Kövess minket!

Művház

Hajnalcsillag

Milánovics Danica író, nyugdíjas gyermek- és családgondozó. A Fészek Gyermekvédő Egyesület tiszteletbeli elnöke és aktív tagja. Szeret barátkozni és szeret utazni. Összebarátkozott Faludy Györggyel is, akinek az utolsó évéről könyvet írt. Végigjárta az El Caminót, Európa és a világ egyik leghíresebb zarándokútját, a Szent Jakab zarándoklatot is, ahol új barátságokat kötött. Sárközi Lászlónak, a Fedél Nélkül szerzőjének interjúja.

A Danica név nem éppen egy szokványos magyar név. Honnan ered?

A családom Szerbiából származik. Édesapám a Danica nevet adta nekem. Ezt többféleképpen lehet értelmezni – Holdacskának, Napocskának, Csillagocskának is. A Szerbiában élő rokonaim és az édesapám azt mondták, azt jelenti, hogy Esthajnalcsillag, Hajnalcsillag. És emiatt lett Hajni lányom is Hajnalka.

Danica könyvei

Kérlek, mesélj néhány korábbi könyvedről!

Az írásaim túlnyomó része még kéziratként a szekrények mélyén lapul. Olyan gondolatokat, embereket és érzéseket, amikről azt, gondolom, mások talán nem írnak. “Amit nem írnak meg, olyan mintha meg sem történt volna.” Ez az Oscar Wilde idézet a fő inspirálóm. Mert ezt ugyanígy gondolom.

A Te vagy az hajnalcsillag című könyvem életrajzi könyv, illetve önéletrajzi könyv, az eredeti címe az volt: Ősök és utódok között. Dédpapám testvére megírta az előző száz év történetét, én próbálkoztam az 1914 és 2014 közötti éveit bemutatni a családomnak, elsősorban saját élmények alapján. Mint minden könyvem ez is dokumentumregény. Hat évig íródott.

A Majomfalvi kalandokban unokáimnak írtam 30 történetet a Karibi szigeteken eltöltött időről – meseszerű igaz történetekkel próbálkoztam.

Nemrégiben született meg a Fészekmesék című kis kötetem, a Fészek Gyermekvédő Egyesület 25. évfordulójára, ami inkább összeállítás, mint saját szerzemény.

Egyáltalán nem a mának és nem is elsősorban a mai olvasóközönségnek próbálok írni. Persze örülök, ha írásaimmal ma is segítséget, élményt és tudást tudok nyújtani sokaknak, de a fő célom a dokumentálás. Az írás a szenvedélyem. Azért élek, hogy írjak. És azért írok, hogy éljek.

Faludy György bűvöletében

Faludy Györggyel nagyon jó barátságba keveredtél. Hogyan ismerkedtél meg a műveivel?

Véleményem szerint Faludy a XX. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb magyar költője, amihez nem csak a kivételesen nagy tehetsége, hanem a magas kor elérése is hozzájárult. Faludy György írásait szerettem, a költő munkásságát nagyra értékeltem és értékelem. Jólesett, hogy a költő a Pokolbéli víg napjaim után című kötetében úgy emlékszik vissza rám, mint sziporkázó jó barátra.

Az első kötetet Faludy György utolsó éve címmel azért írtam meg, mert nagyon megragadtak bennem Csomós Róbert szavai: „…mert Faludyról minden kis morzsát meg kell őrizni az utókornak…” és azt is szerettem volna, hogy Faludy könyvei ott legyenek majd a halála utáni évben is a Könyvhéten, ha ő már nem is lehet ott, de róla a könyv igen. Olyan érzésem volt, hogy örülne neki, hogy ő is ezt szeretné.

Egész életemben voltak példaképeim. Volt egy időszakom, amikor nagyon sok Faludyt olvastam. Akkoriban még csak szamizdat kiadásban lehetett hozzájutni. Egy barátom hozta nekem. Oda voltam a verseiért.

Miért gondoltad azt, hogy könyvet kell írnod Faludy Györgyről?

Nagyon szomorú voltam, amikor meghalt. És tudtam, hogy neki is fontos, hogy ott legyen a köztudatban, ezért ez nekem is fontossá vált. A másik okom az volt, hogy a közvetlen családján, és a legközelebbi barátain kívül nem sokan ismerték úgy Faludyt, az embert, mint amennyire én ebből a korszakából megismerhettem. Csak arról tudok írni, amit szeretek, ami fontos, és Faludy Györgyöt nagyon szerettem, nagyon fontos volt nekem, minden könyvét elolvastam. Azt gondolom, hogy valóságosan olyan életet élt, amilyet megírt, nem szépítette, nem színezte.

