Kövess minket!

Művház

Képekbe foglalt gondolatok

Miközben olvasta F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című regényét, már látta maga előtt megelevenedni a képeket. Gondolta, majd egyszer az élete során leforgatja a filmes adaptációt. Így kezdődött Tóth Barnabás és az Akik maradtak története. De miért kellett tíz évet várnia, hogy nagyjátékfilmet készítsen, hogyan közelített a színészeihez, és miért véli úgy, hogy az európai filmszakma az intellektuális kihívást és a provokációt keresi?

A Susotázs című kisjátékfilmed 2019-es Oscar-shortlisre jutását követően idén az Akik maradtak című nagyjátékfilmedet is beválogatták az Oscar-díj legjobb idegen nyelvű filmjeinek tízes listájára, de a legjobb ötbe már egyik sem került be. Milyen érzések kavarognak benned?

Sporthasonlattal élve: nem lettek dobogósak, de mindkettő döntőbe jutott. A Susotázs sikere bizonyos szempontból váratlanul ért, és bár az amerikaiak azt mondták, egy komédia mindig bekerül az első öt rövidfilm közé, akkor pedig a miénk volt az egyetlen ilyen műfajú film, kevésbé viselt meg, hogy végül nem jutott be, mint az Akik maradtak esetében. Idén ugyanis sok időt töltöttem Amerikában, kisebb megszakításokkal ugyan, de szeptember óta kint tartózkodtam, és olyannyira lelkesek voltunk a tengerentúli kampánycsapattal, hogy már az utolsó fázist terveztük, amikor bejelentették, hogy mely filmek képviselhetik országukat a legjobb öt között. Azt hiszem, elbizakodottak voltunk. Eltelt néhány hét, a gyászfolyamatban már túl vagyunk a tagadás és a hibáztatás fázisán, most jön az elfogadás időszaka. Egy hónap múlva nagyon büszke leszek, hogy a filmjeimmel kétszer egymás után sikerült bekerülni a világ filmgyártásának élvonalába.

Egy ilyen elismerés vagy egy külföldi fesztiváldíj alapvetően határozza meg a sikert.

Abszolút számszerűsíthető a különbség, ha két olyan filmet hasonlítunk össze, amely közül az egyik fesztiváldíjas, vagy beteszi a lábát az Oscar ajtaján, a másik pedig nem. Mielőtt kiderült volna, hogy Magyarország az Akik maradtakot nevezi a legjobb idegen nyelvű filmek Oscar-díjára, hat-nyolcezer mozinézővel számoltam, ami teljesen reális lett volna egy kis költségvetésű, sztár nélküli magyar filmnél. A nevezést követően harmincezerre nőtt ez a szám, és ha bejutott volna a legjobb ötbe, százezernél állt volna meg. A jelöltség és a díj között viszont jellemzően nincs nagy különbség sem piaci, sem PR-szempontból.

Tóth Barnabás (Fotó: Valuska Gábor)
Tóth Barnabás (Fotó: Valuska Gábor)

Milyen lelkiállapotban kezdtél neki a filmnek?

Érdekes módon, minden itt, a Kino Caféban kezdődött. Ide beszéltük meg az első találkozót Hajduk Karcsival, a film férfi főszereplőjével. Emlékszem, vagy egy órát vártunk egymásra, miközben mindketten pontosan érkeztünk, csak más-más helyre, ugyanis csupán annyit beszéltünk meg, hogy a Vígszínház melletti kávézóba megyünk, arra viszont nem számítottunk, hogy kettő is van egymás mellett… (Nevet.)

2009-ben készült el az első nagyjátékfilmem, a Rózsaszín sajt, amelynek rendezője, írója, főszereplője, sőt, még társproducere is voltam. Nagy ambíciókkal vágtam bele, a mai napig büszke vagyok rá, de szép számmal vannak benne tipikusan első filmes hibák is. A kritika fanyalgó volt, a szakma szinte elment mellette. Azóta tíz év telt el. Nagy esélyt kaptam, hogy újra nagyjátékfilmet forgathatok.

