Kövess minket!

Médiapiac

Schlecht Csaba: Persze, Lajos

Orbán klasszikus szocialista médiavilágot akar, kizárólag kormánypárti vagy legfeljebb abszolút semleges sajtót, amit „az igazságot csak mi tudjuk” felfogás vezet. Ennek végrehajtására mondott nemet Simicska Lajos – állítja a G-napon a Lánchíd Rádió főszerkesztőjének kinevezett Schlecht Csaba, kinek nevét még a kilencvenes években, a Kaya Ibrahimhoz és Josip Tothoz köthető cégeladások kapcsán ismertük meg. A sajtót akkoriban annyira kerülte, hogy egyesek még a létezését is kétségbe vonták. Első interjújában szó esik az Index sorsáról, Spéderről, a Class FM-ről és persze „Lajos utasításairól”.

Hogy lett önből rádiós főszerkesztő médiás tapasztalat nélkül?

Tavaly február hatodikán, a G-napon délután csörgött a telefonom, Simicska Lajos hívott. Azt kérdezte: akarsz a Lánchíd Rádió főszerkesztője lenni?

Csak így?

Így. Tartozom neki annyival, hogy ha felkér valamire, arra azt mondom: persze, Lajos.

A szakmaiság nem volt szempont?

A régi csapatból sokan itt maradtak, akik képesek pótolni a hiányosságaimat.

Nem kérdezett semmit, simán igent mondott?

Nyilván. Addigra már tudtam, mi történt.

Simicska milyen állapotban volt?

Este hatra mentem a MAHIR-központba, ott találkoztam vele. Bár sokkolták az események, addigra már abszolút lenyugodott. Megkérdeztem tőle, mi az iránymutatása.

És mi volt?

Annyi, hogy az addiginál kevesebb elfogultság legyen a rádióban.

Így fogalmazott?

Tömörebben és jóval indulatosabban.

Bayer Zsolt azt állította, hogy Simicska kiadta a sajtójának: Orbán családjára is lőni kell.

Ilyen utasítást nem kaptam, ez fel sem merült. Bő egy éve működünk a jelenlegi felállásban, és azóta sem bántottuk se Orbán családját, se a gyerekeit, se senkijét. Lajos csak azt kérte, legyünk elfogulatlanok és pártatlanok.

A korábbiakkal szemben?

Igen. A G-nap előtt Lajos többi orgánumához hasonlóan kézi vezérlés zajlott a Lánchíd Rádióban is, a kormányból hetente jártak ki eligazításra. Ennyire hülyék a politikai pártok. Még ezt sem bízzák a szakemberekre. Minden médiumot a sajtóosztály meghosszabbításának tekintenek, így is kezelik. Miközben azt hiszik, a sajtó mindenható.

Csintalan Sándor – akit a sajtó már csak Simicska Lajos magyar hangjának nevez – egy tavalyi interjúban azt mondta önről és a kinevezéséről: „Tanulékony ember, másrész azt gondolom, szimbolikus üzenet Orbán Viktornak.” Mit üzentek Önnel?

Sanyit kéne megkérdeznie. Én nem tudom.

Nem hiszem.

Talán arra célzott, hogy a kilencvenes években a miniszterelnök úr apja, mint a fia egyik közeli barátjáról beszélt rólam egy interjúban.

Mi ebben az üzenet?

Hogy jól ismerem Viktort.

Annyira jól, hogy 1997-1998-ban az ön nevéhez is tapadt Kaya Ibrahim és Josip Tot ügye: azon Fidesz-közeliek közé tartozott, kiknek cégeit jelentős adótartozással adták el fellelhetetlen „kayaibrahimoknak”, s mindez állítólag a párt anyagi hátterét volt hivatott megalapozni.

A régi ügyeket hagyjuk, azokról nem beszélek.

Sokat tud a Fideszről, az alapítókról.

Lajossal régóta jó a viszonyunk, közeli, bizalmas kapcsolatban vagyunk. Még 1989-ben ismerkedtünk meg a legendás Ménesi úton. Viktorral pedig még hamarabb, 1986-87 környékén.

