Kövess minket!

Művház

Mácsai Pál: „Elkényeztetett a pályám”

Miért szeretik a nézők ma is, sok év után Mácsai Pált? Talán mert a szerepeiben megszólítja őket. Talán mert művész, a szó legtisztább értelmében, s ezzel együtt, ahogy mondja, szorongó, töprengő, önmagával feltétlenül elégedetlen ember is. Ami biztos, hogy generációjának egyik legkiválóbbja, aki igyekszik rombolni a róla kialakult illúziót. Az Alkotni születtünk interjúsorozat kilencedik része.

Vállaltan rémes interjúalany vagy. Ha jól értem, azért írod át a beszélgetéseid, mert akármennyire is hitelesen írja meg azokat egy riporter, a fejedben él egy kép az ideális Mácsai-interjúról, de talán magáról Mácsai Pálról is, és ennek csak akkor tudsz megfelelni, ha csalsz.

Okos kérdés, csak nem úgy van, ahogy mondod. Magamról nem ideális, hanem reális kép él bennem. Ideális képem a magyar nyelvről és az olvasóról van. A nyelvet tapasztalataim szerint az újságírók nem ismerik eléggé, és az esetek nagy részében felületességből, de főképp a bulvár iránti olthatatlan vonzódásból nem végzik el azt a munkát, hogy a fecsegő beszédet olvasásra való beszéddé transzformálják. A sajtó a közvetlenség fals illúziója miatt imádja, ha az ember szót ismétel, pongyolán fogalmaz. De írásban ez nem közvetlenség, hanem hanyagság. Ennél is fontosabb az olvasó és a riportalany tisztelete. Arra gondolok, hogy azt kell tudni átadni, amit a riportalany közöl, nem pedig pusztán a szavait. A beszéd egy része, és inkább a nagyobb része metakommunikáció: gesztusok, csendek, arckifejezések, csakis élőszóban érezhető rétegzettség. Amit kimondok, az csak a jéghegy csúcsa. Az interjú készítőjének ezeket a rejtekező rétegeket is érzékeltetni kellene. Ez munka, nehéz és komoly. Gondos szövegkezelés híján az olvasó csak a szavakat fogja érzékelni, a mondanivaló összetettségét, a beszélő személyiségét nem vagy alig.

A kérdésed második felére azt válaszolhatom, hogy cseppet sem csalok, soha nem jutna eszembe például tévé- vagy rádióinterjút utólag szerkeszteni. Mert ott az jelenik meg, amit mondok, nem pedig az, amit az újságíró ért belőle, vagy hallani akar. Ezért aztán a leírt interjúkat meg szoktam írni – valójában az újságírók helyett. Sajnálom, ha gőgösen hangzik, de ez van, ez az igazság. Egyébként magamat inkább deheroizálni szeretem az újságírói túlzásokkal szemben, nem pedig idealizálni.

Úgy érzed, túl sokan látnak túl fontosnak?

A nyilvánosság előtti megjelenéseim, a színházi és filmes munkáim, illetve az újságírók érdeklődése alulnézetből, kicsit szoborszerűen ábrázol. Ezt az illúziót igyekszem rombolni. Vagyis igen, csalok én, csak lefelé.

Laurence Olivier írja önéletrajzi könyvében: „Mert mi a színjátszás, ha nem hazugság, és mi a jó színjátszás, ha nem meggyőző hazugság?”

Nagyon sokféle színjátszás létezik, pont annyiféle, ahány színész. Laurence Olivier csodálatos, technikás színész, számtalan pillanatból állítja össze a szerepíveit, miközben folyamatosan átalakul. Peter Brook is ezt írja róla. A színjátszást egyáltalán nem tartom hazugságnak, az játék, mégpedig kölcsönös megegyezésen alapuló közös játék.

Darvas Iván mondta egyszer, hogy a színház az a hely, ahol játszani lehet, a szó legeredetibb, gyermeki értelmében. Büntetlenül játszani lehet olyan dolgokkal, amelyek abszolút komolyak.

