Kövess minket!

Művház

Félig kiszínezett valóság

Több mint négyszáz jelmeztervet készített színházi produkciókhoz Magyarországon és szerte a világban, de több tucat filmes munka is fűződik a nevéhez. Tizennégyszer kapta meg a Színikritikusok Díját, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, akit egyedüli magyarként Oscar-díjra is jelöltek a kosztümjeiért. Szakács Györgyit ma is ugyanaz a szenvedély hajtja, mint kislányként, amikor az édesanyja divatszalonja felé vezető úton még csak megcsodálta a csipkegallérokat. Az Alkotni születtünk interjúsorozat nyolcadik része.

Hogyan jut el a fiatal értelmiségi lány egy Váci utcai divatszalonból az építésztanulmányokon keresztül a jelmeztervezésig?

Bizonyos értelemben véletlenül. Nem volt bennem tudatos elhatározás a szakma felé. Kislányként iskola után minden időmet édesanyámnál, a Váci utcában a divat, a ruhák, a kosztümök bűvöletében töltöttem. Az üzletben főleg szabásmintákat készítettek, és az országban egyedülálló módon olyan textilipari szakirodalom állt az érdeklődők rendelkezésére, amelyet a Vogue és egyéb világlapok csak kiegészítettek. Szabadidőmben ezeket, illetve folyóiratokat lapozgattam. Az üzlet egyfajta oázis volt a Váci utca 10. szám alatt, a Rotschild-szalon mellett, ahova mindig sokan betértek, köztük híres emberek, írók, művészek. Hihetetlen mázlim volt, olyanokkal találkoztam, mint Simonyi Imre, Csoóri Sándor, Ottlik Géza, Major Máté vagy Várkonyi Zoltán. Ezen a helyen még József Attila is járt, korábban ugyanis könyvesboltként működött (Cserépfalvi Imre 1929-ben nyitotta meg könyvesboltját – a szerk.), sok évtizeden keresztül a magyar irodalmi élet egyik találkozóhelye volt.

Ezt követően anyám directrice lett egy másik Váci utcai divatszalonban, ahol szintén nézhettem a ruhakészítés folyamatát, közben pedig nagyszerű szabásznőket ismerhettem meg.

Jó tanuló voltam, mégsem tudtam, mivel szeretnék foglalkozni. A színház világa mindig vonzott. Csiszár Imrét tizennégy éves koromban ismertem meg, egy gimnáziumba jártunk. Emlékszem, az első beszélgetésünk alkalmával azt mondta: „Ha majd egyszer megrendezem A vihart…” (Nevet.) Persze soha nem rendezte meg. Egyfolytában színházba jártunk, szinte minden előadást megnéztünk. Ugyanebbe a gimnáziumba járt a férjem, Szlávik István is. Ő már akkor elhivatott volt, tudta, hogy díszlettervező lesz. Édesapja egyik legjobb barátja Vogel Erik volt, gyerekként – hozzám hasonlóan – ő is magába szívott sok mindent, egy másik műfajból.

A hetvenes évek elején nem lehetett jelmeztervezést tanulni, ezért építészmérnöki karra jártam, majd hamarosan nagyot fordult velem a világ. Az történt ugyanis, hogy Major Tamás felvette a Színművészeti Főiskola rendező szakára Csiszár Imrét, aki megkért, tervezzem meg a jelmezeket a vizsgaelőadásához. Majd egyszer csak Major is felkért, Molière Tudós nők című vígjátékához készítettem jelmezeket. A szereplők: Máté Gábor, Bezerédi Zoltán, Igó Éva, Básti Juli… Legendás előadás lett. Szerencsés vagyok, hogy ő indított el a pályán, sokat tanultam tőle.

Három nővér a Katona József Színházban 1985-ben
Három nővér a Katona József Színházban 1985-ben

1983-ban ő hívott a Katona József Színházba is. Azóta is folyamatosan dolgozom a Katonában, harminchat éve, Ascher Tamás, Zsámbéki Gábor, Székely Gábor rendezéseiben, több mint hatvan előadáshoz készítettem jelmeztervet, köztük a Három nővér, A revizor és a Catullus című darabokhoz, amelyek világhírt hoztak a színháznak. De fontos megemlítenem a Radnóti Színházat is, ahol folyamatosan dolgoztam, főleg Valló Péter rendezéseiben. A hetvenkedő katona, Nóra, Ványa bácsi, sok emlékezetes előadás.

