Játsszunk egy kicsit! Tegyük fel, megtudod valakiről, hogy mindenáron tévés vagy rádiós műsorvezető szeretne lenni, de szerinted teljesen alkalmatlan. Hogyan beszélnéd le a döntéséről?

Nem gondolnám nagyon túl. Megmondanám egyenesen, hogy erre a pályára nem alkalmas. Azért, mert valakinek jó a kommunikációs készsége, vagy éppen ő a legszórakoztatóbb figura egy buliban, még közel sem biztos, hogy jól működne a kamera előtt vagy a mikrofon mögött. A személyiség nagyon fontos kérdés mindkét médium esetében. Magával ragadó kisugárzással kell rendelkezni ahhoz, hogy a nézők vagy a hallgatók kíváncsiak legyenek az emberre. Kevesen számolnak az ismertség árnyoldalaival is, azzal, hogy régi ismerősként szólít le egy vadidegen, hogy lépten-nyomon figyelnek, vagy hogy a legváratlanabb pillanatban fotózzák le a védtelen gyermeked.

Fordítsuk meg a dolgot! Adott egy ember, aki építésznek készül, de látod benne a potenciált, hogy remek műsorvezető lenne. Mivel győznéd meg?

Iszonyatosan jó érzés, hogy egy-másfél millió ember ébred a rádióműsoroddal, hogy ott vagy a fülükben, hogy kialakulhat velük egy intim viszony. Rengeteg szeretetet kapunk. Mindkét médium lehetőséget biztosít arra, hogy véleményt fogalmazz meg a világról, és annak hangot is adj. A „megmondóemberi” habitus nem áll távol tőlem, bár visszagondolva ma már közel sem ég bennem akkora tűz, mint a pályám elején.

Mikor váltotta fel az életedben a professzionalizmus a megkérdőjelezhető szakmaiságot és a tivornyákat?

Az biztos, hogy amikor beléptem a Tímár utcai művelődési házba, ahova egy barátomat kísértem el a Z+ műsorvezető-válogatására, nem gondoltam, hogy végül engem fognak kiválasztani. Egészen más világ volt. Nem voltak kereskedelmi televíziók, influencerek, közösségi média, nem akart mindenki valóságshow-ban szerepelni. Sokáig nem tudtuk, mit csinálunk, és nem is mondta el senki, mire számíthatunk. A műsorvezetői élet egy végeláthatatlan bulinak ígérkezett. Melyik huszonéves ne vágyna erre?

A változást talán az RTL megkeresése hozta el. Komoly terveik voltak velem. Olyan lehetőségeket biztosítottak, olyan kihívások elé állítottak, amelyek kapcsán el kellett gondolkodnom, hogyan leszek képes megállni a helyem. A kereskedelmi televíziók aranykorában két-hárommillió ember nézte rendszeresen a műsorokat, bennem pedig akkor még nem volt meg a tévézés iránti olthatatlan vágy. Korábban sem volt határozott elképzelésem a jövőmről, a szüleim is hagyták, hogy azt tegyem, ami örömöt okoz. Persze később, ahogy egyre több lehetőséget kaptam az RTL-től, ez megváltozott, és hatalmas szerelem lett a televíziózás.

Feltűnni szerettél volna inkább, vagy kíváncsi voltál a világra?

Mi olyat adott meg később a rádiózás, ami addig hiányzott az életedből?

