Kövess minket!

Művház

„Ha nem újulsz meg három havonta, akkor elmehetsz a kukába”

A ValóVilág negyedik évadának Bécijével, Rácz Bélával a hip-hop szakma nehézségeiről, a megváltozott médiatrendekről, illetve az állami támogatásokról beszélgettünk.

Milyen kor és célcsoportot szólít meg a zenéjével?

Hál’ istennek a statisztikák, amelyekből táplálkozunk változóak. Hasamra ütés-szerűen azt mondanám, hogy a tudatosabb célközönség, aki felfogja az üzenetünket – arről lehet vitatkozni, hogy ki mit ért ez alatt – reményeim szerint a 20-30 felettiek. Ugyanakkor nyilvánvalóan a fiatalabb közönség van jelen nálam is. Borzasztó, de egyre fiatalabbak…

Nincsen semmi baj velük, csak mostanában okoztak számomra meglepetést.

Például?

Egyszer a kocsimat mostam, amikor megjelentek nyolc és tizenkét év közötti srácok, akik tátott szájjal néztek rám, már én jöttem zavarba…

Odamentem hozzájuk, hogy „srácok, baj van?”, mire kérdezték, hogy „csókolóm, maga a Young G?”.

Már nem tudod befolyásolni az internet és a közösségi média miatt azt, hogy kihez jut el vagy nem jut el a nótád. Ezzel egyébként nincs probléma, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nagy felelősséggel van, hiszen egyre fiatalabb emberek fejébe tudjuk elültetni a gondolatainkat.

Úristen, úgy beszélek, mintha egy politikus lennék…

Ezért is szeretném, hogy elsősorban az idősebb generációkat fognák meg a dalaim. Bízom benne, hogy sokan vannak harminc felett, akik hallgatják a zenénket. Sőt, annak tükrében, hogy 8-9 évvel ezelőtt szerepeltem a ValóVilágban – amelyet nem csak a fiatalok néztek – az idősebb „mamóka és papóka” is leszólít az utcán.

Ha már szóba került a közösségi média, ott szokott hirdetni vagy bízik még a klasszikus orgánumokban?

Kérdés az, hogy mit akarok hirdetni. Az elmúlt egy-két évben úgy vagyok ezzel, hogy nyilván fontos, szükség van rá, hiszen ebből élek, ebből tartom el a családomat, de már nem szeretek pózolni, nem szeretem a „mosolygás, fotó, fel a Facebookra” dolgot. Ugyanolyan átlagember vagyok, mint mindenki más, attól különbözök, hogy én vágyok dolgokra, vannak ambícióim. Viszont ne értsük félre , bárki elérheti azt, amit én.

Ugyanúgy lehet a szomszédomból, a Kis Pistából vagy a Blaha Lujza téri hajléktalanból ugyanaz, mint belőlem.

Viszont a zenémet, a koncerteket, tévés szerepléseket ott hirdetem, ahol aktuális.

Egy turné vagy videóklip kivitelezése mennyibe kerül?

Itt elsősorban nem is a pénzügyekről van szó. Sokkal inkább arról, hogy mennyire sokat adsz magadból. Az a probléma a mai szakmában, hogy a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes, kétezres években rengetegen egy-egy örökzöld slágerből házakat tudtak venni, cégeket tudtak alapítani. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen előadó évente kiadott egy dalt akár a Sáros lett az új cipőmet vagy bármi más nagy volumenű nótát- és évekig, évtizedekig eléldegélt ebből. Manapság, ha három havonta nem újulsz meg – ez jelenthet akár egy dalt, stúdiófelvételt vagy videóklipet – akkor elmehetsz a süllyesztőbe vagy a kukába. Általában három év kell ahhoz, hogy cserélődjenek a trendek, amelyeket aztán fent kell tudni tartani. A belefektetett gondolat, a tenni vágyás, az amely a leterhelő. Én egy hét-nyolc hónapig nem csináltam semmit, elegem lett az egészből… Ez egy borzasztó körforgás, kellett vennem egy nagy levegőt az újrakezdéshez, mert mindenki kitép egy darabot a másikból, hogy ő jusson előre.