A revizor a Katona József Színházban
A revizor a Katona József Színházban

Úgy tudom, Major ajánlására hívott Ascher Tamás az aranykorát élő kaposvári Csiky Gergely Színházba a Chicago előadására. Később szinte minden ottani rendezővel dolgoztam, Ács Jánossal, Gothár Péterrel, Gazdag Gyulával, Babarczy Lászlóval. Ennek az időszaknak a Marat/Sade-előadás lett a csúcspontja.

Ezzel párhuzamosan dolgoztam Miskolcon, főleg Csiszár Imre rendezte darabokban: Peer Gynt, Galilei élete, Az ember tragédiája, A tribádok éjszakája. Sorolhatnám. Az utóbbi két színház legnagyobb korszakát élhettem meg és dolgozhattam végig egy csodálatos alkotóközösség tagjaként.

Mi az első emléke a kreativitással kapcsolatban?

Egy időszak jut eszembe. Kilencéves koromban Szentendrén, csodálatos környezetben, művészek társaságában éltem, szüleim egyetlen gyerekeként külön világot alakítottam ki magamnak. Olyan érdekes, a mai napig visszaköszönnek az akkori képzetek, a félig kiszínezett valóság. Mindig nagyon fontos volt számomra az esztétikum, a szépség. Emlékszem, milyen csalódás volt Pestre költözni. (Nevet.)

Szakács Györgyi
Szakács Györgyi

Mikorra datálható a régi ruhák, textilek, csipkék iránti gyűjtőszenvedélye?

Édesanyámhoz rendszerint a mai Ferenciek terén keresztül mentem, ahol a Klotild-palota aljában működött egy régiségüzlet. A kirakatban elhelyezett csodálatos tárgyakat naponta megcsodáltam. Az érdeklődésem komplex volt, ma is nagyon szeretek például festményaukciókra járni, de annak ismeretében, amit eddig meséltem, illetve azért, mert egy százéves felsőrész vagy egy csipkegallér nem került sokba, a gyűjtés ebben a műfajban ragadott magával leginkább.

Minden érdekel, ami szép, amiről nincs ismeretem, ami időutazásra invitál, amiből tanulhatok. Ha külföldön dolgozom, mindig bemegyek a könyvesboltokba, hogy megnézzem, van-e olyan mű, amelyet nem ismerek, vagy érdekes lehet.

Napszállta (Fotó: Mozinet)
Napszállta (Fotó: Mozinet)

A Napszállta kapcsán lehet tudni, hogy Nemes Jeles László apró részletességgel figyelt mindenre, például a kalapokat ugyanazzal a technikával kellett elkészíteni, mint abban korban, amelyikben a film játszódik. Mennyire jellemző, hogy a magyar színházi és filmes világ ennyire nagyvonalúan és magas művészi érzékkel kezeli a jelmezeket?

A szakmám elengedhetetlen feltétele, hogy rendelkezzem történelmi tudással, hogy kérjen bármit a rendező, azt el tudjam helyezni időben. A mai színházi világ egyre távolodik a történelmi jelmezek használatától, mindennek az aktualitását keresi, sokkal inkább a stilizált vagy a mai ruhákat preferálja. A rendezők részéről sincs igény a korabeli darabokra, mert nagy anyagi ráfordítással járna az elkészítésük, ráadásul a szakmai háttér is egyre kevésbé adott hozzá. Sorolhatnám a nagy magyar színházakat, ahol nincs szabóműhely. A régi Nemzeti Színház jelmezraktárát szétbombázták, a díszletgyártását és a cipészműhelyét megszüntették. Ezekben több évtizednyi munka volt, a lerombolásuk nagy űrt hagyott maga után. Különleges szerencsém volt, hogy olyan színházakban dolgozhattam, amelyek még olyan konstellációban működtek, mint a Monarchia idején. Emlékszem, amikor Jancsó Miklóssal terveztük a Csárdáskirálynőt, és mindössze két hét volt a kosztümök elkészítésére, szóltam a jelmeztárvezetőnek, hogy legalább húsz-huszonöt frakkra lesz szükségem, és azok határidőre, hibátlanul elkészültek. Nagyon sokat köszönhetek azoknak a kiváló szakembereknek, akik végig segítettek a pályám során. Sajnos egyre kevesebben vannak.

