Kövess minket!

Médiapiac

Varga Attila Sixx: „Az életünk színtere a virtuális világ lett”

A mai magyar média egyik legmarkánsabb hangvételű televíziós szakújságírója, Varga Attila, alias Sixx szerint a járvány igazán nagy vesztesei a sportcsatornák lesznek, de a válság hatására a két nagy kereskedelmi csatorna vezetőinek is meg kell majd találniuk a menekülőutakat. De milyen átrendeződés várható a médiapiacon, hogyan alakulnak át a fogyasztási szokások, és mennyire került veszélybe az újságírók megélhetése?

Hogyan alakul át a televíziózás a koronavírus-járvány hatására?

Tegyük fel, hogy tudom a választ a kérdésre. Miért árulnám el, mikor tisztában vagyok vele, hogy a televíziótársaságok igen sokat fizetnének érte? Valójában nem tudom, mi fog történni. Senki sem tudja, a jelenlegihez hasonló helyzettel még nem álltunk szemben. Így jó ideig ez a kérdéskör fogja meghatározni a médiapiaci szereplők gondolatait, és még a legbátrabb szakértők is csak óvatos becsléseket lesznek képesek megfogalmazni.

Mindenki azzal számol, hogy a csatornák nézettsége emelkedni fog, a kevesebb hirdetés miatt ugyanakkor csökkennek majd a társaságok bevételei. Milyen hatása lesz a járvány miatt kialakuló gazdasági válságnak a televíziók idei költségvetésére?

Összetett a kérdés. Minden épeszű cég, amikor racionalizálni kénytelen a költségeit, vagy még rosszabb helyzetbe kerül, nem elsősorban a munkatársakon, az alapanyagokon vagy a logisztikán fog spórolni, hanem a marketingen, a reklámon. Ha visszaemlékezünk, a 2008-ban kirobbant világválság hatására olyan mértékben zuhant be a reklámpiac, amire előtte nem láttunk példát. A cégeknek viszont mindig érdekükben áll majd, hogy eladják a termékeiket, szolgáltatásaikat, ezért kénytelenek lesznek reklámozni. Bizonyos értelemben az egész gazdasági berendezkedésünk arra épül, hogy a jó bornak is kell cégér. És bizony azok, akik jól jönnek majd ki a válságból, olyan platformot fognak választani, ahol a megjelenésük a legtöbb potenciális vásárlót érheti el.

Azt gondolom, hogy a reklámköltések csökkenése a két legnagyobb kereskedelmicsatorna-csoportot, az RTL-t és a TV2-t nem fogja igazán húsba vágóan érinteni, szemben a második vagy harmadik vonalbeli társaságokkal, amelyeknek akár a megszűnésüket is eredményezheti.

A járvány igazi nagy vesztesei a sportcsatornák, az élő közvetítések megszűnése komolyan veszélyezteti a létüket. Mit gondolsz, meddig ültethetők le az élő sportmérkőzések helyetti ismétlésekkel a nézők a képernyők elé?

Semeddig. A sportcsatornák nézettsége a nullára zuhant vissza. Ki akarná újra megnézni az 1986-os mexikói labdarúgó-világbajnokságot vagy akár a 2018-as oroszországit, főleg, hogy az utóbbin nem is voltak olyan jó meccsek? Sajnos nem úgy néz ki, hogy Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban rendeznek idén bajnokságot, és nem hiszem, hogy akár a német, akár az angol beindulna, mondjuk májusban. De más sportágak rendezvényeire sem nagyon fognak az emberek húszezres nagyságrendben jegyet váltani. Minden olyan tévécsatornát, illetve műsort, amely arra építi a közönségét, hogy általuk a néző egy adott közösségi élmény részese, nagyon rosszul érinti a vírus. Szerintem az olimpia után a Forma–1 idei szezonját is el fogják halasztani, nem látom az országok hajlandóságát az utazó cirkusz befogadására. És ha így lesz, az ismétlésekre nem nagyon lehet majd reklámidőt értékesíteni.

Sorra jelentik be a csatornák, hogy leállnak bizonyos műsorok, sorozatok forgatási munkálatai. Mi várható a döntések nyomán az őszi televíziós időszakban?

