Kövess minket!

Művház

Tetemre hívás – Mennyit változott a nyelv Arany János születése óta?

S tudnád feledni a szelíd Szalontát / hol Arany Jánost ringatá a dajka – emlékezik meg Juhász Gyula Trianon című művében költőtársáról és annak szülővárósáról. Arany János az irodalmi alkotásai és szerkesztőségi munkája mellett, hatvanezer szavas szókincsével érdemelte ki a neki járó tiszteletet. Arra voltunk kíváncsiak, hogy nemzetünk poétájának születése óta eltelt kétszáz évben, mennyit változott a nyelvezet hétköznapi és médiumokban előforduló használata, a különböző folyóiratok helyzete és a társadalomra gyakorolt hatásuk, illetve hogy miképpen emlékezik meg a hazai sajtó a jeles személyiségről; költőket, irodalomtörténészeket, illetve történészeket kérdeztünk.

„Biztos, hogy nagyon sokat változott: Arany idejében talán még általános volt a mely/amely szavak használata, ma ez már csak az újságírói nyelvben létezik. A nevek névelővel való alkalmazása szinte teljesen ismeretlen, afféle pesti tájnyelv volt; a fővárosban ugyanakkor biztos sokkal hangsúlyosabban előtérbe került a német nyelv” – sorolta Szálinger Balázs, József Attila-díjas költő. Véleménye szerint, az ország minden pontján magától értetődő volt a tájnyelv használata, ezért nem hiszi, hogy a fiataloknak kínos lett volna úgy beszélni, ahogy a nagyszüleiknek. A mai generációknak már a szüleik nemzedékétől is jelentősen eltér a nyelvük. Ugyanakkor úgy látja, hogy fontos az irodalom szerepe, amelynek egyszerre értékőrzőnek illik lennie, és egyszerre a nyelvfejlődés előtt kell járnia.

„Talán a kortárs költészetre a legjellemzőbb a sebesség. Még a Nyugat idején használt ragok némelyike (-ván/-vén) is anakronisztikusnak (korhoz nem illőnek) hat egy mai versben, nemhogy egy Arany idejében írt művet illetően. A folyóiratokban, újságokban a nyelvhasználat szabatosabb lett, ugyanakkor egyszerűsítőbb is. Kevésbé körülményes, de pongyolább, és gyakran igénytelenebb. Továbbá olyan apróságokat, mint az idejekorán szó helyes használata egy televízió műsorvezetőjétől már el sem vár az ember”

– fejti ki álláspontját.

 

Határon átívelő megemlékezés

Arany János 200-ik születésnapja és annak megemlékezése egyaránt megmozgatta a hazai jobb- és baloldali sajtót: Margócsy István irodalomtörténész a 168 órának úgy nyilatkozott, hogy a Bolond Istók első versszakai, a Tengeri-hántás, illetve a Szondi két apródjának néhány strófája, ha „úgy tetszik neki íródtak”, Dávidházi Péter akadémikus, egyetemi tanár pedig a Heti Válasznak adott interjújában kifejtette, hogy sohasem szakadt el Arany költészetétől, nem is tudna, hiszen annak olvasása „szinte napi szükséglete”. Dragomán György, József Attila díjas író a Magyar Nemzetnek beszélt Arany jelentőségéről:

„A kultúra remekül működik önállóan, és sokkal értékállóbb, mint a hatalom. Kíváncsi vagyok például, hányan tudják felsorolni a minisztereket, akik Arany János élete alatt töltötték be a tisztségüket. A történészeket leszámítva valószínűleg kevesen, hiszen ez nem fontos. A politikusok pótolhatók, Arany János nem.”

Mindazonáltal talán a legnagyobb elismerést az ország és a poéta az 1300 lelkes Montgomery városától kapta, ahol a polgármester posztumusz díszpolgári címet adományozott a walesi bárdok szerzőjének, továbbá emléktábla is kerül a település már csak néhány falból álló várára hazai kezdeményezés alapján. A városka vezetője, Eric Fairbrother (aki ugyan csak 2012-ben értesült Aranyról és a Walesi bárdokról) a válasz.hu-nak beszélt többek között arról is, hogy a méltán népszerű vers már megjelent a városi, illetve a megyei lapjukban.
„Kétszáz esztendő után jól látható, hogy Arany életműve mennyire időtálló. S hogy mennyire így van ez, elég, ha csak a Facebook-társadalomra gondolunk, ahol egy gondolat percek alatt tovasodródik, elvész” – olvasható Török László, a költő szülővárosának, Nagyszalonta polgármesterének szavai ugyancsak ebben az írásban.

