Kövess minket!

Művház

Állóképben a filmvilág

Ötvenhárom játékfilm és ötven tévéfilm standfotósi munkái fűződnek a nevéhez. Olyan korszakos jelentőségű rendezőkkel alkotott együtt, mint Fábri Zoltán, Máriássy Félix, Makk Károly vagy Bacsó Péter. Ő fotózta például a Pacsirtát, a Szerelmes biciklistákat, az Ezek a fiatalokat, a nyolcvanas években pedig a kedvencét, A vörös grófnőt. Inkey Alice emlékezik.

1962-ben a Mici néni két élete című film volt az első standfotós munkája, a kor sztárjaival, köztük Kiss Manyival és Páger Antallal dolgozott. Mély vízbe dobták.

A Budapesti Fényképész Szövetkezetben tanultam portréfotózást, amikor édesapám értesült arról, hogy üresedés van a filmgyárban. Bár sokáig gondolkodtam a lehetőségen, de addigra már annyira meguntam az esküvői felvételek és az igazolványképek készítését, hogy végül elfogadtam. 1960-ban retusőrnek léptem be a Hunniába. Két évvel később kezdődött a kaland, amely aztán hosszú évtizedekig meghatározta az életem. Abban az időben négy nagyszerű fotográfus dolgozott standfotósként: apukám, Inkey Tibor, illetve Szomszéd András, Réger Endre és Oláh János. De elkezdtek forgatni egy ötödik filmet, és nem tudták, kinek osszák ki a feladatot, majd egyikük megszólalt, hogy majd Alice megoldja. Mindenki kíváncsi volt, mi lesz ebből.

Páger Antal és Kiss Manyi a Mici néni két élete című filmben (Fotó: Inkey Alice)
Páger Antal és Kiss Manyi a Mici néni két élete című filmben (Fotó: Inkey Alice)

A filmet az Astoriánál forgatták, átellenben édesapja Múzeum körúti egykori stúdiójával, ahol egy másik kor nagyjait örökítette meg: Karády Katalint, Jávor Pált vagy Szeleczky Zitát.

Amikor kinéztem az ablakon, az volt az első gondolatom, hogy ez jó ómen. Érdekes véletlen volt. Ráadásul a filmet Mamcserov Frigyes rendezte, akinél a későbbi férjem, Lakatos Iván operatőr is elkezdte a pályáját. A film operatőre, apám jó barátja, Hegyi Barna volt, tudta, hogy a standfotózás egy más szakma, amelyet akkor még nem sajátítottam el.

Inkey Alice (Fotó: Ladjánszki Máté)
Inkey Alice (Fotó: Ladjánszki Máté)

Az emberek azt várták tőlem, hogy apám stílusában fotózzam, hogy Inkey-fotók szülessenek. Ha manapság újra megnézem a felvételeket, két dolgot látok, egyrészt azt, hogy volt néhány jól elkapott pillanatom, másrészt azt, hogy érezhetően nem apám készítette őket.

Miként befolyásolta a pályája elején az édesapja hírneve, az általa lefektetett szakmaiság?

Az állandó összehasonlítás kezdetben meglehetősen zavart, később motivált. Az emberek az első munkáimat árgus szemekkel figyelték, én pedig szégyelltem magam. Magának mesélek el először egy apró női történetet: engem világ életemben a hiúságom hajtott, ha jó fotót vittem szemlére, mindig csinosan öltöztem fel, hisz olyan boldog voltam, ragyogtam, amikor viszont nem a legjobban sikerült a munkám, csak egy normális ruhát kaptam magamra. Ezt a filmgyárban egy idő után kiszúrták, és amint megjelentem, tudták, milyen a termés. (Nevet.) Nagy szerencsém volt, mert később már Illés Gyuri bácsival dolgoztam, aki született pedagógus volt, kedvesen terelgetett a szakmában. Mindig azt mondta, „Mukikám, ez jó!”, vagy „Mukikám, ezt nem így kellene!”. Neki köszönhetem azt is, hogy olyan nagy rendezőkkel dolgozhattam, mint Fábri Zoltán vagy Makk Károly.

