Kövess minket!

Művház

Müller Péter Sziámi: „Inkább költő vagyok, mint zenész”

A dal a legsűrűbb része annak, amit művészetnek hívunk – mondja. Mégis a költészet világa ragadta magával. Persze dalszerzőként legalább annyira ismert, mint költőként. Olyan kultikus zenekarok után, mint az URH, a Kontroll Csoport és a Sziámi, vannak, akik szerint csupán az a jó, amit az underground zenei életben írt, mások szerint pedig jobban tenné, ha csak verseket írna. Miért is kellene Müller Péter Sziáminak választania? Hisz mindegyik műfajt szereti. Így éli az életét – állandóan dalokat vagy verseket ír. Amikor találkoztunk, éppen a Varázsló címűt. Az Alkotni születtünk interjúsorozat tizedik része.

Mi adja a muníciót a Müller Péter Sziámi-sághoz?

Alapvetően mindenből merítek, ami emberi vagy embertelen. Éppen jókor kérdezed. A verseim időnként megjelennek az Élet és Irodalomban, a Mozgó Világban vagy ahogy a legutóbb nagy vihart kavart, Tézisek a kultúráról című, a Magyar Műhelyben. „A kultúra nem bagatell. / A kultúra az anyatej. /A kultúra nem legyező. / A kultúra a levegő.” A vers kiáltványa lett azoknak, akiknek a kultúra fontos. Kialakult ugyanis egy kultúrharc, van urbánus front, van népi front, amelyek összecsaptak, és igen sötét történelmi távlatokban kezdték el értelmezni, mi a magyar. Pedig már Babits is azt mondta, nem nagyon illik ezzel foglalkozni. Élvezem és izgalommal tölt el, amikor valamit megírok, és újraértelmezik.

Bruce Springsteen akkor határozta el, hogy egész életében a zenével szeretne foglalkozni, amikor látta a Beatlest a The Ed Sullivan Show-ban. A te életedben volt olyan pillanat, amelyet nevezhetünk eljövetelnek?

Pici gyerekkoromtól költő szerettem volna lenni. Weöres Sándor, Vas István és Kormos István olvasták a verseim, lelkesítettek, segítettek. Mindenki erre biztatott. Aztán egyszer csak váratlanul belekeveredtem az alternatív rockzenébe. Dévényi Ádám barátommal egy ideig duóban léptünk fel, egy nyárra alakult színházban mi lettünk a zenebohócok, dalokat kellett írnunk. Kezdetben szinte minden dalának én írtam a szövegét, de később sikeres szerző lett, olyan számok fűződnek a nevéhez, mint az Adj helyet magad mellett vagy a Közeli helyeken című Bikini-slágerek. Aztán lett egy nagyon jó zenekara, a Dévényi Ádám és az Átmeneti Kabát. Közeli, mondhatom, egyetlen lelkitársam volt. Mély nyomot hagyott bennem. Utána azonban teljesen másfelé vitt az utam, sok dolgot csináltam.

Magyar–francia szakos tanár, cirkusz- és varietérendező, tévés és filmrendező, forgatókönyvíró, könyvtáros, lektor, kulturális újságíró is voltál. Kihagytam valamit?

Biztosan. (Nevet.) Alapszinten elkezdett érdekelni a francia nyelv és kultúra, mert nagyon jó tanárom volt a középiskolában. Gyakorlati foglalkozás helyett könyvtárosi ismereteket tanultunk, és mivel csak egy év késéssel vettek fel magyar–francia szakra, könyvtáros lettem, meg nevelősködtem. A lényeg az volt számomra, hogy kiderüljön, mihez kezdjek majd bölcsészdiplomával a zsebemben. Középiskolásként sok rádiós és tévés vetélkedőt nyertem, és megint csak a véletlennek köszönhetően akkoriban, amikor leérettségiztem, alakult egy vetélkedőosztály a Magyar Televízióban, így egyetemistaként náluk is dolgoztam. Később sok tévéműsort és filmet csináltam. A sorkatonaság elől való permanens menekülés mellett ezek az élmények motiváltak. De voltam halász Normandiában, filmproducer Hollandiában, takarítottam az Ofotért-üzletekben.