 

Sokat, nagyon sokat

A témával kapcsolatban szerettünk volna Varró Dániel költő-műfordítóval is beszélgetni, de csak a filozófia-történész édesanyját, Karádi Évát sikerült elérnünk. Ő viszont (arra a kérdésünkre, hogy mennyit változott a magyar-nyelvezet az elmúlt kétszáz évben) továbbította fia feltételezhető véleményét és egy jó tanáccsal látott el: „Elképzelhető, hogy erre csak annyit válaszolna, hogy sokat. Irodalomtörténészek, nyelvészek erről többet tudnának mondani.”

Meg is fogadtuk a javaslatát:

„Úgy érti, hogy az elmúlt kétszáz évben? Elképesztően nagyot változott. A 19-ik században nyomtatásban döntően csak az „olvasó osztály” tagjai szólaltak meg, retorikai iskolázottsággal, nagyfokú diszkrécióval, többnyire nagy mérséklettel — legalábbis a 20-ik századi nyelvhasználathoz képest. Mára a nyilvánosság elképesztően szélessé vált, nagy mértékben benyúlva a magánszférába, s ugyanígy a megszólalók köre, műveltsége és a megszólalások regisztere is rendkívüli szélességűvé vált. Arany János jelentősen más világban élt, mint amiben mi élünk”

– nyilatkozta lapunknak Takáts József irodalomtörténész, a Pécsi Tudományegyetem oktatója.

 

Változó szerepek

„A kulturális, művészeti és szépirodalmi folyóiratokat ma is szakmájuk legjobbjai vezetik. Megjelentek azonban a politikai-politológiai folyóiratok és hetilapok, amelyek a nagy nyilvánosság befolyásolásával vannak elfoglalva. A kulturális, művészeti és szépirodalmi folyóiratokat, nem is beszélve a társadalom- és természettudományi szakfolyóiratokról, kevesen olvassák”

– ezek már Raffay Ernő történész szavai, aki az akkori és jelenlegi szerkesztőségek személyeiről (ugyanis Arany János is több folyóiratnak, például a Nép Barátjának, a Szépirodalmi Figyelőnek és a Koszorúnak is volt munkatársa) és minőségéről, illetve a társadalomban elfoglalt helyzetükről formált véleményt.

„A 19. században a legfőbb médiumok a napilapok és irodalmi, kulturális folyóiratok, az 1840-es években az ún. divatlapok voltak. Általában elég szűk olvasói bázisról lehet beszélni, ennek következtében a nyelvezet annak az olvasni tudó nemesi, polgári, honoráciorrétegnek a nyelvhasználatát célozták meg, amely képes volt megvásárolni őket. Ennek következtében igényes irodalmi standard nyelvhasználat volt jellemző. Mindazonáltal az újságok és a folyóiratok a nyilvánosság egyetlen bázisát képezték. A század első harmadában alakult át/ki ennek a szerkezete, addig magánlevelezés, elszórt lapkísérletek voltak jellemzőek, de különösen a negyvenes évekre a politikai újságírás megerősödését tapasztalhatjuk”

– nyilatkozta lapunknak Milbacher Róbert, egyetemi docens, Margó-díjas író.

 

Petőfi és Arany forradalma

A szakember véleménye szerint annak lehetünk tanúi, hogy a 19-ik század elejétől kezdve fokozatosan „popularizálódik” a nyelvhasználat, egyre szélesebb olvasói kört igyekszik befogni. Petőfi Sándor és Arany János „forradalma” a nyelv arisztokratikus regiszterének megnyitása a népi nyelvhasználat felé, bár ennek az a paradoxona, hogy a nép nem tudott olvasni. Arany a Toldi első részének népies kifejezéseit például lábjegyzetekben magyarázta meg (mi az a szalonnaruha és hasonlók), mert miközben bővítette az addig arisztokratikus irodalmi nyelvet népi elemekkel, azzal is tisztában volt, hogy a megcélzott befogadó nyelvhasználata a művelt elit szintjén van. Petőfinek rengeteg konfliktusa volt abból, hogy a kritikusok egy része úgy érezte, lerombolja a művelt irodalmi nyelvet a népies kifejezéseivel.

Arra a kérdésünkre, hogy melyek voltak a legmeghatározóbb történelmi események, azt válaszolta:

„Nyilván a reformkor politikai mozgalmai különféle politikai csoportokat célzó lapokat indukáltak. A forradalom és szabadságharc során megjelent az igény a szélesebb néptömegek tájékoztatására, például ekkor keletkezett a nem túl hosszú életű Nép Barátja, amely éppen e sokaságokat célozta meg (persze néhány ezres példányszámról beszélünk még mindig).”