Attól függ, meddig tart a koronavírus hatása. Ha azt nézem, ahogy az egész nemzetközi hoppáré egy-két témába vágó cikkel kezdődött, ma pedig ott tartunk, hogy a Netflix minden országban leállította a forgatásokat, nem számítok kedvező fordulatra. A magyar sorozatok munkálatai első körben két hétre szakadtak félbe, ezt a döntést hozta meg a Drága örökösök, a Mintaapák, a Jóban rosszban, majd a Barátok közt stábja is. Szerintem a műteremben felvett, épített díszletben játszódó sorozatoknál egészen biztosan nem fognak kockáztatni a következő hetekben, hónapokban, mert ott egy légtérben legalább nyolcvan ember tartózkodik, így a napi szériák gyártói nagy problémával állnak szemben. Az RTL Klub két új sorozatának, a Mellékhatásnak és az Apatigrisnek, valamint a TV2 Egyszer volt Budán Bödör Gáspár című sorozatának a forgatása már korábban befejeződött, így nem maradunk fikciós epizódok nélkül. De mi lesz a nagyszabású show-műsorokkal, mint az X-Faktor vagy a Sztárban sztár, amelyek nem működnek közönség nélkül? Már régen válogatni kellene a szereplőket, így ezek sorsa kétséges. Az is kérdés, miben találják meg a csatornák a menekülőutakat.

Sokak szerint a műsorok ismétlésében.

Ha nyár végéig elhúzódik a járvány, ősszel nem nagyon lesz új produktum a csatornákon, kivéve azokat, amiket már felvettek: Cápák között, Bezár a bazár! stb. Azért az látszik, hogy legalább igyekeznek kihozni a helyzetből, amit lehet. Például a TV2 közelmúltban bejelentett, kvázi a Szelfi mintájára kitalált, #maradjotthon című főműsoridős dokurealityje nagyon jó kezdeményezés. Azt azonban nem tudom, mire lesz elég. Egy kis gyógyír lehet a kínra mindkét csatornának, hogy mind a Survivor, mind az Ázsia Expressz felvételeit elhalasztották, ami nagyságrendileg milliárd forintos megtakarítást jelent.

Milyen átrendeződés várható a médiapiacon? Még inkább áthelyeződik a súly az online térfélre?

Egyértelműen ez a helyzet, a járvány csak felerősítette a hatást.

A hihetetlen iramban növekvő internetes forgalomnak mennie kell valahova, nem nézhet mindenki pornót, még akkor sem, ha a szolgáltatók sorra jelentik be, hogy már a prémium tartalmaikat is ingyen teszik elérhetővé, hogy kielégítsék az igényeket.

Varga Attila Sixx (Fotó: Szász Barna)
Varga Attila Sixx (Fotó: Szász Barna)

Egyes vélemények szerint gyökeresen át fognak alakulni a fogyasztási szokások: az emberek kevesebbet mennek majd társaságba, többet fognak a virtuális térben tartózkodni.

Az életünk színtere a virtuális világ lett. Generációfüggő, hogy ki milyen mértékben éli az életét online. Egy idős embertől nem lehet elvárni, hogy változtasson a berögzült szokásain, ő, ha akar, mindennap lemegy az újságárushoz, és megveszi a sportújságot. Ez nem fog változni. Bizonyos rétegek azonban csökkentik majd a személyes interakciókat, főleg a fiatalabb generáció tagjai, akik számára eleve természetesebb az erős online jelenlét. Izoláltabban fogunk élni.

Ha regényt vagy novellát kellene írnom a jövőről, egészen biztosan úgy kezdeném, hogy mivel az emberek egyre távolabb akartak élni egymástól, és aki tehette, egy erdő közepére költözött, ahol egy csőre töltött fegyverrel várta az esetleges betolakodókat, megszűntek a lakótelepek. De szerencsére még nem tartunk itt.

Lemondták az Eurovíziós Dalfesztivált, és sorra maradnak el a nagy nemzetközi fesztiválok, koncertturnék is. Szerinted milyen átalakulás várható a járvány lecsengése után a szórakoztatóiparban?

