Kövess minket!

Trending Now

“A média politikai játékos lett az ideológiai harcban”

Amerikában sok konzervatív egyfajta modellként tekint Orbán Viktorra Jeff Jacoby amerikai konzervatív publicista szerint. A Boston Globe kolumnistája ugyan már a diaszpórában – Budapest után – a világ második legnagyobb magyar városaként emlegetett Clevelandben született, de a mai napig büszke magyar származására, és felkerült a legbefolyásosabb amerikai zsidók 50-es listájára is.

Az elismert újságíró a Magyar Nemzetnek adott interjúban az amerikai politikáról, az útjukat kereső konzervatívokról, a liberális média politikai szerepvállalásáról és a magyarországi gyökerekről is beszélt.

– Több évtizede meghatározó alakja az amerikai konzervatív közösség véleményformálóinak. Hogyan éli meg a társadalmi párbeszédben az elmúlt években bekövetkezett radikális változásokat?

– Épp a múlt hónapban volt a 28. évfordulója annak, hogy a Boston Globe-nál dolgozom kolumnistaként, pedig az újságírás sosem volt a terveim között. Politológiát és jogot tanultam, meg sem fordult a fejemben, hogy ilyen hosszú újságírói karrierem lesz, de így alakult. A legnagyobb változás pedig, amit a pályafutásom alatt láttam, az az, ami a politikában és a társadalmi interakciókban végbement ebben az országban. Egyszerűen minden sokkal extrémebb és kompromisszumoktól mentes. Az úgynevezett mainstream média folyamatosan egyre inkább baloldali lett, miközben a saját politikám inkább jobbra hajlik. A legtöbb amerikai szerkesztőségbe – legyen az újság, televíziós hírcsatorna vagy hírportál – ma már beette magát az ideologikus gondolkodás. 

Teljesen megváltozott a média szerepe, az ugyanis politikai játékossá vált az ideológiai harcban, miközben az objektivitás, az elfogulatlanság és neutralitás öreg ideája, a tényekre való támaszkodás igénye szinte teljesen eltűnt. 

A legtöbb médium – akár kimondják ezt nyíltan, akár nem – elkötelezi magát valamelyik oldal mellett. Újságíróként részesei vagyunk a harcnak, és többé nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy tárgyilagosak legyünk. Miközben szinte az összes mainstream médium meglehetősen baloldali, egyetlen jobboldali médium van jelen ennek ellensúlyozására, történetesen a Fox News. Egyébként az ország egyik legnagyobb napilapjának számító Boston Globe is meglehetősen baloldali beállítottságú, így elég szokatlan, hogy egy konzervatív újságíró, amilyen én vagyok, egy baloldali médiumnál dolgozik. 

– Ez mit jelent a gyakorlatban?

– Van ennek egyfajta dermesztő hatása – az emberek vonakodnak véleményt nyilvánítani bizonyos témákkal kapcsolatban, olyannyira szélsőséges lehet a rá válaszul kapott reakció. Ez már egy ideje jelen van a közéletben, de a George Floyd-ügyet követő felfordulás után mindent elöntött az őrület… Egyes újságoknál, például a New York Timesnál és a Philadelphia Inquirernél szerkesztőket bocsátottak el, mert ellentmondásos véleményeket megfogalmazó publicisztikákat tettek közzé. 

Miközben egy publicista feladata természetesen a véleménynyilvánítás, most van egyfajta nyomás, miszerint jobb bizonyos témáktól távol maradni, amennyiben nem a „jóváhagyott” álláspontot osztod. 

Amerikában most nagy fokú öncenzúra uralkodik, és nem csak a médián belül. Egy közelmúltban publikált felmérés szerint a lakosság 62 százaléka inkább nem fejezi ki nyíltan az őszinte véleményét, mert fél az esetleges reakcióktól. Az viszont nem egészséges egy szabad társadalomban, hogy sokan azt hiszik, jobb, ha nem mondanak semmit. Már eleve nagy társadalmi mélységeket éltünk meg, aztán jött Trump, aki csak még továbbfeszítette a határokat. Jobb- és baloldalon is egyre többen húzódtak vissza ideológiai zugaikba. Ez persze nem csak Amerikában van így, elég csak a közösségi média toxikus közegére gondolni: az emberek hír- és véleménybuborékokat építenek maguk köré, és csak a saját álláspontjukat akarják visszahallani, megerősíteni.