Nincs egy zenei rendőrség, aki azt mondaná, hogy „ez mehet és ez pedig nem”. Senki nem ítélkezik semmiről, bármilyen erkölcstelen dolgot megszerethetnek az emberekkel.

Régen a kilencvenes években jól kellett kinézni, fantasztikus videóklipet kellet csinálni, hogy leszakadt az ember arca miután megnézte. Mindennek profinak kellett lennie, manapság egy rendes díjátadó sincsen, ahova érdemes jelöltként felkerülni.

Képkocka az ébred a város c. videóklipből – Young G /Facebook

A nyolcvanas-kilencvenesévekben jobban tudott volna érvényesülni, mint most?

Inkább a kilencvenesekben. Akkor jól jöttek ki az újítások, de egyébként én most is el vagyok, csak sokkal nagyobb a stressz. Tök jól működik minden, most jöttem ki egy videóklipel, egy hét se telt el és több mint háromszázezren megnézték… (Az interjú 2017. 10. 25-én készült – a szerk.) De vannak olyan mélypontok az ember életében, amikor inkább beállna kőművesnek dolgozni, mert annyira sok negatív hatás éri.

Mivel foglalkozott abban a hét-nyolc hónapban, amikor félrevonult?

A gyermekemmel, a családommal voltam. Elmentem pihenni. Ugyanúgy bejártam a stúdióba, mert nem tudok úgy nem foglalkozni a zenével, hogy nem ötletelgetek, csak ez nem a nagyvilág felé történt. Ugyanakkor többet jártam el szórakozni vagy épp rendezvényekre.

Egyáltalán nem is adott koncertet?

Fellépni voltunk párszor.

De nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy nem akarok 55 évesen a nyíregyházi Bim-Bam kocsmában fellépni.

Két évvel ezelőtt volt egy váltás, amikor élőzenészeket vontunk be, így tudtunk teltházas koncertet adni. Akkor ugyanilyen elánnal dolgoztam, mint most, viszont a tagokon nem vettem észre, hogy hasonlóképp fontos nekik ez, mint amennyire nekem. Ebben a nyolc hónapban egy „csendes keresésbe” fogtam és újra építettem a zenekart egy barátommal.

Szeretnénk magunk mögött hagyni a klubbozást, amikor nem kell hullarészeg emberekkel fotózkodni, akik szájon csókolnak, miközben folyik a nyáluk… Ebből elegem lett.

Magyarországon egy előadó nem érezheti magát biztonságban, mint külföldön, nincsenek megbecsülve. Sokan örülnek, hogy egy-kétmillió forintot keresnek évente (!), amikor valójában mi tartjuk el az egész zenei piacot, a YouTube-ot, meg mindent. A kis nézettséggel rendelkező előadók mind a rádiókban vannak, ők kapják a jogdíjak után a nagy pénzeket, a nagy nézettséggel rendelkezők pedig uralják a klubpiacot.

Fotó: Koncert közben – Young G / Facebook

Kevesli ezt a pénzt?

Amikor meghallom ezt valakitől, akkor rászoktam kérdezni, hogy „tesó, ennyi neked elég?”. Nálunk nem az van – tisztelet a kivételnek –, hogy megcsinálunk egy zenét, aztán viszont látásra. Én a munkáimba nem a kezemet, a karomat, a lelkemet teszem bele, hanem mindenemet. Márpedig ez nem egy-kétmillióba kerül évente…

Ráadásul, amikor egy Jolly egy Despacitot feldolgozhat és semmilyen megrovásban nem részesül, akkor elgondolkodik az ember.

A karrierje során lett volna szüksége állami támogatásra?