Ők ketten találták ki, építették fel a rendszert. Állítólag jóval a G-nap előtt, már 2014-ben összevesztek, méghozzá pont a médián.

Így igaz. A választások után vesztek össze, aminek két oka volt: az egyik valóban Viktor második ciklusra tervezett médiapolitikája, aminek Lajos lett volna a végrehajtója. A másik Paks és az orosz közeledés ügye. Lajosban a mai napig igen erős az oroszellenesség.

Mi Orbán új médiapolitikai koncepciója?

Klasszikus szocialista médiavilágot akar: kizárólag kormánypárti vagy abszolút semleges sajtót, ahol nincs kritika, és amit kizárólag „az igazságot csak mi tudjuk” felfogás vezet. Erre viszont Lajos nemet mondott. De Orbán továbbra is hisz benne, most is ezt akarják végrehajtani. Érdekes kísérlet, akár még be is jöhet. Két év múlva meglátjuk.

A 2014 előtti Simicska-médiában sem fordult elő kormánykritika.

De, azért előfordult. Például Schmitt Pál lemondatásához a Magyar Nemzet vezércikke volt az utolsó csepp a pohárban.

Úgy tudni, addigra már eldőlt a kérdés, a Nemzet a kilövési engedély hírére volt olyan bátor.

Nekem Liszkay Gábor akkori főszerkesztő azt mesélte, a cikk után miniszterelnöki raportra hívták, ahol Orbán így fogalmazott: lábon lőttél, Gábor!

Ez így ment?

Ez így ment.

Vagyis 2014 előtt sem lehetett kritizálni. Ha meg mégis, abból nagyraport lett.

Orbánnak semmi kiszólás sem fér bele. Lajos nélkül végképp eltűnt minden gátlás, abszolút a szócsőmédia a cél. Miközben egyre erőteljesebben nyomulnak a TV2 stílusú, végtelenül lebutított, primitív bulvárban. Olyan területre is bekeveredtek, ahol eddig ritkán jártak.

Volner János bozótos történetére utal?

Arra.

A nőügyek mostanáig abszolút tabunak számítottak.

Nem véletlenül.

Nőügyek a többi pártban is vannak.

Abszolút. És nem csak azok, Habonyról is előkerült az ibizás videó. Mégis valószínűleg ő dobta be a Volner-ügyet. Meglátjuk, bejön-e.

A G-nap viszont önöknek nem jött be. Másfél év után hogyan értékelik a Simicska-Orbán háború kirobbanását?

Én csak pancserpuccsnak hívom, mert jól elcseszték. Ha nem pénteken, hanem egy nappal később csinálják, akkor valóban előidézhették volna, amit akartak: káoszt és fejetlenséget. Lajosék szombat reggel indultak volna síelni, és ha nincs idehaza, nem tudott volna azonnal intézkedni.

Állítólag régi csapatából Liszkay lelépése viselte meg leginkább, hiszen több évtizedes harcostársként együtt építették fel a Fidesz sajtóbirodalmát.

Liszkay 1994 óta a magyar média öt legbefolyásosabb embere között van. Sok pénze volt, a Magyar Nemzet főszerkesztőjének lenni pedig ma is komoly rang. Ebből pattant fel.

Miért?

Erős kötelet tettek a nyakára, amit nagyon erősen megrántottak.

Ma a Magyar Idők című kormánylapot főszerkeszti. Simicska viszont sorra zárja be és adja el médiumait. Kezdte a Metropollal.

Az egy hirdetési újság volt, ha veszteséges, nem érdemes fenntartani.

Azért lett veszteséges, mert elmaradtak az állami hirdetések.

Valóban. És azért is, mert kitiltották a metróból, és jött helyette a Lokál. Meg azért is, mert a menedzsmentje nem volt hajlandó kidolgozni egy olyan üzleti tervet, amelyben állami hirdetések nélkül is vállalták volna, hogy nyereségesek lesznek.

Volt rá esély?

Volt. Miközben elismerem, hogy az állami hirdetések elvesztése mellett az is sújtotta a lapot, hogy a hatalom a piaci vállalatoknak is jelezte, hogy Lajos orgánumaiban nem kéne hirdetni. De vannak, akiket ez inspirál. Egy gyógyszergyárat is felhívtak, mire a tulajdonos képviselője azt üzente vissza, hogy terroristákkal nem tárgyal. Azóta is hirdet nálunk.

