Kövess minket!

Művház

Csőre Gábor: „Úgy élek, mint a norvég nyugdíjasok”

Az egyetem utáni gyakorlat idejét is beleszámolva 1995 óta, 25 éve a Vígszínház tagja. Direkt választottam interjúalanyomnak Csőre Gábort, mert a színházban kollégák vagyunk. Az interjú előtt eldöntöttem, hogy nem a színház helyzetéről és a körülötte lévő felhajtásról fogom kérdezni, hisz ez fájó pont most mindannyiunk számára. A színházak a koronavírus-járvány miatt március 11-e óta nem játszanak. Hogy kollégák maradunk-e? Sok más kérdés mellett erre is választ adott. Interjú egy sok lábon álló színésszel a karanténban.

Mindketten a XVII. kerületben lakunk, így interjúhelyszínként jó ötletnek tűnt, hogy biciklivel a Naplás-tónál találkozzunk. Bevallom őszintén, én egy hónapja nem tettem ki a lábam az otthonomban töltött karanténból, így azt vettem észre, Gábor a korkülönbség ellenére is sokkal jobb formában van.

Hogy vagy? Hogy éled meg a jelen helyzetet?

Halál jól. Biciklizem, itt mögöttünk, az erdőben pedig van három les. A lesek azért vannak ugye, hogy a vadakat etessük, és én vadászom, nézem milyen vadak látogatják őket. Itt biciklizem, körülbelül öt kilométerre van az otthonomtól. Dél körül hazatekerek, anyámékhoz beköszönök, ez körülbelül 15-20 kilométer. Szerintem ez elég.

Van előre kialakított napirended? Hogyan él most egy színész színház nélkül?

Úgy élek, mint a norvég nyugdíjasok, csak a pénzem nem annyi, mint az övék. Felkelek, és tulajdonképpen akkor döntöm el, hogy aznap ép mit fogok csinálni. Mondtam a feleségemnek, hogy felmegyek a tetőre, és csinálom a szigetelést, és nem akkor hagytam abba a munkát, amikor készen voltam, hanem amikor meguntam. Nagyon jó dolog, hogy például metszed a fát, és érzed, hogy épp itt a vége, bár még lenne munka, még folytatni kellene, de majd megcsinálod máskor, még ráér, és elkezdesz valami olyat csinálni, amihez kedved van megint. A napomat én osztom be, amennyire csak lehet, de azért itthon dolgozom is. Most is haza kell mennem délre, mert egy hangosítást csinálok. Berendeztem egy stúdiót mikrofonnal, és fel tudok mondani szöveget stúdióminőségben. Majd elküldöm a stúdióba, ahol még foglalkoznak vele technikailag, hogy jó legyen, és gyakorlatilag már mehet is rádióminőségben a történet. Ilyeneket csinálok.

Korábban sem csak a színházból éltem, akkor sem, amikor a Vígszínházban voltam, és akkor sem, amikor félig voltam ott. Egész életemben több lábon álltam. Foglalkozom szinkronnal, reklámmal, műsorkészítéssel is. Úgy érzem, annyira nem szenvedem meg a „színháztalanságot”. Most már azért kezd hiányozni, de a Schell Judittal, Piczkó Katival, Sipos Verával és Kálloy Molnár Péterrel közösen csinált Zoom Színház, amely az egyik közösségi portálon látható, visszahozta annak emlékét, hogy milyen játszani.

Annyit voltam színpadon, hogy a jelenlegi helyzetet nyári szünetként élem meg. Gyakorolgatok is: hogy ne felejtsem el, elmondom a szövegeimet. Múltkor elmondtam a Toldit, amíg lementem a Balatonra.

Korábban egy hónapban harmincötször játszottam, és nem volt magánéletem. Ma, amíg ide bicikliztem, arról beszéltem Hegyi Barbarával, a fene nem gondolta, hogy olyan problémák jönnek elő a házban a körülöttem lévő dolgokban, amiket mostanában megtapasztalok. Nem emlékszem, ezeket régen hogyan oldottam meg, nem is érzékeltem őket, nem is foglalkoztam velük.