Őszintén szólva, igen. Nekem az első videóklipem elkészítésére – még a ValóVilág előtt 18 évesen – az akkori rendező egymillió forintot mondott. Manapság egy HD-kamerával ennél egy kicsivel olcsóbban ki tudsz jönni. Az első klipemet még az SP (Éder Krisztián – a szerk.) forgatta egymillió hatszázezer forintért. Nekem ezt utána rendesen törlesztenem kellett annak, akinél le voltam szerződtetve. Minden fellépésem után leszedték a fizetésemből. Valójában a magyar piac a YouTube-ból él, én ebbe a hónapban zenekari videóklipből ötöt forgattam, ezen kívül kettő másikat is csináltunk és tervezek még egy harmadikat is. Hadd ne mondjam, hogy ez mennyibe kerül… Ez a pénz csak megy, ha nem jár fellépni az ember és nem kap jogdíjak után részesedést, amelyt egyébként miért kapnál? Hova teszed a zenédet a Muzsika TV-re, hiszen a VIVA TV már nincsen és amúgy sem volt kifizetődő. Vagy a Music Chanel-re, amely egy román cég és kapsz leadásonként tíz forintot? Egyébként nem panaszkodom, mert a fellépések és a YouTube „működik”, de nekünk nem csak ebből kellene kapnunk pénzt.

Mi a véleménye a Nemzeti Kulturális Alap támogatási rendszeréről?

Nekem semmi bajon a szervvel, de amikor felmentem az oldalukra legutoljára három éve, akkor azt láttam, hogy az Ákos kapott „nyolcat”, a Flour Tomi „tízet”, a Halott Pénz pedig megint „nyolcat”. Nyilván vannak mások is, viszont az ilyen tapasztalatok után sokan úgy vagyunk, hogy „áhh, én ezt meg sem próbálom”.

Ha jól értem, akkor még soha nem pályázott?

Még nem.

A közelmúltban sok támadás érte a kulturális alapot, mert egy megosztó, nők számára kifogásolható videóklipet támogattak. Közleményben azt állították, hogy „nem látták a forgatókönyvet és a dalszöveget”, ön szerint, hogyan kellene az államnak a megosztó szubkultúra képviselőit támogatni?

Hagyjuk már ezt, nem tudták, hogy mire adnak pénzt? Ez akkora hülyeség, akkor meg ennyire nincs megfigyelve semmi? Akkor meg ki mondta meg, hogy mire adnak pénzt? Ez, hogy működik?

A „ByeAlex meg a Majka jó csengő nevek, nem kell, hogy küldjenek zenét, jó lesz így is…” Ezért ne idegeskedjünk, ha megkapták, megkapták, vállalja fel, aki ezt odaítélte.

Szerintem a rap/hip-hop körökben ezt sokkal összetettebben kell csinálni.

Valaki így művészkedik, valaki úgy, ezzel nincs is baj, csak megint arra tudok kilyukadni, hogy miért nem volt valaki, aki ezt ellenőrizte? Nekem egyébként van egy olyan tervem, amely első sorban a hátrányos helyzetű embereket segítene felzárkóztatni. Egy iskolatúrnét szeretnék csinálni, amelyben a pozitív gondolkodásomat akarom átadni, más ismert emberek bevonásával. Ezeken a rendezvényeken beszélnénk akár a szexről, akár a családon belüli erőszakról.

Naponta tíz levelet kapok, hogy „szegény vagyok, rappelek, segíts”.

Bánatosak, verseket írnak, amelyből azt hiszik, hogy lesz rap, de sajnos el kell, hogy keserítsem őket, ezeknek majdnem a kilencven százaléka kuka. Ebben az is benne van, hogy a magyarság történetével sem vagyunk tisztába, nemhogy a hip-hopéval. Viszont azt gondolom, hogy elsősorban nem a gyerekeket, hanem a szüleiket kellene megtanítani, ha ez meg van, akkor lehet a fiatalokkal is foglalkozni. Ha nekem ez sikerül, akkor remélhetőleg erről sokan fognak hallani és bízom benne, hogy akár az NKA is beáll a kezdeményezés mögé.

