Kövess minket!

Művház

200 film ingyen az Országos Rajzfilmünnepen!

Művház

Meghaladta a kétmilliárd forintot az Avatar-film magyarországi jegybevétele

James Cameron alkotását szerdáig 895 ezren látták a magyar mozikban – közölte a filmet forgalmazó Fórum Hungary.

Közzétéve:

Flickr

Az Avatar: A víz útja január közepén 1 milliárd 855 millió forinttal már minden idők legnagyobb bevételt hozó filmje lett Magyarországon, megelőzve ezzel a 2009-es Avatart és a 2015-ben bemutatott Star Wars: Az ébredő erőt a magyarországi jegybevételi toplistán.

A fikciós Pandora bolygón játszódó folytatás 13 évvel az Avatar után, december végén debütált a mozikban, és világszerte sikert aratott. A négy Oscar-díjra jelölt alkotás nemrég meghaladta a kétmilliárd dolláros globális bevételt is, vasárnap 2,024 milliárd dolláros (731 milliárd forintos) jegybevételnél tartott a Disney vállalat becslései szerint. Ebből durván 1,4 milliárd dollár (506 milliárd forint) a nemzetközi piacon folyt be a mozikasszákba.

Az Avatar harmadik része 2024 decemberében kerül a mozikba. A negyedik epizód 2026 decemberében, az ötödik pedig 2028 decemberében várható.

Az Avatar 2009-ben nagy szenzációt keltett és minden idők legnagyobb bevételét érte el 2,9 milliárd dolláros (1048 milliárd forintos) jegyeladásával. Mint a Fórum Hungary közleményében felidézik, Magyarországon az Avatar volt az első film, amelynek jegybevétele átlépte az egymilliárd forintot.
Az Avatar: A víz útja tíz évvel később folytatja a film hőseinek életét. A szereposztásban Sam Worthington és Zoe Saldana is visszatér.

A filmtörténet hat legnagyobb bevételű filmjéből hármat James Cameron rendezett: a két Avatart és az 1997-ben bemutatott Titanicot.

Tovább olvasom

Művház

Koltai Lajosnak hálás díjnyertes filmjéért Somossy Barbara

A magyar kultúra napján érkezett a hír, hogy Somossy Barbara, a Duna műsorvezetője Sose lesz vége című vizsgafilmjével a legjobb rendező díját kapta meg a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon. Az elismerésről a Család-barátban nyilatkozott először.

Közzétéve:

MTVA Fotó: Zih Zsolt

A közmédia műsorvezetőjének, Somossy Barbarának gyerekkori álma, hogy filmrendező legyen. Noha eddig csak a kamera előtt bizonyított az M5 kulturális csatornán, az M2 Petőfi TV-ben, majd a Dunán, a Színház és Filmművészeti Egyetem hallgatójaként végre belekóstolhatott a rendezésbe is. Első rövidfilmje – ami egyben vizsgamunkája is –, a Sose lesz vége nem sokkal a premierje után nemzetközi filmfesztiválon lett kategóriagyőztes.

Rengeteg szív dobog együtt ebben a filmben, ez az elismerés az egész stábnak szól. Különösen a mesteremnek, Koltai Lajosnak, aki az első lépéstől az utolsóig fogta a kezem. Ha ő nincs, akkor ez nem történhet meg. Nagyon bízom benne, hogy ez egy út kezdete

– mondta a Család-barát műsorvezetője, Somossy Barbara, aki vizsgafilmjéért a torontói Student & Young Filmmakers Film Festival legjobb rendezés díját vehette át.

A Petőfi-bicentenárium alkalmából elkészült filmet Petőfi Sándor: A csaplárné a betyárt szerette című költeménye ihlette. Többek között olyan neves színművészek keltik életre a rendező által megálmodott karaktereket, mint ifj. Vidnyánszky Attila, Szűcs Nelli, Pogány Judit és Reviczky Gábor. A film díszbemutatója január 18-án a Fonó Budai Zeneházban volt, Somossy Barbarát néhány nappal később, január 22-én, a magyar kultúra napján értesítették arról, hogy alkotása díjnyertes lett.

Borítókép: Somossy Barbara

Tovább olvasom

Művház

Három új kiállítás a Mai Manó Házban

Berekméri Zoltán, Milos Dohnány és Deanna Dikeman fotóit mutatja be a Mai Manó Ház három újonnan nyílt, szerdától látható kiállítása.

Közzétéve:

Berekméri Zoltán/Magyar Fotográfiai Múzeum

Az érzékeny önpusztító címmel látható tárlat a magyar fotográfia történetének egyik legjelentősebb alakja, a száz éve született Berekméri Zoltán életművét tárja a közönség elé

– tájékoztatta az MTI-t kedden a Mai Manó Ház.

Mint hangsúlyozták, Berekméri tragikus életének számos pontja ismert és feltárt, sorsának azonban művészetéhez alig van köze: képein egy sajátságos világ bontakozik ki, amelyben a tiszta kompozíció, a fotográfiai hagyományok iránti tisztelet és egy különös “belső monológ” játssza a főszerepet.
Berekméri Zoltán 1923-ban született Kecskeméten, de Békéscsabán járt középiskolába. A fotográfiához már 14 évesen kötődött, a középiskolában a fotószakosztály vezetője volt. 1942-ben elnyerte a Magyarország Diákfényképező Bajnoka címet, ugyanakkor mindvégig autodidakta módon tanulta a fényképezést.