Mindannyian érzékeljük, hogy azt az élményt, amit egy színház nyújt, semmilyen technika nem képes ugyanolyan mértékben élvezhetővé tenni. Egy előadás, amiben aktívan részt veszel, vagy amin valóban ott ülsz, katarzis. Nem hiányzik neked most konkrét szerep?

A helyzetek hiányoznak. Egy baráti beszélgetésben megemlítettük A hetvenkedő katona című darabot, amihez egy csomó helyzet kapcsolódik. Amíg élek, nem felejtem el, hogy az utolsó pillanatig úgy volt, nem lesz rajtam alsónadrág sem, amikor megölnek vagy villamosszékbe raknak. Rettegtem, hogy nézni fogják a „pucér mindenemet”, és röhög majd rajtam mindenki. Még én is, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Közben meglepett, hogy mégsem zavart. Ekkor ismertem meg új barátokat, akikkel azóta is barátságban vagyok, például Mészáros Mátét. Maga a szerep, maga a dolog, az elment, de ekkor szerzett barátom, Telekes Péter azóta is igaz barát.

Mit gondolsz, mi lesz a színházakkal? Nem félő, hogy nem fognak beülni az emberek?

Igen, a legnagyobb kérdés, hogy ha majd kinyitnak a színházak, vajon meglesz-e a bizalom. Az emberek egymás iránti bizalma, hogy be merjenek ülni egymástól nem másfél-két méterre, hanem húsz centire. Ha mondjuk valaki nem egymás melletti ülőhelyekre szóló jegyeket kapott, vajon a családtagjait szét meri-e szórni a nézőtéren? Egy légtérbe be mernek-e ülni százan, kétszázan, még többen? Valaki tüsszent, és a többiek félnek attól, hogy megfertőződnek?

Nyájimmunitás ide vagy oda, ha a nézők harminc százaléka még nem esett át a fertőzésen ekkorra, megfertőződhet. Szerintem nehéz lesz majd visszaszerezni a bizalmat a színháznak, a színházi embereknek. Nem gondolom, hogy kevesebben akarják majd látni A Pál utcai fiúkat vagy mondjuk a Thália Színházban a Legszebb férfikort vagy a Magyar Színházban az Utánképzés ittas vezetőknek című előadást. Mindenkinek hiányzik a színházi együttlét.

Történtek a színház életében a koronavírus-járványon kívül is változások, amelyektől hónapokig volt hangos a sajtó. Tekintsünk azonban inkább előre, a következő évadban számítasz-e a repertoárban valamire?

Többek között azért nem, mert valószínűleg elszerződöm. Ezt már régebben eldöntöttem. Két dolog miatt: ha Eszenyi Enikő marad az igazgató, akkor azért, ha meg nem, akkor azért. Játszottam a Thália Színházban a Legszebb férfikor című darabban, és nagyon megszerettem az ottani kollégákat. Pindroch Csabi barátom, őt „testvéremnek” tartom. Nagyon sokat léptünk fel a Vígben is. Képzeld, úgy mentem a Tháliába vendégnek, hogy Csabi már kijelölte, hol fogok öltözni.

Tudom, hogy nem tartod számon a színházi szerepeid pontos számát. Adtál már vissza szerepet?

Igen, mert megsértődtem, és most már nem is bánom. Kovács D. Dani megkeresett engem is és Lengyel Tamást is a Don Juan egy-egy szerepére. Gyorsan megnéztem a neten a szerepem (már nem tudom, melyik lett volna az enyém): csupán nyolc mondat. Ezek között van egy köszönés és egy elköszönés, akkor ez voltaképpen hat mondat. Megnéztem Lengyel Tomi szerepét is. Az övé tizenkét mondat, ő kétszer köszön el. Felhívtam Tomit, hogy elvállalja-e. Azt felelte, természetesen, nagyon jó. Megkérdeztem, megnézte-e, mekkora szerepről van szó? Azt válaszolta, persze, mondták, hogy jó szerep. Aztán elküldtem neki a szerepét, és öt perc múlva hívott…

Akkor a kis szerep nem szerep?