Ő a kivétel.

Így igaz. Mi pedig súlyosan veszteségesek vagyunk, ezt nem is tagadom.

Simicska számára a rádiós piac is előnytelenül alakul. A minap adta el az egyetlen országos és amúgy leghallgatottabb magyar kereskedelmi rádiót, a Class FM-et.

Már tavasz óta bizonytalan a rádió sorsa. Ősszel lejár a frekvenciaengedélye, ami öt évvel ugyan meghosszabbítható, de Lajos körülnézett a háttérben, és informálisan nyilvánvalóvá vált számára, hogy az NMHH neki nem hosszabbít. Szerencsére felbukkant egy amerikai érdeklődő, aki pénzt adott érte.

Az NMHH döntése már most megvan arról, hogy novemberben Simicskának nem hosszabbít?

Igen.

Erős állítás.

Én csak azt mondom, amit Lajos kiderített. Azt is mondta: annak idején arra szövetkeztek Viktorral, hogy lebontsanak egy diktatúrát, és nem arra, hogy egy másikat építsenek. Úgy érzi, ő is hozzájárult ahhoz, hogy a miniszterelnök elérjen oda, ahol most tart, és hogy meg kell próbálni lebillenteni onnan. Ehhez pedig média kell. Van terve: a pénzt a Lánchíd Rádió, a HírTV és a Magyar Nemzet működésére 2018 végéig félretette.

Csakhogy közben épül a Habony-féle ellenmédia. A Metropollal szemben elindult a Lokál, a Lánchíd Rádióval szemben a Karc FM, a Music FM-mel szemben a Rádió1, a Magyar Nemzettel szemben a Magyar Idők.

De nem azért, mert így tervezték. A pancserpuccs napján arra számítottak, Lajos úgyis átadja a médiumait és eltűnik a süllyesztőben. De ahogy mondtam, volt ideje reagálni, és attól kezdve ők futnak kényszerpályán. Innen a Lánchídtól is vittek embereket a Karc FM-hez, zsarolással és óriási pénzzel.

Aki átment, áruló?

Nincs harag, de Lajostól utasítást kaptunk: csak az ő engedélyével lehet bárkit visszavenni.

A hallgatottsági adatok szerint nem áll jól a Lánchíd: szinte sereghajtó a beszélgetős rádiók között.

Ez nem igaz. Országosan a hetedik leghallgatottabb rádió vagyunk.

Ez azért nem a legjobb. Ráadásul engedélyük 2018 októberében lejár. Azt miért hosszabbítaná meg az NMHH?

Addig sok víz lefolyik még a Dunán. De ha ugyanez az NMHH és politikai felállás marad, akkor nem sok esélyt adok magunknak.

Habonyék kopírozzák Simicska rendszerét?

A szisztéma arról szól, hogy reklámok terelésével lehet fenntartani egy vállalat forgalmát. Lajos ezt már a Mahir 1994-es privatizálásakor kitalálta. Nem hiszem, hogy ehhez Habony bármit hozzátett volna. A mechanizmusban nincs különbség, a tartalomban viszont annál inkább.

Ellenzékiek lettek?

Belesodródtunk. Mondjuk úgy, kényszerűen azzá váltunk. A fideszes politikusok nem állnak velünk szóba, adásba nem jönnek be. Akkor kit hívjunk a politikai műsorainkba? A Jobbikot, az LMP-t, a szocikat. Az elején még őrjöngtek a hallgatók, hogy miért szerepelnek nálunk, de megmagyaráztuk nekik, nincs más választásunk.

Infók azért szivárognak még önökhöz a kormányoldalról?

Szivárognak. Persze nem úgy, mint korábban, amikor megmondták, mi szivárogjon ki és miből kell hírt csinálni. Akik a G-napon elmentek, a mai napig így dolgoznak. Játszanak velük.

És önök mit játszanak? Minapi sajtóhír szerint Simicska és médiája a Jobbikot építi a 2018-as választásokra.