Milyen kapcsolatban áll egymással a jelmez és a dramaturgia?

A színház és a film műfaját külön kell választani. Már csak azért is, mert színpadon nem feltétlenül érvényesülnek a részletek, amelyek a filmen viszont felnagyítódnak. A legfontosabb, hogy miután elolvastam a darabot vagy a forgatókönyvet, megértsem a szándékot, illetve magát a rendezőt, a színészek szerepét. Nagyon empatikus csapatmunkáról van szó. Bíznunk kell egymásban. Így kerülhető el, hogy a jelmez öncélúan rátelepedjen az alkotásra.

Szakács Györgyi (Fotó: Csibi Szilvia/Nők Lapja)
Szakács Györgyi (Fotó: Csibi Szilvia/Nők Lapja)

A jó jelmez mindig a tartalmat szolgálja, és nem minden esetben kell észrevenni, sőt, sokszor kevésbé dekoratívnak lenni a legnehezebb. A lényeg, hogy a néző elhiggye, amit lát.

Erre volt jó példa a már említett Marat/Sade-előadás, amely a Kádár-rendszer egyik legnagyobb tabuját hozta be a képbe, az 1956-os forradalmat. Rendkívül fontos volt, hogy hitelesek legyenek a kosztümök, és majdnem mindent teljesen eredeti ruhadarabokból raktunk össze. Az előadás túlzások nélkül színháztörténeti jelentőségűvé vált, pedig igyekeztek elhallgatni.

Korábban azt mondta, a színházban a jelmeztervező által elképzelt kép valósul meg, míg filmen az operatőré.

A kulcs a láttatás. A hagyományos színház egy kép, amely a díszlettervezővel közös munka eredményeképpen jön létre. Színpadon a jelmez bele tud szólni a kompozícióba, film esetében nem is tudjuk, mi kerül vászonra a végső vágás után. Ezért szükséges a legutolsó sorban álló statisztára is odafigyelni. Nagyon nehéz munka. Fizikailag is nagy kihívás mindkét műfajban dolgozni, hiszen a színházakban későn érnek véget a darabok, a filmforgatások pedig gyakran korán kezdődnek. Ráadásul macskatermészetem van, ahonnan csak lehet, hazavezetek, ha kell ötszáz kilométert is, hogy az otthonomban pihenhessek, ne ismeretlen helyen.

Szakács Györgyi F. Kovács Attila díszlettervezővel A napfény íze forgatásán Bécsben
Szakács Györgyi F. Kovács Attila díszlettervezővel A napfény íze forgatásán Bécsben

A napfény íze című Szabó István-filmért Oscar- és Genie-díjra is jelölték. A tervezés, majd a forgatás során érezte, hogy valami különleges van születőben?

A film közel száz év történetét dolgozza fel. Nem voltam biztos abban, mennyire fogják az emberek értékelni a jelmezeket, de azt éreztem, hogy kivételesen nagyszerű művészekkel dolgozom együtt, és minden erőmmel megpróbáltam felnőni hozzájuk. Emlékszem, az első vetítésnél azon mérgelődtem, miért kellett levennem egy tollat egy kalapról, és hogy miért cseréltem le egy gallért. (Nevet.)

A napfény íze szerencsés csillagzat alatt született. A főszereplője, Ralph Fiennes nagyon kevés próbára tudott eljönni, de amikor jelen volt, maximálisan lehetett rá számítani, egy nap akár száz öltönyt is felpróbált. Nemcsak állta a sarat, de még segített is, amire sem előtte, sem utána nem nagyon tudok példát mondani, pedig igen sok nemzetközi produkcióban vettem részt.