Ez így nem teljesen igaz! A kis szerep is szerep, ha szerep! Nagyon sokat játszottam kis szerepeket, és nagyon sokat köszönhetek nekik. Ez nem volt szerep, ez hat mondat volt. Úgy éreztem, egyet léptem előre, kettőt hátra. Néha kettőt előre, aztán egyet hátra. Majd megint, és ez most már három vagy négy lépés lett volna hátra.

Beszéljünk egy igazán nagy szerepről, egy újdonságról az életedben. A napokban ért az utolsó részéhez az RTL Klub kosztümös teleregénye, a Bátrak földje. Hogy érezted magad benne?

Soha nem csináltam még ilyet. Régebben néztem Buciékat (Stohl András – a szerk.), milyen ügyesek, milyen jól vezetnek műsort. Más kollégáim azt mondták, ez semmiség.

Minden kollégának azt mondom, kezdjen bele egy élő műsor vezetésébe, majd megtudja, se keze, se lába nincsen. A sorozatokkal kapcsolatban meg én gondoltam ugyanezt, miközben iszonyatos koncentrációt igényelnek, gyorsan kell csinálni ugyanazt, nagyon jól. Rendkívül fontos, kik vannak veled szemben, kik vannak a kamera mögött. Segítenek-e téged, milyen a csapat, milyen a szöveg.

Sokat kellett tanulni. Emberpróbáló feladat volt mindenki számára. Előfordult, hogy tizennégy jelenetem volt egy nap, este hétkor vagy fél nyolckor fejeztük be. Este kilencre értem haza, ezután tanultam meg a következő napi szövegemet. Másnap hajnali hatkor pedig már benne kellett lenni a soron következő jelenetben. Ugyanakkor ilyen jó hangulatú forgatáson nagyon régen vettem részt. Nem voltak mindig jók a körülmények, volt, hogy nagyon fáztunk, volt, hogy a nagy melegben lejött rólunk a ragasztott bajusz.

Hogyan tudtál azonosulni a szerepeddel? Nem lettél volna szívesebben báró?

Tetszett az a karakter, aki voltam. Képzeld, ilyen ember a drága nagyapám, van tehát ilyen ember a családban. Szőlőnk is volt, tudom, hogy egész évben sok vele a munka, és tisztában vagyok vele, mikor mit kell csinálni. A kellékesek csodálkoztak is. Elárulok valamit, azért nem volt minden autentikus. Tegyük hozzá, akkor még nem volt lugasos művelés. De ehhez az élethez volt közöm, falun nevelkedtem. Tudom, hogy kell egy baltát megfogni.

Szerettem a kollégáimat. Nagyon sok produkció születik vérrel, verejtékkel. Azt mondják, ez nagyon jó lett. Sokkal jobban szeretek olyan produkciókban dolgozni, amikor ha nem is úgy sikerül, a jó hangulat megmarad bennem. A kreatív szellem a jó hangulatban tud kreatív lenni. Ha az ember jól érzi magát, belead mindent. Itt valami hasonló történt.

Lesz folytatása?

Sajnos úgy tudom, nem. Ez is olyan, mint amikor a szerepekről beszéltünk. Jó sztorik kapcsolódnak hozzá. Igazi jó emberek, akiket fel tudok majd jövőre is hívni. Mindenkit megszerettem. Ondruss Ilonát, Kalamár Tamást (producerek – a szerk.), Denisát (Dér Denisa – a szerk.), akivel nem is ismertük egymást. A sorozatban ő volt a feleségem. Spurnit (Spolarics Andrea – a szerk.), akivel nagyon furcsa lett a kapcsolatunk a végére. Azt játszottuk, hogy egymásba szerettünk. A cigány asszony, Baba és Torzsa Mihály között lehetne valami. Lehetne egy következő rész. Szegény Denisát nem akartuk bántani…

Követed a politikai eseményeket? Mi a véleményed az operatív törzsről? Szerinted a kormány jól kommunikál?

