Kövess minket!

Médiapiac

Varga Zoltán: ″A pénzemet kizárólag piaci tranzakciókból szereztem”

Varga Zoltán, a Central Média tulajdonosa technokrata szemlélettel rendelkező pénzügyi befektetőként definiálja magát, aki függetlenként mozog a piacon. A Sanoma-portfólió legjavát megtartotta, működtetni akarja. Az Origo érdekelte volna, de csak észszerű áron. Médiatulajdonosként sem változott meg, ugyanott nyaral, ugyanazzal az autóval jár, mint eddig, de ha teheti, inkább bringázik.

Tényleg gazdának szólítják a kollégái?

Ugyan már! Dehogy!

Pedig ezt írta önről a 888.hu.

Ostobaság, nem is értem az egészet.

A kormánysajtó egyik zászlóshajója, Habony Árpád portálja ugrott önnek. Vajon miért?

El nem tudom képzelni.

Nem hívta fel a 888.hu főszerkesztőjét?

Kit hívtam volna? A szerzőt nem tüntették fel. A cikk sokkolt, de szeretnék túllépni rajta.

A szövegnek nem volt előzménye, sem következménye. Azóta is csend van ön körül.

Lehet, hogy üzenet volt. Nem tudom.

Mit üzentek?

Talán azt, hogy a Central Média független, ami szálka egyesek szemében. A világképem azonban semmit nem változott ettől a lekicsinylő, aljas, rosszindulatú szövegtől. Annyit mindenesetre jelez, milyen minőségű a 888.hu. Én legjobb tudásom szerint teszem tovább a dolgom. Miért kellene elgondolkodnom egy ilyen hitvány írásról?

Talán mert legközelebbi és legrégebbi üzleti partnerei a jobboldalhoz köthető, a politikában is meghatározó üzletemberek. És a 888.hu is jobboldali.

Fogalmam sincs, hogy jön ez össze. Meg eleve nem szeretem az ilyen jobbos-balos besorolásokat. Hadd hangsúlyozzam: technokrata szemlélettel rendelkező pénzügyi befektető vagyok, függetlenként próbálok mozogni a médiapiacon. A vállalkozás célja a szórakoztatás és a profit. A 24.hu portálon kívül nincs is politikai termékünk.

Bizonyos szögből nézve a Story és a Best magazin is lehet politikai termék.

Miért lenne az?

Mert politikusok is szerepelnek benne.

Léteznek celeb politikusok, ők viszont nem politikai szándékból kerülnek be a lapba, hanem mert a magánéletük érdekli az olvasókat. Én pedig a szerkesztőség döntéseibe nem szólok bele.

A politikai bulvár komoly ismertséget, szavazatot hoz.

Ez az ő szempontjuk.

Ön korábban azt nyilatkozta: „…nekünk nincs semmilyen viszonyunk a politikához, ez egy viszonylag politikamentes és jellemzően női portfólió.” Ezt azért nehéz elhinni.

Pedig így van. Széles a skála. Míg a Nők Lapja olvasói semmilyen módon nem kíváncsiak a politikára, addig a Story magazin közönsége minden hálószobatitkot tudni szeretne a politikusokról és a családtagjaikról is, ugyanúgy, mint más közéleti személyiségekről. Ennyi közünk persze van a politikához.

Kökény-Szalai Vivien, aki jó ideig a Story magazin főszerkesztője volt, a Centraltól igazolt át hírigazgatónak a TV2-höz, ahol pont ez a típusú politikai bulvár a fő irány.

Tudomásul vettem a döntését, de nekem közvetlenül nincs dolgom a szerkesztőségekkel. Ahogy a politikával, a politikusokkal sincs. Fő célom, hogy értéket teremtsek, és egyúttal nyereséges vállalatot működtessek.

Az állami hirdetések elosztásával a politika alaposan beleszól a profitba.

Nálunk alig van állami hirdetés, 16 milliárdos árbevételünkhöz képest alig néhány tízmillió forintot tesz ki, miközben más médiumoknál valóban milliárdok landolnak. Ebből azért lehet következtetéseket levonni.

Milyen következtetéseket?

Azt, hogy nem tartozunk a kedvencek közé. Nincs azonban ezzel baj, hiszen a termékeink kiválóak, a hirdetőink boldogan jönnek hozzánk. Mi megélünk a piacról, köszönjük szépen, jól vagyunk. Ez irigylésre méltó helyzet, ez a függetlenség pedig, mondom, nyilván sokaknak csípi a szemét.

A gyógyszeripartól kezdve a jégkrémbizniszen és az Office Depot-n át a Wizz Airig számos üzletágba fektet be. Érti mindegyik terület működését?

Ha új iparágba kerülök, igyekszem megérteni és megtanulni.

A médiát már megtanulta?

Tanulom. Nagyon más, mint a többi terület. Mások a szabályok, a munkaerő értékelése, másként kell felkelteni az emberek figyelmét.