Az év a rendezvényszervezőknek maga lesz a borzalom, már most rémes a helyzet, pedig a java még hátravan. Senki nem meri kimondani, hogy elmaradnak a nyári fesztiválok, de szerintem ez csupán idő kérdése. Eddig csak a Glastonburyt mondták le, amelynek a szervezői – ahogy nálunk a Szigetéi – egy év kimaradást túl fognak élni, a kicsik viszont nem valószínű. Ráadásul mindez új, eddig ismeretlen helyzet elé állítja az előadóművészeket is. Gondoljunk bele, a Tankcsapda élő internetes koncertjét harmincötezer ember követte egy időben. Sorra születnek meg a szemünk előtt az új műfajok, ami talán az egyetlen pozitív hozadéka ennek a nyavalyának a médiapiacon. Ahhoz, hogy az énekesek, zenészek, színészek az eddigiektől eltérő, interaktívabb típusú munkákat is el tudjanak végezni akár otthonról, a fejlesztőknek is szükséges gőzerővel dolgozniuk.

És ezekért az erőfeszítésekért a közönség hálás lesz, mert bár könnyen felejtenek, arra pontosan emlékezni fognak, hogy melyik színész olvasott mesét a gyerekének, amikor ő nem volt rá képes, vagy melyik zenész szórakoztatta egy webkamerán keresztül, amikor nem léphetett ki az utcára, hogy élőben megnézhesse.

A járvány gazdasági következményei hatalmas kiesést jelentenek a filmszakmában dolgozóknak is. Hogyan lesz képes átvészelni ezt az időszakot a magyarországi filmes ipar?

Ebből a szempontból szerencse, hogy Magyarországon lehetetlen állami támogatás nélkül filmet forgatni; bár leálltak a munkálatok, az állam bácsi, majd a Magyar Filmintézet által odaítélt támogatások nem tűnnek el. Amint normalizálódik majd a helyzet, be fognak indulni a forgatások. A kérdés az, hogyan vészeli át a szakma a következő három-négy hónapot, ami alatt semmi munkája nincs, hiszen a filmes szakemberek az esetek 90 százalékában projektekre szerződnek. Mi nem vagyunk abban a helyzetben, mint az angolok, ahol a miniszterelnök bejelentette, hogy bizonyos szektorokban a fizetés 80 százalékát átvállalja az állam havonta fejenként maximum 2500 fontig. Lehet, mi leszünk a nagy „futárország”. Tudok olyan reklámcégről, ahol a vezetés úgy döntött, hogy másnaptól átállnak, és futárcégként működnek tovább, mert valamiből ki kell termelni a fizetéseket. A cégek segíteni fognak a munkavállalóiknak, de lesznek kárvallottak. Ki kell tartani, mert amint újra beindul majd az élet, hirtelen eszméletlen sok szakemberre lesz szükség, a Netflixnek például legalább hat stábra, hogy behozza a lemaradást.

Több magazin döntött úgy, hogy az aktuális számát digitálisan olvasható formában is elérhetővé teszi, mások bejelentették, idén már nem jelentkeznek print kiadvánnyal. Milyen hatással lesz a válság a nyomtatott lapok piacára?

Magyarországon teljesen értelmetlen printpiacról beszélni, ameddig a politika a legerősebb piacbefolyásoló tényező. A nálunk kialakult helyzethez hasonlóra a világnak csak az olyan elmaradott vagy annak tartott országaiban van példa, mint Türkmenisztán vagy a Fülöp-szigetek. Egészséges demokráciákban, mint Svájc vagy Ausztria, ilyen nincs, pedig ha nagyon akarom, a magyar lappiacot leginkább ezen országokéval lehet összehasonlítani.

Mindkét piac kisebb a miénknél, mégis érdekes megnézni, hogy amíg Ausztriában minden tartományban van két politikai napilap, illetve három központi, addig nekünk van egy Népszavánk és egy Magyar Nemzetünk. Ez mindent elmond a magyar lappiacról.

Varga Attila Sixx (Fotó: Szász Barna)
Varga Attila Sixx (Fotó: Szász Barna)

A magyar politikai lapok piaca alapból óriási hátránnyal indult el a rendszerváltás után azáltal, hogy az újságok az addig is használt márkanévvel kerültek a standokra. Az, aki tudta, hogy a Népszabadság a kommunista párt lapja volt, nem tudott elvonatkoztatni ettől. És noha volt egy felfutó időszak az 1990-es végéig, utána a lapok beleálltak a földbe, ami pedig most van, arról nem érdemes sokat beszélni. Persze az is más, hogy a KESMA alá tartozó propagandalapok mit írnak, vagy mit nem. A mellettük még működő és függetlennek tekinthető napilapokat, a Blikket, esetleg a Népszavát, a hetilapok közül a Magyar Narancsot, a HVG-t és a Magyar Hangot veszik az emberek, de tartja magát a Nők Lapja és egyes bulvárlapok is.

