Művház
Az első mondattól az utolsó filmkockáig
Reklámfilmgyártóként váltak ismertté, olyan márkákkal és sztárokkal dolgoztak, mint a Coca-Cola, a Vodafone vagy a BMW, illetve Antonio Banderas, Isabella Rossellini és Henry Cavill. Míg a reklámfilmek a szakmai tanulást és a megélhetést, az Oscar-díjas Saul fia, a kerekesszékes thriller, a Tiszta szívvel és az HBO Aranyélet című sorozata a szerelmet jelentették számukra. A mozis nézőszámoknál ma is fontosabbnak tartják az alkotások érték- és időtállóságát. A Laokoon Filmgroup tulajdonosainak, Rajna Gábornak, Sipos Gábornak és Stalter Juditnak szenvedélyük a filmkészítés.
Jean-Luc Godard mondta egyszer, hogy a mozi a fény a sötétségben. Számotokra mit jelent a mozi?
Stalter Judit (SJ): Életforma. Mindhármunknak ez az életünk, szinte minden percben filmekkel foglalkozunk. Enyhe túlzással, amikor épp nem kitaláljuk és készítjük, akkor nézzük őket, vagy a barátainkkal beszélgetünk róluk.
Sipos Gábor (SG): Számomra a mozi az illúziót jelenti, a készítése pedig az illúziókeltést. Szenvedélyem történeteket mesélni.
Rajna Gábor (RG): Minden, ami kulturális értékkel bír, legyen az egy film, egy könyv, egy hangverseny vagy egy szép szobor, fényt jelent a sötétségben.
Emlékeztek a mozival kapcsolatos első élményetekre?
SJ: Abban az utcában, ahol felnőttem, volt egy mozi. Kisiskolás koromban már rendszeres látogatója voltam, anyukámnak köszönhetően, akivel sokat jártunk moziba, párszor előfordult, hogy akár egyedül is beülhettem. Emlékszem, A kétéltű ember című fekete-fehér orosz filmen rettenetesen féltem. (Nevet.) Később a 100 éves a mozi című sorozat hatott rám erősen, amelyben Szabó István osztotta meg a gondolatait az adásba kerülő filmekről. Szüleim (Stalter György és Horváth M. Judit fotóművészek – a szerk.) leültettek a képernyő elé, miközben olyan dolgokról beszélgettek, mint az aranymetszés. Kezdetben azt hittem, ki fog hullani a hajam, ha még egyet végig kell ülnöm, aztán megértettem, miért rajonganak a filmekért.
 |
| Sipos Gábor, Rajna Gábor és Stalter Judit (Fotó: Pozsonyi Roland) |
SG: Filmforgatásokon nőttem fel. A családomban több producer is van, filmek között töltöttem a gyerekkoromat. Amikor Judit az említett moziban ült, én forgatásokon. (Nevet.) Azt hiszem, ha nem kapott volna el egészen fiatal koromban a filmek készítése iránti lelkesedés, ma egy teljesen átlagos filmszerető ember lennék. Egészen érdekes és izgalmas inspirációs forrás volt, ahogy apám (Sipos Áron – a szerk.) először csak mesélt egy-egy alkotás kapcsán a tervekről, aztán megszületett a forgatókönyv, amelyet újra és újra elolvasott, majd idővel elérkezett a forgatás, és izgalommal vártam én is a bemutató napját.
RG: Nem emelnék ki egyet sem, de életem talán legemlékezetesebb filmjeként a Saul fiát említhetem. Ritka, hogy az első vágás megtekintésekor megérezzem: valami egészen nagy hatású dolog született meg. De a többi filmünkre is ugyanilyen szívesen emlékszem.
Az általatok készített filmekben mindig benne van a filmművészetről, a világról alkotott elképzelésetek is?
