Kövess minket!

Művház

Lábady István: „Soha nem volt célom belesimulni a környezetembe”

Mindig fontos volt számára, hogy feszegesse a határokat. Legfőbb célja, hogy minden alkalommal, amikor kamerát vesz a kezébe, a tőle telhető legtöbbet hozza ki magából, még az alkalmazott munkáiban is törekszik a saját kritériumainak megfelelni. Nem provokál, a saját érdeklődését szeretné kielégíteni. Lábady István párhuzamos világokat teremt, és nem bánja, ha azok itthon kevésbé relevánsak.

Mekkora ellentmondás művészi szabadságról beszélni az alkalmazott fotográfiában?

Amikor az első megbízásokat kaptam a divat vagy reklám területén, rögtön olyan megoldásokat kerestem, amelyek rólam szóltak. Fontos volt, hogy mindenképpen belevigyem magam a munkákba, még ha az alkalmazott műfaj bizonyos keretek közé szorított is. Minden fotósorozatomban igyekeztem a saját gondolataim megfogalmazni a világról, átadni az érzéseim, megteremteni egy hangulatot, és ez nem változott azóta sem. Az elvárásoknak való megfelelés kevésbé érdekelt, még ha ez konfliktusokhoz is vezetett. Szeretem feszegetni a határokat, hogy az elvártakhoz képest valami izgalmasabbat alkothassak. Ezt azonban nem provokációnak szánom, pusztán a saját érdeklődésem szeretném kielégíteni. Az alkalmazott műfajban ez a legnagyobb kihívás, különösen a reklám területén.

Ha több fotós ugyanazt a dolgot örökíti meg, törvényszerűen más lesz minden kép. Milyen lesz a tied?

Jó esetben mindegyik megvalósítás tükrözi a készítőjének személyiségét, stílusát. Persze vannak trendek, amelyek mindannyiunkra hatnak, de voltaképpen akkor beszélünk egyéniségről, ha a megoldás valamiért más, mint a többi. Nehezen jellemzem a saját fotóimat. Azt mindenképpen mondhatom, hogy a letisztult képeket szeretem, van saját színvilágom, törekszem az eleganciára, és a divatfotós látásmódom átjárja a képeimet.

Lábady István: Vestmann szigetek, Izland, 2015 © Lábady István
Lábady István: Vestmann szigetek, Izland, 2015 © Lábady István

Az alkotásaidra azt szokták mondani, hogy erősen filmes vizualitással átitatottak.

Pannonhalmára jártam gimnáziumba. Akkoriban, a nyolcvanas évek végén teljesen más volt a világ, mint most, amikor minden hozzáférhető. Az iskola kötött rendjében hatalmas felüdülés volt az Ambrus atya által működtetett filmklub, amelynek lelkes látogatója voltam. Szerda esténként megszűnt számomra a világ, és elmerültem a filmtörténet legnagyobb alkotásaiban. Megismertem Fellinit, Antonionit, Bergmant, a francia új hullámot és Buñuelt. Óriási hatással voltak rám, azóta is leginkább filmekből inspirálódom. Az évek alatt megtekintett alkotások egészen biztosan lerakódtak bennem, és akár tudat alatt is hatnak a munkáimra. És bár otthonról vizualitást nemigen kaptam útravalóul, édesapámtól is megtanultam a filmek és az irodalom szeretetét. Jogász létére bizonyos értelemben művész volt, mert művészi fokon művelte és tanította a jogot, az igazságot és a szépet.

A diplomamunkád mozaikszerűen egymás mellé helyezett polaroid felvételekből állt, amely technikával akkor már egy ideje kísérleteztél. Polaroid képre dolgozni lehet művészet?

Persze, miért ne lehetne? Az egyetem vége felé kaptam a Polaroidtól rengeteg SX-70-es nyersanyagot, amivel rögtön kísérletezni kezdtem. Azonnal megfogott a különleges színvilága, a fényes felülete, a formátuma. Egy izgalmas világ tárult fel. Az azonnaliságnak is hihetetlen varázsa van, de nem misztifikálnám túl. A polaroid fotók ugyanattól lehetnek érdekesek, mint bármely más technikával készült kép: hogy maga a felvétel jó. A nyersanyag önmagában nem elég.