Ahogy a televíziózás, úgy a rádiózás is lényegében egy jó bulinak tűnt a pályafutásom elején. A Radio Deejay olasz tulajdonosának megtetszett a Z+ műsoraira jellemző fiatalos hangulat, és szerette volna, hogy a népszerű műsorvezetők nála is feltűnjenek. Egy szót nem beszélt magyarul. Azt gondoltam, nem kell ennél jobb ajánlat, hisz ha nem érti, mit mondok az adásban, bármiről beszélhetek. Kezdetben délutáni műsort vezettem, majd átkerültem reggelre. Itt ismerkedtünk meg Vadon Janival, akivel együtt mentünk át a Danubius Rádióba, ahol Rákóczi Feri csatlakozott a csapathoz. Egy évet kértem a vezetőktől. Szerettük volna megközelíteni az akkor sikere csúcsán lévő Bumerángot. Az év végére nem hogy megközelítettük őket, de fej fej melletti hallgatottságot produkált a Danubius és a Sláger reggeli műsora. Ez addig egyetlen műsornak sem sikerült, pedig volt vagy tíz-tizenöt előttünk. Később, amikor a Class és a Neo versengett egymással, meg is vertük őket.

Megnyilatkozásaid böngészve nem vagyok biztos abban, mit és milyen módon szeretnél tudatni magadról a világgal.

Rádiós műsorvezetőként megosztónak kell lennem. Úgy kell megnyilvánulnom, hogy különböző pozitív és negatív érzelmeket generáljak. Ez nem külső kényszer, nem előre megfontoltan szólok be valakinek, vagy veszek napirendre ügyeket. Őszinte, szókimondó pali vagyok.

Sebestyén Balázs (Fotó: Valuska Gábor)

Persze tisztában vagyok azzal, hogy egyes orgánumok figyelik a műsoraim, hogy a bennük elhangzottakból valami botrányt kreáljanak. Nincs sok választásuk, mert teljesen tudatosan zárkózom el a nyilvánosságtól, nem váltom aprópénzre a családi életem, és nagyon ritkán nyilatkozom, mélyinterjút pedig nem is emlékszem, mikor adtam utoljára, ezért rendre előásnak valami évekkel ezelőtti sztorit, amit eladnak sajátként.

Negyvenkét évesen megengedhetem magamnak, hogy csak olyan dolgokkal foglalkozzam, amelyek örömet okoznak. Az eddigi munkám eredményeképpen kiváltságos helyzetben vagyok, húsz év alatt megtaláltam azokat a szakembereket, akikkel jól tudunk együtt dolgozni, akiket becsülök. Jó emberekkel veszem körül magam, akikkel úgy működünk, mint egy nagy család, függetlenül attól, tévé- vagy rádióműsorról beszélünk.

Okozott-e valaha belső konfliktust a televízióban és a rádióban betöltött szereped?

Míg a rádióban van négy órám, hogy arról beszéljek, amiről szeretnék, egy tévéműsor esetében a formátum határozza meg a kereteket. Nincs ezzel semmi gond. Belső feszültséget már csak azért sem éreztem soha, mert mindkét műfajban régóta dolgozom.

Crossover médiaszemélyiségnek tartanak. Milyen személyes márkát épít a tévé, és milyet a rádió?

A televízió elsősorban a népszerűséget növeli, a rádió pedig a véleményvezér-márkát építi. Kevés olyan emberről tudok, akinek mindkét médiumban megadatott a siker. A nagy öregek között többen vannak ilyenek, például Szilágyi János. Nekem szerencsém volt, tévésként kezdtem. Ráadásul a RTL mindig jól tolerálta a rádiós munkáimat, profin álltak hozzá, mindig segítettek abban, hogy a kettő együtt is tudjon működni. Ezért rendkívül hálás vagyok nekik!

Sebestyén Balázs (Fotó: Valuska Gábor)

Miután a Morning Show-nak otthont adó Class FM frekvenciáját 2016 novemberében nem hosszabbította meg a Médiatanács, a műsorotok – immár Balázsék címmel – a Rádió 1-en tért vissza, amely Andy Vajnának a tulajdona volt, aki több szállal kötődött a jelenlegi kormányhoz. Meddig lehet együtt élni a média átpolitizálódásával?