Mintegy két éve a finn multi Sanomától vásárolta meg a portfóliót. A profit volt az egyetlen szempont?

A Sanoma vezetőire és tulajdonosaira a mai napig felnézek, mert a cég eladásakor volt egy súlyos feltételük: magyar oligarchával nem üzletelnek. Ezért örültek nekem mint egyik politikai oldalhoz sem kötődő pénzügyi befektetőnek. Ráadásul hajlandó voltam kifizetni azt az árat, amit kértek. Így az eladásnak semmilyen politikai következménye nem volt.

A 888.hu szerint ön egészen megváltozott, mióta médiatulajdonos lett.

Hülyeség. Nem járok más autóval, nem járok máshová nyaralni, és ha tehetem, most is bringával közlekedem.

Sokan azt jósolták, hogy a Sanoma megvásárlása után feldarabolja és nagy haszonnal továbbadja a részeket.

Valóban sokan próbálták ezt a számba adni, pedig csak azt mondtam: a kevésbé profitábilis termékek stratégiáját átgondoljuk, és döntünk az eladásról vagy megtartásról.

A híradót is készítő Story tévétől szinte azonnal megvált. Az is ebbe a kategóriába esett?

Így igaz.

A vásárláskor is tudta ezt?

Ismertem a számait, az átvilágítás során pontos képet kaptam.

A híradó az indulásakor erős húzóneveket – Baló György, Bárdos András – szerződtetett.

Mégis csupán 2,5 százalékos maradt a nézettsége, amivel lehetetlen elérni a hirdetőket.

Az ön részét a kisebbségi tulajdonos vette meg, pedig ő is látta a számokat. Most meg, úgy tudni, Habony Árpád érdeklődik a csatorna iránt. Mégiscsak van tehát értéke.

De addig ki finanszírozza a veszteséget? A tévé nem a mi pályánk, ott nem tudunk csatát nyerni. Ezért fordultam inkább más, profitot termelő üzletág, mint például a könyv felé. Azóta vásároltunk még egy könyvkiadót.

Az Origóra is licitált. Azt nem tartotta rizikósnak?

Logikus lépés volt. Ha a mai médiapiacon valahol csata van, az a digitális hír területe. Az Origo megvétele két nagyobb szereplőnek állt volna igazán érdekében: a CEMP-nek és nekünk, a szinergiákban hatalmas előny lett volna. Az Origo önmagában viszont teljesen más szemléletet és üzleti modellt jelent. Már most látni lehet, mennyi állami hirdetés jelenik meg rajta, és hogy torzul a tartalom. Nálunk ilyen nem fordulhat elő. A 4,2 milliárdos ár, amin végül a portál elkelt, nekem amúgy sok lett volna. Ennyit nem lettem volna hajlandó fizetni. A Telekom pedig tényleg a legjobb árajánlatot választotta.

Úgy tervezte, hogy a 24.hu-val bútorozza össze az Origót?

Ez így túl van misztifikálva, és erős leegyszerűsítés. Az Origo ugyanis nemcsak egy hírportál, hanem kapcsolódik hozzá a Freemail, a Life és két tévéadó. Nekünk pedig ott a Citromail, amely a Freemaillel egyesülve felvehette volna a versenyt a Gmaillel. Így lett volna esélyünk a piacon.

A New Wave Media és az Origo tulajdonosi köréhez tartozó Vs.hu félmilliárdos MNB-s alapítványi támogatásának történetéből mit olvasott ki?

Nagyon nem szeretem, amikor torzul a verseny, történjen ez akár a Vs.hu furcsa támogatása, akár bármilyen indokolatlan állami hirdetés útján.

A már emlegetett 24.hu kilóg a Central szórakoztató és női portfóliójából. Mi a portál pozicionálása: bulvár, politika, közélet?

Híroldal.

Ahhoz sok benne a bulvár és a másoktól átvett információ.

A bulvár is hír. Az pedig általános tendencia, hogy mindenki átveszi a többiek híreit. Erőforrásaihoz képest nagyon is jól teljesít az oldal. Újságírói pedig sarkos álláspontot képviselnek.

Sarkosat?

Karcosan fogalmaznak, mondjuk úgy, nem mindig udvariasak.

Arra a videóra utal, amelyben a terhes Orbán Ráhelt arról faggatta a riporter, hogy ki a gyermek apja?

Amikor láttam a felvételt, azonnal azt mondtam: ez vállalhatatlan. Le is vettük, elnézést kértünk, hölggyel így nem beszélünk.

Más is karcos?

Vannak brahik is az oldalon.

Ahogy jó pár másik híroldalon is.

Nem szeretném máshoz hasonlítani. Tény: a portfólión belül ez a legbrahisabb oldalunk.

A HáziPatika.com nehezen tudna az lenni.