Nem is panaszkodom. Németország, Finnország, Norvégia, Svédország. Ausztráliában Cate Blanchett játszotta Ascher Ványa bácsijának főszerepét, amelyet később óriási sikerrel mutattak be New Yorkban is. Dolgoztam a lyoni, a lipcsei és a bécsi operaházakban. Az IMDb adatbázisa szerint több mint negyven nagyjátékfilm fűződik a nevemhez.

A fehér szalag a Katona József Színházban (Fotó: Horváth Judit)
A fehér szalag a Katona József Színházban (Fotó: Horváth Judit)
A Ha elmúlik öt év a Katona József Színházban (Fotó: Horváth Judit)
A Ha elmúlik öt év a Katona József Színházban (Fotó: Horváth Judit)

Jelenleg is több színházi és filmes munkája van.

Legutóbb Milcho Manchevski Willow című filmjében dolgoztam, amelyet ősszel mutattak be Rómában, illetve Szabó István utolsó filmjében, a Zárójelentésben, amelynek február végén lesz a premierje. A filmben több operának a részlete is felcsendül, amelyek közül a Tannhäuser a szegedi operában, ugyancsak Szabó István rendezésében debütál majd. Ezenkívül a Katona József Színházban A fehér szalag és a Ha elmúlik öt év, a Nemzeti Színházban a Macskajáték című darabban terveztem legutóbb.

Macskajáték a Nemzeti Színházban (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)
Macskajáték a Nemzeti Színházban (Fotó: Eöri Szabó Zsolt)

Talán kissé furcsa lesz, amit mondok, de tulajdonképpen minden munkám olyan, mint egy betegség, amiben nyakig benne vagyok egészen a premierig. Nagy szerencsém volt, hogy sok olyan értékes emberrel dolgozhattam, akik meghatározó alkotói a színházi és a filmes kultúrának. A jelmeztervezés szellemi játék, amely a kihívásokon túl szenvedéllyel tölti meg a napjaim.

Művház

Tucatnyi új magyar játékfilmet vetítenek az erdélyi Filmtettfeszten

Közöttük több erdélyi vonatkozású alkotás is szerepel.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

A két hét múlva rajtoló 21. Filmtettfeszt Erdélyi Magyar Filmszemle október 6. és 10. között zajlik, kivételt képez Temesvár, ahol október 15-én és 16-án lesznek a vetítések.

A szervezők kiemelték az erdélyi vonatkozású alkotások közül a nyitófilmet, a Lőrincz Nándor és Nagy Bálint által rendezett Legjobb tudomásom szerint című párkapcsolati drámát, amelynek két főszerepét Hámori Gabriella és a marosvásárhelyi Bodolai Balázs alakítja. Utóbbi felbukkan Krasznahorkai Balázs Hasadék című, a Máramarosi-havasokban forgatott filmjében is, amelynek főszerepét a kolozsvári Molnár Levente játssza. Rajta kívül több erdélyi kollégája, köztük a csíkszentmiklósi születésű Orbán Levente is látható a filmben.

Több helyszínen vetítik Felméri Cecília kolozsvári rendező első egész estés alkotását, a Spirált, valamint Hajdu Szabolcs részben erdélyi helyszíneken forgatott filmantológiáját, a Békeidőt. A válogatásba két dokumentumfilm is került: a kolozsvári Maksay Ágnes rendezte Lángolj és világíts!, valamint Nagy Viktor Oszkár csángó témájú portréfilmje, a Tündérország – Ferenc útja.

Kevesebb mint 3 hónappal a cannes-i bemutató után a kolozsvári és a csíkszeredai nézőkhöz is eljut Enyedi Ildikó legújabb filmje, A feleségem története, Füst Milán több mint 20 nyelvre lefordított és irodalmi Nobel-díjra felterjesztett regényének mozgóképes adaptációja. A magyar-német-olasz koprodukcióban francia részvétellel készült alkotást román felirattal és magyar szinkronnal nézheti meg az erdélyi közönség.