Abszolút követem a politikai eseményeket. Szeretem a politikát, szeretek vele foglalkozni. Szerintem jól kommunikál a kormány. Nem szeretnék bírálatot mondani. Akik kritikákat fogalmaznak meg, azok nincsenek az információk teljes birtokában, nem is lehetnek. Nem tudom, hogy mi alapján számolnak. Én hiszek abban, hogy akik az operatív törzs „alatt” dolgoznak, szakemberek. Matematikusok, járványügyi szakértők, virológusok, kórházvezetők – erős hivatástudattal rendelkező, felelősségteljes emberek, akik a nevüket adják ehhez a dologhoz. Szerintem rosszul nem csinálhatják. Svédországban hétmillió emberből meghalt körülbelül kétezer, mi – mondhat bárki bármit, a halottakat nem lehet elhallgatni – ma 270 halottnál tartunk. Nem tudom, hogyan kellene másképpen kommunikálni. Szerintem mindenkinek döntést kell majd hoznia. A történelem meg fogja mutatni, hogy valóban jól csinálták-e, vagy sem.

Művház

Magyar dallamok kötik össze az egész világot

Leslie Mandoki és barátai a világ számos tájáról kapcsolódtak össze egy közös online zenélésre. Nézze meg ön is!

Közzétéve:

Borítóképünkön Leslie Mandoki

Különleges produkciót hívott életre a pandémia miatti koncertstop, a zenei show résztvevői a digitalizáció segítségével a földrajzi távolság ellenére együtt játszanak, rengeteg nézőhöz eljutva. A Mandoki Soulmates online performansza a formáció legújabb lemezére épül, kiegészítve új szerzeményekkel, a közreműködő zenészek pedig a világ számos tájáról kapcsolódtak össze egy közös zenélésre.

Zene az emberség szolgálatában

A Bartók Béla zenekari művére utaló Magyar Képek albumcím már ismerős lehet a zenekedvelőknek, hiszen a Mandoki Soulmates legutóbbi lemezén olyan dalsikerek szerepelnek, mint a Transylvanian Dances vagy a Return to Budapest. A zenekar ezúttal online tér vissza Budapestre – és egész Magyarországra.

Leslie Mandoki Tony Careyvel és a müncheni Soulmates zenekarával a Starnbergi-tó melletti stúdiójából játszik a közönségnek. Videón keresztül csatlakoznak hozzájuk a Soulmates zenésztársak Los Angelesből, New Yorkból, Bostonból Miamiből, Nashvilleből, Londonból és Berlinből. Kiegészültek még tokiói, sanghaji, pekingi, delhi és moszkvai zenészekkel is. Van olyan zenész, aki New Yorkban, az 52. utcai nappalijából működött közre, de olyan is, aki Dél-Karolina tengerparti strandjáról vagy éppen észak-angliai kastélyának pincestúdiójából.

A magyar közönség által is jól ismert és kedvelt előadók is szerepelnek az együttműködésben, többek között Szakcsi Lakatos Béla, Al Di Meola, Ian Anderson, Mike Stern és Richard Bona.

Bartók Béla nyomdokán

Leslie Mandoki kedves gyermekkori emlékeket őriz Bartók Mikrokozmoszáról, amelynek darabjait az édesapja gitározta neki. Akkor még nem is sejtette, mekkora hatással lesz rá és zenészgenerációjára a progresszív példatár.

A Hungarian Pictures / Magyar Képek produkciót és annak bázisát, a Living in The Gap + Hungarian Pictures dupla album azonos című, második lemezét Bartók Béla dallamai ihlették.

A lemez elkészítésének ötlete egy turné során fogalmazódott meg Leslie Mandoki, Greg Lake (Emerson, Lake & Palmer) és Jon Lord (Deep Purple) fejében, amikor arról társalogtak, hogy mindhárman hatalmas tiszteletet éreznek a bartóki életmű iránt. Lake és Lord sajnos már nem érhették meg a lemez megjelenését, de

Mandoki nem mondott le arról az álmáról, hogy magyar zenével kösse össze az egész világot.

