Médiapiac
Szabad, de még meddig?
Magyarországon sérül a sajtószabadság, és a választópolgárok csak a példátlanul torz
médiaviszonyok miatt szavaztak háromszor egymás után kétharmados bizalmat a
Fidesz–KDNP-pártszövetségnek – ilyen és ehhez hasonló erős állításokkal találkozhatnak
mostanában a magyar médiafogyasztók.
Sajtóviszonyaink ügye időről időre felbukkan a hazai és a nemzetközi politikai szócsatákban, s a megnyilatkozók jelentős része általában markáns állításokat fogalmaz meg a sajtószabadság honi állásáról. De mindenki tisztában van-e azzal, hogy egyáltalán mit is jelent a sajtószabadság? S ugyanazt jelentette-e például az 1848-as forradalmároknak, mint a ma emberének, s ugyanazt értik-e a fogalom alatt a tengerentúlon, mint a Kárpát-medencében? Kérdéseinket a Médiatudományi Intézet vezetőjének tettük fel. A Nyakas Leventével folytatott beszélgetésünkben az is kiderül, hogy a sajtószabadság globális érvényesülése kapcsán legkevésbé a magyar médiahelyzet ad okot aggodalomra.
KEVÉS PÉNZ, SOK PÉNZ
Nyakas Levente elsőként a sajtószabadság alkotmányos helyzetéről beszélt. Mint kifejtette, a magyar alkotmánybírósági gyakorlat számon tartja az úgynevezett kommunikációs jogokat, ilyen például a szólásszabadsághoz, a lelkiismereti szabadsághoz, a művészet szabadságához és a tanszabadsághoz való jog, és idetartozik a sajtószabadság joga is.
– Ezek a jogok a véleménynyilvánítás jogára mint egyfajta anyajogra vezethetők vissza – magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy a szólás szabadsága véletlenül sem keverendő össze a sajtó szabadságával. Előbbi – nagy vonalakban – azt garantálja, hogy valaki nyilvánosan kifejthesse álláspontját, utóbbi pedig a vélemények írott vagy elektronikus megjelenítésére ad lehetőséget. De pontosan hogyan is?
– A sajtószabadságnak három fontos tartalmi eleme különböztethető meg – kezdte Nyakas Levente. – Az első az alapítás szabadsága, eszerint bárki kedve szerint létrehozhat médiumot, sajtóterméket. Ez ma pofonegyszerűnek tűnik. Ha van egy ötlet, annak megvalósítására bárki készíthet blogot vagy indíthat webtévét. Ha az ötlet jó, népszerűség és akár profit is viszonylag könnyen elérhető. Korántsem volt azonban ez mindig így. A korábbi századokban jelentős költségeket emésztett fel egy sajtótermék alapítása, emiatt nem mindenki engedhette meg magának újság indítását. Ez – az objektívnek nevezhető – korlát egyébként jelentkezett a későbbiekben, a rádiózás és a televíziózás korában is, olyannyira, hogy még nagyobb kiadással kellett számolniuk a médiára vágyóknak.
LE A(Z ÖN)CENZOROKKAL!
Az anyagiak kérdése azonban csupán járulékos korlátot jelentett, a XVI. és a XIX. század között a sajtószabadság előtt a legfőbb akadály a cenzúra volt, ennek eltörlését követelték 1848-ban a márciusi ifjak is.
– Ne legyen cenzúra! Ez a sajtószabadság jogának második fontos tartalmi eleme
– jegyezte meg Nyakas Levente, majd hozzáfűzte, hogy a cenzúra kapcsán sok félreértés tapasztalható manapság.
– Semmiképpen sem beszélhetünk cenzúráról akkor, ha az állam például bizonyos társadalmi csoportok védelméért korlátozásokat vezet be. Így amikor törvény tiltja meg a gyűlöletbeszédet, akkor nem cenzúráról van szó, hanem arról, hogy a közhatalom megóvja, mégpedig legális, alkotmányos módszerekkel a társadalom bizonyos tagjait. Ilyenek lehetnek az etnikai vagy az identitásuk alapján kisebbségben lévők. A tilalom ellenére mégis előfordulhat, hogy jogellenes vélemény jelenik meg a nyilvánosságban, de ezért a véleményt megfogalmazónak szankcióval kell számolnia. S ezzel a vélemény közlője is tisztában lehet, mégpedig azelőtt, hogy állításait megfogalmazta és világgá kürtölte volna.