A filmszemle műsorát a műfaji sokszínűség jellemzi. A közönség megtekintheti a Szabó István által rendezett Zárójelentést, a Magyarország idei Oscar-díjra javasolt filmjét, a Horvát Lili rendezte Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmdrámát, a Nagy Dénes által jegyzett Természetes fény történelmi filmet, a Bergendy Péter által jegyzett Post Mortemet, Badits Ákos Űrpiknikjét, valamint több romantikus vígjátékot, így Lakos Nóra Hab, Varsics Péter Így vagy tökéletes, Orosz Dénes Seveled, Nagy Viktor Oszkár Becsúszó szerelem című alkotását.

A programot két órányi, nemzetközi fesztiválokon díjazott magyar rövidfilm, legendás filmklasszikus és gyerekvetítések egészítik ki.

A dokumentumfilmes műsort a Filmgalopp nevű versenyszekció is erősíti, az idén hét erdélyi dokumentumfilm méretik meg benne.

A Filmtettfeszt központi helyszíne Kolozsvár, a további helyszínek között van Arad, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Kézdivásárhely, Kovászna, Marosvásárhely, Nagyszalonta, Nagyszeben, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy, Szamosújvár, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely és Temesvár.

Tovább olvasom

Művház

Herczeg Ferenc-szobrot avattak a Nemzeti Színházban

– Legfőbb életcélja az volt, hogy a magyar nemzetet művelje, segítse hazája felemelkedését, ápolja és gyarapítsa páratlan kultúráját – hangsúlyozta az emberi erőforrások minisztere az ünnepségen.

Közzétéve:

Borítókép: Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere (j) és Takaró Mihály irodalomtörténész leleplezi Herczeg Ferenc író szobrát a Nemzeti Színházban, fotó: MTI/Kovács Tamás

Mellszobrot állítottak Herczeg Ferencnek (1863-1954) a magyar dráma napján, kedden a Nemzeti Színház épületében. A két világháború közötti korszak legnépszerűbb íróját megörökítő művet Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Takaró Mihály, a Herczeg Ferenc Társaság elnöke leplezte le.

“Bár német származású volt, szívében és lelkében is teljesen magyarrá lett. A két világháború között Magyarország legismertebb, legnagyobb hatású írója volt. Műveinek legfőbb témája a Kárpát-medencei, ezer évre visszanyúló magyar múlt és hagyományok, a keresztény hit” – mondta Kásler Miklós az ünnepségen.

A miniszter hangsúlyozta:

Herczeg Ferenc legfőbb életcélja az volt, hogy a magyar nemzetet művelje, segítse hazája felemelkedését, ápolja és gyarapítsa páratlan kultúráját.

“Pontosan látta a trianoni békediktátum történelmi következményeit, társadalmi hatásait, és arra törekedett, hogy erősítse és meghatározza a jövő számára a magyar identitást, az összetartozás gondolatát. Tette mindezt könyvei hasábjain, cikkeiben és a korszak meghatározó közszereplőjeként, írófejedelemként, a Petőfi Társaság elnökeként, a Magyar Tudományos Akadémia társelnökeként is. Tehetségét a Kárpát-medence és egész Európa csodálta” – jegyezte meg Kásler Miklós.

Herczeg Ferenc író újonnan felavatott szobra, Törley Mária szobrászművész alkotása a Nemzeti Színházban. Fotó: MTI/Kovács Tamás

Beszélt arról, hogy Herczeg Ferenc íróként, illetve a Magyar Revíziós Liga vezetőjeként egyaránt a trianoni békediktátum igazságtalanságára hívta fel a figyelmet. Kitért arra, hogy a kommunista diktatúra nemcsak ignorálta őt, hanem el is akarta feledtetni műveit, a rendszer bukásával azonban ismét kiadták műveit,

“mondanivalója ma is aktuális és figyelemreméltó, a nevét viselő díj Magyarországon az egyik legnagyobb irodalmi elismerés”.