A Hungarian Pictures zenészeiben partnerre talált ebben, ők ugyanis egytől egyig inspirálónak tartják, ahogy Bartók életműve egyesíti a különböző népek zenei motívumait és a különböző zenetörténeti korszakok formáit. Jane Xie, a produkció zongoristája Bartók munkásságának egyik legnagyobb tisztelője a produkció zenészei közül:

„Bartók az egyik kedvenc zeneszerzőm, a dallamvilága hasonlít a kínai melódiákéhoz”

– meséli róla a sanghaji születésű zenész, aki a magyar legenda munkásságából habilitált.

Ahogy Bartóknak, úgy a produkcióban részt vevő művészeknek is az a meggyőződésük, hogy a zene nem más, mint egy határokat elmosó kapocs, a különböző kultúrák pedig gazdagítják egymást. Jelképesen az egész földkerekségen átívelő hidat szeretnének építeni ezzel a koncerttel, ahogy szerintük a zeneszerző-népzenekutató gyűjteményei is egyesítik a nemzetek kulturális értékeit.

Leslie Mandoki szerint a művészet feladata a felelősségvállalás és a kreativitás, ezeket a szerepvállalásokat pedig tökéletesen tükrözi a produkció is. „A Soulmates nem egyszerűen az a hely, ahol játszunk, hanem ahol toleranciát építünk, ahol a különbözőségeket megosztjuk. Ez egy csodálatos projekt!” – üzente az online koncert nézőinek Richard Bona.

Az online koncert 2021. április 17-én 20 órától a TV2 Play oldalán ingyenes regisztrációt követően nézhető.

Szerte a nagyvilágból

A produkció fellépőinek teljes listája: Leslie Mandoki (Lake Starnberg), Ian Anderson (Jethro Tull, Oxford), Nick van Eede (Cutting Crew, London), Till Brönner (Berlin), Szakcsi Lakatos Béla (Budapest), Jane Xie (Shanghai), John Helliwell (Supertramp, Liverpool), Steve Bailey (Boston), Al Di Meola (New York), Peter Maffay (Lake Starnberg), Jesse Siebenberg (Supertramp, San Francisco), Cory Henry (Los Angeles), Deobrat Mishra (Delhi), Mike Stern (New York), Margarita (Moszkva), Randy Brecker (Long Island, New York), Bill Evans (Nashville), Sirreal (Peking), Richard Bona (Miami), Moto Fukushima (Tokió), Tony Carey (Los Angeles), Julia Mandoki (Amsterdam).

Tovább olvasom

Művház

Várják a jelentkezéseket a VirtuózokV4+ második évadába

A komolyzenei tehetségek esélyt kaphatnak arra, hogy világsztárokkal léphessenek fel, hangszerekhez juthassanak, mesterkurzusokon vehessenek részt.

Közzétéve:

Borítókép: Balázs-Piri Soma zongorán játszik a Virtuózok fináléjában 2018. június 8-án. Fotó: MTI / Balogh Zoltán

Már megnyílt a jelentkezési lehetőség a Virtuózok V4+, a közmédiában látható klasszikus zenei televíziós tehetségkutató második évadába – közölte az MTVA Sajtó- és Marketing Irodája az MTI-vel.

Mint írják, a műsor komolyzenei tehetségei esélyt kaphatnak arra, hogy világsztárokkal léphessenek fel, a Kis Virtuózok Alapítvány és támogatói révén hangszereket vásárolhassanak, mesterkurzusokon vehessenek részt.

A versenyre jelentkezni a https://virtuozok.hu/jelentkezes/ oldalon lehet.

A közleményben kiemelik, hogy

a Virtuózok című műsor 2018-as korcsoportnyertese, Balázs-Piri Soma egy Yamaha mesterzongora tulajdonosa lett. A komolyzenei tehetségkutató győztese a hangszert Plácido Domingo támogatásának, valamint félretett nyereményének köszönheti.

Balázs-Piri Somát 2018-ban ismerhette meg az ország. Az akkor 14 éves fiú a klasszikus zenei televíziós tehetségkutatóban a kicsik korcsoportgyőztese lett. Nyolc évesen kezdett el a hangszeren játszani. A versenyben való részvétel után gyerekkori álma teljesült, játszhatott a Művészetek Palotájában. A műsor olyan lehetőségeket biztosított számára, amelyekkel kinyílt előtte a világ – olvasható a közleményben.