A cenzúra lényege pedig éppen itt, ezen a ponton ragadható meg. Ha van cenzúra, akkor a vélemény csak akkor juthat el a közönséghez, ha azt a cenzor közlésre alkalmasnak ítéli. A cenzúra tehát előzetes engedélyezést jelent
– fejtette ki Nyakas Levente.
Az intézetvezető kitért az öncenzúrára is. Lehetnek helyzetek, politikai-történelmi időszakok, amikor az újságíró úgy gondolhatja, hogy bizonyos témák feszegetése, bizonyos vélemények közlése veszélybe sodorhatja az életét, a testi épségét, a megélhetését. Ilyenkor lép működésbe az öncenzúra. Ettől lényegében tér el a sajtószabadság harmadik tartalmi eleme, a szerkesztői szabadság.
– A szerkesztő döntheti el, hogy a sajtótermék mit közöljön és hogyan – foglalta össze röviden az intézetvezető. A sajtótermékek sajátos profilt alakítanak ki maguknak, nemegyszer meghatározott olvasói, nézői, hallgatói kört céloznak meg, a tartalom is ezek figyelembevételével készülhet el, és a szerkesztő ennek szellemében hozza meg döntését.
EGY ÓCEÁN VAN KÖZÖTTÜNK
A technológia fejlődése és a politikai berendezkedések átalakulása egyaránt hatott a sajtószabadságra, vagyis annak fogalma, jelentése, terjedelme és jelentősége az idő múlásával folyamatosan változott. De vajon adott időben, például 2020 végén ugyanazt érti-e sajtószabadság alatt egy egyesült államokbeli újságíró, egy európai uniós tisztségviselő, egy orosz médiamogul és egy thaiföldi szerkesztő? Aligha, derül ki Nyakas Levente válaszából. A Médiatudományi Intézet vezetője az amerikai és az európai jogfelfogás közötti különbséget hozta fel példaként. Az Egyesült Államok jogrendje azt várja el, hogy az állam, a közhatalom tartózkodjon a sajtószabadságba történő mindennemű beavatkozástól, csak a legszükségesebb esetben lépjen fel bizonyos jogok védelméért. Az állam hozzáállása legyen passzív – másképpen mondva negatív –, a közbeszéd szereplői a lehető legszélesebb körben fejthessék ki véleményüket.
– Ezzel párhuzamosan az amerikai felfogás nem várja el az államtól, hogy adott esetben segítse egyes médiaszereplők talpon maradását – jegyezte meg Nyakas Levente. Amerikában a médiában is a piaci szempontoknak szavaztak elsőbbséget, tehát minden szereplő érvényesüljön úgy, ahogy tud vagy ahogy a piac engedi. Európa épp ellenkező úton jár.
Kontinensünk jogfelfogása szerint az államnak kötelessége garantálni, hogy mindenki közzétehesse véleményét, bekapcsolódhasson a társadalmi diskurzusba. A legtöbb európai államnak kifejezett feladata, hogy tevékenyen, cselekvő módon – vagyis pozitív hozzáállással – vegyen részt a szabad vita feltételeinek megteremtésében. A média támogatását is máshogy ítélik meg itt.
– Erre jó példa az osztrák sajtótámogatási rendszer, amely anyagi juttatást kínál a politikai közbeszéd alakításában részt vevő hagyományos, régóta működő, de a piacukat részben elvesztő médiaszereplőknek. Az osztrák állam a sokszínűség garantálásáért – vagyis azért, hogy a legkülönfélébb szempontok is nyilvánosságot kaphassanak – pénzt ad a médiavilág egy részének, sajtóviszonyai mégis szabadok. Az Egyesült Államokban ilyesmi fel sem merül, de ugyanúgy szabad sajtóról beszélünk – összegzett az intézetvezető.
KINEK MI A FONTOS?