– Nem volt elégedett Trumppal, mint elnökkel? 

– Őszintén? Egyáltalán nem szerettem Trumpot. Borzalmas személyiségnek tartom, nagyon durva, elnökhöz nem méltó volt a kifejezésmódja. A karaktere tovább mélyítette a már meglévő társadalmi sebeket, nyelvhasználata pedig még intoleránsabbá tette a másik oldalt. Szerintem nagyon fontos, hogy egy politikai vezető milyen nyelvezetet használ. Nem istenítek egyetlen politikust sem, de az nem kérdés, hogy jelentős hatással vannak a társadalomra.

– Kit tart a történelem legjobb amerikai elnökének?

– Elég öreg vagyok ahhoz, hogy emlékezzek arra az időszakra, amikor Ronald Reagan volt a Fehér Házban. 

Reagan volt az első elnök, akire szavaztam, és a mai napig azt gondolom, hogy ő a modern kor legjobb amerikai elnöke, senki még csak meg sem közelítette őt a második világháború vége óta.

Természetesen ő sem volt tökéletes – egyik politikus sem az –, de világos elképzelései voltak, és nem véletlenül volt az a beceneve, hogy „a nagy kommunikátor” (The Great Communicator – a szerk.). Egyedülállóan felemelő és meggyőző kifejezésmódja volt, és ehhez megnyerő modor társult. Befogadó és szívélyes volt, nem pedig harcias. Persze, biztosan találni olyanokat, akik nem kedvelték Reagant, de okkal volt népszerű az amerikai közösség körében, és a világra gyakorolt ​​befolyása is mélyreható volt. Szerintem ő volt az, aki – Margaret Thatcherrel és II. János Pál pápával együtt – lényegében átsegítette a Nyugatot a hidegháborún. 

Nekem, akinek az apja az egykori Csehszlovákiában született, és a kommunisták hatalomra kerülése után vándorolt ki az Egyesült Államokba, nagyon fontos volt a kommunizmus elleni küzdelem.

– Van most olyan politikus az amerikai közéletben, akit hasonló karakternek tart?

– Nem igazán. Ha most körülnézek, nem látok egyetlen politikust sem, aki olyan méltóságteljes lenne, mint amilyen Reagan volt. Ehelyett inkább mindenki reflexszerűen, meggondolatlanul cselekszik, hiányzik a megfontoltság: szorosan ragaszkodnak a pártvonalhoz, automatikusan támadnak mindent, amit a szemben álló párt tesz, és leginkább csak a saját újraválasztásukra koncentrálnak. Ám a szörnyű válságok idején kiemelkedő politikai vezetőkkel áldotta meg az Isten Amerikát: Abraham Lincolnnal, Franklin D. Roosevelttel és Ronald Reagannel. Őszintén remélem, hogy van ebben az országban még elég kapacitás ahhoz, hogy Reaganhez hasonló politikusok emelkedjenek fel akkor, amikor a legnagyobb szükség van rájuk.

– Mit jelent most Amerikában konzervatívnak lenni?

– Ez egy jó kérdés. Épp múlt héten írtam egy publicisztikát annak kapcsán, hogy Tom Cotton arkansasi republikánus szenátor beszédet tartott a Reagan elnöki könyvtárban, és azzal érvelt, hogy Ronald Reagan és Donald Trump egyaránt ugyanazt az utat járta, azaz a republikánusoknak nem kell két különböző irány közül választani. Én egyáltalán nem értek egyet ezzel a premisszával. A republikánusoknak választaniuk kell. 

Szerintem a Republikánus Párt vagy Reagan-féle lesz vagy Trump-féle, de nem lehet mindkettő.

Válaszolva tehát a kérdésre, pontosan ez az, ami jelenleg megosztja a tábort, amikor arról van szó, hogy mit jelent ma konzervatívnak lenni. Kifelé néző, optimista és internacionalista, mint Reagan vagy befelé néző, sértődött és populista, mint Trump? De a konzervatívoknak egyébként mindig is megvoltak az effajta belső ideológiai vitáik, és ez normális. Sok konzervatív ma már kifejezetten nacionalista álláspontot képvisel. 