Olyan a foglalkozásom, hogy abban minden hasznos, amit látok, amit megtapasztalok. Szeretek élni, terepen lenni. Idővel rájöttem, hogy iszonyatosan élvezem, ahogy az emberek reagálnak a verseimre. Közvetlen játék. Inkább költő vagyok, mint zenész.

Zenésznek eszem ágában nem volt menni, de 1980-ban megkeresett egy barátom, hogy az együttesének vannak dalai, le vannak kötve a koncertdátumok, nincsenek viszont szövegeik, és meg kellene írnom nekik. Majd az énekes, Menyhárt Jenő, aki később létrehozta az Európa Kiadót, azt mondta, nem tudja a szövegeket megtanulni, énekeljem el én őket. Gondoltam, egyetlen zárt körű buli lesz, aztán nyolc lett belőle, de így is mindössze fél évig létezett a zenekar. Ez volt az URH. Iszonyúan népszerűek lettünk, amikor 1981-ben feloszlott az együttes, legenda lett, pedig igazából nem is tudtunk zenéli. Ott és akkor valami átszakadt bennem. Eltelt negyven év, és még midig zenélek, a közönség pedig „helyi és időérték” nélkül hallgatja a dalaim.

 URH együttes búcsúkoncertje 1985. szeptember 13-án © Várkonyi Péter
Az URH együttes búcsúkoncertje 1985. szeptember 13-án © Várkonyi Péter

Hogyan határoznád meg a kreativitás fogalmát?

Van egy erősen sugallatos oldala, hiszen szükséges ráhangolódni az üzenetekre.

A világ nem annyi, amennyi látszik belőle, és a kreativitás pont olyan dolog, ami a láthatatlannak, a képzeletnek és a varázslatnak az eredménye.

Emlékszem, egészen pici koromban letettem anyukám elé egy egészen elfogadható négysoros verset. Még csak nagybetűket tudtam írni, és rengeteg könyv volt otthon, nem hitte el, hogy nem másoltam. Azóta is szeretek külső vagy belső mozgásban lenni, aminek az eredménye legtöbbször dalszerű. A dalszövegírás gyermeki dolog, benne van a rátalálás öröme.

Azt szoktad mondani, hogy nem szabad tudatosan dalszövegeket írni.

Komolyan azt gondolom, hagyni kell, hogy a dal írja magát. Amikor verset írok, függetlenül attól, hogy prózai vagy szabad versről van-e szó, valamiféle zeneiséget kell éreznem. A ritmika és a dallam úgyannyira eleme egy versnek, mintha eleve zenére íródna. Az megint más, amikor valamilyen alkalmazott módon írok egy dalt, például egy előadónak, vagy amikor musicalt fordítok. Ilyen esetekben addig hallgatom a zenét, amíg meg nem hallom, hogy lesz magyarul telitalálat. Általában jobban örülök, ha megkapom a zenét, és nem egy verset zenésítek meg, de mindjárt ennek is ellentmondok. Rátóti Zoli barátom megkért, írjak szöveget az egyik dalára. Átküldte angol vakszöveggel: „If you…” És működött magyarul is: „Ifjú ember…” Egy öreg alkoholista Hamlet dala lett belőle. (Nevet.) Nagyon ritka, amikor ilyen mértékű összhang alakul ki. Tolcsvay Lacival mindig így dolgoztunk, Szakcsival is akkor, amikor a Szentivánéji álmot írtuk, de mondhatom Koncz Zsuzsát, Bérczesi Robit a Hiperkarmából vagy Kiss Tibit is.

A szövegírás harmadik szintje, amikor magamnak írok, és a semmiből vagy éppen a mindenből, a kozmoszból próbálom meghallani az üzenetet. Néhány hete belekezdtem egy kísérletbe: azt mondtam magamnak, kipróbálom, mi történik, ha egy évig mindennap írok egy dalt. Azóta várom, mikor fogy el a szufla, de csak nem akar, sőt, egyre inkább kedvemre való dolgok születnek.

Abszolút idealista vagyok. Az éneklésről is azt gondolom, hogy ne az énekes énekeljen, hanem a dal. Ne gondold, hogy mindez csak a dalokról szól, inkább arról, hogyan érdemes élni. Türelmesen meg kell várnod, amíg megérkezik hozzád az idea, és akkor azt már csak le kell hoznod. Azzal nincs dolgod, ami nem üzen be neked.

Müller Péter Sziámi
Müller Péter Sziámi

Milyen világok adják a zenéd alapjait?

