Kövess minket!

Művház

Ha nem történnek meg a 2006-os események, most nem lenne miről forgatni

Október 21-én mutatják be a 2006-os események alapján készült Elk*rtuk című politikai krimit. Ennek kapcsán Kálomista Gábor producerrel, a Thália Színház igazgatójával beszélgetett a 888.hu a magyar mozikról, Gyurcsány Ferencről és arról, lehet-e Magyarországon ideológia nélkül filmet készíteni.

Borítóképünk jelenet az Elk*rtuk című film egyik előzeteséből

Legutóbb azt mondta, hogy még zajlanak a tárgyalások a Cinema Cityvel a film vetítésével kapcsolatban. Sikerült azóta megegyezni?

Szerződést kötöttünk a Cinema Cityvel, beosztották a filmet napi 5 előadásra, amiben van reggel 10 órási vetítés is. Elég kevés kapacitás, a Dűne vagy a Venom 30 vetítéséhez képest. De az első héten meg fogjuk majd látni, hogy mekkora is a közönségigény rá, és reméljük, hogy akkor ők is látják, hogy ezt a vetítésszámot emelni kell.

Buda Andrea, a Cinema City marketingigazgatója szerint a film nagyon „kompetitív környezetben kerül vetítésre”. Ezt az indokot hozta fel arra a vádra, miszerint politikai okok állnak az alkotás ellehetetlenítése mögött.

Minden film kompetitív környezetben van, valljuk be. Való igaz, hogy ez is rengeteg nagy amerikai blockbusterrel együtt jelenik meg, de mi ezzel nem nagyon tudunk mit kezdeni. Egy évfordulóra csináltunk filmet, amely október 23-án van. Tudni lehetett, hogy ekkor fog kijönni, úgyhogy ettől a dátumtól nem nagyon tudunk eltérni. Az előzetes érdeklődés viszont indokolja, hogy a mozik tekintsék át a műsorbeosztást. Nagyon bízom benne, hogy tényleg befejezzük ezt az áldatlan vitát, és a Cinema Cityvel jó hangulatban fogunk nagyon sok nézőt generálni, az ő mozijaikba is, hiszen elsősorban a piacból élnek.

Liszka Tamás a Budapest Filmtől egy korábbi interjújára azt reagálta, hogy a politikai érdekekről szóló vád az ön részéről csak egy „ügyes marketingfogás”. Ellenben azóta a korábbi egyhez képest több időpontot is kapott a film a Corvin moziba.

Ez a marketingfogás nem rajtam múlt. Ha tisztességesen beosztják a filmet, amint az várható lett volna, akkor nem így lenne, hiszen jeleztük, hogy milyen kampánnyal érkezik az alkotás, sőt a Budapest Filmnek az az állítása sem fedi a valóságot, hogy nem látták. Az egyik felelősségteljes pozícióban lévő vezetőjük látta a korhatár-besorolási bizottságban. Tehát ez sem igaz. Már a kérdést is nagyon nehezen hiszem el, amit feltesznek. A filmet napi egy előadásra osztották be, és gyakorlatilag két óra alatt elfogytak a jegyek, majd az esti sávba is betették, amire pedig másfél-két nap alatt elkeltek, most kaptunk még egy vetítést, amelyre szerintem szintén pár nap alatt elfogynak. Mindez nem támasztja alá az ő állításaikat. Ahogy az sem, hogy nem veszik fel a többi mozijukba, ugyanis még hat van nekik, többtermesek is, amelyekben szintén nem hajlandók játszani, mert szerintük ez közönségfilm. Végeztünk egy kutatást, akkor 13 film ment párhuzamosan a Corvinban és a többi mozijukban. Szóval hogy ez a film nem való a Puskinba, a Toldiba és így tovább, hogy egy független magyar történelmi film ne tudjon bekerülni a mozikba, azt barokkos túlzásnak tartom.

