Kövess minket!

Művház

„Ha nem újulsz meg három havonta, akkor elmehetsz a kukába”

A ValóVilág negyedik évadának Bécijével, Rácz Bélával a hip-hop szakma nehézségeiről, a megváltozott médiatrendekről, illetve az állami támogatásokról beszélgettünk.

Milyen kor és célcsoportot szólít meg a zenéjével?

Hál’ istennek a statisztikák, amelyekből táplálkozunk változóak. Hasamra ütés-szerűen azt mondanám, hogy a tudatosabb célközönség, aki felfogja az üzenetünket – arről lehet vitatkozni, hogy ki mit ért ez alatt – reményeim szerint a 20-30 felettiek. Ugyanakkor nyilvánvalóan a fiatalabb közönség van jelen nálam is. Borzasztó, de egyre fiatalabbak…

Nincsen semmi baj velük, csak mostanában okoztak számomra meglepetést.

Például?

Egyszer a kocsimat mostam, amikor megjelentek nyolc és tizenkét év közötti srácok, akik tátott szájjal néztek rám, már én jöttem zavarba…

Odamentem hozzájuk, hogy „srácok, baj van?”, mire kérdezték, hogy „csókolóm, maga a Young G?”.

Már nem tudod befolyásolni az internet és a közösségi média miatt azt, hogy kihez jut el vagy nem jut el a nótád. Ezzel egyébként nincs probléma, de abban biztos vagyok, hogy nagyon nagy felelősséggel van, hiszen egyre fiatalabb emberek fejébe tudjuk elültetni a gondolatainkat.

Úristen, úgy beszélek, mintha egy politikus lennék…

Ezért is szeretném, hogy elsősorban az idősebb generációkat fognák meg a dalaim. Bízom benne, hogy sokan vannak harminc felett, akik hallgatják a zenénket. Sőt, annak tükrében, hogy 8-9 évvel ezelőtt szerepeltem a ValóVilágban – amelyet nem csak a fiatalok néztek – az idősebb „mamóka és papóka” is leszólít az utcán.

Ha már szóba került a közösségi média, ott szokott hirdetni vagy bízik még a klasszikus orgánumokban?

Kérdés az, hogy mit akarok hirdetni. Az elmúlt egy-két évben úgy vagyok ezzel, hogy nyilván fontos, szükség van rá, hiszen ebből élek, ebből tartom el a családomat, de már nem szeretek pózolni, nem szeretem a „mosolygás, fotó, fel a Facebookra” dolgot. Ugyanolyan átlagember vagyok, mint mindenki más, attól különbözök, hogy én vágyok dolgokra, vannak ambícióim. Viszont ne értsük félre , bárki elérheti azt, amit én.

Ugyanúgy lehet a szomszédomból, a Kis Pistából vagy a Blaha Lujza téri hajléktalanból ugyanaz, mint belőlem.

Viszont a zenémet, a koncerteket, tévés szerepléseket ott hirdetem, ahol aktuális.

Egy turné vagy videóklip kivitelezése mennyibe kerül?

Itt elsősorban nem is a pénzügyekről van szó. Sokkal inkább arról, hogy mennyire sokat adsz magadból. Az a probléma a mai szakmában, hogy a hetvenes, nyolcvanas, kilencvenes, kétezres években rengetegen egy-egy örökzöld slágerből házakat tudtak venni, cégeket tudtak alapítani. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen előadó évente kiadott egy dalt akár a Sáros lett az új cipőmet vagy bármi más nagy volumenű nótát- és évekig, évtizedekig eléldegélt ebből. Manapság, ha három havonta nem újulsz meg – ez jelenthet akár egy dalt, stúdiófelvételt vagy videóklipet – akkor elmehetsz a süllyesztőbe vagy a kukába. Általában három év kell ahhoz, hogy cserélődjenek a trendek, amelyeket aztán fent kell tudni tartani. A belefektetett gondolat, a tenni vágyás, az amely a leterhelő. Én egy hét-nyolc hónapig nem csináltam semmit, elegem lett az egészből… Ez egy borzasztó körforgás, kellett vennem egy nagy levegőt az újrakezdéshez, mert mindenki kitép egy darabot a másikból, hogy ő jusson előre.

Nincs egy zenei rendőrség, aki azt mondaná, hogy „ez mehet és ez pedig nem”. Senki nem ítélkezik semmiről, bármilyen erkölcstelen dolgot megszerethetnek az emberekkel.

Régen a kilencvenes években jól kellett kinézni, fantasztikus videóklipet kellet csinálni, hogy leszakadt az ember arca miután megnézte. Mindennek profinak kellett lennie, manapság egy rendes díjátadó sincsen, ahova érdemes jelöltként felkerülni.

