Kövess minket!

Művház

Milorad Krstić: „Az alkotásaim jelentik az igazi eseményeket számomra”

A szlovéniai születésű, szerb származású alkotóművész, Milorad Krstić felnőtteknek készült első animációs mozifilmjével, a Ruben Brandt, a gyűjtővel elindult a siker felé vezető úton, de ő már a következő nagy dobásra készül, hogy a nézői újra és újra megtapasztalhassák művészetének formailag liberális, progresszív és forradalmi jellegét. Az Alkotni születtünk interjúsorozat harmadik része.

Mit jelent ön számára a kreativitás?

Mindennek a személyes „bélyege”, amit másoktól sajátít el az ember. Amennyiben valaki festészetet tanul, és tökéletesen újra tudja rajzolni Albrecht Dürer Nyulát (a magyar felmenőkkel is rendelkező festő 1502-ben készült akvarellje – a szerk.), még nem lesz kreatív. Ha viszont Dürer stílusában rajzol meg egy „macskakutyát”, amelyet addig még nem látott a saját szemével, azt jelenti, igénye van arra, hogy személyesen megnyilvánuljon, azaz kreatív legyen.

Biztosan van első emléke a kreativitással összefüggésben.

Talán ötéves lehettem, amikor egy nagy ökörfejet rajzoltam a konyhánk falára. Anyám nagyon leszidott érte, de később áthívta a szomszédasszonyunkat, hogy megmutassa neki, mit műveltem, mintha csak dicsekedni akart volna. Úgy tűnik, már akkor felfogtam, hogy a művészi alkotás bennem gyökerezik, és azért jön létre, hogy másokat is megmozgasson.

Ez az emlék még arról vall, hogy nem tudatosan váltott ki hatást. Mi volt az első olyan alkalom, amikor az alkotásaival már szándékosan meg akarta mozgatni az embereket?

1982-ben volt az első önálló kiállításom egy újvidéki galériában, egy sétálóutcában. Teljesen nyilvánvaló volt számomra, hogy ha hatni szeretnék a járókelőkre, elsőként a galéria kirakatával kell megfognom őket. Biztos voltam benne, hogy egy meztelen lányt ábrázoló kép mellett nem fognak szó nélkül elmenni, valamit reagálni fognak rá. Ezáltal egy teljesen természetes mozgást kívántam manipulálni, akár csak néhány másodpercre is, de kizökkentettem őket a megszokott ritmusukból. Volt, aki csak a fejét fordította a kirakat felé, volt, aki megállt néhány másodpercre, már ezzel elértem, amit akartam.

Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)
Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)

Hivatalnokcsaládban nőtt fel, majd jogi tanulmányokat folytatott. Ezek a gyökerek hogyan hatottak a kreativitására?

A lakásom közelében található a Reviczky utca, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár mellett. Az utcát úgy 15 évvel ezelőtt újították fel, mindkét oldalán fákat ültettek. A Mikszáth Kálmán tér felől nézve jobb oldali fasort már reggel 10–11 óra körül éri a napfény, míg a bal oldali fasor ilyenkor még a könyvtár épületének árnyékában van. Az első pár évben a jobb oldali fasor szinte dupla olyan magasra nőtt, mint az árnyékban levő bal oldali. Az elmúlt pár évben viszont abból az indíttatásból, hogy minél több napfényhez jussanak, a bal oldali fasor fái is az égbe emelkedtek, és túlnőtték a jobb oldalon levő fákat. Nekem úgy tűnik, hogy a katonatiszti család, a klasszikus gimnázium, a jogi egyetem jó feltételek arra, hogy az ember a művészet felé induljon, amennyiben nagy a vágy benne erre.

A jelenkor Magyarországa jó terep egy szabad alkotóművész számára?

Erre kicsit bővebben szükséges válaszolnom. A Ruben Brandt, a gyűjtő című filmem miatt volt alkalmam elutazni néhány európai országba. Voltam az Egyesült Államokban is, de el kellett mennem Szlovéniába, Franciaországba, Dániába stb. Ha csak rajtam múlna, ezekre az utakra nem mennék el. Nagyon jól érzem magam a stúdiómban egy új filmen dolgozva vagy a Mária utcai lakásomban. A politikai manifesztumomat már 2006 novemberében kinyilatkoztattam a Das anatomische Theater – 20. századi szimultán játékok című kiállításommal a Škuc Galériában, Ljubljanában, illetve 2011 decembere és 2012 januárja között a Műcsarnokban.

