Kövess minket!

Művház

Elhunyt rajongójára emlékezik a Karthago

Egyik koncertjükön meghalt rajongójukra emlékezve írták negyven évvel ezelőtt a Requiem című dalt.

Pixabay

Zárt körű megemlékezést tart a Karthago együttes február 13-án, szombaton, 12 órakor a budapesti Rockmúzeumban abból az alkalomból, hogy negyven éve hunyt el egy fiatal fiú a zenekar székesfehérvári koncertjén. Emlékére született meg a Requiem című dal.

“Az eseményen gyertyát gyújtunk a Dezső nevű fiú emlékére, felelevenítjük a Requiem születésének, fogadtatásának körülményeit, és ehhez kapcsolódva akkori nyugat-európai fellépéseink és turnéink történeteit”

– közölte Szigeti Ferenc, a Karthago vezetője.

Negyven évvel ezelőtt, 1981. február 13-án a Karthago a székesfehérvári Köfém sportcsarnokban tartott koncertet. A korabeli sajtó szűkszavúan úgy számolt be az eseményről, hogy egy fiút agyontapostak, de ez nem volt igaz. 2017-ben Hatala Csenge könyvet írt az akkor történtekről és a Requiem című dalról.

Gidófalvy Attila, a zenekar billentyűse akkor az MTI-nek azt mondta:

“a bulira sokkal több embert engedtek be, mint amennyien ott biztonságosan elfértek volna. Valószínű, hogy a fiút nekinyomták a falnak, a koncert végén behozták az öltözőbe, de már nagyon rossz állapotban volt, nem kapott levegőt. Még a sportcsarnokban voltunk, amikor megtudtuk, hogy a mentőautóban meghalt”.

A koncert után két nappal Szigeti Ferenc, a zenekar vezetője és gitárosa a fiú emlékére megírta a Requiem című dalt. A rockos számaitól merőben elütő lírai dalt a Karthago egy alkalommal tervezte eljátszani, ez a Budai Ifjúsági Parkban történt, mintegy tízezer ember előtt. A koncertet azonban rögzítette az Ifipark akkori stúdiója, majd a felvétel kacifántos úton – Kóbor János közreműködésével – kikerült a Szabad Európa Rádió zenei szerkesztőjéhez, Cseke Lászlóhoz. A rádió elkezdte játszani és attól kezdve naponta többször kérték a hallgatók.

“A Requiem sikerre volt ítélve, és bár a számot nem tiltották be, a pártbizottság utasítására a hanglemezgyár nem reklámozta a kislemezt, amelynek csupán a B oldalára kerülhetett, egy fehér egyentasakba csomagolva. A kábítószer használatával összefüggésbe hozható haláleset összeegyeztethetetlen volt a szocialista kultúrával” – fogalmazott korábban Szigeti Ferenc.

A dal a külföld érdeklődését is felkeltette, a Karthagót elhívták Ausztriába, az 1983-as villach-i dalfesztiválra, ahol a Requiemmel megnyerték a nagydíjat, az előadás nagyzenekari hangszerelését Máté Péter készítette. Az osztrák-német OK Musica kiadó a Karthago két angol nyelvű nagylemezét is megjelentette Ausztriában, Németországban, Svájcban és a Benelux-államokban, a Requiem című első lemez aranylemez lett Ausztriában.

A Karthago himnuszává vált dal YouTube-nézettsége különböző változatokkal összességében tízmillió felett van, a zenekar minden koncertjén a műsorára tűzi.

“A szombati megemlékezésen a Rockmúzeum kiállításának céljára átadom azt a negyvennégy éves, tizenkét húros Framus típusú akusztikus gitáromat, amelyen a Requiemet írtam, és amellyel fel is játszottam a stúdióban” – mondta most Szigeti Ferenc.

Borítókép: illusztráció

Művház

Fotókiállítás mutatja be a 301-es parcellát

301-1989 címmel Horváth Ernő képeiből nyílt tárlat Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének emléknapján az Új köztemetőben található Nemzeti Gyászpark látogatóközpontjában.

Közzétéve:

Borítókép: Horváth Ernő fotográfus a kiállítás képei között, fotó: intezet.nori.gov.hu

Az alkotó 1989-ben készült, a 301-es parcellát megörökítő fotóiból először nyílt tematikus tárlat, amely a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) rendezésében november 4-ig látogatható – közölte a NÖRI Társadalmi Kapcsolatokért Felelős Igazgatósága szerdán az MTI-vel.

Móczár Gábor, a NÖRI főigazgatója megnyitó beszédében kiemelte: az intézet célja, hogy a Nemzeti Gyászpark, amely a közeli Kisfogházzal együtt nemzeti emlékhely, a nemzeti emlékezetpedagógia szerves része legyen, és minden középiskolás korú diák ellátogasson erre a helyre.