A havilapok speciális helyzetben vannak, mert egy igényesen kialakított, albumszerű kiadványt az ember szívesen vesz a kezébe. Én magam például rengeteg mindent olvasok e-bookon, az interneten, de amit szeretek, azt megvásárolom fizikai valójában. A tartalmasabb dolgokra szükség van, de az biztos, hogy még inkább specializálódni fognak, olyan témák felé fordulnak, amelyek feldolgozása időigényesebb, a napi pörgésben nehezebb. Ha valami exkluzív, különleges, máshol nem elérhető, akkor megveszik. Nehezen, de meg lehet találni a piaci rést. A vicc az, hogy ezeket a médiumokat is online fogják reklámozni.

Mennyire került veszélybe az újságírók megélhetése?

Abszolút. Azok, akik jobb lapoknál dolgoznak, alkalmazotti státuszban vannak, de azért vannak szép számmal katás újságírók és fotósok is, akiknek a havonta befizetendő ötvenezer forint igenis problémát jelent manapság, legalább annyira, mint a szerencsejáték-iparban dolgozóknak. Ez az anyagi kár.

De ne felejtsük el, hogy van egy másik veszélyforrás is, a koronavírus-törvény. Ha elfogadják, sárba tiporják a szólásszabadságot, onnantól pedig bármilyen cikkre rásüthetnek bármit. A lehetőség a kezükben van, ez nyilvánvaló.

Végignéztem a köztelevízió propagandatévévé alakítását, az Origo ellehetetlenítését, a Népszabadság beszántását, a vidéki lappiac bekebelezését, majd a KESMA létrejöttét, de nem tartom valószínűnek, hogy a kormány azzal akarna foglalkozni egy vírusjárvány közepén, hogy adott szerkesztőségekhez kommandósokat küldjenek egy számukra kedvezőtlen hangvételű írás miatt. A szerkesztőségek nagy része meg egyébként is home office-ra állt át.

Milyen kihívásokkal kerülsz szembe te magad?

Elképesztően sokat dolgozunk az Indexnél, hogy minél szélesebb körű tájékoztatást adhassunk az embereknek. Külön koronavírus-ügyeletünk van, amelyben csak a délelőtti műszakban négyen foglalkoznak a járvánnyal kapcsolatos történésekkel, anyagokkal, de ha szükséges, a többi rovat szerzői is besegítenek. Nekem is van hetente két nyolcórás ügyeletem, pedig sem belpolitikai, sem gazdasági szakértő nem vagyok.

Nagyon komolyan vesszük, hogy ebben a helyzetben otthon kell maradni. Nekem nem okoz gondot, szeretek itthonról dolgozni. A feleségemmel debreceniek vagyunk, a rokonságunk ott él, így lényegében eleve mindketten önkéntes izolációban vagyunk. Megszoktuk. Persze egy idő után agyamra mennek dolgok, olyankor kimegyek a gangra, elszívok egy cigarettát, vagy kettőt, és minden rendben van. A legközelebbi kisbolt a szomszéd lépcsőházban van, ahogy kimegyek a kapun, másfél méter balra. Nincs gond.

Médiapiac

A semmi és a napsütés – Déri Jánosra emlékeztek

„Vedd észre a napsütést. Helyette a semmit hajtjuk egész életünkben.” Déri János, az egykori közkedvelt tévés április 14-én lett volna 70 esztendős, ám csupán 41 évet adott neki a sors. Fodor János kollégájával emlékezünk rá az utolsó vele készült interjút felidézve.

Közzétéve:

Fotó: MTVA/YouTube

A Déri. Csak így emlegetik, de az idő múlásával egyre kevesebben. Intellektuális volt, természetes és humoros. A fél ország miatta nézte az Ablak című magazinműsort és fogta a hasát a nevetéstől a Pocsék Áruk Fóruma láttán.

Déri János intézmény volt, az egyik, ha nem a legnépszerűbb televíziós. Éppen ezért döbbentett meg mindenkit, amikor 1991-ben elterjedt a hír, hogy súlyos beteg, tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Az orvosok itthon nem vállalták az operációt, sőt, egész Európában is csak egy német orvos, akihez ki is utazott Heidelbergbe – emlékezett a Mandiner.

