Művház
Cseberből román mederbe – beszélgetés Tudor Giurgiu filmrendezővel
Kegyetlenül őszinte rendezőként ismeri a filmszakma, alkotásaival ugyanis görbe tükröt kíván tartani a román társadalom elé. Az erkölcsöt és a méltóságot helyezi középpontba legújabb filmjében is, a magyar mozikban november 16-án debütáló Libertate ’89 – Nagyszebenben. Interjú a filmjével három nemzetközi díjat bezsebelő Tudor Giurgiu rendezővel.
Szabadságharcossal van szerencsém beszélgetni?
Ha a nyolcvankilences romániai eseményekre gondol, téved. Mindössze 17 éves voltam, amikor a forradalom pislákoló jeleként megjelent a katonaság az első napokban, és sorakoztak a harckocsik, hogy megszállják a városokat. Ekkor még relatív csend volt. Majd Kolozsváron arról szóltak a hírek, hogy eldördültek az első lövések, a szüleim pedig megtiltották, hogy kilépjek a házunk ajtaján. Ezért csak a tévében láthattam a történelmi pillanatot.
Akkor viszont furcsállom, hogy a forradalmon belül mégsem a sokak által ismert bukarestit vagy éppen a kolozsvárit, hanem a Nagyszebenben lezajlott véres eseményeket dolgozta fel.
A nagyszebeni történetek teljesen egyedülállóak, hiszen csupán itt tartottak fogva közel ötszáz ártatlan civilt egy úszómedencében. Ez a történet hihetetlenül abszurd, és rámutat arra, hogy milyen mértékben képes eldurvulni az erőszak, hogyan viszonyul egymáshoz a hatalom és az egyén, illetve milyen társadalmi interakciók tudnak létrejönni ennek hatására.
Az előbb említett úszómedencét a „halál medencéjének” nevezte legutóbb. Ez akár a zárt társadalmat is szimbolizálhatja a filmjében.
Nem értem, mire céloz ezzel.
Mint egy korlátok közé kényszerített tengervíz, amely folyamatosan háborog, mégis úszik az árral. Hullámzása, állapota azon múlik, hogy felette milyen az ég: ha napsütötte, nyugodt, ha viszont viharos, akkor zord és nyugtalan.
Érdekes a meglátása, és akár erre is utalhat az alkotás, bár nem ez volt a szándékom. Kizárólag úgy akartam mindent a filmben ábrázolni, ahogy az a valóságban megtörtént. Elképzelhető, hogy jó érzékük volt a művészethez a fogvatartó katonáknak.
Akik a történet szerint részt vettek azokban a harcokban, amelyekben a forradalmárok, a rendőrök és a Securitate nevű román titkosrendőrség is. Főhősének azonban nem egy tüntetőt választott, hanem egy rendőrkapitányt, Viorelt, akit terrorizmussal vádol a hadsereg. Makulátlan áldozat vagy a rendszer része, aki megérdemli a büntetést és az ellene irányuló civil dühöt?
Rátapintott a lényegre! Ez volt a filmemnek ugyanis a tétje, a dilemmája, amit körül akartam járni. Viorel a korabeli román társadalomnak egy tipikus alakja. Egyszerre utálható és kedvelhető karakter. Hiszen egyrészt munkájával fenntartotta az elnyomó rendszert, másrészt mégis áldozat volt, mert nem volt más választása, a családjáról is gondoskodnia kellett.
Akit a diktatúra elszenvedője, a tömeg hamar megtalált ’89-ben.
Pontosan! De ez természetes reakció volt. Nicolae Ceaușescu elmenekült, így maradtak az ágyútölteléknek használt egyszerű közalkalmazottak. És ne felejtsük: a forradalom előtti utolsó években annyira példátlanul nagy volt az elnyomás, hatalmasak voltak a társadalmi feszültségek és olyan elfojtásokat kellett elszenvednie a hétköznapi embereknek Romániában, amely előrevetítette a specifikusan román jelenséget.
Ennyire különleges?
Persze! Ma már nálunk is elképzelhetetlen, hogy a jövőben bármikor kialakulna egy hasonló helyzet, hiszen átalakultak a médiaviszonyok, kiterjedtek a szabadságjogok és az emberek egymáshoz való viszonya is megváltozott.