Művház

A Dal 2021 győztese muzsikál az Akusztik színpadán

Vasárnap a Petőfi Rádióban, hétfőn az M2 Petőfi TV-ben hallhatjuk, láthatjuk a Kaukázust.

Közzétéve:

Borítókép: a Kaukázus együttes A Dal 2021 színpadán, fotó: MTI / Cseke Csilla

A Kaukázus koncertje szerepel a közmédia Akusztik című sorozatának következő adásaiban: A Dal 2021 győztesének műsora a Petőfi Rádióban vasárnap 22 órától hallható, majd az M2 Petőfi TV-ben hétfőn 22 óra 10 perctől látható.

A zenei stílusokat ötvöző Kaukázus 2002-ben alakult, majd 2006-ban újraszerveződött, akkor a Petőfi Rádió hozta meg az országos ismertséget a csapatnak. Az együttes filozófiájának, szövegvilágának és a koncertek minőségének köszönhetően szép számú rajongótáborra tett szert – szerepel az MTVA sajtó és marketing irodájának az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.

Mint írták, az izgalmas, fülbemászó dallamok és a kortalanság sokak kedvencévé tették a zenekart, amely a figyelemfelhívó, gondolatébresztő dalaival képes a generációkon átívelő kapcsolatteremtésre. A Kaukázus jegyzi a Tartós béke, a Szalai Éva, a Teszkó, a Kalifornia és a Lilla című slágert is.

A Dal 2021-ben győztes Egyetlen szó című szerzemény elnyerte a Petőfi Zenei Díj Év Dala elismerést, emellett az énekes-frontember, Kardos-Horváth János A Dal 2021 Legjobb Dalszöveg Írója, egyben a Petőfi Zenei Díj Az Év Szövegírója címet is kiérdemelte.

A Kaukázus Akusztik-koncertjén az Egyetlen szó is elhangzik; a műsor több dalában közreműködött a ToSoDa Projekt.

Tovább olvasom

Művház

Megjelent az Uránia Nemzeti Filmszínház monográfiája

Közzétéve:

Uránia

Az Uránia Nemzeti Filmszínház 2021-ben több évfordulót is ünnepel – közölte az intézmény.

125 éve épült az intézménynek otthont adó, móros-keleties Rimanóczy-ház, amely pár évre rá Uránia néven az ismeretterjesztés fellegvára lett.

120 éve ez az intézmény forgatta le az első, már játékfilmes elemeket is tartalmazó magyar filmalkotást, A tánczot, amelynek 1901. április 30-i urániabeli bemutatója filmtörténeti időszámításunk kezdete.

A születésnaphoz közeledve a Nemzeti Filmszínház olvasmányos-látványos tanulmánykötetben tárja fel az épület és az intézmény szövevényes múltját, amelynek hátterében a 20. századi magyar történelem fordulatai éppúgy kirajzolódnak, mint a magyar filmtörténet tendenciái. A könyv a napokban jelent meg Az ismeretlen Uránia – Fejezetek egy filmszínház történetéből címmel.

A könyv borítója

120 évvel ezelőtt, 1901 áprilisának elején már javában folytak az Uránia Tudományos Színházban az elsőként számon tartott magyar filmalkotás forgatási munkálatai. A tudományok népszerűsítésére létrejött intézmény 1899 végén nyitotta meg kapuit, és látványos előadásain szinte már a kezdetektől használt egyperces kis mozgóképeket. 1901-ben érkezett el az idő, hogy a korábban külföldről beszerzett filmeket saját gyártásúakkal egészítsék ki. Pekár Gyula tánctörténeti előadásához készültek az első felvételek: Zitkovszky Béla fotográfus, az Uránia technikusa a saját maga által fejlesztett felvevővel, többségében az épület tetőteraszán ácsolt alkalmi színpadon rögzítette azokat az 1-2 perces kis táncjeleneket, amelyekben Blaha Lujzától Hegedűs Gyuláig a kor jeles színpadi sztárjai vállaltak szerepet. A filmcsokor, amely április 30-án került először a közönség elé, hatalmas sikert aratott, és nagy lendületet adott az Uránia filmgyártó tevékenységének.