Az alkotómunkám terepe továbbra is a vásznaim. Azokon vagyok formailag liberális, progresszív és forradalmi. Itt nincs önkorlátozás, szabadon és könyörtelenül fejezem ki gondolataimat a társadalomról, történelemről, egyházról, háborúról, szexről, agresszióról, erkölcsről, művészetről, uralkodókról. Alfred Hitchcockhoz hasonlóan én is félek a rendőrségtől, soha nem mennék utcai tüntetésekre, de a képeimen nagyon bátor vagyok.

Ennek alapján a művészete egyfajta menedék is.

A művészetem azért jön létre, mert az alkotásaim jelentik az igazi eseményeket számomra, ez az életem. Ha egy nap nem alkotok, úgy érzem, mintha nem történt volna velem semmi. A másik dolog, hogy nemcsak festő vagyok, hanem ember is. Pontosan tudom, mi zajlik a világban, de nem mindenben kívánok részt venni. A saját művészi formanyelvem segítségével mondom ki, mit gondolok. Például van egy olyan képem, amelyen a szegénység és a gazdagság ellentéte jelenik meg, maga az éhezés. Nekem ez esetben annak a megfogalmazása volt a legfontosabb, hogy a világon nincs elég élelem, de ábrázolom azt is, hogy ha éhezünk, a gondolatok, a vágyak csak másodlagosak. Ilyen módon reagálok a környezet folyamataira, ezzel tudom megmozgatni az embereket.

Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)
Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)

Kritikusok szerint az erőszaknak és a szexualitásnak a dominanciája határozza meg a műveit. Célja, hogy kialakítson magáról egyfajta képet, akár a provokáció eszközeivel?

A kritikusoknak igazuk van: nem olyan képeket festek, amelyek puszta díszítő tárgyai lehetnek egy szobának. A figuráim világa azonban nem provokáció, egyszerűen csak grafikailag egyedi világot tükröznek. Több fekete humor van bennük, mint erőszak. Megjelenik a szexualitás is, de az jelen van az ógörög vázákon és szobrokon is, sőt még korábbról is datálhatjuk a jelenlétét, akár a willendorfi Vénusztól.

Hogyan fogalmazná meg a művészet fő funkcióját?

Talán hogy a mindennapokat gazdagabbá tegye. A művészet olyan, mint egy szép tájkép vagy Beethoven szimfóniái, amelyekben a gazdagok és szegények egyaránt élvezetüket lelhetik.

Mivel adható át könnyebben egy üzenet: egy állóképpel, egy festménnyel vagy egy mozgóképpel, egy filmmel?

A legkönnyebben és leggyorsabban egy kis rajzzal tudok üzenni. A film esetében fontosabb volt számomra a figyelem és az érdeklődés fenntartása másfél órán keresztül, mintsem az, hogy üzenetet közvetítsek.

Ha most kellene egy kis rajzzal üzennie, mit fogalmazna meg?

Egy kisgyermekfigurát rajzolnék, szélesre tárt karokkal, mosollyal és nyitottsággal az arcán: Isten hozott, Olivér! (Nevet.) Gondoljunk bele, a régi időkben is apró, de közérthető és fontos gesztusokkal, például kézfogással kezdődött egy találkozó. Nem volt más eszköz, mégis sokat mondott. Van, amikor teljesen egyértelműek a gesztusok, és azokon keresztül a legkönnyebb üzenetet küldeni.

Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)
Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)

1995-ben készült el az első animációs filmje, az Ezüst Medve díjas My Baby Left Me, amely számomra egyértelműen a Ruben Brandt, a gyűjtő előképe.

Lehetne, de a Ruben Brandt karakterei jóval visszafogottabbak, szinte már „normálisak”.

Az utóbbi animációs filmjében a főhős neve Rubens és Rembrandt nevéből áll össze, emellett több alkotóművészeti utalást helyezett el valamilyen módon. Kik hatottak önre?

Az Altamira-barlang rajzaitól Michelangelo Buonarrotin át Pablo Picassóig sokan. Mindent magamba szívtam, és mindennek saját pecsétet, bélyeget igyekeztem adni.

Azt nyilatkozta korábban, hogy az animáció öt lábon áll: mese, grafikai világ, animáció, zene és hang. Milyen nehézségekkel találta szembe magát a filmkészítés kreatív folyamata során?

