Kövess minket!

Művház

„Szükségem volt a nehéz időszakokra” – interjú a Punnany Massif menedzserével

Jogász, közgazdász, marketinges, az AM:PM kiadó vezetője és a Magyar Zenei Menedzserek Egyesületének elnöke. Az izgalmas éveket maga mögött tudó Soltész Pétert eddigi pályájáról kérdeztük.

Mennyire él benned élénken a Punnany Masszíf előtti időszak?

Nagyon. Elvégeztem Pécsen az egyetemet, majd elkerültem egy multihoz, később pedig Londonba. Amikor hazajöttem már működött egy saját vállalkozásom, a Csemege Kultbolt, amely később sajnos csődbe ment . Ekkoriban már kapcsolatba kerültem a punnanys srácokkal. Ez egy nagyon fontos időszak volt az életemben, megalapozta azt, amit most itt a kiadónál csinálunk.

Nehéz volt Pécsről kitörni?

Akkoriban volt egy olyan érzése az embernek, hogy jó irányba halad a város. Indult egy rakás olyan szórakozóhely, amelyet Pesten romkocsmának szoktak hívni, ezek tök jó pezsgést hoztak Pécsnek. Az említett helyeken mindenki megfordult, létrejött egyfajta laza hálózat, amely az undergroundból nőtt ki. Egyébként én viszonylag hamar, 2003-ban felkerültem Pestre, és utána közel egy évtizedig alapvetően kétlaki életet éltem Pécs és a főváros között.

Meszes Balázs, az együttes énekese - Fotó: Révész Patrik
Meszes Balázs, az együttes énekese – Fotó: Révész Patrik

 

Tíz évig voltál DJ. Voltak komolyabb zenei ambícióid?

Nem, nem kaptam komolyabb zenei képzést, az énekórákon meg folyton hülyéskedtem. Ezt addig és úgy akartam csinálni, ahogy nekem tetszett, nem akartam megfelelni.

A multiról, ahol dolgoztál úgy fogalmaztál korábban, hogy „az erő sötét oldala”. Mire gondoltál pontosan?

Ezeknek a cégeknek van egy lélekölő része, a „fehérgalléros rabszolgaság” kifejezés szerintem elég találó.

A HR-osztályokaikon létrehozott programokon keresztül beléd akarják ültetni, hogy higgyél bennük. Bizonyos tekintetben a kommunista korszakból ismert szlogenek, plakátok köszönnek vissza a falaikról. Ennek a világnak van egy nagyon belterjes oldala is: a főnökök összejárnak a hétvégéken, együtt mennek síelni, nyaralni, egymás között házasodnak, csalják meg egymást. Én ezt nem bírtam. Viszont amikor kikerültem Londonba akkor egy teljesen más munkakultúrát ismertem meg, pedig ugyanarról cégről beszélünk.

Milyen a hazai kkv-szektor?

A hazai üzleti élet egy dzsungel. Szeretem az önállóságot, amit egy saját cég ad, de nagyon stresszes. Nagyon oda kell figyelni.

Jellemzően egyébként a legnagyobb cégek, legismertebb emberek a legnagyobb gengszterek.

Azok között, akik nem fizették ki például egy-egy fellépésünket ott van az ország egyik legnagyobb egyeteme és sörgyára, illetve valamikori legnagyobb könyvkereskedő cége.

Mennyire élted meg kudarcnak ezeket?

Egyáltalán nem éreztem kudarcnak. Ami nekem személyes szinten nem feküdt, az szakmai szinten magasiskola volt. Szükségem volt ezekre a nehéz időszakokra, anélkül nem lennék itt.

Gondolkoztál azon, hogy mi lett volna, ha a jogi pályán maradsz?

Az egyetem alatt az egyik tanárom azt mondta: „Tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy ügyvéd lesz”. Feltette a kezét a fél osztály. „Akkor most tegye fel a kezét, akinek a családjában van ügyvédi iroda. Nektek van esélyetek”. Továbbá ha ügyvéd akar lenni az ember, akkor egész életében bűnözőkkel kell napi szinten találkoznia, érintkeznie, a többi „csirke-perhez” én meg nem tudnék felkelni.