Na ugye. Amikor a néző bejön a színházba, nem gondolja azt, hogy a színpadon a Hamletet alakító személy valóban egy dán királyfi, a közönség pontosan tudja, hogy a megformáló egy színművész, akit az Örkényben Polgár Csabának, a Vígszínházban pedig ifj. Vidnyánszky Attilának hívnak. Dehogy hazugság, frászt hazugság, játék! Az hazugság, ha egy gyerek kezében egy repülővel berreg? Cseppet sem. Ha egy felnőtt teszi, az csak annyiban más, hogy vagy bolond, vagy színész.

Érettségi ajándékként körbeutaztad Európát. Milyen hatással volt a tájakkal, a kultúrákkal való találkozás a művészetedre?

Hogy ez a művészetemre lett volna hatással, azt nem hiszem, engem mindenesetre alakított.

Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)
Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)

Magyarországon akkor úgynevezett szocializmus volt, ami egy megszálló hadsereg jelenlétére támaszkodó önkényuralmat jelentett, ilyen-olyan engedményekkel azért, hogy élhető hely legyen, a legvidámabb barakk. Ehhez képest tanulságos és felemelő volt működő demokráciákat látni. Másrészt ennél mélyebb jelenségeket is fel lehetett fedezni a magyarországi komp-országi létezésünk izgalmas voltáról, az eredetiségünkről, a nehézségeinkről, de az előnyös tulajdonságainkról is.

Tízéves lehettem, amikor a bajai világutazó Jelky Andrásról (18. századi kalandor, felfedező – a szerk.) olvastam egy regényes életrajzot, aki egyszer csak eljutott Bécsig, és azt látta, hogy valahol a távolban áll egy nagy jegenyefa. Amint közeledett, rájött, hogy az, amit jegenyének nézett, valójában a Szent István-székesegyház tornya. Leesett az álla a császárváros látványától, a szép házaktól, a közvilágítástól, a konflisoktól, az inasoktól, az üzletektől, a cégérektől, a sok selyemtől. Egy évvel később rokonlátogatásra vitt a nagymamám Bécsbe, én pedig azt mondtam magamnak, milyen érdekes, hogy kétszáz évvel ezelőtt Jelky András ugyanolyan messze volt az osztrák fővárostól, mint a hetvenes években mi. A CEU-ügy kapcsán anno olvastam, hogy a bécsi polgármester nagy megtiszteltetésnek érzi, hogy az egyetem őket választotta, egy fél margitszigetnyi parkot bocsát rendelkezésükre. Az ember rájön, hogy a mintázat nem változott. Azt gondolom, többet tudok a világról, mint azok, akik nem voltak olyan szerencsések, hogy fiatalon láthatták Európát.

Hogyan határoznád meg a kreativitás fogalmát?

Korábban össze nem függő dolgok, jelenségek összekapcsolása. Talán.

Milyen feladatot, problémát oldottál meg legutóbb kreatív eszközökkel?

A Pillantás a hídról című előadásunk díszletéhez tartozott hat amerikai típusú légkavarós csillár, és még egy fából készült szélharangot is felkötöztünk alájuk. Azt szerettem volna, hogy az előadás egy pillanatában maguktól elinduljanak a csillárok lapátjai, és zenéljenek a harangok. De a harangok nem szólaltak meg, mert a csillárok közepe alatt szélcsend van. Az világos volt, hogy az eszközt mozgatni kell, azt viszont még a műszakis kollégák sem tudták, hogy oldjuk meg. Mivel éppen rágógumiztam, azt mondtam, valaki adjon egy anyacsavart, mert ha felragasztom a rágómmal a lapátra, a ventilátor kibillen az egyensúlyából, és kóvályogni kezd. És valóban, a szélharang csörömpölt, mint az istennyila. Mire van szükség ahhoz, hogy egy ilyen megoldás megszülessen? Arra az emlékre, amikor bicikliztem gyerekkoromban, és sár tapadt a kerékre. Vagy amikor már idősebb koromban az autóm kormánya szitált, mert rosszul volt a kerék centrírozva… Meg arra, hogy a rágógumival lehet ragasztani. Így valahogy.

Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)
Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)

Mi a legkorábbi emléked a színházról?

Talán a János vitéz az Operaházban 1968–69 körül. (Elgondolkodik.) Nem. Az első emlékem a Bábszínház, ahol egy hatalmas bábkrokodil kiugrott a vízből, és észrevettem, hogy a kifröccsenő folyadék ráesik a színpadnyílás bársonyperemére, az meg beissza. Csodálkoztam, hogy minek víz a színpadra.