“Nemcsak a kiállítás, maga a Nemzeti Gyászpark is figyelmeztető jel számunkra, és a mi feladatunk, hogy azok számára is az legyen, akiknek 1989 nem volt az életük része, és már csak a történelem egy jelentős pillanataként tanulnak róla”

– fogalmazott a főigazgató.

Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke elmondta: akik az emléknapon összegyűlnek és megemlékeznek 1956 mártírjairól és a kommunista rendszer minden áldozatáról, valójában arra emlékeznek, hogy az a rendszer, amely magát a humánum letéteményesének tartotta, 1956-ra, az áldozatokra, özvegyekre nem másként, mint “nyomorult ügyek” letudandó feladataként tekintett.

“A mi dolgunk, hogy elmondjuk a gyerekeinknek: 1956 szép, vállalható büszkeség volt a magyar történelemben, és örökségét 1989-ével együtt kötelességünk megőrizni”

– szögezte le Földváryné Kiss Réka.

Susa Éva antropológus szakértő, igazságügyi főtanácsos, aki kezdettől részt vett a 301-es parcellában névtelenül és jeltelenül eltemetettek azonosításában, arról beszélt, hogy a kiállítás jól mutatja a szörnyű és embertelen világnak a képét. Hozzátette: fontos, hogy az itt tapasztaltak eljussanak a gyermekeinkhez, mert

ha nem visszük tovább ezeket az ismereteket, akkor nem tudunk tiszta, rendes jövőt építeni.

Horváth Ernő katonasírokat fotózott az Új köztemetőben, amikor elment az egyre többször emlegetett 301-es parcellába. Az elvadult, süppedő sírhelyek lehangoló látványa maradt meg benne, és az, hogy az oda temetetteket sem éltükben, sem holtukban nem kímélte a Kádár-rezsim. Képei a parcella átalakulásának pillanatfelvételei.

A közlemény kitér arra is, hogy Nagy Imre és mártírtársai sírhelyeinek 1988-as azonosítása még nem hagyott nyomot a parcellán, sőt, az elvadult növényzet megtartását követelte, mert a fák fontos viszonyításai pontok voltak az azonosítás során. Az 1989. június 16-án megtartott újratemetés a rendszerváltozás szimbolikus aktusává, a 301-es parcella pedig emlékezetpolitikai színtérré vált.

Tovább olvasom

Művház

Magyar diplomafilm a vizsgafilmek cannes-i versenyében

Rudolf Olivér FONICA M-120 című alkotását is beválogatták a 74. cannes-i fesztiválnak a filmes egyetemek legjobbjait felvonultató Cinéfondation programjába.

Közzétéve:

Borítóképünk képkoca a film előzeteséből

Rudolf Olivér a Színház- és Filmművészeti Egyetem 6×7 osztályának hallgatójaként végzett 2019-ben. A 24 perces Fonica M-120 című diplomafilm 2020-ban készült.

A Nemzeti Filmintézet tájékoztatása szerint az alkotás főhőse Áron, egy 10 éves, magányos kisfiú, aki az anyjával él egy ócska szálló egyik szobájában. A felnőttek között téblábolva különös világot épít fel magának, amelynek főbb szereplői az apja, egy dal és egy zenegép. Egy nap új vendég érkezik a szállóba és teljesen felforgatja Áron életét. A fiúnak döntenie kell, hová tartozik.

“Egy kisfiú emlékfoszlányaiból felépülő világról, az ahhoz való ragaszkodásról és az első szerelemről szerettem volna filmet csinálni”

– idézte Rudolf Olivért a közlemény.

A forgatókönyvet a rendező, Kocsányi András és Kungl Zsigmond közösen jegyzi, a főszerepet a 10 éves Kovács Kristóf amatőrszínész játssza, a további szerepekben Keresztes Tamás, Kunert Mici és Botos Éva látható. A Fonica M-120 operatőre Podányi Dániel.

A film előzetesé itt tudja megtekinteni:

A vizsga- és diplomafilmeket bemutató rangos Cinéfondation programban, mely a cannes-i fesztivál úgynevezett “hivatalos válogatásának” a része,

az elmúlt években többek közt Mundruczó Kornél, Kocsis Ágnes, Szimler Bálint, Kárpáti György Mór, Andrasev Nadja korai alkotásai szerepeltek.

A Cinéfondation programba a benevezett 1835 alkotás közül 17 vizsgafilmet, közülük 13 fikciós és 4 animációs művet választott ki a szelekciós bizottság, Magyarország mellett Brazíliából, Argentínából, Bulgáriából, Lengyelországból, Romániából, Csehországból, az Egyesült Királyságból, Franciaországból, Németországból, Spanyolországból, Kínából, Japánból, Izlandról, Dániából, a Egyesült Államokból és Dél-Koreából.