Nézd, dolgoztam a Class FM-ben, amikor a rádió tulajdonosa, Simicska Lajos jó kapcsolatot ápolt a miniszterelnökkel, és egyesek azzal vádoltak, hogy fideszesek vagyunk. Mikor megromlott a viszonyuk, mi lettünk az ellenzék szócsöve. Sok mindennek elmondtak már. Engem sohasem a tulajdonosi kör érdekelt, hanem egyrészt az, hogy a műsorra jellemző őszinte, szókimondó, bátor stílus megmaradhasson, másrészt hogy a hallgatók, akárhol, akármilyen címmel sugárzunk is, hallgassanak minket. Amikor Andy Vajna megkeresett azzal, hogy szeretné fejleszteni az akkor már létező Rádió 1 márkát, és ebben személyünkben megfelelő partnereket lát, egy másodpercig nem gondolkoztam el azon, igent mondjak-e. Inspiráló kihívás volt. Érdekelt, hogy egy országos adó után hogyan tudunk felépíteni egy szinte újat. És ehhez Andy Vajna lehetővé tette, hogy az ország legjobb rádiós csapata álljon össze. Ahogy az előző tulajdonosoktól, úgy Andytől is szabad kezet kaptunk, és ez nem változott azóta sem.

Hozzá kell szokni ahhoz, hogy a magyar közélet, benne a média erősen átpolitizált. Az elmúlt nyolc-kilenc évben megszokottá vált az a jelenség, hogy kereskedelmi csatornák bizonyos érdekkörhöz tartozó tulajdonosokhoz vándorolnak. Ez tőlünk nyugatabbra sincs másképpen. A kérdés inkább az, sikerül-e fenntartani az egyensúlyt.

Sebestyén Balázs (Fotó: Valuska Gábor)

Hogyan hatnak rád a szakmaiságodat érő kritikák?

A felnőtté válás és a megtanult boldogság egyik fontos eredménye, hogy nem foglalkozom velük. Ha nem így lenne, nem a saját utam járnám, és sohasem lett volna bátorságom azzal foglalkozni, amit igazán szeretek. A nézői visszajelzések fontosak, ahogy az is, hogy nézett műsorokat készítsek, de borzasztó lenne, ha minden adás után összerezzenve olvasnám, amint néhány, magát médiakritikusnak tartó, az életével baromi elégedetlen ember – többnyire lájkok begyűjtéséért cserébe – megfejti, hogy mitől lenne jó egy műsorom, mert pontosan tudom.

Úgy tudom, édesanyád a legnagyobb kritikusod.

(Mosolyog.) Anyukám valóban nagy kritikusom volt, de inkább a kezdeti időkben. Arra emlékszem, hogy amikor Vágó Istvánnal vezettük a Pókerarc című kvízshow-t, mit mondott, de azóta kevesebbet vagyok képernyőn, ő pedig kevesebbet tévézik.

A Gyertek át! című műsorodban már mint gyártó is részt vettél. Ebben látod a jövőd?

Abszolút. Én készítem a rádióműsort is, a jövőben pedig más RTL-es műsorokat is szeretnék gyártóként jegyezni. Nincs még kikristályosodott elképzelésem arról, mi lesz tizenöt év múlva, de mindenképpen a tartalomgyártásban látom a jövőm.

Sebestyén Balázs (Fotó: Valuska Gábor)

A televíziózás az egész világon nagy kihívás előtt áll. Iszonyatosan fragmentálódik a piac, merőben másképpen, más platformokon és indíttatásból fogyasztunk. Gyorsabb, rövidebb és intenzívebb tartalmakra vágyunk. Egyre magasabban van az ingerküszöbünk is, aminek következtében egyre keményebb tartalmakat kell majd előállítani, hogy az elvárt nézettségi számok elérhetőek legyenek. A tévé nem fog kimenni a divatból, csak átalakul. A kereskedelmi csatornáknak lépést kell tartaniuk. Az RTL megfelelő időben kapcsolt, jól ráérzett, mit akar látni a néző, sorra készíti például a színvonalas magyar sorozatokat. De azt gondolom, egyre nagyobb munka lesz képernyő előtt tartani a nézőket. A tévé ráadásul generációs elöregedésben is szenved. A fiatalok az online felé fordulnak, saját tartalmat gyártanak, és sok tartalmat fogyasztanak sokféleképpen. Amerikában azt mondani egy tinédzsernek, hogy kapcsolja be a tévét, felér egy hét szobafogsággal.

