Kövess minket!

Művház

Nagyvilági kalandozások

Egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei városból származik. Táncművésznek készült. Még csak tizenegy éves volt, amikor mozdulataival elkápráztatta az Operaház közönségét. Aztán úgy döntött, színésznő lesz. Ekkor már a szépségével és a tehetségével hódított. A magyar művészvilág után a német is fejet hajtott előtte. Jó ideje Amerikában él, ahonnan időnként hazalátogat, hogy meséljen többek között a nagyvilágban tett – olykor rögös – útjairól: Marozsán Erika.

A drámapedagógusok egy része szerint akkor teljesít jól egy színművész egy karakter ábrázolásakor, ha abban a pillanatban, hogy kilép a színpadra, vagy megjelenik a filmvásznon, tudjuk, kit látunk.

Érdekes felvetés, de pont az ellenkezőjét gondolom. A művész inkább egy mítoszt teremtsen meg maga körül. Nézőként azt értékelem igazán, amikor a színészi játék hatására finoman, lassan bontakozik ki egy karakter. A módszeres színjátszás, a method acting az amerikaiakra nagyon jellemző. Ennek a nagymestere Harvey Keitel, de a filmjeikben Robert De Niro és Meryl Streep is a valós érzéseiket élik újra, amelyeket megpróbálnak alárendelni a szerepnek, miközben folyamatosan kontroll alatt tartják a jelenlétüket. Ehhez legalább az övékhez hasonló volumenű karrierre van szükség.

Marozsán Erika a Kabaréban (Fotó: Horváth Judit)
Marozsán Erika a Kabaréban (Fotó: Horváth Judit)

Emlékszem arra a pillanatra, amikor először léptem színpadra a Székely Gábor vezette Új Színházban. A nézők folyamatosan susmorogtak, ki vagyok, láttak-e már korábban más szerepben… Borzasztóan nehéz volt úgy elkezdeni a pályát, hogy éreztem az emberekben – köztük a szakmabeliekben – az erős kritikai figyelmet, pedig már főiskolás koromtól kezdve sok nagy színpadi szerepet kaptam. Legutóbb a 2010-ben bemutatott Kabaréban játszottam. A darab rendezője, Bozsik Yvette az előadást egy furcsa felütéssel, egy csoportképpel indította, amelyben minden szereplő megjelent. Ekkor már ismert színész voltam, és egészen más susmorgást hallottam a sorok közül. (Nevet.)

Marozsán Erika a Kabaréban (Fotó: Horváth Judit)
Marozsán Erika a Kabaréban (Fotó: Horváth Judit)

Filmek esetében ugyancsak bonyolult a helyzet, nem igazán forgatunk kronológiai sorrendben, ritkán érzi az ember, hogy mikor lép be egy történetbe. Persze a rendezői és a színészi képzelőerő képes összerakni a kirakóst, fel tud építeni figurákat, de izgalmasabb dolog sül ki abból, amit megélünk. Ha rendező lennék, mindent megtennék azért, hogy betartsuk az időrendiséget.

Honnan ered a szerepjátszási képessége?

Újfehértón születtem, viszonylag kevés ingerhatásnak kitett gyermekkorom volt. Az érzelmi életünk gazdag volt, de például ritkán utaztunk. Próbáltam a lehetőségekkel kezdeni valamit, egy falevéllel is órákig tudtam játszani.

Elképzeltem és eljátszottam az életet, mindent önkifejezési eszközként használtam. Imádtam a tükör előtt történeteket mesélni, átvarázsolni magam valamiféle csodalénnyé. Felvenni a fejemre egy selyem hálóinget, és úgy tenni, mintha földig érő hajú tündér lennék.

Tizenegy éves kora óta a színpadon létezik. Mikor érezte meg a tapsvihar mámorító hatását?

Az Új Színházban történt, ahol sok izgalmas szerep után a Hargitai Iván rendezte Kinn vagyunk a vízből című darabban egy fiatal, vagány csajt játszottam szőke parókában. Uraltam a színpadot. Előtte egy igen sikeres osztályba jártam a főiskolára. Rengeteg előadás született, amelyeket a legnagyobb nevek állítottak színpadra: Ascher Tamás, Máté Gábor vagy Benedek Miklós. Ezeket inkább az osztály közös eredményeként éltem meg. Magát a sikert tizenöt évesen éreztem először. Ekkor választott ki balettintézeti növendékként Balogh Zsolt a Béketárgyalás, avagy az évszázad csütörtökig tart című filmjének főszerepére. A bemutató után ismeretlenek szólítottak le az utcán, de a fiúk is másképpen kezdtek el rám nézni.