Ezekben az években gondoltál arra, hogy egy országosan elismert zenekar menedzsere, egy kiadó vezetője és a Magyar Zenei Menedzserek Egyesületének elnöke leszel?

Nem. (Nevet.)

Amikor a Punnany indult, akkor rajtunk kívül senki, de még a jóisten sem mondta volna azt, hogy lesz ebből valami.

Nagyon szerencsések voltunk sok tekintetben, ez a piac óriásit nőtt az óta.

A legújabb pozíciódban milyen feladatok hárulnak rád?

Ez egy nemzetközi szervezet magyar ernyőszervezete. Még nagyon az elején járunk, tehát nincs honlapunk, logónk. A működés alapjait akarjuk lerakni, tapogatózunk, próbáljuk felmérni mire érdemes fókuszálni. Nemrég alakult a Music Hungary Szövetség, amely egy az egész iparágat magába tömörítő érdekképviseleti szerv, ehhez mi is csatlakozni fogunk.

Visszatérve a Punnanyra, a zenekar tagjai a barátaid, valamilyen hierarchikus rendszernek azonban ki kellett alakulnia. Hogy működik ez nálatok?

Zenekarban nincs demokrácia, ez hülyeség,

három tag felett már nem jó. Nálunk van egy „igazgatótanács”, amelyben Máté – aki egy házi zseni, zenei ügyekben ő mondja ki az áment – és Wolfie (Felcser Máté és Farkas Roland az együttes két frontembere – a szerk.), illetve én kaptam helyet. Ezzel kapcsolatban még egy gondolat: legritkább esetben jó az, ha egy zenész menedzser próbál lenni. „Nem tudsz csatár és kapus lenni egyszerre”. Nagyon tűz és víz a kettő, mi ezt jól eltaláltuk. Én viszem a boltot, ők meg hozzák a zenét.

Felcser Máté, a „zenekar házi zsenije” - Fotó: Révész Patrik
Felcser Máté, a „zenekar házi zsenije” – Fotó: Révész Patrik

 

Ha van egy kétes, zavaros iparágat érintő ügy, akkor mennyire érzed ügy, hogy meg kell szólalnod?

Olyan kérdésekben, amelyekben érintett vagyok és nem teremtek rossz helyzetet magamnak vagy olyannak, akinek nem akarok, akkor felvállalom a véleményem. Ilyen volt a PaFe ügy, amikor úgy éreztem, hogy nem nekem kell rosszul éreznem magam azért, mert átvertek. Aki azt a fesztivált szervezte, nagyon leszerepelt a zenei életben.

Az a véleményem a magyar – kifejezetten zenei – újságírásról, hogy kevesen csinálják ezt szakmai alapokon.

A Recorder ilyen, de például a Stenk alig több számomra egy bulvár portálnál. Műkedvelő, amatőr emberek elmondják a véleményüket dolgokról. Néha vannak érdekes cikkeik, de sok esetben nem szakmai a megközelítésük. Önhatalmúlag, egyoldalúan vannak felnagyítva vagy épp kihagyva dolgok, nem lehet komolyan venni őket.

Ha nem vagy érintett?

Az a baj, hogy az online komment-troll kultúra kialakulása miatt jobb távol maradni ezekből az ügyekből, mert nincs értelmes vitára lehetőség. Ez egy nagyon ingoványos talaj, sajnos párszor belesétáltam… Kerüldendő.

Az együtteseket ért támadások esetén mit csinálsz?

Ebből azért jutott nekünk. Egy nálam okosabb barátom mondta asszem Esterházyt idézve, hogy „egy bizonyos szint felett, nem megyünk egy bizonyos szint alá”. Volt, hogy nagyon felhúztam magam egy ostoba, rosszindulatú és tényszerűtlen online megnyilvánuláson, leültem és írtam egy hosszú levelet, amelybe tételesen, pontról pontra megcáfoltam mindazt, amit az adott ember állított. Aztán aludtam egyet és kidobtam a kukába.

Nem állhatok le vitatkozni valakivel, aki még nem jutott el odáig, hogy összerakja a kapcsolatot a villanykapcsoló és a világítás között.

Egyszer írtál egy nyílt levelet, amelyben megfogalmaztad, hogy a zenekar kiáll a társadalmi ügyek mellett.

