Kövess minket!

Művház

Egyedi installációt mutat be a Design Terminál

Kiss Miklós 2015 darab sárga, felfújható strandlabdára, 14 különböző betűtípus karakterkészletéből, 65 teljesen különböző, ismert és általa kitalált “emoji”-t alkotott.

2015-ben az Oxford Dictionaries először a történelem során egy piktogramot, egy emoji-t (japán szó, jelentése: “kép”+ moji =“betű, karakter”) választott az év szavának. Ez szolgált inspirációul ahhoz a Ball.Room. elnevezésű installációhoz, amelyet a magyar designer, Kiss Miklós álmodott meg a Design Terminál kiállítóterébe.

Fotó: Jaksa Bálint

“Érdekes megfigyelni, ahogy a képekkel történő kommunikálásból, egy hosszú folyamat eredményeként kialakult a betűírás. Majd 1982-ben Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem professzora legépeli az első 🙂 jelsorozatot, amikor az egyetem számítógépes hálózatáról elérhető elektronikus faliújságon publikál” – meséli a tervező, aki szerint ez később ezernyi arcot öltve meghatározta az internetes és mobiltelefonos kommunikációt a kilencvenes évek során.

Az emotikon egyik érdekessége, hogy eredetileg a piktogramok az alfabetikus írásunkból származó valós karakterekből, mint például 🙂 vagy 😉 jöttek létre. Valójában egy fordított jelenség zajlott le. Az írásunk a képek egyszerűsítésével vált fokozatosan alfabetikus írássá, majd az alfabetikus írásunk karaktereiből elkezdtünk képeket transzformálni, míg 2015-ben az év szava, egy ilyen eredetileg karakterekre épülő, de már valós “piktogram”, “kép” lett.

Fotó: Jaksa Bálint

2015 darab (2015-ben lett az év szava egy emoji) sárga felfújható strandlabdára, 14 különböző betűtípus (Avant Garde Gothic, Avenir, Frutiger, Helvetica, Eurostile, Futura, Courier, Didot, Trajan, Csalon, Baskerville, Garamond, Times, Pistilli) karakterkészletéből, 65 teljesen különböző, ismert és általam kitalált “emoji”-t alkottam. Ezekkel töltöttem fel a kiállítótermet

– mondja Kiss Miklós.

A Ball.Room. (jelentése: kettős, bálterem, labda-terem) installáció – amelynek olyan művészettörténeti előzményei vannak, mint például Andy Warhol Silver Clouds installációja, Florentijn Hofman óriás kacsája, Geraldo Zamproni levegővel töltött óriás párnái, a FriendsWithYou felfújt szoborcsoportja, Kurt Perschke Redball projektje, illetve Jeff Koons lufifigurákat mintázó fémszobrai – minden látogatója hazaviheti a kortárs alkotás egy darabjait egy leírt szóért cserébe. A művész célja ezzel, hogy a kiállítás végén a legtöbbet leírt szó felkerüljön egy üres labdára, amely ezzel az adott kiállítás szava lesz.

Minél több helyen lesz kiállítva az alkotás, annál érdekesebb lesz megfigyelni, milyen hatást gyakorol a nyelvi és földrajzi elhelyezkedés a látogatók által legtöbbször leírt szavakra

– teszi hozzá a tervező.

Fotó: Jaksa Bálint

A műalkotás mivoltától megfosztott tárgyak beépülnek a mindennapi életbe, a strandlabda strandlabdaként funkcionál tovább, de az alkotás alkotás marad, a tulajdonjogai pedig a művésznél maradnak.

Művház

A zene világnapján az MRME koncertjeivel ünnepel a Bartók Rádió

Rendhagyó műsorfolyammal ünnepli a Bartók Rádió a zene világnapját, amely egyúttal a Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek napja is.

Közzétéve:

MTI/Kovács Tamás

A Magyar Rádió Művészeti Együtteseinek koncertfelvételeivel és élő közvetítéssel is készül a zene világnapjára a Bartók Rádió.