Lábady István: Enikő, InStyle magazin, 2017 © Lábady István
Lábady István: Enikő, InStyle magazin, 2017 © Lábady István

A te értelmezésedben a fotó az azonnaliságról vagy inkább az örökkévalóságról szól?

Érdekes kérdés. Egy jó fotóban, ami a pillanat tört része alatt készül, valahogy megjelenhet az örökkévalóság vagy annak egy szelete. Bár egy pillanatot örökít meg, mégis megvan a lehetősége, hogy valami örök érvényűt mutasson meg.

A közelmúltban kaptam egy rendkívül izgalmas felkérést. A Pannonhalmi Főapátság keresett meg, hogy szeretnék, ha lefotóznám Várszegi Asztrikot, a volt főapátot. A bencések a leköszönő elöljárójukat évszázadok óta egy olajfestménnyel tették hallhatatlanná, és a képeket a főmonostor hosszú folyosóin helyezték el. 2019-ben úgy döntöttek, hogy megtörik a hagyományt, és a fotográfiát választják a festménnyel szemben. Talán sikerült egy pillanat alatt örök érvényűt alkotni, de ha azt nem is, legalább az örökkévalóságnak dolgozhattam ebben az esetben.

Az editorial és a kommerciális fotó tekintetében itthon erősen behatároltak a lehetőségek. Ez mennyiben befolyásolja a művészeted kiteljesedését?

Ha arra gondolsz, hogy kevés magazin van, kevés megjelenési lehetőség, akkor igazad van. A reklámok csak nagyon ritkán jutnak el ez érdekes, izgalmas, újító színvonalig, a reklám legtöbbször beéri a promóciónívóval, a magazinok pedig finoman szólva is maximum a kommersz szintjéig jutnak el. Ennek egyik oka, hogy kicsi a piac, a másik, hogy a vizuális kultúra fejletlen itthon. Bár ez talán változik, reménykeltő, hogy a fiatal generáció már másként látja a dolgokat.

Az is igaz, hogy ma egy divatfotósnak kevés lehetősége van a magyar piacon. Amióta pedig a nyomtatott média haldoklik, még kevesebb. Korábban voltak kísérletek arra, hogy itthon is szülessen egy-egy világszínvonalú magazin. Az első talán a Taxi volt a kétezres évek elején, talán két lapszámot ért meg. Majd 2005 körül napvilágot látott a The Room magazin. Több mint tíz éven keresztül egy maroknyi csapat emberfeletti áldozatokkal tartotta életben. Megérte az áldozatuk, én pedig nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy a legtöbb lapszámban részt vehettem. De sajnos eljött az a pont, amikor már nem érte meg nekik több energiát beletenni. A megálmodói azóta külföldön dolgoznak sikert sikerre halmozva. Nálunk egy ilyen magazin volt, míg más országokban sok, számtalan lehetőséget adva művészi munkák megjelenésére.

Lábady István: Niki, The Room magazin, 2012 © Lábady István
Lábady István: Niki, The Room magazin, 2012 © Lábady István

Volt korábban egy pont a te életedben is, amikor felmerült benned, hogy külföldre mész. Közel egy évet töltöttél New Yorkban, ahol fotóasszisztensként dolgoztál.

Még 1996-ban, amikor az egyetem utolsó éveit kicsit állóvíznek éreztem, New Yorkba utaztam. Akkor dönthettem volna úgy, hogy ott próbálok szerencsét. Máshogy döntöttem, egy év után az akkori barátnőmmel, aki most a feleségem, hazajöttünk. Néha megkérdezik, hogy megbántam-e. A családom mindig fontosabb volt, mint a karrierem. Boldog vagyok a felségemmel és az öt gyermekemmel. Ha ott maradtam volna, most nem lennénk egy család. Azt bánnám igazán. Szerencsésnek gondolom magam. Azt csinálom, amit szeretek, és talán nem is olyan rosszul. Igyekszem hálás lenni mindenért, ami velem történik. Aztán persze néha elégedetlen és dühös vagyok, mert nincsenek lehetőségek, nincs vizuális kultúra. Itthon nem divat a jó ízlés. Zavar a hivalkodás, a harácsolás, a nívótlanság és a középszerűség. Aztán megint jön egy izgalmas projekt, és újra boldog vagyok.