Képkocka az ébred a város c. videóklipből – Young G /Facebook

A nyolcvanas-kilencvenesévekben jobban tudott volna érvényesülni, mint most?

Inkább a kilencvenesekben. Akkor jól jöttek ki az újítások, de egyébként én most is el vagyok, csak sokkal nagyobb a stressz. Tök jól működik minden, most jöttem ki egy videóklipel, egy hét se telt el és több mint háromszázezren megnézték… (Az interjú 2017. 10. 25-én készült – a szerk.) De vannak olyan mélypontok az ember életében, amikor inkább beállna kőművesnek dolgozni, mert annyira sok negatív hatás éri.

Mivel foglalkozott abban a hét-nyolc hónapban, amikor félrevonult?

A gyermekemmel, a családommal voltam. Elmentem pihenni. Ugyanúgy bejártam a stúdióba, mert nem tudok úgy nem foglalkozni a zenével, hogy nem ötletelgetek, csak ez nem a nagyvilág felé történt. Ugyanakkor többet jártam el szórakozni vagy épp rendezvényekre.

Egyáltalán nem is adott koncertet?

Fellépni voltunk párszor.

De nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy nem akarok 55 évesen a nyíregyházi Bim-Bam kocsmában fellépni.

Két évvel ezelőtt volt egy váltás, amikor élőzenészeket vontunk be, így tudtunk teltházas koncertet adni. Akkor ugyanilyen elánnal dolgoztam, mint most, viszont a tagokon nem vettem észre, hogy hasonlóképp fontos nekik ez, mint amennyire nekem. Ebben a nyolc hónapban egy „csendes keresésbe” fogtam és újra építettem a zenekart egy barátommal.

Szeretnénk magunk mögött hagyni a klubbozást, amikor nem kell hullarészeg emberekkel fotózkodni, akik szájon csókolnak, miközben folyik a nyáluk… Ebből elegem lett.

Magyarországon egy előadó nem érezheti magát biztonságban, mint külföldön, nincsenek megbecsülve. Sokan örülnek, hogy egy-kétmillió forintot keresnek évente (!), amikor valójában mi tartjuk el az egész zenei piacot, a YouTube-ot, meg mindent. A kis nézettséggel rendelkező előadók mind a rádiókban vannak, ők kapják a jogdíjak után a nagy pénzeket, a nagy nézettséggel rendelkezők pedig uralják a klubpiacot.

Fotó: Koncert közben – Young G / Facebook

Kevesli ezt a pénzt?

Amikor meghallom ezt valakitől, akkor rászoktam kérdezni, hogy „tesó, ennyi neked elég?”. Nálunk nem az van – tisztelet a kivételnek –, hogy megcsinálunk egy zenét, aztán viszont látásra. Én a munkáimba nem a kezemet, a karomat, a lelkemet teszem bele, hanem mindenemet. Márpedig ez nem egy-kétmillióba kerül évente…

Ráadásul, amikor egy Jolly egy Despacitot feldolgozhat és semmilyen megrovásban nem részesül, akkor elgondolkodik az ember.

A karrierje során lett volna szüksége állami támogatásra?

Őszintén szólva, igen. Nekem az első videóklipem elkészítésére – még a ValóVilág előtt 18 évesen – az akkori rendező egymillió forintot mondott. Manapság egy HD-kamerával ennél egy kicsivel olcsóbban ki tudsz jönni. Az első klipemet még az SP (Éder Krisztián – a szerk.) forgatta egymillió hatszázezer forintért. Nekem ezt utána rendesen törlesztenem kellett annak, akinél le voltam szerződtetve. Minden fellépésem után leszedték a fizetésemből. Valójában a magyar piac a YouTube-ból él, én ebbe a hónapban zenekari videóklipből ötöt forgattam, ezen kívül kettő másikat is csináltunk és tervezek még egy harmadikat is. Hadd ne mondjam, hogy ez mennyibe kerül… Ez a pénz csak megy, ha nem jár fellépni az ember és nem kap jogdíjak után részesedést, amelyt egyébként miért kapnál? Hova teszed a zenédet a Muzsika TV-re, hiszen a VIVA TV már nincsen és amúgy sem volt kifizetődő. Vagy a Music Chanel-re, amely egy román cég és kapsz leadásonként tíz forintot? Egyébként nem panaszkodom, mert a fellépések és a YouTube „működik”, de nekünk nem csak ebből kellene kapnunk pénzt.

Mi a véleménye a Nemzeti Kulturális Alap támogatási rendszeréről?

Nekem semmi bajon a szervvel, de amikor felmentem az oldalukra legutoljára három éve, akkor azt láttam, hogy az Ákos kapott „nyolcat”, a Flour Tomi „tízet”, a Halott Pénz pedig megint „nyolcat”. Nyilván vannak mások is, viszont az ilyen tapasztalatok után sokan úgy vagyunk, hogy „áhh, én ezt meg sem próbálom”.