Rendkívül lelkes, felfokozott hangulatban láttam neki a munkának. A film kevés külső helyszínen forgott, kamara jellegű drámaisággal, filmes igényességgel. Mivel televíziós filmdrámának szántuk, nem is a Magyar Nemzeti Filmalap, hanem az NMHH Médiatanácsa támogatta a terv fejlesztését, illetve később a munkálatokat. A Filmalap a fesztiválokon való megjelenést és a külföldi forgalmazást segítette. Ebből adódón alacsony költségvetésből dolgoztunk, az már Mécs Mónika érdeme, hogy elsőrangú szakembergárdát verbuvált körém, a díszlet- és látványtervező Rajk Lászlótól az operatőr Marosi Gáborig, aki a forgatás megkezdése előtt egy héttel még Matt Damont filmezte a Margitszigeten. Ascher Irma casting directorral találtam két csodálatos főszereplőt, akiket legutóbb a magyar filmkritikusok választottak a legjobbaknak, és ha ez nem lenne elég, Szőke Abigél felkerült a tekintélyes Variety magazin tíz figyelemre méltó európai filmest bemutató idei listájára.

Mit gondolsz, mi volt az oka, hogy tíz éven keresztül egyetlen filmterved sem kapott támogatást a Nemzeti Filmalaptól?

Nem lobbiztam. Sok pályázatot adtam be, és nem értettem, miért nem érzi a döntőbizottság, hogy a közönség igényeit tartom szem előtt. Ebből a szempontból a könnyebb rendezők közé sorolom magam, az együttműködési készségemmel soha nem volt probléma. Talán most az Akik maradtak sikere meghozza a változást. Számos tervem van, köztük sok történelmi is: A funtineli boszorkány, a Virágos katona, A nyugati hadtest mind kiválóan adaptálható, világszínvonalú magyar irodalom, és Hofi Gézáról is szívesen forgatnék.

A szerelemtervem egy londoni magyar család története. Közéleti téma, finoman, humorosan megközelítve. Tartózkodom a direkt állásfoglalástól, sokkal jobb, ha az ember áttételesen mondja el a véleményét. Megosztott világban élünk, nem csak mi, magyarok. Azt gondolom, mindenkinek megvan a maga igazsága, nem akarok senkit elzárni azáltal, hogy direkt megfogalmazom a sajátom. Ez se nem politikai, se nem óvatossági, pusztán ízlésbeli kérdés.

Tóth Barnabás (Fotó: Valuska Gábor)
Tóth Barnabás (Fotó: Valuska Gábor)

Minden alkotásodnál van egy úgynevezett referenciafilm, amelyet elsősorban arra használsz, hogy általa megkönnyítsd az operatőrrel való kommunikációt.

Az Akik maradtak esetében a Fantomszál (2017-ben bemutatott amerikai dráma Paul Thomas Anderson rendezésében – szerk.) színei és fényei meghatározó inspirációul szolgáltak, ráadásul mindkét film 1948-ban játszódik. A forgatókönyv írása kapcsán pedig Szabó István Bizalom című filmdrámáját vagy a Léon, a profit (Luc Besson 1995-ös nagyjátékfilmje – a szerk.) említhetem.

Emlékszem, gyerekként Chaplin filmjeiért rajongtam, amelyeket édesapám VHS-kazettáin néztem, francia felirattal. Apámnak, aki a nyolcvanas évek közepén a Külkereskedelmi Főiskolán franciát és marketingkommunikációt tanított, nagy gyűjteménye volt nyugati reklámfilmekből. A rövidfilmes látásmódomra ezek is biztosan hatottak. Később a „csihi-puhi filmek” érdekeltek, mint például a Terminátor. Igazi filmbolond a Külkeren lettem, szó szerint a moziba menekültem a valóság számomra nem tetsző aspektusai elől, bármit megnéztem, ami éppen műsoron volt, de gyűjtöttem a filmes magazinokat is.