Egyébként sokan nagy tisztelői Amerikában Orbán Viktornak, egyfajta modellként tekintenek a magyar miniszterelnökre, illetve az általa képviselt irányra.

Közéjük tartozik egy barátom, Rod Dreher is, aki most épp Budapesten él. (Rod Dreher amerikai konzervatív író-újságíró, a The American Conservative című magazin vezető szerkesztője – a szerk.).

– Trumpra visszatérve, a liberális média által felnagyított harsány és megosztó személyiségét ugyan lehet szeretni vagy nem szeretni, de az elnökségének van néhány vitathatatlan érdeme is. Gondolok itt például az Izrael-politikájára, pontosabban az Ábrahám-egyezményekre. Vagy azzal sem elégedett?

– Ezzel teljes mértékben egyetértek, sokszor folytattam már le ezt a beszélgetést Trump-rajongókkal, köztük néhány nagyon közeli barátommal és rokonommal. Mindig azzal érvelnek, hogy az elnököt a politikája, és nem pedig a személyisége alapján kell megítélni. De erre meg én azt mondom, hogy amikor Bill Clinton volt az elnök, a republikánusok egyöntetűen ragaszkodtak ahhoz, hogy nem elég a politikájára fókuszálni, és elítélték a demokratákat, amiért akkor éppen ugyanazt az érvet hangoztatták, amit most a republikánusok Trumpnál. És hát, Clinton egy borzalmas karakter volt, és aszerint is ítéltük meg. Trumpról ugyanígy vélekedtem. Nem szeretem azok képmutatását, akik csak akkor hibáztatják egy adott elnök rossz jellemét, ha az épp az ellenkező párthoz tartozik. De mindezek ellenére abszolút támogattam a Trump-adminisztráció számos eredményét. 

Az Egyesült Államok izraeli nagykövetségének Jeruzsálembe költöztetése óriási eredmény, amit letett az asztalra. 

Ilyen volt az Ábrahám-egyezmény és az is, hogy az Egyesült Államok kilépett az iráni nukleáris megállapodásból, és még sorolhatnám, de persze akad olyan is, amivel nem értettem egyet.

– Ön Amerikában büszke tagja és képviselője a zsidó közösségnek, de azt sem feledte, hogy szülei honnan indultak útnak, mielőtt letelepedtek az Ohio állambeli Clevelandben. Egészen pontosan Sátoraljaújhelyről. Fontos önnek a kötődés Magyarországhoz?

– A magyar politikát nem ismerem olyan mélységben, hogy kiforrott álláspontom legyen, de például a mai napig mérges vagyok Eisenhower elnökre, amiért nem segített a magyaroknak 1956-ban. Persze akkor még nem is éltem. Az apám – aki egyébként a ma már Szlovákia területéhez tartozó Legenyén született – holokauszttúlélő, megjárta Auschwitzot, az ő szülei és testvérei ott is haltak meg. Csak apám élte túl. Ahogy mesélte, az ő apja jiddisül beszélt vele otthon, az anyja pedig magyarul, miközben az iskolában előbb szlovákul, később magyarul tanult. 

1948-ban menekült a kommunisták elől az Egyesült Államokba, aztán 1989-90 körül tért vissza először Magyarországra – akkor már velem, illetve a családdal együtt. 

Jártunk egyébként Magyarországon 1997-ben is, felkerestük Sátoraljaújhelyet is, jó volt hallani akkor apámat, ahogy magyarul beszél a város utcáin, amikor útbaigazításra volt szükségünk, noha akkor már jó ideje nem használta a nyelvet. Én már sajnos nem tanultam meg magyarul, de a dallama még mindig a fülemben cseng.

Borítókép: Jeff Jacoby amerikai konzervatív újságíró, a Boston Globe című országos napilap kolumnistája (Forrás: The Roxbury Latin School)

Trending Now

Bayer Zsolt: mindenkinek kezd elmenni az esze

Az orosz–ukrán konfliktus és annak következményei is szóba kerültek a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsor évadzáró adásában, melynek vendégei ezúttal Bayer Zsolt író, publicista, Fodor Gábor, a Közép-Európai Rendszerváltást Kutató Intézet igazgatója és Réz András filmesztéta, író voltak.

