Kövess minket!

Művház

Tetemre hívás – Mennyit változott a nyelv Arany János születése óta?

S tudnád feledni a szelíd Szalontát / hol Arany Jánost ringatá a dajka – emlékezik meg Juhász Gyula Trianon című művében költőtársáról és annak szülővárósáról. Arany János az irodalmi alkotásai és szerkesztőségi munkája mellett, hatvanezer szavas szókincsével érdemelte ki a neki járó tiszteletet. Arra voltunk kíváncsiak, hogy nemzetünk poétájának születése óta eltelt kétszáz évben, mennyit változott a nyelvezet hétköznapi és médiumokban előforduló használata, a különböző folyóiratok helyzete és a társadalomra gyakorolt hatásuk, illetve hogy miképpen emlékezik meg a hazai sajtó a jeles személyiségről; költőket, irodalomtörténészeket, illetve történészeket kérdeztünk.

„Biztos, hogy nagyon sokat változott: Arany idejében talán még általános volt a mely/amely szavak használata, ma ez már csak az újságírói nyelvben létezik. A nevek névelővel való alkalmazása szinte teljesen ismeretlen, afféle pesti tájnyelv volt; a fővárosban ugyanakkor biztos sokkal hangsúlyosabban előtérbe került a német nyelv” – sorolta Szálinger Balázs, József Attila-díjas költő. Véleménye szerint, az ország minden pontján magától értetődő volt a tájnyelv használata, ezért nem hiszi, hogy a fiataloknak kínos lett volna úgy beszélni, ahogy a nagyszüleiknek. A mai generációknak már a szüleik nemzedékétől is jelentősen eltér a nyelvük. Ugyanakkor úgy látja, hogy fontos az irodalom szerepe, amelynek egyszerre értékőrzőnek illik lennie, és egyszerre a nyelvfejlődés előtt kell járnia.

„Talán a kortárs költészetre a legjellemzőbb a sebesség. Még a Nyugat idején használt ragok némelyike (-ván/-vén) is anakronisztikusnak (korhoz nem illőnek) hat egy mai versben, nemhogy egy Arany idejében írt művet illetően. A folyóiratokban, újságokban a nyelvhasználat szabatosabb lett, ugyanakkor egyszerűsítőbb is. Kevésbé körülményes, de pongyolább, és gyakran igénytelenebb. Továbbá olyan apróságokat, mint az idejekorán szó helyes használata egy televízió műsorvezetőjétől már el sem vár az ember”

– fejti ki álláspontját.

 

Határon átívelő megemlékezés

Arany János 200-ik születésnapja és annak megemlékezése egyaránt megmozgatta a hazai jobb- és baloldali sajtót: Margócsy István irodalomtörténész a 168 órának úgy nyilatkozott, hogy a Bolond Istók első versszakai, a Tengeri-hántás, illetve a Szondi két apródjának néhány strófája, ha „úgy tetszik neki íródtak”, Dávidházi Péter akadémikus, egyetemi tanár pedig a Heti Válasznak adott interjújában kifejtette, hogy sohasem szakadt el Arany költészetétől, nem is tudna, hiszen annak olvasása „szinte napi szükséglete”. Dragomán György, József Attila díjas író a Magyar Nemzetnek beszélt Arany jelentőségéről:

„A kultúra remekül működik önállóan, és sokkal értékállóbb, mint a hatalom. Kíváncsi vagyok például, hányan tudják felsorolni a minisztereket, akik Arany János élete alatt töltötték be a tisztségüket. A történészeket leszámítva valószínűleg kevesen, hiszen ez nem fontos. A politikusok pótolhatók, Arany János nem.”

Mindazonáltal talán a legnagyobb elismerést az ország és a poéta az 1300 lelkes Montgomery városától kapta, ahol a polgármester posztumusz díszpolgári címet adományozott a walesi bárdok szerzőjének, továbbá emléktábla is kerül a település már csak néhány falból álló várára hazai kezdeményezés alapján. A városka vezetője, Eric Fairbrother (aki ugyan csak 2012-ben értesült Aranyról és a Walesi bárdokról) a válasz.hu-nak beszélt többek között arról is, hogy a méltán népszerű vers már megjelent a városi, illetve a megyei lapjukban.
„Kétszáz esztendő után jól látható, hogy Arany életműve mennyire időtálló. S hogy mennyire így van ez, elég, ha csak a Facebook-társadalomra gondolunk, ahol egy gondolat percek alatt tovasodródik, elvész” – olvasható Török László, a költő szülővárosának, Nagyszalonta polgármesterének szavai ugyancsak ebben az írásban.