| A román filmkirály Tudor Giurgiu román filmrendező és producer 1972. június 20-án született Kolozsváron. 2005 és 2007 között a Román Nemzeti Televízió (TVR) elnöke volt, majd létrehozta saját független filmgyártó cégét, a Librafilmet. Ennek elnökeként alapította meg Románia első és legrangosabb nemzetközi játékfilmes fesztiválját, az Erdélyi Nemzetközi Filmfesztivált (TIFF) 2002-ben, amelyet minden évben megrendeznek szülővárosában. 2014-ben mutatták be Romániában annak a Cristian Panait ügyész sorsát feldolgozó Miért én? című alkotását, aki gyanús körülmények között öngyilkos lett az Adrian Năstase-kormány idején. A 2023-ban debütáló, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült Libertate ’89 – Nagyszeben a Szarajevói Filmfesztiválon elnyerte a Nemzetközi Artmoziszövetség különdíját, a TIFF-en a Vodafone Hearts’ Awardot, azaz a legkedveltebb román film díját, a Cinefest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon pedig az ökumenikus zsűri díját. Emellett a Cottbusi (FIPRESCI) és az Arrasi Filmfesztiválon (Kritikusok díja) is elismerték az alkotását. |
Ez esetben alaposan kutatnia kellett az akkori társadalmi helyzetről. A könyvekkel kezdte?
Tény, hogy néhányat elolvastam a témáról, amely tökéletes kiindulópontnak bizonyult. Az egyik mű a katonaság, a másik pedig a rendőrség narratíváját követi az eseményekről. Ezek a szemem előtt „verekedtek” egymással a könyvek lapjain. Sokszor egymásnak teljesen ellentmondó történetekről számoltak be, mintha nem is ugyanazokat az utcákat, tüntetőket, fegyvereseket látták volna a szemtanúk. Ám még érdekesebbek voltak az élő, személyes interjúk az aktív résztvevőkkel: ártatlan civilekkel, rendőrökkel, katonákkal. Nagyon kíváncsi voltam a fogvatartás és a bezárkózottság emberi aspektusára. Fájdalmas volt meghallgatni annak a férfinak a történetét, aki a saját szemével látta, ahogy a katonák lelövik a fiát. Ebből is látszik, hogy ez az ügy egy olyan nyílt sebe Nagyszebennek, amely nincs teljesen begyógyulva, nincs kibeszélve.
Szóval akik átélték ezt, nem felejtik. Mi a helyzet a fiatalokkal?
Számukra az egész történet nagyon homályos, ismeretlen. Úgy látják – teszem hozzá, nagyon felületesen –, hogy a „román rendszerváltásnak lett következménye, kivégezték a diktátort és elszámoltatták a kommunistákat”. Ez egy nagyon egyszerű narratíva, de nem tárja fel a teljes igazságot. A forradalmat ugyanis egy államcsíny, egy puccs is követte, és a másodvonal, a hadsereg előrelépett. Ez összefonódott a forradalommal, és azóta is titok övezi, hogy miért történhetett ez meg. Könnyedén át tudta menteni magát a rendszer, és a román társadalom sem tudott átalakulni, megváltozni. A túlélés iránti vágy és az egymással szembeni gyanakvás, az üldözési mánia sajnos megmaradt az emberekben.
Mintha erről a jelenségről is készített volna filmet, a 2002-ben játszódó Miért én?-t, amely a román titkosszolgálat visszásságait mutatja be. Ezek szerint tekinthetjük ezt a Libertate folytatásának?
Érdekes, hogy feltette ezt a kérdést, mert erre soha nem gondoltam. Mindenesetre a két film a 2010-es évekre, illetve 1989-re egy tükröt tart és ablakot nyit. Az én vállalásom csupán annyi, hogy a román társadalom előbb említett két állapotát bemutassam, és rávilágítsak a jelenségre.
Ahogyan a 2014-ben bemutatott nagyjátékfilmjének, úgy a legújabb alkotásának elkészítése is magyar segítséggel történt. Tudatos volt a román–magyar koprodukció?
Azt tudtam, hogy a magyar csapat teljesen profi szakemberekből áll. Lemhényi Réka – ahogyan a Miért én?-ben – tökéletesen vágta össze a videóanyagokat, a Cizek nevű karaktert megtestesítő Dimény Áront pedig nagyon régóta ismerem, több filmben is együtt dolgoztunk. Külön örülök, hogy sikerült felfedeznem egy sepsiszentgyörgyi srácot, Deák Zoltánt, aki egy katonát alakít az alkotásban. Nemcsak kiváló színészről, hanem egy olyan tehetségről beszélünk, aki elsajátította a mozgásművészetet, irigylésre méltóan veti bele magát a filmes munkákba. Remélem, a jövőben vele is többször dolgozhatok együtt.
Már meg is van az új filmötlet?
Előttem van három-négy téma, amivel szeretnék foglalkozni, reflexiót is szeretnék kiváltani a társadalomból, amelyeknek köze lesz a történelemhez. Hogy pontosan mik lesznek ezek a témák, azt egyelőre nem árulhatom el. De, aki ismeri az őszinteségemet, nem fog csalódni bennem.
Hertelendy Gábor
Művház
Látta már? Íme a S.E.R.E.G. első képkockái (videó)
A készülő akciósorozat címe egy mozaikszó, amely a Szolgálat, Erény, Rend, Erkölcs és Gondviselés szavakból áll össze.
