Kövess minket!

Művház

Ajánljuk magunkat:Pethő András a Direkt36-ról a Jazzyben

Kedden este 8 órakor ismét jelentkezünk a 90.9 Jazzy Rádióban. Pethő András, a frissen indult Direkt36 oknyomozó műhely egyik alapítója lesz a vendégünk.

Január 27-én Pethő András újságíró, a Direkt36 oknyomozó műhely egyik alapítója lesz a vendégünk. Többek között ezekről lesz szó:

  • Mivel (nem) foglalkozik a Direkt36?
  • Mennyiben lesz más a szerepfelfogása, mint az Átlátszóé?
  • Miért van szükség külön oknyomozó műhelyekre?
  • Meg lehet-e élni itthon oknyomozó újságírásból?
  • Mikor láthatjuk, olvashatjuk az első cikkeket?

A Direkt36 nemrégiben jelentette be indulását, jelenleg fut az első támogatói kampánya.

Tehát akit érdekel a Direkt36 és úgy általában az oknyomozó újságírás, az január 27-én este 8-kor tekerjen a 90.9 Jazzy-re, vagy hallgassa az adást a neten.

Művház

Gubás Gabi fia is szerepel A helység kalapácsa-filmben

Amazontermészetű Márta bőrébe bújik Gubás Gabi a Petőfi 200 emlékév alkalmából, az MTVA megrendelésére és finanszírozásában, a Megafilm gyártásában készülő A helység kalapácsa című tévéfilmben. A Jászai Mari-díjas színművész a Család-barát vendégeként elárulta, a forgatáson most először fia is kipróbálhatta magát a filmezés világában.

Közzétéve:

MTVA Fotó: Zih Zsolt

Hamarosan a Duna műsorkínálatában elevenedik meg Petőfi Sándor eposz-paródiájának filmes változata, amely idén nyáron készült el hazánk legkiválóbb színművészeivel, és rendhagyó módon az „eurowestern” műfajában. A közmédia finanszírozásával készülő tévéfilm egyik női szereplőjeként Gubás Gabi tűnik fel, aki a fékezhetetlenül féltékeny feleséget, Amazontermészetű Mártát alakítja. A színművész korábban a NYÁR 22 adásában már beharangozta, hogy egy rendkívül izgalmas filmszerep találta meg, azonban további részleteket csak most, a Család-barát adásában árult el.

A színészkollégák, amikor megláttak a nagy válltöméseimmel, azt mondták, nem szívesen lennének a csalfa férjem helyében

– kezdte Gubás Gabi, aki egy hamisítatlan vadnyugati hősnőt alakít a filmben. A harcias temperamentum nem áll tőle távol, de amikor a rendező kérésére egy csirke nyakát kellett kitekernie, örült, hogy azt egy gumimadárral helyettesítették, mert képtelen lenne bántani egy igazi állatot. A filmforgatás során csak egy dolgot bánt, hogy fiával elkerülték egymást, ugyanis nyári munkaként vállalta, hogy statisztál néhány tömegjelenetben.

Korábban sosem keresett meg azzal, hogy színészi ambíciói lennének, de nyári diákmunkaként kipróbálta magát A helység kalapácsa forgatásán. Ez az élmény nem változtatta meg az életét, továbbra is informatikus szeretne lenni. Mindkét gyermekemnek tiszteletben tartom a döntését, teljes mértékben rajtuk múlik, hogy milyen pályát választanak majd

– mondta a színművész a Család-barát adásában, amelyben azt is elárulta, a tervek szerint 2023 januárjában a Dunán láthatják majd a teljes filmet az érdeklődők.

Borítókép: Gubás Gabi színművész az M1 televíziós csatorna Ridikül című női beszélgetős műsorában, az MTVA gyártóbázisának 7-es stúdiójában

Tovább olvasom

Művház

Még a dokumentumfilmeknek is szerves része a fikció

Míg Hann Endre, a Medián igazgatója már önmagában azt is kifogásolta, hogy a karakterét és az intézetét is beleírták a Gyurcsány Ferenc kormányzásáról szóló Elkxrtuk című filmbe, számos külföldi politikus és közéleti szereplő sokkal szélsőségesebb megjelenítést kénytelen eltűrni az életrajzi vagy dokumentum jellegű játékfilmekben. Így például a Brexitről szóló film elvetemült nihilistákként mutatta be az Egyesült Királyság EU-tól történő elszakadását szorgalmazó politikusokat. A régebbre visszanyúló alkotásokban pedig gyakorlatilag megkerülhetetlenek a fikciós elemek, hiszen például az ókorból még a kiemelkedő személyiségeknek is csak vázlatosan ismert az élete.

