Kövess minket!

Művház

Poór István: használjuk a tálentumunkat

Az Ars Sacra fesztiválon vetítik az első hazai újszövetségi játékfilmet.

Magyar Nemzet

Poór István a magyar filmgyártás igazi fenegyereke. Budapesten született 1945. április 23-án, közgazdaságtant, népzenét, vizuális művészeteket még idehaza tanult, de a filmrendezést és a filmes szakmát már az Amerikai Egyesült Államokban. A családja és a maga antikommunista beállítottsága miatt a Kádár-korszakban esélye sem volt érvényesülni, de szemléletmódja, értékrendje annyira sajátosan magyar, hogy a rendszerváltás után haza kellett térnie, hogy ezt a világot fogalmazza meg mozgóképeken. A Magyar Nemzet készített interjút Poór Istvánnal, életútjáról, filmes szakmai tapasztalatairól, munkásságáról és terveiről.

Milyen családi és személyes okok vitték a művészetek felé?

Budapesten születtem, és ez fontos nekem. Nem mindegy, hogy az ember hol látja meg a napvilágot, hiszen a hely és a közösség, ahová belecsöppen, egy életre meghatározza a világlátását. Tízéves koromban már a könyvek érdekeltek, egy Napóleon-könyv például megváltoztatott mindent, és annak hatására sokáig magam neveltem-képeztem magamat. Az opera hosszú időn keresztül erős hatást gyakorolt rám. Anyám a legszebb operafelvételeket szerezte be Nyugatról, sokat becsempésztek neki a kommunizmus alatt. Ezeket a felvételeket, amikor egyedül voltam, gyakran végigvezényeltem. Ma is operát rendezek prózában és filmen, mert szerintem a nagy dráma a zenei és a vizuális környezetben érvényesül a legjobban. Sokáig tanulmányoztam, hogy miért énekel, vezényel egyik művész jobban, mint a másik, és mi a titka annak, ha csoda történik, főleg az élő előadásban.

Hogy került a film vonzáskörébe? Kitől tanulta a filmes, egyáltalán a vizuális szakmát?

Már gyerekkoromban filmrendező akartam lenni, mert az összes művészet érdekelt, és a film is összművészeti, akárcsak az opera. Ahogy néztem, hallgattam mások alkotá­sait, mindig tudtam, ha rossz helyen van a kamera, ha hamis a színész vagy ha általában tehetségtelen film született. Idehaza vizualitást festőktől, költőktől tanultam, illetve jelentős mértékben az erdélyi népi hagyományokból. Mestereim a filmjeikkel hatottak rám: Tarkovszkij, Fellini, Bergman, Buñuel, Kuroszava.

Mikor hagyta el Magyarországot és miért?

Kommunistaellenes művészeti tevékenység vádja miatt voltam büntetve, hála öt besúgómnak, ezért nem is jelentkezhettem a Színház- és Filmművészeti Főiskolába a filmrendezői szakra. Először népzenét kezdtem tanulni a hatvanas évek végén. Tárogatón és tekerőlanton játszottam, és azt terveztem, hogy majd dzsesszt játszom, mert abba – úgy véltem – nem lehet belekötni. Bele lehetett… Közben Cseh Tamással zenekart alapítottunk, abban az időszakban, amikor a Közgázra jártam. Onnan is egy időre felfüggesztettek, hála a besúgóknak, akiknek egyébként tényleg hálás vagyok, elsősorban a műszakira járó G. A.-nak. 1972-ben ugyanis végre sikerült külföldre menekülnöm, hogy ne függjek a sok jelentéktelen embertől. Amikor sikerült távoznom, az életem legboldogabb napja volt.

Amerikában hol tanult rendezést, színészvezetést?

Amerikában végre elvégezhettem a filmrendezői egyetemet osztályelsőként, ösztöndíjasan. Már első kisfilmemet, egy Örkény-egyperces adaptációját az egyetem Oscar-díjra javasolta. Megtanultam kis pénzből filmet készíteni a New York-i egyetemen, már hallgató koromban. Utána Hollywoodban folytattam a tanulmányokat szintén ösztöndíjjal. A színészekkel való bánásmódot a világhírű Lee Strassberg Actos Studió­ban tanultam, tíz évig megfigyelőként. Később aktívan részt vettem a sztárok munkájában, mert ez volt az a stúdió, a műhely, a „workshop”, ami az ötvenes évek óta képezi és továbbképezi a profi színészeket.

Mikor és milyen tervekkel tért haza Magyarországra?