Látványos képi világot és izgalmas történetvezetést ígér az idén ősszel debütáló, S.E.R.E.G. című katonai sorozat hat epizódja, amelyekből az első képkockákat a Digital-Media Hungaryn láthatták a konferencia résztvevői. A Megafilm Service katonai sorozata – amelyben a Magyar Honvédség is közreműködött – izgalmakat sejtető akciót ígér – hívta fel a figyelmet cikkében a Magyar Nemzet.
Az alkotás címe egy mozaikszó, amely a Szolgálat, Erény, Rend, Erkölcs és Gondviselés szavakból áll össze (S.E.R.E.G.), és már az első hangulatkeltő képkockákból is kirajzolódnak ezek a tulajdonságok. A történet egy iraki háborús misszióban kudarcot valló katonáról, Győrbíró Zsolt alezredesről szól, akit Csórics Balázs alakít. Győrbírónak egyetemista fiával való rossz kapcsolata is megnehezíti az életét és számot kell vetnie a bajtársiasság fogalmával is, miközben újra bevetésre készül csapatával. A férfiak mellett természetesen megjelennek a nők és a bonyolult szerelmi szálak is.
A film előzetesét itt tudja megtekinteni:
A forgatásról a Magyar Nemzet készített werkfilmet:
Művház
Folytatódnak a Metropolitan Opera közvetítései az Urániában
Folytatódnak októbertől a New York-i Metropolitan Opera közvetítései az Uránia Nemzeti Filmszínházban, amelynek kínálatában nyolc új előadás, Offenbach, Mozart, Beethoven, Puccini, Richard Strauss, Verdi és Rossini örökzöld művei mellett egy kortárs darab, Jeanine Tesori Grounded című operája is helyet kapott.
A Metropolitan Opera Live in HD közvetítéseinek 2024/25-ös programjában a nézők új rendezésben láthatják New Yorkból Verdi Aidáját és Strauss Saloméját is, olyan művészek előadásában, mint Lise Davidsen, Angel Blue, Piotr Beczala, Peter Mattei, Quinn Kelsey vagy Kutasi Judit és Kálmán Péter – áll a filmszínház pénteki közleményében.
Az évadot október 5-én Offenbach műve, a Hoffmann meséi nyitja. A főszerepet a francia tenor, Benjamin Bernheim alakítja, három egykori szerelmét pedig Erin Morley, Pretty Yende és Clémentine Margaine. Az előadást Marco Armiliato vezényli.
Október 19-én a kétszeres Tony-díjas zeneszerző, Jeanine Tesori kifejezetten a Met számára írta Grounded című új operáját. A kortárs mű Michael Mayer LED-képernyőket és légifelvételeket is használó rendezésében kerül színpadra, története pedig a 21. századi háború etikai és pszichológiai problémái körül forog. Főhőse, Jess első vonalbeli vadászpilóta, aki váratlan terhessége miatt kikerül a pilótafülkéből, és a földre kényszerülve drónokkal vesz részt a támadásban. A főhőst Emily D’Angelo, az opera egyik fiatal művésze személyesíti meg.
Az évad kiemelkedő eseményei közé tartozik a norvég szoprán, Lise Davidsen visszatérése aki először november 23-án lesz látható Puccini Tosca című operájának címszerepében. Freddie De Tommaso tenor mint Cavaradossi tűnik fel, Quinn Kelsey bariton pedig Scarpia rendőrfőnökként látható.
Az Urániában már hagyomány, hogy karácsony körül minden évben levetítik A varázsfuvola 2006-os felvételét. Idén december 26-án lesz látható Mozart művének rövidített, ifjúsági előadása, amelyben Miklósa Erika énekli az Éjkirálynő szerepét.
Verdi Aidájával 2025. január 25-én folytatódik a sorozat Michael Mayer látványos új rendezésével, amelyben Kutasi Judit Amneris egyiptomi hercegnőt alakítja. A temesvári születésű mezzoszoprán Verdi A végzet hatalma című dalművében az idén debütált a Metropolitan Operában. Az Aida főbb szerepeit Kutasi Judit mellett Angel Blue, Piotr Beczala, Quinn Kelsey és Dmitrij Belosszelszkij éneklik.
Március 15-én Beethoven Fidelióját közvetítik, amelyet Jürgen Flimm rendező a jelenkorra adaptálva, mai környezetbe helyezett. A darab főhősnőjét Lise Davidsen alakítja.
Két, Baumarchais-vígjátékból készült klasszikus opera is része a programnak. A Figaro házassága, Mozart operája április 26-án lesz látható Michael Sumuel basszbaritonnal a címszerepben és az angol Richard Eyre rendezésében.