Fodor János kollégája volt Dérinek. Talán még barátja is. Akkoriban volt egy népszerű beszélgetős műsora, a Csevegés. Empatikus volt, tudott hallgatni is. Ezért gondoltak rá a Magyar Televíziónál, hogy ha már az egész ország Déri betegségéről beszél, készítsen vele egy hosszabb interjút, kimondva-kimondatlanul az utókornak…Fodor János úgy emlékszik,egy közös focizás során látta először Dérin, hogy valami nem stimmel.

Nagyon csúnya köhögőrohamot kapott, nem is tudta folytatni a játékot. Persze tudta mindenki, hogy erős dohányos, de ez a köhögés más volt… Utána nem sokkal jött a letaglózó diagnózis.

„Nem olyan ember vagyok, aki kirohan egy tömegszerencsétlenséghez nézelődni, s mutatja a nézőknek a vért. Az nem az én világom. Először azt mondtam, hagyjatok, nem csinálom meg az interjút, János amúgy is meggyógyul. Persze én is hazudtam magamnak. Aztán Vágó Pistáék addig nyaggattak, hogy mégis felhívtam Jánost, hogy megyek, ha hívsz, ha beszélni szeretnél. Dönts és megyek. Aztán jött egy telefon, már a heidelbergi klinikáról, Németországból, ahová János nagy reményekkel ment ki. Felhívott, és annyit mondott, gyere!” – emlékezett Fodor János.

Déri János akkor már nagyon rosszul volt. Németországban egy három és fél kilós daganatot operáltak ki a tüdejéből. Mindhiába. Az interjú a műtét előtt nem sokkal készült a klinikán. Fodor tudta, hogy élete talán legnehezebb beszélgetésére készül.

„Lehetetlen állapot volt. Mit kérdezel egy végét járó embertől? Hazudsz, hogy jól nézel ki, miközben rosszul? Amikor megérkeztem és bementem az egyágyas szobájába, János pizsamában volt. Felöltözött, megborotválkozott. Emlékszem, közben beletúrt a hajába, és egy csomó hajszál maradt a kezében. Szóval megborotválkozott, majd annyit mondott: na, színpadra!”Az interjú elkészült. Megrázó beszélgetés született.

Déri János őszintén beszélt az érzéseiről, s arról, tudja, hogy nem sok esélye van az életre. Fájdalmas volt hallani, amikor megjegyezte, az a legrosszabb az egészben, hogy három év múlva már senki nem fog emlékezni rá. Fodor János szerint ez az interjú nem Déri János miatt volt fontos, hanem miattunk, akik túléltük őt.

„Ő fogalmazta meg ugyanis, hogy mi a fontos az életben. Idegeskedsz, rohansz a munka miatt? Nem fontos. Hogy mit mondanak a munkádra? Nem fontos. Az a néhány ember a fontos, aki hozzád tartozik. Az a fontos az életben, hogy legyél jóllakva, vedd észre a napsütést. Helyette a semmit hajtjuk egész életünkben. Ezért a gondolatért volt fontos az az interjú, mert helyettünk kimondott valamit, az állapota miatt pedig hiteles volt, hiszen ő már ott állt a kapuban. Ezt az interjút minden évben egyszer meg kell nézni, hallgatni.”

Ez volt az utolsó találkozásuk. Déri János ugyanis Németországból Mexikóba utazott, abban a reményben, hogy ott talán segíteni tudnak rajta. Nem tudtak. Talán még ma is sokan emlékeznek arra a drámai telefonos bejelentkezésre az Erkel Színházban, ahol elbúcsúzott a kollégáitól, a nézőktől. Fodor János szerint az általa készített interjú be volt készítve arra az esetre, ha Déri János örökre elalszik.

A fájdalmas pillanat 1992. április 29-én jött el. Az interjút bekészítették, mégsem adta le a televízió.

„A Magyar Televízió, méltatlan és érthetetlen módon ügy döntött, hogy nem adja le. Pedig akkoriban Déri Jánosnál szeretettebb, híresebb ember kevés volt Magyarországon. Az interjút végül a halálának egyéves évfordulóján láthatták a nézők” – folytatja Fodor János, aki arra kérdésre, hogy szerinte mi volt Déri titka, a következőket válaszolta:„Éleslátású fickó volt, vagány, csibész, de a humora volt a fő fegyvere. Ő mindennek rögtön a fonákját látta.”