SG: Esetenként három–öt évet is áldoznod kell egy filmre, ehhez nagyon kell szeretned. A cég életében volt olyan időszak, amikor sorra kerestek meg minket különböző tervekkel, amelyekről tudtuk, hogy anyagilag megérték volna, de nem éreztük, hogy képesek lennénk azonosulni velük. Ilyen szempontból mindhármunknak kicsi a tűrőképessége. Szerelembe kell esnünk.
SJ: Nem is tudom elképzelni másképpen.
Ezért készítetek jellemzően szerzői filmet a nagyobb bevétellel kecsegtető közönségfilm helyett.
SG: A közönségfilmet úgy értelmezem, hogy egy film minél szélesebb közönséghez jusson el, határokon íveljen át, időben hosszú kifutású legyen. Nagyon jó, ha egy film rezgése sokáig tart, ma már nem csak a mozikban mért nézőszám a mérvadó. Egy film élettartama, minősége, és egyáltalán az érték- és időtállósága a legjobb mutatója annak, hogy mekkora közönséget ért el. Ilyen meghatározás mellett igenis közönségfilmeket is készítünk, sőt, szinte csak arra törekszünk. Egyébként dolgozunk olyan filmrendezőkkel, mint Nemes Jeles László és Till Attila, akik bár szerzői filmeket alkotnak, nagy közönséget képesek vonzani.
SJ: Hiszem, hogy egy jó ötletből készülhet olyan film, amely egyszerre szórakoztat és edukál. A Tiszta szívvel (Till Attila filmje – a szerk.) mára kultfilm lett, az amerikai Netflixen is meg lehet nézni, pedig a magyar mozikban nem volt kasszasiker, pedig a bemutatásának évében a második legnézettebb film volt. Most forgattunk le A legjobb dolgokon bőgni kell című filmünket Grosan Cristina rendezésében a Filmalap Inkubátor programjának keretein belül, amelyről már a bemutatása előtt azt érezzük, hogy széles közönséghez fog szólni.
RG: Több olyan produkciónk van, mint a 2013-ban bemutatott, Kovács Kristóf rendezésében készült Besence Open című dokumentumfilmünk, ahol évekkel a bemutató után is elérhető különböző internetes felületeken. A mai napig pörög a nézettségi számláló, és szakmai fórumokon is gyakran előkerül.
 |
| Sipos Gábor, Stalter Judit és Rajna Gábor (Fotó: Pozsonyi Roland) |
A Laokoon Filmgroup reklámfilmgyártóként vált ismertté, és jellemzően az olasz piacra készítettétek a reklámfilmeket.
SG: Rajna Gáborral mindketten olasz szakon végeztünk. Ő édesapámnál dolgozott gyártásvezetőként a 90-es évek végén, én pedig épp befejeztem a tanulmányaimat, és besegítettem neki.
RG: Sipos Áronnal tíz évig dolgoztam olasz produkciókban. Tőle tanultam meg minden olyan szakmai és ízlésbeli finomságot, amitől úgy érzem, érzékenyebbekké váltam a témájukat és a megvalósításukat tekintve nem a legkönnyebbek közé tartozó filmek iránt.
SG: Végül 2002-ben megalapítottuk a Laokoont. Elsősorban olasz reklámfilmes bérmunkákra fókuszáltunk, de már akkor tudtuk, hogy történeteket szeretnénk feldolgozni, és filmterveket szeretnénk megvalósítani.
Akkoriban dübörgött a bérmunkában készült reklámfilmek iparága. Elsősorban a nagy árkülönbség, a magas szakmai színvonal és a gyönyörű Magyarország iránt volt nagy az érdeklődés. Az idő tájt Budapest és Prága mint forgatási helyszín folyamatos versenyt vívott, de a magyar főváros filmezési szempontból színesebb, és több alternatívát kínált. Azóta legalább kétszáz reklámot forgattunk. Elsősorban olasz, német és spanyol megrendelésre dolgozunk. A magyar reklámfilmes piacra kevésbé koncentráltunk, de a kezdetek óta folyamatosan készítünk itthonra is reklámokat, az utóbbi időben jellemzően külföldi rendezőkkel.