Lábady István: Aeron 2019 A/W kampány © Lábady István
Lábady István: Aeron 2019 A/W kampány © Lábady István

A közelmúltban volt egy érdekes együttműködésed egy magyar márkával.

Az Áeron divatmárka, amellyel évek óta dolgozom, azzal az ötlettel keresett meg, hogy a karantén alatt, amikor megállt az élet, készítsek egy sorozatot otthon, a feleségemmel. A tavaszi–nyári kollekciójuk egy-két darabját elküldték nekünk, néhány kérdés kíséretében. Nagyon élvezetes, kreatív munka volt, amiből egy személyes hangulatú fotósorozat állt össze, amelyet a márka honlapján és Instagramján lehet látni. Ilyesmire gondolok akkor, amikor azt mondom, egy érdekes projekt boldoggá tesz.

Lábady István: Fruzsi, Aeron kollaboráció 2020 © Lábady István
Lábady István: Fruzsi, Aeron kollaboráció 2020 © Lábady István

Persze nem csak ilyen munkák vannak, és ezekben az esetekben próbálok kompromisszumokat kötni, de közben nem megalkudni. Sokat változtam az idők során, kevésbé vagyok már harcias és sarkos.

Továbbra sem vagyok viszont könnyű eset. A magazinos munkáimban sokszor túlzottan a saját elképzeléseimet képviselem. Van, aki szerint túlgondolom a dolgokat. Éppen mostanában mondta nekem egy sminkes, hogy egy másik fotósnak sokkal simulékonyabb a természete, ezért inkább vele dolgoznak. Soha nem volt célom belesimulni a környezetembe.

A reklámmunkáimban pedig talán azért szeretnek velem dolgozni, mert biztosak lehetnek benne, hogy rendben fognak menni a dolgok, precízen, pontosan, gyorsan és jó minőségben. Szeretem a nehéznek tűnő helyzeteket, örömet okoz megoldani valamit, ami kihívásokkal van tele.

Tegyük fel, hogy kapsz egy lehetőséget, mondjuk, készíthetsz egy sorozatot egy világsztárról. Mi történne másnap?

Vicces, hogy ezt kérdezed. 2015-ben pont ez történt velem. Az éppen Budapesten forgató Jeremy Ironsról készíthettem egy sorozatot. Az anyagot eredetileg a BMW magazinnak fotóztam, de később egy kép az orosz Esquire címlapjára került. De visszatérve a kérdésedre, sok mindentől függ, hogy mi következik egy ilyen lehetőség után. Nem mindegy, hogy melyik magazin adja a lehetőséget, és ki a világsztár. Mert ha egy ilyen képed megjelenik egy hazai magazinban, akkor alig fog történni valami, míg ha például az i-D teszi a címlapra, akkor megváltozik az életed.

Lábady István: Jeremy Irons, Esquire magazin címlap, 2015 © Lábady István
Lábady István: Jeremy Irons, Esquire magazin címlap, 2015 © Lábady István

A reklám- és divatvilág mindenhol ugyanarról szól: kit ismersz, téged ki ismer, kivel dolgoztál, kit fotóztál, és milyen imázst építettél fel. Alapfeltétel, hogy tehetségesnek kell lenned, de önmagában ez nem elég. Jelen kell lenni, és nyomulni kell, de szerencse nélkül még ez is kevés. Ha a tehetség, a nyomulás és a szerencse együtt van, akkor van esélyed. Ha csak az egyik is hiányzik, biztos lehetsz benne, hogy lesz valaki, akinek mind a három megvan. Ami különbség, hogy külföldön a tehetség a belépő, itthon viszont nem mindig feltétel. Ha azonban már eljutottál egy szintre, akkor az, hogy milyen mértékben fejlődsz, milyen sikereket érsz el, már attól függ, milyen lehetőségeket kapsz. Talán ez a szerencse része. De azért azt gondolom, hogy a tehetség hosszú távon sehol sem marad észrevétlen.

Milyen élmények és hatások befolyásolták a művészeted?

