok Európai Bíróságának és az Európai Unió Bíróságának (EUB) tagjai. Ily módon valamennyire e szervezetek működése meg is változtatja a modern demokrácia jellegét.

Említene egy olyan EUB-döntést, amely felháborította?

Meglehetősen furcsállottam volt a magyar menekültügy szabályozásával kapcsolatos döntést, amely gyakorlati következményeit tekintve kötelezővé tette volna, hogy Magyarország bárkit átengedjen a területén, aki politikai menedéket kér. Ugyanis szerintük a menedékkérőt nincs jogunk feltartóztatni sem a határon, sem az ország területén belül. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a bíróság szerint bárki, aki azzal jelentkezik a határon, hogy menedéket kér, mehet egyenesen akár Svédországig. Nagyon tisztelem azokat a jogászokat, akik a migránsok védelmére teszik fel az életüket: mindenkinek szüksége lehet jogi védelemre. De ők eszerint az egyik fél. Nem nekik kellene bíráskodniuk.

Ha már Soros György és az egyetemek erősen baloldali szellemi légköre is szóba került, hogyan vélekedik a milliárdos üzletember által alapított CEU-ról? Ha jól tudom, ön is oktatott ott egy darabig.

Egy három hónapos kurzust tartottam a CEU-n, még az 1990-es évek végén, s akkor azt mondtam, nem lehet ez valami remek egyetem, ha még én is oktathattam ott. Mindenesetre nem örülök neki, hogy a felsőoktatási törvény módosítása nyomán gyakorlatilag már át is költöztek Bécsbe. Értem én, hogy a kormánynak borsot tört az orra alá, mert szakmányban gyártotta a liberálisokat, igaz, főleg külföldieket. Évi sok száz ember szerzett itt mesterdiplomát. És a mai politikai-ideológiai ellentétek nem fognak számítani, amikor ezeknek a diplomásoknak egy része húsz év múlva olyan helyzetbe kerül a maga hazájában Kazahsztántól Amerikáig, hogy valamit tehet Magyarországért.

A kínai Fudan Egyetem Budapesten létesítendő campusán sokkal több külföldi diák tanulhat, mint a CEU-n évente végző pár száz hallgató.

Bízhatunk benne, hogy ők is nagyon jó barátai lesznek majd Magyarországnak: a fiatalkori élmények életünk végéig elkísérnek. Csak az a kérdés, hogy miért mi finanszírozzuk az építést.

“Az Európai Unió Bírósága szerint bárki, aki azzal jelentkezik a határon, hogy menedéket kér, mehet egyenesen akár Svédországig…”

Feltételezhető, hogy a magasan rangsorolt egyetemeket számos ország meghívná, ezért egy versenyszituációban kell több más államnál jobb ajánlatot tenni. Végezetül arról is kérdezném, hogy melyik a kedvence a számos televíziós műsor közül, amelyeket a pályafutása során vezetett. Az embereknek elsőre talán a hét éven keresztül futó Jani házhoz megy című műsor ugrik be önről.

Mindent szerettem csinálni, azt sem vettem büntetésnek, ha kissé háttérbe szorultam. Az éjjel fél 12-kor induló, 0,1 százalékos nézettségű műsorokat ugyanolyan szívesen vezettem, mint a jóval népszerűbbeket. De talán a Jani házhoz megyről mondható el, hogy sokat változtatott rajtam, sokat tanultam belőle. Mellesleg eredetileg tréfának szántam ezt a címet. Amikor 1995-ben leváltottak a híradó főszerkesztői posztjáról, azt mondták, ne közéleti műsorra gondoljak, s viccből találtam ki a Jani házhoz megy címet. Annyira kerülni akarták a botrányt a leváltásom után, hogy gyorsan rám hagyták. Így aztán hét évig ment ezen a címen – elég tartós vicc lett belőle.

Milyen értelemben tanult sokat ebből a műsorból?

Rengeteget jártuk az országot, nagyon sokféle emberrel ismerkedtem meg. Már ettől más ember lettem. Azt kerestük, hogyan boldogulnak, hogyan élik meg a rendszerváltást az emberek. Bár nem készítettem statisztikát, az volt a benyomásom, hogy leginkább az árutermelő parasztok, az úgynevezett kulákok leszármazottai voltak képesek boldogulni. Bár az ötvenes évek után mindenkitől elvettek mindent, mindenki ugyanabban a téeszben dolgozott, ugyanabba az iskolába járt, két-három nemzedéknyi idő eltelte után mégis azok találták fel a leginkább magukat, akiknek az őseik piacra termelő parasztok voltak, nem béresek, napszámosok, szegényparasztok. Panaszosaink jobbára az utóbbiak közül kerültek ki. Mi együtt éreztünk velük, de nem képzeltük magunkról, hogy nekünk kell igazságot szolgáltatnunk. Általában az derült ki, hogy mindenkinek van némi igazsága.