Mindig is azok a filmes alkotók mozgatták meg elsősorban a fantáziám, akiknek volt mondanivalójuk, stílusérzékük. Chaplin vagy Woody Allen ilyen. Az esztétikai megközelítés felé később fordultam, nagyjából tíz éve figyelem az amerikai filmeseket: David Finchert, Paul Thomas Andersont. A képi megfogalmazás, a vágás, az egységes nyelvezet, a filmek hangulata, fegyelmezettsége, mértani pontossága nagyon fontos számomra. A francia filmesekből ugyanígy merítek, például Mathieu Kassovitz vagy Bertrand Blier alkotásai folyamatos inspirációs forrásként szolgálnak.

Kiskorodtól jártál gyermekszínházakba, Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című filmjében debütáltál főszereplőként, amely alakításért a Magyar Filmszemle különdíját kaptad. Szinkronszínészként is aktív voltál. Mégsem vettek fel a Színművészetire, kétszeri próbálkozást követően sem.

A Vígben, a Pestiben és a Katonában is játszottam, amikor először felvételiztem, kis túlzással, a kollégáim döntöttek a sorsomról. Kicsi voltam, testileg, lelkileg éretlen, egy gyerek állt előttük, akivel nem tudtak mit kezdeni. Nem hibáztattam őket. Harmincéves korom körül kezdett benőni a fejem lágya. Az első kudarc emiatt nem viselt meg különösebben. Amikor két évre rá ismét megpróbáltam, már jobban készültem, „Víg színházas” osztály indult, és a színház szinte a második otthonom volt, 1985-ben kezdtem el ott játszani. És megint elutasítottak. Megrázott. Kicsit meg is sértődtem, de úgy voltam vele, hogy akkor elvégzem a Külkert. Mivel azonban a filmezés ott motoszkált a fejemben, beiratkoztam producer szakra. A főiskola vezetése azt kommunikálta, hogy társalkotókat képeznek, ez azonban később nem valósult meg, engem gyártásvezetőnek osztottak be, ami ugyan igen nagy lélekerőt kívánt, de én azt éreztem, hogy alkotni szeretnék. Felajánlották, hogy átvesznek rendező szakra, azzal a feltétellel, hogy befejezem a producer szakot is. Végül kettős diplomával végeztem.

Milyen típusú rendezővé váltál?

Igyekszem mindent előre kitalálni. Bár az Akik maradtak pont nem tűpontos tervek szerint készült, előfordult, hogy az operatőrrel a jelenet előtt határoztuk el, hogyan vesszük fel, és ez bizony több tapasztalatot, nagyobb bátorságot igényel, és persze nagy fokú bizalmat a stábtagoktól, ami szerencsére adott volt. Alfred Hitchcock és Stanley Kubrick voltak azok a filmrendezők, akik másodpercre pontosan tudták, mit szeretnének vászonra vinni, és ha szükséges volt, annyiszor vettek fel egy snittet, amennyiszer kellett, hogy a végeredmény a víziójukat tükrözze. Persze akad ellenpélda is. Jancsó Miklós, Federico Fellini vagy John Cassavetes jut eszembe, akik nem mindig tartották magukat a forgatókönyvhöz, ők bensőségesebb hangulatot igyekeztek megteremteni, kevés színésszel, megengedhették maguknak, hogy bármikor változtassanak, ha úgy érezték, valami érdekesebb és izgalmasabb születhet belőle.

Tóth Barnabás (Fotó: Valuska Gábor)
Tóth Barnabás (Fotó: Valuska Gábor)

Érzek némi ellentmondást a rendezői hitvallásod, illetve a Momentán Társulatban betöltött szereped között.

A Momentán Társulat egy baráti közösség tagjaiból szerveződött, alapító tag vagyok. Szlogenünk: „Mi sem tudjuk, mit teszünk öt perc múlva.” Idővel filmben is szeretnék egyre nagyobb teret adni a pillanat varázsának. Minden percben nyitottnak kell lenni az ötletekre, különösen filmben, ahol a külső tényezők folyamatosan változnak. Erre is jó az improvizáció. A film is hat azonban a színházra, van például egy Rendezők Viadala című estünk, amely egy improvizált stílusjáték filmes műfajokkal, illetve a közönség bevonásával. Az előbb említett precizitás és az improvizáció, mint színházi forma, tehát hatnak egymásra.