A 74. cannes-i fesztivált július 6. és 17. között rendezik meg, a Cinéfondation válogatás díjait július 15-én adja át a hat filmrendezőből álló zsűri.

Tovább olvasom

Művház

Ötvenéves a Kecskemétfilm

Generációk nevelkedtek alkotásaikon, terveik között szerepel egyetemi animátor képzés indítása és a Magyar Animáció Háza Múzeum létrehozása. 50 éves a Kecskemétfilm, melyet az indulás óta az immár 80 éves Mikulás Ferenc vezet.

Közzétéve:

Kecskemétfilm

A Pannónia Rajzfilmstúdió első vidéki stúdiója 1971. nyarán alakult meg Kecskeméten, a most 80 éves Mikulás Ferenc irányításával, aki azóta is a stúdió vezetője.

Az első rajzfilmszéria, amelyhez a stúdió tervezéssel és részfeladatok elvégzésével járult hozzá, az Egér a Marson volt 1975-ben. Majd a kecskemétiek első nagy sikere a Szabó Szabolcs rendezte Vizipók-csodapók sorozat volt, melyet 46 ország vásárolt meg.

A legendás sorozatból 1983-ban mozifilm változat is készült, ami 2019-ben digitálisan felújítva ismét a mozikba került, hogy szülők és gyermekek egy újabb generációja ismerkedhessen meg az élővizek kedves és gyakran mókás kis lakóival, miközben megtanulhatják, hogy a barátság és a természet védelme egyaránt fontos ahhoz, hogy bolygónk élhető hely maradjon.

A Kecskemétfilm következő nagy sikere a Magyar népmesék több évada volt, melynek gyártása Jankovics Marcell vezetésével 1977-ben kezdődött.

„Elsősorban az volt a célunk, hogy korszerű formában megörökítsük azokat a néprajzi és irodalmi értékeket, melyekbe beleszülettünk, hogy közvetítsük a felnövekvő generációk számára is” – nyilatkozta Mikulás Ferenc. A sorozatot – melyet időközben hungarikummá nyilvánítottak – a világhálón azóta 170 országból 134 millióan látták.

1985-ben készült el a Mesék Mátyás királyról című sorozat, majd az egész estés film, 1987-ben pedig a stúdió felkérésére Jankovics Marcell elkészítette a Mondák a magyar történelemből című szériát.

Annak érdekében, hogy a központtól való földrajzi távolság miatt a stúdió ne maradjon ki az ország és a világ animációs vérkeringéséből, Mikulás Ferenc nemzetközi ösztöndíjrendszer létesítése mellett döntött. Az 1980-as évek közepétől Izlandról, Németországból, Belgiumból, Hollandiából, az Egyesült Államokból, Kanadából és Franciaországból érkeztek ösztöndíjasok Kecskemétre, a helyi munkatársaknak pedig akkoriban szinte ez volt az egyetlen lehetőségük, hogy külföldre utazhassanak.

A rendszerváltás után 35 munkatárs privatizálta a stúdiót és így 1993-ban megalakult a Kecskemétfilm Kft., ahol az ezredforduló után a 3D-s filmek készítése is megkezdődött.

Az addigra méltán nagy hírű stúdió számos nemzetközi megbízást is kapott, melyek közül három egészestés film – a spanyol Chico és Rita, az ír Kells titka és a francia-japán Vörös teknős – Oscar-jelölést, a francia Loulou és az elképesztő titok pedig César-díjat kapott.

2011-ben Mikulás Ferencet és az általa vezetett Kecskemétfilmet Magyar Örökség-díjjal jutalmazták, és egyedülálló a szakmában, hogy a stúdió kilenc Balázs Béla-díjas munkatárssal büszkélkedhet, akik között rendező, animátor és gyártásvezető is van.

Nemrégiben elkészültek a Toldi epizódok és közeleg az általuk létrehozott, immár 15. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál, ahol augusztus 11-15. között az elmúlt 50 év munkáiból is láthat majd válogatást a közönség, egy kiállítás pedig bemutatja majd az elmúlt 50 év legemlékezetesebb pillanatait.

Az idén 50 éves Kecskemétfilm nagyívű terveket is dédelget: a MOME közreműködésével a Kecskeméti Neumann János Egyetemen animátor képzést indítanak majd és szeretnék létrehozni a Magyar Animáció Háza Múzeumot is, természetesen Kecskeméten.

Borítókép: a Vizipók-csodapók sorozat részlete

Tovább olvasom