Balettintézeti növendékként felvételizett a Színművészeti Főiskolára. Miután már tudta, hogy felvették, és új irányt vesz az élete, a táncművészeti főiskolai vizsgaelőadásán az addigi legjobb formáját hozta. Később érezte magát ennyire jónak a színházi szakmában is?

A színművész pályája olyan, mint a hullámlovaglás. Nagyon érzékeny felületen kell mozognunk. Akár egy szerepben, akár az egész karrier során pici az esélye annak, hogy végig a deszkán tudunk maradni. Már tizenkilenc évesen tisztában voltam azzal, hogy úgy kell végeznem a munkám, hogy százszázalékosan beleadjak mindent, de semmihez se ragaszkodjam görcsösen. A mondén attitűdöm meg kellett tartanom.

Ugyanazt a kívülállóságot éreztem már a Balettintézetben, amit később például a Kabaré próbái során, hogy bár a színészi szakmában elfogadnak, azáltal, hogy az élet sokfelé sodort, kicsit idegen vagyok. Ha úgy döntenék, visszajövök Magyarországra, és itt próbálok meg boldogulni, nem tudom, megtalálnám-e a helyem a szakmában.

Küzdelmes hivatás, amelyet szeretünk idealizálni például az olyan filmeknek köszönhetően, mint amilyen a Szomorú vasárnap. Rémesen unhatja az ezzel kapcsolatos kérdéseket.

(Nevet.) Németországban találkoztam Tom Tykwerrel, aki A lé meg a Lola című filmjével robbant be a filmes világba. Azóta vagy húsz filmet rendezett, de még mindig a Loláról kérdezik. Amikor meglátott, odalépett hozzám, és elmondta, hogy látott a Szomorú vasárnapban. Egy grimasszal feleltem, mire ő: „Ne mondj semmit! Tudom.”

Marozsán Erika a Szomorú vasárnapban (Fotó: Universal Pictures Germany)
Marozsán Erika a Szomorú vasárnapban (Fotó: Universal Pictures Germany)

A filmnek nagy szerepe volt abban, hogy noha a főiskola elvégzését követően az Új Színházhoz szerződött, három év után úgy döntött, a filmekre helyezi a hangsúlyt.

1999-ben mutatták be a Szomorú vasárnapot, amely után számtalan felkérést kaptam külföldről, elsősorban Németországból, majd Amerikából. A filmes elfoglaltságaimat nem lehetett összeegyeztetni a színházi kötöttségeimmel. Ráadásul úgy alakult a sorsom, hogy az Új Színház időszakának vége lett az életemben. Kaposvárra kerültem, ahonnan viszont akkorra már elszerződött a nagy generáció. Úgy éreztem, a mérleg nyelve a filmek felé billen, pedig a színházban mindig otthonosabban éreztem magam. A színházi légkör gyermekkori élmény, tizenévesen már az Operaház színpadán táncoltam. Ami egy színházban nap mint nap megtörténik egy előadás alatt, az maga a csoda. A filmnek az eredménye izgalmas, az is egyfajta csoda, de maga a filmkészítés procedúrája soha nem vonzott. Azt hiszem, ha a főiskola után az Új Színház helyett akár a Katonába, akár a Radnótiba szerződtem volna, másképpen alakult volna az életem.

Marozsán Erika a Szomorú vasárnapban (Fotó: Universal Pictures Germany)
Marozsán Erika a Szomorú vasárnapban (Fotó: Universal Pictures Germany)

„A nők jobb színészek, mint a férfiak. Miért? Mert azoknak kell lennünk” – mondta egyszer Meryl Streep.

Ő nagyon különleges színésznő. Nem tudom, képes voltam-e, illetve leszek-e valaha olyan alakítást nyújtani, mint amilyet ő egy tucat filmben. Különösen kedvelem a korai filmjeit, amelyeket a hetvenes és a nyolcvanas években forgatott, amihez pluszizgalmat ad, hogy ő akkor pont abban az életkorban volt, mint most én.

Kevés színésznőnek adatik meg, hogy idősebb korában is elhalmozzák szerepekkel, és ne csak fiatal, szexi csodanőként jelenjen meg a vásznon. Meg kell szoknom a megváltozott arcom és testem, bizonyos szempontból újra meg kell tanulnom bánni az adottságaimmal.