Takaró Mihály irodalomtörténész azt mondta, Herczeg Ferenc életművét három fogalom jellemezte: az értékelvűség, a tisztánlátás és az elfogulatlanság. Felsorolta, hogy Bizánc című történelmi drámája (1904), majd Kék róka című polgári vígjátéka (1914) Rómától Moszkváig ismertté tette a nevét. Nem sokkal később – mint mellszobrán a felirat is rögzíti – ő lett az első, irodalmi Nobel-díjra jelölt magyar író, mégpedig egymás utáni három évben (1925-1927) Az élet kapuja című kisregényéért.

A Herczeg Ferenc Társaság elnöke felidézte, hogy az író méltatói közé tartozott mások mellett a nyugatos Schöpflin Aladár vagy Kosztolányi Dezső. Hozzáfűzte: a második világháborút követően, a Révai-korszakban sok más alkotóval együtt kisöpörték az irodalmi kánonból.

“A 20. század legnagyobb száműzött írója tér most vissza közénk, hetvenéves szellemi száműzetéséből. E szobor most méltó helyre került, s vele Herczeg Ferenc is megkapja a kései elégtételt, ismét elfoglalja helyét a magyar irodalom óriásai között”

– fogalmazott Takaró Mihály.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója kiemelte, hogy Herczeg Ferenc él, létezik a magyar színházak repertoárjában, “bármit próbáltak is meg vele elkövetni, jelen volt és marad”.

Herczeg Ferenc mellszobrát, amelyet a Herczeg Ferenc Társaság és az Emmi állított, Törley Mária szobrászművész készítette. Az alkotó korábbi, Herczeg Ferencet ábrázoló szobrát 2013-ban avatták fel Badacsonytördemicen.

Tovább olvasom

Művház

Kálomista Gábor: Karácsonyék ideológiai okokból akadályozzák az Elk*rtuk forgalmazását

A producer politikai ellencsapásnak tartja, hogy az Elk*rtuk című filmjét kevés moziban vetítik a premier hetében. Az Indexnek adott interjújában arról beszélt, hogy a Budapest Filmet Gyurcsány Ferenc irányítja.

Közzétéve:

Megafilm

Kálomista Gábor szerint politikai okokból akadályozzák meg az Elk*rtuk forgalmazását, mert a Budapest Filmhez tartozó hat moziból a Corvin egyetlen termében adnak egy délutáni előadást a premier hetében (a film október 21-én debütál), a Cinema City pedig még nem is válaszolt a megkeresésükre – írja a Magyar Nemzet az Indexre hivatkozva.

Ez a film tele van kiváló alkotókkal, nagyon jól néz ki, történelmi témát dolgoz fel – DK-s politikusok mondogatják előszeretettel, hogy hagyjuk, mert ez már történelem –, bemennek az emberek, és a pénztárnál kérdezik, hogy mikortól vetítik. Hatalmas marketingje van, és nem vetítik

– mondta az Indexnek adott interjújában Kálomista Gábor, aki szerint a forgalmazási tárgyalások egyáltalán nem haladnak.

A producer szerint eddig a színészeit gyalázták, a kollégáit fenyegették, a forgatási helyszíneken is keresztbe tettek nekik, ahol csak lehetett. Ám mivel rájöttek, hogy nem tudják megállítani a forgatást, a baloldali körök most úgy döntöttek, hogy egyszerűen nem engedik be a filmet a mozikba, és mivel a főváros tulajdonában van a Budapest Film, ezt el is tudják érni.

Kálomista Gábor szerint a baloldali városvezetés cenzort játszik és visszaél a hatalmával. Arra a kérdésre, hogy kinek a befolyását látja abban, hogy a Budapest Film napi egy délutánt adott az Elk*rtuknak, a producer karakánul kijelentette, hogy Gyurcsány Ferencét.

Kálomista hozzátette: nem hiszi, hogy bárki felhatalmazta Karácsonyt Gergely arra, hogy ideológiai alapon kitiltson a fővárosból egy magyar filmet, amit nagyon sok budapesti meg szeretne nézni.

A borítóképen részlet az Elk*rtuk című filmből. Forrás: Megafilm Kft.

Tovább olvasom