Bármi képes megérinteni. Mindig vigyáztam arra, hogy ne legyek nagyon zenész. A klasszikus dalképletet, a zenei írásmódot a 20. század eleje óta fokozatosan leváltotta a ritmus és a hangzás, a dallam és a harmónia rovására. Engem azonban nem érdekelnek a trendek. Az URH a New Musical Express nevű szaklap szerint Kelet-Európa legjobb zenekara volt, írtam ugyanakkor kuplékat is. Az Operaházban nőttem fel, később stratégiai igazgatója lettem, alapítottam egy nemzetközi operafesztivált Miskolcon, írok és fordítok musicalt, együtt léptem fel David Bowie-val, Nick Cave-vel, Patti Smithszel, a Jethro Tull-lal. Az ízlésem rendkívül szigorú, de rendkívül nyitott is. Semmilyen (mű)fajgyűlölet nincs bennem, azt szeretem, ami jó. Nekem Bowie és Kálmán Imre két ugyanolyan szintű zseni. Nem teszek különbséget Máté Péter, Kovács Kati vagy Seress Rezső között, mert mind értékesek.

Amikor elindult a Sziget (Müller Péter Sziámi a Sziget Fesztivál alapítója, 2007-ig társtulajdonosa – a szerk.), gyűjtőtégelye volt a teljes magyar könnyűzenei spektrumnak, ezen kívül a társművészeteknek, idővel aztán nemzetközi szintre lépett, mostanra pedig mainstream lett. Sokan azt hiszik, elszörnyülködöm, de nem, a világ változik, a Sziget csak tehetségesen leköveti.

Ha a költészet irányából közelítek, azt gondolom, vannak, akiknek hibátlan, egyenletes az életművük, mint Radnóti, akinek nem is volt más választása, tudta, hogy élet-halál kérdése, milyen betűt ír le. És vannak, akiknél a híg is benne maradt, mint például Petőfi, aki a legnagyobb költők egyike a világon. Az ő élete párhuzamosan futott az életművével, de nem minden költeménye erős. Dés Lászlóval és Geszti Péterrel most írunk egy darabot róla a Vígszínháznak. Petőfi a legtisztánlátóbb embere volt a korának, ezért nem is tudott tartósan népszerű lenni, Kossuth is ellene fordult, elzárták a politikától, a sok szempontból verhetetlen Nemzeti dal után pár hónappal már az Akasszátok fel a királyokat! versét írta. Később Kossuth azt kérte, írja meg a második Nemzeti dalt, újra harcba kellett szólítani a magyarokat. Megírta a Föl a szent háborúra! című költeményét, ami aztán – a megrendelés dacára – közel sem lett annyira jó.

Van olyan vers, amely nem élményből születik?

Nagyon alapvető és jó kérdés, hogy élmény-e a vers. Természetesen minden belső élményből születik. Szavakkal dolgozni azonban kényesebb történet, mert nem lehet őket úgy kimondani, hogy ne legyen gondolatokban, érzelmi reakciókban direkt következményük, különben olyat írtál, ami nem ér semmit. Nagyon megosztó, amit írok. Soha nem gyakoroltam öncenzúrát, és nem is tűrök semmiféle korlátozást.

Ha dalba szedek valamit, csak ritkán tudom visszafejteni az eredetét. Persze azért van olyan, amelyikről pontosan tudom, hogyan és milyen indíttatásból született. A Ha előre látó csecsemő lettél volna című számom egy szerelmemnek írtam, aki folyton öngyilkosságot követett el. „Ha előrelátó csecsemő lettél volna / Felkötöd magad a köldökzsinórodra / De te megszülettél / És nem vagy se hülye, se vak / Ha már itt vagy, ne hagyd, hogy leállítsanak!”