Magyar színésznőként nehezebb érvényesülnie a férfi kollégákkal szemben?

Magyarországon színészként boldogulni mindenkinek ugyanolyan nehéz. A legfoglalkoztatottabb férfi színészek is azt érzik, nem képesek kiteljesíteni a karrierjüket. Egy mai magyar színésznek egyszerűen nem adatik meg olyan karrier, mint amilyen megadatott Cserhalmi Györgynek, aki százhúsz filmet forgatott csak Magyarországon. Maguk a rendezők is sokat, gyakran éveket, évtizedeket várnak egy-egy filmre. Andy Vajnának törekvése volt, hogy igazi sztárokat teremtsen, fel is emelt néhány színésznőt, de a rendszer valójában nem képes úgy felépíteni a színészeit, mint ahogy tették ezt az 1930-as, 1940-es években.

Nincs sztárkultusz.

Már akkor sem volt, amikor huszonéves voltam. Ha egy rendező szerepeltetett egy színésznőt, egy másik elfordult tőle. Alkotói rendezőink vannak, akik minden filmjükkel a saját nyelvüket keresik, amihez új arcra van szükségük. A főiskolán, majd a pályám elején is nagyon sok negatív visszajelzést kaptam a filmrendezőktől. Azt mondták, ne reménykedjem abban, hogy filmes karrierem lesz itthon. Az arcommal, a balett formálta testalkatommal nem tudtak mit kezdeni. A divat is más volt. Előszeretettel foglalkoztatták az olyan kicsit szokatlan, fiús, már-már androgün nőket, mint a gyönyörű Eszenyi Enikő, vagy a vagány, hétköznapi csajszi típusokat, mint Udvaros Dorottya, vagy később Ónodi Esztert, akiben mindig megvolt egyfajta „mi lányunk” kisugárzás. Engem nem gondoltak elég humorosnak, hogy vígjátékban szerepeljek, de nem tartottak dívának sem. Örültem volna, ha Magyarországon a rendezők több izgalmas filmet bíznak rám.

Olykor belegondolok, hogy talán jobb lett volna, ha már húszévesen elmegyek Németországba, Amerikába, Olaszországba vagy Franciaországba, ahol a hozzám hasonló típusú nőket vonzották a rendezők. Szerencsére a színházi világ tehetségesnek, izgalmasnak és érdekesnek tartott. Nem szomorkodtam soha, mindig annak örültem, ami megadatott.

Marozsán Erika (Fotó: Talabér Tamás)
Marozsán Erika (Fotó: Talabér Tamás)

Huszonöt évesen forgattam a Szomorú vasárnapot, onnantól kezdve külföldön öt-hét filmben játszottam évente. Ha visszanézek a szakmai életemre, elégedett vagyok, de az ember inkább előretekinteni szeret. Sokkal többet szeretnék magyar nyelven, nagy magyar filmeket forgatni, nagy magyar rendezőkkel.

Hogyan hat a művészetére a kultúrák keveredése?

Németországban mindig nyugalom lesz úrrá rajtam. Bár a kezdeti időkben hidegnek, távolságtartónak éreztem a németeket, idővel megismertem az emberi reakciókat, a kommunikációs formákat, a viszonyrendszereket, és megszerettem az embereket, a mentalitásukat. Nagy szakmai tudással rendelkeznek, évi négyszáz tévé- és legalább száz mozifilm készül. Németországban otthon érzem magam.

Amerikában nem forgattam sokat, főleg független filmekben játszottam. Ismerem a szakmát, de nem feltétlenül színészként. Amerikában inkább élni szeretek. New York fantasztikus város. Nyitott, barátságos, kozmopolita hely. Nem érzem a népek között azt a feszültséget, amit Európában.

A különböző kultúrákban tett kalandozásaim biztosan beépültek a személyiségembe, sokat tettek a művészetemhez. Olyan hálót szőttek körém, amelyet nehéz megfejtenem, de létezik. Sokat ad az embernek, ha kimozdulhat a saját közegéből. Bárcsak mindenkinek megadatna! Régi népmesei elem, amikor a legkisebb gyermeket elküldik szerencsét próbálni a nagyvilágba. Aztán persze sokat tanul, és visszatér, hogy meglelje a boldogságát. Ez nagyon jó tanulólecke mindenki számára. Ezután lehet új kihívásokat keresni. (Mosolyog.)