Az interjú felvétele után látott napvilágot a hír, miszerint az Elk*rtuk című film a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság döntése alapján megfelel a hazai művészfilmek kritériumainak, ugyanis megkapta az ART-mozis besorolást. Vagyis az eddigi kifogásokkal ellentétben, az ország összes mozija – multiplex és művészmozi is – játszhatja október 21-től a politikai krimit – a szerk.

Politikai motivációt sejt?

Ha bárki azt gondolja erről, hogy nem politikai alapon történik, az téved. El tudunk vitatkozni rajta órákig, napokig, de meg kell nézni. Ha feltesszük a kérdést, hogy a Corvin moziban volt-e a rendszerváltás óta ilyen érdeklődés egy film iránt – beszéltem erről régi mozis barátaimmal –, és még a saját érdekeiket szem előtt tartva sem próbálják meg akceptálni, akkor ott nagyobb a baj. Volt egy vidéki mozi, amelyik hasonlóan gondolkozott, de belátták, hogy ez nem a megfelelő út.

A vidéki moziknak is fenntartásaik voltak a filmmel kapcsolatban?

Nyilvánvaló, hogy az emberek többségének van egyfajta politikai érzékenysége. Ez a mostani időszakban különösen felfokozott, ugyanis előválasztást tartanak, hamarosan pedig országgyűlési választások lesznek, tehát sokkal jobban beleivódik az életünkbe a politika. Van olyan mozivezető, aki úgy gondolja, hogy azzal segíti a saját oldalát, ha ok nélkül „osztja” a filmet, vagy a politikai meggyőződésének megfelelően azt mondja, hogy „ebben a városban biztos nem fogják vetíteni”. Léteznek ilyen városok, ezekben előbb-utóbb el kell számolniuk a lelkiismeretükkel.

A legfontosabb, hogy a néző „a saját lábával szavazzon”.

Mert különben nem tekintik a nézőt nagykorúnak, nem tekintik annyira okosnak, hogy el tudja dönteni, meg akarja-e nézni a filmet, vagy sem. Helyette elzárják előle ezt a lehetőséget. Én ezt rendkívül álszentnek és sajnálatosnak tartom, és méltatlannak a filmhez. Annak a mozivezetőnek, aki politikai indíttatásból nem játszik egy filmet, el kell gondolkodnia azon, hogy alkalmas-e feladatának ellátására. Ha arra alkalmas, hogy az államnál puncsoljon forrásokért, hogy az állam segítse ki, ha baj van, akkor próbáljon meg pártatlanul viselkedni. Valahol meg kéne találni a középutat ezekben a dolgokban.

Azt is mondta korábban, hogy sokan igyekeztek keresztbe tenni a produkciónak.

Meg kell nézni a filmben szereplő színészek Facebook-oldalát, mert az ott folyó gyalázkodásból könnyű elképzelni, hogy mi ment a háttérben. Számtalan olyan helyzetbe futottunk bele, hogy helyszínt akartunk bérelni, már meg is állapodtunk, amikor kiderült, hogy ez a film nem biztos, hogy kompatibilis azzal az eszmeiséggel, amit mondjuk a főváros vagy egy bizonyos helyszín képvisel. Rögtön meg is érkezett az elutasítás. De olyan is volt, hogy azt már egy szerződés aláírása után kaptuk meg. Ez a film rengeteg nehézséggel szembesült, arról nem is beszélve, hogy a koronavírus-járvány közepén forgattuk.

Kálomista Gábor filmproducer, fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Akkor az elutasítás sosem volt nyílt?

Előfordult, hogy azt mondták, „pont akkor kezdődik el egy villamosfelújítás”, vagy „átrendezik a teret”, mindig volt valami ok. De volt olyan intézmény, amelyik konkrétan szóba sem állt velünk, hogy egyáltalán bemehessünk forgatni, amikor meghallották a film történetét. Holott ez egy történelmi film.