A Kicsi, kicsiszolt kő címűt ugyancsak egy lánynak írtam. „Íme, ima a dal ma / Íme, ima a dal / Ó tökélyre törekvő / Belülről hatalmas / Kívülről kicsi / Istennek tetsző / Na és nekem is tetsző / Kicsi, kicsiszolt kő / Hívlak, jöjj el, ó, jöjj elő! / Kicsi, kicsiszolt kő.” A dal a legnagyobb misztérium. Volt, hogy húsz-harmincezer ember énekelte a nézőtéren a legbensőségesebb forrásból születő dalaim. Mégis hogy képes egy háromperces kis semmi ekkorát ütni a világban? Miért pont a slágerszerzők írják a slágereket? Miért van az, hogy ami gyönyörű, erős, költői és brutális, az utat talál az emberek lelkéhez? Mindig lesz olyan zene, ami rásegíti a gondolatot, a verset a dalra. Nem tudok nagyszerű elkallódott szövegekről, amikhez gyenge zenét szereztek volna. De olyan nagyon jó zenéről sem hallottam, amihez gagyi szöveget írtak volna. Nagyot akaró zenét káprázatosan silány szöveggel viszont szép számmal fel tudnék sorolni, ez tipikusan magyar betegség.

Müller Péter Sziámi
Müller Péter Sziámi

A magyar alternatív kultúra elemei megjelennek-e, amikor például olyan musical show-ban veszel részt, mint a február végén bemutatott Nikola Tesla – Végtelen energia?

Miért ne működne egy másik műfajban az a tudás, ami az alterban működött? Azok, akik felkérnek egy munkára, nem az átlagos színvonalat keresik, hanem azt, amit én tudok. Tizennyolc évesen már a legendás Pinceszínháznak írtam egy darabot Arany János Rózsa és Ibolya című meséjéből. Ugyanúgy élvezem ma is, mint évtizedekkel ezelőtt.

A zenés színházi világgal való találkozásom a fatális véletlennek köszönhető. Éppen egy megtűrt, már-már tiltott zenekarral, a Sziámival léptem fel többnyire a Fekete Lyuk nevű élettérben. A kultúrpolitika nem nagyon tudott mit kezdeni velünk, mert sokan jártak a koncertjeinkre, mind zenében, mind szövegben hoztuk a színvonalat. Nem ápoltunk barátságot a rendszerrel, nem is voltunk rádiókompatibilisek. Hozzáteszem, ma ugyanitt tartunk. Úgy látszik, rendszerek jöhetnek-mehetnek, soha nem leszek a rendszer dalnoka.

A kilencvenes évek elején egy kis zalai faluban laktam, a helyiekkel zenéltem, a Sziámi legsikeresebb periódusát éltük. A zalaszentgróti villanyszerelő, az andráshidai suszter, két színházi zenész és én. Egy újabb fatális találkozás. És jött apám…

Az egész életemre nagyon jellemző az a mondat, hogy „a papám megkért”. Nem is nagyon tudna tőlem olyat kérni, amit ne csinálnék meg neki azonnal és boldogan. Ezúttal azt kérte, hogy írjam meg annak a darabnak a szövegét, amin Tolcsvayval dolgoztak. Ez lett a Mária evangéliuma, ami sok embernél kiverte a biztosítékot, hiszen alternatív ikon voltam, és Szűz Máriáról írtam zenés darabot. Azt szoktam mondani, hogy Ady Endre ugyanúgy írt Nagy Endre kabaréjába kuplékat, mint költeményeket a Nyugatba. De a magyar tipikusan beszűkült gondolkodású értelmiséggel bíró nemzet.

A Mária evangéliuma után jött az Elisabeth című musical fordítása, amit még vagy húsz saját adaptáció követett. Az utolsó befejezett munkám pedig a Nikola Tesla – Végtelen energia. Ez is érdekes történet… Kesselyák Gergely karmester barátommal megírtunk egy operát – amelynek most lesz az olaszországi bemutatója –, ezután kezdtünk el beszélgetni arról, mi legyen a következő darabunk, mire rávágtam, hogy írjunk Nikola Tesláról. Elkezdtem kutatni róla, feltúrtam az FBI archívumát az interneten, majd egyszer csak felhívott Egressy Zoli, aki egy egészen merész és eredeti gondolkodású drámaíró. Elmesélte, hogy megkeresték azzal az ötlettel, hogy írjon egy musicalt, de csak akkor vállalná, ha én írnám a szövegét. Megkérdeztem, miről szól a darab, mire ő: Tesláról. Majdnem leestem a székről. A darab mindannyiunk nagy öröme lett.

A Kontroll Csoport egy gödöllői koncerten, 1982 © Zétényi Zoltán
A Kontroll Csoport egy gödöllői koncerten, 1982 © Zétényi Zoltán

Több mint tíz éve vagy a Baltazár Színház tagja, de megírtad az első roma musicalt is, Somnakaj címen. Érzékenyítesz.