A színház, a szerepformálás divatfüggő?

Lényegi különbség nincs aközött, hogy koturnusban állsz, arcod előtt maszkkal, és görögül énekelsz, vagy úgynevezett realista módon játszol. Ami a külsőségeket, a színpadi közlés nyelvét illeti, természetesen másképpen játszunk, mint Molière vagy Shakespeare idején, de egy ötven évvel ezelőtti színházi előadás vagy filmalkotás is eltérő a ma megszokottól. Kivételt itt talán a humor, illetve néhány meghatározó alak jelent. Chaplin, Buster Keaton, Latabár Kálmán vagy az olyan nagyon nagy, eszköztelen realisták, mint Páger Antal vagy Jean Gabin. Ezek játéka nem öregszik. Színészként egy pálya alatt ritka a forradalmi változás, de a szerves, lassú alakulás természetes.

A színpadi színjátszás és a filmszínészet két különböző szakma. Melyek az azonos összetevők? Milyenek az arányok?

Ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor valaki két embernek játszik le egy dalt a gitárján egy szobában, illetve amikor ugyanez az ember áll egy stadionban elektromos gitárral, amelyet felhergelnek száz, toronyba állított hangszóróra. Ugyanaz a dal, a dallam, az akkordok, a koncentráció, mégis teljesen más a kettő. Ezek spontán működő dolgok. Egy civil ember is másképpen mondja a feleségének, hogy szereti, ha kettesben vannak, meghitt körülmények között, és másképpen, amikor a felesége éppen indul a vonattal, és utána kiabálja. Kétféle gesztusrendszer, de a tartalom, az üzenet ugyanaz.

Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)
Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)

Sosem mártóztál meg a média mélyebb bugyraiban, sőt, korábban azt is mondtad, a televíziók élen járnak az ízlésrombolásban, miközben nagy sikert értél el a Terápiában.

Nem magával a médiával van baj, hanem azzal, amire használjuk. Maradva a zenei példánál, ha nekem van egy hangszerem, azon tudok játszani Bachot, de igénytelen popot is. A Terápia igen magas színvonalú anyag, nagyon nagy szerencse volt megkapni, eljátszani azt a szerepet.

Hogyan jellemeznéd magad színészként?

Szorongó, töprengő, önmagammal feltétlenül elégedetlen vagyok.

Ez az állandó tökéletességre való törekvésedből ered?

Ez a fogalmazás nekem túl heroikus. Én csak nehezen vagyok elégedett.

Ezek szerint introvertált személyként űzöd az egyik legextrovertáltabb foglalkozást.

Így van.

Színpadon jobban funkcionálsz, mint magánemberként?

Nincs külön ember otthonra, egy másik pedig a színházba, nagyjából egyformán élem az életem a két színtéren. Mindkét helyen hagy maga után kivetni valót a működésem.

Hogyan jellemeznéd az általad vezetett színházat?

Óh! (Elgondolkodik.) Szeretem komolyan venni a dolgokat, a darabválasztástól a színjátszás módjának meghatározásán át a kárpit színének vagy a nézőtér székeinek kiválasztásáig. A jellemzést meghagyom másoknak.

Színészként mikor volt az utolsó válságos pillanatod?

Folyamatosan válságos pillanatokat élek át, és ebben semmi szellemeskedés nincs.

Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)
Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)

Legutóbb A hattyú című előadással voltam elégedetlen, lassúnak éreztem a tempóm, a reakcióidőm. Olyanra is emlékszem, amikor nem tudtam mit kezdeni magammal, ahol nehézséget okozott a játék, ilyen volt a Három nővérben Versinyin szerepe. Bár ezekre a válság szó erős, ezek csak akadások.

Könnyen be tudod azonosítani a hibát?

Ilyenkor próbálom magam megnyugtatni, és leválni mindarról, ami gátol. Amikor az ember negyven éve foglalkozik valamivel, többé-kevésbé tudja, hogy egy bizonyos dolgot hogy oldjon meg.

A színház nem egy állandó műfaj. A változásra való képességhez szükség van inspirációs forrásokra. Miből merítesz?

Mindenből. Mindabból, amit a világból látok, ami történik velem, ami érdekel, ami izgat. Minden hathat inspirálólag, az élet zajlik folyamatosan, az ébredéstől az elalvásig ingerek érnek. Csak nyitva kell lenni – ez egy feladat, lehet fejleszteni magunkat ebben.

Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)
Mácsai Pál (Fotó: Valuska Gábor)

Ha valaki a művészi pályát választja, fel kell készülnie a személyes áldozatokra. Milyen lemondással jár a hivatásod?

Művészként az ember nem űzné ezt a szakmát, ha nem akarná az áldozatot. Sporthasonlattal élve, ha egy úszó nem akarna nyerni, nem kelne fel minden hajnalban öt órakor, hogy fél hatkor már a vízben számolja a hosszokat, hogy negyed nyolcra már elsavasítsa az izmait, hanem otthon alukálna. Én semmiféle áldozatot nem hozok, áldozatról beszélni hablaty, önsajnáltatás, mese.

Hogy érzed, helyeden vagy? Ki tudsz teljesedni?

Nagyjából a helyemen vagyok. Elkényeztetett a pályám, egy olyan színházban lehetek vezető, amely nem is miattam, hanem a társulat okán jó.

Ahhoz, hogy színművészként jobb vagy gazdagabb pályát futhassak be, kiemelkedőbb művésznek kellene lennem, vagy hamarabb kellett volna legalább használható színésszé válnom, mert elég későn lettem az. A magánéletem szintén szerencsesorozat, amelyet időnként árkok szabdaltak keresztül, de kiét nem? Illetlennek érzem, amikor valaki jól érzi magát, mégis a negatív irányokba mutogat. Mint amikor Rothschild báró sétál aranyrúdjai között, és azon lamentál, mennyire szegény sorból jött… Kit érdekel? Még engem sem érdekelnek a saját szenvedéseim, a gödreim.

Művház

Kezdődik a Győrkőcfesztivál

Tíz helyszínen ezer program várja a gyermekeket a pénteken este kezdődő 15. Győrkőcfesztiválon, ahol Győr-Moson-Soproni megyeszékhely belvárosa vasárnap estig ismét játszótérré alakul – közölte a szervező Vaskakas Bábszínház az MTI-vel.

Közzétéve:

Borítókép: Mutatványosok a 12. Gyõrkõcfesztiválon Gyõrben 2019. július 7-én.Fotó: MTI/Krizsán Csaba

A nyitóceremóniát a Dunakapu téren tartják, 17 órától óriásjátékok, mesekoncert és utcabál várja a legkisebbeket. Megtartják a hagyományos kulcsátadó ceremóniát is, amelyen a gyermekek megkapják a hétvégére a város kulcsát Dézsi Csaba András polgármestertől.

Szombattól a Radó-szigeti medence színpadnál koncertek és előadások várják a kicsiket. A ligetben festmények elevenednek meg, meg lehet tanulni a tésztagyúrást, ki lehet próbálni a régészetet, valamint az óriásszínezőt, ahol a győri épületeket lehet kiszínezni.

A Radó-szigeten kap helyet a babakert is, ahol a legkisebbek a Gézengúz Alapítvány programjában érzékenyítő és mozgásfejlesztő játékokon vehetnek részt, a Vidám Kölykök Egyesület programján pedig játszhatnak, mozoghatnak és zenélhetnek.

A Meseváros is a Radó-szigeten lesz, ahol egyebek mellett családi filmszínházzal, verklis karaokéval, bábkészítéssel, légfocival, tekergőtekével, lóversenypályával és felhővadászattal várják a gyermekeket.

A vers-játszó-téren könyvet lehet készíteni, kortárs költők műveit újragondolni és találkozni mások mellett Tóth Krisztina író-költővel, Szegedi Katalin író-könyvillusztrátorral, valamint Varró Dániel költő-műfordítóval.  

A Radó-szigeten a Vénusz-szobornál magyar népi gyermekjátékhangszereket lehet készíteni, magyar népmesei elemeken alapuló meséket lehet majd hallgatni, ki lehet próbálni az ágyúval való célzást vagy a kulcsvadászatot is, emellett lesz többféle bábelőadás is.

A Vársétánynál berendezett Győrkőc Pihenőben színes napernyők és pikniktakarók alatt lehet majd pihenni vagy logikai készségfejlesztő játékokkal játszani.