Kárpáti András

Trending Now

Az EU betiltotta négy orosz sajtóorgánum uniós sugárzását

Az Európa Hangja (Voice of Europe), a RIA Novosztyi, az Izvesztyija és a Rosszijszkaja Gazeta műsorszolgáltatási tevékenységét érinti az Európai Unió Tanácsa pénteki dönése.

Közzétéve:

Az Európai Bizottság székháza, a Berlaymont-épület Brüsszelben, fotó: MTI/Balogh Zoltán

A tanács pénteki brüsszeli közleménye szerint az érintett médiumok orosz propagandát terjesztenek és támogatják az Ukrajna elleni háborút. Az érvelés szerint az uniós intézkedést az indokolja, hogy a szóban forgó műsorszolgáltatók „az orosz vezetés állandó, közvetlen vagy közvetett ellenőrzése alatt állnak”, „alapvető és fontos szerepet játszottak és játszanak továbbra is Oroszország Ukrajna elleni háborújának előmozdításában és támogatásában, valamint a szomszédos országok destabilizálásában”.

Az uniós Alapjogi Chartával összhangban a pénteken elfogadott intézkedések nem akadályozzák a célzott sajtóorgánumokat és személyzetüket abban, hogy a műsorszolgáltatáson kívül más tevékenységeket folytassanak az EU-ban, például kutatást végezzenek vagy interjúkat készítsenek – jegyezték meg.

Az uniós tanács kijelentette:

Oroszország szisztematikus, nemzetközi kampányt folytat a média és az információk manipulálására, a tények befolyásolására és elferdítésére annak érdekében, hogy igazolja és támogassa Ukrajna elleni agresszióját, és fokozza a szomszédos országok, valamint az EU és tagállamai destabilizálására irányuló stratégiáját.

A propaganda, az információmanipuláció és a beavatkozási tevékenységek ismételten és következetesen az ukrán államot és hatóságait, az ukrán állampolgárokat, valamint az európai politikai pártokat, a civil társadalmat, a menedékkérőket, az etnikai és nemi kisebbségeket, valamint az EU és tagállamai demokratikus intézményeinek működését veszik célba, különösen a választási időszakokban – írták.

Emlékeztettek: a tagállamok állam- és kormányfőit tömörítő Európai Tanács március végén tartott csúcstalálkozójának keretében megerősítette, hogy az EU szilárdan támogatja Ukrajna függetlenségét, önállóságát és területi egységét a nemzetközileg elismert határain belül, valamint az orosz agresszióval szembeni önvédelemhez való jogát. További lépésekre szólított fel annak érdekében, hogy gyengítse Oroszország képességét háborújának folytatására, egyebek között a szankciók megerősítése révén – tették hozzá.

Tovább olvasom

Trending Now

Számos ponton módosít a Viber hatósági eljárás miatt

Számos ponton módosít a Viber internetalapú üzenetküldő szolgáltatás a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) eljárásának köszönhetően – közölte a hatóság pénteken az MTI-vel.

Közzétéve:

Flickr

A közleményben hangsúlyozták, a GVH egy újabb globális technológiai cég magatartását korrigálta.
A tájékoztatás szerint a GVH által előírt kötelezettségek alapján a Viber alkalmazást üzemeltető Viber Media kénytelen vállalni egy sor olyan intézkedés végrehajtását, amelyeknek köszönhetően a fogyasztók könnyebben megismerhetik a platform jellemzőit és tudatosabb döntéseket hozhatnak a szolgáltatással kapcsolatban.

A közleményben felidézték, hogy a GVH eljárása azért indult, mert a szolgáltatás ingyenességére és biztonságosságára vonatkozó tájékoztatás nem volt elérhető magyar nyelven, az adatkezeléssel összefüggő tájékoztatást sem ismerhették meg teljes körűen a fogyasztók.

Az eljárás a Luxemburgban bejegyzett vállalkozással (a Viber Media S.á.r.l.) szemben indult, amely a japán központú Rakuten Inc. által irányított vállalkozáscsoportba tartozik.