Ugyanakkor a szakember úgy véli, hogy a mai média nyelvhasználata az egyszerű üzenetek gyors és problémamentes közvetítésére szakosodott minél nagyobb (milliós) tömegek számára. Értelemszerűen ez a nyelv és kommunikáció redukálását jelenti. Szerinte a közösségi média személyes, privát nyelvhasználata nem feltétlenül szűkíti a nyelvalkalmazást, hiszen a rövidítések, emotikonok és hasonlók bővítést is jelentenek, amennyiben megvan a nyelvhasználati minimum a háttérben. Ennek megléte viszont oktatási feladat. A különféle elsietett kormányzati változtatások miatt nem áll valami fényesen sem a közoktatás, sem a felsőoktatás szintjén (például a kommunikációs képzések elsorvasztására tett kísérletet). Ugyanakkor a Pécsi Tudományegyetem tanszékvezetője elmondása alapján a magyar nyelv nem szegényedett az eltelt kétszáz évben:

„Szerintem a nyelv egy olyan ökonomikus rendszer, amely annak használói közössége mindenkori igényei szerint alakul, vagyis nyilvánvalóan a költő munkássága óta csak gazdagodott. Arany azért lehetett a legtehetősebb szókinccsel rendelkező írónk, mert beemelte az arisztokratikus irodalmi nyelvbe a népit is, amely addig kívül állt ezen, azóta azonban ez a regiszter (sőt még szélesebb merítésben) része az irodalomnak. A nyelv egészen egyszerűen nem tud romlani, amíg használják, márpedig soha ennyien nem kommunikáltak például írásban, mint manapság. Persze a művészi megformáltságot nem szabad számon kérni mondjuk a kommentkultúrán, de szerencsére ma is nagyon komoly és magas irodalmi igények alkalmazzák, és egyben folyamatosan formálják a nyelvet, többek között merítve a populáris nyelvhasználatból is.”

Művház

Kerekes Péter Cenzor című filmje nyerte a romániai Anonimul fesztivál nagydíját

Így a felvidéki filmrendező és csapata kapta meg az OTP Bank által a nagydíjra felajánlott 3 ezer eurót is – közölték vasárnap a szervezők.

Közzétéve:

Borítóképünk képkocka a film előzeteséből, forrás: YouTube/Punkchart films

A független filmesek támogatására alapított nemzetközi seregszemlét augusztus 8. és 14 között immár 19. alkalommal tartották meg a Duna-delta és a Fekete-tenger torkolatánál található Szentgyörgy (Sfantu Gheorghe) településen. Az eseményen a kassai születésű rendező szlovák-cseh-ukrán koprodukcióban forgatott első fikciós nagyjátékfilmje bizonyult a legjobbnak.

A film az odesszai női börtönben játszódik, ahova Kerekes és Ivan Ostrochovsky társ-forgatókönyvíró és producer hat éven át járt forgatni. A Cenzorka számos dokumentarista elemet tartalmazó fikciós történet a börtön lakóinak életéről. Az alkotásban az elítéltek önmagukat alakítják, és csak a három főszerepet játsszák színésznők.

A film előzetesét itt tudja megtekinteni:

A Cenzorkát tavaly a Velencei Filmfesztivál Kitekintő (Orizzonti) szekciójában mutatták be, és ott elnyerte a legjobb forgatókönyvnek járó díjat. A romániai fesztivál nagydíjáért kínai, spanyol, német és török film volt még versenyben.

A legjobb román rövidfilmnek járó díjat a zsűri Miruna Minculescunak ítélte oda a Fragmentari (Törések) című alkotásért. A legjobb külföldi rövidfilmnek járó díjat a brazil Leonardo Martinelli kapta a Fantasma Neon című filmért.

Tovább olvasom

Művház

Sokszínű programmal várja az érdeklődőket a Bujtor Filmfesztivál

Augusztus 18. és 21. között Balatonszemesen többek között veteránautós felvonulással, retro utcabállal és makettkiállítással is várják az érdeklődőket – tudatta a Latinovits Emlékmű Alapítvány.

Közzétéve:

Borítókép: Érdeklődők az egyik korábbi fesztiválon, fotó: Facebook / @bujtoristvanfilmfesztival

A Múltból a jövőbe mottót viselő négynapos XIII. Bujtor István Filmfesztivál augusztus 18-án veteránautós felvonulással veszi kezdetét, melyen részt vesz többek között Kern András, Bujtor Judit, Frenreisz Károly és a versenyprogram filmes alkotói is – olvasható a közleményben.

Mint írják, augusztus 19-én indulnak a filmes vetítések, amelyek végigkísérik a fesztivált. Este nyílik meg az Ötvös Csöpi-makettkiállítás, amelyen a Csöpi-filmek emlékezetes jeleneteit Pál Gábor alkotásai idézik meg. Szintén este Szécsi Pál-emlékkoncert várja az érdeklődőket.

A tájékoztatás szerint augusztus 20-án Bujtor István sírjánál tartanak megemlékezést. Ezt követően retro utcabál és lézershow lesz, emellett filmzenéket, kedvelt operettslágereket és musicalek betétdalait is hallhatják az érdeklődők.