Az első film tekercsei elvesztek, de emlékezetük fennmaradt, azt éppúgy őrzi “A magyar film napja”, melyet minden év április 30-án ünnepelünk, mint maga az Uránia, amely 120 éve állandó helyszíne és szereplője a magyar filmtörténetnek, 2002-es műemléki helyreállítása óta pedig Nemzeti Filmszínházként szolgálja a magyar filmkultúrát.

A most megjelenő kötet a művelődéstörténet sok évtizedes adósságát törleszti, hiszen először kísérli meg mélységeiben feltárni a világ legszebb mozijai között számon tartott Uránia, valamint a neki otthont adó épület történetét.

A tudományosság kritériumai szerint megírt, többszerzős mű, melyet szerkesztőként Buglya Zsófia jegyez, az Uránia legnemesebb, ismeretterjesztő hagyományaihoz hűen a széles olvasóközönség számára készült. A hivatkozásokban gazdag, mégis olvasmányos formában megírt tanulmányokat interjúk, irodalmi szövegrészletek, visszaemlékezések, korabeli újságcikkek egészítik ki. Hasonlóan fontos szerep jut a képeknek.

A leírtakat mintegy 260 illusztráció – látványterv, térkép, tervrajz, plakátgrafika, képeslap, dokumentumértékű fotó – teszi még szemléletesebbé.

Borítókép: részlet a könyvből

Tovább olvasom

Művház

Programsorozattal emlékeznek Csengey Dénesre

Filmvetítésekkel, kiállítással, könnyűzenei pályázattal, vers- és prózamondó versennyel emlékeznek Csengey Dénes halálának 30. évfordulójára Keszthelyen.

Közzétéve:

A tragikus hirtelenséggel elhunyt író, rendszerváltó politikus Keszthelyen élt és alkotott 1984 és 1991 között, 2008-ban az önkormányzat Csengey Dénesnek (1953-1991) posztumusz díszpolgári címet adományozott – emlékeztetett Nagy Bálint, Keszthely polgármestere csütörtökön az író emléktáblájánál tartott sajtótájékoztatón.

Csengey Dénes emlékét, költészetét és hagyatékát a város önkormányzata szeretné méltó módon megőrizni és megismertetni a fiatalabb generációval. Április 8-án – halálának 30. évfordulóján – a városi megemlékezés a járványügyi helyzet miatt elmaradt, de később az iskolás korosztály bevonásával közösségi rendezvényeken emlékeznek Csengey Dénesre – fűzte hozzá a városvezető.

A programsorozatban az önkormányzat valamennyi kulturális intézménye részt vesz.

A Goldmark Károly Művelődési Központ könnyűzenei pályázatot hirdet, melyre a fiatal előadóművészek, zenekarok Cseh Tamás- és Csengey Dénes-alkotások feldolgozásával jelentkezhetnek.

A Fejér György Városi Könyvtár vers- és prózamondó versenyt indít, a Balatoni Múzeumban Csengey Dénes személyes tárgyaiból, rendszerváltó plakátokból nyílik kiállítás – ismertette a programokat Csótár András önkormányzati képviselő. Hozzátette, a Keszthelyi Televízió kerekasztal-beszélgetésen emlékezik meg Csengey Dénesről.

A Balaton-parti városban az íróról, rendszerváltó politikusról közterületet neveznek el, a Goldmark-ház homlokzatán – ahol egykor Csengey Dénes a családjával élt – emléktáblát helyeznek el.

Tovább olvasom