A GVH vizsgálata a magyar fogyasztók érdekeit is védő kötelezettségvállalással zárult.

A megfelelést elősegítő előírások egy részét már az eljárás alatt bevezette a Vibert működtető cég. Ilyen például az adatkezelési tájékoztatók és az alkalmazásban elérhető információk magyar nyelvű elkészítése és folyamatos frissítése. A Viber Media vállalta továbbá, hogy a regisztráció megkezdése előtt kiegészítő információkat közöl az adatkezeléssel kapcsolatban, valamint egy új funkciót, a Viber Plus előfizetést is elérhetővé teszi Magyarországon a meglévő és új felhasználók számára, amely – számos egyéb funkció mellett – lehetővé teszi a reklámmentes Viber élményt – olvasható a közleményben.

A tájékoztatás szerint a havi díjas Viber Plus szolgáltatást választó felhasználók személyes adatait nem használják fel hirdetésekhez, valamint a felhasználók nem kapnak több hirdetést mindaddig, amíg a Viber Plus előfizetésük aktív – áll a cég kötelezettségvállalásában.

A GVH felhívja a figyelmet arra, hogy a kötelezettségvállalás a nem-fizetős alap Viber szolgáltatás esetében is kedvező változásokat hoz, mivel növeli a fogyasztói hozzájárulás szerepét, és így csökkenti az alapértelmezés szerint a vállalkozás által felhasználható személyes adatok mennyiségét, javítja a fogyasztók tájékoztatását adatvédelmi és biztonsági kérdések kapcsán.

A vállalkozás egy magyar nyelvű chat-bot (adatvédelmi bot) fejlesztését is vállalta, amely az online adatvédelemről és biztonságról tájékoztatja a felhasználókat.

Az adatvédelmi bot tömör, érthető vizuális üzenetekkel, a releváns döntési pontokra mutató linkekkel segíti a fogyasztókat abban, hogy az adataikról tudatosan rendelkezzenek. A vállalkozás vállalta, legalább két évig üzemelteti az adatvédelmi botot – közölte a GVH.

A közleményben kitértek arra, hogy a nemzeti versenyhatóság az elfogadott intézkedéscsomagot a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósággal (NAIH) együttműködve alakította ki, olyan módon korrigálva a Viber magatartását, amely a legfrissebb európai adatvédelmi elvárásokkal is összhangban van.

Emlékeztetnek arra, hogy a Gazdasági Versenyhivatal évek óta kiemelt figyelmet fordít a jelentős számú fogyasztó és vállalkozás érdekeit és piaci helyzetét befolyásoló, nagy technológiai vállalkozások és online platformok piaci magatartásainak vizsgálatára.

Felidézték, hogy a GVH az elmúlt években többek között a Google, illetve a PayPal számára is előírt versenykorrekciós kötelezettségeket, az Apple és a Booking.com pedig jelentős versenyfelügyeleti bírságokat fizetett Magyarországon – emlékeztetnek a közleményben.

A magyar versenyhatóság 2023 februárjában fejezte be vizsgálatát a világ egyik legnagyobb e-kereskedelmi piacterével, a Wish-el szemben, tavaly november végén pedig lezárta a TikTok vizsgálatát, amely során a magyar versenyhatóság globális hatású eredményeket ért el – tájékoztatott a GVH.

Tovább olvasom

Trending Now

Fontos eszközt adott az Alkotmánybíróság a sajtónak a politikusok lebuktatásához

Részletesen kifejtette a taláros testület, hogy kampányidőszakban mit szabad a médiának, és mit kell tűrniük a közszereplőknek.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A választási kampány idején különösen érvényes, hogy a politikusoknak, a közszereplőknek az átlagosnál többet kell eltűrniük, ha közéleti tevékenységüket mutatják be, kritizálják. S ilyenkor az sem baj, ha a sajtóbéli közlésekbe kisebb ténybeli tévedés csúszik – nagyon tömören így foglalható össze az Alkotmánybíróság (AB) egy nemrégiben hozott határozata. A taláros testület egy sajtó-helyreigazítás három bírói fórumot megjárt, több csavart is hozó ügyét tekintette át. Az esetet a legfontosabb részletek kiemelésével az AB honapján olvasható határozat és az ott fellelhető más információk alapján mutatja be a Médiapiac.com.