Ez a nagyon hülye, „lufi ügy” volt (az együttes egyik koncertje után a rendezvény szervezői 10 000 lufit engedett égnek – a szerk.), amelyet kénytelen voltam megoldani. Ebben a szakmában szembe jön veled száz probléma és mérlegelned kell, hogy melyikeket oldod meg elsőként. Ezt a fajta rangsorolást például a British American Tobacconal megtanultam. Visszatérve a lufikhoz: amikor megkerestek ezzel a fesztivál szervezői, egyből azt gondoltam, hogy nem jó ötlet. Ők ennek ellenére meglépték, és azután a zenekar kapta a savat a különböző környezetvédelmi szervektől. Erre kénytelen voltam lépni.

Mennyire jellemző, hogy társadalmi ügyek mellé odaállnak a zeneipar képviselői?

Lehetne és kéne többet vállalni. Ahogy híressé válik a zenekar, megtalál boldog-boldogtalan. Ez is egy iparág, amelynek meg van a maga populációja a hitelestől a sarlatánig. Heti szinten kapjuk a megkereséseket. Nehéz mérlegelni, hogy valósak ezek az ajánlatok vagy csak le akarnak húzni. Mi ezt megpróbáljuk úgy kezelni, hogy évente legalább egy nagyobb kezdeményezés mellé beállunk, amely sokak életét megsegíti.

Kicsit átkanyarodva egy másik témakörre. A magyar könnyűzenei díjak mekkorát nyomnak a latba?

Én nem nagyon érzem a súlyukat. Még soha nem mondta nekem azt senki, hogy „téged viszlek el a fesztiválomra, mert te háromszoros Fonogram-díjas vagy”. Ebbe beletartozik, hogy kicsi a szakma, mindig ugyanazt az öt zenekart jelölik. Másik tapasztalat, hogy mi ritkán voltunk díjazottak, ezért egy idő után beleuntunk ebbe.

Az egyedüli szakmai értékkel bíró kitüntetés a Nagy-Szín-Pad, annak van értelme szerintem. Látjuk persze a díjak szerepét, megvan a maguk funkciója, de az egész, mint műfaj nehezen él meg Magyarországon. Ennek volt egy fénykora, amelybe mi a végébe kerültünk bele. Az Arénába tartották ezeket a rendezvényeket, élőben közvetítette a VIVA TV.

Ez megszűnt, így a celeb közeg elveszítette az érdeklődését, és így egy csöppet okafogyottó vált az egész.

Mik a terveid 2018-ra?

Van egy gyönyörű családom és egy kisfiam, velük szeretném tölteni az időmet. Szakmai ambícióm erre az évre, hogy a jelenleg még kevésbé ismert előadóinkat – mint, amilyen a Myra és az NB – feljebb emeljük. A céggel ugyanez a helyzet, a szervezeten szeretnék javítani. Ez nem hangzik el sokszor, de van egy vegytiszta cégvezetői munkakör is a vállamon, amely a számviteli, jogi kérdésekből áll, amely egy elég nagy része az életemnek, szóval van még min dolgozni.

Művház

Augusztus közepén rendezik meg a VeszprémFestet

Az eredetileg meghirdetetthez képest később, augusztus közepén rendezik meg az idei VeszprémFestet, Tom Jones mellett egyelőre öt magyar előadó nevét hozták nyilvánosságra a szervezők.

Közzétéve:

MTI/Mohai Balázs

A fesztivált augusztus 17. és 21. között tartják meg három veszprémi helyszínen.

A koronavírus-járvány miatt az időponton kívül változik a rendezvény programja is, egyetlen külföldi előadóként Tom Jones lép majd közönség elé.

A teljes programot május elsejéig hozzák nyilvánosságra.

Tom Jones augusztus 19-én ad koncertet a Veszprém Arénában, ahol legismertebb slágerei mellett a hamarosan megjelenő stúdióalbumáról, a Surrounded by The Time-ról is elhangzanak majd dalok.

A Jazz+Az augusztus 18-án ad koncertet. Augusztus 17-én, 20-án és 21-én is magyar előadók lépnek majd közönség elé, akiknek nevét később hozzák nyilvánosságra.