Közzétéve:

Megafilm

Nemzetközi összehasonlításban is meglehetősen szokatlan az a per, amelyet Hann Endre, a Medián közvélemény-kutató cég igazgatója indított az Elkxrtuk című film készítői ellen. A magyar think-tank vezetője ugyanis azt kifogásolja, hogy az alkotás egyik mellékszereplőjét róla mintázták, holott a baloldali kormányok által vaskos összegekkel kitömött közvélemény-kutató intézet gyakorlatilag kihagyhatatlan volt a Gyurcsány-kabinet sötét napjait bemutató alkotásból.

Külföldi példák mutatják, hogy aktuálpolitikai játékfilmek valós életből mintázott szereplőinek ennél jóval többet is kellett már tűrniük.

Például a Brexit: Háborúban mindent szabad című film egyes karaktereinek a bemutatását teljes mértékben a markáns politikai állásfoglalásnak rendelik alá. Az Egyesült Királyság uniótól történő elszakadását egyoldalúan, maradáspárti szemszögből bemutató film gyakorlatilag bohócot csinált a kilépéspárti brit politikusokból. Mint a Slate.com elemzésében rámutattak, például Nigel Farage-t, a Függetlenségi Párt egyik alapítóját és társait olyan egydimenziós, ripacsszerű karikatúrákként ábrázolták, „akik mindig rábeszélhetők egy újabb italra”. Bár Farage különböző interjúkban fel is hívta a figyelmet arra, hogy a film nagyvonalúan kezelte a tényeket, a nyilatkozatain felül nem csinált ügyet belőle.

A közszereplőknek tűrniük kell

Egyébként pedig abszurd dolog egy adott kor közszereplőjeként kifogásolni, hogy valakit beleírnak egy életrajzi filmbe, hiszen enélkül el sem készülhetnének ezek az alkotások. Gyakorlatilag lehetetlen lenne például a II. Erzsébet királynő életéről szóló drámát a királyi család többi tagja, vagy/és a brit közélet meghatározó figurái nélkül megírni.

Ettől azonban még fikcióról, televíziós drámákról, mozifilmekről van szó, amelyek elsődleges célja a szórakoztatás, tehát, nem is lehet ezektől tudományos munkákba illő pontosságot elvárni.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az ilyen alkotások meghamisítanák a történelmet, hanem a szereplők magánéletét vagy szubjektív világát domborítják ki. Ezt azonban az alkotók csak a képzelőerejükre támaszkodva tudják megtenni, mert még a legismertebb történelmi személyiségek esetében sincsen részletesen dokumentálva, hogy milyen beszélgetéseket folytattak a házastársaikkal és a barátaikkal. Ez annál érvényesebb, minél visszább megyünk az időben. Például a legkimagaslóbb ókori személyiségek életének is csak néhány főbb vonala ismert, s ha valaki vászonra kívánja vinni a történetüket, az bizony sok feladatot ad az alkotói fantáziának is. Ez a folyamat a fehér foltok kitöltéséről szól, s ahhoz az eljáráshoz hasonlítható, amelyet Thomas Mann alkalmazott a József és testvérei című remekművében. Az író-óriás egy rövidke bibliai történetből alkotta meg a közel 1500 oldalas regényét, s rengeteg olyan elemmel egészítette azt ki, amely eredetileg nem volt benne az Ószövetségben. Mindeközben a hangsúlyok áthelyezésével és új fókuszpontok megjelenítésével is zsonglőrködött, aminek az eredménye nem „bibliahamisítás” lett, hanem egy olyan műalkotás, amely legalább annyira szólt a német mester saját koráról, mint az eredeti történetről.

Helyenként csak a képzelőerőre lehet támaszkodni

Kérdés tehát, hogy egy film vagy sorozat kapcsán van-e értelme olyan dolgokon tanakodni, hogy például a Gladiátorban Commodust nem is az arénában ölte meg Maximus, hanem a császár ágyasa gyilkoltatta meg egy fürdőben. Vagy például fontos-e azt kutatni a Harry S. Trumanről szóló 1995-ös film kapcsán, hogy megalapozottan használták-e fel azt a pletykát, mely szerint az egykori amerikai elnök felesége mindenbe beleszólt. Ha ilyen és hasonló dolgoknál cövekelünk le, akkor a régebben élt történelmi figurákról lehetetlen lenne filmet készíteni.

