Kövess minket!

Művház

„Ha nem újulsz meg három havonta, akkor elmehetsz a kukába”

A ValóVilág negyedik évadának Bécijével, Rácz Bélával a hip-hop szakma nehézségeiről, a megváltozott médiatrendekről, illetve az állami támogatásokról beszélgettünk.

Milyen kor és célcsoportot szólít meg a zenéjével?

Hál’ istennek a statisztikák, amelyekből táplálkozunk változóak. Hasamra ütés-szerűen azt mondanám, hogy a tudatosabb célközönség, aki felfogja az üzenetünket – arről lehet vitatkozni, hogy ki mit ért ez alatt – reményeim szerint a 20-30 felettiek. Ugyanakkor nyilvánvalóan a fiatalabb közönség van jelen nálam is. Borzasztó, de egyre fiatalabbak…

Nincsen semmi baj velük, csak mostanában okoztak számomra meglepetést.

Például?

Egyszer a kocsimat mostam, amikor megjelentek nyolc és tizenkét év közötti srácok, akik tátott szájjal néztek rám, már én jöttem zavarba…

Odamentem hozzájuk, hogy „srácok, baj van?”, mire kérdezték, hogy „csókolóm, maga a Young G?”.

Már nem tudod befolyásolni az internet és a közösségi média miatt azt, hogy kihez jut el vagy nem jut el a nótád. Ezzel egyébként nincs probléma, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nagy felelősséggel van, hiszen egyre fiatalabb emberek fejébe tudjuk elültetni a gondolatainkat.

Úristen, úgy beszélek, mintha egy politikus lennék…

Ezért is szeretném, hogy elsősorban az idősebb generációkat fognák meg a dalaim. Bízom benne, hogy sokan vannak harminc felett, akik hallgatják a zenénket. Sőt, annak tükrében, hogy 8-9 évvel ezelőtt szerepeltem a ValóVilágban – amelyet nem csak a fiatalok néztek – az idősebb „mamóka és papóka” is leszólít az utcán.

Ha már szóba került a közösségi média, ott szokott hirdetni vagy bízik még a klasszikus orgánumokban?

Kérdés az, hogy mit akarok hirdetni. Az elmúlt egy-két évben úgy vagyok ezzel, hogy nyilván fontos, szükség van rá, hiszen ebből élek, ebből tartom el a családomat, de már nem szeretek pózolni, nem szeretem a „mosolygás, fotó, fel a Facebookra” dolgot. Ugyanolyan átlagember vagyok, mint mindenki más, attól különbözök, hogy én vágyok dolgokra, vannak ambícióim. Viszont ne értsük félre , bárki elérheti azt, amit én.

Ugyanúgy lehet a szomszédomból, a Kis Pistából vagy a Blaha Lujza téri hajléktalanból ugyanaz, mint belőlem.

Viszont a zenémet, a koncerteket, tévés szerepléseket ott hirdetem, ahol aktuális.

Egy turné vagy videóklip kivitelezése mennyibe kerül?

Itt elsősorban nem is a pénzügyekről van szó. Sokkal inkább arról, hogy mennyire sokat adsz magadból. Az a probléma a mai szakmában, hogy a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes, kétezres években rengetegen egy-egy örökzöld slágerből házakat tudtak venni, cégeket tudtak alapítani. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen előadó évente kiadott egy dalt akár a Sáros lett az új cipőmet vagy bármi más nagy volumenű nótát- és évekig, évtizedekig eléldegélt ebből. Manapság, ha három havonta nem újulsz meg – ez jelenthet akár egy dalt, stúdiófelvételt vagy videóklipet – akkor elmehetsz a süllyesztőbe vagy a kukába. Általában három év kell ahhoz, hogy cserélődjenek a trendek, amelyeket aztán fent kell tudni tartani. A belefektetett gondolat, a tenni vágyás, az amely a leterhelő. Én egy hét-nyolc hónapig nem csináltam semmit, elegem lett az egészből… Ez egy borzasztó körforgás, kellett vennem egy nagy levegőt az újrakezdéshez, mert mindenki kitép egy darabot a másikból, hogy ő jusson előre.