 

Sokat, nagyon sokat

A témával kapcsolatban szerettünk volna Varró Dániel költő-műfordítóval is beszélgetni, de csak a filozófia-történész édesanyját, Karádi Évát sikerült elérnünk. Ő viszont (arra a kérdésünkre, hogy mennyit változott a magyar-nyelvezet az elmúlt kétszáz évben) továbbította fia feltételezhető véleményét és egy jó tanáccsal látott el: „Elképzelhető, hogy erre csak annyit válaszolna, hogy sokat. Irodalomtörténészek, nyelvészek erről többet tudnának mondani.”

Meg is fogadtuk a javaslatát:

„Úgy érti, hogy az elmúlt kétszáz évben? Elképesztően nagyot változott. A 19-ik században nyomtatásban döntően csak az „olvasó osztály” tagjai szólaltak meg, retorikai iskolázottsággal, nagyfokú diszkrécióval, többnyire nagy mérséklettel — legalábbis a 20-ik századi nyelvhasználathoz képest. Mára a nyilvánosság elképesztően szélessé vált, nagy mértékben benyúlva a magánszférába, s ugyanígy a megszólalók köre, műveltsége és a megszólalások regisztere is rendkívüli szélességűvé vált. Arany János jelentősen más világban élt, mint amiben mi élünk”

– nyilatkozta lapunknak Takáts József irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem oktatója.

 

Változó szerepek

„A kulturális, művészeti és szépirodalmi folyóiratokat ma is szakmájuk legjobbjai vezetik. Megjelentek azonban a politikai-politológiai folyóiratok és hetilapok, amelyek a nagy nyilvánosság befolyásolásával vannak elfoglalva. A kulturális, művészeti és szépirodalmi folyóiratokat, nem is beszélve a társadalom- és természettudományi szakfolyóiratokról, kevesen olvassák”

– ezek már Raffay Ernő történész szavai, aki az akkori és jelenlegi szerkesztőségek személyeiről (ugyanis Arany János is több folyóiratnak, például a Nép Barátjának, a Szépirodalmi Figyelőnek és a Koszorúnak is volt munkatársa) és minőségéről, illetve a társadalomban elfoglalt helyzetükről formált véleményt.

„A 19. században a legfőbb médiumok a napilapok és irodalmi, kulturális folyóiratok, az 1840-es években az ún. divatlapok voltak. Általában elég szűk olvasói bázisról lehet beszélni, ennek következtében a nyelvezet annak az olvasni tudó nemesi, polgári, honoráciorrétegnek a nyelvhasználatát célozták meg, amely képes volt megvásárolni őket. Ennek következtében igényes irodalmi standard nyelvhasználat volt jellemző. Mindazonáltal az újságok és a folyóiratok a nyilvánosság egyetlen bázisát képezték. A század első harmadában alakult át/ki ennek a szerkezete, addig magánlevelezés, elszórt lapkísérletek voltak jellemzőek, de különösen a negyvenes évekre a politikai újságírás megerősödését tapasztalhatjuk”

– nyilatkozta lapunknak Milbacher Róbert, egyetemi docens, Margó-díjas író.

 

Petőfi és Arany forradalma

A szakember véleménye szerint annak lehetünk tanúi, hogy a 19-ik század elejétől kezdve fokozatosan „popularizálódik” a nyelvhasználat, egyre szélesebb olvasói kört igyekszik befogni. Petőfi Sándor és Arany János „forradalma” a nyelv arisztokratikus regiszterének megnyitása a népi nyelvhasználat felé, bár ennek az a paradoxona, hogy a nép nem tudott olvasni. Arany a Toldi első részének népies kifejezéseit például lábjegyzetekben magyarázta meg (mi az a szalonnaruha és hasonlók), mert miközben bővítette az addig arisztokratikus irodalmi nyelvet népi elemekkel, azzal is tisztában volt, hogy a megcélzott befogadó nyelvhasználata a művelt elit szintjén van. Petőfinek rengeteg konfliktusa volt abból, hogy a kritikusok egy része úgy érezte, lerombolja a művelt irodalmi nyelvet a népies kifejezéseivel.