El tudom képzelni, hogy sokaknak fájni fog, de ez akkor is egy film, és ha nem történtek volna meg 2006-ban azok az események, akkor nem lett volna miről forgatni.

Apropó, 2006! Emlékszik rá, hogy hol volt, amikor meghallotta az őszödi beszédet?

Amikor hallottam, autóban ültem, a Balatonról jöttem Budapest felé. Este 2-3 barátommal elmentünk megnézni, mit történt, a tüntetésekben nem vettünk részt, csak éreztük, hogy valamilyen feszültség van. Akkor sziklaszilárd meggyőződésem volt, hogy az a hazug rendszer összeomlott. Amikor valaki beismeri, hogy csalt, hogy becsapta a választóit, majd utána ebből nem vonja le a tanulságot, nem megy be a Sándor-palotába, és nem adja be a lemondását, hanem a hatalomhoz görcsösen ragaszkodva védi a pozícióját, akkor erre én privát emberként nem tudok mást mondani, csak hogy 2006-ban egy európai uniós országban ez vállalhatatlan. Hogy akkor Brüsszel miért és hogyan támogatta ezt a dolgot, talán valamennyire kiderül a filmből.

Elkészítene egy olyan filmet, amely a trendet követi, csak azért, hogy mondjuk az Oscar-kvótáknak megfeleljen?

Megfelelési kényszerből még sosem készítettem filmet. Ezzel az új kvótarendszerrel, amit bevezettek a fesztiválokon, mi nem tudunk versenyezni. Ha komolyan gondolják, és betartják, akkor azok az országok, ahol a lakosság jellemzően keresztény, másképp gondolkozik, és nemigen létezik faji sokszínűség, nehezen tudnának megfelelni ennek. Azt vallom, hogy a faji és identitásbeli szempontokat nálunk megelőzi az, hogy ki mennyire tehetséges.

Mi még mindig megpróbálunk a tehetség alapján válogatni, és nem beletuszkolni egy kvótarendszerbe valamit csak azért, hogy megfeleljünk.

Van legkedvesebb filmje?

Nincs igazán. Mindegyik kedves, van, amelyik a legidősebb, van, amelyik a legszexibb, van, amelyik érzelmileg a legjobban megérint.

És az Elk*rtuk melyik?

Az Elk*rtuk egy különleges pillanat az életemben, ugyanis először dolgoztunk külföldi alkotókkal. Nagyon élveztem ezt a munkát, és egy nagyszabású nemzetközi film lett. A stábban volt többek között kolumbiai, német, mindenféle náció összeverődött. Remek hangulatú forgatás volt, és az első perctől kezdve érezni lehetett, hogy itt valami különleges történik.

Egy világszínvonalú mozi jött létre Magyarországon, amihez minden adott volt, és a két alkotó úgy csinálta meg, ahogy mi szerettük volna látni a vásznon.

Az a legnagyobb öröm, ha az ötlet kipattanásától kezdve az ember jóleső érzéssel áll fel a vetítő elől.

Könnyű volt a brit rendezőt megnyerni?

Helmeczy Dorottya producertársam tárgyalt olasz, francia, dél-afrikai, amerikai, lengyel, norvég rendezőkkel. Mindegyiknek azt a kérdést tette, fel hogy mennyire tud azonosulni a történettel, és mi a véleménye róla. Végül azért esett a választás a brit rendezőre, mert azt mondta, hogy ez morális kérdés, hogy a dolgok mögé kell nézni. Ő próbálta a történetet morális oldalról vizsgálni, de úgy, hogy közben minden olyan részletet tartalmazzon, aminek benne kell lennie egy krimiben. Úgy gondolom, hogy ő hibátlan választás volt.

Ez a legdrágább filmje?

Benne van a top 3-ban.

Ez az alkotás hozzájárulhat ahhoz, hogy a fiatalok is megismerjék a mai napig aktívan politizáló Gyurcsány előéletét?