RG: A reklámfilmek a megélhetésen kívül a sokszínű, nemzetközi munkamódszerek megismerését biztosították. A mozifilmek pedig az alkotás örömét jelentették.
2004-ben pedig már elkezdtük előkészíteni az első saját játékfilmünket is, a Boldog új életet Bogdán Árpáddal, amely a 2007-es Berlinálén debütált.
Judit, te operatőrnek készültél, és mondhatni, véletlenül lettél producer.
SJ: 2005 nyarán csatlakoztam a Gáborokhoz. Egy reklámfilm miatt hívtak ide két hétre. Ekkor az Inforg Stúdióban dolgoztam Muhi Andrásnál, de eljártam szabadúszóként kiegészíteni a fizetésem, tapasztalatot szerezni, tanulni és ismeretségeket kötni a reklámfilmes világban. Amikor letelt a két hét, a fiúk megkérdezték, mi lenne, ha nem mennék el soha többet. Először kicsit nevettünk ezen.
 |
| Sipos Gábor, Rajna Gábor és Stalter Judit (Fotó: Pozsonyi Roland) |
SG: Aztán sírtunk is picit, mert ez nem ment egyik napról a másikra. (Nevetnek.)
SJ: Egy-két évig még itt is és máshol is dolgoztam, de fokozatosan áthelyeződött a súlypont a Laokoonhoz. 2010-ben elmentem egy nemzetközi produceriskolába tanulni, illetve szakmai gyakorlatra Londonba, és amikor hazajöttem, a Gáborok felajánlották a társulás lehetőségét.
A filmipar inkább a férfiak irányította szakma. Jelent bármiféle kihívást a munka nőként?
SJ: Ez személyiség és hozzáállás kérdése is. Nem vagyok áldozat típus.
 |
| Sipos Gábor, Stalter Judit és Rajna Gábor (Fotó: Pozsonyi Roland) |
SG: A jelenség a filmiparban inkább jelen volt, mint a reklámfilmesben. Tíz-tizenöt éve sokkal kevesebb női munkatársam volt, mint manapság. Szerintem a szakmai alázat kioltja a nemi sztereotípiákat.
SJ: A mi generációnkban a fiatal producerek nagy része is nő. Nem véletlenül. Rettenetesen összetett, szerteágazó koncentrációt igényel, és ebben sokszor a nők jobbak.
SG: Ráadásul a produceri munkában nagy szélsőségek vannak. A Tiszta szívvel párhuzamosan készült a Saul fiával. Az Aranyélet utolsó évada alatt forgott a Napszállta. A filmes munkák mellett folyamatosak a reklámfilm-forgatások, és mindig jön egy újabb projekt. Állandó újratervezés van. Jelenleg Tillával és Nemes Jeles Lászlóval is több filmtervet fejlesztünk. Sőt, Tóth Barnával (a 2018-ban Oscar-díjra esélyes Susotázs című kisfilm rendezője – a szerk.) ugyancsak gondolkozunk egy filmtervben.
Milyen szempontokat vesztek figyelembe, amikor elkezdtek fejleszteni egy filmet?
SG: Két feltételünk van: egyrészt az, hogy tudjuk, ki fogja megnézni, másrészt képesek legyünk éveken át kitartóan szeretni.
Korábban készítettünk egy közös filmprojektet Szabó Rékával és a Tünet Együttessel. Már az elején éreztem, hogy ez egy különös táncművészeti, szinte már képzőművészeti alkotás lesz mozgóképen. Tudtuk, hogy nem lesz közönségfilm a szó klasszikus értelmében. De éreztem, hogy nagyon szeretem, és valami újat készítünk, és az erre fogékony közönségnek üde színfolt lesz.
SJ: Igen, egy kísérleti, izgalmas, érték- és időtálló alkotás. Sok év múlva is elképesztő érdekes lesz. Teljesen megfelel a filozófiánknak.