1992-ben kilenc Oscar-díjas aláírta, hogy részt akar venni az első játékfilmemben. Ekkor tértem vissza először Magyarországba, leküzdve korábbi undoromat, abban a hitben, hogy valami változni fog, és itthon filmezhetek. Sajnos azóta is a tehetségtelen kommunisták és posztkommunisták, illetve a gyerekeik vannak mindenhol, mint a rendszerváltás előtt. A kultúra ma is teljesen balliberális kezekben van. 1992-ben az akkori Nemzeti Színház felkért, hogy tanítsak a színházban színészeket. Így itthon maradtam, továbbra is remélve a változást. Sajnos, hiába.

Hogyan sikerült meggyőznie a neves színészeket, hogy szerepeljenek a filmjében?

A sztárok elolvasták a forgatókönyvemet, megnézték a kisfilmjeimet, és személyes találkozás után már egyértelmű volt, hogy dolgozni akarnak velem. Az is segített, hogy engem Fellini és Berg­man ügynöke, Paul Kohner képviselt.

Mi lett aztán a Kölcsönkapott idő sorsa?

A film elkészült, John Hurt és Rod Steiger kitűnő játékú főszereplésével, de a szakma itthon mindent megtett, hogy a filmet tönkretegye, amíg én Amerikában a forgalmazást már gyakorlatilag eladtam az egész világnak. Előbb-utóbb előveszem a megcsonkított, de még így is erős filmet, és megpróbálom idehaza eljuttatni a mozikba.

Hogy sikerült megszereznie Wass Albert A funtineli boszorkány című regényének megfilmesítési jogát?

A Wass Albert-jogok két helyen vannak 2010 óta a magyar Kúria döntése alapján. Tudva, hogy a fiaival nehéz boldogulni, a per nyertesétől szereztem meg a jogokat.

És leforgatta saját költségén, mintegy ötmillió forintból, egy minimális stábbal, de hivatásos erdélyi színészekkel, eredeti, erdélyi helyszíneken. Milyen visszajelzéseket kapott?

Sikerült Erdélyben több helyen bemutatnunk. Több telt házas vetítéshez volt szerencsénk. Idehaza is vetítették több helyen: a vidéken és a fővárosban, műsorra tűzték a 2019-es filmhéten is. Több előadást szerveztek kulturális egyesületek is, filmklubos alkalmakat. Az országos forgalmazást még nem sikerült megoldanom, de nem tettem le róla.

Neves művészek is lelkesen nyilatkoztak róla. Vásáry Tamás például egyenesen a kedvenc filmjének nevezte, és ezt a Hatoscsatornán sugárzott Hírérték című műsorban nyilvánosan is elmondta. Talán Vásáry mint zenész megérezte a zenei és egyben az összművészeti esztétikai hatást?

Bizonyára, és Rost Andreának is tetszett a film. Simó József pedig, a Wass Albert Alapítvány elnöke – aki maga is előadóművész – minden lehetséges alkalommal eljött a vetítésekre, és méltatta a filmet.

A közben megvalósult filmjeivel és újabb filmterveivel megkereste-e a filmalapot és annak jogutódját, az NFI-t? A funtineli boszorkány után két újabb játékfilmet forgatott, ugyancsak saját pénzből és szintén Erdélyben, hivatásos színészekkel.

Leforgattam, elkészíttetem a Kozmikus szimfóniát, illetve az első hazai bibliai játékfilmet, az Eucharistiát. Amerikában megtanultam a rendezést, legfőképpen a színészvezetést. Ezért tudok készíteni négy-öt millió forintból játékfilmet. Közben visszaválthattam amatőrré, de csak anyagi-finanszírozási szempontból. Arról pedig a hivatalos pénzosztóknak egyszer csak el kell számolniuk valakinek, hogy több filmkritikus szerint is az egyenként százmilliós költségvetésű produkciók nézhetetlenek.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.

(A borítókép Éberling András fotója)

Művház

Öt bérletet kínál a Magyar Rádió Művészeti Együttesei az új évadra

Öt bérletet, közte újdonságként a Bartók Rádió-bérletet kínálja a Magyar Rádió Művészeti Együttesei (MRME) a 2024/2025-ös koncertévadra.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

A keddtől megvásárolható Vásáry-, Lehel-, Dohnányi- és Sapszon-bérlet mellett újdonság lesz a Bartók Rádió-bérlet

– mondta el Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója és a Bartók Rádió csatornaigazgatója az évadot bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián.

Közölte azt is:

új korszakba lép az MRME, hiszen az új évadot a tervek szerint már a VI. kerületi Jókai utcai próbateremben kezdik, amelynek munkálatai ütemterv szerint haladnak. A zenei bázist Dohnányi Ernőről fogják elnevezni.