„…inkább provokálni kell őket, mint instruálni. Inkább színész legyen, mint értő ember. Hiszen ha túl sokat ért, akkor már ő is rendezővé válik” – mondja a színészekről Michelangelo Antonioni. Mi volt a te célod a színészekkel?

Nem értek egyet a kijelentéssel. Szerintem a teljes bizalom, az információk maradéktalan megosztása, vagyis a partnerség viheti előre a produkciót, amelyben igen előkelő helyet foglal el a színész, aki a legkiszolgáltatottabb személy a forgatáson, ráadásul ő az egyetlen, aki szó szerint az arcával, azaz a lelkével járul a filmhez, ezért képes vagyok bármelyik stábtag fölé helyezni. Provokálással persze gyönyörű képeket lehet készíteni, magam is sok síró gyereket láttam, akiket előtte halálra szekált a rendezője, embertelen módszerekkel. A legtöbb színész gyerek, a szó legnemesebb értelmében, őket provokálni, bántani felelőtlenség, nagy fokú tiszteletlenség.

Megjegyzem, amikor Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című drámája Genfben szerepelt, találkoztam Antonionival, ő volt a filmfesztivál egyik díszvendége. Ekkoriban mutatták be a Wim Wendersszel közösen rendezett mozijukat, a Túl a felhőkön címűt. Nem zajlott ugyan mély beszélgetés közöttünk, nagyon beteg volt már, de mégiscsak az egyetemes filmtörténet egyik legismertebb alkotása fűződik a nevéhez, a Nagyítás, amit nagyon szeretek.

Makk Károly szerint ha a film művészet, akkor elsődleges célja a hatáskeltés. Milyen hatás kiváltására törekedtél?

Makk Károly azon túl, hogy kimagasló filmes életművet hagyott hátra, elegáns, nagyvonalú ember volt, tanárként is sokat adott a hallgatóinak.

A nézők nagy része érzelmi kapcsolatot keres a filmmel, én is. Sírni, nevetni, megijedni szeretnénk. Ezzel ellentétben az európai filmszakma, köztük a kritikusok mintha inkább az intellektuális kihívást keresnék, a provokációt.

Nekem is vannak nagy kedvenceim, akik a történeteikkel inkább bosszantani akarnak, mint például Michael Haneke, aki egy jéghidegfejű, precíz sebész. Vagy ott van Tarr Béla és az erős víziói, amelyektől szenvedsz, de csak nehezen érted meg a mondanivalót. Neki mint alkotónak a nyomor a létállapota. És az élethez sokaknak ez a kapcsolódási pontjuk. Egy bizonyos szintig szükség van azokra az alkotókra, akiknek a látomásai előregörgetik a filmművészetet, de arányában szerintem még mindig túl sokan vannak az olyan rendezőkhöz képest, akik az egyszerűbb embereknek készítik a filmjeiket.

Tóth Barnabás (Fotó: Valuska Gábor)
Tóth Barnabás (Fotó: Valuska Gábor)

Az Akik maradtak forgatókönyvének első fele szinte leköveti F. Várkonyi Zsuzsa Férfiidők lányregénye című könyvét, amely a film alapjául szolgált, a második felében viszont eltávolodtatok az eredeti cselekménytől, pedig azt mondod, nagyon filmesnek találtad, ezért is tetszett meg.

Vannak olyan magyar regények, amelyek nehezen megfilmesíthetők, ilyen például az Iskola a határon (Ottlik Géza műve – a szerk.), ami bár a legjobb magyar regények egyike, a filozófiáját, a nyelvezetét egyszerűen nem lehet filmre adaptálni. Több nagy rendezőnknek tört bele a bicskája. Sokáig ezt gondoltam A feleségem történetéről is, nagyon drukkolok Enyedi Ildikónak, hogy sikerüljön Füst Milán páratlan regényét jól vászonra vinnie. Vagy említhetem a Sorstalanságot is, amely mint könyv kiemelkedő, Koltai Lajos filmjét viszont sok szempontból kudarcnak érzem.