Arra a kérdésünkre, hogy melyek voltak a legmeghatározóbb történelmi események, azt válaszolta:

„Nyilván a reformkor politikai mozgalmai különféle politikai csoportokat célzó lapokat indukáltak. A forradalom és szabadságharc során megjelent az igény a szélesebb néptömegek tájékoztatására, például ekkor keletkezett a nem túl hosszú életű Nép Barátja, amely éppen e sokaságokat célozta meg (persze néhány ezres példányszámról beszélünk még mindig).”

Ugyanakkor a szakember úgy véli, hogy a mai média nyelvhasználata az egyszerű üzenetek gyors és problémamentes közvetítésére szakosodott minél nagyobb (milliós) tömegek számára. Értelemszerűen ez a nyelv és kommunikáció redukálását jelenti. Szerinte a közösségi média személyes, privát nyelvhasználata nem feltétlenül szűkíti a nyelvalkalmazást, hiszen a rövidítések, emotikonok és hasonlók bővítést is jelentenek, amennyiben megvan a nyelvhasználati minimum a háttérben. Ennek megléte viszont oktatási feladat. A különféle elsietett kormányzati változtatások miatt nem áll valami fényesen sem a közoktatás, sem a felsőoktatás szintjén (például a kommunikációs képzések elsorvasztására tett kísérletet). Ugyanakkor a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője elmondása alapján a magyar nyelv nem szegényedett az eltelt kétszáz évben:

„Szerintem a nyelv egy olyan ökonomikus rendszer, amely annak használói közössége mindenkori igényei szerint alakul, vagyis nyilvánvalóan a költő munkássága óta csak gazdagodott. Arany azért lehetett a legtehetősebb szókinccsel rendelkező írónk, mert beemelte az arisztokratikus irodalmi nyelvbe a népit is, amely addig kívül állt ezen, azóta azonban ez a regiszter (sőt még szélesebb merítésben) része az irodalomnak. A nyelv egészen egyszerűen nem tud romlani, amíg használják, márpedig soha ennyien nem kommunikáltak például írásban, mint manapság. Persze a művészi megformáltságot nem szabad számon kérni mondjuk a kommentkultúrán, de szerencsére ma is nagyon komoly és magas irodalmi igények alkalmazzák, és egyben folyamatosan formálják a nyelvet, többek között merítve a populáris nyelvhasználatból is.”

Művház

Elindult a nevezés a 2022-es Magyar Mozgókép Fesztiválra

Az idén június 9. és 12. között rendezik meg a mustrát, amelyre hét kategóriában várják a nevezéseket a szervezők február 18-án éjfélig.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A Nemzeti Filmintézet és a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program közösen rendezi meg a Magyar Mozgókép Fesztivált. A tavalyi évhez hasonlóan idén is Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban tartják meg a filmes mustrát, amelynek részeként átadják a Magyar Mozgókép Díjakat a Magyar Filmakadémia lebonyolításában – olvasható a szervezők MTI-hez hétfőn eljuttatott közleményében.

Mint kiemelik,

az idén több szakmai szervezet is részt vesz az előzsűrizésben, újdonság továbbá, hogy fesztiváligazgatót is kineveztek Lukácsy György személyében.

A szervezők hét kategóriában – játékfilm, tévéfilm, egész estés dokumentumfilm, rövid dokumentumfilm, kisjátékfilm, animációs film és tévésorozat – várják a nevezéseket. Egy alkotó több filmet is nevezhet, és minden olyan magyar mozgóképes alkotással részt lehet venni, amely állami támogatásból vagy független produkcióként jött létre, megfelel a kiírás feltételeinek és nem nevezték a 2021-es Magyar Mozgókép Díjra.