Gyermekvédelem, és a Fészek Egyesület létrejötte

A család és gyermekvédelem a hivatásom. Már nagyon korán tudtam, hogy gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Ferge Zsuzsától tanultam a szociális munkát az egyetemen, és erre nagyon büszke vagyok.

Jó főnökeim és kollégáim voltak, viszont a gyermekvédelem borzalmas állapotban volt. Nem mindig a gyermekek érdekeit tartották szem előtt. Ekkoriban már egyetemre jártam, és a szakdolgozatomat ebben a témában írtam. Ezért sok nevelőszülővel teremtettem kapcsolatom az országban is, nem csak a megyében. Kialakult egy társaság, akik rendszeresen összejártak, nemcsak a gyerekek ügye miatt, és akikkel közös programokat is szerveztünk a gyerekekkel együtt. Az egyik nevelőszülő, Remete Katalin, a későbbi egyesületi elnökünk, kifejezetten aktív és kezdeményező volt ezekben. Nála gyűltünk össze havonta nyolcan-tízen. Eljártunk egymáshoz is, hogy jobban megismerjük a másik problémáit. Felvetődött az ötlet, hogy létre kellene hoznunk egy egyesületet. De csak én voltam közöttük szakember.

Mi annyira haladó gondolkodásuk voltunk már akkoriban is, hogy megengedtük a gyerekeknek, hogy az igazi szüleikkel is együtt lehessenek, hogy lássák, hogy honnan szakították ki őket, és ismerjék meg az ő helyzetüket is. Konferenciákra is eljártunk, a szülők, nevelőszülők és a gyerekek együtt, ami szokatlan volt. És mi is sokszor felszólaltunk. Ebből alakult ki a Fészek Egyesület.

Ekkoriban még szokatlan volt az önszerveződő civilszervezet. De 1995-ben bejegyeztek minket. Most vagyunk huszoöt évesek!

A zarándokút

Voltál az El Camino-n és a Szent Jakab zarándoklaton. „Indulj el, hogy megérkezhess” – ez a Szent Jakab zarándokút ars poeticája. Honnan indultál és hova tartasz? Hova szeretnél megérkezni?

A zarándokutak egyik legnagyobb tanulsága az, hogy teljesen mindegy, honnan indul és hová érkezik az ember, a lényeg maga az út. Az, hogyan megyünk végig az úton. Hogy „meghallom-e néhány hangya sikolyát”, hogy lehajolok-e, ha csigára taposok véletlenül az úton, és reccsen a háza a talpam alatt, vagy beljebb rakom-e az úttestről a fűbe, vagy hogy megállok és bekötözöm-e a vérző lábú embertársam lábát? Hogy megvigasztalom-e azt, akinek fájdalma van, és adok-e enni az éhezőnek, inni a szomjazónak? Az úton sokan voltak, akik végig imákat mormoltak és nem néztek se jobbra, se balra, senkit és semmit nem vettek észre. Én magam örültem a tavasznak. Emellett nagy tapasztalás volt az is, hogy hiába szeretnénk segíteni, és átvenni a másik hátizsákját. Mindannyinknak megvolt a saját batyuja.

Milyen terveid vannak a jövőre?

Amikor két éve nyugdíjas lettem, elterveztem, hogy nem akarok többet már dolgozni. Pénzért sem. De a gondokkal és örömökkel megkeresnek a régen látott gyerekek is. Olyanok is, akiknek már családja van. És a Faludy könyvem megjelenése után szintén nagyon sokan megkerestek. És akik ismerték és szerették Gyuri bácsit, állandóan inspiráltak, hogy valamiképpen őrizzük meg az emlékét. Egy évvel ezelőtt létre hoztuk a Faludy Kört. Anyukám régi lakásában, Pesten tartjuk az összejöveteleinket.

Úgy érzem, hogy teljes életet éltem és élek, elégedett vagyok az életemmel. Hiszek abban, hogy rajtam is múlik, hogy milyen lesz körülöttem a világ. A számomra nem tetsző társadalmi folyamatok ellenére is megpróbálom úgy élni az életemet, ahogy azt megálmodtam gyerekkoromban. Az egyik kedvenc idézetem Pierre Curie-től: „Az életet álommá kell átalakítani, s álmainkból valóságot formálni.”

Művház

Román film nyerte a marosvásárhelyi Alter-Native rövidfilmfesztivál fődíját

Andrei Epure Talán a sötétség eltakar című alkotása kapta az elismerést – közölték vasárnap a szervezők.