Miközben olvastam F. Várkonyi Zsuzsa írását, láttam magam előtt megelevenedni a képeket. Ez a regény alkalmas volt arra, hogy képekbe foglaljam a gondolatokat, mert nagyon helyzetközpontú, két erős karakteren alapszik, remek dialógusokkal. Fantasztikus stílusa van a szerzőnek, hihetetlen pontossággal helyezkedett bele egy depressziós középkorú férfi és egy mindenféle bajjal küzdő kamaszlány élethelyzetébe. Az ok, amiért elakadtunk, az volt, hogy a film nem teheti meg, hogy a két főszereplőről elvonja a figyelmet, mint ahogy ez történik a könyvben. Muhi Klárával ezért szükségét éreztük, hogy bizonyos üres helyekre téglákat helyezzünk be, hogy aztán levakolhassuk az egész falat. A történet végéről például hiányzott a filmes drámaiság, igyekeztem tehát kifejezni a férfi főszereplő érzelmeinek komplexitását, hisz ekkor már nem egy kislánnyal, hanem egy huszonéves nővel találja magát szembe.

Ha ki kellene választanod egy olyan képsort a filmből, amelyet szeretnél, ha a néző hazavinne a moziból, melyik lenne az?

Soha nem tették még fel ezt a kérdést nekem. El kell gondolkodnom. Nem vagyok biztos abban, hogy jó, ha van egy emblematikus jelenet egy filmben. Szeretem a végét, amikor a két főszereplő utoljára találkozik, és hosszan, mélyen egymásra néznek, majd egy játékos dialógus erejéig visszahozzák a film elejét: „– Most is hazudsz? – Mindig.” Alighanem a nézőkre kell bíznom, milyen képet visznek magukkal…

Művház

Tucatnyi új magyar játékfilmet vetítenek az erdélyi Filmtettfeszten

Közöttük több erdélyi vonatkozású alkotás is szerepel.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A két hét múlva rajtoló 21. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle október 6. és 10. között zajlik, kivételt képez Temesvár, ahol október 15-én és 16-án lesznek a vetítések.

A szervezők kiemelték az erdélyi vonatkozású alkotások közül a nyitófilmet, a Lőrincz Nándor és Nagy Bálint által rendezett Legjobb tudomásom szerint című párkapcsolati drámát, amelynek két főszerepét Hámori Gabriella és a marosvásárhelyi Bodolai Balázs alakítja. Utóbbi felbukkan Krasznahorkai Balázs Hasadék című, a Máramarosi-havasokban forgatott filmjében is, amelynek főszerepét a kolozsvári Molnár Levente játssza. Rajta kívül több erdélyi kollégája, köztük a csíkszentmiklósi születésű Orbán Levente is látható a filmben.

Több helyszínen vetítik Felméri Cecília kolozsvári rendező első egész estés alkotását, a Spirált, valamint Hajdu Szabolcs részben erdélyi helyszíneken forgatott filmantológiáját, a Békeidőt. A válogatásba két dokumentumfilm is került: a kolozsvári Maksay Ágnes rendezte Lángolj és világíts!, valamint Nagy Viktor Oszkár csángó témájú portréfilmje, a Tündérország – Ferenc útja.

Kevesebb mint 3 hónappal a cannes-i bemutató után a kolozsvári és a csíkszeredai nézőkhöz is eljut Enyedi Ildikó legújabb filmje, A feleségem története, Füst Milán több mint 20 nyelvre lefordított és irodalmi Nobel-díjra felterjesztett regényének mozgóképes adaptációja. A magyar-német-olasz koprodukcióban francia részvétellel készült alkotást román felirattal és magyar szinkronnal nézheti meg az erdélyi közönség.