Fodor János amúgy hosszú ideje nem látható képernyőn, jelenleg a Rádió Bézs nevű internetes rádió tölti ki az életét. Büszke rá, hiszen hat éve létezik a rádió, pedig egyetlen fillér bevételük sincsen. „Szerintem Magyarország egyik legigényesebb rádiója, nincsenek benne hírek, pártpolitika, ez egy emberi adó, zenével, sok-sok beszélgetéssel.”

Déri János most lenne 70 esztendős. Lassan 29 éve nincs közöttünk, és fokozatosan kopik ki az emlékezetből. Fodor szerint valahol ez rendjén is van. „Ne áltassuk magunkat, harminc év alatt fogalma sincs az embereknek, hogy ki Déri János, de ugyanúgy nem tudják, ki volt Bilicsi Tivadar vagy éppen Psota Irén. Van más, van új, s bármennyire is hozzá tartozott emberek millióinak életéhez Déri, lassan ő is kiesik az emlékezetből. De ne szomorkodjunk ezért. Minek? Inkább örüljünk, hogy volt egy Dérink.”     

Tovább olvasom

Médiapiac

A CNN igazgatója elismerte, hogy propagandát terjesztenek (videó)

Újabb rejtett kamerás videóval állt elő a Project Veritas nevű amerikai oknyomozó portál.

Közzétéve:

Borítókép forrás: Pixabay

Ebben a videóban ezúttal a CNN műszaki igazgatója, Charlie Chester beszél arról, hogy spekulációs propagandával támadták Donald Trump volt amerikai elnököt – számolt be róla a V4NA hírügynökség.

A Project Veritas által közzétett felvételeken Charlie Chester őszintén beszél arról, hogy hogyan buktatták meg Donald Trumpot propagandisztikus eszközökkel.

Nézd, mit tettünk mi [CNN], kitettük Trumpot. Teljes meggyőződéssel mondom, és 100 százalékban hiszem, hogy ha nem lenne a CNN, akkor nem tudom, hogy Trumpot kiszavazták volna-e

– mondta, hozzátéve, hogy azért ment a CNN-be dolgozni, mert “ennek része akart lenni”.

Chester beszélt a módszereikről is. Elmondta, hogy Trump egészségügyi problémáit felnagyították.

Trump keze remegett vagy valami, azt hiszem. Rengeteg orvost hívtunk be, hogy elmondjanak egy olyan történetet, amely csak spekuláció volt – hogy neurológiai problémái vannak és a végét járja. Olyan történetet készítettünk ott, amelyről semmit sem tudtunk. Szerintem ez propaganda

– fogalmazott Chester.

Arra a kérdésre, hogy Joe Biden egészségügyi állapotával foglalkoztak-e, az igazgató azt mondta, hogy szem előtt tartották ez a kérdést is. Elmondása szerint

bemutatták, ahogy Biden kocog, hogy ezzel is eltereljék a figyelmet a koráról és azt sugallják, hogy egészséges.

Az újságírónak az igazgató azt állította, hogy “nem lenne gondja” azzal, ha Biden meghalna, ugyanis szerinte Kamala Harris alelnök is megállná a helyét.

Szóba került az is, amikor Biden többször is megbotlott az Air Force One lépcsőjén, Chester elmondása szerint röviden foglalkoztak az esettel, de nem verték nagy dobra.

Régi-új téma a láthatáron

A műszaki igazgató szerint a CNN a Trump-ellenes szavazókat is célba vette az éghajlatváltozásra összpontosítva, hozzátéve:

“A félelem eladható.”

“Szerintem Covid-fáradtság van. Tehát valahányszor megjelenik egy új történet, a CNN bele fog kapaszkodni. A szerkesztőségben már bejelentették, ha a nyilvánosság nyitott lesz rá, főleg az éghajlatra fogunk koncentrálni” – mondta, hozzátéve, a jövőben az éghajlat kérdése kerül majd a középpontba.

“A következő dolgunk tehát felhívni a figyelmet a klímaváltozásra” – összegzett Charlie Chester. Állítása szerint ezt úgy fogják lebonyolítani, hogy folyamatosan az olvadó jeget és a felmelegedést mutogatják majd, és arról beszélnek, hogy ennek milyen hatásai lesznek a gazdaságra.