Kevesebb mint egy hónap van a soron következő országos szavazásig, a június 9-én egy napon megrendezendő európai parlamenti és önkormányzati választásig. A kampány a tapasztalatok szerint az utolsó egy hónapban a legintenzívebb, így különös jelentősége lehet az Alkotmánybíróság (AB) egy év elején kelt határozatának, amely azt járja körbe rendkívüli alapossággal, miként dolgozhat a sajtó kampányidőszakban és mennyit kell eltűrniük a politikában, a közügyekben részt vevő személyeknek.

Nem túlzás alapműnek nevezni az AB határozatát, olyannak, amit minden sajtómunkatársnak, közéleti szereplőnek ismernie kell.

S nem árt, ha a politika iránt érdeklődők is tudomást szereznek legfontosabb részeiről, ezért a Médiapiac.com nagy terjedelemben ismerteti az alkotmányvédő testület megállapításait.

Egy ingatlannal kezdődött minden

Az alapügyet, amely kapcsán az Alkotmánybíróság megnyilvánult, egy sajtó-helyreigazítás adja. Az AB oldalán a határozat mellett más iratok is olvashatók, mind anonimizálva, vagyis az érintett személyek, pártok és médiumok megnevezése nélkül. Az esetleírások részletesek, így nagy bizonyossággal beazonosítható az ügy. A szálak Sashalomra, vagyis Budapest XVI. kerületébe és a Magyar Szocialista Párthoz vezetnek.

A történet röviden a következő: az MSZP 2008-ban 19 millió forintért vásárolta meg a magyar államtól azt az ingatlant, amely korábban a párt helyi irodájának adott otthont. Csizmazia Ferenc és családja 2015-ben megvette az ingatlant a párttól, mégpedig 16 millióért, vagyis 3 millió forinttal kevesebbért, mint amennyit korábban a szocialisták az államnak fizettek. Egy évre rá Csizmazia kivásárolta családtagjait az ingatlanból, annak kétharmadáért hétmillió forintot fizetve. A tulajdoni lapot és ezzel az ügyleteket 2022 márciusában, vagyis a legutóbbi országgyűlési választási kampány idején a Bennfentes.net szellőztette meg, a Fidesz mutyit emlegetett, feljelentés született, több sajtóorgánum, így a köztévé hírműsora és internetes oldala is beszámolt minderről.

Fontos pont, hogy az adásvételek idején Csizmazia nem volt az MSZP tagja. Később azonban az lett, s egészen a kerületi szervezet elnöki posztjáig jutott. A kalamajkát éppen ez okozta, de ne szaladjunk előre!

Őrölni kezdtek a malmok

Az anonim iratok alapján az látszik, hogy – sok más orgánum mellett – Csizmazia Ferenc sajtó-helyreigazítást kért a köztévétől négy állítás miatt. Sikertelenül.

  1. Egyfelől vitatta, hogy helyi elnökként áron alul saját magának adhatta el a kerületi pártirodát.
  2. Másrészt azt, hogy az MSZP kárára tízmilliós nyereséghez juthatott az ügyben.
  3. Ezzel együtt azt, hogy ő maga tízmilliós mutyiban lehetett érintett.
  4. Végül pedig azt a fideszes állítást sérelmezte, hogy ahol a Városházát nem tudták ellopni, ott a pártházat lopták el. (Utóbbi fordulat egyébként arra utalt, hogy akkoriban írt a sajtó azon korrupciógyanús üzleti machinációk jeleiről, amelyek a fővárosi Városháza esetleges eladása körül mutatkoztak, már Karácsony Gergely főpolgármestersége idején.)

A bíróság először: meglepő döntés?

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és az ítélkezési gyakorlatra hivatkozva rögzítette: a ténybelileg megalapozott véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat önmagában nem lehet sajtó-helyreigazítás alapja. Csizmazia emellett közszereplő, aki ezért fokozottan köteles tűrni a személyét érintő kritikus megállapításokat.

Az első fok megvizsgálta a vitatott mondatokat. Az elsőnél arra jutott, hogy az „áron aluli” értékesítés megfogalmazás egyértelműen vélemény, amelyet kellően megalapoz, hogy Csizmazia alacsonyabb áron vásárolta meg az ingatlant, mint amennyiért ahhoz a szocialista párt korábban hozzájutott. Érdekesebb a „saját magának adhatta el” rész, mivel Csizmazia az adásvételkor nem volt a helyi MSZP elnöke. A bíróság azonban arra jutott, hogy ez olyan lényegtelen tévedés, amely nem ad alapot helyreigazításra, s itt nem mellékes, hogy az érintett közszereplő.