A filmszemle műsorát a műfaji sokszínűség jellemzi. A közönség megtekintheti a Szabó István által rendezett Zárójelentést, a Magyarország idei Oscar-díjra javasolt filmjét, a Horvát Lili rendezte Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmdrámát, a Nagy Dénes által jegyzett Természetes fény történelmi filmet, a Bergendy Péter által jegyzett Post Mortemet, Badits Ákos Űrpiknikjét, valamint több romantikus vígjátékot, így Lakos Nóra Hab, Varsics Péter Így vagy tökéletes, Orosz Dénes Seveled, Nagy Viktor Oszkár Becsúszó szerelem című alkotását.

A programot két órányi, nemzetközi fesztiválokon díjazott magyar rövidfilm, legendás filmklasszikus és gyerekvetítések egészítik ki.

A dokumentumfilmes műsort a Filmgalopp nevű versenyszekció is erősíti, az idén hét erdélyi dokumentumfilm méretik meg benne.

A Filmtettfeszt központi helyszíne Kolozsvár, a további helyszínek között van Arad, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Kovászna, Marosvásárhely, Nagyszalonta, Nagyszeben, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szamosújvár, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely és Temesvár.

Tovább olvasom

Művház

Herczeg Ferenc-szobrot avattak a Nemzeti Színházban

– Legfőbb életcélja az volt, hogy a magyar nemzetet művelje, segítse hazája felemelkedését, ápolja és gyarapítsa páratlan kultúráját – hangsúlyozta az emberi erőforrások minisztere az ünnepségen.

Közzétéve:

Borítókép: Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (j) és Takaró Mihály irodalomtörténész leleplezi Herczeg Ferenc író szobrát a Nemzeti Színházban, fotó: MTI/Kovács Tamás

Mellszobrot állítottak Herczeg Ferencnek (1863-1954) a magyar dráma napján, kedden a Nemzeti Színház épületében. A két világháború közötti korszak legnépszerűbb íróját megörökítő művet Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Takaró Mihály, a Herczeg Ferenc Társaság elnöke leplezte le.

“Bár német származású volt, szívében és lelkében is teljesen magyarrá lett. A két világháború között Magyarország legismertebb, legnagyobb hatású írója volt. Műveinek legfőbb témája a Kárpát-medencei, ezer évre visszanyúló magyar múlt és hagyományok, a keresztény hit” – mondta Kásler Miklós az ünnepségen.

A miniszter hangsúlyozta:

Herczeg Ferenc legfőbb életcélja az volt, hogy a magyar nemzetet művelje, segítse hazája felemelkedését, ápolja és gyarapítsa páratlan kultúráját.

“Pontosan látta a trianoni békediktátum történelmi következményeit, társadalmi hatásait, és arra törekedett, hogy erősítse és meghatározza a jövő számára a magyar identitást, az összetartozás gondolatát. Tette mindezt könyvei hasábjain, cikkeiben és a korszak meghatározó közszereplőjeként, írófejedelemként, a Petőfi Társaság elnökeként, a Magyar Tudományos Akadémia társelnökeként is. Tehetségét a Kárpát-medence és egész Európa csodálta” – jegyezte meg Kásler Miklós.

Herczeg Ferenc író újonnan felavatott szobra, Törley Mária szobrászművész alkotása a Nemzeti Színházban. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Beszélt arról, hogy Herczeg Ferenc íróként, illetve a Magyar Revíziós Liga vezetőjeként egyaránt a trianoni békediktátum igazságtalanságára hívta fel a figyelmet. Kitért arra, hogy a kommunista diktatúra nemcsak ignorálta őt, hanem el is akarta feledtetni műveit, a rendszer bukásával azonban ismét kiadták műveit,

“mondanivalója ma is aktuális és figyelemreméltó, a nevét viselő díj Magyarországon az egyik legnagyobb irodalmi elismerés”.