A Magyar Mozgókép Díjra azok az alkotások nevezhetők, amelyeket 2021. április 22. és 2022. február 15. között moziban, televízióban vagy streamingszolgáltató által vetítettek, nemzetközi filmfesztiválon versenyben, meghívott alkotásként szerepeltek, vagy 2022. június 9. és 12. között a Magyar Mozgókép Fesztiválon debütálnak. A nevezési lap és a feltételek teljes leírása a Magyar Filmakadémia honlapján érhető el.

A közleményben Lukácsy György fesztiváligazgatót idézik, aki elmondta, hogy az előzsűrizés és a zsűrizés módja a korábbiakhoz képest változik. A szakmai előzsűri február 18. és március 16. között választja ki a versenyben induló alkotásokat, és határozza meg, hogy a benevezett alkotások milyen kategóriákban versenyeznek.

Tájékoztatása szerint, a Magyar Mozgókép Díj előzsűri bizottságaiba egy-egy tagot delegál a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa, a Nemzeti Filmintézet, a Magyar Filmakadémia szekciói, kategóriánként a Színház- és Filmművészeti Egyetem – illetve az animációs kategóriában a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem – hallgatói, valamint bármely, 2021. január 1-je előtt nyilvántartásba vett mozgóképszakmai szervezet, amelynek minimum 15 tagja van.

“Várjuk a kiírásnak megfelelő szakmai szervezetek jelentkezését a közös munkára. A díjakról továbbra is a Magyar Filmakadémia tagsága dönt”

– hangsúlyozta Lukácsy György.

A közleményben kiemelik, hogy amennyiben a kormányzati járványügyi intézkedések következtében a fesztivál megszervezése akadályokba ütközne, úgy a szervezők fenntartják a jogot, hogy a Magyar Mozgókép Fesztivál és a Magyar Mozgókép Díjak átadása 2022-ben egy későbbi időpontban történjen, ám a nevezésre rendelkezésre álló időtartamot ebben az esetben sem hosszabbítják meg.

Tovább olvasom

Művház

Vértes György rockfotói a Kossuth Klubban

A Locomotiv GT-t, a V’Moto-Rockot, Csepregi Évát és a Hobo Blues Bandet is fényképezte több mint négy évtizede tartó pályája során Vértes György könnyűzenei fotós, akinek hétfőn nyílik kiállítása a fővárosi Kossuth Klubban.

Közzétéve:

A tárlat a 2020-ban útra kelt vándorkiállítás utolsó állomása. Az eddig nyolc városban bemutatott képek az NKA Hangfoglaló Program magyar könnyűzenei örökség megőrzését szolgáló alprogramja támogatásával február 10-ig láthatók – közölték a szervezők az MTI-vel.

Vértes György volt képszerkesztő, legismertebb munkái azonban a popzenéhez kötődnek. A kiállítás anyagát képező nyolcvan fotón szereplő zenészek sok esetben a barátai is.

“Ha a kölcsönös tisztelet megvan, sokkal jobban dolgozunk. Mindegy, hogy a fotón Csepregi Éva vagy a P. Mobil látható, hiába tetszik egyik-másik műfaj jobban, a teljesítményt elismerem, a képeimmel pedig megtisztelem az adott művészt. Szerintem megfér egy fotós életében Zoltán Erika és a Pokolgép”

– mondta korábban Vértes György.

Az Egy rockfotós naplója című kiállítást először 2020 márciusában Budakalászon láthatta a közönség, majd a koronavírus-járvány miatti korlátozások után azon az őszön előbb Szentendrére, majd Debrecenbe jutott el a tárlat. A második lezárást követően, 2021 nyarán Szolnokon láthatták az érdeklődők Vértes György képeit, szeptemberben Marosvásárhely főterén, az Apolló palotában, később Tatán, Szegeden és az év végén Miskolcon mutatták be.

Vértes György 1956-ban született, a Pesti Műsornál kezdett dolgozni, ahonnan először küldték zenei rendezvényekre fotózni. Az első komolyabb rockzenei felkérése Pálmai Zoltántól érkezett, így kezdte a Hobo Blues Bandet és a P. Mobilt megörökíteni. Tíz évig fotózta a V’Moto-Rockot, ő készítette a Gyertyák című album lemezborítóját.