Az elejétől kezdve nagyon határozott vízióm volt arról, hogyan kell kinéznie ennek az alkotásnak. Egyszerűen csak meg kellett csinálni a csapattal, akiknek a javaslatára természetesen még változtattunk rajta. Számomra nem működik a mindenek felett álló forgatókönyv. Amikor elkészült az animatik, akkor derült ki, hogy mi nem stimmel a film ritmusában, mit kell kidobni, mit hozzáadni. Nagy szerencse, hogy tehetséges embereket tudtunk a film köré gyűjteni, ahogy az is, hogy a Magyar Nemzeti Filmalap megfinanszírozta. Nem volt semmi kétségem afelől, hogy sikerülni fog. Az említettek számomra nem jelentettek igazi nehézségeket, kollektív munka volt, tele kreativitással és jó hangulattal. E nélkül a jó hangulat nélkül képtelen lennék közösségben dolgozni.

Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)
Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)

A film egyetlen képkockája sem a véletlen eredménye, az elhelyezett utalások ugyanakkor nem feltétlenül a film megértését teszik könnyebbé, hanem az ön számára voltak fontosak. A film az eddigi életének egyfajta összegzése?

Igen, mindig is hangoztattam, hogy ennek a filmnek elsősorban nekem kell tetszenie. Kockáról kockára. Ezért tettem az első layerre a krimi történetet, a másodikra pedig a hommage remake-ket a neves festmények és filmek tiszteletére. Azt gondoltam, hogy egy olyan fiatal néző is élvezetét fogja lelni egy ilyen jellegű akcióthrillerben, aki nem halott még Kuroszaváról, Tarkovszkijról vagy Warholról. Azt is sokszor elmondtam a stáb előtt, hogy ha a film sikeres lesz, az közös siker lesz, amennyiben viszont nem, az az én hibám lesz.

Nem okozott belső feszültséget ez a kettősség?

Muszáj volt kompromisszumot kötni. A művészet és a szórakoztatóipar más-más dolog. Olyan filmet szerettem volna készíteni, ami nem unalmas. Én sem csak művész vagyok, hanem néző is, akinek tíz perc után eldől, hogy egy film érdekes-e, vagy sem. Andy Warholnak vannak olyan többórás filmalkotásai (például az 1964-ben készült 485 perces Empire című – a szerk.), amelyekkel ki akarta fejezni az idő múlását, de akármennyire is „izgalmasak”, kevés ember fogja végignézni őket.

Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)
Milorad Krstić (Fotó: Valuska Gábor)

Én már tudom, hogy lassan múlik az idő. És számomra, mint mondta Hitchcock, a film nem egy élet része, hanem egy torta része. Hiába tetszik nekem a grafikai világom a filmünkben, ha másnak nem érdekes az egész. Ebben a filmben nemcsak festő voltam, hanem rendező is. Megpróbáltam egy másfél órás tortaszeletet létrehozni. Éppen ezért számomra a grafikai világon kívül fontos volt az akció, a dráma, a hang, a kameramozgás és a vágás is. A Ruben Brandt nekem egy többlayeres torta, egy audiovizuális szimfónia.

A film főhőse kényszerből válik rablóvá, rémálmok gyötrik. Önre hogyan hatnak az álmai?

Viszonylag sűrűn vannak rémálmaim, de szerencsére napközben nem gyötörnek.

Inspirálják?

Az alkotásokban lennie kell drámának, mely olykor az álmokból ered. Például a Ruben Brandtban unalmas lenne, ha Mimi (a fim egyik szereplője – a szerk.) piros autójában két ember csak úgy beszélgetne; ha a néző viszont azt látja, hogy lassan távolodik a kamera, majd kiderül, hogy az autó egy szakadék szélén egyensúlyoz, az már drámai momentum. Minden mesét így kellene komponálni.

Művház

Öt bérletet kínál a Magyar Rádió Művészeti Együttesei az új évadra

Öt bérletet, közte újdonságként a Bartók Rádió-bérletet kínálja a Magyar Rádió Művészeti Együttesei (MRME) a 2024/2025-ös koncertévadra.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

A keddtől megvásárolható Vásáry-, Lehel-, Dohnányi- és Sapszon-bérlet mellett újdonság lesz a Bartók Rádió-bérlet

– mondta el Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója és a Bartók Rádió csatornaigazgatója az évadot bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián.

Közölte azt is:

új korszakba lép az MRME, hiszen az új évadot a tervek szerint már a VI. kerületi Jókai utcai próbateremben kezdik, amelynek munkálatai ütemterv szerint haladnak. A zenei bázist Dohnányi Ernőről fogják elnevezni.

Kitért arra is, hogy az Újévi Nyitány karmestere 2025-ben Héja Domonkos lesz.

