Kövess minket!

Művház

Douglas Kirkland Marilyn Monroe-ról és Coco Chanelről készült fotói először Budapesten

Douglas Kirkland amerikai fotográfus Marilyn Monroe amerikai színésznőről és Coco Chanel francia divattervezőről készült fotósorozataiból nyílt kiállítás pénteken a Mai Manó Házban.

A Coco Chanel – Mítosz és Elegancia, Egy este Marilyn Monroe-val című vándorkiállítás Douglas Kirkland Coco Chanelről 1962-ben készült hatvan képből álló sorozatát, valamint a Marilyn Monroe-t ágyban megörökítő, 55 képet felvonultató sorozatát mutatja be július 5-ig – hangsúlyozta Baki Péter, a Magyar Fotográfusok Háza – Mai Manó Ház ügyvezető igazgatója a pénteki sajtótájékoztatón.

Mint mondta, a sokszorosan díjazott Douglas Kirkland az 1960-as évektől több mint kétezer megbízást kapott, hatszáznál is több hírességről készített képeket Marilyn Monroe-tól Angelina Jolie-ig. Marta Cannoni, a kiállítás egyik olasz kurátora elmondta, hogy Kirkland számára kihívást jelentett megragadni ennek a két erős nőnek a jellegzetes jegyeit, ami mindkét sorozatban végül sikerült neki.

Douglas Kirkland mindössze 26 éves volt, amikor Look magazin 1961-ben megbízást adott, hogy készítsen képeket Marilyn Monroe-ról egy címlapsztorihoz a lap fennállásának 25. évfordulójára. A mindössze huszonhat éves Kirkland azért kaphatta meg a felkérést, mert korábban sikerült lencsevégre kapnia a nehéz természetéről is ismert Elizabeth Taylor többszörös Oscar-díjas színésznőt. Ez nyitotta meg a kapukat a nagy magazinok felé és fiatal kora ellenére innentől kezdve nagy sikere volt – magyarázta.

1961. november 17-én készült a sorozat Marilyn Monroe-ról, aki az ágyban pózol, selyemlepedőbe burkolózva. Monroe több tanáccsal is ellátta a fotográfust, ő választotta ki a képek legfontosabb részleteit, a háttérben pedig Frank Sinatra szólt és pezsgőt fogyasztottak. A kurátor szerint Kirkland sikerének kulcsa abban rejlik, hogy mindig nagyon őszintén viselkedett a modelljeivel. A Monroe-sorozat a színésznő ízlését is visszatükrözi, hiszen ő döntötte el, hogy melyik képet lehet nyilvánosságra hozni. A képek között néhány werkfotó is látható – mondta.

Marta Cannoni arról is beszélt, hogy Coco Chanel viszont nem volt hozzászokva a fotózáshoz. 1962-ben Kirkland három hetet töltötta világhírű divattervezővel, aki nem volt hajlandó megszólalni angolul. Kezdetben arról volt szó, hogy csak a modelleket és a ruhákat fogja fényképezni, de Kirkland nagyon őszinte fellépésének köszönhetően elérte, hogy Chanelről is készíthessen fotókat. A fotós reggeltől estig követte a divattervezőt, a Ritz Hoteltől a műteremig és a divatbemutatókig. Az akkor már 79 éves Chanel nagyon energikus volt, telve erővel, reggeltől estig dohányzott és szinte sohasem jelent meg az ikonikus kalapja nélkül. A kiállítás utolsó képei pedig Versailles-ban készültek, ahol a hétvégét töltötték együtt – tette hozzá a kurátor.

Marta Cannoni szerint Douglas Kirkland sikerének az igazi kulcsa abban rejlik, hogy folyamatosan tanult, fejlesztette magát, mindig jobb akart lenni, ami megmutatkozik egész életművén. Kirkland azóta sem állt le, a mai napig folyamatosan dolgozik, 2012-ben az Academy of Motion Picture Arts and Sciences bízta meg, hogy készítse el az Oscar-díjra jelölt legjobb színésznek és színésznőnek, továbbá a legjobb férfi és női mellékszereplőnek a portréit.

Művház

Szarka Gábor: több tízszeres a túljelentkezés az SZFE-n

Az idén is több tízszeres a túljelentkezés a Színház- és Filmművészeti Egyetem színművész szakára, és átlagban is mintegy tízszer többen jelentkeztek az SZFE-n meghirdetett valamennyi hallgatói helyre. Szarka Gábor, az egyetem kancellárja szerint a felvételi zökkenőmentesen zajlik, és míg korábban a jelentkezők több mint egyharmada budapesti volt, az idén már 90 százalék körüli a vidéki és a határon túli jelentkezők aránya.