1976-ban Révész Györggyel forgattam Az öreg című játékfilmet Latinovits Zoltánnal és Harsányi Gáborral a főszerepben. Eredetileg apámat kereste meg, de nem ért rá, és azt javasolta, menjek én. Elvégeztem a munkám, majd hazamentem, és egy álló napig laboráltam a gyönyörű képeket. Amikor bevittem neki megmutatni, az volt az első kérdése, hogy Inkey-fotók-e, mert ha nem azok, meg sem nézi, faképnél hagyott. Eltelt egy hét, újralaboráltam, ismét megkérdezte: Inkey-fotók? Igennel válaszoltam, megnézte őket, és örömmel konstatálta, hogy azok.

Latinovits Zoltán és Harsányi Gábor Az öreg című filmben (Fotó: Inkey Alice)
Latinovits Zoltán és Harsányi Gábor Az öreg című filmben (Fotó: Inkey Alice)

Milyen volt a közös munka Latinovits Zoltánnal?

Nagyon megosztó személyiség volt, végletesen viselkedett. Amikor bosszankodott, jobb volt elkerülni, akkor mindenkivel problémája volt, előfordult, hogy a filmgyár udvarán sem köszönt nekem. Máskor meg mosolygott, bűbájos volt, még a mamámnak is kézcsókját küldte. Így fogadtuk el.

Ha azt vesszük, hogy a standfotós a film reklámfotóit készítette el, amelyeket aztán felhasználtak a film népszerűsítésére, akkor egy népszerű film valamilyen módon visszahatott a standfotósára is.

Persze, sok újság közölte a képeinket, amelyek alatt szerepelt a nevünk is. Az járt a legjobban, aki több helyre vitte el a felvételeit. Rendszeresen publikáltam például a Filmvilágban és a Film, Színház, Muzsikában.

Törőcsik Mari és Latinovits Zoltán a Pacsirta című filmben (Fotó: Inkey Alice)
Törőcsik Mari és Latinovits Zoltán a Pacsirta című filmben (Fotó: Inkey Alice)

Címlapokra is fotózott, például Tolnay Klárit. Ennek kapcsán mesélte, hogy amikor megjelent, úgy érezte, mindenki Önt nézi, pedig elégedetlen volt a munkájával.

Róla készült az első címlapfotóm, mi tagadás, nem sikerült jól, de a Film, Színház, Muzsika lehozta, Klárika pedig őszintén megköszönte, és csak sok-sok évvel később jöttem rá, miért volt annyira lelkes. Akkoriban Darvas Ivánnal alkottak egy párt, aki jóval fiatalabb volt nála, én meg erőteljesen retusáltam, pont, ahogy ma csinálják, de ez akkor nem volt divatban, finoman dolgoztunk, éppen csak lágyítottuk a vonásokat, a karakterek mégis összetéveszthetetlenek voltak. Ha ma kinyitok egy magazint, amelyben anya és lánya szerepel, jóformán azt sem tudom eldönteni, melyik melyik.

Mikor érezte először, hogy egy fotója szinte tökéletes?

Amikor a saját korosztályom később ismertté vált tagjaival dolgoztam, az akkor főiskolás Tordai Terivel, Bánfalvy Ágival, akik mind helyesek voltak, és annyira örültek, ha hívtam őket.

Az Illés-együttes, Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs a Szerelmes biciklisták című filmben (Fotó: Inkey Alice)
Az Illés-együttes, Bródy János, Szörényi Levente és Szörényi Szabolcs a Szerelmes biciklisták című filmben (Fotó: Inkey Alice)

Ha csak egy filmet emelhetne ki a munkái közül, melyik lenne az?