Devich Márton köszönetét fejezte ki az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alapnak, hogy a próbaterem építkezését koordinálja, finanszírozza, valamint az MRME működéséhez, a művészi munkához is biztos anyagi hátteret nyújt. Kifejtette: a Jókai utcai próbateremben korszerű, minden szempontból kielégítő új hangversenystúdió épül, amely koncertek befogadására is alkalmas lesz. Az énekkarnak is lesz önálló próbaterme, amelyet kamarakoncertek előadására és felvételére is tudnak használni.

Szólt arról is, hogy a jövő évadban is évfordulót ünnepel az együttes, mivel a Dinyés Soma vezette gyermekkórust 70 éve alapította Csányi László és Botka Valéria.

Az MRME életében a kortárs zene kiemelkedő helyet foglal el – hangsúlyozta az igazgató, hozzátéve: ezért a Bartók Rádió-bérletet szimbolikusan is egy nagy kortárszenei koncerttel indítják a Pesti Vigadóban, amelyen három ősbemutató is elhangzik, Kecskés D. Balázs, Bánkövi Gyula és Kutrik Bence egy-egy műve.

Az ifjúsági koncertek közül felhívta a figyelmet Vivaldi A négy évszak című művére a Magyar Zene Házában, a Hajnaltól estig a Városligetben műsorra, valamint Beischer-Matyó Tamás idén nagy sikerrel bemutatott művének újbóli előadásaira a Müpában. A Müpa felkérésére vállalt fellépések között említette még a Budapesti Wagner-napokat és a Fischer Ádám tiszteletére rendezendő születésnapi koncertet.

Kutnyánszky Csaba rektorhelyettes az MRME és a Zeneakadémia közötti együttműködésről elmondta: az értékét az adja, hogy két nagy presztízsű intézmény között jön létre. Az együttműködés ékkövének nevezte az Újévi nyitányt, amelyen hagyományosan fellépnek a Zeneakadémia legtehetségesebb hallgatói is. A koncertet a Duna és a Bartók Rádió élőben közvetíti.

Riccardo Frizza vezető karmester az évadban egyebek mellett Verdi Requiemjét dirigálja. Elmondta, hogy Verdihez ezer szállal kötődik. Felhívta a figyelmet két hangversenyre, az egyiken Brahms, a másikon Gershwin-, Barber- és Dohnányi-műveket adnak elő. Olyan világsztárok érkeznek a zenekarhoz, mint Simon Trpceski és Jeneba Kanneh-Mason zongoraművész vagy Pretty Yende szoprán. Kitért arra is, hogy egy angliai és egy olaszországi turnén is részt vesznek az évadban.

Kovács János karmester három koncertet emelt ki: a zene világnapján Elgar és Holst műveit dirigálja a Müpában, Truls Mork csellóművész lesz a szólista, novemberben Vivaldit és Bachot adnak elő a Zeneakadémián Matthias Höfs trombitaművésszel, áprilisban pedig francia szerzők műveit a Müpában, azon a koncerten Emmanuel Pahud fuvolaművész lesz a sztárvendég.

Dinyés Soma a gyermekkórus programjai közt említette, hogy meghívást kaptak egy kínai nemzetközi kórusfesztiválra, ahol a Kodály-kultúrát és a magyar zenét népszerűsítik. Nagyszabású születésnapi koncertet adnak a La Maitrise de Radio France közreműködésével márciusban a Zeneakadémián, idén júliusban Kolonits Klára, jövőre pedig Cser Krisztián lép fel a kórussal.

Pad Zoltán vezető karnagy a vendégművészek között említette Peter Dijkstra holland karnagyot, aki októberi estjüket dirigálja. Az évad egyik különlegessége az a kóruskoncert a Mátyás-templomban, amely Bruckner a capella műveit állítja párhuzamba Palestrina kompozícióival, a Szilágyi Dezső téri templomban pedig Szabó Barna a Keresztút szélén című passiója szólal meg.

Vásáry Tamás elnök-karmester azokat a zeneakadémiai koncerteket emelte ki, amelyeknek egyik részét ő, a másikat pedig a fiatalabb karmesterek, Cser Ádám, Erdélyi Dániel, Hontvári Gábor, Dubóczky Gergely dirigálják.