Ettől függetlenül az életrajzi filmek (vagy könyvek és egyéb formátumú alkotások) egyes elemei, állításai jogosan képezhetik vita tárgyát. A még élő történelmi személyiségek esetében pedig nagyobb eséllyel adódhatnak polémiák, akár még az egészen marginális történet-elemekkel kapcsolatban is, hiszen a megformált alany számára fontos lehet a róla kialakított kép. Jó példa erre a már említett Királynő című sorozat, amellyel kapcsolatban eleinte olyan hírek jelentek meg, hogy II. Erzsébet nézi és kedveli, ám ilyesmiről már nem lehetett hallani a Károly herceg és Diana kapcsolatának megromlását is tárgyaló negyedik évad esetében. Bár Erzsébet közvetlenül nem bírálta ezeket az epizódokat, a királyi család korábbi sajtósa úgy fogalmazott a BBC-nek, hogy a sorozat készítői szerinte „hentesmunkát” végeztek a hercegi páron, ezzel pedig jócskán visszaéltek az alkotói szabadságukkal. A brit kormányzat részéről Oliver Dowden kulturális miniszter bírálta a nyilvánosság előtt az említett évadot, s azt követelte, hogy a Netflix hangsúlyozottabban tüntesse fel, hogy fikcióról van szó (ezzel egyébként nyitott kapukat döngetett a politikus, hiszen már eleve így reklámozták a sorozatot).

Bár sok egyéb bizonyíthatatlan elem is van a sorozatban, ezek felkutatása és elemzése leginkább a filmes portálok és a mozirajongók passziója maradt. Mint az Rd.com rámutatott, mendemonda lehet az a magyarázat, hogy Károly herceget azért küldte külföldre az édesanyja és a nagybátyja, hogy a távolléte alatt kiügyeskedjék a Shand családnál a herceg barátnőjének mielőbbi kiházasítását. Bár Camilla Shand 1973-ban valóban férjhez ment Andrew Parkerhez, az említett manipulációra semmilyen bizonyíték nincs, ahogyan Fülöp herceg egy orosz balerinával folytatott állítólagos afférjára sem. Az említett táncosnő, Galina Ulanova ráadásul leszbikus lehetett a Time szerint. A királynő hűtlenségéről szóló epizód is kacsa lehet, ugyanis amellett, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy II. Erzsébet megcsalta volna a férjét Lord Porchesterrel, utóbbinak a felesége is gyakran elkísérte a királyi párt a különböző útjaikra a Dailymail.co.uk beszámolója szerint. Ám ezeknek a sztorielemeknek nincs igazi tétjük a történet egésze szempontjából, s leginkább a drámai hatás fokozása a céljuk.

A politikai üzenet sem ritkaság  

A Két pápa is azon sorozatok egyike, amelynek a főszereplői ma élő ismert személyiségek, ennek megfelelően ez az alkotás is hevesebb érzelmeket váltott ki a publikum egy részéből. Bár a Királynőben található pontatlanságoknál nagyobb csúsztatások találhatók a XVI. Benedek pápáról és utódjáról, Ferencről szóló sorozatban, a szentatyák és a Vatikán sem reagált hivatalosan. A Nationalreview.com szerint azonban a Két pápa „az elejétől a végéig egy hazugság”, mert az alkotók arra futtatták ki a produkciót, hogy az ósdi gondolkodásúként ábrázolt XVI. Benedeket szembeállították a minden ízében progresszívnak lefestett Bergoglióval, aki a kívánatos változásokat képviselte a Vatikánban. A történet szerint XVI. Benedek azért vonult vissza, mert belátta, hogy a később utódjává választott Bergoglio a kor embere, akinek a „felvilágosultságát” a sorozat készítői például azzal igyekeztek érzékeltetni, hogy a tangót és az ABBA dalait is szereti. A sorozat leegyszerűsített mondanivalója nagyjából abban merül ki, hogy a maradi konzervatívoknak át kell adniuk a terepet a liberálisoknak.

Margaret Thatcher is élt még, amikor a róla szóló Vaslady című film műsorra került a mozikban. Bár az egykori brit miniszterelnök személyesen nem értékelte a filmet, a Konzervatív Pártból többen is felháborodtak. Rob Wilson képviselő például még egy alsóházi vita összehívását is szorgalmazta, mert szerinte a film igazságtalan és tolakodó. Kritikája azonban szubjektív jellegű volt, hiszen leginkább azt kifogásolta, hogy Thatchert jórészt nem a fénykorában ábrázolták, hanem idős korában, amikor már demenciában szenvedett. Érdekesség, hogy a filmet más szemszögből bírálók pedig épp azt sérelmezték, hogy az alkotás azt sugallja, Margaret Thatcher egymagában omlasztotta össze a Szovjetuniót. A The Guardian is inkább Thatcher túlzott idolizálásában látta a problémát: például irreálisnak nevezték, hogy az egykori brit miniszterelnök férfi kollégáit gyámoltalan „Teddy mackókként” ábrázolták az alkotók.