Fontos, hogy egy filmtervet hogyan prezentáltok a döntéshozók előtt. Ebből a szempontból előnnyel indultok a reklámos tapasztalataitokkal.
SG: Sokat tanultunk a nemzetközi reklámmal foglalkozó partnereinktől, akik sokszor előttünk járnak reprezentációban. A reklámos világban a „csomagoláson” nagy hangsúly van, ezt a tudást kamatoztatjuk minden olyan anyagban, ami kikerül tőlünk, legyen az egy prezentáció, egy pályázat vagy csak egy levél.
SJ: A reklámfilmes munkáink révén is fejlődő vizuális érzékenységünk nagy segítség a filmek kommunikációs stratégiájának kialakításakor. Különösen azóta, amióta a globalizáció hatásaival, kialakult eszközeivel is számolnunk kell. Ez kihívás, de például az ebben felnövő generációnak már természetes. Az említett inkubátoros filmet (A legjobb dolgokon bőgni kell – a szerk.) egy tíz évvel fiatalabb korosztállyal készítettük, akik nagyon komolyan veszik a munkát.
Nehezebb ma hatással lenni az emberekre?
RG: Tartalomdömping van, a nézők napi vagy heti pár szabad órájáért folyik a harc, és ebben a játékfilmnek olyan ellenfelei vannak, mint az otthonunkból könnyen elérhető, egyre igényesebb filmsorozatok.
SG: Nehezebb ma kitűnni a sok csatornán ránk áramló tartalomból. Hatást elérni egy dolog, arra a figyelmet felhívni pedig egy másik. Például a social media erősen átalakította a filmek forgalmazását és a reklámozási stratégiákat is.
SJ: Más felelősségünk van filmkészítőként ebben az iszonyatosan gyorsan változó és ettől felszínesebb világban.
Lépést kell tartanunk, és ehhez kreatívnak, sokszor vakmerőnek és bevállalósnak kell lennünk. |
Mennyire bánnak jól a magyar filmesek a klasszikus és a modern kommunikációs eszközökkel, mint amilyen a plakát és a közösségi média?
SG: A plakát, bár klasszikus eszközről beszélünk, digitálisan talán már fontosabb, mint kinyomtatva. A kommunikációs eszközök változnak, és legalább ennyire fontosak az előzetesek, a werkfilmek, a sajtókommunikáció, és ne feledkezzünk meg a rendezők személyes jelenlétéről sem. Erre mi producerekként nagy hangsúlyt fektetünk. Hiába fáradtak el a korábbi évek feszített munkájában, a film előkészítésében, forgatásában és az utómunkában, a bemutató napján frissnek kell lenniük.
 |
| Stalter Judit, Sipos Gábor és Rajna Gábor (Fotó: Pozsonyi Roland) |
SJ: Szellemileg, fizikailag és lelkileg is készen kell állni a megpróbáltatásokra, mert e nélkül nem megy. Gyakran felmerül bennünk a kérdés, egy-egy rendező vajon alkalmas lesz-e erre, mert ez is fontos része az elkészült film promóciójának, és aki nem igazán alkalmas rá, annak segítünk.
RG: A Saul fia talán a legjobb példa arra, hogy miképp lehet olyan plakátot csinálni, amely egyszerre titokzatos és figyelemfelkeltő.
Ugyanaz a szenvedély jellemez benneteket, mint amivel elindultatok a szakmában?
SG: A szenvedély változatlan. A kihívások változnak.
RG: Vannak nehéz és vannak felemelő időszakok, de filmek nélkül nem tudom elképzelni az életemet.
SJ: Mindennap úgy ébredünk fel, örülünk annak, hogy filmekkel foglalkozhatunk. A lényeg, hogy mindig legyen valami új az étlapon, ami minket is inspirál.