Balázs-Piri Soma 2018 novemberében, a Virtuózok New York-i koncertjén találkozott először Plácido Domingóval, aki évek óta támogatója a Virtuózoknak és figyelemmel kíséri a versenyzők pályafutását. A magyar fiú zongorajátéka lenyűgözte és egy év múlva a szegedi Szent Gellért Fórum avatóján meghívta a koncertjére vendégfellépőnek – idézik fel a közleményben.

Plácido Domingo, akit legutóbb zsűritagként is láthattak a nézők a Virtuózok első nemzetközi évadában, hangüzenetben gratulált a Virtuózok győztesének új Yamaha versenyzongorájához. Nem ez volt az első alkalom, amikor az operaénekes hangszeradományozással segített egy fiatal magyar zenésznek: Devich Benedek 2019 májusában a Kis Virtuózok Alapítvány rendezvényén egy nagybőgőt vehetett át a mestertől – áll a közleményben.

Tovább olvasom

Művház

Elhunyt Törőcsik Mari

Elhunyt Törőcsik Mari, a nemzet színésze és a nemzet művésze, a magyar színjátszás felejthetetlen alakja – közölte a Nemzeti Színház pénteken.

Közzétéve:

A Kossuth-nagydíjas, kétszeres Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színésznőt életének 86. évében, hosszas betegség után pénteken hajnalban érte a halál. A Nemzeti Színház saját halottjának tekinti.

Törőcsik Mari személyében a magyar színházművészet pótolhatatlan egyéniségét gyászoljuk

– hangsúlyozza a Nemzeti Színház közleménye.

A Heves megyei Pélyen született, szülei pedagógusok voltak. Nagyapja apró mozijában arról ábrándozott, hogy jön majd egy híres színész és felfedezi. Egerben az angolkisasszonyoknál tanult, majd előfelvételt nyert a békéstarhosi zenei gimnáziumba. Végül mégis – az évnyitó napján – egy fővárosi közgazdasági gimnáziumba iratkozott be.

A Színház- és Filmművészeti Főiskola operett szakának elsőéves hallgatójaként kapta meg Fábri Zoltán Körhinta című alkotásának főszerepét. A születésekor kapott Marián helyett a rendező javaslatára kezdte használni a Törőcsik Mariann, majd Mari nevet.

1956-ban a cannes-i filmfesztiválon sokakat megigézett törékeny alakja, kifejezőerejének gazdagsága, köztük volt az író Jean Cocteau és a rendező Francois Truffaut is. Utóbbi azt írta: “anélkül, hogy a húszéves művésznő tudott volna róla, ő volt a fesztivál legnagyobb sztárja, ő érdemelte volna az Arany Pálmát”.

Főiskolás éveiben annyit forgatott, hogy három vizsgára nem jutott ideje, ezért diplomáját évtizedekkel később, az elmulasztott vizsgák pótlása nélkül kapta meg.

1958-ban a Nemzeti Színház szerződtette. A következő három évben tíz filmet forgatott, a kor legjobb alkotásaiban játszhatott (Külvárosi legenda, Vasvirág, Édes Anna), Jancsó Miklós rendezte a Csend és kiáltásban, majd a Szerelmem, Elektrában. Ezt követte a Szerelem Makk Károllyal. Megismerkedett későbbi férjével, Maár Gyulával, aki neki írt filmeket, a Déryné, hol van? című alkotásért 1976-ban elnyerte a legjobb női alakítás díját a cannes-i filmfesztiválon.

Vígjátékokban is játszott (Gárdos Péter: Szamárköhögés, Tímár Péter Csapd le csacsi), később felfedezték a “fiatalok” – Xantus János (Női kezekben), Janisch Attila (Hosszú alkony), Mispál Attila (A fény ösvényei), Kamondi Zoltán (Halj már meg!), Fazekas Csaba (Swing) – is. Szerepelt a Nincs kegyelem című dokumentum-játékfilmben, Mészáros Márta Aurora Borealis – Északi fény című filmjében a főszerepet alakította. Több tévésorozatban is feltűnt.