A Hungarotonnál legalább ötven lemezborító őrzi a képeit.

Az elmúlt évtizedekben nemcsak hazai, de számos külföldi sztárt fotózott, köztük például Mike Stern amerikai gitárost.

A Kossuth Klubban hétfőtől látható kiállítást Rozsonits Tamás zenei újságíró rendezi, a megnyitón a Hangfoglaló Program alprogramját vezető Vass Norbert és a kollégiumot irányító Cselőtei László mellett Vértes György is beszél, bemutatva a képeit. A fotók a tárlatról három könnyűzenei iskolához kerülnek, hogy ott az osztálytermeket és folyosókat díszítsék.

Tovább olvasom

Művház

Tizenöt nagyjáték-, dokumentum- és rövidfilm a Finn Filmnapokon

Tizenöt nagyjáték-, dokumentum- és rövidfilmet tűz műsorára a 11. Finn Filmnapok február 16. és 20. között Budapesten a Toldi moziban.

Közzétéve:

Az idei eseményen nemzetközi filmfesztiválok nyertes filmjei, kerekasztal-beszélgetések, mesterkurzus és finn-magyar egyetemi projekt is várja az érdeklődőket – közölték a szervezők az MTI-vel.

A filmnapok alatt azok számára, akik nem tudnak személyesen részt venni a vetítéseken, két alkalommal a Távmozi platformján is elérhetővé válnak alkotások. Minden film angol és magyar nyelvű felirattal lesz látható.

Zaida Bergroth rendezésében a Tove című film lesz az esemény nyitófilmje, amely Tove Janssonról, a mumin nevű figurák megalkotójaként ismert finn-svéd művészről, illetve a háború utáni Helsinkiben töltött életéről szól. A film vetítése után a főszereplővel, Alma Pöystivel tartanak beszélgetés.

A közlemény szerint a fesztivál egyik kiemelkedő alkotása A vak férfi, aki nem akarta megnézni a Titanicot című film, amely a vak és mellkasától lefelé lebénult Jaakko perspektíváját mutatja be. Jaakko úgy dönt, hogy elindul felkeresni szerelmét, Sirpát, amihez öt idegen segítségére lesz szüksége. Teemu Nikki alkotása elnyerte az idei Velencei Filmfesztivál közönségdíját, valamint szerepelt az Ázsia legnagyobb filmfesztiváljának számító Busan Filmfesztivál programján. A vetítés után a film rendezőjével lesz beszélgetés. Teemu Nikki február 18-án regisztrációhoz kötött, angol nyelvű mesterkurzust is tart a Toldi moziban.

Február 19-én 7 rövidfilmet láthatnak nézők, közöttük egyaránt megtalálhatók ismert filmesek, diákok, frissdiplomások munkái.

A fesztivál utolsó napján a Mohamed El Aboudi által rendezett School of Hope című dokumentumfilmet vetítik. A film egy aprócska iskola fejlődését követi a marokkói sivatag közepén. Az iskolába jár néhány gyermek a nomád Oulad Boukais törzsből, amelynek életmódját veszélyezteti a globális felmelegedés okozta aszály – olvasható az ajánlóban.

Február 20-án Mákó Rozi zeneszerző új performansza a Finn Filmnapok részeként lesz látható először a Toldi moziban. Az élőben születő hangzásvilághoz Mákó Bori médiaművész komponál digitális festményeket. Az alkotópáros munkái egymásra reflektálva rajzolnak ki egy közös audiovizuális kompozíciót.

Harmadik alkalommal adnak alkalmat a filmnapok a Finnagora és a Metropolitan Egyetem szervezésében létrejövő hallgatói együttműködésre. A résztvevő diákok, akiket pályázaton választottak ki, útmutatásban részesülnek és mesterkurzuson vehetnek részt Anna Blom finn filmrendező és Márton Balázs magyar operatőr közreműködésével. A rövidfilmes szekcióban ezeknek a fiataloknak az alkotásait is láthatja a közönség – áll a közleményben.

Tovább olvasom