Az egyedülálló „Kodály 140” koncertsorozat második hangversenyének részleteit a Magyar Rádió Énekkarának előadásában 16:20-tól, míg a harmadik koncertet a Gyermekkórus előadásában 18:30-tól sugározza a csatorna. A hatrészes sorozat negyedik előadását élőben közvetíti a rádió 19:35-től az Olasz Kultúrintézetből.

A koncerten közreműködik a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara, Énekkara és Gyermekkórusa, az estet Pad Zoltán és Vásáry Tamás vezényli. A kórusművekből álló műsorban elhangzik többek között a 16. századi református prédikátor zsoltárparafrázisa ihlette Psalmus Hungaricus is.

A hangversenyen adják át – a társulat titkos szavazása alapján – az Évad Énekkari és Zenekari Művésze díjakat. A kitüntetéseket Devich Márton, az MRME ügyvezető igazgatója, Vásáry Tamás, a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának elnök-karmestere, valamint Pad Zoltán, a Magyar Rádió Énekkarának vezető karnagya adják át, ezzel ismerve el a zenekari, illetve az énekkari tagok kiemelkedő teljesítményét.

Borítókép: a fővárosi Deák téren, az Akváriumban adott koncertet 2020. június 26-án a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara

Tovább olvasom

Művház

Újabb filmkockák láttak napvilágot A helység kalapácsa című filmből (videó)

Szeptember 30-án jelent meg a tévéfilm teasere, amelyben Petőfi Sándor eposzparódiájának főszereplői tűnnek fel, zseniális színművészek alakításában. Az alkotás premierje januárban lesz a Dunán.

Közzétéve:

Megafilm

Ízelítőt kaptak a nézők az MTVA megrendelésére és finanszírozásában, a Megafilm gyártásában készülő, A helység kalapácsa című tévéfilmből.

A nemrég közzétett teaserből már megismerhetik a nézők a főbb karaktereket; Fejenagy, a helység kalapácsa (Pindroch Csaba) szemérmetes Erzsók (Györgyi Anna), a lágyszívű Kántor (Cserna Antal), Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi (Szervét Tibor) és Márta, a kántor amazon természetű felesége (Gubás Gabi) is feltűnnek a kisfilmben.

A rendező, Dombrovszky Linda tudatosan választott olyan színészeket, akik remek humorérzékkel rendelkeznek. Az eredeti Petőfi műben a költő olyan jelzős szerkezeteket használ, amelyek jelentősen meghatároznak egy-egy szereplőt, éppen ezért jellegzetes figurákra volt szükség. Olyan karakterekre, akik annyira egyértelműen kategorizálhatók, mint “western nyelven” A Jó, a Rossz és a Csúf.

A helység kalapácsa egy komikus eposz, ami egyben stílusparódia, a hőseposzok karikírozása, vagyis gyakorlatilag egy pamflet. A film éppen erre reflektál, hiszen az eredeti szöveg érintetlenül megmaradt, viszont a látványvilág, a betétdalok és dramaturgia segítségével filmesebbé tették az alkotók.

Tovább olvasom

Művház

40 éve mutatták be az István, a királyt – Alaposan megünneplik

Nagyszabású programsorozattal, a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállítással, a Papp László Budapest Sportarénában jubileumi előadással, továbbá koncertturnéval ünneplik az István, a király című rockopera bemutatásának 40. évfordulóját jövőre.

Közzétéve:

Fotó: MTI/Mónus Márton

L. Simon László, a múzeum főigazgatója az eseménysorozat csütörtöki budapesti sajtótájékoztatóján kiemelte: az István, a király ügye össznemzeti ügy. Olyan műről van szó, amely 40 éven keresztül nemzedékek számára jelentett meghatározó élményt – mondta a főigazgató Szörényi Levente és Bródy János legendássá vált alkotásáról, amelynek ősbemutatója 1983-ban a városligeti Királydombon volt.