Mi, magyarok hajlamosak vagyunk a történelmünket elfelejteni, és egy idő után már csak a szép részére emlékezni. A XX. század eseményein még nem nagyon mentünk végig, Trianonnal még tartoznak a filmesek az országnak. Nagyon szemérmesen beszélünk a történelemről, de most elkezdtük ezeket is elővenni. A mostani film még izgalmasabb, hiszen 15 évvel ezelőtti eseményeket dolgoz fel, így lehet vele vitatkozni. Azok, akik akkor ezt csinálták, itt élnek velünk. Mi a filmmel nem üzenni akarunk, azt szeretnénk, hogy a fiatalabb generáció is megnézze, mi történt akkor. Onnantól rá van bízva, hogy ez egy piros nadrágos, tornacipős, gitározó csávó vagy egy hazaáruló.

Egy filmnek nem az a dolga, hogy válaszokat keressen. Azt szeretnénk, hogy a politikai krimi műfaján keresztül kellő hitelességgel ábrázoljuk a 2006-os eseményeket.

Ritka, hogy ennyire közelmúltbeli történelmi eseményt dolgoznak fel az alkotók. A szemérmesség az oka? Túl közeli?

Ilyen is van, de olyan is, hogy a magyar kulturális közélet mérhetetlenül „túl van politizálva”. Van egy nagy szekértábor, főleg Budapesten, amelynek a 90 százaléka baloldali, liberális irányzatot képvisel, és ha nem állsz be a sorba – mindegy, hogy jobboldali kormány van –, akkor annak komoly következményei lesznek. Láthatjuk a színészeken és az alkotókon is, hogy rettenetesen fel vannak háborodva, például Molnár Áron, aki teljesen ki van kelve a rendszer ellen, de azért főszerepet vállalt a második legdrágább magyar filmben, amelyet a Nemzeti Filmintézet támogat. Úgy tűnik, ez a pénz mégsem büdös, ugyanakkor az Elk*rtukban játszó színészek szemére veti, hogy elvállalták.

Tehát a kettős mérce és a kétszínűség jelen van.

Ha egyébként megnézzük a Korona című vagy a Berlusconiról készült filmet, akkor láthatjuk, hogy nem mindig olyan aspektusból mutatják be az érintetteket, ami felemeli őket. Egy fejlett demokrácia mindezt elbírja. Csak egy fiatal és tökéletlen demokrácia viseli el nehezen. Rengeteg ilyen film van külföldön, mi még nem nyúltunk ehhez az eszközhöz, de kíváncsian várom a végeredményt. Tényleg el vagyok ájulva ettől a filmtől, mert annyira más, mint amilyeneket eddig csináltam.

A közeli múlt, ami ennyire élő, akár a Koronánál, óriási érdeklődést tud kiváltani.

Mi azért elsősorban producerek vagyunk, egy filmproducernek pedig az a dolga, hogy úgy meséljen el egy történetet, hogy azt sokan megnézzék. Ehhez tudni kell, hogy hová, milyen környezetbe érkezik a film. Elsősorban egy nagyfilmes vállalatot vezetünk, ezért nagyfilmeket kell csinálni, abból van nagy jövedelmünk. Aztán hogy mindez szerencsésen találkozik a világnézetemmel, az nem tesz hozzá, de el sem vesz belőle. Mert ha én csinálnék ilyen filmet, nem tudnék annyira mértéktartó lenni, mint ahogy az angol rendező tudott.

Hazánkban a magyar (művész)filmes világot borzasztóan áthatja a baloldali narratíva.

Igen. Az benne a szörnyű, hogy megpróbáljuk ebbe az irányba elvinni a vitát, és nem arról beszélünk, hogy jó-e egy darab, hanem az ideológiáról. Ha valaki alkotóként a színház előtt nem teszi le a politikai batyuját, vagy egy film esetében a saját ideológiai rendszerét akarja átadni, az bukásra van ítélve. Én sosem kérdezem meg attól, akivel együtt dolgozom, hogy kire szavaz, csak az érdekel, hogy jól végzi-e a munkáját.