Ha jól értem, akkor még soha nem pályázott?

Még nem.

A közelmúltban sok támadás érte a kulturális alapot, mert egy megosztó, nők számára kifogásolható videóklipet támogattak. Közleményben azt állították, hogy „nem látták a forgatókönyvet és a dalszöveget”, ön szerint, hogyan kellene az államnak a megosztó szubkultúra képviselőit támogatni?

Hagyjuk már ezt, nem tudták, hogy mire adnak pénzt? Ez akkora hülyeség, akkor meg ennyire nincs megfigyelve semmi? Akkor meg ki mondta meg, hogy mire adnak pénzt? Ez, hogy működik?

A „ByeAlex meg a Majka jó csengő nevek, nem kell, hogy küldjenek zenét, jó lesz így is…” Ezért ne idegeskedjünk, ha megkapták, megkapták, vállalja fel, aki ezt odaítélte.

Szerintem a rap/hip-hop körökben ezt sokkal összetettebben kell csinálni.

Valaki így művészkedik, valaki úgy, ezzel nincs is baj, csak megint arra tudok kilyukadni, hogy miért nem volt valaki, aki ezt ellenőrizte? Nekem egyébként van egy olyan tervem, amely első sorban a hátrányos helyzetű embereket segítene felzárkóztatni. Egy iskolatúrnét szeretnék csinálni, amelyben a pozitív gondolkodásomat akarom átadni, más ismert emberek bevonásával. Ezeken a rendezvényeken beszélnénk akár a szexről, akár a családon belüli erőszakról.

Naponta tíz levelet kapok, hogy „szegény vagyok, rappelek, segíts”.

Bánatosak, verseket írnak, amelyből azt hiszik, hogy lesz rap, de sajnos el kell, hogy keserítsem őket, ezeknek majdnem a kilencven százaléka kuka. Ebben az is benne van, hogy a magyarság történetével sem vagyunk tisztába, nemhogy a hip-hopéval. Viszont azt gondolom, hogy elsősorban nem a gyerekeket, hanem a szüleiket kellene megtanítani, ha ez meg van, akkor lehet a fiatalokkal is foglalkozni. Ha nekem ez sikerül, akkor remélhetőleg erről sokan fognak hallani és bízom benne, hogy akár az NKA is beáll a kezdeményezés mögé.

Művház

Letiltotta a Facebook a Bikini online koncertjét

D. Nagy Lajos szerint ideológiai alapon némították el őket.

Közzétéve:

MTVA Fotó: Zih Zsolt

Fél óra után letiltotta a Facebook a zenekar fizetős, élő buliját arra hivatkozva, hogy nem a zenekari tagok saját dalaik jogtulajdonosai – számolt be róla a Bors.

A csapat a pandémia miatt lassan egy éve nincs színpadon, de így sem maradnak a rajongók koncert nélkül. A zenekar egy hónapja hirdette meg a hivatalos Facebook-oldalán, hogy február 20-án, este nyolctól élő koncerttel egybekötött közönségtalálkozót szervez. A fizetős bulira – 2490 forint volt egy jegy – szép számmal fizettek elő a nézők. Az élő adás 26. percében azonban megszakadt az adás.

“Mivel folyamatosan figyeltük a képernyőt, azonnal észleltük, hogy megállt a közvetítés” – mondta a Borsnak D. Nagy Lajos. Az énekes azt is hozzátette, először azt hitték, hogy gyenge az internet, ez okozza a problémát, majd jó néhány más problémalehetőséget is felvetettek, de nem találták a megoldást. Végül a leggyorsabb megoldás az lett, hogy átmentek a YouTube-ra, ahova a nézők is követhették őket.

D. Nagy azt mondta,

meggyőződése, hogy sötét háttérhatalmak tevékenysége ez, és hogy nagyon komoly szűrők figyelnek, hogy ideológiai alapon tiltottak le minket.

“A Facebook arra hivatkozott, hogy tulajdonjogot sértünk, mert nem a miénk a zene, amit játszunk. Hát akkor kinek a tulajdona, ha nem a Bikinié?!” – mondta az énekes.

Borítókép: D. Nagy Lajos énekes a Bikini rockzenekar koncertjén az M2 Petőfi TV Akusztik című adásában az A38 koncerthajó színpadán

Tovább olvasom

Művház

Internetes vetélkedőt szervez a Nemzeti Színház

Tizedikes és tizenegyedikes diákcsapatok jelentkezését várják február 28-ig. Az idei vetélkedő témája a Nemzeti Színház története.

Közzétéve:

MTVA/Bizományosi: Róka László

A fordulók során a feladatok a színház nagy korszakaira, fő alkotóira és épületeire koncentrálnak, az alapítástól a Nemzeti mai épületének megnyitásáig, tehát 1837-től 2002-ig – közölte a teátrum.