A vörös grófnőt imádtam. Gyönyörű ruhák és fantasztikus színészek szerepeltek benne, Básti Juli játszotta a címszerepet, Károlyi Mihálynét, férjét pedig Bács Ferenc. Én készítettem a film reklámfotóját is.

Emlékszem, több kép is szóba jött, és nagyon kardoskodtam, hogy egy kalaposat válasszanak a plakátra, Kovács András rendezővel még a minisztériumba is bementünk, hogy elbírálják a képeket, de szerencsére elfogadták a javaslatom.

Honnan ered a standfotózás?

Az első ilyen felvételeket Magyarországon készítették, méghozzá az első hazai némafilmhez, A tánchoz 1901-ben. Az Uránia technikusaként dolgozó Zsitkovszky Béla egy írót, Pekár Gyulát kérte meg, hogy készítsenek tánctörténeti előadásainak illusztrálására egy kisfilmet, amely ugyan elveszett, de a standfotói megmaradtak.

Amikor elkezdtem standfotózni, sokáig nem is olvastunk forgatókönyvet, érzésre dolgoztunk, önálló munkakör volt. Tulajdonképpen ez egy riporteri feladat volt, amit nagyon nehéz volt megtanulni. Az első filmemnél még az élességet is sokáig állítgattam, mert hozzászoktam, hogy a műteremben volt idő, ami a film esetében nem volt.

Mikor és miért tűntek el a hagyományos standfotók a mozik kirakatából?

Azt gondolom, anyagi háttere van, bár egy fotóst nem fizettek túl. Tudom, hogy külföldön a szakmát iszonyatosan komolyan veszik a mai napig. Régen itthon is megbecsültek minket, a standfotósok munkáiból esetenként még kiállítást is szerveztek, ami hozzájárult a film sikeréhez, és ettől mi is lelkesek voltunk, szerettük egymást, örültünk a másik sikerének, igaz, úgy voltunk vele, hogy azért mindannyian szerettünk volna mindig kicsit jobbat alkotni, mint a másik. Magyarországon az a szomorú helyzet, hogy csak akkor hallok egy magyar filmről, ha az Oscar-díjat, vagy más elismerést kap. Bár már jó ideje nem dolgozom, élénk a kapcsolatom a filmekkel, nézem őket, és rögtön látom, mely jelenetekből lehetne kiváló standfotó.

Ha lehetőség lett volna bepillantani a kulisszák mögé, mit látott volna a kor embere? Hogyan kell elképzelni az akkori filmgyári munkát?

Rendkívül izgalmas volt, de egy idő után a legvalószerűtlenebb helyzeteket is megszoktam.

Inkey Alice (Fotó: Ladjánszki Máté)
Inkey Alice (Fotó: Ladjánszki Máté)

Egy nap a filmgyárban késő éjszakáig forgattam, a végére már nem éreztem jól magam, felhívtam a férjem, hogy jöjjön értem. Ültem a portán, amikor kinyílt a lengőajtó, és megjelent a korszak legszebb férfija, Marcello Mastroianni felhajtott gallérú esőkabátban, ahogy egy Fellini-moziban lenni szokott. Annyira kizökkentem, hogy egy pillanat alatt meggyógyultam. Igazi úriember volt, rám nézett, köszönt, majd továbbment. Később a férjem ugyanígy lépett be az ajtón, ráadásul ugyanolyan típusú ballonkabátot hordtak.

Egy másik alkalommal ugyanígy jött velem szembe Elizabeth Taylor, aki Magyarországon ünnepelte negyvenedik születésnapját. Gondoljon bele, és velük még csak nem is dolgoztam. (Nevet.)

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/1. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Művház

Új címet kapott Eperjes Károly első filmje

Első rendezésében a kommunista diktatúra keresztényüldözéseit vitte filmvászonra, amelynek részleteiről az M5 kulturális csatorna Librettó című műsorában mesélt.