Nincs bal- és jobboldali néző.

Tiszteljük meg a nézőt azzal, hogy nem így próbálunk hatni rá, hogy ezért jöjjön el megnézni egy filmet. Magyarországon meg kéne már nyugodni, mert annyi pénz folyik be a kultúrába, amennyi még soha. Most már nem egymás elől kell elhalászni a pénzt, mert mindenre jut, van ennek egy teljesen megszervezett formája. Ha az a kérdés, hogy mikor lesz erre megoldás, akkor az a válasz, hogy 2-3 generáció múlva, majd akkor lehet a magyar kultúrában nyugalom. Addig csak árokásás lesz, ami egy idő után unalmas a nézőknek. Menjünk inkább abba az irányba, hogy a szakmaiság, a szakma és a néző iránti tisztelet az, ami befolyásolja a működésünket. Utána akár ki is nyírhatjuk egymást, nem probléma, de ez legyen egy olyan út, amelyen együtt megyünk.

Az eredeti interjút ide kattintva érheti el.

Művház

Pilinszky 100: VersIma címmel indított programot a Magyar Írószövetség

Több történelmi egyházzal közösen a száz éve született Pilinszky János életműve előtt tiszteleg a kezdeményezés.

Közzétéve:

Borítókép: Pilinszky János költő, forrás: Fortepan / Hunyady József

Négy kiemelt helyszínen, Budapesten és Kolozsváron hangzik el neves színészek előadásában Pilinszky János Egyenes labirintus című verse november 28-án, vasárnap, a költő születésnapját követő napon – olvasható a Magyar Írószövetség MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.

Mint írják, a Magyarországi Református Egyház részéről Balog Zoltán püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, a Magyarországi Evangélikus Egyház részéről Fabiny Tamás elnök-püspök, a Magyar Unitárius Egyház (Kolozsvár) részéről Rácz Norbert Zsolt lelkész, főjegyző, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete részéről pedig Czire Szabolcs lelkész által tartott istentisztelet keretében emlékeznek a költőre.

Pilinszky János születésének századik évfordulója alkalmából többféle megemlékezés, konferencia, ünnepség zajlik az országban. A Magyar Írószövetség is szeretné elérni, hogy minél többen halljanak az előző század egyik legkiválóbb költőjéről, megismerhessék műveit és mély hitét.

“Úgy gondoljuk, hogy a művekből áradó hit lehet az a kapocs, amely a kiemelkedő költőt a mához köti”

– írják a közleményben.

A négy kiemelt helyszín mellett több gyülekezetben és egyházi iskolában is előadják Pilinszky János versét. Ennek segítségével együttesen mutatkozhat meg a költészet és a hit, és eléri azokat a közösségeket, akik számára mindkettő fontos lelki erőforrás.

Az Írószövetség szándékai szerint a jövőben a program folytatódik, hiszen a magyar költészet és irodalom kifogyhatatlan a hitről szóló művekből és alkotókból – áll a közleményben.

A VersIma programról szólva Balog Zoltán püspök elmondta, hogy azért csatlakoztak a kezdeményezéshez, mert

“Pilinszky versei a hit sóvárgásával és boldogságával ajándékoznak meg bennünket, ezért helyük van a templomokban, az istentiszteleten is”.

Fabiny Tamás elnök-püspök számára azért fontos ez a kezdeményezés, mert “Pilinszky János világhírű költőnk, akinek különleges, egyedien tömör hangvételű verseiben az emberi lélek legnehezebb gondolatai törnek a felszínre”. Az egyház éppen ezekkel foglalkozik: a bűn kérdése, a lelki vívódás, útkeresés, az élet és az ember értéke, a kapcsolatok egésze és széttöredezettsége, a helyünk a világban, isten előtt – fogalmazott.