Közzétéve:

48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás/MTVA/Youtube

A hirado.hu szemléje szerint Lánczi Tamás a február 24-én kezdődött háború témájával indította a beszélgetést, és arról kérdezte vendégeit, hogy szerintük 5–10 év múlva hogyan fogunk visszatekinteni az eseményekre.

Fodor Gábor, a Közép-Európai Rendszerváltást Kutató Intézet igazgatója szerint

egy trendforduló zajlik, valami olyan, ami 2001. szeptember 11-én kezdődött a World Trade Center elleni terrortámadással.

A Szovjetunió összeomlása és 2001 között volt egy kegyelmi állapot, és 9/11 után nem tudtuk, merre fordul a világ.

Fodor Gábor szerint a háborúval is hasonló a helyzet, egy többpólusú világrend alakul ki és alapvetően változik meg a nagyhatalmak egymáshoz való viszonya és Európa képe is.

Bayer Zsolt író, publicista elmondta, hogy

nem elsősorban az orosz–ukrán konfliktustól tart, hanem azoktól a folyamatoktól, amelyek azóta zajlanak.

Mindenkinek kezd „elmenni az esze” a balti államok „kardot rántanak”, a volt észt belügyminiszter arról beszél, hogy a NATO elveszi Kalinyigrádot Oroszországtól, és a norvégok nem engedik át a Spitzbergákon élő oroszoknak szánt szállítmányokat. Három hónappal ezelőtt a publicista egyáltalán nem gondolta, hogy ez a helyzet eszkalálódni fog.

Réz András filmesztéta, író is úgy látja, hogy

a világ a feje tetejére állt, és nem tartja kizártnak, hogy ez a háború 10 év múlva is tartani fog, csak „belemosódik a káoszba”.

Ugyan szerinte nem világfordító esemény ez a háború, hiszen 2014 óta tart és a világ hatalmai nem foglalkoztak azzal, hogy ez milyen irányba fog haladni.

Réz András úgy véli, hogy a világot nem érdekelte, mi zajlik Ukrajnában az elmúlt években, a nagyhatalmak pedig pusztán azzal törődtek, hogy a konfliktus nyerteseiként jöjjenek ki az ügyből. A jelenlegi amerikai elnök fia ott volt, tudniuk kellett, hogy mi történik, folyamatos volt a konfliktus, ami átalakult valami mássá, de annak célját nem látja.

Fodor Gábor szerint az ikertornyok leomlása is szimbolikus esemény volt, és ilyen jelentőségű szimbolikus eseményekre van szükség ahhoz, hogy lássuk a terrorizmus létét, ami ugyan korábban is volt, de ekkor vált igazán láthatóvá.

Réz András úgy gondolja, hogy érdekviszonyok vannak ebben az egészben, és kevésbé fontosak az efféle szimbolikus események, az számít, ki a nyertes és ki a vesztes.

Bayer Zsolt szerint is trendforduló van, és

ha tíz év múlva visszanézünk, akkor azt fogjuk látni, hogy újra hidegháború van, a Kelet és a Nyugat ismét szembekerül egymással.

„A kutya is mindig a jólétben vész meg”, szerinte a nyugati világgal most pontosan ez a helyzet. Idáig nem kellett volna eljutni, lehetett volna egy „win-win” helyzet is, de „elcsesztük”.

Borítókép: kivágás a 48 perc – Házigazda: Lánczi Tamás című műsor évadzáró adásából

Tovább olvasom

Trending Now

Ennyit keresnek a legjobban fizetett CEO-k

Ők a kétszáz legjobban fizetett vezetők.

Közzétéve:

Pixabay

Százmillió dollár felett kerestek, és átlagosan 330 millió dollárt vittek haza tavaly az amerikai vezérigazgatók 

– írja a Business Insider az Equilar tanácsadó cég tanulmánya alapján, amely összesítette a kétszáz legjobban fizetett CEO listáját. A rekordösszegek az első tizenkét igazgató juttatásait tükrözik.

A rangsor élén Jeff Green, a The Trade Desk vezetője szerepel, kiugróan magas, 835 millió dolláros jövedelmével. 