A színházban kezdetben sokat kínlódott, színpadi színésznővé Zorin Varsói melódiájában nyújtott alakításával vált. Kiváló rendezők segítségével bonthatta ki ösztönös adottságait, művészi eszközeinek kiteljesítésében Jurij Ljubimov és Anatolij Vasziljev is inspirálta.

1978-ban megvált a Nemzeti Színháztól, a győri Kisfaludy Színház művészeti vezetője lett, 1980-tól a Mafilm, 1990 és 1993 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja, 1993 és 1996 között a Művész (Thália) Színház művésze, 1993-tól egy évig igazgatója volt. 1990-től 1992-ig a Magyar Színészkamara elnökeként is tevékenykedett. 2002-ben újra a Nemzeti Színház tagja lett, vendégként más színházakban is fellépett.

Az elmúlt fél évszázad egyik legnagyobb magyar színművésze eljátszott mindent, amit színésznő eljátszhat: tragikus alakoktól komédiáig, társadalmi szerepektől zenés játékokig, karakterszerepekig.

2009-ben Kaposváron Marguerite Duras Naphosszat a fákon című színművében állt újra színpadra, majd a Nemzeti Színházban a többi közt Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú, Gorkij Éjjeli menedékhely, Ibsen Brand és Brecht Galilei élete című darabjában láthatta a közönség.

Az elmúlt években több alkalommal került hosszabb-rövidebb időre kórházba, 2008 őszén újraélesztést követően kómába esett, és hetekig intenzív kórházi ellátást szorult. Csak 2018 nyarán vállalt újra színészi munkát: a Sztalker Csoport előadásában, William Faulkner Míg fekszem kiterítve című kisregénye nyomán készült darabban hallhatta hangját a közönség.

A művészetét elismerő díjakat felsorolni szinte lehetetlen. 1959-ben Balázs Béla-díjjal, számos nagy nemzetközi fesztiválon a legjobb női alakítás díjával ismerték el, 1994-ben életműdíjat kapott a Magyar Filmszemlén. Kétszer tüntették ki Jászai Mari-díjjal (1964, 1969). Kossuth-díjat (1973) és Kossuth Nagydíjat (1999) is átvehetett, 1971-ben érdemes művész, 1977-ben kiváló művész címet kapott. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét ítélték neki oda, 2000-ben a nemzet színésze lett.

A Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum nemrég fotókból és videókból álló rövid összeállítást készített „10 érdekesség Törőcsik Mariról” címmel, ezt itt tudja megtekinteni:

A Prima díjat 2003-ban, a Prima Primissima Jubileumi díját 2007-ben kapta meg. Többször is elnyerte a Színikritikusok Díját. 2011-ben a Színházi Kritikusok Céhének életműdíjával, 2014-ben a nemzet művésze címmel tüntették ki, 2015-ben Kölcsey Ferenc-emlékplakettet kapott, 2017-ben a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíjával tüntették ki. 2005-ben Budapest, 2018-ban a Vas megyei Velem, 2019-ben Vas megye díszpolgárává avatták. 2019-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki több évtizedes pályafutása során kimagasló szakmai hozzáértéssel és alázattal megformált alakításai, ikonikus filmfőszerepek és felejthetetlen színpadi figurák sorát felvonultató, kivételesen gazdag művészi életműve elismeréseként.

A Nemzeti Színház 2015 novemberében gálával és kiállítással ünnepelte a betegséggel küzdő színésznő nyolcvanadik születésnapját, aki könnyeit törölgetve nézte végig kollégái, barátai őt köszöntő előadását, az évforduló alkalmából pedig így vetett számot: “nekem szép és gazdag életem volt”. Ez alkalomból jelentették be a nevét viselő ösztöndíj megalapítását fiatal, tehetséges színinövendékek támogatására.
Törőcsik Mari pályájáról és civil életéről több könyv is megjelent.

Borítókép: Törőcsik Mari a Makk Károly filmrendező 87-ik születésnapját ünneplő Hogy volt!? című tv-műsor felvételén az MTVA 1-es stúdiójában 2012. november 28-án

Tovább olvasom