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/5. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Művház

Oscar-jelölt és Arany Pálma-díjas filmek érkeznek a CineFestre

Az idei 17. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál kisjátékfilmes versenyprogramja talán minden eddiginél erősebbre sikerült a szervezők szerint.

Közzétéve:

Pixabay

A benevezett filmek közül az előzsűri 23 ország 38 alkotását válogatta be a versenyprogramba – számol be róla az Origo.

A kisjátékfilmes mezőnybe beválogatott filmeket fémjelzi, hogy bekerült a programba a 2021-es Oscar-jelölt Börtönlevelek (The Letter Room, rendezte Elvira Lind), a 2020-as Arany Pálma-díjas Félek, hogy elfeledem az arcod (I’m afraid to forget your face, rendezte Sameh Alaa), a 2020-ban Torontóban kisjátékfilmes fődíjas Dustin (rendezte Naila Guïguet) és az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál díjazottja, a Nyugdíjasok (Ecore, rendezte Samuel Petthey és Silvain Monney) is.

Élőszereplős és animációs filmek, vidám és lélekemelő történetek, könnyed hangvételű és elgondolkodtató alkotások egyaránt megtalálhatóak az idei CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál kisjátékfilmes programjában, amiben – szokás szerint – Magyarországon először látható filmek versengenek egymással a közönség és a zsűri tetszéséért – közölték a szervezők.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Művház

A fertődi Esterházy-kastély új kiállításai

Hatalmas érdeklődés kísérte a fertődi Esterházy-kastély tegnap nyílt kiállításait az újonnan átadott nyugati kastélyszárnyban.

Közzétéve:

Az Arcok és tekintetek – Esterházy-képtár több mint ötven remekműve II. Miklós hercegnek állít emléket, akinek a világhírű közgyűjtemény, a Szépművészeti Múzeum alapjait köszönhetjük.

A képtár modernitás és tradíció egymást kiegészítő harmóniáját teremti meg – mondta el Egresitsné Firtl Katalin, az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője.

Egy olyan kiállítást láthat a nagyközönség egy csodálatos, merészen és nagyvonalúan újraértelmezett teremben, amely ilyen összetételben még soha nem volt látható. A képtárban kiállított festményekből 51 darab a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének része – írta a Magyar Nemzet.

A rekonstruált porcelános szobában a fertődi Esterházy műtárgy-gyűjteményből közel 400 porcelán – köztük igazán egyedi, ritka és értékes darabok – tekinthető meg.

A kastély most, több mint 1100 négyzetméteren megnyitott nyugati szárnya kortárs kiállításnak is helyt ad: az Idővonzatok – Modulated Time, Boldi és Incze Mózes alkotásainak közös kiállításával egyértelmű, hogy a hely alkalmas és méltó a kortárs művészet befogadására, annak üzenete közvetítésére, mert valódi értéket valódi értékhez társít – tette hozzá Egresitsné Firtl Katalin.

A nyugati szárny kiállításai a fertődi Esterházy-kastély nyitvatartási idejében látogathatók. 

Tovább olvasom

Művház

Bemutatták a Virtuózok V4+ nemzetközi zsűrijének tagjait

Bemutatták a Virtuózok V4+ komolyzenei tehetségkutató műsor nemzetközi zsűrijének tagjait csütörtökön Budapesten. A produkciót Magyarországon a Duna Televízió sugározza november 19. és december 17. között – hangzott el a műsor csütörtöki sajtótájékoztatóján.

Közzétéve:

Borítókép: Thomas Gottschalk, Stjepan Hauser, a zsûri tagja, Plácido Domingo, Kásler Miklós, Papp Dániel és Peller Mariann, a Virtuózok V4+ Horvátország címû produkció 2021-es évadáról tartott sajtótájékoztatón a közmédia óbudai székházában. MTI/Máthé Zoltán

Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a közmédia részvétele a produkcióban egy misszió, hiszen mindig is közszolgálati feladat volt a komolyzene közvetítése a magyar nézők számára. A kultúra az egyik legfontosabb közvetítő nyelv, és értékteremtő eszköz.

Nemes szerep, hogy immár hetedik éve tűzzük képernyőre ezt a világszínvonalú produkciót. Ez a második évad, amely nemzetközi színtéren valósul meg, ezzel erősítve a kapcsolatot a résztvevő országok között. A magyar komolyzene és kultúra olyan érték, amely kultúrexportra érdemes. Így beteljesítjük kultúraközvetítő szerepünket.