A rejtett kamerás felvételből az is kiderül, hogy a CNN-nél a csatorna vezérigazgatója, Jeff Zucker dönti el, hogy miről lehet beszélni.

Korábban a Project Veritasnak sikerült többórányi hangfelvételt szereznie Zucker szerkesztőségi eligazításairól. Ezekből többek között kiderült, hogy a CNN vezetői megbeszélték, nem fognak a Joe Biden és fia, Hunter Biden ukrán korrupciós ügyeit bizonyító kiszivárgott e-mailekkel foglalkozni.

Tovább olvasom

Médiapiac

A professzor és a vezető szerkesztő ellen is hadjárat indult

Véleménye miatt az egyetemen petíció indult az oktató kirúgására.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A januári Capitoliumi tüntetésen részt vevő, de békés tüntetők motivációjáról írt egy esszében Joshua Hochschild a The American Mind oldalára. A Mount St. Mary’s Egyetemen tanító professzor szerint a Trumpot támogató emberek tudták, hogy a megmozdulás nem sokat segít a republikánus elnökön politikailag. Mégis úgy gondolták, hogy a tüntetés által fel tudják hívni a figyelmet a választási rendszer problémáira, és arra, hogy milyen fontosak a békés, demokratikus megmozdulások.

Hochschild arról is írt, hogy a média aztán teljesen kiforgatta a történetet, és azokat az embereket vette előtérbe, akik erőszakosak voltak a tüntetés során. Ezt a viselkedést és jellemzést akarták aztán ráhúzni minden állampolgárra, azokra is, akik csak a problémákra akartak rávilágítani, és kérdéseket tettek fel.

A professzor szerint azok a tüntetők, akik a Capitoliumnál végül erőszakhoz folyamodtak és részt vettek a lázadásban, buta dolgot követtek el, és ezt törvénytelennek és szégyenteljesnek ítélte meg.

Ettől függetlenül az egyetemi diákok hadjáratot indítottak Joshua Hochschild ellen a véleménye miatt. Elindult egy petíció a kirúgására, amelyet már majdnem 1800 fő írt alá. A hírek szerint egyébként a professzor is ott volt a Capitoliumnál a tüntetés napján, de a lázadásban nem vett részt.

A petíció szerint a professzor cikke egy szegényes mentség akar lenni a tüntetésen való saját részvételét illetően. Brea Purdie, a petíció indítója szerint Hochschild minimalizálja a rasszizmus, a xenofóbia és a nőgyűlölet hatásait.

Az ügyben kiadott egy közleményt az egyetem elöljárója, Boyd Creasman is. Ebben azt írta, hogy az amerikai felsőoktatás egyik sarokköve a tudományos szabadság, ami lehetővé teszi mind a hallgatók, mind az oktatók számára, hogy szabadon kifejezzék a véleményüket, szankciók nélkül. Mindenkinek jogában áll, hogy valamivel egyetértsen vagy ne értsen egyet, és a beszédhez való jog védelme rendkívül fontos. Ezzel együtt Creasman arról is szót ejtett, hogy az egymás iránti tisztelettel tenni akarnak a faji és társadalmi igazságosságért.

Nem Joshua Hochschild az első egyetemi oktató, akit támadás ér a véleménye miatt.

Tavaly egy chicagói egyetem közgazdász professzora, Harald Uhlig a közösségi oldalán írta le a véleményét arról, hogy nem helyesli a támogatás megvonását a rendőrségtől, amelyet annyira el akart érni a Black Lives Matter mozgalom. 

Uhlig az egyetemen a Journal of Political Economy lapnál is dolgozik vezető szerkesztőként. Véleménye miatt petíció indult a lemondatására a lapnál, ez azonban végül nem történt meg.

Az Albertai Egyetemen pedig egy antropológus professzort azért rúgtak ki tavaly, mert gender-kritikus és feminista megszólalásai voltak. A diákok arra panaszkodtak, hogy Kathleen Lowery nem biztonságos környezetet teremtett nekik a megszólalásaival, az intézmény pedig végső soron úgy látta, hogy jobb lesz mindenkinek a professzor nélkül – írta a V4NA Hírügynökség.

Tovább olvasom