Közzétéve:

A seregszemle versenyszekcióiban több díjat is kiosztottak. A nemzetközi versenyben a diákzsűri díját egy francia alkotás, Mikaël Gaudin Csirke című filmje kapta, és a zsűri dicséretében részesült az oroszországi Jelena Jemeljanova A végtelen kék ég alatt, valamint a kirgizisztáni Ilgiz-Sernijaz Turszunbek és Szoronbek Turgunmamat Alaman című alkotása.

A zsűri különdíjában részesült a szintén orosz Varja Jakovleva Oneluv című filmje. A legjobb diákfilmnek járó Simó Sándor-emlékdíjat egy kínai alkotás, Luo Zsun-hsziao Hajszalag, tojás, feladatfüzet című filmje kapta. A román kulturális minisztérium díját az észt Priit Tender Kutya-ház című filmje nyerte.

Az idén először megszervezett regionális filmek versenyében a zsűri dicséretében részesült a magyarországi Simó Ibolya Nem volt igazi szerelem. 52 év hűség című munkája, valamint a romániai Miklós Mátyás Levente Csak ide című alkotása.

A legjobb regionális filmnek járó Schnedarek Ervin-díjat és az Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman által felajánlott Töltőtoll-díjat Nagy Márton kapta a román-magyar koprodukcióban készült Így gyújtottam fel a barátnőmet a harmadik randinkon című filmért.

Az idén összesen 841 rövidfilmet neveztek a fesztiválra, ezek közül 42-t választott ki az előzsűri, majd a zsűri ebből a 42-ből választotta ki a díjazott alkotásokat. A beválogatott filmek 17 országból érkeztek, a legtöbb közülük – hét-hét – Romániából és Franciaországból, Magyarországot hat, Oroszországot öt, Észtországot pedig négy film képviselte.

Tovább olvasom

Művház

Ismét jelölték a Concerto Budapest koncertfilmjét a szárnyas Arany Oroszlán díjra

Ismét jelölték Keller András és a Concerto Budapest Szabó Stein Imre által rendezett koncertfilmjét, a Kárpát Rapszódiát a Velencei TV Fesztivál szárnyas Arany Oroszlánjára. A film májusban már megnyerte a New York Festivals TV & Film Awards Ezüst Trófeáját, a Silver Towert, két éve pedig éppen a zenekar korábbi koncertfilmje hozta el a Velencei TV Fesztivál fődíját.

Közzétéve:

Borítókép: Concerto Budapest / Facebook

A Velencei TV Fesztivál – VENICE TV AWARDS 2022  “Performing Arts” –  kategóriájának szárnyas Arany Oroszlánját ez évben végül a brit Sky Arts Romeo&Juliet filmje nyerte. A magyar Kárpát Rapszódia a MEZZO TV képviseletében indult a versenyen. A két évvel ezelőtti világsiker, az Arany Oroszlán elnyerése után szinte lehetetlennek tűnő volt az újabb elismerés a világ egyik legjelentősebb televíziós fesztiválján, ahol idén a Kárpát Rapszódiát 27 ország legjelentősebb televíziós és filmgyártói által nevezett több száz alkotása közül az HBO Max, a BBC és az ORF szuperprodukciójával együtt díjazták Arany Oroszlán jelöléssel. Keller András és Szabó Stein Imre rendező,  valamint a Concerto Budapest két egész estés koncertfilmje így két év alatt már négy nagy nemzetközi filmes-televíziós díjat nyert. Ez egyúttal a magyar zeneművészet és a filmes, televíziós szakma világsikere is.    

Részlet a Kárpát Rapszódiából:

CARPATHIAN RHAPSODY intro + Enescu from Concerto Budapest on Vimeo.

Két éve szintén a Velencei TV Fesztivál – VENICE TV AWARDS 2020 – a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál  televíziós testvére “Performing Arts”  kategóriájának szárnyas Arany Oroszlánnal díjazott győztese lett  a kétórás, többek között Weinberg 21. Szimfóniáját felvonultató koncertfilm. A Concerto Budapest és a Kremerata Baltica, Keller András, Gidon Kremer nevével fémjelzett és Szabó Stein Imre által rendezett koncertfilm szintén a MEZZO TV-n debütált. 2021-ben a szintén komoly presztízzsel bíró bronz Lovie Award-ot és a közönségdíjat a film rendezője, Szabó Stein Imre vehette át a Londonból közvetített virtuális díjátadón, ahol az év legjobb európai digitális alkotásait díjazták és ünnepelték.