Közzétéve:

MTI Fotó: Mohai Balázs

Magyar Passió címmel kerül a mozikba Eperjes Károly első filmje, amelynek előkészületei korábban Krisztus inge munkacímen folytak, Várnai Péter címzetes prépost azonos című történelmi színműve alapján. A hazai szerzetesrendek ellehetetlenítésére indított támadásokat bemutató alkotás aktualitásairól a Librettó pénteki adásában maga a rendező beszélt, akinek két nagybátyja is papként élte meg a kommunista diktatúrát, így általuk számos történetet ismer a vészterhes időkből.

“A filmből kiderül, hogy a keresztények meghurcoltatásának időszaka valójában minden magyar ember számára egyfajta passió volt. A filmbéli központi figurának, a papoknak, a kihallgatóknak, a parasztembernek, mindenkinek. A cselekmény több szálon futva szemlélteti ezt, a kitelepítéssel, a fekete vágások kulákvilágával, az AVH sorsokkal, a trianoni traumával, sőt, egy műkincs sorsának krimibe illő története is megjelenik”

– emelte ki a film mondanivalóját Eperjes Károly az M5 műsorában.

Borítókép: Eperjes Károly színművész

Tovább olvasom

Művház

Csúcstechnológiájú filmpark épül Mogyoródon

Astra Filmland néven 50 hektáros területen csúcstechnológiájú filmpark épül Mogyoródon egy több ütemben megvalósuló, mintegy 40 milliárd forintos beruházás részeként.

Közzétéve:

Pixabay

Az M3-as autópálya mogyoródi leágazásánál, a már ma is működő Astra Filmstúdió mellett megvalósuló filmparkban a Magyarországra érkező nemzetközi stábok koncentráltan, egy helyszínen férhetnek majd hozzá a filmgyártáshoz szükséges kiegészítő szolgáltatásokhoz:

lesznek építészműhelyek, eszközkölcsönzők, jelmezraktár és utómunka-stúdió is. A filmparkban mélyvizes medencés stúdió is épül, amely Magyarországhoz legközelebb az angliai Pinewood Studiosban érhető el – közölte a filmpark kommunikációjával foglalkozó cég.

A fejlesztési tervekben szerepel még látogatóközpont, angol nyelvű filmes képzés. A tervek szerint a stúdió a legmodernebb igényeknek megfelelő egészségügyi és zöld szabványoknak is megfelel majd.
A beruházás több fázisban valósul meg, a már ma is működő Astra 1 mellett két hónapon belül nyitja meg kapuit az Astra 2, majd egy újabb szakaszban készülhet el a harmadik és a negyedik fejlesztési ütem, amelyekben a tervek szerint elérhető lesz a repülőgépes forgatásokhoz alkalmas speciális műterem, egy komplex digitális műterem, valamint moduláris backlot, azaz külsődíszlet-technológia.

A magyar befektetők fejlesztésével megvalósuló beruházásnak köszönhetően Európa egyik legnagyobb filmgyártói kapacitása épülhet fel és ezáltal Budapest megerősítheti előnyét a régió többi filmes központjával szemben

– mutatnak rá a közleményben, amely szerint jelenleg a hazai kapacitások csaknem 100 százalékban foglaltak, a magyar műtermek és filmgyártó cégek válogathatnak a megrendelők között és kénytelenek megkereséseket visszautasítani.

Rajna Gábor producer, ötletgazda elmondta: már most több jelentős amerikai produkció érdeklődik a helyszín iránt.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Művház

Háromszázhetven filmet vetítenek a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon

Harminc országból háromszázhetven filmet vetítenek augusztus 11. és 15. között a 15. Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon (KAFF), amelynek programjában szakmai események, kiállítások, közönségtalálkozók, könyvbemutatók, fényfestés és családi programok is szerepelnek.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

Ötven éve jött létre a Kecskemétfilm, akkor még szokatlan módon egy vidéki városban, 1985-ben pedig elindult a fesztivál is – először triennáléként, Kecskeméti Animációs Filmszemle néven -, amely később nemzetközi rendezvénysorozattá bővült, és az európai fesztiválszövetség tagja lett – idézte fel a fesztivál keddi sajtótájékoztatóján Mikulás Ferenc, a KAFF és a Kecskemétfilm igazgatója.