Uborkaszezon van. Ezek az orgánumok csak a Fidesznek tesznek jót azzal, hogy időnként felmelegítik ezt a témát. Mi pedig a Jobbiknak akkor teszünk jót, ha pont úgy kezeljük, mint a többi pártot.

Nincs háttérmegállapodás?

Nincs. Én sem tettem ki Vona-képet a szobám falára. De véleményem attól még van a kormány tevékenységéről, méghozzá lesújtó. Ahhoz, hogy 2018-ban egy másik kormány állhasson fel, választást kell nyerni. Meggyőződésem: bármennyire is jóval szerényebbek Vona képességei, mint Orbáné, ha 2018-ban Vona lenne a miniszterelnök, az nagyon jót tenne az országnak.

Tessék?

Elérkeztünk abba a fázisba, amikor Viktor kétségtelenül meglévő fantasztikus politikai tehetsége kárt okoz, mert a visszájára fordult. Egy politikusnak hatalmon két dolga van: jól kormányozni és megnyerni a következő választást. Viktor az első miniszterelnöksége alatt remekül kormányzott, de megfeledkezett arról, hogy meg kell nyernie a következő választást. El is bukta. Amikor aztán 2010-ben újra hatalomra jutott, már csak a második feladatra koncentrált. 2014-től kidobta a jó kormányzást, és csak az érdekli, hogy nyerjen. Miközben az emberei eszméletlen tempóban lopnak szét mindent.

Úgy tudni, Simicska Lajos megvásárolja az Indexet, állítólag opciós szerződése van a portálra, amit le is hívott.

Pesten már mindenki ezt mondja. Többet én sem tudok.

Ugye nem gondolja, hogy elhiszem?

Amennyivel többet tudok, azt nem mondom el.

Pedig jó lenne.

A Magyar Nemzet azt írta: Lajos egy szűkkörű értekezleten kijelentette, hogy az Index nem kerülhet az Orbán-Habony páros kezébe. Ezt én is így tudom.

Üzent?

Persze. És itt blöffölni nem érdemes. Ha ezt nyilatkozta, akkor nyilván megvannak az eszközei. Ha a korábbi tulajdonos Spédernek el kell engednie a portált, akkor Lajos valószínűleg el tudja kapni. Szakmája szerint jogász, a szerződések embere.

A TV2 esetében nem jött össze a mutatvány.

Az nagyságrendekkel nagyobb finanszírozást igényelt volna. Mi néhány milliárdból elketyegünk, a TV2-be viszont tízmilliárdokat kellett volna pumpálni. Lajosnak volt ugyan opciós szerződése, de nem akarta igazán megszerezni a tévét, mert anyagilag túl nagy falat lett volna. Vajna is csak úgy tudja menedzselni, hogy mindent pénzt megkap hozzá a kormánytól. Ha ezek a Habony-féle orgánumok egyszer piaci viszonyok közé kerülnek, úgy olvadnak el, mint napon a hó.

Azt pletykálják, akár összefoghat a két sértett: Spéder és Simicska.

Ezt nem tudom. Spéder sztorija mindenestre kemény fenyegetés minden magyar milliárdosnak. Akár még a nagy Csányi Sándornak is.

Csányi érinthetetlen.

Nem biztos. Spéder sokkal belsőbb ember volt nála, igazi Fidesz-nevelt. Ráadásul Csányi neve korábban miniszterelnök-jelöltként is felmerült. Mondjuk úgy: vannak bűnei. Szóval egyszer akár még rá is támadhat a Habony-média.

Nem hinném. És bár Spédert alaposan lejáratta, Simicskával mégsem tett ilyet.

Az összeveszéskor Orbánnak még nem volt ilyen médiája. Most meg már miért tenné? A Spéder elleni támadás pedig láthatóan hirtelen haragból és dühből ment, súlyos bűnt követhetett el, azért ugorhattak így a torkának. De azóta is csend van körülötte. Spéder annyira átfonta a Postát, a takarékszövetkezeteteket, hogy kitartó és szívós jogász aprómunka lesz kipucolni őt a rendszerből.

Ilyen alapon Simicskát meg képtelenség.

Ezt bizonyítják az események is. Lajos még mindig nagyon zavarja a köreiket.

Simicska mennyire szól bele orgánumai napi ügyeibe?

Néhány hetente tart értekezletet a három médium főszerkesztőjének, D. Horváth Gábornak, Tarr Péternek és nekem. Abszolút képben van.

Miben dönt?

Csak egy példa: a balatonfüredi hal- és borünnepet minden évben mi szervezzük a helyi önkormányzattal, annak a részleteibe beleszólt. De amúgy inkább anyagi kérdésekben dönt. Ha Tarr Péter HírTV-igazgató fel szeretne venni egy sztárműsorvezetőt, annak a fizetését már behozza Lajos elé, azt ő hagyja jóvá.

Fifikás, furmányos figurának írják le.

Ő az első ember, aki előtt az esze miatt kapituláltam. Tényleg zseni. És személyes bűvkörébe tudja vonni az embereket. Karizmatikus ember.

Kizárt, hogy kibékül Orbánnal?

Ő nem lehet egy a sok között. Annál jóval nagyobb kaliber. Nem egy Mészáros Lőrinc vagy Habony Árpád szint. Ráadásul Lajosnak elvei vannak. Ha csak pénzt akarna, már rég hagyta volna az egészet a francba. A cégei most is termelnek bevételt, amit nem kéne visszapumpálnia a sajtóba. És hatalmas összeget kapna a három médiumáért is.

Kapott rájuk ajánlatot?

Mondjuk úgy: egész biztosan megvennék mindet. A Heti Válaszra is állandóan jönnek az ajánlatok. Ha százmilliókat tudnak önteni Habony lapjaiba, ezekre is simán meglenne a pénz.

A beszélgetésünk elején határozottan visszautasította, de nem lehet nem megkérdezni: az ön nevéhez tapadt, hogy 1995-ben tizenhárom, a Fidesz gazdasági holdudvarához köthető társaság került át öntől az akkor Németországban élő török Kaya Ibrahimhoz, 1997-ben pedig három hasonló társaság a Németországban élő horvát Josip Tothoz. A két illetőnek nem volt meg a személyi igazolványa. Mivel így a hivatalok hiába keresték őket, a társaságok adótartozásait nem sikerült beszedni, a cégeket törölték a nyilvántartásból. Az ön neve a Simicska-cégbirodalomhoz köthető dokumentumokban 2004-ig található meg mint egyes társaságok végelszámolója.

A régi ügyek miatt akkoriban sokkal erősebb média összetűz zúdult rám, illetve golyófogóként rajtam keresztül Lajosra és persze Viktorra, mint amennyit most Habonyék bárki ellen gerjeszteni tudnak. Ezért ez a sztori valóban beégett az emberek fejébe.

Ezért céloztam arra, hogy mindez olyan kötelék ön, illetve így Simicska és Orbán között, ami soha nem évül el. Kinevezése ezért szimbolikus Simicska részéről.

Ha az én nevem bármit is szimbolizál, az csak a média hatása. Olyan erővel lőttek rám, hogy így égtem bele a történelembe.

Tényleg ezek a cégek alapozták meg anyagilag a Fideszt?

Ez viszont már tiltott terület.

Médiapiac

Főszerkesztőt keres a Soros Györgyhöz köthető Internews magyarországi kirendeltsége

A magát függetlennek beállító nemzetközi médiavállalat hálózatot szeretne kiépíteni Magyarországon, ehhez keresik az ideális vezetőt.

Közzétéve:

MTI/EPA/Clemens Bilan

A Magyar Nemzet arról ír, hogy továbbra is keresi magyarországi főszerkesztőjét az Internews nevű, magát függetlennek nevező, de valójában a nemzetközi baloldalhoz köthető médiavállalkozás. A LinkedIn nevű közösségi álláskereső portálon is megjelent hirdetésben kiemelt helyen látható, hogy az amerikai kormány a projekt finanszírozója, viszont ez az információ már nem szerepel a honlapjukon található részletes pozícióleírásban.

Hazánkon kívül Örményország, Georgia, Lengyelország, Románia és Ukrajna áll a vállalat projektjének fókuszában, ahol olyan „erős és független médiaszektort” akarnak támogatni, ami „ellenáll olyan erőteljes érdekeknek, melyek célja a sajtó manipulálása, elszigetelése és irányítása”.

Az álláshirdetés alapján elmondható, hogy az Internews egy nemzetközi hátterű hálózat kiépítésén dolgozik.

Az Internews hátteréről azt lehet tudni, hogy a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok és a Rockefeller Alapítvány áll mögötte, de olyan ­technológiai óriáscégek is támogatják őket, mint a Facebook vagy a Google. Független-objektív amerikai globális médiaszervezetként határozzák meg magukat, a weboldalon található információk szerint száz országban működnek harminc irodával, mintegy húszezer újságírót foglalkoztatva. Tevékenységükre felfigyeltek már az amerikai médiában is, mert a Breitbart című jobboldali lap írt arról, hogy a Biden-kormányzat finanszírozza a magyarországi képviselet megnyitását.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke

Tovább olvasom

Médiapiac

Európai ügyek bizottsága: sérti a szubszidiaritás elvét az uniós tervezet

Az Európai Unió belső piaci médiaszolgáltatásokkal kapcsolatos rendelettervezetének, valamint az annak bírálatát tartalmazó bizottsági határozati javaslat együttes tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés kedden.

Közzétéve:

MTI/Kovács Tamás

Sérti a szubszidiaritás elvét, mivel a belső piaci szabályozás hatáskörén messze túlterjeszkedő az Európai Unió azon rendelettervezete, amelynek célja a belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozása

– ismertette az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának értékelését a testület fideszes alelnöke.

Az Országgyűlés a rendelettervezetet előzetesen, kivételes eljárásban értékeli.

Tessely Zoltán azt mondta: a rendelettervezet újabb bizonyítéka a bizottság lopakodó hatáskörbővítési szándékának.

Ismertette: a szubszidiaritás elvének vizsgálatakor azt tekintik át, hogy az uniós szintű fellépés vagy a tagállami intézkedés az eredményesebb. A politikus elmondta, a tervezetet számos uniós parlament értékeli, és többektől elmarasztaló álláspont várható.

Kiemelte: támogathatók a média sokszínűségére, a véleménynyilvánítás szabadságára, az újságírók védelmére, a sokszínű tájékoztatásra irányuló általános célkitűzések.

A parlamenti eljárást megalapozó legfőbb kifogás ugyanakkor az uniós rendelettervezet jogalapja: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, ami mintegy 30 éve a közös piac létrehozásának eszköze volt, elsősorban az áruk szabad áramlása érdekében született. A szerződés ezen része azonban nem ruház általános hatáskört az uniós jogalkotóra, vannak korlátai – emelte ki.

Rámutatott: az Európai Bizottság ugyanakkor a médiaszektorban is a belső piaci logikát akarja alkalmazni, mintha a médiaszolgáltatás minden eleme határon átnyúló tevékenység volna. De a médiapiac belső piaci tagoltsága nyelvi, kulturális, történeti sajátosságokra vezethető vissza – mondta.
A politikus kijelentette azt is, hogy a média ügye nem tartozik sem kizárólagos, sem megosztott uniós hatáskörbe. “Az uniós szerződések nem adnak biankócsekket az unió intézményeinek, hogy kényük-kedvükre azt tegyenek, amit akarnak” – fogalmazott, mondván: a bizottságnak csak akkor volna értelme eljárni az ügyben, ha a tagállami szabályozás nem lenne elégséges.

Kijelentette:

a média sokszínűsége abban is megnyilvánul, hogy a tagállami szabályozások is eltérőek, tükrözve az egyes nemzetek sokszínű hagyományait.

Tessely Zoltán különösen aggályosnak nevezte, hogy a tervezetbe több olyan tárgykör is bekerült, amely szerinte közvetlenül a tagállami médiarendszer kialakításába való durva beavatkozást eredményez, ilyen a piacra lépés, az állami források elosztása, a közszolgálati média működése és az állami hirdetések szabályozása.

Kijelentette: kifogásolhatók a tagállami hatóságok döntéshozatalára vonatkozó előírások is.