A Rába kettős hídnál stratégiai táblás játékokat lehet kipróbálni, az óriás fotófalnál pedig állatidomárrá, tűzzsonglőrré vagy éppen balerinává lehet változni. A várágyúknál logikai kirakó játszóház lesz.

A Bécsi kapu téren a Gubányi István által az elmúlt hetven-nyolcvan évben gyűjtött régi játékokból tekinthető majd meg egy kiállítás, a Tudor Táblajáték Műhely jóvoltából pedig logikai és taktikai játékokkal lehet játszani.

A Kazinczy utcában kézműves vásárt tartanak, a Széchenyi tér pedig ismét vizes játszótérré alakul, ahol vizes játékokkal lehet játszani, emellett fel lehet venni egy tűzoltóruhát és meg lehet nézni belülről egy tűzoltóautót is.

A zárókoncertet vasárnap este hat órától a Bab Társulat és a Vaskakas Bábszínház tartja.

Tovább olvasom

Művház

Ilyen lesz a thaiföldi barlangi mentésről szóló hollywoodi film (videó)

A 2018-as thai mentőakcióról szól Ron Howard Thirteen Lives című filmje, amihez megérkezett az első trailer.

Közzétéve:

MTI/EPA/Rungrodzs Jongrit

A főszereplők Viggo Mortensen, Colin Farrell és Joel Edgerton.

A film felidézi azt, hogy 2018-ban egy ifjúsági focicsapat esett fogságba a heves esőzések okozta áradás miatt a thai Tham Laung-barlangban.

A fiúk edzőjükkel napokig élelem nélkül várták, hogy elérjék őket a mentők, miközben az oxigénjük is fogyott a szűk helyen, ahova az emelkedő víz elől húzódtak. A csapat megmentésére nemzetközi mentőcsapat állt össze, amelyben brit és ausztrál búvárok is részt vettek – idézi fel a történteket az Origo.

Borítókép: A sziklafúrás lehetőségeit vitatják meg szakemberek az esővízzel elárasztott Tham Luang barlangban rekedt tizenkét diák és edzője kimentésére végzett művelet közben az észak-thaiföldi Csiangraj tartományban fekvő Maeszaiban 2018. július 7-én

Tovább olvasom

Művház

Kikerült a HBO Max kínálatából A besúgó és az Aranyélet is

A szolgáltató ezt az HBO Max és a Discovery+ összeolvadásának előkészítésével magyarázta.

Közzétéve:

Borítókép: Az Aranyélet címû sorozat budapesti forgatása 2016. június 11-én. MTI Fotó: Kallos Bea

Szerda reggelre váratlanul eltűnt az HBO Max kínálatából A besúgó című, saját gyártású sorozat és több más tartalom is – erre a kreativ.hu egyik olvasója hívta fel a figyelmet.

A portál a történtek kapcsán kérdést tett fel a szolgáltatónak, amely egy rövid közleményt küldött válaszul a megkeresésre, melyből kiderült, hogy„az HBO Max és a Discovery+ összeolvadásának előkészítéseként zajlik a két platform elemzése és a végső szolgáltatás kialakítása. Ennek a folyamatnak a része, hogy egyes tartalmak lekerülnek a felületekről.”

 Erről a fúzióról azonban egyelőre még nem áll rendelkezésre több információ – derült ki a Mandiner.hu által szemlézett cikkből.

Több európai és régiós saját gyártás sem érhető el

A kreativ.hu arra is felhívta a figyelmet, hogy nemcsak A besúgó nem érhető el jelenleg a szolgáltatónál, hanem több,európai és régiós saját gyártás sem. Példaként hozták többek között még az Időbevándorlók két évadát (Beforeigners), az Apanapokat (Czech It Out), a Foodie Love-ot, az Árnyak 3. évadát (Umbre), a Szexi svédeket (Lust), az Eszméletet (Sleepers) és az Aranyélet 3. évadát.

A portál e döntés kapcsán megjegyezte, hogy „olyan sorozatról van szó, amelyeknek leszedése azért sem logikus, mert saját gyártású, friss, vagy frissebb évaddal rendelkező tartalmakról van szó”. Majd azzal folytatták, hogy ezeket a tartalmakat általában „a HBO Max és riválisai is kiemelten kezelnek”, hiszen ezek saját megrendeléseik, érdekükben áll a sikerük, nézettségük – tették hozzá.

Tovább olvasom