Adódik ugyanakkor a kérdés: miként lehetséges, hogy két, egymással ellentétes módszereket alkalmazó médiarendszer is képes garantálni a sajtó szabadságát. – A válasz talán abban keresendő, hogy az adott helyen miképpen határozzák meg a sajtó szerepét, mit várnak el a médiától – felelte Nyakas Levente, megjegyezve, hogy ez ügyben három elmélet emelhető ki. Az első meglehetősen markáns megközelítésű. Eszerint a sajtónak az igazságkeresés a feladata, és ehhez korlátlan szólásszabadságra van szükség. Bár az igazság keresésének kompromisszumok nélküli folyamata torzulásokhoz, tévedésekhez is vezethet, a végén biztosan fény derül a valóra.
– Ez az elmélet számos fontos részlettel nem számol, például azzal, hogy az igazság nem minden esetben kerül ki győztesen; vagy éppen nem biztos, hogy előrébb való, mint más értékek, így például a magánszféra védelme
– jegyezte meg az intézetvezető. A második elmélet szerint a média fő feladata a demokrácia szolgálata. Ez a megközelítés azt várja el a sajtó szereplőitől, hogy minden lényeges információt a közönség rendelkezésére bocsássanak, így a választópolgárok kellően tájékozottak lehetnek, politikai döntésükhöz, vagyis a körültekintő választáshoz minden fontos ismeretet megkapnak, de legalábbis megkaphatnak. A harmadik elmélet a közösség helyett inkább az egyénre összpontosít, és az önkifejezést tartja a legfontosabbnak.
– A különböző jogrendszerekben különbözőképpen és eltérő hangsúllyal jelennek meg a gyakorlatban ezek az – egyébként egymással együtt élő – elméletek. Ez vezethet oda, hogy bár eltérő megoldások születnek, de mégis szabad sajtóról beszélhetünk – magyarázta Nyakas Levente.
MEGZABOLÁZNI A MEGZABOLÁZHATATLANT
De kikezdi-e a sajtó szabadságát az internet jelentette korlátlanság, és kihívást jelentenek- e ebből a szempontból is a közösségi oldalak? – A probléma összetett – kezdte a Médiatudományi Intézet vezetője, majd a kilencvenes évek médiahelyzetére tért rá. Az internetes kommunikáció előtti időkben a média hatékony közvetítő felületei végesek voltak. Meghatározott számú rádiófrekvencia felett diszponált az állam, de valójában az is keveseknek adatott meg, hogy lapot alapítsanak vagy televíziózzanak. Ilyen viszonyok között jelent meg az internet mint médiaterep, s az első elképzelések arról szóltak, hogy a korlátlan virtuális mezőben nem kell akadály, nem kell szigorú állami vagy uniós szabályrendszer, hadd fejlődjön szabadon ki az új médiakörnyezet.
Az ezredforduló idejére megszűnt a felületek szűkössége: bárki csatlakozhatott az internetes médiavilághoz, blogot vagy éppen honlapot készíthetett, mindezt bármiféle állami beavatkozás nélkül, közben élvezve a szerkesztői szabadságot. Az internetes sajtó tehát elméletben szabad volt.
– A kétezres évek közepére azonban fordulat állt be – folytatta a szakember. Az egyik ilyen pont a régi nagyvállalatok internetes térnyerése volt.
– Teljesen nyilvánvaló, hogy a virtuális térben is az érvényesül jobban, akinek megvan a kellő tudása, tapasztalata és persze a pénze. Egy bloggal – általában – messze nem lehet olyan hatást kiváltani, olyan mértékben befolyásolni a közbeszédet, mint egy komoly ráfordítással elkészített és üzemeltetett híroldallal
– magyarázta Nyakas Levente.
Ez persze a sajtó szabadságát önmagában még nem befolyásolja, az olyan új szereplők, mint a közösségi oldalak megjelenése és egyeduralkodóvá válása ellenben annál inkább. A folyamat ezen a területen meglehetősen gyors volt, a szabályozói lépések – érthető módon – viszont meglehetősen lassúak. A közösségi oldalak a médiapiac megkerülhetetlen szereplőivé váltak.
VÁLTOZÓ PROFILOK
A közösségi oldalak elődjei csupán egyfajta tárhelyszolgáltatóként tekintettek önmagukra. Feladatuk annyi volt, hogy felületet adtak a megszólalni vágyóknak, a közhatalom pedig nem szólt közbe, mondván: érvényesüljön a szólás szabadsága. Ez a koncepció azonban megváltozott a közösségi oldalak megjelenésével. Utóbbiak saját szabályzatot alkottak, vállalták a sértő bejegyzések eltávolítását, egyúttal – a felhasználói preferenciákat alapul vevő algoritmusok segítségével – szelektálni, rendszerezni és ajánlani kezdték felhasználóiknak a különféle tartalmakat. A szakember ezen a ponton egy fontos, sokak előtt nem is egészen ismert mozzanatra hívta fel a figyelmet.