Művház
Közzétették a Magyar Mozgókép Fesztivál idei életműdíjasainak nevét
Elek Judit filmrendező és forgatókönyvíró, Piros Ildikó színésznő, Gulyás Buda operatőr, Selmeczi György zeneszerző és Deimanik Tamásné Baba fénymegadó kiemelkedő pályáját méltatják idén.
Az ünnepélyes díjátadót a Magyar Mozgókép Fesztiválon június 14-én Balatonfüreden, a Kisfaludy Galériában tartják – olvasható a szervezők MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.
A június 12. és 15. között Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban zajló hazai filmes mustrán az életműdíjasokhoz kapcsolódóan a többi között olyan filmeket láthat majd a közönség, mint a Kontroll, a Csak szex és más semmi, a Macskajáték, az Angi Vera és a Sziget a szárazföldön.
Mint írják, az idén 87. születésnapját ünneplő Elek Judit Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező és forgatókönyvíró, a Balázs Béla Stúdió alapító tagja 1956 és 1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja volt Máriássy Félix osztályában. 1967-ben készült stílusteremtő lírai dokumentumfilmje, a Meddig él az ember. 1968-ban készítette el első nagyjátékfilmjét, a dokumentarista és játékfilmes technikákat vegyítő Sziget a szárazföldön című alkotást Kiss Manyival a főszerepben. Az 1983-as Mária-nap című filmje Szendrey Júlia életének motívumai alapján készült. Mindhárom alkotást bemutatták a cannes-i filmfesztiválon.
Elek Judit 1989-es Tutajosok című munkája a tiszaeszlári per témáját dolgozza fel. 1994-ben saját kisregényét vitte filmre Ébredés címmel, gyerekkori élményeiről. A tavalyi nagysikerű cannes-i vetítés után a Magyar Mozgókép Fesztiválon először láthatja a hazai közönség a Sziget a szárazföldön című filmjének frissen restaurált verzióját.
Piros Ildikó Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, az MMA rendes tagja, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1970-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Várkonyi Zoltán osztályában, majd 37 éven át a Madách Színház tagja volt. Kamera elé először 1966-ban állt, azóta több mint 50 filmben és tévéjátékban szerepelt, amelyek közül a Nem szoktam hazudni, A veréb is madár, a Hahó Öcsi, a Gyertek el a névnapomra és Az élet muzsikája című filmekre a legbüszkébb – írják a közleményben.
Mint kiemelik, Piros Ildikó legismertebb szerepeinek egyike az 1978-ban bemutatott Abigél című tévésorozat Zsuzsanna nővére. A Magyar Mozgókép Fesztiválon a Macskajáték című filmjét vetítik, a nemrégiben elhunyt Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerzőre is emlékezve.
Gulyás Buda Balázs Béla-díjas magyar operatőr, egyetemi tanár 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Olyan legendás sorozatoknak volt az operatőre, mint a Linda, az Angyalbőrben, a Família Kft., és olyan népszerű filmeket fényképezett, mint Bujtor István Hamis a baba (1991) és Három testőr Afrikában (1996) című filmje, vagy Goda Krisztina három közönségsikere, a Csak szex és más semmi, a Szabadság, szerelem és a Kaméleon. A fesztiválon a Csak szex és más semmit nézheti meg a közönség.
Selmeczi György a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, zongoraművész, karmester, operarendező, érdemes művész 1952-ben született Kolozsváron. Először a bukaresti Zeneművészeti Főiskolán, 1975-től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. 1976-tól 1977-ig Pierre Boulez, majd 1979-ben Daniel Charles irányításával dolgozott Párizsban. Magyarországon kívül Európa számos országában hangversenyezik karmesterként, zongoraművészként és zeneszerzőként. Csaknem hatvan film zenéjét jegyzi, amelyek között olyan ikonikus alkotások is szerepelnek, mint az Angi Vera, a Megáll az idő, az Idő van és a Szirmok, virágok, koszorúk. Legutóbb a 2022-ben készült Toldi – A mozifilm című animáció zenéjét komponálta. A Magyar Mozgókép Fesztivál az Angi Vera vetítésével tiszteleg előtte.