A Baltazárral való történetem akkor kezdődött, amikor Bárdos Deák Ági, az egyik lányom édesanyja és a nő, akivel együtt énekeltem a Kontroll Csoportban, csinált egy irodalmi sorozatot, és kezembe nyomta Tóth Krisztina Porhó című kötetét. Később kiderült, hogy Kriszta Koncz Zsuzsától Cipőig sok mindenkinek írt már dalszövegeket. Miután megismerkedtünk, egyszer csak felhívott, hogy írt egy darabot a Baltazár Színháznak, és örülne, ha megnézném. Egészen gyönyörű volt. Aztán összebarátkoztunk Elek Dórával, a Baltazár vezetőjével. Írtam nekik egy dalt, és röviddel ezután meghívtak, hogy szerepeljek egy előadásukban. A mai napig nagy élmény velük játszani.

A másság mindig nagyon megragadott – mindannyian mások vagyunk. Meggyőződésem, hogy mindannyiunknak ugyanakkora a poggyásza, csak a tartalma más.

Az a vers, amit az előadás után írtam így kezdődik: „Nem tudhatja ép elme, / Hol a világ értelme. / Akinél a fogyaték, / Annál van a hagyaték.” Rájuk nézünk, és igen, gyermetegek, de olyan tudás és bölcsesség birtokában vannak, amiből nekünk kóstolónk sincs.

A Somnakaj ugyancsak a véletlennek köszönhetően került az életembe. Maróti Dani, a Romano Drom menedzsere felhívott, hogy baj van, mert dolgoznak egy meseszerű roma történeten, de a szerző szövegei ledobják magukról a zenéket, tehát zene volt, darab nem. Kerestek gyorsan egy másik dramaturgot, aki viszont olyan szociohorrort írt a dalokhoz, amit a roma szereplők nem voltak hajlandóak előadni. Megírtam hát a történetet. Olyan nevek szerepeltek az előadásban, mint Falusi Mariann, Szakács Hajnalka, Szakcsi Lakatos Béla vagy Marko Marković. Eredetileg úgy volt, hogy csak a Tavaszi Fesztiválon adják elő, de miután az előadás végén negyven percig zúgott a taps, többször is műsorra tűzték különböző helyeken.

Mindkettő – ahogy az URH és a Kontroll Csoport is – egy-egy fatálisan jó találkozásnak köszönhető. Az életemben sok minden a menekülési kényszerből jött, mert nem volt egy vasam sem, és örültem, hogy lehet valamit csinálni, vagy elhatároztam, hogy soha nem leszek katona, és kerestem azokat a helyeket, ahonnan nem visznek el. Legtöbbször viszont abból, és ez az alapvető, hogy összejöttem valakikkel, akikkel kapcsolatban azt éreztem, majdnem mindegy, mit csinálnak, de velük kell lennem, és belefolytam. Barátságok, szerelmek, csoportosulások, ez irányított.

Művház

Tucatnyi új magyar játékfilmet vetítenek az erdélyi Filmtettfeszten

Közöttük több erdélyi vonatkozású alkotás is szerepel.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A két hét múlva rajtoló 21. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle október 6. és 10. között zajlik, kivételt képez Temesvár, ahol október 15-én és 16-án lesznek a vetítések.

A szervezők kiemelték az erdélyi vonatkozású alkotások közül a nyitófilmet, a Lőrincz Nándor és Nagy Bálint által rendezett Legjobb tudomásom szerint című párkapcsolati drámát, amelynek két főszerepét Hámori Gabriella és a marosvásárhelyi Bodolai Balázs alakítja. Utóbbi felbukkan Krasznahorkai Balázs Hasadék című, a Máramarosi-havasokban forgatott filmjében is, amelynek főszerepét a kolozsvári Molnár Levente játssza. Rajta kívül több erdélyi kollégája, köztük a csíkszentmiklósi születésű Orbán Levente is látható a filmben.

Több helyszínen vetítik Felméri Cecília kolozsvári rendező első egész estés alkotását, a Spirált, valamint Hajdu Szabolcs részben erdélyi helyszíneken forgatott filmantológiáját, a Békeidőt. A válogatásba két dokumentumfilm is került: a kolozsvári Maksay Ágnes rendezte Lángolj és világíts!, valamint Nagy Viktor Oszkár csángó témájú portréfilmje, a Tündérország – Ferenc útja.