– A tartalomszelekcióról, az információk szűréséről és célzott tálalásáról akár úgy is vélekedhetnénk, hogy ezzel a szolgáltató csupán a felhasználói igényeit szolgálja ki, mégpedig anélkül, hogy közben a saját hasznát keresné. Ez természetesen nem így van. A tartalomszelekció módját erősen befolyásolja az adott szolgáltató üzleti modellje, ami azon alapul, hogy a felhasználók viselkedési adatait eladják a reklámozóknak. A hirdetők pedig ennek nyomán célzottan tudnak eljutni termékeikkel, szolgáltatásaikkal, egyéb tartalmakkal a felhasználókhoz – magyarázta Nyakas Levente.
Az intézetvezető – idézve Eli Pariser szavait – emellett kitért arra is, hogy a közösségi média algoritmusai úgynevezett szűrőbuborékokat hoznak létre, méghozzá meglehetősen sokat.
Egymástól elkülönülő információs buborékok százmilliói léteznek ma, ami azzal jár, hogy egy adott felhasználó leginkább csak azokat a híreket látja, amelyeket a róla összegyűjtött információk alapján az algoritmus összeszed és felkínál neki. Így pedig ha az illető csak a közösségi médiából tájékozódik, más tartalommal biztosan nem fog találkozni.
– Azok a tájékozódást segítő elvek, amelyek a hagyományos médiavilágban alakultak ki, nem értelmezhetők ebben a környezetben. Így kár is felvetni például a kiegyensúlyozottság elvárását, a sokszínű tájékoztatás kötelezettségét vagy a hallgattassék meg a másik fél kívánalmát – fogalmazott az intézetvezető.
A legnagyobb gond ugyanakkor a szakember szerint nem is ez. Hanem inkább az, hogy nem tudjuk, milyen elveket követ a hírválogató algoritmus, miközben azzal sem vagyunk tisztában, hogy kik az alkotói és milyen rendszereséggel változtatnak rajta. Éppen ez az alapvető különbség a hagyományos és a közösségi média között. Előbbinél ugyanis tudható, hogy ki viseli a szerkesztői felelősséget, illetve az adott tévé, rádió vagy újság milyen értékrendet vall, milyen célokat szeretne elérni. A közösségi médiánál ugyanakkor legfeljebb feltételezések fogalmazhatók meg, átláthatóság valójában nincs.
– Ez pedig – folytatta az intézetvezető – egyúttal a felelősség kérdését is problémássá teszi. A legfontosabb kérdés mindezeken túl is az, hogy milyen szerepet töltenek be a közösségi médiumok a nyilvánosságban. Milyen szabályozói eszközökkel lehet átláthatóvá tenni ezt a most láthatatlan nyilvánosságot? Milyen elvek alapján követelhetünk bármit olyan szolgáltatóktól, amelyek a határok nélküli virtuális tér globális vállalkozásai, és amelyek működtetője egy másik kontinensen van bejegyezve? S ha sikerül is efféle elvekben megállapodni, miként kérhetők azok számon egy emberek milliárdjainak szolgáltatást nyújtó vállalattól? – A kérdések súlyosak – véli Nyakas Levente. Olyannyira, hogy akár új fejezetet is nyithatnak a sajtószabadság több százéves történetében.
ALKOTMÁNY/FEJLŐDÉS
1949. évi XX. törvény: A magyar népköztársaság alkotmánya
55. § (1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot.
(2) Az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket.
1972. évi I. törvény az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egységes szövegéről
64. § A Magyar Népköztársaság a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot.
1989. évi I. törvény az Alkotmány módosításáról
64. § A Magyar Népköztársaság biztosítja a szólásszabadságot és a sajtószabadságot.
1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról
61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.
1990. évi XL. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról
41. § Az Alkotmány 61. §-a a következő
(3) és (4) bekezdéssel egészül ki: „(3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. (…)
(6) A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.
DR. NYAKAS LEVENTE 1997-ben szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd
Tudományegyetemen, 2002-ben kommunikációs diplomát az ELTE Bölcsészettudományi
Karán. Doktori tanulmányait a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori
Iskolában folytatta, itt védte meg disszertációját 2018-ban. 1997 és 2003 között az
Országos Rádió és Televízió Testület munkatársa volt, 2004-től 2010-ig az Alkalmazott
Kommunikációtudományi Intézet kutatója, ahol nemzetközi médiajogi összehasonlító jogi
kutatásokat végzett. 2011-től az NMHH Médiatanács Médiatudományi Intézetének
vezetője. A médiajogon belül fő kutatási területe az európai audiovizuális szabályozás és
politika, ezen belül különösen foglalkoztatja a médiapluralizmus problémája, illetve az
európai szabályozás lehetőségei az új médiumok által generált szabályozási kérdésekkel
kapcsolatban. Több mint félszáz magyar és idegen nyelvű publikáció szerzője.
Jakubász Tamás
Médiapiac
Szombat délutánig jelentkezhetnek a tévék, rádiók az NVB-nél
Szombat 16 óráig jelentkezhetnek a Nemzeti Választási Bizottságnál (NVB) azok az országos televíziók és rádiók, amelyek az Európai Parlament tagjainak, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a nemzetiségi önkormányzati képviselők választásának kampányidőszakában politikai reklámot kívánnak közzétenni.
Az alaptörvény rögzíti, hogy a demokratikus közvélemény kialakulásához választási kampányidőszakban szükséges megfelelő tájékoztatásért politikai reklám kizárólag ellenérték nélkül, az esélyegyenlőséget biztosító feltételek mellett közölhető. A választási eljárásról szóló törvény különbséget tesz a politikai hirdetés és a politikai reklám között.
A jogszabály politikai hirdetésnek nevezi az ellenérték fejében, valamely jelölőszervezet vagy független jelölt népszerűsítését szolgáló és támogatásra ösztönző, sajtótermékben (illetve az interneten és moziban) közzétett tartalmat.
A politikai reklám – amelynek a célja ugyancsak a jelöltek, jelölőszervezetek népszerűsítése – televízióban, rádióban jelenhet meg.
A választási eljárásról szóló törvény szerint a nem közszolgálati médiaszolgáltató egyenlő feltételek mellett teheti közzé a jelöltet, illetve listát állító jelölőszervezetek és a független jelöltek politikai reklámjait, közös jelölt, illetve közös lista esetén a jelölőszervezetek együttesen jogosultak a politikai reklám megrendelésére.
A politikai reklámhoz véleményt, értékelő magyarázatot fűzni tilos, közzétételéért a médiaszolgáltató ellenszolgáltatást nem kérhet, és nem fogadhat el.
A jogszabály szerint
amennyiben a közszolgálatinak nem minősülő, országosan elérhető lineáris médiaszolgáltatást nyújtó szolgáltatók (televíziók és rádiók) biztosítani kívánják politikai reklám közzétételének lehetőségét, ezt legkésőbb a kampány hivatalos kezdetéig, április 20-án 16 óráig kötelesek közölni a NVB-vel.
Külön kell megtenni a politikai reklám közzétételére vonatkozó jognyilatkozatot az EP-választásra, az önkormányzati, valamint a nemzetisági választásra.
Az európai parlamenti képviselők, valamint a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásával kapcsolatban a bejelentésnek tartalmaznia kell a politikai reklám közlésére szolgáló országos lineáris, illetve a kizárólag interneten elérhető lineáris médiaszolgáltatásnak vagy médiaszolgáltatásoknak a megjelölését és a politikai reklámok közzétételére szánt időtartamot, amely összesen nem lehet kevesebb 150 percnél.
A nemzetiségi választással kapcsolatban a bejelentésnek csak a közlésre szolgáló médiaszolgáltatás megjelölését kell tartalmaznia.
Borítókép: illusztráció
Médiapiac
Újabb bírság az RTL-nek: erőszakos Sztárbox-jelenetek a Kanapéhuszárokban
A testület adásonként 4 millió forint, azaz összesen 8 millió forint bírságot rótt ki a csatornára.
Összesen 8 millió forint bírságot rótt ki az RTL-re a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa a Kanapéhuszárok című műsorszám két epizódja miatt, miután állampolgári bejelentésre, hatósági ellenőrzést követően hivatalból indított közigazgatási hatósági eljárást a médiaszolgáltatóval szemben.
A Kanapéhuszárok vizsgált epizódjaiban a Sztárbox olyan erőszakos jelenetei is láthatók voltak, amelyek alkalmasak lehettek a tizenhat éven aluli gyermekek személyiségfejlődésének kedvezőtlen befolyásolására
– közölte a hatóság kommunikációs igazgatósága csütörtökön az MTI-vel.
A közlemény szerint a Kanapéhuszárok két vizsgált epizódjában nem az eredeti, élőben sugárzott Sztárbox-jeleneteket játszották le, hanem azok szerkesztett változatát.
A műsorszám azt mutatta be, hogy a „kanapéhuszárok”, akik között egy család is volt négy kiskorú gyermekkel, hogyan reagálnak a látottakra.
A médiaszolgáltató a Kanapéhuszárokat a III. korhatári kategóriába sorolta (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott), az epizódokat ugyanakkor tizenhat éven aluliak számára nem ajánlottként (IV. korhatári kategória) kellett volna klasszifikálni, figyelemmel arra, hogy a tizenhat évesnél fiatalabb kiskorúak személyiségfejlődését a műsorszámban halmozottan előforduló erőszakos jelenetek és azok következményeinek közvetlen ábrázolása, valamint az erőszakos jelenetekre és a sérülésekre reflektáló, intenzív félelmi reakciók bemutatása negatívan befolyásolhatta – írták, hozzátéve, hogy ezért
a testület adásonként 4 millió forint, azaz összesen 8 millió forint bírságot rótt ki az RTL-re.
Úgy folytatták, hogy mivel a klasszifikációs rendelkezések megsértése súlyos jogsértés, indokolt a nyilvánosságot erről minél szélesebb körben tájékoztatni, ezért a médiatanács az RTL-t a jogsértés tényéről szóló közlemény közzétételére is kötelezte, a jogsértés ismételtsége miatt pedig 50 ezer forint bírságot szabott ki a médiaszolgáltató vezető tisztségviselőjére.
Pályázati beszámoló
Közölték azt is, hogy ugyanezen az ülésén a testület elfogadta az MTVA Támogatási Irodájának a Médiatanács Támogatási Program keretében meghirdetett, médiaszolgáltatások támogatását célzó pályázati eljárásokra vonatkozó negyedéves beszámolóját.
A testület döntései nyomán az MTVA az idei év első negyedévében négy, a médiatanács által meghirdetett pályázati eljárásban (Rádióállandó2023, TVállandó2023, KMUSZ2023, Rezsi2024) nyolcvankét támogatási szerződést kötött, melyeknek köszönhetően összesen 473 694 208 forintot oszt szét a nyertes pályázók között.
Bírságot kapott a Rádió 1 Sirius
A közleményből kiderült az is, hogy a médiatanács elmarasztalta a Radio Plus Kft.-t, mert a 91,1 Rádió 1 Sirius január 19. és 25. között megsértette a szerződéses vállalásait, mivel nem tett közzé elegendő közszolgálati, továbbá a helyi közélettel foglalkozó, illetve a mindennapi életet segítő műsorszámot, műsorelemet, valamint szöveges tartalmat, a zenei művek körében irányadó vállalását pedig túllépte.
Mindezek miatt a testület 130 ezer forint bírsággal sújtotta a médiaszolgáltatót, illetve a jogsértés tényéről szóló közlemény közzétételére is kötelezte.
Elmarasztalták a Forrás Rádiót
Az ugyancsak elmarasztalt Forrás Rádió pedig azzal sértette meg a szerződéses vállalásait, hogy január 9. és 15. között nem tett közzé sem megfelelő mennyiségű hírműsorszámot, sem közszolgálati és helyi közélettel foglalkozó, illetve a mindennapi életet segítő műsorszámot, ezért a médiatanács a médiaszolgáltatót, a Turul Média Kft.-t 70 000 forint bírsággal sújtotta, és közlemény közzétételére is kötelezte – tették hozzá.
A TV2 Comedy is hibázott
Azt írták, hogy a hatóság a román társhatósághoz fordult a TV2 Comedy csatornán március 11-én reggel 9 óra 25 perctől vetített Amerikai fater című műsorszám Smikulás című epizódja miatt, mert az a magyar szabályozás alapján – tekintettel a szexualitás megjelenítésére, a trágár nyelvezetre, az erőszak-ábrázolásra, a vallást érintő kijelentésekre, a zoofíliára utalásra, valamint az alkohol- és drogfogyasztásra – alkalmas volt a tizenhat éven aluliak személyiségfejlődésének kedvezőtlen befolyásolására, miközben a médiaszolgáltató azt „A következő műsorszám csak szülői engedéllyel ajánlott” felhívással, valamint „AP” korhatári jelöléssel sugározta, ami a hazai szabályozás szerint a III. korhatári kategóriának (tizenkét éven aluliak számára nem ajánlott) feleltethető meg.
A médiatanács heti üléseinek teljes napirendje megtalálható a testület honlapján, ahogy az ülésekről készült jegyzőkönyvek, illetve valamennyi határozat is – a legfrissebbek a szükséges hitelesítési és adminisztrációs átfutási idő után lesznek nyilvánosak – áll a közleményben.
Médiapiac
Szoboszlai Dominik – Az interjú a Spíler TV-n! (videó)
Szombat este 20:25-kor tűzi műsorára a Spíler 1 a legsikeresebb magyar focista, a Liverpoolban játszó Szoboszlai Dominikkal készült exkluzív interjúját.
A Manchester City-Chelsea FA-kupa elődöntőt követően a Spíler 1-en szombat este 20:25-től érkezik a Szoboszlai Dominik – Az interjú. Az exkluzív filmnek fontos része a sztárjátékossal készített interjú, nem csupán a magyar válogatott csapatkapitányáról tudhatnak meg sokat a nézők, ha szombat este a Splíer 1 programját választják. Baumstark Tibor végigjárta azokat a helyszíneket, amelyek a legszorosabban kötődnek a Liverpool FC-hez. A világklasszis középpályás gondolatain és érzésein túl pedig betekintést nyerhetünk a labdarúgással mélységesen átitatott városnak, a Liverpool-nak a mindennapjaiba is.
„Szoboszlai Dominik részletesen mesél arról, hogy mi történt a Liverpoolnál, miután minden idők egyik legeredményesebb futballedzője, Jürgen Klopp néhány hónappal ezelőtt meghökkentő időzítéssel bejelentette az évvégi távozását. Benézhettünk a kulisszák mögé, így megmutatjuk a topfutball egyik legmodernebb, leginkább felszerelt edzőközpontját, meglátogatjuk a legendás Anfield stadion történelemmel és legendákkal átitatott környékét, és a Spíler TV kameráin keresztül a focirajongók azt is láthatják, amit a világon nagyon kevesen, hogy hogyan fest a mérkőzés előtti percekben a Liverpool öltözője” – árulta el Baumstark Tibor. – „A Dominikkal készült interjún túl a Premier League történetének legjobb játékosai közül is megmutatjuk néhány egykori sztár véleményét az angol bajnokság kihívásairól, és persze Szoboszlai Dominik teljesítményéről” – tette hozzá.
Vasárnap a Spíler 2 közvetítésében Szoboszlai Dominik és a Liverpool a Fulham otthonában lép pályára, majd közvetlenül utána a La Liga és az egyetemes futballvilág csúcsrangadója, az El Clásico kerül képernyőre.
Ezúttal is különleges fel- és levezető műsorral készül a Spíler stábja a rangos küzdelemre. Elismert szakértők, elvakult drukkerek és a futballszakma képviselői lesznek a La Liga műsorvezetőinek vendégei a több helyszínes, kiterjesztett valóságot is felvonultató stúdiókban, valamint helyszíni kollégáik is bejelentkeznek a műsorba, így a spanyol futball rajongóinak vasárnap érdemes a Spíler közvetítésére kapcsolniuk – ismerteti a TV2 közleménye.
Borítókép: Szoboszlai Dominik, a Liverpool játékosa az angol első osztályú labdarúgó-bajnokság Liverpool-Crystal Palace mérkőzésén a liverpooli Anfield Road-i Stadionban 2024. április 14-én