Más a helyzet a rádióval. Érdekes módon hiába jött az internet, a streamingszolgáltatók, a podcastek, a rádió állandó társ maradt. A Balázsék visszahallgatottsága 30–40 ezres, ami elenyésző az élő műsor hallgatottságához képest. Az embereknek szükségük van arra, hogy ha az éteren át is, de hozzájuk szóljanak a megszokott hangok, a kedvenc személyiségek. A napjukhoz hozzátartozik a rádió, akár otthon, akár autóban, akár a munkahelyükön hallgatják, és ez nem is nagyon változik egyelőre.

Maradt még szakmai álmod?

Elégedett vagyok a karrieremmel. Amit szerettem volna, megcsináltam. Tudom, meddig terjednek a határaim. Mindig a szórakoztató műfajban leszek otthon.

Sebestyén Balázs (Fotó: Valuska Gábor)

Mit gondolsz az utánad jövő tévés generációról?

Nem látok ilyet. Talán nem annyira szexi a tévés pálya, talán a kereskedelmi csatornák sem fordítottak kellő figyelmet az utánpótlásra. A fiatalok nagyobb jövőt látnak az influencerkedésben. Ne felejtsük el, hogy a televíziózás nehezebb műfaj is, mint harmincezer követővel a hátad mögött, egy pohár borral a kezedben beszélni egy wellness-szálló előtt. Persze vannak valódi és tehetséges fiatal youtuberek, akik közül jó párat ki is próbált a televízió, de egyikük sem vált be. Nagyon más levezetni egy nyolckamerás X-Faktor-döntőt és egy hétig forgatni a YouTube-ra. Ahogy az sem biztos, hogy mi, tévések jók lennénk abban, amit meg ők tudnak. Ez a fiatalságkérdés a magyar tévés piacon állandó téma, miközben Nyugaton minél idősebb egy képernyős, annál hitelesebbnek gondolják műfajtól függetlenül. Ott a megszokott bútordarab értékes. Amerikában nem is feltétlenül értenék, hogyan vezethettem huszonévesen saját talkshow-t.

2003-ban kezdtél el a pránanadival foglalkozni, lámákkal beszélgetni. Hogyan fér meg egymás mellett a médiában betöltött cirkuszi porondmesterség és a több ezer éves módszer?

Azáltal, hogy rádiós és televíziós műsorvezető vagyok, még nem válok eggyé azzal a közeggel, amelyikben dolgozom. Sokan összekeverik a szakmám és a lelki érettségem. Van egy médiaénem, és van egy gondolkodóbb énem. Egyik nem öli meg a másikat.

Sebestyén Balázs (Fotó: Valuska Gábor)

Ha sikerül, képes leszel megérteni a tanításokat, a leckéket, az intelmeket, általuk pedig ráeszmélsz a fejlődési hiányosságaidra is. Szeretném megérteni a világot, az embereket. Mindannyian ugyanazokra a kérdésekre keressük a válaszokat. Ki intenzívebben, ki alkohollal vagy drogokkal elnyomva a felmerülő hangokat.

„Sohase veszítsd el önnön erődbe vetett hitedet, s így mindenre képes leszel ebben a világmindenségben. Ne lankadj! Minden erő a tiéd!” – olvasható a Vivékánanda tollából származó idézet a Szigorúan bizalmas című könyvedben. Miből merítesz erőt?

A feleségemből, a gyerekeimből, a családomból, a barátaimból, a körülöttem lévő emberekből, de a legtöbbet magamból.