2014-ben indult el a Virtuózok, az első magyar fejlesztésű komolyzenei tehetségkutató műsor, amelynek hetedik évada öt ország – a visegrádi négyek: Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia mellett idén Horvátország – részvételével valósul meg.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta: a versenysorozat “azon túlmenően, hogy a magyar lélek rezdüléseit felmutatja a világnak”, az egyik legfontosabb küldetést valósítja meg: a tehetségek felfedezését, felkarolását.

Nemzetközi összefogás eredményeként a zsűriben a résztvevő országok zenei szaktekintélyei ülnek. Miklósa Erika Kossuth-, Liszt Ferenc-, és Prima Primissima-díjas magyar koloratúrszoprán énekesnő, Alicja Wegorzewska lengyel operaénekes; Peter Valentovic szlovák karmester és Gabriela Bohácová cseh művészeti igazgató, valamint Petar Culic horvát gitárművész a nemzetközi elődöntők során és HAUSER horvát csellóművész a döntőben. Az egyszemélyes “szuperzsűri” Plácido Domingo operaénekes-karmester.

A műsorvezetők Ida Nowakowska lengyel színésznő és Thomas Gottschalk világhírű médiaszemélyiség lesznek.

Thomas Gottschalk szerint sokan különbséget tesznek a klasszikus zene és a szórakoztatás között, pedig nincs különbség, “mind a kettő csontig hatol és szenvedélyeket vált ki”. A műsorvezető szerint ilyen ez a tehetségkutató műsor is.

Plácido Domingo operaénekes arról beszélt, hogy már több éve összeköti az életét a Virtuózokkal, folyamatosan figyelemmel kísérve a zenei tehetségeket és a zenetanárokat is.

Az operaénekes úgy fogalmazott: nem számít a korosztály, mindenki, aki jelentkezik, egy kis gyémánt, amit lehet, hogy még kicsit csiszolni kell, de így is hatalmas kincs. Mint mondta, előfordul, hogy valaki kiesik a műsor során és nem jut tovább, de már a részvétel is fontos, a jelentkezők megmutatják magukat, felfigyelnek a tehetségükre és felkarolják őket.

A nemzetközi zsűri tagja, HAUSER horvát csellóművész kiemelte: a gyerekenek nagy szüksége van az ilyen tehetségkutató műsorokra. “A telefonokon keresztül csak az influenszereket látják, itt azonban valódi zenészekkel és értékekkel találkozhatnak” – tette hozzá.

“Szuper showt mindenki tud csinálni, de tehetséges gyerekeket csak fantasztikus tanárok tudnak nevelni” – fogalmazott Peller Mariann, a Virtuózok alapítója, aki a sajtótájékoztatón köszönetet mondott a gyerekeket felkészítő zenetanárok áldozatos munkájáért.

Mint felidézte, a Kis Virtuózok Alapítvánnyal 2015-ben létrehozták a Legjobb zenetanár díjat, amellyel azok előtt tisztelenek, akik kimagasló szakmai munkájukkal régóta segítik a magyar zenetanítást és a kis virtuózok szakmai felkészítését, mentorálását. Mint mondta, két tanárnak adták át az elismerést idén: 2020 legjobb zenetanára Balázs Piri Soma felkészítő tanára, Sóti Szobonya Emőke zongoratanárnő, a 2021-es díjazott pedig Gertler Teo felkészítő tanára Perényi Eszter hegedűművész lett.

Elmondta azt is, hogy a műsor készítői fontosnak tartják a példamutatást, így idén a Hajú-Bihar Megyei Élelmiszermentő Egyesülettel közösen az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem fontosságára hívják fel a figyelmet.

A nemzetközi sorozat 2021-ben a visegrádi négyek országai és Horvátország tehetségeit kutatja. A százezer eurós összdíjazású versenyen országonként egy győztest hirdetnek, emellett közönségdíjak és különdíjak is lesznek. A Virtuózok V4+ első évadát az egyes partnerországok közszolgálati televízióin keresztül több mint 6,8 millió néző követte és világszerte több mint 66 millió emberhez jutott el.

A műsort idén november 19. és december 17. között öt ország hét televíziós csatornáján sugározzák, 70 milliós tévés és online elérésre lehet számítani.

A Virtuózok V4+ 2021 műsor idén is az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával jöhet létre.

Tovább olvasom