VeszprémFest Classic címmel a Cziffra100-emlékév részeként három produkciót láthat a közönség. A sorozat nyitányaként, augusztus 17-én Miklósa Erika és Balázs János ZongOpera címmel ad koncertet.

Augusztus 18-án a Paganini+ programmal Balázs János és Lendvay József mellett Szakcsi Lakatos Béla is fellép. Augusztus 19-én pedig Tompos Kátya és Balázs János Cziffra Café című estjét élvezhetik a nézők a Jezsuita Templomkertben.

A korábban meghirdetett Jamie Cullum-koncert elmarad, a brit művész a tervek szerint 2022. július 12-én lép fel Veszprémben.

Borítókép: Joss Stone brit énekesnő koncertje a VeszprémFesten

Tovább olvasom

Művház

Harmadik hete legyőzhetetlen a Godzilla Kong ellen

Harmadik hete vezeti az észak-amerikai mozis sikerlistát a Godzilla Kong ellen, ezen a hétvégén újabb 7,7 millió dollárt (2,3 milliárd forint) hozott.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A Legendary és a Warner Bros. horrorja ezzel már 80,5 milliónál jár Észak-Amerikában – írta a Variety.com iparági becsléseket idézve.

Várható, hogy a film elsőként lépi át a 100 milliós határt a pandémia kezdete óta, ami nemcsak azért jelentős eredmény, mert az észak-amerikai mozik csökkentett kapacitással üzemelnek, hanem azért is, mert az HBO Max streamingszolgáltatónál az előfizetők minden külön díj nélkül megnézhetik. A Warner egész évben így fog eljárni a debütáló alkotásokkal.

A második helyre a Universal filmje, a Senki került, a hétvégén 2,5 millió dolláros jegyárbevételt hozott. A Bob Odenkirk főszereplésével forgatott akcióthriller a bemutató óta eltelt négy hét alatt ezzel már 19 millió dollárra növelte észak-amerikai, és 34 millióra globális jegyárbevételét.

A Sony Gonosz csoda című horrorja harmadik hete fut az észak-amerikai mozikban, ezen a hétvégén 2 millió dollárért váltottak rá jegyet, ami elég is volt a harmadik helyhez.

A Disney animációs kalandfilmje, a Raya és az utolsó sárkány 1,9 millió dollárral megőrizte negyedik helyét. Eddig 37 milliót hozott az észak-amerikai piacon.

A Warner Bros. Tom és Jerry című, egyszerre animációs és élőszereplős családi kalandfilmjére a hétvégén 1,1 millió dollárért váltottak jegyet, 42 millióra növelve ezzel az észak-amerikai árbevételét. A világ leghíresebb macska-egér párosának nagyvárosi kalandjai szintén láthatók az HBO Maxon, az előfizetők 31 napig érik el.

Tovább olvasom

Művház

Magyar dallamok kötik össze az egész világot

Leslie Mandoki és barátai a világ számos tájáról kapcsolódtak össze egy közös online zenélésre. Nézze meg ön is!

Közzétéve:

Borítóképünkön Leslie Mandoki

Különleges produkciót hívott életre a pandémia miatti koncertstop, a zenei show résztvevői a digitalizáció segítségével a földrajzi távolság ellenére együtt játszanak, rengeteg nézőhöz eljutva. A Mandoki Soulmates online performansza a formáció legújabb lemezére épül, kiegészítve új szerzeményekkel, a közreműködő zenészek pedig a világ számos tájáról kapcsolódtak össze egy közös zenélésre.

Zene az emberség szolgálatában

A Bartók Béla zenekari művére utaló Magyar Képek albumcím már ismerős lehet a zenekedvelőknek, hiszen a Mandoki Soulmates legutóbbi lemezén olyan dalsikerek szerepelnek, mint a Transylvanian Dances vagy a Return to Budapest. A zenekar ezúttal online tér vissza Budapestre – és egész Magyarországra.