Kitért arra is, hogy az Újévi Nyitány karmestere 2025-ben Héja Domonkos lesz.

Devich Márton köszönetét fejezte ki az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak, hogy a próbaterem építkezését koordinálja, finanszírozza, valamint az MRME működéséhez, a művészi munkához is biztos anyagi hátteret nyújt. Kifejtette: a Jókai utcai próbateremben korszerű, minden szempontból kielégítő új hangversenystúdió épül, amely koncertek befogadására is alkalmas lesz. Az énekkarnak is lesz önálló próbaterme, amelyet kamarakoncertek előadására és felvételére is tudnak használni.

Szólt arról is, hogy a jövő évadban is évfordulót ünnepel az együttes, mivel a Dinyés Soma vezette gyermekkórust 70 éve alapította Csányi László és Botka Valéria.

Az MRME életében a kortárs zene kiemelkedő helyet foglal el – hangsúlyozta az igazgató, hozzátéve: ezért a Bartók Rádió-bérletet szimbolikusan is egy nagy kortárszenei koncerttel indítják a Pesti Vigadóban, amelyen három ősbemutató is elhangzik, Kecskés D. Balázs, Bánkövi Gyula és Kutrik Bence egy-egy műve.

Az ifjúsági koncertek közül felhívta a figyelmet Vivaldi A négy évszak című művére a Magyar Zene Házában, a Hajnaltól estig a Városligetben műsorra, valamint Beischer-Matyó Tamás idén nagy sikerrel bemutatott művének újbóli előadásaira a Müpában. A Müpa felkérésére vállalt fellépések között említette még a Budapesti Wagner-napokat és a Fischer Ádám tiszteletére rendezendő születésnapi koncertet.

Kutnyánszky Csaba rektorhelyettes az MRME és a Zeneakadémia közötti együttműködésről elmondta: az értékét az adja, hogy két nagy presztízsű intézmény között jön létre. Az együttműködés ékkövének nevezte az Újévi nyitányt, amelyen hagyományosan fellépnek a Zeneakadémia legtehetségesebb hallgatói is. A koncertet a Duna és a Bartók Rádió élőben közvetíti.

Riccardo Frizza vezető karmester az évadban egyebek mellett Verdi Requiemjét dirigálja. Elmondta, hogy Verdihez ezer szállal kötődik. Felhívta a figyelmet két hangversenyre, az egyiken Brahms, a másikon Gershwin-, Barber- és Dohnányi-műveket adnak elő. Olyan világsztárok érkeznek a zenekarhoz, mint Simon Trpceski és Jeneba Kanneh-Mason zongoraművész vagy Pretty Yende szoprán. Kitért arra is, hogy egy angliai és egy olaszországi turnén is részt vesznek az évadban.

Kovács János karmester három koncertet emelt ki: a zene világnapján Elgar és Holst műveit dirigálja a Müpában, Truls Mork csellóművész lesz a szólista, novemberben Vivaldit és Bachot adnak elő a Zeneakadémián Matthias Höfs trombitaművésszel, áprilisban pedig francia szerzők műveit a Müpában, azon a koncerten Emmanuel Pahud fuvolaművész lesz a sztárvendég.

Dinyés Soma a gyermekkórus programjai közt említette, hogy meghívást kaptak egy kínai nemzetközi kórusfesztiválra, ahol a Kodály-kultúrát és a magyar zenét népszerűsítik. Nagyszabású születésnapi koncertet adnak a La Maitrise de Radio France közreműködésével márciusban a Zeneakadémián, idén júliusban Kolonits Klára, jövőre pedig Cser Krisztián lép fel a kórussal.

Pad Zoltán vezető karnagy a vendégművészek között említette Peter Dijkstra holland karnagyot, aki októberi estjüket dirigálja. Az évad egyik különlegessége az a kóruskoncert a Mátyás-templomban, amely Bruckner a capella műveit állítja párhuzamba Palestrina kompozícióival, a Szilágyi Dezső téri templomban pedig Szabó Barna a Keresztút szélén című passiója szólal meg.

Vásáry Tamás elnök-karmester azokat a zeneakadémiai koncerteket emelte ki, amelyeknek egyik részét ő, a másikat pedig a fiatalabb karmesterek, Cser Ádám, Erdélyi Dániel, Hontvári Gábor, Dubóczky Gergely dirigálják.