Nincs egy zenei rendőrség, aki azt mondaná, hogy „ez mehet és ez pedig nem”. Senki nem ítélkezik semmiről, bármilyen erkölcstelen dolgot megszerethetnek az emberekkel.

Régen a kilencvenes években jól kellett kinézni, fantasztikus videóklipet kellet csinálni, hogy leszakadt az ember arca miután megnézte. Mindennek profinak kellett lennie, manapság egy rendes díjátadó sincsen, ahova érdemes jelöltként felkerülni.

Képkocka az ébred a város c. videóklipből – Young G /Facebook

A nyolcvanas-kilencvenesévekben jobban tudott volna érvényesülni, mint most?

Inkább a kilencvenesekben. Akkor jól jöttek ki az újítások, de egyébként én most is el vagyok, csak sokkal nagyobb a stressz. Tök jól működik minden, most jöttem ki egy videóklipel, egy hét se telt el és több mint háromszázezren megnézték… (Az interjú 2017. 10. 25-én készült – a szerk.) De vannak olyan mélypontok az ember életében, amikor inkább beállna kőművesnek dolgozni, mert annyira sok negatív hatás éri.

Mivel foglalkozott abban a hét-nyolc hónapban, amikor félrevonult?

A gyermekemmel, a családommal voltam. Elmentem pihenni. Ugyanúgy bejártam a stúdióba, mert nem tudok úgy nem foglalkozni a zenével, hogy nem ötletelgetek, csak ez nem a nagyvilág felé történt. Ugyanakkor többet jártam el szórakozni vagy épp rendezvényekre.

Egyáltalán nem is adott koncertet?

Fellépni voltunk párszor.

De nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy nem akarok 55 évesen a nyíregyházi Bim-Bam kocsmában fellépni.

Két évvel ezelőtt volt egy váltás, amikor élőzenészeket vontunk be, így tudtunk teltházas koncertet adni. Akkor ugyanilyen elánnal dolgoztam, mint most, viszont a tagokon nem vettem észre, hogy hasonlóképp fontos nekik ez, mint amennyire nekem. Ebben a nyolc hónapban egy „csendes keresésbe” fogtam és újra építettem a zenekart egy barátommal.

Szeretnénk magunk mögött hagyni a klubbozást, amikor nem kell hullarészeg emberekkel fotózkodni, akik szájon csókolnak, miközben folyik a nyáluk… Ebből elegem lett.

Magyarországon egy előadó nem érezheti magát biztonságban, mint külföldön, nincsenek megbecsülve. Sokan örülnek, hogy egy-kétmillió forintot keresnek évente (!), amikor valójában mi tartjuk el az egész zenei piacot, a YouTube-ot, meg mindent. A kis nézettséggel rendelkező előadók mind a rádiókban vannak, ők kapják a jogdíjak után a nagy pénzeket, a nagy nézettséggel rendelkezők pedig uralják a klubpiacot.

Fotó: Koncert közben – Young G / Facebook

Kevesli ezt a pénzt?

Amikor meghallom ezt valakitől, akkor rászoktam kérdezni, hogy „tesó, ennyi neked elég?”. Nálunk nem az van – tisztelet a kivételnek –, hogy megcsinálunk egy zenét, aztán viszont látásra. Én a munkáimba nem a kezemet, a karomat, a lelkemet teszem bele, hanem mindenemet. Márpedig ez nem egy-kétmillióba kerül évente…

Ráadásul, amikor egy Jolly egy Despacitot feldolgozhat és semmilyen megrovásban nem részesül, akkor elgondolkodik az ember.

A karrierje során lett volna szüksége állami támogatásra?

