A vírus terjedésének kevés vidám oldala közül az egyik, hogy a távolságtartás miatt az emberek egyre kreatívabb szolgáltatásokat találnak ki saját maguk vagy közösségük számára. Kínában példáula bulizni vágyó tömegek igényei miatt megjelent az úgynevezett cloudclubbing jelenség, aminek a lényege, hogy rengeteg koncertterem tart élő közvetítést. Felpezsdültek az online játszható közösségi játékok is, amelyeket a gyerekek már nemcsak arra használnak, hogy kikapcsolódjanak, hanem arra is, hogy rajtuk keresztül tanuljanak. Sok tanár kénytelen diákjait online oktatni, aminek van egy nagy előnye: az órákról felvétel készül, így azokat később némi utómunka és vágás segítségével, csomagokba rendezve akár értékesíteni is lehet majd. Kevésbé komoly fejleményei is vannak a válságnak, a Facebookon például elterjedt egy olyan videó, amelyen az látható, hogy valaki drónnal sétáltatja a kutyáját, miközben az eszközt otthona biztonságából irányítja.

A komolyabb átalakulásokra visszatérve a felgyorsult digitalizációnak számos előnye lehet. Sok ágazat generál jelenleg olyan tartalmakat, melyeket a későbbiekben értékesíteni lehet, illetve amelyek nagy mennyiségű adatot szolgáltatnak egy esetleges későbbi elemzéshez. Rengeteg múzeum indított online múzeumlátogatást, és sok koncertterem élő közvetítést nyújt az üres termekben játszó zenekarok koncertjeiről. Az ilyen eseményekről készült felvételek később felhasználhatók például zeneelemző programok készítéséhez.

Az online oktatási rendszerek nagyot nyernek a helyzeten, a kialakult káosz és kapkodás miatt pedig sokan egyszerre több lehetőséget is igyekeznek kiaknázni – ami viszont csak a hatékonyság csökkenéséhez (és a kiadások növekedéséhez) vezet. A vészhelyzetben érdemes kicsit lassítani és átgondolni, mi is a cél tulajdonképpen. Nem feltétlenül kell attól tartani, hogy egy hét kihagyás visszafordíthatatlan károkat okoz a gyermekekben vagy akár az egyetemi hallgatókban, ellenben sokkal több idő jut egy minőségi, működőképes távoktatási rendszer kiépítésére, ha a tanévet kitoljuk, és időt adunk a tanulóknak. Sean Micheal Morris, a Colorado Egyetem professzora arra figyelmeztet az NPR cikkében, hogy  kapkodás miatt pedagógia helyett – találó kifejezésével élve –„pánikgógiába” torkollhat a távoktatás, pedig mindenkinek jobb, ha inkább kis lépésekben történik az átállás.

A hirdetők számára is jó tanulási lehetőséggel kecsegtet a vírus: mivel a fogyasztók nagy része otthon ül, lehetőség nyílik a kísérletezésre az online felületeken, a közösségi médiában. Az emberek nagy része jelenleg megoldást és nyugalmat, szórakozási lehetőséget keres, és ez csak egyre inkább igazzá válik az idő előrehaladtával. Ennek megfelelően lehetőség nyílik a hirdetők számára, hogy sokkal mélyebb, hosszabb anyagokkal is kísérletezzenek – például oktatóanyagokkal, értéket nyújtó tartalmakkal –, azaz arra használják az internetet, amire ki lett találva: hogy összekössék az embereket egymással (és magukkal).

Az IOL cikke szerint itt az ideje annak is, hogy a vállalatok a felhőbe költözzenek. Ha eddig nem volt elég sürgős az infrastruktúra átalakítása, a járványügyi helyzet miatt azzá vált, így érdemes elgondolkozni azon, hogy milyen előnyökkel járhat egy ilyen váltás. Sokan csak azért nem vágtak eddig bele a projektbe, mert nem érezték szükségét, vagy nem volt rá idejük, pedig a felhőbe való költözéssel könnyen megspórolhatóak a karbantartási, védelmi és adatkezelési költségek.

Azáltal, hogy az elhalasztott eseményeket online kényszerülnek megszervezni a rendezvényszervezéssel foglalkozó ügynökségek, sok olyan új tapasztalatot nyerhetnek, amire eddig nem volt lehetőség. Mivel a jelenlegi helyzet megbocsáthatóbbá teszi a hibákat és megengedőbbé a fogyasztókat, illetve a közvetítések közönségét, kevesebb az ok a félelemre. Az is nagy teljesítménynek számít már ugyanis, ha sikerül legalább digitális formában pótolni egy rendezvényt és ezáltal minimalizálni a veszteséget.