A közlemény kitér arra is, hogy augusztus 21-én, a Bujtor-díjak átadása előtt egy Los Angeles-i filmes csapat bemutatja a CinProCaS és a FilmProCaS filmtervező applikációkat, amelyek az ötlettől a film tervezésén keresztül a megvalósításig segítik a gyártás folyamatát.

Mint írják, augusztus 18-án A Pogány Madonna, augusztus 19-én Az oroszlán ugrani készül, augusztus 20-án pedig A három testőr Afrikában című film várja a nézőket. A filmvetítések előtt közönségtalálkozókat szerveznek, melyeken részt vesz többek között Kern András, Bujtor Judit, valamint L. Dézsi Zoltán riporter.

A közlemény felidézi, hogy napközben a versenyfilmes programot, vagyis az elmúlt másfél év válogatott magyar filmjeit nézheti a közönség, pódiumbeszélgetések mellett, két teremben, Takács Bence és Baranyi Lia moderálásával.

A Bujtor István Filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában 104 film vesz részt. Az előzsűri által versenybe engedett alkotások között 40 játékfilm és kísérleti fikciós alkotás, 34 dokumentum-, ismeretterjesztő és portréfilm, 4 animáció és 26 versfilm szerepel, ezek közül 80 filmet vetítenek a fesztiválon.

A szakmai zsűri elnöke Ferenczi Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. A zsűri színész tagja Stork Natasa; mellettük Kalász József filmrendező, vágó; Wiegmann Alfréd Radnóti-díjas színházi és tévéfilmrendező; valamint Lutter Imre fesztiváligazgató, a Latinovits Emlékmű Alapítvány kuratóriumi elnöke vesz részt a zsűri munkájában.

A Bujtor István-díjakat augusztus 21-én adják át több kategóriában. A fesztivál részletes programja a www.bujtorfilmfesztival.hu oldalon érhető el – áll az összegzésben.

Tovább olvasom

Művház

A Szelíd és a Zanox című filmek is elérhetők a Filmio kínálatában

A Szelíd című “testmelodrámát” augusztus 11-től, míg a Zanox – Kockázatok és mellékhatások című vígjátékot augusztus 26-tól lehet megtekinteni a Nemzeti Filmintézet (NFI) streamingplatformján.

Közzétéve:

Borítókép: Jelenet a Zanox című vígjátékból, forrás: Facebook / @zanox.film

Az NFI MTI-hez eljuttatott közleménye szerint Csuja László és Nemes Anna Szelíd című filmje egy női testépítőről szól, aki együtt él edzőjével. Annak érdekében, hogy megnyerjék a világbajnokságot, a nőnek komoly áldozatot kell hoznia. Eközben különös kapcsolatba kerül egy titokzatos férfival, a találkozás pedig mindent megváltoztat, amiben a nő addig hitt.

A magyar-német koprodukcióban készült “testmelodrámát” a Sundance filmfesztiválon mutatták be először, ahol első magyar mozifilmként kapott meghívást a versenyprogramba. A filmalkotás tavasszal díjat nyert Clevelandban, a németországi Wiesbaden rendezett GoEast fesztiválon pedig a legjobb rendezésért járó elismerést ítélték oda a rendezőpárosnak.

A film előzetesét itt tudja megnézni:

A különleges mozifilmet bemutatták a Sydney Filmfesztiválon, Karlovy Vary-ban, és műsoron lesz Szarajevó és Hongkong rangos nemzetközi fesztiváljain.

A film főszereplője Csonka Eszter testépítő világbajnok, partnere a szintén amatőr Turós György, testépítő-fitnesz edző. A film a Muhi András és Ferenczy Gábor producerek vezette FocusFox gyártásában, a Komplizen Film koprodukciójában, az NFI és az ARTE/ZDF támogatásával készült.

Baranyi Benő Gábor Zanox – Kockázatok és mellékhatások című vígjátéka egy érettségiző fiatal kalandjairól szól, aki egy borzalmas napot követően a kórházban köt ki, ahol szobatársa házipálinkájának és saját gyógyszerének együttes hatására képes visszautazni az időben. A kivételes lehetőséggel élve a félénk fiúból egyből hős lesz, a házipálinka azonban egyre csak fogy. A minden korosztály számára szórakoztató, romantikus és sci-fi elemekkel átszőtt vígjáték főszereplője Bálint Előd.

A film előzetesét itt tudja megtekinteni:

A vígjátékot Baranyi Benő Gábor írta és rendezte, producere Gyurin Zsuzsanna és Molnár Dániel. A film a Salamandra Film és a Sparks gyártásában készült, az NFI Inkubátor Programjában.

Tovább olvasom