Czire Szabolcs, a Budapesti Unitárius Egyházközség lelkésze elmondta, hogy

“Pilinszky János a végső emberi kérdéseket a keresztény hit és az egyetemesség metszésében szólaltatja meg”.

A kolozsvári Rácz Norbert Zsolt főjegyző elmondta, hogy határon túli egyházi vezetőként azért tartja támogatandónak a programot, mert “a vers nem ismer politikai határokat. Szabadon átkel az ilyen akadályokon, és láthatatlan szálakkal fűzi össze azokat, akiket egy adott ponton elszakított egymástól a történelem”. Ez a határtalanság pedig közösséget teremt, aminek tere a vers, most Pilinszky költészete – mondta.

Tovább olvasom

Művház

Halott Pénz: idén könyv, jövőre koncert

A jövő héten könyv jelenik meg a Halott Pénz zenekarról, amely jövőre, 2022. április 9-én nagyszabású koncerttel ünnepli 18. születésnapját a Papp László Budapest Sportarénában.

Közzétéve:

MTI/Mohai Balázs

Marsalkó Dávid 2004-ben határozta el, hogy Halott Pénz néven belevág a zene- és szövegírásba. Az elmúlt évek alatt számos sláger, elismerés és díj mutatta sikerük útját, a szakma és a közönség elismerését – szerepel a szervezők közleményében.

A többszörös Fonogram-díjas hiphop formáció több meglepetéssel készül jubileumi koncertjére, amelyen mások mellett az Amikor feladnád, a Szívedből minden kell, az Élnünk kellett volna és a Darabokra törted a szívem című dal is elhangzik.

A Halott Pénz az évforduló alkalmából könyvvel is jelentkezik. A Na még mit nem?! Történetünk, hajtól szívig című kötet november 30-án jelenik meg, tele sztorikkal és korábban nem látott képekkel. A Csapody Kinga, Gelencsér Milán és Jávor Bence által írt könyv a tagokat megszólaltatva mutatja be a csapat tizennyolc évét.

Borítókép: Marsalkó Dávid énekes a 15 éves Halott Pénz zenekar jubileumi koncertjén a Papp László Budapest Sportarénában 2019. december 29-én

Tovább olvasom

Művház

Elhunyt Csanády János költő, író

89 éves korában meghalt Csanády János, kétszeres József Attila-díjas költő, író – tudatta a Magyar Nemzettel a család.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Csanády János 1932. május 26-án született Lajoskomáromban. 1953–1958 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán tanult. 1948–1952 között Budapesten és Salgótarjánban autószerelőként dolgozott. 1959-ig az Élet és Irodalom szerkesztője volt. 1973–1975 között a Népszava Szép Szó című irodalmi mellékletének szerkesztője volt. 1975-től tíz évig az Arany János Színház dramaturgja volt. Csanády János verseit elsőként a 15 fiatal költő 105 verse című gyűjtemény mutatta be. Önálló kötettel (Felzúdul a táj) 1958-ban jelentkezett. A hatvanas években rendszeresen jelentek meg kötetei (Áttört egek, Hegyélen, Új törvény, Európai ősz).

Válogatott verseinek kötete 1969-ben Atomkori próbatétel címmel jelent meg.

A hetvenes években Csanády János örökké harcos, háborgó indulatai lehiggadtak, lírájában felerősödött az elégikus, meditáló hang. A történetiség, az emberi és a magyar történelem iránti érdeklődés kerül előtérbe. 

1986–1991 között született verseit Meotisz címmel adták ki 1992-ben. Utolsó verseskötete Kicsi vagy, világ! címmel  2006-ban jelent meg a Széphalom Könyvműhely gondozásában – írta a Magyar Nemzet.

Csanády János egyik legszebb, legtömörebb verse így szól: „Fának virága, / ágnak gyümölcse, / gyümölcsnek magva, / magnak csírája, / csírának hajtása: / Világnak Virága.” (Virágok)

Tovább olvasom