Felvételei hamar ismertté tették szakmai körökben, 33 éves korában a megalakult Magyar Fotóművészek Szövetségének alapító tagjai közé hívták. A korszak befolyásos fotóművészei segítették pályafutását, így kerülhetett Budapestre és lett 1958-ban az újonnan alapított Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) fotográfusa, fotólaborjának vezetője.

Múzeumi fotográfusként húsz évet dolgozott, műtárgyfotókat és reprodukciókat készített, ugyanakkor ezzel párhuzamosan tudatosan építette saját alkotói világát is. Berekméri esetében viszont ehhez a tudatossághoz betegsége is társult: alkoholizmussal küzdött, és több időszakban is pszichésen zavart események követték egymást.

Utolsó éveit már egzisztenciálisan kiszolgáltatottan élte egy pomázi szociális otthonban, ám innen heti rendszereséggel eltávozhatott volt munkahelyére, hogy a múzeum fotólaborjában régi és új képeinek negatívjaiból kiállítási nagyításokat készítsen.

Ebben az időszakban készült képein sem látszódnak meg az éppen átélt nehézségek, életműve egységes maradt. Még halála előtt lehetőséget kapott arra, hogy bemutathassa életművét, és az Ernst Múzeumban 1985-ben létrejött tárlat komoly sajtóvisszhangot keltett. Ám szakmai körökben már nem számoltak személyével és képeivel, szinte a kortársainak is újra fel kellett fedezniük.

Berekméri Zoltán 1988. május 21-én halt meg Pomázon tragikus körülmények között. Fotográfiai életművét a PIM folyosójának két szekrényéből vitték át a Magyar Fotóművészek Szövetségének Fotótörténeti Gyűjteményébe, ahonnan a Magyar Fotográfiai Múzeumba került – áll a közleményben.
Milos Dohnány A városban című kiállítása a modern szlovák fotográfia jelentős képviselőjének képeiből mutat be válogatást. A Mai Manó Házban megtekinthető képanyag Dohnány fotóinak több tematikus sorozatából válogat, noha figyelmének középpontjában az urbánus élet és az 1930-as, 1940-es évek modern pozsonyi építészetének Pozsonya állt.

Dohnány a kortárs fotográfia egyik vezető alakja volt, az új technológiák rajongója, pedagógus, esszéista, a fotográfia első szlovákiai kritikusa és teoretikusa.

1904-ben született, az elemi iskolát és a gimnázium első éveit Ausztriában végezte, majd Csehszlovákia megalakulása után családja Pozsonyba költözött, Dohnány pedig a Csehszlovák Államvasutak Szakközépiskoláját végezte el Olomoucban. Ezután élete végéig különböző beosztásokban dolgozott az vasútnál.

Fényképeit 1924-től küldte szlovák és cseh folyóiratoknak. Az 1930-as évek elején tagja lett a pozsonyi Amatőr Fotográfusok Szövetségének. 1931 és 1933 között megalapította és vezette a Vesna folyóirat tanácsadó rovatát, ahol a modern fotográfiáról szóló programadó reflexióit is publikálta, amelyeket Moholy-Nagy László hatása alatt írt. Az 1930-as években cikkeket és fotóriportokat készített folyóiratoknak.

Dohnány 1932 és 1933 között a pozsonyi Művészeti és Iparművészeti Iskola fotográfiai tanszékén tanult, 1934-ben pedig már maga is vezetett amatőr fotográfusoknak szóló kurzusokat. 1941-től a Krásy Slovenska című folyóirat külső szerkesztőjeként dolgozott, 1944 októberében Pozsonyban autóbalesetben halt meg. A megváltozó politikai helyzet miatt fotográfiáit csak az 1960-as években fedezték fel újra – írják a szervezők.

Deanna Dikeman Leaving and Waving (Búcsúzni és integetni) című fotókönyve a Mai Manó ház közleménye szerint a családról, a meghittségről, a búcsúzkodásról és az idő múlásának kegyetlenségéről mesél.

A 27 évet felölelő sorozatban Dikeman szüleit fényképezte búcsúintés közben. Személyes és őszinte munkája nemcsak az idő múlásának melankóliáját ragadja meg, hanem bepillantást enged egy család intim pillanataiba.

Az első fotó 1991-ben készült, ám ekkor még nem azzal a szándékkal, hogy egy sorozat része legyen, hanem pusztán emlékmentés céljából, azonban az évek során rituálévá vált megörökíteni a búcsúzkodás pillanatát. Dikeman édesapja 2009-ben elhunyt, de édesanyja még további nyolc évig folytatta a búcsúintést, az utolsó évben már az idősek otthonából. A sorozat záró képe 2017-ben készült, a fotográfus édesanyjának temetése után, az üres kocsifeljáróról.

Berekméri Zoltán és Milos Dohnány kiállításai március 12-ig várják a közönséget a Mai Manó Házban, Deanna Dikeman fotókönyve és a hozzá kapcsolódó kiállítás pedig március 5-ig ingyenesen tekinthető meg a ház PaperLab Galériájában.

Borítókép: Berekméri Zoltán Dekorálás című fotója

Tovább olvasom