Őszintén szólva, igen. Nekem az első videóklipem elkészítésére – még a ValóVilág előtt 18 évesen – az akkori rendező egymillió forintot mondott. Manapság egy HD-kamerával ennél egy kicsivel olcsóbban ki tudsz jönni. Az első klipemet még az SP (Éder Krisztián – a szerk.) forgatta egymillió hatszázezer forintért. Nekem ezt utána rendesen törlesztenem kellett annak, akinél le voltam szerződtetve. Minden fellépésem után leszedték a fizetésemből. Valójában a magyar piac a YouTube-ból él, én ebbe a hónapban zenekari videóklipből ötöt forgattam, ezen kívül kettő másikat is csináltunk és tervezek még egy harmadikat is. Hadd ne mondjam, hogy ez mennyibe kerül… Ez a pénz csak megy, ha nem jár fellépni az ember és nem kap jogdíjak után részesedést, amelyt egyébként miért kapnál? Hova teszed a zenédet a Muzsika TV-re, hiszen a VIVA TV már nincsen és amúgy sem volt kifizetődő. Vagy a Music Chanel-re, amely egy román cég és kapsz leadásonként tíz forintot? Egyébként nem panaszkodom, mert a fellépések és a YouTube „működik”, de nekünk nem csak ebből kellene kapnunk pénzt.

Mi a véleménye a Nemzeti Kulturális Alap támogatási rendszeréről?

Nekem semmi bajon a szervvel, de amikor felmentem az oldalukra legutoljára három éve, akkor azt láttam, hogy az Ákos kapott „nyolcat”, a Flour Tomi „tízet”, a Halott Pénz pedig megint „nyolcat”. Nyilván vannak mások is, viszont az ilyen tapasztalatok után sokan úgy vagyunk, hogy „áhh, én ezt meg sem próbálom”.

Ha jól értem, akkor még soha nem pályázott?

Még nem.

A közelmúltban sok támadás érte a kulturális alapot, mert egy megosztó, nők számára kifogásolható videóklipet támogattak. Közleményben azt állították, hogy „nem látták a forgatókönyvet és a dalszöveget”, ön szerint, hogyan kellene az államnak a megosztó szubkultúra képviselőit támogatni?

Hagyjuk már ezt, nem tudták, hogy mire adnak pénzt? Ez akkora hülyeség, akkor meg ennyire nincs megfigyelve semmi? Akkor meg ki mondta meg, hogy mire adnak pénzt? Ez, hogy működik?

A „ByeAlex meg a Majka jó csengő nevek, nem kell, hogy küldjenek zenét, jó lesz így is…” Ezért ne idegeskedjünk, ha megkapták, megkapták, vállalja fel, aki ezt odaítélte.

Szerintem a rap/hip-hop körökben ezt sokkal összetettebben kell csinálni.

Valaki így művészkedik, valaki úgy, ezzel nincs is baj, csak megint arra tudok kilyukadni, hogy miért nem volt valaki, aki ezt ellenőrizte? Nekem egyébként van egy olyan tervem, amely első sorban a hátrányos helyzetű embereket segítene felzárkóztatni. Egy iskolatúrnét szeretnék csinálni, amelyben a pozitív gondolkodásomat akarom átadni, más ismert emberek bevonásával. Ezeken a rendezvényeken beszélnénk akár a szexről, akár a családon belüli erőszakról.

Naponta tíz levelet kapok, hogy „szegény vagyok, rappelek, segíts”.

Bánatosak, verseket írnak, amelyből azt hiszik, hogy lesz rap, de sajnos el kell, hogy keserítsem őket, ezeknek majdnem a kilencven százaléka kuka. Ebben az is benne van, hogy a magyarság történetével sem vagyunk tisztába, nemhogy a hip-hopéval. Viszont azt gondolom, hogy elsősorban nem a gyerekeket, hanem a szüleiket kellene megtanítani, ha ez meg van, akkor lehet a fiatalokkal is foglalkozni. Ha nekem ez sikerül, akkor remélhetőleg erről sokan fognak hallani és bízom benne, hogy akár az NKA is beáll a kezdeményezés mögé.

Művház

Megújult a Hévíz kulturális folyóirat

A koronavírus-járvány miatt egyéves kihagyás után megújult formátumban és átalakult rovatrendszerrel jelent meg újból a Hévíz irodalmi folyóirat, amelyet a névadó fürdővárosban csütörtökön mutattak be, számolt be róla az MTI.

Közzétéve:

Az idén 29. évfolyamába érkezett, Hévíz önkormányzata által továbbra is támogatott folyóiratról Vajna Ádám, a lap új szerkesztője elmondta: Fehér Renátóval közösen állítják össze a lapot, és “búcsúztak el” Cserna-Szabó Andrástól, aki 2018 óta, valamint Szálinger Balázstól, aki 2012 és 2018 között főszerkesztette a kiadványt. A két elődtől az új számban verset és prózát közölnek, továbbá posztereikkel is kiegészítették a lapot.