Szinte minden inspirál. Ha csak néhányat kellene kiragadni, nem érezném igaznak. A filmek, ahogyan korábban már említettem, nagyon hatnak rám. David Lynch jut elsőként eszembe, illetve Wong Kar-Wai (magyarosan Vong Kar-vaj – a szerk.) Szerelemre hangolva című drámája. Guy Bourdin, Helmut Newton, Glen Luchford és Juergen Teller fotói is beugranak. Valamint néhány éve egy új generáció határozza meg a divatfotó arculatát, nagyon izgalmasnak találom az általuk képviselt irányzatot, visszavisznek az utómunka előtti analóg időbe, amikor az első képeimet készítettem, amikor nem terhelődtek meg a képek a tökéletesség igényével.

Lábady István: Csepi, InStyle magazin, 2018 © Lábady István
Lábady István: Csepi, InStyle magazin, 2018 © Lábady István

A divatfotó puszta esztétizálás, vagy van benne valami más, képriport, fikció?

Úgy gondolom, nem biztos, hogy a hagyományos értelemben vett szép a legérdekesebb is.

Átalakul a szépség ideája. Ma a divatfotó egyre személyesebbé, intimebbé, néha bagatellé válik. Felértékelődik az őszinte és a tökéletlen. A fiktív világú, nagyszabású kulisszák közt megörökített, tablószerű, pátosszal átitatott képek kora eltűnőben van. Persze ennek az új esztétikának is megvannak a maga kliséi, de mégis egy friss áramlat a tökéletesre polírozott korábbi kampányfotók sorában.

Keverednek a műfajok, ma már egy riportfotó vagy egy őszinte portréfotó csodálatos divatfotóvá válhat. Mások a preferenciák a modell kiválasztáskor is, az egyediség, a karakter lényegesebb a hagyományos szépségnél. A mostani menő modelleken tükröződik a mai kor, annak szépségeivel és kihívásaival együtt. Persze a divatfotó profán célja továbbra is az értékesítés növelése, az eladás, de ezt ma őszinteséggel, törékenységgel, a valódi érzelmek előtérbe helyezésével lehet elérni.

Nagyjából tíz éve ebbe az irányba megy a divatvilág, még ha Magyarországon ezeket a folyamatokat kevéssé is lehet nyomon követni. Talán ha a magazinok még nyitottabbak lennének ezekre az irányokra, de a hazai reklám rozsdás gépezetét nem tudják letéríteni a jól megszokott útról.

Lábady István: Anna, InStyle magazin, 2018 © Lábady István
Lábady István: Anna, InStyle magazin, 2018 © Lábady István

A fotó elsősorban annak készítőjéről beszél, kevésbé arról, akit vagy amit ábrázol. Milyen mögöttes mondanivalóról vall egy napjainkban általad készített felvétel?

Igen, egy jó fotó tükrözi azt, hogy a készítője hogyan látja a világot, mit lát meg belőle, mit tart fontosnak belőle.

Van egy projekt a divat és reklám világán túl, amin időről időre dolgozom. Több mint tíz éve felkértek egy szellemileg sérült embereket bemutató fotósorozat elkészítésére, aminek külföldön sikere lett, így több megkeresés követte. Ennek kapcsán jutottam el Etiópiába, Sierra Leonéba, s fotózhattam Bukarestben a csatornákban lakó gyerekeket.

Nem vagyok se riport-, se szociofotós, más szemmel nézem a világot. Talán a divatfotós látásmódom miatt másak az ilyen területen készült anyagaim. Sok mindenben találok szépséget és reményt.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2020/3. számában jelent meg, amelynek lapozható és letölthető változata az alábbi linken érhető el: itt. A lapra itt fizethet elő.)

Művház

Oscar-jelölt és Arany Pálma-díjas filmek érkeznek a CineFestre

Az idei 17. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál kisjátékfilmes versenyprogramja talán minden eddiginél erősebbre sikerült a szervezők szerint.

Közzétéve:

Pixabay

A benevezett filmek közül az előzsűri 23 ország 38 alkotását válogatta be a versenyprogramba – számol be róla az Origo.