Borítókép: Devich Márton, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek (MRME) ügyvezető igazgatója (b5) beszél az MRME következő évadát bemutató sajtótájékoztatón a Zeneakadémián 2024. március 26-án. Mellette Kovács János, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó karmestere (b), Riccardo Frizza, a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek vezető karmestere (b3), Dinyés Soma, a Magyar Rádió Gyermekkórusának vezető karnagya (b4), Kutnyánszky Csaba, a Zeneakadémia rektori feladatok ellátásával megbízott rektorhelyettese (j3), Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának karigazgatója (j2) és Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere

Tovább olvasom

Művház

Már várják a nevezéseket a 23. Lakiteleki Filmszemlére

Korkép, portré, krónika, valamint hungarikumok és helyi értékek témakörben szeptember végéig lehet jelentkezni a mustrára.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A Sára Sándor operatőr, filmrendező emlékére meghirdetett filmszemlét a lakiteleki Népfőiskola Alapítvány, a Hungarikum Bizottság, a Nemzeti Művelődési Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár Nonprofit Közhasznú Kft., valamint a Dunaversitas Egyesület november 13. és 15. között rendezi meg – mondta Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke, a Lakitelek Népfőiskola alapítója az MTI-nek.

A versenyre falvak, városok, iskolák televíziói, filmkészítő közösségek és magánszemélyek jelentkezését várják az ország határain túlról is. Nevezni lehet minden olyan, 2015 után egyénileg vagy csoportosan készített magyar nyelvű alkotással, amely a korábbi lakiteleki filmszemléken még nem szerepelt.

Minden filmről egy legfeljebb 500 karakter hosszú szöveges leírást is kérnek, amely az alkalomra készülő katalógusba is bekerül.

Ezúttal is meghirdetik a Most mutasd meg! pályázati kategóriát, amelyikre 18 év alatti fiatalok nevezhetnek a témakörben mobiltelefonnal készített, legfeljebb 3 perc hosszúságú rövidfilmjeikkel.

A benevezett alkotások közül előzsűri választja ki a szemlére bejutó filmeket. A döntésről a pályázókat október végéig elektronikus úton értesítik. A zsűri elnöke Buglya Sándor Balázs Béla-díjas filmrendező, producer, a társelnök pedig Sára Balázs Balázs Béla-díjas operatőr, filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Egyetem docense lesz. A legjobb alkotások díjazásban részesülnek.

Tovább olvasom

Művház

László Evelin Legényese nyerte A Dal 2024-et

László Evelin, a nép-, a rock- és a szimfonikus zene fúziójában előadott Legényes című dalával nyerte meg a közmédia idei könnyűzenei versenyét, Az Év Dala 2024 címet, és ezzel lehetőséget arra, hogy elkészítse lemezét a világ egyik legnevesebb stúdiójában – közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája az MTI-vel.

Közzétéve:

MTI/Bruzák Noémi

Véget ért az ország egyetlen dalválasztója, a döntő tíz dala szimfonikus változatban versengett Az Év Dala 2024 címért és a lemezkészítési lehetőségért a világhírű, berlini Hansa Studios-ban. A magyar zenék versenyében a Szandi, Németh Alajos Lojzi, Ferenczi György és Egri Péter alkotta zsűri pontszámai alapján a legjobb négy közé jutott: a Kiáltás a Roy Galeritől, a Nem lehetek más a Negáltól, a Legényes László Evelintől, valamint a Félszavak a Phoenix RT-től.

A döntés a közönség kezében volt, a nézők a legtöbb szavazattal a népzenei motívumokat felvillantó Legényest választották az év dalának. László Evelin intim üzenetet megfogalmazó dalát, annak zenéjét és szövegét a férje ihlette.

“Szerzeményem lényege önmagunk elfogadása. Gyermekkoromban sok nehéz időszakot éltem át és büszke vagyok arra, hogy fel tudtam állni ezekből. Remélem, akik hallgatják, erőt merítenek dalomból, és felismerik a bennük rejlő csodát” – fogalmazott a győztes.

A fináléba extra produkcióval tért vissza a tavalyi nyertes Titán. A szászrégeni zenekar előadásában dalválogatás hangzott el az együttes A szavakon túl című új albumáról, közte az előző évad győztes dalával, az Éjféli járattal.

Hazánk egyik legnagyobb televíziós zenei eseményén a legújabb magyar dalok mérettettek meg a heteken át tartó élő show-ban. Több száz pályaműből idén először kapott lehetőséget 60 dal a zsűri előtti bemutatkozásra az előválogatóban. Innen 40 produkció folytathatta a versenyt a fődíjért. A válogatóból továbbjutott 20 versenyzőre izgalmas kihívás várt: az elődöntőben az eredetitől eltérő műfajban, a magyar könnyűzene kiválóságainak segítségével átdolgozva mutatták be dalukat.

A döntőbe került produkciók a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kíséretében hangoztak el Balassa Krisztián karmester vezénylésével.

Borítókép: A győztes László Evelin A Dal 2024 televíziós show-műsor döntőjében a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) óbudai stúdiójában 2024. március 23-án

Tovább olvasom