Az új szerkesztő megjegyezte:

a megújult Hévíz méretben nagyobb lett, illetve új rovatokat is kitaláltak. Minden szám egy-egy tematika köré épül.

Az egyik új rovat a Cunami címet viseli, ez minden lapszámban egy nagyobb esszét jelent, elsőként Bartók Imre írása olvasható a most mottónak szánt forradalom témáját körüljárva. Ugyancsak friss a Vízválasztó elnevezésű rovat, amelyben körkérdésre válaszolva, rövid esszében több szerző is kifejti a véleményét. Szándékuk szerint minden lapszámban legalább egy olyan fiatal szerző is helyet kap, akinek még nincs kötete.

Újdonság az is, hogy az egyes számokban kevesebb szerzőtől válogatnak több alkotást. Igyekeznek nyitni a világ felé azzal, hogy külföldi irodalmat is beemelnek

– jelezte Vajna Ádám. Hozzátette azt is: néhány héten belül elindul a Hévíz honlapja, ahol a korábbi számok és tartalmak megtalálhatóak lesznek.

A lapot hat éven át irányító Szálinger Balázs a bemutatón azt mondta: nagy kő esett le a szívéről, hogy megmenekült a folyóirat. Az első versét szintén a Hévízben publikáló költő úgy fogalmazott: talán éppen az élteti a lapot, hogy mindig új és új arcot ölt.

Szálinger Balázs beszélt az új, Koncentráció címet viselő verseskötetéről is, amelyet magánkiadásban jelentetett meg. Nehezebb volt minden kiadói feladatot kézbe venni, de ma már “olyan szabadságérzetem van, amilyen a 25 éves pályámon még nem volt” – jelentette ki Szálinger Balázs.

Tovább olvasom

Művház

Vecsei H. Miklós főszereplésével készül a Semmelweis-film

Vecsei H. Miklós és Nagy Katica főszereplésével fordulatos, romantikus történelmi filmet rendez Koltai Lajos “az anyák megmentőjéről”, a világhírű Semmelweis Ignácról és koráról.

Közzétéve:

Nemzeti Filmintézet

A láthatatlan gyilkos címmel készülő nagyívű alkotás gyártására 2,26 milliárd forint támogatást szavazott meg a Nemzeti Filmintézet Filmszakmai Döntőbizottsága. A mintegy 120 fős stábbal készülő mozifilm forgatása júliusban kezdődik és a filmet jövőre láthatja a közönség.

A láthatatlan gyilkos története 1847-ben, a forradalmat megelőző hangulatban kezdődik, a kort a reakció és a reformerek közötti küzdelem határozza meg… a bécsi szülészeti klinikán is. Az ifjú Semmelweis Ignác tanársegéd egyszerre veszi fel a harcot a szülő nők láthatatlan gyilkosával és a konzervatív főnökei vaskalapos nézeteivel. Megszállottan kutat a gyermekágyi lázat kiváltó rejtélyes kórokozó után, amelyben segíti őt egy fiatal osztrák nővér. Az izgalmas nyomozás egyre közelebb hozza őket egymáshoz. A szenzációs felismerés azonban még nem jelent végső győzelmet: Semmelweisnek le kell győznie főnökei ellenállását is.

Semmelweis úgy érzi, hogy a sors kiválasztottjaként az ő dolga, hogy megtalálja a láthatatlan ellenséget – a gyermekágyi láz okozóját. Minden támadás és intrika ellenére halad az útján, megszállott és megalkuvást nem ismerő személyisége vezeti. A kórház vezetése mindent megtesz, hogy Semmelweis útját megkérdőjelezze és keresztezze. Az igazi tehetség, aki megtalálta ösvényét, megy az útján, néha indulattól vezérelve. Semmelweis Ignác magatartás példáját kívánjuk továbbítani a nézőknek. A szenvedély, a kitartás és a következetesség sodró erejű filmjét szeretnénk elkészíteni – nagyszerű színészeket találtunk hozzá. A sors különös fintora, hogy mai világunk, 2020 óta ismét egy ilyen láthatatlan ellenséggel vívja csatáját

– nyilatkozta Koltai Lajos.