A felmérés szerint 2021-ben jobb évük volt a vezérigazgatóknak, mint a pandémia előtt. A vezetői javadalmazás majdnem a teljes fizetés harmadával, 27 százalékkal növekedett: 25,3 millió dollárról 2021-re 32,1 millió dollárra – írja a Világgazdaság.

Női CEO is bejutott a top ötbe, Sue Nabi, a Coty vezérigazgatója az egyetlen, aki felkerült a szűkített listára.

A legjobban fizetett vezérigazgatók

  1. Jeff Green, The Trade Desk (digitális marketing), 835 millió dollár
  2. Zig Serafin, Qualtrics (szoftvercég), 541 milló dollár
  3. Peter M. Kern, Expedia (turizmus), 296 millió dollár
  4. Ariel Emanuel, Endeavour (média), 295 millió dollár
  5. Sue Nabi, Coty (szépségipar), 284 millió dollár
  6. David Zaslav, Warner Bros. Discovery (filmipar), 247 millió dollár
  7. David Baszucki, Roblox (videójáték), 233 millió dollár
  8. Andrew Jassy, Amazon (kereskedelem), 213 millió dollár
  9. G. Mike Mikan, Bright Health Group (egészségbiztosítás), 181 millió dollár
  10. Patrick Gelsinger, Intel (csipgyártás), 178 millió dollár
  11. William McDermott, ServiceNow (szoftvercég), 166 millió dollár
  12. Eric Wu, Opendoor (ingatlan), 112 millió dollár

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Trending Now

18 hete nem volt telitalálat a Hatoslottón

A Hatoslottó történetének ötödik leghosszabb halmozódási időszaka 1,88 milliárd forintot hozhat egyedüli nyertesének a vasárnapi sorsoláson.

Közzétéve:

Szerencsejáték Zrt.

A játékkedv továbbra sem csökken: a 18. héten 10 százalékkal nőtt az eladott szelvények száma a legutóbbi, február 20-án kihúzott jackpot óta, így már közel 32 millió alapjátékot adtak fel a játékosok.

Összességében ötödik, egy nyertes tekintetében a harmadik legnagyobb nyeremény várja azt a szerencsés játékost, aki most vasárnap egymaga viszi el a Hatoslottó főnyereményét – ismerteti a Szerencsejáték Zrt. közleménye.

A közel 2 milliárdos jackpot láthatóan lázban tartja a játékosokat, hiszen míg a korábbi telitalálatot követő héten átlagosan 2,5 mezőt (alapjátékot) töltöttek ki a szerencsevadászok szelvényenként, a múlt héten ez már átlagosan 3 mezőre bővült – sőt vasárnap közel 3,5 mezőt szelvényenként. További érdekesség, hogy

az elmúlt 18 hét alatt hétszer húzták ki a 32-es, hatszor a 44-es, ötször a 6-os, 28-as, 37-es számot, míg négyszer a 8-ast, 12-est, 21-est, 42-est. Ezzel szemben továbbra sem húzták ki egyszer sem a 20-as, 23-as, 26-os, és 33-as számokat.

A nyertes játékosnak a sorsolás másnapjától számított 90 napon belül kell jelentkeznie a nemzeti lottótársaságnál.

A 100 millió forintot meghaladó nyeremények esetére a társaság külön telefonszámot, úgynevezett nagynyertes-vonalat tart fenn, amely a www.szerencsejatek.hu oldalon és az értékesítőhelyeken is megtalálható. A nyertes játékos telefonon történő jelentkezése során a lottótársaság feddhetetlen munkatársának az elsődleges feladata az, hogy a szelvényen lévő információk alapján meggyőződjön arról, valóban a nyertes van a vonal túloldalán.

Ezután kerülhet sor a személyes találkozásra, melynek keretében leadásra kerül az eredeti szelvény, és megvizsgálják annak érvényességét. Amennyiben a beazonosítás sikeres, a személyes adatok egyeztetését követően megkezdődhet a kifizetési eljárás. A nyertesnek Magyarországon nyitott folyószámlával kell rendelkeznie, mivel a nagy összegű nyeremények kifizetése minden esetben banki átutalással történik.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom