Kövess minket!

Médiapiac

Szabad, de még meddig?

Magyarországon sérül a sajtószabadság, és a választópolgárok csak a példátlanul torz
médiaviszonyok miatt szavaztak háromszor egymás után kétharmados bizalmat a
Fidesz–KDNP-pártszövetségnek – ilyen és ehhez hasonló erős állításokkal találkozhatnak
mostanában a magyar médiafogyasztók.

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Sajtóviszonyaink ügye időről időre felbukkan a hazai és a nemzetközi politikai szócsatákban, s a megnyilatkozók jelentős része általában markáns állításokat fogalmaz meg a sajtószabadság honi állásáról. De mindenki tisztában van-e azzal, hogy egyáltalán mit is jelent a sajtószabadság? S ugyanazt jelentette-e például az 1848-as forradalmároknak, mint a ma emberének, s ugyanazt értik-e a fogalom alatt a tengerentúlon, mint a Kárpát-medencében? Kérdéseinket a Médiatudományi Intézet vezetőjének tettük fel. A Nyakas Leventével folytatott beszélgetésünkben az is kiderül, hogy a sajtószabadság globális érvényesülése kapcsán legkevésbé a magyar médiahelyzet ad okot aggodalomra.

KEVÉS PÉNZ, SOK PÉNZ

Nyakas Levente elsőként a sajtószabadság alkotmányos helyzetéről beszélt. Mint kifejtette, a magyar alkotmánybírósági gyakorlat számon tartja az úgynevezett kommunikációs jogokat, ilyen például a szólásszabadsághoz, a lelkiismereti szabadsághoz, a művészet szabadságához és a tanszabadsághoz való jog, és idetartozik a sajtószabadság joga is.

– Ezek a jogok a véleménynyilvánítás jogára mint egyfajta anyajogra vezethetők vissza – magyarázta a szakember, hozzátéve, hogy a szólás szabadsága véletlenül sem keverendő össze a sajtó szabadságával. Előbbi – nagy vonalakban – azt garantálja, hogy valaki nyilvánosan kifejthesse álláspontját, utóbbi pedig a vélemények írott vagy elektronikus megjelenítésére ad lehetőséget. De pontosan hogyan is?

– A sajtószabadságnak három fontos tartalmi eleme különböztethető meg – kezdte Nyakas Levente. – Az első az alapítás szabadsága, eszerint bárki kedve szerint létrehozhat médiumot, sajtóterméket. Ez ma pofonegyszerűnek tűnik. Ha van egy ötlet, annak megvalósítására bárki készíthet blogot vagy indíthat webtévét. Ha az ötlet jó, népszerűség és akár profit is viszonylag könnyen elérhető. Korántsem volt azonban ez mindig így. A korábbi századokban jelentős költségeket emésztett fel egy sajtótermék alapítása, emiatt nem mindenki engedhette meg magának újság indítását. Ez – az objektívnek nevezhető – korlát egyébként jelentkezett a későbbiekben, a rádiózás és a televíziózás korában is, olyannyira, hogy még nagyobb kiadással kellett számolniuk a médiára vágyóknak.

LE A(Z ÖN)CENZOROKKAL!

Az anyagiak kérdése azonban csupán járulékos korlátot jelentett, a XVI. és a XIX. század között a sajtószabadság előtt a legfőbb akadály a cenzúra volt, ennek eltörlését követelték 1848-ban a márciusi ifjak is.

– Ne legyen cenzúra! Ez a sajtószabadság jogának második fontos tartalmi eleme

– jegyezte meg Nyakas Levente, majd hozzáfűzte, hogy a cenzúra kapcsán sok félreértés tapasztalható manapság.

– Semmiképpen sem beszélhetünk cenzúráról akkor, ha az állam például bizonyos társadalmi csoportok védelméért korlátozásokat vezet be. Így amikor törvény tiltja meg a gyűlöletbeszédet, akkor nem cenzúráról van szó, hanem arról, hogy a közhatalom megóvja, mégpedig legális, alkotmányos módszerekkel a társadalom bizonyos tagjait. Ilyenek lehetnek az etnikai vagy az identitásuk alapján kisebbségben lévők. A tilalom ellenére mégis előfordulhat, hogy jogellenes vélemény jelenik meg a nyilvánosságban, de ezért a véleményt megfogalmazónak szankcióval kell számolnia. S ezzel a vélemény közlője is tisztában lehet, mégpedig azelőtt, hogy állításait megfogalmazta és világgá kürtölte volna.

A cenzúra lényege pedig éppen itt, ezen a ponton ragadható meg. Ha van cenzúra, akkor a vélemény csak akkor juthat el a közönséghez, ha azt a cenzor közlésre alkalmasnak ítéli. A cenzúra tehát előzetes engedélyezést jelent

– fejtette ki Nyakas Levente.

Az intézetvezető kitért az öncenzúrára is. Lehetnek helyzetek, politikai-történelmi időszakok, amikor az újságíró úgy gondolhatja, hogy bizonyos témák feszegetése, bizonyos vélemények közlése veszélybe sodorhatja az életét, a testi épségét, a megélhetését. Ilyenkor lép működésbe az öncenzúra. Ettől lényegében tér el a sajtószabadság harmadik tartalmi eleme, a szerkesztői szabadság.

– A szerkesztő döntheti el, hogy a sajtótermék mit közöljön és hogyan – foglalta össze röviden az intézetvezető. A sajtótermékek sajátos profilt alakítanak ki maguknak, nemegyszer meghatározott olvasói, nézői, hallgatói kört céloznak meg, a tartalom is ezek figyelembevételével készülhet el, és a szerkesztő ennek szellemében hozza meg döntését.

EGY ÓCEÁN VAN KÖZÖTTÜNK

A technológia fejlődése és a politikai berendezkedések átalakulása egyaránt hatott a sajtószabadságra, vagyis annak fogalma, jelentése, terjedelme és jelentősége az idő múlásával folyamatosan változott. De vajon adott időben, például 2020 végén ugyanazt érti-e sajtószabadság alatt egy egyesült államokbeli újságíró, egy európai uniós tisztségviselő, egy orosz médiamogul és egy thaiföldi szerkesztő? Aligha, derül ki Nyakas Levente válaszából. A Médiatudományi Intézet vezetője az amerikai és az európai jogfelfogás közötti különbséget hozta fel példaként. Az Egyesült Államok jogrendje azt várja el, hogy az állam, a közhatalom tartózkodjon a sajtószabadságba történő mindennemű beavatkozástól, csak a legszükségesebb esetben lépjen fel bizonyos jogok védelméért. Az állam hozzáállása legyen passzív – másképpen mondva negatív –, a közbeszéd szereplői a lehető legszélesebb körben fejthessék ki véleményüket.

– Ezzel párhuzamosan az amerikai felfogás nem várja el az államtól, hogy adott esetben segítse egyes médiaszereplők talpon maradását – jegyezte meg Nyakas Levente. Amerikában a médiában is a piaci szempontoknak szavaztak elsőbbséget, tehát minden szereplő érvényesüljön úgy, ahogy tud vagy ahogy a piac engedi. Európa épp ellenkező úton jár.

Kontinensünk jogfelfogása szerint az államnak kötelessége garantálni, hogy mindenki közzétehesse véleményét, bekapcsolódhasson a társadalmi diskurzusba. A legtöbb európai államnak kifejezett feladata, hogy tevékenyen, cselekvő módon – vagyis pozitív hozzáállással – vegyen részt a szabad vita feltételeinek megteremtésében. A média támogatását is máshogy ítélik meg itt.

– Erre jó példa az osztrák sajtótámogatási rendszer, amely anyagi juttatást kínál a politikai közbeszéd alakításában részt vevő hagyományos, régóta működő, de a piacukat részben elvesztő médiaszereplőknek. Az osztrák állam a sokszínűség garantálásáért – vagyis azért, hogy a legkülönfélébb szempontok is nyilvánosságot kaphassanak – pénzt ad a médiavilág egy részének, sajtóviszonyai mégis szabadok. Az Egyesült Államokban ilyesmi fel sem merül, de ugyanúgy szabad sajtóról beszélünk – összegzett az intézetvezető.

KINEK MI A FONTOS?

Adódik ugyanakkor a kérdés: miként lehetséges, hogy két, egymással ellentétes módszereket alkalmazó médiarendszer is képes garantálni a sajtó szabadságát. – A válasz talán abban keresendő, hogy az adott helyen miképpen határozzák meg a sajtó szerepét, mit várnak el a médiától – felelte Nyakas Levente, megjegyezve, hogy ez ügyben három elmélet emelhető ki. Az első meglehetősen markáns megközelítésű. Eszerint a sajtónak az igazságkeresés a feladata, és ehhez korlátlan szólásszabadságra van szükség. Bár az igazság keresésének kompromisszumok nélküli folyamata torzulásokhoz, tévedésekhez is vezethet, a végén biztosan fény derül a valóra.

– Ez az elmélet számos fontos részlettel nem számol, például azzal, hogy az igazság nem minden esetben kerül ki győztesen; vagy éppen nem biztos, hogy előrébb való, mint más értékek, így például a magánszféra védelme

– jegyezte meg az intézetvezető. A második elmélet szerint a média fő feladata a demokrácia szolgálata. Ez a megközelítés azt várja el a sajtó szereplőitől, hogy minden lényeges információt a közönség rendelkezésére bocsássanak, így a választópolgárok kellően tájékozottak lehetnek, politikai döntésükhöz, vagyis a körültekintő választáshoz minden fontos ismeretet megkapnak, de legalábbis megkaphatnak. A harmadik elmélet a közösség helyett inkább az egyénre összpontosít, és az önkifejezést tartja a legfontosabbnak.

– A különböző jogrendszerekben különbözőképpen és eltérő hangsúllyal jelennek meg a gyakorlatban ezek az – egyébként egymással együtt élő – elméletek. Ez vezethet oda, hogy bár eltérő megoldások születnek, de mégis szabad sajtóról beszélhetünk – magyarázta Nyakas Levente.

MEGZABOLÁZNI A MEGZABOLÁZHATATLANT

De kikezdi-e a sajtó szabadságát az internet jelentette korlátlanság, és kihívást jelentenek- e ebből a szempontból is a közösségi oldalak? – A probléma összetett – kezdte a Médiatudományi Intézet vezetője, majd a kilencvenes évek médiahelyzetére tért rá. Az internetes kommunikáció előtti időkben a média hatékony közvetítő felületei végesek voltak. Meghatározott számú rádiófrekvencia felett diszponált az állam, de valójában az is keveseknek adatott meg, hogy lapot alapítsanak vagy televíziózzanak. Ilyen viszonyok között jelent meg az internet mint médiaterep, s az első elképzelések arról szóltak, hogy a korlátlan virtuális mezőben nem kell akadály, nem kell szigorú állami vagy uniós szabályrendszer, hadd fejlődjön szabadon ki az új médiakörnyezet.

Az ezredforduló idejére megszűnt a felületek szűkössége: bárki csatlakozhatott az internetes médiavilághoz, blogot vagy éppen honlapot készíthetett, mindezt bármiféle állami beavatkozás nélkül, közben élvezve a szerkesztői szabadságot. Az internetes sajtó tehát elméletben szabad volt.

– A kétezres évek közepére azonban fordulat állt be – folytatta a szakember. Az egyik ilyen pont a régi nagyvállalatok internetes térnyerése volt.

– Teljesen nyilvánvaló, hogy a virtuális térben is az érvényesül jobban, akinek megvan a kellő tudása, tapasztalata és persze a pénze. Egy bloggal – általában – messze nem lehet olyan hatást kiváltani, olyan mértékben befolyásolni a közbeszédet, mint egy komoly ráfordítással elkészített és üzemeltetett híroldallal

– magyarázta Nyakas Levente.

Ez persze a sajtó szabadságát önmagában még nem befolyásolja, az olyan új szereplők, mint a közösségi oldalak megjelenése és egyeduralkodóvá válása ellenben annál inkább. A folyamat ezen a területen meglehetősen gyors volt, a szabályozói lépések – érthető módon – viszont meglehetősen lassúak. A közösségi oldalak a médiapiac megkerülhetetlen szereplőivé váltak.

VÁLTOZÓ PROFILOK

A közösségi oldalak elődjei csupán egyfajta tárhelyszolgáltatóként tekintettek önmagukra. Feladatuk annyi volt, hogy felületet adtak a megszólalni vágyóknak, a közhatalom pedig nem szólt közbe, mondván: érvényesüljön a szólás szabadsága. Ez a koncepció azonban megváltozott a közösségi oldalak megjelenésével. Utóbbiak saját szabályzatot alkottak, vállalták a sértő bejegyzések eltávolítását, egyúttal – a felhasználói preferenciákat alapul vevő algoritmusok segítségével – szelektálni, rendszerezni és ajánlani kezdték felhasználóiknak a különféle tartalmakat. A szakember ezen a ponton egy fontos, sokak előtt nem is egészen ismert mozzanatra hívta fel a figyelmet.

– A tartalomszelekcióról, az információk szűréséről és célzott tálalásáról akár úgy is vélekedhetnénk, hogy ezzel a szolgáltató csupán a felhasználói igényeit szolgálja ki, mégpedig anélkül, hogy közben a saját hasznát keresné. Ez természetesen nem így van. A tartalomszelekció módját erősen befolyásolja az adott szolgáltató üzleti modellje, ami azon alapul, hogy a felhasználók viselkedési adatait eladják a reklámozóknak. A hirdetők pedig ennek nyomán célzottan tudnak eljutni termékeikkel, szolgáltatásaikkal, egyéb tartalmakkal a felhasználókhoz – magyarázta Nyakas Levente.

Az intézetvezető – idézve Eli Pariser szavait – emellett kitért arra is, hogy a közösségi média algoritmusai úgynevezett szűrőbuborékokat hoznak létre, méghozzá meglehetősen sokat.

Egymástól elkülönülő információs buborékok százmilliói léteznek ma, ami azzal jár, hogy egy adott felhasználó leginkább csak azokat a híreket látja, amelyeket a róla összegyűjtött információk alapján az algoritmus összeszed és felkínál neki. Így pedig ha az illető csak a közösségi médiából tájékozódik, más tartalommal biztosan nem fog találkozni.

– Azok a tájékozódást segítő elvek, amelyek a hagyományos médiavilágban alakultak ki, nem értelmezhetők ebben a környezetben. Így kár is felvetni például a kiegyensúlyozottság elvárását, a sokszínű tájékoztatás kötelezettségét vagy a hallgattassék meg a másik fél kívánalmát – fogalmazott az intézetvezető.

A legnagyobb gond ugyanakkor a szakember szerint nem is ez. Hanem inkább az, hogy nem tudjuk, milyen elveket követ a hírválogató algoritmus, miközben azzal sem vagyunk tisztában, hogy kik az alkotói és milyen rendszereséggel változtatnak rajta. Éppen ez az alapvető különbség a hagyományos és a közösségi média között. Előbbinél ugyanis tudható, hogy ki viseli a szerkesztői felelősséget, illetve az adott tévé, rádió vagy újság milyen értékrendet vall, milyen célokat szeretne elérni. A közösségi médiánál ugyanakkor legfeljebb feltételezések fogalmazhatók meg, átláthatóság valójában nincs.

– Ez pedig – folytatta az intézetvezető – egyúttal a felelősség kérdését is problémássá teszi. A legfontosabb kérdés mindezeken túl is az, hogy milyen szerepet töltenek be a közösségi médiumok a nyilvánosságban. Milyen szabályozói eszközökkel lehet átláthatóvá tenni ezt a most láthatatlan nyilvánosságot? Milyen elvek alapján követelhetünk bármit olyan szolgáltatóktól, amelyek a határok nélküli virtuális tér globális vállalkozásai, és amelyek működtetője egy másik kontinensen van bejegyezve? S ha sikerül is efféle elvekben megállapodni, miként kérhetők azok számon egy emberek milliárdjainak szolgáltatást nyújtó vállalattól? – A kérdések súlyosak – véli Nyakas Levente. Olyannyira, hogy akár új fejezetet is nyithatnak a sajtószabadság több százéves történetében.

ALKOTMÁNY/FEJLŐDÉS

1949. évi XX. törvény: A magyar népköztársaság alkotmánya
55. § (1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot.
(2) Az állam e jogok érvényesítésére a dolgozók rendelkezésére bocsátja a szükséges anyagi eszközöket.
1972. évi I. törvény az 1949. évi XX. törvény módosításáról és a Magyar Népköztársaság Alkotmányának egységes szövegéről
64. § A Magyar Népköztársaság a szocializmus, a nép érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot és a gyülekezési szabadságot.
1989. évi I. törvény az Alkotmány módosításáról
64. § A Magyar Népköztársaság biztosítja a szólásszabadságot és a sajtószabadságot.
1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról
61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.
1990. évi XL. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról
41. § Az Alkotmány 61. §-a a következő
(3) és (4) bekezdéssel egészül ki: „(3) A közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény, valamint a sajtószabadságról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
Magyarország Alaptörvénye (2011. április 25.)
IX. cikk (1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit. (…)
(6) A sajtószabadságra, valamint a médiaszolgáltatások, a sajtótermékek és a hírközlési piac felügyeletét ellátó szervre vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg.

DR. NYAKAS LEVENTE 1997-ben szerzett jogi diplomát az Eötvös Loránd
Tudományegyetemen, 2002-ben kommunikációs diplomát az ELTE Bölcsészettudományi
Karán. Doktori tanulmányait a Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori
Iskolában folytatta, itt védte meg disszertációját 2018-ban. 1997 és 2003 között az
Országos Rádió és Televízió Testület munkatársa volt, 2004-től 2010-ig az Alkalmazott
Kommunikációtudományi Intézet kutatója, ahol nemzetközi médiajogi összehasonlító jogi
kutatásokat végzett. 2011-től az NMHH Médiatanács Médiatudományi Intézetének
vezetője. A médiajogon belül fő kutatási területe az európai audiovizuális szabályozás és
politika, ezen belül különösen foglalkoztatja a médiapluralizmus problémája, illetve az
európai szabályozás lehetőségei az új médiumok által generált szabályozási kérdésekkel
kapcsolatban. Több mint félszáz magyar és idegen nyelvű publikáció szerzője.

Jakubász Tamás

Médiapiac

Megújul az M2 Petőfi TV

Friss arculattal, új műsorokkal jelentkezik a közmédia zenés ifjúsági csatornája.

Közzétéve:

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) gyártóbázisának épületei és a főváros III. kerületében, Óbudán, a Kunigunda útja 64. alatt, előtérben az M2 Petőfi TV logója, fotó: MTVA/MTI/Zih Zsolt

Az M2 Petőfi TV a Petőfi Rádió műfajgazdag, magyar kínálatához igazodó, sokszínű tartalommal várja nézőit, a fiatalok igényeire szabott, aktuális témákkal – közölte a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) Sajtó és Marketing Irodája szerdán az MTI-vel.

A csatorna új, saját gyártásában készült egyedi tartalmakkal, élő közvetítésekkel, fesztiválok, koncertek, szórakoztató programok bemutatásával, filmes és ismeretterjesztő adásokkal, a fiatalok mindennapjait érintő témákkal várja a nézőket.

A megújulás szoros együttműködésben valósul meg a Petőfi Rádióval, láthatóvá téve a rádiós műsorvezetőket.

A közlemény szerint a csatorna kiemelt célja, hogy napjaink magyar slágereinek, a fiatal feltörekvő, értékteremtő zenei teljesítményt nyújtó zenészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosítson a Petőfi Rádió tehetségkutató törekvéseivel szoros együttműködésben.

A tavaly októberben megújult rádióadónak már több ezer felvételt küldtek az új, valamint a széles körben még nem ismert előadók.

Tehetségük kibontakoztatásában, dalaik terjesztésében vállal hangsúlyos szerepet – műfaji megkötés nélkül – a magyar zenei médiumok között egyedüliként a két csatorna – emlékeztetnek a közleményben.

Mint hozzáteszik, a tehetséggondozás mellett fontos törekvésük a múlt könnyűzenei örökségének gondozása, hogy a hazai könnyűzene legendás alakjait közelebb hozzák az ifjúsághoz. A nézők ennek részeként több évtizede készült, zenei ritkaságnak számító archív koncertfelvételeket, interjúrészleteket is láthatnak.

Íme az újdonságok

Az elmúlt évekhez hasonlóan minden hétköznap 21 órától élő műsor várja majd a nézőket. Az Esti Kornél című műsorban különböző zenei formációk aktualitásait mutatják be, de előtérbe kerül az előadók színpadon túli élete, például kedvenc sportjuk, hobbijuk vagy karitatív tevékenységeik.

Az adások továbbá rávilágítanak arra is, hogyan kapcsolódik össze a zene egyéb művészeti és más területekkel. A műsorvezetők között a már jól ismert csatornaarcok szerepelnek, így Csitári Gergely, Pató Márton, Csapó Dóra, Hernandez Vivien, Matthesz Flóra és Tótfalusi Fanni.

A tévéadó újdonságai közé tartozik az élő műsor után következő zenés kívánságműsor. A Mit kíván? című műsor adásaiban válogatást adnak a Petőfi Rádió kívánságműsorának legnépszerűbb dalaiból, valamint zenei témákban megszólaltatják az utca emberét.

Szombat esténként 20 órától a Petőfi Rádióból ismert műsorvezetők, Mák Kata, Fekete László, Habóczki Máté, Szani Roland és Szikora Tamás várják a nézőket a Házibuli című zenés műsorral. Minden adás egy hazánkban népszerű zenei stílust, illetve sokakat foglalkoztató, a dalokban gyakorta megjelenő emberi érzelmet jár körbe különböző rovatokban.

Az adások után szombaton 22 órától koncert- vagy zenés filmet ad a csatorna.

A csatorna népszerű koncertműsora, az Akusztik továbbra is jelentkezik vasárnaponként 20 órától, valamint folytatódik az A38 hajó színpadán és a Kulisszák mögött – az A38 hajón, az A38 Archív és az A38 BESZTOF a zenei szerkesztők válogatásában, a legjobb hazai produkciókkal, érdekességekkel – olvasható a közleményben.

Tovább olvasom

Médiapiac

Vizsgálat indult az EU-ban az Apple, a Google és a Meta ellen

Az Európai Bizottság vizsgálatot indított az Apple, a Google és a Meta vállalat ellen, hogy megfeleltek-e a digitális piacokról szóló szabályozásnak (DMA) – jelentette be Margrethe Vestager digitális korra felkészült Európáért felelős uniós biztos.

Közzétéve:

MTI/EPA/Caroline Brehman

Margrethe Vestager brüsszeli sajtótájékoztatóján közölte:

az előzetes vizsgálatok eredményei szerint feltételezhető, hogy az érintett vállatok nem kezdték meg a hónap elején életbe lépett, átjárhatósággal és versennyel kapcsolatos előírásokat tartalmazó szabályozás szerinti kötelezettségek betartását.

A szabályozás szerint az “alapvető platformszolgáltatásokat” nyújtó, kapuőrnek nyilvánított vállatoknak fel kell számolniuk azokat a zárt technológiai rendszereket, amelyek a fogyasztókat egyetlen vállalat, főként saját termékeinek vagy szolgáltatásainak használta felé terelik. Kiemelte, a szabályozás előírja, hogy a vállalatoknak lehetővé kell tenniük, hogy “ingyenesen tereljék” a felhasználókat alkalmazásboltjain kívüli ajánlatokhoz.

Az Európai Bizottság szeptemberben hat szolgáltatót minősített kapuőrnek, az Alphabet, az Amazon, az Apple, a ByteDance, a Meta és a Microsoft céget.

Az uniós biztos szerint az Európai Bizottság “gyanítja”, hogy az érintett vállatok által bevezetett intézkedések nem tesznek eleget a DMA szerinti kötelezettségeiknek. Az uniós bizottság mélyreható vizsgálata során arra keres választ, hogy a Google és az Apple teljes mértékben betartja-e a DMA szabályait, amelyek megkövetelik a technológiai cégektől, hogy lehetővé tegyék, hogy az alkalmazásboltjaikon kívül elérhető ajánlatokhoz irányítsák a felhasználókat. Az uniós bizottság aggodalma szerint a két vállalat saját ajánlataikon kívüli választás esetén “különféle korlátozásokat” alkalmaz, beleértve egyebek mellett díjak felszámolását.

A gyanú szerint a Google nem tartja be azokat az előírásokat, amelyek megakadályoznák, hogy a technológiai óriáscégek előnyben részesítsék saját szolgáltatásaikat a riválisokkal szemben.

“Az Európai Bizottság aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Google és az Alphabet keresőfelületeiken előnyben részesítik saját szolgáltatásaikat” – mondta.

Közölte továbbá: az előzetes vizsgálatok szerint az Apple alternatív alkalmazásboltokra vonatkozó új díjstruktúrája és az Amazon keresési találatokra vonatkozó rangsorolási gyakorlata szintén aggályokat vet fel. Az Apple intézkedései, beleértve a webböngésző keresési képernyőjének kialakítását, megakadályozhatják a felhasználókat abban, hogy gyakorolják a szabad szolgáltatásválasztás jogát saját rendszerén belül. Az uniós bizottság a Meta esetében a felhasználók adatainak kezelése és a díjköteles szolgáltatások fizetési feltételeivel kapcsolatosan vizsgálódik majd – tájékozatott.

Az Európai Bizottság közölte: vizsgálata során bizonyítékokat és információkat gyűjt a felvetődött gyanúk tisztázására, az eljárást 12 hónapon belül le kívánja zárni.

Jogsértés esetén a brüsszeli testület az érintett vállalat teljes, globális forgalmának 10 százalékáig terjedő bírságot szabhat ki. A bírságok ismételt jogsértés esetén akár 20 százalékot is elérhetnek.

Folyatódó jogsértések esetén az Európai Bizottság további lépéseket is tehet, például kötelezheti a vállalatot egy üzletág vagy annak egy részének eladására, vagy megtilthatja a rendszerszintű meg nem feleléshez kapcsolódó szolgáltatások nyújtását.

Borítókép: a Google amerikai informatikai óriáscég logója a Nemzetközi Szórakoztatóelektronikai Kiállításnak (CES) otthont adó épületen Las Vegasban 2023. január 10-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Komoly karriert futott be a közmédia Országjáró című műsora

Eddig is több díjjal jutalmazták a hat éve futó műsort – mondta Siklósi Beatrix, a Kossuth rádió csatornaigazgatója az M1 műsorában hétfőn.

Közzétéve:

Róka Ildikó szerkesztő, gyártásszervező (b) és Móczár István rendező, operatőr (k) átveszi a Duna Televízió és a Duna World csatornán futó Ízőrzők című műsornak járó Hungarikum Liget Média-díjat Lezsák Sándortól, a Magyar Országgyûlés alelnökétõl (j2), Lezsák Sándorné Sütõ Gabriellától a Hungarikum Liget alapítójától (j) és Balogh Lászlótól, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnökétől (b) a veszprémi díjátadó gálán 2024. március 21-én, fotó: MTI/Vasvári Tamás

Siklósi Beatrix annak kapcsán beszélt erről, hogy a közmédia két műsora, a Kossuth rádión hallható Országjáró és a Duna csatornán látható Ízőrzők sorozat múlt héten elnyerte a Hungarikum Liget Média-díjat.

A csatornaigazgató elmondta, büszke a műsort készítő csapatra, amelynek tagjait mindenhol nagy szeretettel várják.

A munkatársak óriási munkát végeznek, hétről hétre egy ötórás műsort állítanak össze

– mutatott rá.

Domokos István, az Országjáró felelős szerkesztője, műsorvezető arról beszélt, hogy

a műsor fennállása óta eddig 457 településen jártak és 13 500 riportalanyt szólaltattak meg. Mint mondta, a műsor kaput nyit a világra, megmutatja a helyben élők mindennapjait, az emberi értékeket, kincseket, amire az ott élők büszkék, a műsor készítőinek pedig fontos, hogy ezeket bemutathatják.

A díj megtiszteltetés számukra, és öröm volt a díjátadón újra találkozni azokkal az emberekkel, akiket a műsorban már bemutattak – mondta Domokos István.

Siklósi Beatrix közölte, hogy a díjjal járó 1,5 millió forintot az Országjáró stábja a Jónak lenni jó! jótékonysági kampány legutóbbi kedvezményezettjének, a koraszülött gyermekek fejlesztését segítő Semmelweis Fejlődéstámogató Központnak ajánlotta fel.

Tovább olvasom