Kevesebb mint 3 hónappal a cannes-i bemutató után a kolozsvári és a csíkszeredai nézőkhöz is eljut Enyedi Ildikó legújabb filmje, A feleségem története, Füst Milán több mint 20 nyelvre lefordított és irodalmi Nobel-díjra felterjesztett regényének mozgóképes adaptációja. A magyar-német-olasz koprodukcióban francia részvétellel készült alkotást román felirattal és magyar szinkronnal nézheti meg az erdélyi közönség.

A filmszemle műsorát a műfaji sokszínűség jellemzi. A közönség megtekintheti a Szabó István által rendezett Zárójelentést, a Magyarország idei Oscar-díjra javasolt filmjét, a Horvát Lili rendezte Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmdrámát, a Nagy Dénes által jegyzett Természetes fény történelmi filmet, a Bergendy Péter által jegyzett Post Mortemet, Badits Ákos Űrpiknikjét, valamint több romantikus vígjátékot, így Lakos Nóra Hab, Varsics Péter Így vagy tökéletes, Orosz Dénes Seveled, Nagy Viktor Oszkár Becsúszó szerelem című alkotását.

A programot két órányi, nemzetközi fesztiválokon díjazott magyar rövidfilm, legendás filmklasszikus és gyerekvetítések egészítik ki.

A dokumentumfilmes műsort a Filmgalopp nevű versenyszekció is erősíti, az idén hét erdélyi dokumentumfilm méretik meg benne.

A Filmtettfeszt központi helyszíne Kolozsvár, a további helyszínek között van Arad, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Kovászna, Marosvásárhely, Nagyszalonta, Nagyszeben, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szamosújvár, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely és Temesvár.

Tovább olvasom

Művház

Herczeg Ferenc-szobrot avattak a Nemzeti Színházban

– Legfőbb életcélja az volt, hogy a magyar nemzetet művelje, segítse hazája felemelkedését, ápolja és gyarapítsa páratlan kultúráját – hangsúlyozta az emberi erőforrások minisztere az ünnepségen.

Közzétéve:

Borítókép: Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (j) és Takaró Mihály irodalomtörténész leleplezi Herczeg Ferenc író szobrát a Nemzeti Színházban, fotó: MTI/Kovács Tamás

Mellszobrot állítottak Herczeg Ferencnek (1863-1954) a magyar dráma napján, kedden a Nemzeti Színház épületében. A két világháború közötti korszak legnépszerűbb íróját megörökítő művet Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Takaró Mihály, a Herczeg Ferenc Társaság elnöke leplezte le.

“Bár német származású volt, szívében és lelkében is teljesen magyarrá lett. A két világháború között Magyarország legismertebb, legnagyobb hatású írója volt. Műveinek legfőbb témája a Kárpát-medencei, ezer évre visszanyúló magyar múlt és hagyományok, a keresztény hit” – mondta Kásler Miklós az ünnepségen.

A miniszter hangsúlyozta:

Herczeg Ferenc legfőbb életcélja az volt, hogy a magyar nemzetet művelje, segítse hazája felemelkedését, ápolja és gyarapítsa páratlan kultúráját.

“Pontosan látta a trianoni békediktátum történelmi következményeit, társadalmi hatásait, és arra törekedett, hogy erősítse és meghatározza a jövő számára a magyar identitást, az összetartozás gondolatát. Tette mindezt könyvei hasábjain, cikkeiben és a korszak meghatározó közszereplőjeként, írófejedelemként, a Petőfi Társaság elnökeként, a Magyar Tudományos Akadémia társelnökeként is. Tehetségét a Kárpát-medence és egész Európa csodálta” – jegyezte meg Kásler Miklós.

Herczeg Ferenc író újonnan felavatott szobra, Törley Mária szobrászművész alkotása a Nemzeti Színházban. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Beszélt arról, hogy Herczeg Ferenc íróként, illetve a Magyar Revíziós Liga vezetőjeként egyaránt a trianoni békediktátum igazságtalanságára hívta fel a figyelmet. Kitért arra, hogy a kommunista diktatúra nemcsak ignorálta őt, hanem el is akarta feledtetni műveit, a rendszer bukásával azonban ismét kiadták műveit,

“mondanivalója ma is aktuális és figyelemreméltó, a nevét viselő díj Magyarországon az egyik legnagyobb irodalmi elismerés”.