Leslie Mandoki Tony Careyvel és a müncheni Soulmates zenekarával a Starnbergi-tó melletti stúdiójából játszik a közönségnek. Videón keresztül csatlakoznak hozzájuk a Soulmates zenésztársak Los Angelesből, New Yorkból, Bostonból Miamiből, Nashvilleből, Londonból és Berlinből. Kiegészültek még tokiói, sanghaji, pekingi, delhi és moszkvai zenészekkel is. Van olyan zenész, aki New Yorkban, az 52. utcai nappalijából működött közre, de olyan is, aki Dél-Karolina tengerparti strandjáról vagy éppen észak-angliai kastélyának pincestúdiójából.

A magyar közönség által is jól ismert és kedvelt előadók is szerepelnek az együttműködésben, többek között Szakcsi Lakatos Béla, Al Di Meola, Ian Anderson, Mike Stern és Richard Bona.

Bartók Béla nyomdokán

Leslie Mandoki kedves gyermekkori emlékeket őriz Bartók Mikrokozmoszáról, amelynek darabjait az édesapja gitározta neki. Akkor még nem is sejtette, mekkora hatással lesz rá és zenészgenerációjára a progresszív példatár.

A Hungarian Pictures / Magyar Képek produkciót és annak bázisát, a Living in The Gap + Hungarian Pictures dupla album azonos című, második lemezét Bartók Béla dallamai ihlették.

A lemez elkészítésének ötlete egy turné során fogalmazódott meg Leslie Mandoki, Greg Lake (Emerson, Lake & Palmer) és Jon Lord (Deep Purple) fejében, amikor arról társalogtak, hogy mindhárman hatalmas tiszteletet éreznek a bartóki életmű iránt. Lake és Lord sajnos már nem érhették meg a lemez megjelenését, de

Mandoki nem mondott le arról az álmáról, hogy magyar zenével kösse össze az egész világot.

A Hungarian Pictures zenészeiben partnerre talált ebben, ők ugyanis egytől egyig inspirálónak tartják, ahogy Bartók életműve egyesíti a különböző népek zenei motívumait és a különböző zenetörténeti korszakok formáit. Jane Xie, a produkció zongoristája Bartók munkásságának egyik legnagyobb tisztelője a produkció zenészei közül:

„Bartók az egyik kedvenc zeneszerzőm, a dallamvilága hasonlít a kínai melódiákéhoz”

– meséli róla a sanghaji születésű zenész, aki a magyar legenda munkásságából habilitált.

Ahogy Bartóknak, úgy a produkcióban részt vevő művészeknek is az a meggyőződésük, hogy a zene nem más, mint egy határokat elmosó kapocs, a különböző kultúrák pedig gazdagítják egymást. Jelképesen az egész földkerekségen átívelő hidat szeretnének építeni ezzel a koncerttel, ahogy szerintük a zeneszerző-népzenekutató gyűjteményei is egyesítik a nemzetek kulturális értékeit.

Leslie Mandoki szerint a művészet feladata a felelősségvállalás és a kreativitás, ezeket a szerepvállalásokat pedig tökéletesen tükrözi a produkció is. „A Soulmates nem egyszerűen az a hely, ahol játszunk, hanem ahol toleranciát építünk, ahol a különbözőségeket megosztjuk. Ez egy csodálatos projekt!” – üzente az online koncert nézőinek Richard Bona.

Az online koncert 2021. április 17-én 20 órától a TV2 Play oldalán ingyenes regisztrációt követően nézhető.

Szerte a nagyvilágból

A produkció fellépőinek teljes listája: Leslie Mandoki (Lake Starnberg), Ian Anderson (Jethro Tull, Oxford), Nick van Eede (Cutting Crew, London), Till Brönner (Berlin), Szakcsi Lakatos Béla (Budapest), Jane Xie (Shanghai), John Helliwell (Supertramp, Liverpool), Steve Bailey (Boston), Al Di Meola (New York), Peter Maffay (Lake Starnberg), Jesse Siebenberg (Supertramp, San Francisco), Cory Henry (Los Angeles), Deobrat Mishra (Delhi), Mike Stern (New York), Margarita (Moszkva), Randy Brecker (Long Island, New York), Bill Evans (Nashville), Sirreal (Peking), Richard Bona (Miami), Moto Fukushima (Tokió), Tony Carey (Los Angeles), Julia Mandoki (Amsterdam).

Tovább olvasom