A vetélkedőre február 28-án éjfélig lehet jelentkezni a Nemzeti Színház weboldalán keresztül.

Országhatáron belülről és kívülről is várják a diákcsapatok jelentkezését. A döntőbe kerülő határon túli csapatok számára az utazási és szállásköltséget a szervezők biztosítják.

A vetélkedő honlapján elérhető felhívás szerint 2021-ben hatodik alkalommal hívja játszani az ország tizedikes és tizenegyedikes diákcsapatait a Nemzeti Színház.

A “Nemzetiszínháztörténeti” vetélkedőben négyfős csapatok vehetnek részt. A csapat tagjai érkezhetnek különböző osztályokból, évfolyamokból, de egy iskolában kell tanulniuk. A csapatok – felkészítő tanáraik segítsége mellett – három, az interneten zajló fordulóban mérik össze tudásukat: színháztörténeti ismereteiket, kreativitásukat és informatikai készségeiket egyaránt használniuk kell.

A jelentkező csapatok digitális dokumentumokat készítenek és nyújtanak be az interneten keresztül, többek között filmet, prezentációkat és kreatív írásokat.

A három internetes forduló eredményei alapján a legjobb hat csapat kerül a döntőbe, amelyet a Nemzeti Színházban rendeznek meg június 11-én, pénteken 10 órától.


A zsűri tagjai között vannak a Nemzeti Színház színművészei, dramaturgjai és a teátrum ifjúsági programfelelőse. A csapatok tableteket, színházbérleteket és könyvutalványokat nyerhetnek, a győztes csapat iskolájába pedig egy napra “kitelepül” a Nemzeti Színház: rendhagyó irodalomórákkal, beszédórával, olvasópróba-játékkal, smink- és fodrászbemutatóval, valamint a színház művészeinek focicsapata is összeméri tudását a diákok csapatával.

Borítókép: A Nemzeti Színház épülete a Rákóczi híd pesti hídfőjénél a IX. kerületi Bajor Gizi parkban. Előtérben Latabár Kálmán Kossuth-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész szobra, mely Párkányi Raab Péter 2002-ben felállított alkotása.

Tovább olvasom

Művház

Jövő héten vetítik Nagy Dénes első játékfilmjét

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A Nemzeti Filmintézet támogatásával magyar-lett-francia-német koprodukcióban készült alkotás egy második világháborúban szolgálatot teljesítő magyar alakulatról szól.
 

Mint írják, a Természetes fény a megszállt Szovjetunió területén játszódik, egy kiismerhetetlen, mocsaras erdőségben. A történet szerint Semetka István, egy magyar földműves, szakaszvezetőként teljesít szolgálatot egy gyalogos honvéd alakulatnál, amely a vidéket járva, eldugott orosz falvakban illegális partizáncsoportok után kutat.

A film a katonák mindennapjait mutatja be a szakaszvezető szemszögén keresztül, aki parancsnokának váratlan halála miatt súlyos terhet kap a vállára.

A Természetes fény világpremierje a 71. Berlinalén, a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál hivatalos nagyjátékfilmes versenyprogramjában lesz.

A film rendezője a többszörösen díjazott Nagy Dénes, akinek a Természetes fény az első játékfilmje. A rendező korábban az Együtt című rövidfilmjével két díjat nyert a 38. Magyar Filmfeszmlén; Lágy eső című rövidfilmjével szerepelt a cannes-i filmfesztivál Rendezők Kéthete elnevezésű programjában; Másik Magyarország – Töredékek egy falu hétköznapjaiból című, Bukta Imre portréfilmjéért elnyerte a Magyar Filmkritikusok díját – emlékeztet a kommüniké.

A rendező Závada Pál regényét adaptálta vászonra. A nagyszabású képi világ megteremtését Nagy Dénes állandó alkotótársa, Dobos Tamás operatőr (Apaföld, Genezis, Fűzfa) és Ágh Márton (Tegnap, Drakulics elvtárs, Szelíd teremtés – A Frankenstein terv) látvány- és jelmeztervező vezette. A filmalkotás a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült – áll az összegzésben.

A tervek szerint tavasszal, amint kinyithatnak a mozik, a magyar nézők is láthatják a filmet, amelynek a hivatalos magyar plakátja kedden debütált – olvasható a közleményben.

A március 1. és 5. között tartandó Berlinale nagyjátékfilmes versenyprogramjában idén először szerepel két magyar film: Nagy Dénes alkotása mellett Fliegauf Bence Rengeteg – Mindenhol látlak című mozija is szerepel a legjobb filmnek járó Arany Medvéért és a főbb alkotói kategóriákban kiosztandó Ezüst Medvékért versenyző mozik között.

Tovább olvasom