Közzétéve:

MTI/Koszticsák Szilárd

Szarka Gábor, az egyetem kancellárja az Origónak adott interjúban beszélt az eddig elvégzett munkáról és arról is, milyen további céljaik vannak, milyen fejlesztések várnak az egyetemre.

Hiába támadták az intézményt, a diákok nem fordultak el az SZFE-től. Már a modellváltás utáni első évben – tavaly – is inkább minimális növekedés volt tapasztalható a modellváltás előtti évekhez képest a jelentkezések összesített száma tekintetében. Most pedig még nagyobb a túljelentkezés a meghirdetett szakokra. Az idén eltűntek a korábbi anomáliák is

– nyilatkozta az Origónak Szarka Gábor. A Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárja elmondta, míg tavaly a felvételizők összesítésénél azt látták, a budapesti és a vidéki fiatalok aránya nagyjából 30-70 százalék volt az intézményben, ez az arány idén jelentésen megváltozott oly módon, hogy a mostani jelentkezők között a vidéki és a határon túli fiatalok aránya 90 százalék felett van. Szarka Gábor úgy véli, a fiatalok talán most már érzik, hogy immár nem elsősorban budapesti kiváltság bekerülni az SZFE-re.

Büszkék vagyunk hallgatóinkra, akik különböző művészeti fesztiválokon, versenyeken fontos díjakat nyertek az elmúlt időszakban

– jegyezte meg. Mint részletezte, a tanárok közül többen rangos elismerésekben részesültek, ezek között van az egyetem rektora, Rátóti Zoltán is, aki művészeti életpályájának elismeréseképpen Kossuth-díjat vehetett át. – Ezek rendkívül fontos visszajelzések számunkra, hiszen egy művészeti egyetemen a tudományos előmenetellel egyenértékűnek ismerhető el a művészeti alkotói életpálya és az ezzel járó művészeti díj és elismerés. Mégis a legfontosabb számunkra hallgatóink helytállása a megméretéseken. Az SZFE hallgatóinak előadása nyerte például a 13. SZÍN-TÁR Fesztivál fődíját Kecskeméten – tette hozzá. 

A nulláról indultak

A szakember elmondta, a modellváltás után a nulláról kellett indulniuk: az épületetek és az oktatási helyszínek állapota siralmas volt, de nem volt jobb a helyzet az adminisztráció szempontjából sem. Az egyetem iratait kukászsákokban tárolva találták meg. − Több tanár és hallgató elhagyta az intézményt, a szenátus lemondott, a vezetők úgy álltak fel, hogy nem adták át a feladataikat és az alapvető információkat sem kaptuk meg. Át kellett hidalni ezt a rendkívül nehéz időszakot. A folyamatot nehezítette, hogy közben a modellváltást is végre kellett hajtani. Összességében Rátóti Zoltán idén februári rektori kinevezése tekinthető azon eseménynek, amikor ennek a komplex átalakításnak az intézményi működést megalapozó első fázisa – vagyis tulajdonképpen a modellváltás folyamata – lezárult. Mindeközben az oktatásnak is folyamatosnak kellett lennie, ehhez új tanárok is érkeztek egyetemünkre. Utóbbiak integrálása sem volt zökkenőmentes,

ugyanis bármelyik művésznek, aki a modellváltó SZFE-vel kapcsolatba került, azonnal kirekesztő jellegű, személyes támadásokkal kellett szembenéznie.

– részletezte. A  Színház- és Filmművészeti Egyetem kancellárja nem csodálkozik azon, hogy „nem mindenki tudja elviselni az akár a művészeti teljesítményét is megkérdőjelező megaláztatásokat, és ezért a mai napig hezitál, holott szakmailag szívesen tanítaná a jövő művésznemzedékét”. Szarka Gábor a lapnak elmondta, a legfontosabb feladatuk az volt, hogy biztosítsák az oktatás folyamatosságát, és a szakmai munkához kialakítsák az egyetem múltjához méltó körülményeket.

A változások

− Másfél év alatt olyan kimagasló körülményeket teremtettünk hallgatóink számára a tantermekben, stúdiókban, próbahelyszíneken, ami megfelel a 21. századi elvárásoknak − részletezte az egyetem kancellárja. Szarka Gábor azt is elmondta, hogy hallgatói igények alapján új közösségi tereket alakítottak ki valamennyi oktatási épületükben, illetve teljesen megújult az egyetemi könyvtár is, amely immár országos szakkönyvtári címmel büszkélkedhet. Azt is elárulta, minden felújított helyiséget új bútorokkal rendeztek be, a filmes és színházi technika színvonala pedig véleménye szerint immár páratlan lehetőségeket biztosít az oktatásnak. Szarka Gábor úgy vélekedik azonban, hogy egy ilyen hatalmas egyetemi átalakítás sem mutathat fel oktatási értelemben azonnali eredményeket, de ezen a területen is egy nagyon komoly építkezés vette kezdetét. 