Takaró Mihály irodalomtörténész azt mondta, Herczeg Ferenc életművét három fogalom jellemezte: az értékelvűség, a tisztánlátás és az elfogulatlanság. Felsorolta, hogy Bizánc című történelmi drámája (1904), majd Kék róka című polgári vígjátéka (1914) Rómától Moszkváig ismertté tette a nevét. Nem sokkal később – mint mellszobrán a felirat is rögzíti – ő lett az első, irodalmi Nobel-díjra jelölt magyar író, mégpedig egymás utáni három évben (1925-1927) Az élet kapuja című kisregényéért.

A Herczeg Ferenc Társaság elnöke felidézte, hogy az író méltatói közé tartozott mások mellett a nyugatos Schöpflin Aladár vagy Kosztolányi Dezső. Hozzáfűzte: a második világháborút követően, a Révai-korszakban sok más alkotóval együtt kisöpörték az irodalmi kánonból.

“A 20. század legnagyobb száműzött írója tér most vissza közénk, hetvenéves szellemi száműzetéséből. E szobor most méltó helyre került, s vele Herczeg Ferenc is megkapja a kései elégtételt, ismét elfoglalja helyét a magyar irodalom óriásai között”

– fogalmazott Takaró Mihály.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója kiemelte, hogy Herczeg Ferenc él, létezik a magyar színházak repertoárjában, “bármit próbáltak is meg vele elkövetni, jelen volt és marad”.

Herczeg Ferenc mellszobrát, amelyet a Herczeg Ferenc Társaság és az Emmi állított, Törley Mária szobrászművész készítette. Az alkotó korábbi, Herczeg Ferencet ábrázoló szobrát 2013-ban avatták fel Badacsonytördemicen.

Tovább olvasom

Művház

Kálomista Gábor: Karácsonyék ideológiai okokból akadályozzák az Elk*rtuk forgalmazását

A producer politikai ellencsapásnak tartja, hogy az Elk*rtuk című filmjét kevés moziban vetítik a premier hetében. Az Indexnek adott interjújában arról beszélt, hogy a Budapest Filmet Gyurcsány Ferenc irányítja.

Közzétéve:

Megafilm

Kálomista Gábor szerint politikai okokból akadályozzák meg az Elk*rtuk forgalmazását, mert a Budapest Filmhez tartozó hat moziból a Corvin egyetlen termében adnak egy délutáni előadást a premier hetében (a film október 21-én debütál), a Cinema City pedig még nem is válaszolt a megkeresésükre – írja a Magyar Nemzet az Indexre hivatkozva.

Ez a film tele van kiváló alkotókkal, nagyon jól néz ki, történelmi témát dolgoz fel – DK-s politikusok mondogatják előszeretettel, hogy hagyjuk, mert ez már történelem –, bemennek az emberek, és a pénztárnál kérdezik, hogy mikortól vetítik. Hatalmas marketingje van, és nem vetítik

– mondta az Indexnek adott interjújában Kálomista Gábor, aki szerint a forgalmazási tárgyalások egyáltalán nem haladnak.

A producer szerint eddig a színészeit gyalázták, a kollégáit fenyegették, a forgatási helyszíneken is keresztbe tettek nekik, ahol csak lehetett. Ám mivel rájöttek, hogy nem tudják megállítani a forgatást, a baloldali körök most úgy döntöttek, hogy egyszerűen nem engedik be a filmet a mozikba, és mivel a főváros tulajdonában van a Budapest Film, ezt el is tudják érni.

Kálomista Gábor szerint a baloldali városvezetés cenzort játszik és visszaél a hatalmával. Arra a kérdésre, hogy kinek a befolyását látja abban, hogy a Budapest Film napi egy délutánt adott az Elk*rtuknak, a producer karakánul kijelentette, hogy Gyurcsány Ferencét.

Kálomista hozzátette: nem hiszi, hogy bárki felhatalmazta Karácsonyt Gergely arra, hogy ideológiai alapon kitiltson a fővárosból egy magyar filmet, amit nagyon sok budapesti meg szeretne nézni.

A borítóképen részlet az Elk*rtuk című filmből. Forrás: Megafilm Kft.

Tovább olvasom