A dokumentumfilmekben is találgatnak

Még a dokumentumfilmes igénnyel készült életrajzi alkotások is bocsátkoznak találgatásokba. Például a Marilyn Monroe életéről szóló új sorozatban a néhai színésznő ismerőseivel készített interjúk alapján vonták le azt a következtetést, hogy a dívának viszonya lehetett a Kennedyekkel. Ezt ahhoz hasonló közvetett bizonyítékokra alapozták, hogy Monroe a tábornok kifejezést használta, amikor a pszichiáterének beszélt az új szerelméről, mivel a kortársak ezen a becenéven emlegették Robert Kennedyt is, aki akkoriban az USA legfőbb ügyésze volt.

Magát a Kennedy-gyilkosságot is számos legenda övezte – a merényletről szóló akták még ma is titkosak –, így a merényletről készített dokumentumfilmek is részben a fikció keretében kénytelenek mozogni. Így Oliver Stone amerikai rendező nemcsak az erről készített játékfilmjében, hanem a dokumentum-verzióban is élt az alkotói szabadságával. Mint a Rollingstone.com egy kritikájában rámutatott, a nemrégiben készült dokunak ugyanaz az összeesküvés-elmélet az alapja, mint a 30 évvel korábban forgatott, hasonló témájú játékfilmjének. Vagyis abból a vitatott premisszából indulnak ki, hogy az úgynevezett deep state, vagyis az amerikai közigazgatás „mélyállama” felelős a merényletért. Ezért sok bírálat is érte a rendezőt, ám nem feltétlenül azért, mert „nem igaz” a történet, hanem mert a Kennedy-gyilkosság minden lehetséges értelmezése heves vitákat generált – érthető okokból.

Az elnöki tekintélyt sem tisztelik

Az amerikai elnököket egyébként meglehetősen gyakran ábrázolják a tengerentúli alkotásokban, s nem feltétlenül mindig a leghízelgőbb oldalukat domborítják ki, amivel általában nincs problémája a nem túlzottan tekintélytisztelő amerikai társadalomnak. Az egyik ilyen alkotást a már említett Oliver Stone jegyzi. Az 1995-ös, Nixon című moziban az egykori elnököt olyan túlzóan szélsőséges vonásokkal felruházott, erőszakos dühkitörésekre hajlamos figuraként ábrázolta, akinek még az itallal is komoly problémái voltak. Mind a történészek, mind pedig Nixon egykori munkatársai – köztük azok, akik a Watergate-botrány idejében dolgoztak az egykori elnök mellett – cáfolták, hogy ez így lett volna. A Nixon-adminisztrációban külügyminiszterként szolgáló Henry Kissinger például arról számolt be, hogy az egykori elnökre a racionális döntéshozatal volt jellemző, emellett mindig is tisztelte az őt körülvevő emberek különböző véleményeit, s kifejezetten ritkán voltak konfliktusai a kollégáival.

Botrány mégsem lett Stone Nixon-ábrázolásából, hiszen itt is az volt az alapvetés, hogy fikcióról van szó.

Mindemellett egyre elterjedtebbé válik az a fikciós műfaj is, amely csak részleteket kölcsönöz a történelemből, de az alkotó a megtörténttől teljesen eltérő – esetenként anakronisztikus – eseményeket épít bele a cselekménybe. Ilyen például a Becstelen brigantik című Tarantino-film is, amelynek a végén egy merényletben szitává lövik Adolf Hitlert.

Kárpáti András

Borítókép: jelenet az Elkxrtuk című filmből

Tovább olvasom

Művház

Hétfőig lehet pályaműveket beküldeni a Magyarország 365 fotópályázatra

Már most is óriási az érdeklődés. Azok, akik még neveznének, október 10-én éjfélig küldhetik be a fényképüket – hívta fel a figyelmet a Kormányzati Tájékoztatási Központ az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében.

Közzétéve:

Borítóképünk illusztráció, fotó: Pixabay

Idén is három kategóriában várják a képeket:

  • természet és táj,
  • épített és tárgyi örökség,
  • életképek.

A szakmai zsűri mindhárom kategóriában három díjat oszt ki: az 1. helyezett 1 millió, a 2. helyezett 500 ezer, a harmadik helyezett 300 ezer forintot kap – ismertették.

Novemberben közönségszavazás is lesz, ebben az esetben szintén 1 millió forint a díj értéke. Pályázni a fotopalyazat.magyarorszag.hu oldalon lehet. A legjobb képeket a szokásos online bemutatón és a nyomtatott albumon kívül kiállításokon is tervezzük bemutatni az ország több pontján – olvasható a közleményben.

Tovább olvasom