A tízmilliós nyereségről szóló közlés, és a mutyi emlegetése a bíróság szerint egyéni vélemény, amit Csizmazia, mint közéleti szereplő, tűrni köteles. A „pártházat lopták el” résznél szintén érdemes elidőzni. A bíróság egyrészt megállapította, hogy ez egy másik politikus véleménye. Másrészt utalt arra is, hogy a „lopás” kifejezés itt nem büntetőjogi értelemben fogalmazódott meg: a szó köznyelvi értelme szerint valaki kifogásolható módon, a tényleges érték alatt jutott hozzá valamihez. Ezt a véleményt pedig közszereplő voltára tekintettel Csizmazia szintén köteles eltűrni.

A bíróság másodszor: teljes fordulat

A helyi szocialista elnök fellebbezett, a másodfokú bíróság pedig jogerős ítéletével helyreigazítást rendelt el. Ebben annak kellett szerepelnie: valótlan híresztelésnek számít, hogy Csizmazia magának adta el az ingatlant, az épület értékesítésekor ugyanis nem volt a kerületi pártszervezet elnöke, de még csak az MSZP tagja sem. A másodfok szerint az a megfogalmazás, hogy Csizmazia kerületi pártelnökként „saját magának adhatta el” az ingatlant, a nézők, az olvasók számára azt jelentheti, hogy vezető beosztású emberként hatása lehetett az ár kialakítására. Az ítélet szerint a közlés meghatározó, a közfelfogás szerint ugyanis tisztességtelen, ha egy adásvétel során a vevő olyan személy, aki az eladónál betöltött tisztsége folytán befolyásolhatja a vételárat. A másodfok máskülönben egyetértett az első fokon született döntéssel.

A bíróság harmadszor: újabb teljes fordulat

Az ügy a Kúriáig jutott, felülvizsgálatában a legfőbb ítélkező fórum csak az első közlést vizsgálta, a jogerősen elbírált többi hármat nem. A Kúria azzal kezdte: senki sem vitatta, hogy Csizmazia utóbb a párt kerületi szervezetének elnöke lett, miként azt sem, hogy az adásvételi szerződések megkötésekor ezt a tisztséget még nem töltötte be, és párttag sem volt. De a Kúria rögíztette azt is, hogy a sajtóközlést a maga egészében kell vizsgálni. Helyreigazításra pedig nem adnak alapot az érintett személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések.

A beszámoló a vételárakat számszerűen helyesen közölte, emellett Csizmazia a közléskor a választási kampányban aktív szerepet vállaló politikus volt, egyben a helyi pártszervezet elnöke. A Kúria indokolásából kiemelhető az is, hogy Csizmazia a helyi pártszervezet elnökeként politikai közszereplőnek minősül, és egy párt helyi székházának értékesítése, annak módja, a vételár nagysága és további sorsa közérdeklődésre számot tartó kérdésnek, vagyis közügynek számít.

A Kúria mindezeket figyelembe véve vizsgálta meg a sajtóközlés egészét és megállapította: az, hogy Csizmazia 2015-ben és 2016-ben még nem volt helyi elnök, az ügy szempontjából olyan lényegtelen pontatlanság, amely önmagában nem ad alapot a helyreigazításra. Itt a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot előtérbe kell helyezni a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmével szemben. A Kúria így helybenhagyta a keresetet teljes egészében elutasító elsőfokú ítéletet.

Színpadon a taláros testület

Csizmazia alkotmányjogi panasza nyomán az ügy az Alkotmánybíróságon (AB) kötött ki. Röviden összefoglalva az AB szerint a Kúria ítélete nem ellentétes az alaptörvénnyel, ezért a testület a beadványt elutasította. Az alkotmányvédő testület határozatában számos fontos megállapítás szerepel a sajtóról és a kampányról.

Pontokba szedve az AB döntése

I. Alapvetések
– A sajtó szerepe kulcsfontosságú abban, hogy a közvélemény számára ellenőrizhetővé válhassanak a köztisztséget vállalók. A választópolgárok kizárólag hasznos információk birtokában alkothatnak véleményt a közhatalmat gyakorlók teljesítményéről, munkájának hatékonyságáról és minőségéről.
– Különbséget kell tenni tényállítás és vélemény között. Persze valamely tény közlése is kifejezhet személyes véleményt, másrészt tényközlések nélkül a véleményformálás ellehetetlenülne.