Tájékoztatása szerint 2023-ban, a rockopera bemutatásának 40. évfordulójára kiállítást hoznak létre, amely a Szent István-kultusz kiépüléséről fog szólni, 1083-tól napjainkig bemutatva ennek fontos állomásait, tárgyi anyagait és dokumentumait.

Hozzátette: a kiállításon bemutatják, hogyan jelenik meg a hétköznapokban Szent István személyisége. A tárlat záró részében a rockopera fontos pillanatait, tárgyi anyagait, díszleteit, jelmezeit, fénykép és filmes dokumentációját is a közönség elé tárják.

A tervek szerint 2023. május 15-én nyíló tárlatról elmondta: megnyitóján és másnap a múzeum kertjében koncertet is tartanak, ezzel indítva útjára a 40. évfordulóra tervezett programsorozatot.

Novák Péter, a jubileumi produkció rendezője kiemelte: a 2023. augusztus 18-án és 19-én látható előadáson szeretnék a közönséget a fókuszba helyezni, egyes részein egy táncháztalálkozóhoz hasonló, népünnepély jellegű, interaktív előadást terveznek. Az előadás producere Rosta Mária.

Elmondta: Feke Pál produceri és rendezői munkájával egy koncertkeresztmetszet is készül a darabból, amelyet országos turnén mutatnak be.

Bródy János felidézte: a darabot eredetileg dupla nagylemezre írták, ennek megjelenése inspirálta az előadásokat. Mint fogalmazott, úgy érzi ezért, mintha minden egyes előadás alkalmával újjászületne a darab, hiszen nincs eredeti, szerzők által elképzelt és meghatározott színpadi előadása.

Mint mondta, amikor 1983 augusztusában a felvett lemezanyaggal megérkeztek a Királydombra, – amit akkor szánkózó dombnak hívtak, és Királydombnak annak nyomán nevezték el hivatalosan is, hogy ők a plakátra ezt írták – a próbák kezdetén elképzelni sem tudták, hogy ekkora hatással lesz az előadás a közönségre. A sikeres és demonstráció-szerű előadások után indult el ez a máig tartó folyamat.

Mint felidézte, a bemutató után kapott dicséretekre azt mondta, hogy ha harminc év múlva még emlékezni fognak az előadásra, akkor elhiszi, hogy sikerült valami értékeset létrehozni.

Bródy János szerint tragikus, hogy Magyarországon a nemzeti hagyományok őrzése és a progresszió, a felemelkedés és az európai integráció vágya egymással gyakran szembefordult, a haza és a haladás ritkán tudott egymással kézenfogva működni.

Megjegyezte: a darab szerint ez már az államalapítás idején is kimutatható volt, és azóta is jelen van a társadalomban. Szerinte a darab azt bizonyítja, hogy ezt a konfliktust a művészet erejével lehet feloldani. “Aki a darabot nézi – tapasztalatom szerint – mindig jó érzéssel távozik, különösen, amikor a két főszereplő, István és Koppány együtt hajol meg az előadás végén” – tette hozzá.

Szörényi Levente hozzáfűzte: 1983-ban az emberek 99 százaléka azt sem tudta, ki az a Koppány. Mint mondta, a darabba azért írták bele, mert ő is a történelem része, és dráma ott van, ahol feszültség is van. Az kétségtelen, hogy a darab helyrebillentette Koppány emlékét – jegyezte meg.

Bródy János szavait kiegészítve szólt arról is, hogy a mű megírásakor tekintetbe kellett venni a hanghordozó korlátait, például azért alakult ki a négy kép, mert négy oldala volt a két nagylemeznek. Ezeket a részeket pedig el kellett nevezni: Az Örökség, Esztergom, Koppány vezér, István, a király. A darabot a hanghordozó terjedelme is meghatározta: egy oldalra csak mintegy 20 percnyi zene fért rá – emelte ki.

Tovább olvasom