Deimanik Tamásné Baba Balázs Béla-díjas fénymegadó csaknem ötvenéves pályafutása alatt olyan filmeken dolgozott, mint a Ripacsok, az Örökség, a Kopaszkutya, a Dögkeselyű, a Könnyű testi sértés, a Szirmok, virágok, koszorúk, az Idő van, a Roncsfilm, a Csinibaba, a Valami Amerika vagy A martfűi rém. A fesztiválon az általa fényelt Kontroll című filmet vetítik.
A fesztiválról további információk a www.mozgokepfesztival.hu oldalon érhetők el.
Művház
Minden eddiginél több alkotást neveztek a Savaria Filmszemlére
Tizenegyedik alkalommal rendezik meg április 24. és 26. között a Savaria Filmszemlét, amelyre minden eddiginél több, csaknem kétszáz művet neveztek a Kárpát-medencében és távolabbi országok magyar közösségeiben élő filmes alkotók – közölte az MTI-vel a Savaria Filmakadémia Egyesület elnöke.
Lovass Tibor tájékoztatása szerint
idén három kategóriában: fotó- és filmművészet, színházművészet, valamint irodalom kategóriákban várták a pályaműveket.
Hozzáfűzte: külön értékelte a zsűri a diákfilmeket, valamint felsőoktatásban tanuló hallgatók kísérleti és vizsgafilmjeit. Az egyik diákkategória, amelynek címe Egy életnyi tapasztalat, az idősödő társadalom, az idős kor problémáival foglalkozik, a Mire jó az online tér kategória a digitális jövőről szól, illetve az online média veszélyeiről.
Lovass Tibor tudatta azt is: a Savaria Filmszemléhez kapcsolódóan rendezik meg az ELTE Savaria Egyetemi Központban április 25-én a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és a Savaria Filmakadémia egyesület közös szervezésében azt a szakmai konferenciát, amely a médiatudatosságot állítja a középpontjába.
A Savaria Filmszemle idén is a díjkiosztó gálával zárul a szombathelyi AGORA Savaria Filmszínházban, ahol a nemcsak a kategóriák győztesei vehetnek át díjakat, de két életműdíjat is átadnak.
Az idei életműdíjat Molnár Piroska Kossuth- és Jászai-díjas színművész, a nemzet színésze, valamint Koltay Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező kapja.
Művház
Május közepén rendezik az Art Mozik éjszakáját
Május 17-én a Művészben, a Puskinban, a Toldiban, a Kino Caféban, a Tabánban és a Corvinban is sikerfilmmekkel és premier előtti előadásokkal is várják a közönséget.
A mozimaraton műsorán lesz az országos bemutató előtt például Az arcuk mindig előttem lesz című francia dráma, de olyan népszerű, már bemutatott alkotásokat is be lehet majd pótolni, mint az Érdekvédelmi terület, A szenvedély íze, a Parasztok, a Smoke Sauna Sisterhood vagy az Oscar-díjas Oppenheimer – áll a programot szervező Budapest Film közleményében.
Az Oscar-díjra jelölt filmek közül látható lesz még az Előző életek című amerikai–dél-koreai romantikus dráma, az Egy zuhanás anatómiája vagy Jorgosz Lantimosz Szegény párák és Wes Andersen Asteroid City című filmje, de olyan korábbi kedvenceket is újra vetítenek, mint a Bálna, a Dűne 2, a Minden Mindenhol Mindenkor, a Pókember: A Pókverzumon át vagy a Barbie.
A magyar filmek kínálatában többek közt a Kék pelikán, a Lefkovicsék gyászolnak, a Magyarázat mindenre, az Ernelláék Farkaséknál és a Kálmán-nap, de a Semmelweis is látható lesz.
Az összes helyszínre érvényes karszalag április 18-tól megvásárolható a mozik pénztárában és online.