A közszolgálati médiával kapcsolatos szabályokról elmondta, azok még a szerkesztési elveket és a vezetők kinevezését is érintik.

A jogszabály formája nem biztosít megfelelő mozgásteret a nemzeti döntéshozatal számára, a rendeleti forma ugyanis kizárja a tagállami szabályozás lehetőségét, így irányelvre vagy ajánlásra lenne szükség – értékelt a bizottsági alelnök.

A kormány egyetért az állásfoglalással

Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára elmondta, hogy a kormány egyetért a határozati javaslatban foglalt kritikával és támogatja annak elfogadását.

Fidesz: formai és tartalmi szempontból is sérül a szubszidiaritás elve

Illés Boglárka, aki mind a törvényalkotási bizottság, mind a Fidesz álláspontját ismertette, úgy fogalmazott: a szubszidiaritás elve formai és tartalmi szempontból is sérül az uniós rendelettervezetben, és annak jogalapja sem megfelelő.

Szerinte Brüsszel a háború és az elhibázott szankciók miatti energiakrízis megoldása helyett újabb lépést kíván tenni a nemzetállamok hatásköreinek felszámolása és az európai egyesült államok kialakítása felé.

Úgy fogalmazott: már az sem számít, ha a tervezettel már a megszületése pillanatában is problémák vannak. Az illetékes biztos is elismerte a jogalap bizonytalanságát – hívta fel a figyelmet.
Közölte, a Fidesz nem támogatja a lopakodó hatáskörelvonást.

Leszögezte: a döntéseket mindig a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni.

Szerinte a rendelettervezet olyan tárgyat érint, amelyet az amszterdami jegyzőkönyv kizárólagos tagállami hatáskörbe sorol, így a hatáskörtúllépés egyértelműen megállapítható.

Rámutatott:

a médiapiac gyakran lokális vagy regionális, köszönhetően a nyelvi sokszínűségnek, így nem egységes.

Illés Boglárka az új uniós testület létrehozása szempontjából is aggályosnak ítélte a tervezetet, és hangot adott azon véleményének is, hogy a tagállami sajátosságokat figyelembe vevő ajánlás megfelelőbb forma lenne. Sorolta azon parlamenteket, amelyek várhatóan szintén aggályokat fogalmaznak majd meg.

Végül kijelentette: a szubszidiaritás védelme nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti érdek.

Borítókép: Tessely Zoltán, a Fidesz képviselője, az Európai ügyek bizottságának előadója a belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozásáról és a 2010/13/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet vonatkozásában az indokolt vélemény elfogadása feltételeinek fennállásáról szóló javaslat vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2022. december 6-án

Tovább olvasom

Médiapiac

Elon Musk újabb médiacsatát vív, ezúttal egy liberális lappal

Nem kezdődhet új hét a Twitter-vezér Elon Musk ellen indított újabb médiacsata nélkül. Legújabb Musk-ellenes cikkében a The New York Times azzal vádolja a milliárdost, hogy drasztikusan emelkedett a platformon a gyűlöletbeszéd, miután Musk megvásárolta azt. Az online gyűlöletbeszéd és kirekesztés ellen küzdő szervezetek a Twitter tulajdonosváltását követő két hét gyűlöletkeltő bejegyzéseit számolták meg, azonban Musk a közösségi platform belső szűrőprogramjának eredményeire hivatkozva cáfolta a vádakat.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/DPA-Zentralbild/Patrick Pleul

„Teljesen hamis” – ezzel a két szóval „fegyverezte le” Elon Musk, a Twitter tulajdonosa a liberális The New York Timest és laptársait, miután azzal vádolták, hogy sokat romlott a politikai korrektség a platformon Musk tulajdonossá válása óta – számolt be a The Epoch Times amerikai portál. Mint írták, megnőtt a fekete amerikaiak, a homoszexuálisok és más kisebbségi csoportok elleni kirekesztő beszéd gyakorisága a Twitteren. A The New York Times által közölt adatsorok azt mutatják, hogy „a fekete amerikaiakkal szembeni szidalmak napi 1282-ről 3,87-szeresére nőttek. A meleg férfiak és a zsidók elleni posztok száma pedig 2506-ról 3964-re emelkedett, ami 61 százalékos növekedést jelent két héttel az után, hogy Musk megvásárolta a Twittert”.