Mint hozzátette, a fesztivál azóta is egyfajta ünnep, ahol találkozhat a magyar és a nemzetközi animációs szakma, a média és a közönség.

A KAFF azonban összművészeti eseménysorozat is – jegyezte meg Mikulás Ferenc -, hiszen a filmvetítések mellett több alkotó képzőművészeti kiállításokon is bemutatkozik, de a gyerekekre is gondolnak, ők például animációs játszóházban készíthetnek saját rajzfilmet. Mint kiemelte, több program is megemlékezik majd a kecskeméti rajzfilmstúdió alapításának ötvenéves jubileumáról is.

Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója emlékeztetett arra, hogy a közmédia és a Kecskemétfilm kapcsolata régi múltra tekint vissza:

Kecskeméten készült például a több mint negyven országban vetített Magyar népmesék sorozat vagy a nagy sikerű Vízipók, csodapók is.

Az együttműködés azóta is folytatódik, az egyik legújabb eredmény a Toldi animációs sorozat, amelyet az MTVA rövidesen bemutat majd – közölte.

Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) főtitkára hangsúlyozta: nagyon kevés olyan, tartós sikert és folyamatos fejlődést mutató magyarországi művészeti fesztivál akad, mint a KAFF, ezért a köztestületté alakult MMA az elsők között alakított ki partneri kapcsolatot a fesztivállal. Az MMA nemrég elhunyt, tiszteletbeli elnöke, Jankovics Marcell rajzfilmrendező révén az akadémia erős személyes kötődéssel is bírt Kecskemét felé – jegyezte meg.

Kucsera Tamás Gergely hozzáfűzte, hogy az idei KAFF retrospektív vetítésekkel emlékezik meg Jankovics Marcellről csakúgy, mint Gyulai Líviuszról és Richly Zsoltról is, az MMA Könyvkiadó pedig több kötet bemutatóját is a fesztiválon tartja meg.

Szeberényi Gyula Tamás, Kecskemét alpolgármestere kiemelte, hogy a Kecskemétfilm az a műhely, amely a leginkább hozzájárult Kecskemét nemzetközi ismertségéhez, de a stúdió nemcsak a város szempontjából fontos: Kecskeméten élte túl a magyar animáció a rendszerváltást.

A jövőről szólva közölte, hogy

tervbe vették a kecskeméti egyetemen egy animációs képzés elindítását és rövidesen létrejöhet a Magyar Animáció Háza is.

Kollarik Tamás a magyar versenyprogram zsűrijének tagjaként méltatta a magyar animációs filmet. Mint felidézte, negyven éve nyert Oscar-díjat Rófusz Ferenc Légy című rövidfilmje, és ez a “nagy generáció” most is aktív, miközben már a fiatalok – például Bucsi Réka – is nagyszerű alkotásokat hoznak létre, a közmédiának köszönhetően pedig a közönséghez is eljuthatnak a magyar animációs filmek.

A KAFF közönsége négy napon át három moziban és két szabadtéri helyszínen nézheti meg a magyar és európai animációs filmtermés legjavát; a fesztivál részletes programja a https://2021.kaff.hu honlapon érhető el.

Borítókép: Kollarik Tamás, a magyar versenyprogram zsűrijének tagja, Kucsera Tamás Gergely, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm igazgatója, Szeberényi Gyula Tamás, Kecskemét alpolgármestere és Papp Dániel, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója (b-j) a 15. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál sajtótájékoztatóján Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház kávézójában

Tovább olvasom