A kisjátékfilmes mezőnybe beválogatott filmeket fémjelzi, hogy bekerült a programba a 2021-es Oscar-jelölt Börtönlevelek (The Letter Room, rendezte Elvira Lind), a 2020-as Arany Pálma-díjas Félek, hogy elfeledem az arcod (I’m afraid to forget your face, rendezte Sameh Alaa), a 2020-ban Torontóban kisjátékfilmes fődíjas Dustin (rendezte Naila Guïguet) és az Annecy-i Nemzetközi Animációs Filmfesztivál díjazottja, a Nyugdíjasok (Ecore, rendezte Samuel Petthey és Silvain Monney) is.

Élőszereplős és animációs filmek, vidám és lélekemelő történetek, könnyed hangvételű és elgondolkodtató alkotások egyaránt megtalálhatóak az idei CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál kisjátékfilmes programjában, amiben – szokás szerint – Magyarországon először látható filmek versengenek egymással a közönség és a zsűri tetszéséért – közölték a szervezők.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Művház

A fertődi Esterházy-kastély új kiállításai

Hatalmas érdeklődés kísérte a fertődi Esterházy-kastély tegnap nyílt kiállításait az újonnan átadott nyugati kastélyszárnyban.

Közzétéve:

Az Arcok és tekintetek – Esterházy-képtár több mint ötven remekműve II. Miklós hercegnek állít emléket, akinek a világhírű közgyűjtemény, a Szépművészeti Múzeum alapjait köszönhetjük.

A képtár modernitás és tradíció egymást kiegészítő harmóniáját teremti meg – mondta el Egresitsné Firtl Katalin, az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője.

Egy olyan kiállítást láthat a nagyközönség egy csodálatos, merészen és nagyvonalúan újraértelmezett teremben, amely ilyen összetételben még soha nem volt látható. A képtárban kiállított festményekből 51 darab a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének része – írta a Magyar Nemzet.

A rekonstruált porcelános szobában a fertődi Esterházy műtárgy-gyűjteményből közel 400 porcelán – köztük igazán egyedi, ritka és értékes darabok – tekinthető meg.

A kastély most, több mint 1100 négyzetméteren megnyitott nyugati szárnya kortárs kiállításnak is helyt ad: az Idővonzatok – Modulated Time, Boldi és Incze Mózes alkotásainak közös kiállításával egyértelmű, hogy a hely alkalmas és méltó a kortárs művészet befogadására, annak üzenete közvetítésére, mert valódi értéket valódi értékhez társít – tette hozzá Egresitsné Firtl Katalin.

A nyugati szárny kiállításai a fertődi Esterházy-kastély nyitvatartási idejében látogathatók. 

Tovább olvasom

Művház

Bemutatták a Virtuózok V4+ nemzetközi zsűrijének tagjait

Bemutatták a Virtuózok V4+ komolyzenei tehetségkutató műsor nemzetközi zsűrijének tagjait csütörtökön Budapesten. A produkciót Magyarországon a Duna Televízió sugározza november 19. és december 17. között – hangzott el a műsor csütörtöki sajtótájékoztatóján.

Közzétéve:

Borítókép: Thomas Gottschalk, Stjepan Hauser, a zsûri tagja, Plácido Domingo, Kásler Miklós, Papp Dániel és Peller Mariann, a Virtuózok V4+ Horvátország címû produkció 2021-es évadáról tartott sajtótájékoztatón a közmédia óbudai székházában. MTI/Máthé Zoltán

Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója hangsúlyozta, hogy a közmédia részvétele a produkcióban egy misszió, hiszen mindig is közszolgálati feladat volt a komolyzene közvetítése a magyar nézők számára. A kultúra az egyik legfontosabb közvetítő nyelv, és értékteremtő eszköz.

Nemes szerep, hogy immár hetedik éve tűzzük képernyőre ezt a világszínvonalú produkciót. Ez a második évad, amely nemzetközi színtéren valósul meg, ezzel erősítve a kapcsolatot a résztvevő országok között. A magyar komolyzene és kultúra olyan érték, amely kultúrexportra érdemes. Így beteljesítjük kultúraközvetítő szerepünket.

2014-ben indult el a Virtuózok, az első magyar fejlesztésű komolyzenei tehetségkutató műsor, amelynek hetedik évada öt ország – a visegrádi négyek: Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia mellett idén Horvátország – részvételével valósul meg.

Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere hangsúlyozta: a versenysorozat “azon túlmenően, hogy a magyar lélek rezdüléseit felmutatja a világnak”, az egyik legfontosabb küldetést valósítja meg: a tehetségek felfedezését, felkarolását.

Nemzetközi összefogás eredményeként a zsűriben a résztvevő országok zenei szaktekintélyei ülnek. Miklósa Erika Kossuth-, Liszt Ferenc-, és Prima Primissima-díjas magyar koloratúrszoprán énekesnő, Alicja Wegorzewska lengyel operaénekes; Peter Valentovic szlovák karmester és Gabriela Bohácová cseh művészeti igazgató, valamint Petar Culic horvát gitárművész a nemzetközi elődöntők során és HAUSER horvát csellóművész a döntőben. Az egyszemélyes “szuperzsűri” Plácido Domingo operaénekes-karmester.

A műsorvezetők Ida Nowakowska lengyel színésznő és Thomas Gottschalk világhírű médiaszemélyiség lesznek.

Thomas Gottschalk szerint sokan különbséget tesznek a klasszikus zene és a szórakoztatás között, pedig nincs különbség, “mind a kettő csontig hatol és szenvedélyeket vált ki”. A műsorvezető szerint ilyen ez a tehetségkutató műsor is.

Plácido Domingo operaénekes arról beszélt, hogy már több éve összeköti az életét a Virtuózokkal, folyamatosan figyelemmel kísérve a zenei tehetségeket és a zenetanárokat is.

Az operaénekes úgy fogalmazott: nem számít a korosztály, mindenki, aki jelentkezik, egy kis gyémánt, amit lehet, hogy még kicsit csiszolni kell, de így is hatalmas kincs. Mint mondta, előfordul, hogy valaki kiesik a műsor során és nem jut tovább, de már a részvétel is fontos, a jelentkezők megmutatják magukat, felfigyelnek a tehetségükre és felkarolják őket.

A nemzetközi zsűri tagja, HAUSER horvát csellóművész kiemelte: a gyerekenek nagy szüksége van az ilyen tehetségkutató műsorokra. “A telefonokon keresztül csak az influenszereket látják, itt azonban valódi zenészekkel és értékekkel találkozhatnak” – tette hozzá.

“Szuper showt mindenki tud csinálni, de tehetséges gyerekeket csak fantasztikus tanárok tudnak nevelni” – fogalmazott Peller Mariann, a Virtuózok alapítója, aki a sajtótájékoztatón köszönetet mondott a gyerekeket felkészítő zenetanárok áldozatos munkájáért.

Mint felidézte, a Kis Virtuózok Alapítvánnyal 2015-ben létrehozták a Legjobb zenetanár díjat, amellyel azok előtt tisztelenek, akik kimagasló szakmai munkájukkal régóta segítik a magyar zenetanítást és a kis virtuózok szakmai felkészítését, mentorálását. Mint mondta, két tanárnak adták át az elismerést idén: 2020 legjobb zenetanára Balázs Piri Soma felkészítő tanára, Sóti Szobonya Emőke zongoratanárnő, a 2021-es díjazott pedig Gertler Teo felkészítő tanára Perényi Eszter hegedűművész lett.

Elmondta azt is, hogy a műsor készítői fontosnak tartják a példamutatást, így idén a Hajú-Bihar Megyei Élelmiszermentő Egyesülettel közösen az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem fontosságára hívják fel a figyelmet.

A nemzetközi sorozat 2021-ben a visegrádi négyek országai és Horvátország tehetségeit kutatja. A százezer eurós összdíjazású versenyen országonként egy győztest hirdetnek, emellett közönségdíjak és különdíjak is lesznek. A Virtuózok V4+ első évadát az egyes partnerországok közszolgálati televízióin keresztül több mint 6,8 millió néző követte és világszerte több mint 66 millió emberhez jutott el.

A műsort idén november 19. és december 17. között öt ország hét televíziós csatornáján sugározzák, 70 milliós tévés és online elérésre lehet számítani.

A Virtuózok V4+ 2021 műsor idén is az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával jöhet létre.

Tovább olvasom