A liberálisok állítását azonban maga Elon Musk is látta, aki csupán két szóval reagált: „teljesen hamis”. A két oldal álláspontjának támogatottságáról sokat elárul, hogy amíg a The New York Times posztját 44 ezren kedvelték, addig Musk válaszára 346 ezer lájk és 21 ezer megosztás érkezett.

Imran Ahmed, a Digitális Gyűlölet Elleni Központ vezérigazgatója szerint azonban Musk mindenféle rasszista, nőgyűlölő és homofób előtt megnyitotta a Twittert. Ahmed szerint ők csupán ennek megfelelően reagáltak. A portál szerint az Iszlám Állam terrorszervezettel összeköthető fiókok is újra megjelentek a Twitteren, valamint a QAnon amerikai szélsőjobboldali szervezet is jelen van.

Ugyanakkor a baloldali liberális véleményekkel szemben foglalt állást a Manhattan Institute kritikus fajelméleti tanok irányát vezető Christofer Rufo, aki úgy fogalmazott: ez a jelentés hulladék. Rufo szerint ugyanis a Twitter-élmény ugyanaz, mint korábban volt.

Egyetlen különbség, hogy néhány provokatív fiókot is visszaállítottak. Mint mondta: „a baloldali újságírók hamis narratívát alkotnak, hogy igazolják a további cenzúrát. Ez azonban átlátszó és szánalmas.”

Musk sem támogatja a gyűlöletbeszédet

A cikk felidézte, hogy Musk már többször megerősítette, hogy az általa elképzelt szólásszabadság nem azt jelenti, hogy bárki számára ingyenes gyűlöletbeszéd-platformot hoz létre. Musk hangsúlyozta, hogy a gyűlöletbeszéd nem tolerálható. Ugyanakkor feloldotta több olyan konzervatív közszereplő korábban letiltott Twitter-fiókját, mint például Donald Trum korábbi amerikai elnök, a Project Veritas oknyomozó portál vagy éppen a Babylon Bee szatírikus blogoldal.

„A szólásszabadság alatt egyszerűen azt értem, ami megfelel a törvénynek. Ellenzem a cenzúrát, amely messze túlmutat a törvényeken. Ha az emberek kevesebb szólásszabadságot akarnak, akkor fel fogják kérni a kormányt, hogy fogadjon el erre vonatkozó törvényeket. Ezért a törvényen túllépés ellentétes a nép akaratával”

– mondta Musk az év elején.

A lap felidézte Musk december 2-i tweetjét is, amelyben azt írta: „A gyűlöletbeszéd száma továbbra is csökken, annak ellenére, hogy jelentősen nőtt a felhasználók száma! A @TwitterSafety hetente teszi közzé az adatokat. A szólásszabadság nem jelenti a hozzáférés szabadságát. A negativitásnak kevesebbet kell elérnie, mint a pozitivitásnak. Naponta körülbelül 500 millió tweet érkezik, és több milliárd megjelenítés érkezik, tehát a gyűlöletbeszéd kevesebb mint 0,1 százaléka a Twitteren látottaknak!”

Az Európai Unió és a hirdetők is fenyegetőztek

A lap felidézte, hogy az Európai Unió egyik magas rangú tisztviselője múlt héten figyelmeztette Muskot, hogy blokkolhatják a Twitter elérését Európában, ha az nem felel meg a digitális előírásoknak.

„Még mindig hatalmas munka áll előttünk, mivel a Twitternek átlátható felhasználói irányelveket kell bevezetnie, jelentősen meg kell erősítenie a tartalom moderálását, meg kell védenie a szólásszabadságot, határozottan meg kell küzdenie a dezinformációkkal, és korlátoznia kell a célzott hirdetéseket”

– mondta Musknak Thierry Breton uniós biztos.

Az Epoch Times arra is emlékeztetett, hogy a Twittert érő médiaháború óta számos hirdető visszavonta a hirdetéseit a felületről – számolt be minderről a Híradó.hu.

Tovább olvasom