Ki kell érlelődnie tehát a változásnak, amit elindítottunk és amit az elmúlt másfél év munkájával megalapoztunk. Az egyetemi élet legfontosabb szereplője a hallgató, az egyetem tevékenységének fő célja pedig a hallgató felkészítése a választott művészeti pályájára. Hosszabb távon az ő művészeti teljesítményük, valamint a közönség visszajelzése mutatja majd meg, hogy összességében jó munkát végeztünk-e

− zárta gondolatait a kancellár.

Miért volt szükség a modellváltásra?

− A modellváltás magas, számszerűsíthető minőségi követelményeket támaszt az egyes intézmények felé, ehhez ugyanakkor rugalmas működési keretrendszert és anyagi kiszámíthatóságot biztosít, amely lehetőségekkel ha jól élnek az egyetemek, akkor nagymértékben fokozhatják versenyképességüket a felsőoktatási piacon − nyilatkozta az portálnak Szarka Gábor. Úgy vélekedik, a kultúra, illetve a kulturális élet minden szegmense egyfajta szövet, amely összetartja a társadalmat. Ennek a szövetnek a megerősítése pedig kiemelt feladat a szakember szerint. 

− A film és a színház az a terület, amely a nemzeti kultúrát a legközelebb viszi az emberekhez. Sokan járnak színházba Magyarországon, még többen néznek filmeket. Ha a magunk oktatási eszközeivel hozzá tudunk járulni ahhoz, hogy felkészült szakemberek jó magyar filmeket készítsenek vagy jó színházi előadásokat állítsanak színpadra, olyan témaválasztással, ami hozzájárul a magyar kultúra terjesztéséhez, így a társadalom belső szövetének erősítéséhez, akkor már megérte a változás − jegyezte meg. Szarka Gábor úgy véli, az egyetem oktatási és értékteremtő közeg, s a modellváltással kinyílt és megjelent a nemzeti kultúrát határozottabban középpontba állító megközelítés is.

Borítókép: Szarka Gábor kancellár a Színház- és Filmművészeti Egyetem Zsigmond Vilmos Mozgóképművészeti Intézetének helyet adó épületben, a Duna TV egykori székházában 2021. január 21-én

Tovább olvasom

Művház

Számítani lehetett rá: az ukrán dal nyerte az Eurovíziót

A várakozásoknak megfelelően az ukrán dal nyerte a versenyt. A jó dal, vagy a politikai háttér a lényeg?

Közzétéve:

FOTÓ: EPA/ALESSANDRO DI MARCO

2022-ben Torinóban az ukrán Kalush Orchestra lett az egyik legrégebbi európai zenei tehetségkutató-verseny győztese. Az együttes maga mögé utasította a briteket és a spanyolokat is. A zenekar az eredmény kihirdetése után megköszönte mindenkinek a szavazatokat és azt, hogy támogatták a háború sújtotta országot. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is gratulált a zenekar tagjainak. “Mindent megteszünk, hogy egy nap majd Mariupol kikötővárosában rendezhessük meg a viadalt. Az ukrán, szabad, békés, újjáépített Mariupolban” – mondta az ukrán elnök utalva arra, hogy a hagyomány szerint a soron következő versenynek mindig a győztes ország ad otthont.

Az ukránok győzelme egyáltalán nem meglepő, a mostani politikai helyzetben világszenzációnak számított volna, ha nem a háborúban álló ország zenészei lettek volna az első helyezettek. Ahogy arról a V4NA is beszámolt a napokban, nem csak a fogadóirodák vették biztosra az ukrán győzelmet, hanem elemzők is arról beszéltek, hogy ha Ukrajna megszerzi az első helyet, az jórészt politikai okokból történik. Slobodan Todorović, az Evrovizija.rs szerb oldal főszerkesztője úgy véli, hogy minden teljesítményt érdemei alapján kell megítélni. Azt mondta a döntőt megelőzően, hogy

„Ukrajna esetleges, politikai okok miatt aratott győzelme rossz fényt vetne az Eurovízióra, és az általa képviselt értékekre – a semlegességre, a politikai függetlenségre és a sokszínűség ünnepére”.