Új produkcióként, húsz év után tér vissza a Met színpadára Richard Strauss Saloméja. Claus Guth rendező viktoriánus környezetbe helyezi a bibliai tárgyú történetet, amelynek május 17-i közvetítésén a dél-afrikai Elza van den Heever szoprán énekli a címszerepet, Keresztelő Szent Jánost pedig Peter Mattei bariton alakítja.
Az évad utolsó operája a másik híres Baumarchais-adaptáció, A sevillai borbély, Rossini műve lesz. Bartlett Sher csaknem húszéves rendezése május 31-én új szereposztásban, az olasz Giacomo Sagripanti vezényletével kerül színre. Bartolo doktort Kálmán Péter énekli, Rosina szerepében pedig az orosz-kirgiz mezzoszoprán, Aigul Akhmetshina lesz látható.
Az Uránia honlapján meghirdetett élő és ismétlő előadásokra május 7-én kezdődik a jegyárusítás. Minden darab angol és magyar felirattal látható.
Művház
Kövér László: a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni
A mai progresszívok nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat.
Kövér László, az Országgyűlés elnöke csütörtökön a IV. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztivál megnyitóján elmondott beszédében a huszonegyedik századot a vizualitás, a látvány évszázadának nevezte, amelyben a kép, a mozgókép „a legveszélyesebb fegyver”.
Azonban – mint mondta – felmerül a kérdés, hogy a film támadó vagy védekező fegyver-e, illetve mit kell támadni vagy védeni a „film fegyverével”. Erre a magyarok válasza az, hogy a filmmel mindenekelőtt az emberi szabadságot kell megvédeni – hangsúlyozta a házelnök.
Kövér László szerint három oka van annak, hogy Magyarország a legjobb hely egy ilyen fesztiválnak. Elsőként: a magyarok egyáltalán nem hisznek abban, hogy a történelem véget ért, ellentétben azokkal, akik 1989-ben a világ urainak képzelték magukat, és egy ideológusuk által azt üzenték a nagyvilágnak, hogy a történelem véget ért – emelte ki.
Fotó: MTI/Bodnár Boglárka
A magyart „ezeréves rebellis hajlamú nemzetnek” nevezte, amely az idegen elnyomásnál csak egyvalamit utál jobban: ha az idegen elnyomók ostobának nézik.
„Mi abban hiszünk, hogy a történelmet a maga érdekében és hasznára senki sem tudja kisajátítani” – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
Kövér László megjegyezte: régebben a magyarok az ilyeneket egyszerűen csak kommunistáknak hívták, de a mai politikailag korrekt világban ezek az emberek már progresszívoknak nevezik magukat.
Ők nemcsak énekelnek a múlt eltörléséről, hanem döntik a szobrokat, cenzúrázzák a könyveket, és technológiailag uralni akarják a XXI. század teljes nyugati tudatiparát, benne a filmipart is azért, hogy akadálytalanul érvényesíthessék a múltat eltörlő ideológiájukat
– jelezte a házelnök.
Az Országgyűlés elnöke arra is kitért: a magyarok nem hisznek abban „a hamis technológiai fétisizmusban”, hogy a művészeti alkotásban az emberi lélek kiváltható volna a mesterséges intelligencia algoritmusai által. Emberi lélek nélkül minden művészet, így a filmművészet is, halott dologgá válik, ami csak ideológiai indoktrinációs eszközzé silányítja az alkotást – jelentette ki.
Egyre nagyobb az érdeklődés
Kövér László Pápa városát méltatva arról is beszélt: a város büszke a múltjára, illetve a történelmi kulturális teljesítményére, amellyel mindig lélekszámán és erején felül járult hozzá a magyar és az európai kultúra szabadságához. Ezért is volt jó választás Pápa a rendezvény helyszínéül – tette hozzá a házelnök.
Áldozó Tamás (Fidesz–KDNP), Pápa polgármestere örömét fejezte ki, hogy egyre többen fogadják el a meghívást a filmfesztiválra, egyre nagyobb érdeklődés övezi a programjaikat.
Pozsgai Zsolt fesztiváligazgató hangsúlyozta:
rendezvényük nem a kosztümös történelmi filmek, a romantikus mesék fesztiválja, itt minden filmnek köze van a mai valósághoz, a mai fájdalmainkhoz vagy boldogságunkhoz, de közös bennük, hogy a múltban gyökereznek.
A fesztiváligazgató köszönetet mondott a Nemzeti Filmintézet támogatásáért, amellyel lehetővé tették, hogy a meghívott alkotók szinte mindannyian jelen lehetnek a fesztiválon.
A IV. Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztiválon hat kategóriában – játékfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm, rövid dokumentumfilm, animációs film és kísérleti film – mutatnak be alkotásokat, Európa egyetlen több kategóriás történelmi filmfesztiváljaként.