Borítókép: Devich Márton, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) ügyvezető igazgatója (b5) beszél az MRME következő évadát bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián 2024. március 26-án. Mellette Kovács János, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó karmestere (b), Riccardo Frizza, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek vezető karmestere (b3), Dinyés Soma, a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezető karnagya (b4), Kutnyánszky Csaba, a Zeneakadémia rektori feladatok ellátásával megbízott rektorhelyettese (j3), Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója (j2) és Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere

Tovább olvasom

Művház

Már várják a nevezéseket a 23. Lakiteleki Filmszemlére

Korkép, portré, krónika, valamint hungarikumok és helyi értékek témakörben szeptember végéig lehet jelentkezni a mustrára.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A Sára Sándor operatőr, filmrendező emlékére meghirdetett filmszemlét a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány, a Hungarikum Bizottság, a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár Nonprofit Közhasznú Kft., valamint a Dunaversitas Egyesület november 13. és 15. között rendezi meg – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Népfőiskola alapítója az MTI-nek.

A versenyre falvak, városok, iskolák televíziói, filmkészítő közösségek és magánszemélyek jelentkezését várják az ország határain túlról is. Nevezni lehet minden olyan, 2015 után egyénileg vagy csoportosan készített magyar nyelvű alkotással, amely a korábbi lakiteleki filmszemléken még nem szerepelt.

Minden filmről egy legfeljebb 500 karakter hosszú szöveges leírást is kérnek, amely az alkalomra készülő katalógusba is bekerül.

Ezúttal is meghirdetik a Most mutasd meg! pályázati kategóriát, amelyikre 18 év alatti fiatalok nevezhetnek a témakörben mobiltelefonnal készített, legfeljebb 3 perc hosszúságú rövidfilmjeikkel.

A benevezett alkotások közül előzsűri választja ki a szemlére bejutó filmeket. A döntésről a pályázókat október végéig elektronikus úton értesítik. A zsűri elnöke Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, a társelnök pedig Sára Balázs Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense lesz. A legjobb alkotások díjazásban részesülnek.

Tovább olvasom

Művház

László Evelin Legényese nyerte A Dal 2024-et

László Evelin, a nép-, a rock- és a szimfonikus zene fúziójában előadott Legényes című dalával nyerte meg a közmédia idei könnyűzenei versenyét, Az Év Dala 2024 címet, és ezzel lehetőséget arra, hogy elkészítse lemezét a világ egyik legnevesebb stúdiójában – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.

Közzétéve:

MTI/Bruzák Noémi

Véget ért az ország egyetlen dalválasztója, a döntő tíz dala szimfonikus változatban versengett Az Év Dala 2024 címért és a lemezkészítési lehetőségért a világhírű, berlini Hansa Studios-ban. A magyar zenék versenyében a Szandi, Németh Alajos Lojzi, Ferenczi György és Egri Péter alkotta zsűri pontszámai alapján a legjobb négy közé jutott: a Kiáltás a Roy Galeritől, a Nem lehetek más a Negáltól, a Legényes László Evelintől, valamint a Félszavak a Phoenix RT-től.

A döntés a közönség kezében volt, a nézők a legtöbb szavazattal a népzenei motívumokat felvillantó Legényest választották az év dalának. László Evelin intim üzenetet megfogalmazó dalát, annak zenéjét és szövegét a férje ihlette.

“Szerzeményem lényege önmagunk elfogadása. Gyermekkoromban sok nehéz időszakot éltem át és büszke vagyok arra, hogy fel tudtam állni ezekből. Remélem, akik hallgatják, erőt merítenek dalomból, és felismerik a bennük rejlő csodát” – fogalmazott a győztes.

A fináléba extra produkcióval tért vissza a tavalyi nyertes Titán. A szászrégeni zenekar előadásában dalválogatás hangzott el az együttes A szavakon túl című új albumáról, közte az előző évad győztes dalával, az Éjféli járattal.

Hazánk egyik legnagyobb televíziós zenei eseményén a legújabb magyar dalok mérettettek meg a heteken át tartó élő show-ban. Több száz pályaműből idén először kapott lehetőséget 60 dal a zsűri előtti bemutatkozásra az előválogatóban. Innen 40 produkció folytathatta a versenyt a fődíjért. A válogatóból továbbjutott 20 versenyzőre izgalmas kihívás várt: az elődöntőben az eredetitől eltérő műfajban, a magyar könnyűzene kiválóságainak segítségével átdolgozva mutatták be dalukat.

A döntőbe került produkciók a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében hangoztak el Balassa Krisztián karmester vezénylésével.

Borítókép: A győztes László Evelin A Dal 2024 televíziós show-műsor döntőjében a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában 2024. március 23-án

Tovább olvasom