Az internetes kommunikáció tehát – úgy tűnik – megtelik jelentéssel és interaktivitással. Elmondhatjuk, hogy bár a vírus által okozott válság nagy, „szerencsére” olyan korban ért minket, amikor a digitális világ segítségünkre lehet abban, hogy a fizikai elszigeteltséget a digitális kommunikációval ellensúlyozzuk. Létezik olyan kutatás, amely szerint a közösségi média és a túl sok internethasználat önmagában nem káros, inkább az ártalmas, ha passzív fogyasztóként kezeljük. Azok az emberek viszont, akik interaktív módon használják, kimutathatóan boldogabbak.

Többen külön Facebook-csoportokat alapítottak azzal a céllal, hogy megosszák a környezetükben élőkkel a híreket, és segíthessenek azokon, akik rászorulnak. Amerikában pedig tanárok fogtak össze abból a célból, hogy a Google Docs segítségével olyan ötleteket gyűjtsenek, amelyek segítenek a hatékony távoktatás kialakításában. Mivel a fizikai világban nem tudják megbeszélni érzéseiket, a nyitott kultúrájukról és gyakori érintkezéseikről híres olaszok a Facebookon tesznek közzé rövid üzeneteket arról, hogy mi jár a fejükben, és hogyan töltik a mindennapjaikat.

Beppe Severgnini, a The New York Times (olasz) újságírója úgy fogalmazott:

Vagy említhetjük az amerikai Core Power Yoga és Kindness Yoga jógastúdiókat, amelyek ingyenes távjógaórákat tartanak, mivel az összes jógatermüket be kellett zárniuk.

Kétséges, hogy ezek a kommunikációs formák a vészhelyzet után is megmaradnak-e, de az biztos, hogy a hatásuk tartós lesz: nagyon gyorsan rengeteg új dolgot tudtunk meg az internetről és annak újfajta felhasználási formáiról. Az újszerű, kreatív tartalmakon túl izgalmas következtetésnek látszik, hogy az internet képes valódi összeköttetést teremteni az emberek között.

Az utóbbi években sokkal több negatív cikk jelent meg a kapcsolattartási céllal létrehozott internetes szolgáltatásokról, mint amennyi pozitív. Dunát lehetne rekeszteni azokkal a jelentésekkel és tanulmányokkal, amik hangsúlyozzák az internetezéssel töltött idő káros mivoltát. Ezek az egyoldalú információk abba az irányba mozdították a társadalmat, hogy a világhálót ne lehetőségekkel teli eszköznek, hanem inkább függőséget okozó, a nagyvállalatok által irányított veszélyes szolgáltatásnak lássák.

Fontos azonban felismerni ezt a pozitív hatást, mégpedig a következő okból kifolyólag: rengeteg embernek még ma sincs minőségi, használható internet-hozzáférése. Azok közül, akiknek van, nagyon sokan nem tudják használni a digitális oktatás hiánya és az ebből következő digitális kompetenciák alacsony szintje miatt.

A The Washington Post cikke rávilágít arra, hogy az Egyesült Államokban éppen a járvány kitörése miatt bukkant felszínre ez a probléma. A Szövetségi Kommunikációs Bizottság kutatása szerint 21 millióan nem rendelkeznek gyors internetszolgáltatással – ami a világhálón küldött egyre nagyobb méretű fájlok, grafikák, videók mellett ma már szinte egyet jelent a nem létező internettel. A Pew Research Center 2018-as  kutatása szerint ötből egy amerikai gyermek (az óvodás korútól a tizenkettedikes korosztályig) nem fér hozzá olyan eszközhöz, amelyen van internet, vagy csak nem megfelelő gyorsaságú internettel rendelkezik. Ez a jelenlegi vészhelyzetben az egyre elterjedtebb távoktatás miatt jelentős problémát okoz.

A tanulság tehát kettős: egyrészt itt az ideje az internetet a pozitívumokkal együtt szemlélni és kreatívabban élni az általa teremtett lehetőségekkel, mind a fogyasztók, mind pedig a hirdetők szempontjából. Másrészt a világháló jelentőségének tudatában el kell érni, hogy a lehető legszélesebb réteg férhessen hozzá az internetes tartalmakhoz, hiszen a minőségi információ szabad áramlásából mindenki profitálhat.