A Weinberg szimfónia:

Cb-Kremerata_04-12-19_Weinberg_02_h264 from Concerto Budapest on Vimeo.

A  Keller András zeneművészeti koncepciója alapján megvalósuló, Szabó Stein Imre által rendezett, a Concerto Budapest, Snétberger Ferenc, Roby Lakatos, Homoky Gábor és az Old Sounds közös koncertjéből készült egész estés fekete-fehér film, a Kárpát Rapszódia, amelyet a MEZZO TV 2021. évi karácsonyi ünnepi programjában mutatott be, zajos sikert aratott az idén 65 éves, a világ egyik legjelentősebb televíziós versenyének számító New York Festivals TV & Film Awardson. A Kárpát Rapszódia a világ 42 országából, a legnagyobb televíziós társaságok által nevezett több száz alkotás közül  az egyik fő kategóriában (Entertainment / Performing Arts Special) nyerte el a Silver Awardot. A klasszikus szimfonikus, valamint a magyar és a cigány nép-, továbbá a világzenét egyedülállóan ötvöző, szerény költségvetésű Kárpát Rapszódia jelenleg a MEZZO TV-n tekinthető meg.

Tovább olvasom

Művház

Átadták a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek rangos díjait

A „Kodály 140” koncertsorozat negyedik hangversenyén adták át a 2021/2022-es Évad Zenekari és Énekkari Művésze díjakat. Az Évad Énekkari Művésze címet, a Vásárhelyi Zoltán-díjat Nemes Edit énekművész vehette át, az évad Zenekari Művésze elismerést, a Ligeti András-díjat pedig Fejérvári János brácsaművésznek ítélték oda.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

Három évtizedes múlttal rendelkező díjakat adott át Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója, Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere, valamint Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya október elsején, az MRME napján az Olasz Kultúrintézetben. Az Évad Művésze Díjakat minden évadban a társulat ítéli oda titkos szavazás útján az arra érdemes művész kollégáknak.

A 2021/22-es Évad Énekkari Művésze, a Vásárhelyi Zoltán-díj kitüntetettje Nemes Edit énekművész, az alt szólam tagja.

A díjat a Magyar Rádió Énekkarának egyik emblematikus karnagyáról nevezték el.
Nemes Edit Vácon született. A debreceni konzervatóriumban kezdett hivatalosan éneket tanulni, ami aztán meghatározta a pályáját. A Debreceni Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola magánének tanszakán 1985-ben szerzett diplomát, Szerdahelyi Éva tanítványaként. Tanulmányai idején már a Kodály Kórusban énekelt. 1985 augusztusában kezdődött pályafutása a Magyar Rádió Énekkarában, amit álmai beteljesülésének érzett. Immár 37 éve a társulat oszlopos tagja, és a mai napig áldásként éli meg a kórusban az alt szólamban való éneklést.

A 2021/22-es Évad Zenekari Művészének járó díjat Fejérvári János brácsaművész, szólamvezető vehette át.

Az ünnepségen Devich Márton bejelentette, hogy a zenekari díj mostantól a tavaly elhunyt Ligeti András, Kossuth-díjas magyar hegedűművész és karmester nevét viseli, aki öt éven át a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara karmestere, majd három évig igazgató-karmestere volt. Ezzel is tisztelegni kívánnak Ligeti András emléke előtt.

Fejérvári János pedagógus családban született Kapuváron, a helyi zeneiskolában kezdett hegedűt tanulni. A Zeneakadémiát Lukács Pál tanítványaként, a brácsa tanszakon végezte el. Pályája elején szólamvezetőként dolgozott az Operaházban. Alapító tagja volt több nagy múltú hazai zenekarnak is. Tanított a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumban is, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző tagozatán. Közel 20 évig volt tagja a Kodály Vonósnégyesnek. 2004 óta dolgozik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarában, amelynek szólamvezetője.

A díjátadónak a „Kodály 140” koncertsorozat negyedik hangversenye adott ünnepélyes keretet a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek előadásában, amelyet a Bartók Rádió élőben közvetített szombat este. Elhangzott a Zrínyi szózata, az 50. genfi zsoltár, a Semmit ne bánkódjál és a 16. századi református prédikátor zsoltárparafrázisa ihlette Psalmus Hungaricus.

Az eseményt Kodály Zoltán özvegye, a 81 éves Péczely Sarolta is megtisztelte jelenlétével.

Borítókép: Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya, Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere, Nemes Edit, az Évad Énekkari Művésze díj kitüntetettje és Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója (b-j) az Olasz Kultúrintézetben 2022. október 1-jén

Tovább olvasom