A láthatatlan gyilkos Maruszki Balázs és Kormos Anett forgatókönyvéből készül, producere Lajos Tamás és Vida József.

Készül a Bölöni-film is

Egy másik produkció is készül: minden idők egyik legsikeresebb magyar labdarúgója és Románia egyik legnagyobb sportcsillaga, Bölöni László még sehol sem publikált önéletrajzát felhasználva, a Filmintézet 96,1 millió forintos gyártási támogatásával forog júliustól a Bölöni László – Egy legenda története című dokumentumfilm.

A Bölöni-film a labdarúgás univerzális nyelve segítségével egy mindenhol érthető európai történet mesél el, miközben egy összetett Közép-Európai sorsot is bemutat. A film Kollarik Tamás ötlete, Szabó Attila rendező és Kollarik Tamás forgatókönyve alapján készül, Szöllősi György szakértővel együttműködésben, producere Novák Tamás – ismerteti a Nemzeti Filmintézet (NFI).

Amikor valóság a mese: a nehéz sorsú székely fiú, aki a román kirakatcsapat a Steaua Bukarest és a román válogatott csapatkapitánya, majd szövetségi kapitánya lesz. Az alkotók bemutatják Bölöni László életútját, miközben hihetetlen utazásra visznek térben és időben: Székelyföldről Bukarestbe, a kommunista Romániából Nyugat-Európába és a falusi pályáról a Bajnokcsapatok Európa Kupájának – a mai Bajnokok Ligája elődje – döntőjébe.

Bölöni László mellett megszólalnak a román futball csillagai, a magyar pályatársak és európai legendák. Cristiano Ronaldo és Jenei Imre mellett Valentin Ceausescu, a román kommunista diktátor Nicolae Ceausescu fia is megjelenik a látványos, sok archív anyaggal dolgozó, soha nem publikált anyagokat is bemutató dokumentumfilmben.

„Nem klasszikus sportfilmet készítünk, ugyan a film Bölöni László életén vezet végig, de közben az éppen aktuális társadalmi, politikai tér is kirajzolódik, így mindazok számára is átélhetővé és élvezhetővé válik a történet, akik nem vonzódnak a labdarúgáshoz. Az egykori román válogatott futballcsillag karrierje lenyűgöző, hiszen mint labdarúgó, majd később edzői pályafutása során több európai klubot, várost, országot járunk be, megszólalóink világhírű játékosok és közéleti szereplők lesznek. Bölöni László ugyanakkor nemcsak sportolóként, de emberként is példaértékű, hisz úgy vált Románia egyik legnagyobb labdarúgójává, hogy közben mindvégig megmaradt magyarnak. Személye és életútja mindmáig egy olyan kapocs, amely összeköti a két nemzetet” -vallja a film rendezője Szabó Attila.

Tovább olvasom

Művház

Cannes – Ukrán filmesek az orosz filmek teljes bojkottját szorgalmazták

Ukrán filmesek valamennyi orosz filmre nemzetközi bojkottot kértek a 75. cannes-i fesztiválon, beleértve Kirill Szerebrennyikov alkotásait. A kormánykritikus orosz rendező legújabb filmje, a Csajkovszkij felesége című történelmi dráma a hivatalos programban versenyez az Arany Pálmáért.

Közzétéve:

Flickr

“Tényleg úgy gondoljuk, hogy mindent ki kéne tiltani, ami orosz” – mondta Andrew Fesiak ukrán filmproducer a fesztiválhoz kapcsolódó filmvásár amerikai pavilonjában az “orosz propagandáról” rendezett sajtótájékoztatón. “Az orosz filmesek nem állíthatják azt, hogy minden rendben, és ellenük nem hozható fel semmi, miközben ukrán kollégáik nem forgathatnak, vagy azért, mert menekülniük kell, hogy mentsék az életüket vagy azért, mert fegyvert kell fogniuk” – tette hozzá.