Takaró Mihály irodalomtörténész azt mondta, Herczeg Ferenc életművét három fogalom jellemezte: az értékelvűség, a tisztánlátás és az elfogulatlanság. Felsorolta, hogy Bizánc című történelmi drámája (1904), majd Kék róka című polgári vígjátéka (1914) Rómától Moszkváig ismertté tette a nevét. Nem sokkal később – mint mellszobrán a felirat is rögzíti – ő lett az első, irodalmi Nobel-díjra jelölt magyar író, mégpedig egymás utáni három évben (1925-1927) Az élet kapuja című kisregényéért.

A Herczeg Ferenc Társaság elnöke felidézte, hogy az író méltatói közé tartozott mások mellett a nyugatos Schöpflin Aladár vagy Kosztolányi Dezső. Hozzáfűzte: a második világháborút követően, a Révai-korszakban sok más alkotóval együtt kisöpörték az irodalmi kánonból.

“A 20. század legnagyobb száműzött írója tér most vissza közénk, hetvenéves szellemi száműzetéséből. E szobor most méltó helyre került, s vele Herczeg Ferenc is megkapja a kései elégtételt, ismét elfoglalja helyét a magyar irodalom óriásai között”

– fogalmazott Takaró Mihály.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója kiemelte, hogy Herczeg Ferenc él, létezik a magyar színházak repertoárjában, “bármit próbáltak is meg vele elkövetni, jelen volt és marad”.

Herczeg Ferenc mellszobrát, amelyet a Herczeg Ferenc Társaság és az Emmi állított, Törley Mária szobrászművész készítette. Az alkotó korábbi, Herczeg Ferencet ábrázoló szobrát 2013-ban avatták fel Badacsonytördemicen.

Tovább olvasom

Művház

Kálomista Gábor: Karácsonyék ideológiai okokból akadályozzák az Elk*rtuk forgalmazását

A producer politikai ellencsapásnak tartja, hogy az Elk*rtuk című filmjét kevés moziban vetítik a premier hetében. Az Indexnek adott interjújában arról beszélt, hogy a Budapest Filmet Gyurcsány Ferenc irányítja.

Közzétéve:

Megafilm

Kálomista Gábor szerint politikai okokból akadályozzák meg az Elk*rtuk forgalmazását, mert a Budapest Filmhez tartozó hat moziból a Corvin egyetlen termében adnak egy délutáni előadást a premier hetében (a film október 21-én debütál), a Cinema City pedig még nem is válaszolt a megkeresésükre – írja a Magyar Nemzet az Indexre hivatkozva.

Ez a film tele van kiváló alkotókkal, nagyon jól néz ki, történelmi témát dolgoz fel – DK-s politikusok mondogatják előszeretettel, hogy hagyjuk, mert ez már történelem –, bemennek az emberek, és a pénztárnál kérdezik, hogy mikortól vetítik. Hatalmas marketingje van, és nem vetítik

– mondta az Indexnek adott interjújában Kálomista Gábor, aki szerint a forgalmazási tárgyalások egyáltalán nem haladnak.

A producer szerint eddig a színészeit gyalázták, a kollégáit fenyegették, a forgatási helyszíneken is keresztbe tettek nekik, ahol csak lehetett. Ám mivel rájöttek, hogy nem tudják megállítani a forgatást, a baloldali körök most úgy döntöttek, hogy egyszerűen nem engedik be a filmet a mozikba, és mivel a főváros tulajdonában van a Budapest Film, ezt el is tudják érni.

Kálomista Gábor szerint a baloldali városvezetés cenzort játszik és visszaél a hatalmával. Arra a kérdésre, hogy kinek a befolyását látja abban, hogy a Budapest Film napi egy délutánt adott az Elk*rtuknak, a producer karakánul kijelentette, hogy Gyurcsány Ferencét.

Kálomista hozzátette: nem hiszi, hogy bárki felhatalmazta Karácsonyt Gergely arra, hogy ideológiai alapon kitiltson a fővárosból egy magyar filmet, amit nagyon sok budapesti meg szeretne nézni.

A borítóképen részlet az Elk*rtuk című filmből. Forrás: Megafilm Kft.

Tovább olvasom