A politikai környezet mindig is befolyásolta az Eurovíziós Dalfesztivált, és a győztes személyét. Erről beszélt a Danas napilapnak Marko Kon. A szerbiai zeneszerző és előadóművész több alkalommal vett már részt az énekversenyen.

„A zenei versenyek is rejtenek némi politikai hátteret, nem lehetnek apolitikusak, ahogyan a sportversenyek sem. Így van ez mindenütt, ahol nemzetek küzdenek meg egymással. Ez teljesen természetes, ugyanúgy, mint ahogyan az is, hogy valamilyen oknál fogva valakinek szurkolunk egy-egy megmérettetésen. Ez már politikai állásfoglalásnak minősül. Normális, hogy a politika is belekeveredik mindebbe. Európa már régóta egyértelműen állást foglalt az orosz–ukrán konfliktusban, és minden téren mindent megtesz azért, hogy Ukrajnát támogassa”

-fogalmazott a V4NA hírügynökség szerint Marko Kon.

Tovább olvasom

Művház

Véget ért a pólóválogatottról szóló egész estés film forgatása

Zákonyi S. Tamás rendező-producer munkáját szakértők és a válogatott tagjai is segítették.

Közzétéve:

Borítókép: Az egykori vízilabdacsapat tagjai a forgatáson, forrás: Pólósfilm Kft.

A napokban befejeződött A nemzet aranyai című, egész estés mozifilm forgatása, amelynek hősei azok a vízilabda-legendák, akik 1997 és 2008 között végigverték a világot. Ez alatt a 12 év alatt többek között Benedek, Kásás, Kiss, Szécsi, Biros, Molnár nevével fémjelzett csapat három olimpiai aranyat, két Európa- és egy világbajnoki címet, valamint két világliga- és egy világkupa-győzelmet szerzett. Hatan bekerültek a nemzetközi Hírességek Csarnokába is.

„Vidám hangvételű, pörgős, szellemes, ugyanakkor drámai elemekkel, érzelemdús jelenetekkel tarkított filmet szeretnénk készíteni. Egy uszodai hangulatú, mostani trendeknek megfelelő moziélményt, ahol a nézők újra végigizgulhatják többek között az athéni olimpiai döntőt. Ez a miliő filmszínházi arénahangulatot teremt, olyan atmoszfértát, amelyben a közönség ismét átélheti az egykori sikereket. Célunk, hogy a játékosok szemén keresztül láttassuk a sporttörténelmi pillanatok mellett az érmek mögött rejlő rengeteg személyes küzdelmet, kulisszatitkot. Mosolyt és könnyeket fakasztani, legyen

szó egy-egy emlékezetes döntőről… És persze Tiborról”

– mondta Zákonyi S. Tamás, a film rendező-producere.

A filmben az archív felvételek mellett soha nem látott beszélgetések, friss interjúk, visszaemlékezések is helyet kapnak. Zákonyi S. Tamás rendező-producer munkáját szakértők és a válogatott tagjai is segítették.

Egyediség, hogy nem egyszereplős sportfilm készül, hanem egy csapatot bemutató mozi, ahol minden egyes csapattag egyenrangú. Sikerük titka tehetségük mellett az egyéniségek találkozásából fakad.

A nemzet aranyaiban mindenkit láthatunk majd, a vízilabdások szereplőkké válnak, mégsem szerepet játszanak. Történeteiket maga az élet írta, de ők alakították. Benedek Tibor, Kásás Tamás, Kiss Gergely, Biros Péter, Molnár Tamás, Szécsi Zoltán, Fodor Rajmund, Vári Attila, Steinmetz Barnabás, Madaras Norbert, Varga Tamás, Gergely István, Kósz Zoltán, Varga Zsolt, Märcz Tamás, Székely Bulcsú, Varga Dénes, Varga Dániel, Hosnyánszky Norbert, Kis Gábor vagy Steinmetz Ádám és persze Kemény Dénes mind-mind szerepelnek a filmben.

A rendezőről

Zákonyi S. Tamás több mint 35 éve dolgozik a mozgóképes szakmában. Nevéhez fűződik többek között az Egerszegi Krisztinát bemutató dokumentumfilm, valamint a Steven Spielberg által rendezett München, a Szabadság szerelem, a BÚÉK és az Unoka, amelyeken producerként dolgozott. Munkáját segíti Elek Ottó társrendező, dramaturg, Eckhardt Balázs társrendező és Babos Tamás operatőr, és sokan mások. A filmes szakértők mellett Csurka Gergely újságíró, az Európai Úszó Szövetség sajtófőnöke és a Magyar Vízilabda Szövetség is aktív szerepet vállal a film elkészítésében.

Tovább olvasom