Az ukrán producer szerint Kirill Szerebrennyikov “egyáltalán nem ellenzéki, hiszen az egész karrierjét az orosz kormány finanszírozta”.

A vádakra válaszolva az orosz rendező az AFP hírügynökségnek elmondta: a Csajkovszkij felesége című filmjét “független orosz vállalkozások, magánalapítványok finanszírozták”.

“Mindig rákérdeznek Roman Abramovics szerepére, aki a filmet finanszírozó egyik alap részvényese. Abramovics nagyon sokat segíti a kortárs művészeti projekteket, a civil szervezeteket. Részt vett az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokon is” – mondta a rendező.

“Teljesen megértem, miért mondják (az ukránok), amit mondanak, hiszen szörnyű helyzetben vannak (…) de az orosz kultúra eltüntetése hatalmas tévedés lenne, és örülök, hogy a cannes-i fesztivál a jó megoldást választotta” – hangsúlyozta Kirill Szerebrennyikov.

A világ egyik legjelentősebb filmes mustrája idén nem fogad orosz delegációt, és nem szeretné, ha az orosz kormányhoz köthető bármilyen hivatalos személy vagy újságíró megjelenne a fesztiválon, amíg az Ukrajna elleni orosz invázió folytatódik. A kitiltás azonban nem vonatkozik a kormánykritikus orosz művészekre.

“Vannak olyan orosz művészek, újságírók, akik elhagyták Oroszországot. Kirill Szerebrennyikov olyan alkotó, aki maga is úgy gondolja, ha nem hagyta volna el Oroszországot, akkor cinkosa lenne ennek a háborúnak” – mondta hétfőn Thierry Frémaux, a fesztivál művészeti igazgatója a megnyitó előtti sajtótájékoztatóján.

A Vlagyimir Putyin orosz elnök rezsimjét nyíltan bíráló 52 éves rendező harmadik alkalommal kapott meghívást filmjével a fesztivál versenyprogramjába. Ő azonban korábban személyesen soha nem tudott megjelenni Cannes-ban, mert külföldre utazási tilalom volt ellene érvényben, miután két évvel ezelőtt egy sikkasztási – a támogatói szerint viszont koncepciós – ügyben feltételes szabadságvesztésre ítélték. Miután a büntetése véget ért, a háború kitörése után lelkiismereti okokra hivatkozva legálisan elhagyta Oroszországot, és Berlinben telepedett le.

Az orosz rendező szerint “nem szabad az embereket az állampolgárságuk miatt megtagadni”. “Készen állunk kitörölni Csehovot, Dosztojevszkijt, Tolsztojt és más orosz szellemeket? Ez nem lenne igazságos. Nem igazságos embereket az állampolgárságuk miatt megtagadni” – fogalmazott.

Kirill Szerebrennyikov korábban is bírálta az orosz kormányt a szabadságjogok szűkítése miatt, valamint az Oroszország által külföldön indított háborúkat is elítélte, és részt vett tüntetéseken is. A Csajkovszkij felesége című filmjének cannes-i bemutatóján az Ukrajna ellen indított háború befejezésre szólított fel, amikor a szerdai díszbemutató végén megköszönte a közönség tapsát.
A fesztiváligazgató álláspontja szerint “nem az ukrán hatóságok kérik a teljes bojkottot, hanem csak olyan emberek, akik nagyon radikálisak”.

“Meg tudom érteni ezt az álláspontot is, mert ezek az emberek bombák alatt élnek” – hangsúlyozta Thierry Frémaux.

Alexandre Rodnianski ukrán filmproducer, aki húsz évig Oroszországban élt, a Le Monde című napilapban a bojkott ellen foglalt állást. Szerinte “a legjelentősebb filmfesztiválok mindig meghívták az oroszországi dolgok aktuális helyzetéről tisztességes képet bemutató alkotásokat”.
“Azoknak az életében, akik a bucsai vérengzéseket elkövették, a kultúra szerepe minimális. Ők a propagandatévén nevelkedtek” – vélte a producer, aki szerint “egyedül a hiteles orosz kultúra segíthet megváltoztatni Oroszországot”.

Borítókép: Kirill Szerebrennyikov

Tovább olvasom