II. Értékítélet kontra tényállítás
– Az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető és objektív módon nem igazolható. A vélemény esetében a hamisság bizonyítása értelmezhetetlen.
A tényállítások mindig olyan konkrétumokat tartalmaznak, amelyek valósága ellenőrizhető. A bizonyíthatóan hamis tények önmagukban nem állnak alkotmányos védelem alatt.
– Míg az értékítéletet megjelenítő véleményeknek nagyobb tolerancia jár, addig a tényeket állító, vagy híresztelő kifejezések esetében fokozottabb gondosság követelhető meg.

III. Ki mit tűr?
– A véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére. A határ ugyanakkor nem valakinek a megsértése: azt kell vizsgálni, hogy a kifejezések megkérdőjelezik-e az emberi minőséget.
– Ha megállapítható, hogy a vizsgált közlés közéleti téma megvitatásához kapcsolódik, és az érintettek a vitában közszereplőként vesznek részt, függetlenül attól, hogy mi a státuszuk, fokozottan kell tűrniük a velük szemben megfogalmazott kritikát, bírálatot.

IV. Választási kampány
– A politikai vitákban, különösen választási kampány idején a tényállításokat nem csak a direkt tartalmuk alapján kell értékelni. A választási kampány felfokozott helyzetet jelent, és fontos, hogy a jelöltek minél szabadabban kritizálhassák egymás programját és alkalmasságát.
– A választási kampányban van helye leginkább annak, hogy a politikai programokról és a jelöltek alkalmasságáról túlzó, felfokozott véleményeket fogalmazzanak meg. A kampány ugyanis jelentős teret ad a cáfolat, az ellenvélemény kifejtésének is.
– A közügyek intenzív vitájában résztvevők jogi felelősségre vonásához nem elég, hogy megszólalásuk objektív módon cáfolható. A kérdés, hogy a kijelentés milyen valódi jelentést hordoz a választópolgárok számára. A szavazók ugyanis tisztában vannak azzal, hogy a pártpolitikai véleménynyilvánítások figyelemfelkeltőek és túlzóak lehetnek.
– Ha a politikai szereplők kijelentési közvetlenül egymás politikai tevékenységére, programjára vagy közéleti hitelességére, alkalmasságára vonatkoznak, akkor a közlés feltételezhetően vélemény. Még akkor is, ha állító módban fogalmazták meg azt.
– Védelem illetheti meg a túlzó, meghökkentő kritikát akkor is, ha a túlzás esetleg ténybeli kérdést érint. Itt fontos, hogy egyes részletek tényszerű cáfolatára széles körű lehetőség nyílik.

V. Négyesugrás
Négy kérdés dönti el, hogy védi-e a megszólalást az alaptörvény:
1. A közlés közérdekű vitában hangzik-e el?
2. Az érintett személy közszereplő-e?
3. A közlés tényállítást vagy értékítéletet foglal-e magában?
4. A megszólalás sérti-e az adott személy emberi méltóságát, jó hírnevét, becsületét?

De mi a helyzet Csizmazia ügyével?

Az AB szerint a konkrét ügyben megállapítható, hogy a médiabeszámoló vitatott része közügyeket érintő kijelentést tartalmazott. Rögzítette a taláros testület azt is, hogy Csizmazia egy országos párt kerületi vezetőjeként közszereplőnek minősül. Egy közszereplő tevékenysége, cselekedete pedig nem csak a közszereplősége ideje alatt érdekelheti a közvéleményt, a korábbi események is szolgálhatnak olyan információkkal, amelyek alapján a polgárok közügyeket érintő információkhoz juthatnak.

Csizmazia közszereplői minősége így az ingatlan megszerzésének idejére is megállapítható. Ráadásul egy párt székházának értékesítése, annak módja általánosságban közérdeklődésre számot tartó kérdés, a vélt visszaélésről így a sajtó tájékoztatást adhatott. Ráadásul – folytatta az AB – az ügy a 2022-es országgyűlési választások kampányának időszakában pattant ki. Mindezek alapján Csizmazia Ferencnek többet kellett tűrnie.

A határozat és a kapcsolódó iratok IDE KATTINTVA tekinthetők meg.

Újra éles a sztori

A most zajló kampányban újra előkerült Csizmazia ingatlanügye, a politikus ugyanis a baloldal polgármester-jelöltje a XVI. kerületben. Csizmazia a közösségi médiában a teleksztorit pedzegető felvetésekre azzal vágott vissza, hogy számos orgánum ellen nyert sajtópert.

Jakubász Tamás

Tovább olvasom