A 24. hu rendkívül nehéz terepen focizik, mindenki a pályán van, és gólt akar lőni. A versenytársak – Index, Origo, Blikk.hu – jóval nagyobb létszámú újságírógárdával dolgoznak, miközben anyaggyártásban ott tartunk, ahol ők. Hegymenet, de jól csináljuk.

Napilapot nem vásárolna?

Nem hiszem, hogy abba bármikor beleszerelmesednék. Nehéz pálya, a példányszámok csökkenek. De rádiót, közterületi céget sem vennék.

Tavaly 40-50 százalékos reklámadóval fenyegette a kormány a médiát. A magyar RTL háborúba kezdett, ön viszont még csak meg sem szólalt az ügyben. Ennyire hidegen hagyta?

Jogkövető módjára elfogadtuk a döntést. Az egységes, 5,6 százalékos szint magas, nem szeretjük, mi még azonban abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy együtt tudunk élni vele. Amúgy sem vagyunk politikai tényező, aligha befolyásolhattuk volna a politikát. De szó nincs róla: nem szeretjük a reklámadót, nem tartjuk jó ötletnek, mert a digitális fejlesztések elől viszi el a pénzt.

Honnan tájékozódik? Mit olvas?

Szinte mindent, napi- és hetilapokat, digitálisból pedig végképp mindent. És tévézem, sorozatfüggő vagyok. A Netflix, a Róma, a Homeland és a Trónok harca bármikor jöhet. Sokszor előfordul, hogy konditeremben, biciklizés közben nézem őket. Vagy éjszaka, több részt egyben. Rengeteget tanulok belőlük, főleg a jellemábrázolásból. A Mad Men remekül mutatja be, hogyan reagálnak az emberek az üzletre. A kedvencem a Drót, azt mindenkinek meg kellene nézni.

A sorozatokból szerzett tudás is hozzájárult ahhoz, hogy ma ön a 18. leggazdagabb magyar?

A befektetési iparágban, ahol működöm, a pénz az egyetlen értékmérő, itt a sikert másban nem lehet mérni. A listán elért helyezésre ezért büszke vagyok – mindent magamnak és a munkámnak köszönhetek. Tiszta a lelkiismeretem, a pénzemet kizárólag piaci tranzakciókból szereztem.

 

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom

Médiapiac

“10-20 globális sajtóorgánum mondja meg, mit kell gondolni”

Varga Judit igazságügyi miniszter a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) szerdai online jogállamiság-vitáján arra biztatta a nyugati “buborékban” élőket, hogy “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis – mint mondta – soha nem baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Közzétéve:

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A tárcavezető a vitát követően közösségi oldalán elgondolkodtatónak nevezte, hogy

az elmúlt évtizedben egyetlen olyan vita, panelbeszélgetés, konferencia vagy nemzetközi sajtóban megjelent interjú sem volt még, ahol ne lehetett volna előre tudni, hogy a liberális politikusok, “megmondóemberek” és újságírók mit fognak mondani, kérdezni és hogyan érvelnek a jogállamisági és szabadságjogi témákban.

Hozzátette: soha egyetlen új gondolat, új kérdés vagy új kontextus nem merült fel.

Azt írta:

kényelmes póz az ilyen, hiszen 10-20 civilszervezet és 10-20 globális sajtóorgánum úgyis mindig pontosan megmondja, mit kell gondolni és mit szabad képviselni ezekben az ügyekben.

Az elmúlt évtizedekben ez a fajta politikai és ideológiai lustaság Varga Judit szerint olyan “hatalmas buborékot” hozott létre a Nyugat számára, amelyben nem kell gondolkozni, csak vissza kell mondani a megszokott mantrákat és varázsszavakat és akkor az ember “jó ember lesz” és “elkerülheti a civilizált világból történő kiátkozást”.

Éppen ezért – tette hozzá – az igazságügyi miniszternek mindig izgalmas kihívás jogállamisági beszélgetéseken, vitákon részt venni. Azonban ezek a “bokszmeccsek” véleménye szerint egyáltalán nem valódiak.

Hangsúlyozta, “mindenki a saját, külön szorítójában egyedül bokszol a levegőbe”, Magyarország például az európai jog talaján állva, mások ideológiai meggyőződésből; vannak, akik belpolitikai haszonszerzésből és vannak olyanok, akik nem is akarnak “bokszolni”, csak “beküldték őket a szorítóba”.

Egy azonban biztos: “a magyar ringbe, amely az európai jog és tények talaján áll, senki, vagy csak nagyon kevesen mernek belépni” – közölte Varga Judit.

Úgy fogalmazott: megpróbálta “beinvitálni a kényelem bajnokait a magyar szorítóba”, arra biztatva őket, hogy merjenek nyitni a más vélemények felé, legyenek bátrak megismerni a másik oldal érveit is. És ami a legfontosabb: “merjenek szembenézni a mainstreammel”, ugyanis sose baj, ha az embernek van önálló véleménye.

Tovább olvasom