Kövess minket!

Médiapiac

Régimódi történetmesélő

Ez egy furcsa interjú, kevés szó esik arról, hogy az alanya elismert regényíró. Annál többet tudhatunk meg televíziós sikerműsorainak kulisszatitkairól. Vámos Miklós nem véletlenül mondja, hogy a régi, ráérős történetmesélés hagyományát szerette volna folytatni. Ráadásképpen még egy olyan dolgot is elárul, amelyet korábban soha.

Többször is azt nyilatkozta, sosem értette, miért lett népszerű a Lehetetlen?. Hogyan indult a műsor?

Szépreményű prózaíró voltam, tizenkilenc évesen megjelentem az Új Írásban, csodagyerekként kezeltek. A szocializmusnak nevezett periódusban, amelyet semmilyen módon nem sírok vissza, úgy tettek, mintha a kultúra fontos volna. 1972-ben, 22 éves koromban látott napvilágot az első kötetem, ekkor négy napilap volt a piacon: a Népszabadság, a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Népszava. Mindegyik fényképes interjút közölt velem, de szerepeltem tévéinterjúkban és rádióműsorokban is. Ez bizonyos ismertséget jelentett. Na, nem olyat, mint a rock sztároké.

Pedig a hatvanas években egy budapesti zenekarban gitározott.

Az sok bajt és hátrányt okozott nekem, igyekeztem minden módon elfelejteni, ezért változtattam meg a nevem Vámos Tiborról Vámos Miklósra. Visszatérve, a televízióban indítottak egy kulturális műsort Stúdió néven, ahol néhány barátom működött, élükön Kepes Andrással, akit kamaszkorom óta ismerek. A nyolcvanas évek közepén meghívtak Amerikába, ahol három évet töltöttem, majd amikor itthon nagy örömömre kitört a kapitalizmus, visszajöttem. Külföldi tartózkodásom idején is sok interjút adtam, mindig becsülettel elmondtam, milyen az élet az Egyesült Államokban, tovább növelve az irigyeim számát.

Aztán a Stúdió főszerkesztői, Szegvári Katalin és Érdi Sándor megkerestek, hogy készítsek egy órás kulturális műsort az irodalomról. Kepes történetesen a filmről készített adást, de volt, aki a zenéről. Bár tudom, hogy a korrupció teljesen bevett módszer a kultúrában is, ki-ki a szeretőit, barátait, rokonait nyomja, én nem voltam ilyen, még kevésbé az amerikai idők után, tehát nem szerettem volna véleményt mondani az író kollégákról.

Szabad volt viszont a színház téma. Mondtam, nagyszerű, csináljuk azt, hiszen a Yale-en drámatanár voltam. Elindult egy rövid életű műsor Hogy volt? címen, amelyben már próbálgattam azt, amit később a Lehetetlen?-ben, de nem ment jól. Aztán az egész társaságot kirúgták. 1995-ben ismét megkerestek. Ekkor stand-up műsort szerettem volna készíteni, ami mint műfaj nem az, amit Magyarországon annak ismerünk. Amikor egy ember kiáll egy színpadra, eltorzítja a hangját, esetleg a szájtartását is, az nem stand-up, hanem paródia vagy kabaré. A stand-up az, amikor valaki normális hangon elmesél néhány történetet az életéből. Ezt viszont senki nem vállalta. Arra gondoltam, hogy Kern vagy Koltai csak jön, de azt mondták, nem tudnak történetet mesélni. Mondtam, jól van, üljünk le, beszélgessünk, ha utána se tudtok, nem kell jönni. Leültünk és – mintha interjút készítenék velük – megkérdeztem, hogy milyen volt a csecsemőkoruk, majd haladtunk előre az időben.

Miért lett Lehetetlen? a műsor címe?

Mindig azzal törtem meg a jeget, hogy feltettem a vendégeimnek azt a kérdést: kerültek-e valaha lehetetlen helyzetbe, ismernek-e lehetetlen embert, kaptak-e lehetetlen feladatot. Tudtam, hogy ez nem kerül be a műsorba, viszont be kellett melegítenem őket. Aztán összeírtam a történeteikből hetet, ugyanis a Lehetetlen? adásideje ötven perc volt, és lassan akartam eljutni velük a végére. Az egész mai magyar média tévedése, hogy kapkodni kell. Ma minden perc kell a reklámnak, de én reklám nélküli tévéműsort készítettem. Vázlatosan megírtam tehát a történeteiket, hogy kirajzolódjon egy portré, majd kivágtam a legrosszabbul sikerült kettőt. Az apró és finom vágásnak meg kellett fizetni az árát. Kitaláltam egy technikát, amely szerint minden adást egy színházban vettünk fel, fizető közönség előtt, akik tudták, mire váltanak jegyet. Én őket nevezem közönségnek, nem azokat, akiket pénzért terelnek be, és statisztának hívják. Akik akkor tapsolnak, amikor mondják nekik: ők a csürhe. Nálam ilyen nem volt, talán ezzel keltett feltűnést a műsorom. Egy évet vállaltam, amit meghosszabbítottunk további kettővel, de akkor már végképp nem akartam folytatni.

Hogyan került a kérdőjel a cím végére?

Életemben először elmondom erről az igazat. Mácsai Pál nagyon érdekes, ugyanakkor borzasztóan gátlásos figura volt, ezért mindenképpen vele szerettem volna indítani a műsort. Másodiknak pedig Koltai Robit szemeltem ki, mindketten a barátaim voltak. Az adásokat költséghatékonysági szempontok miatt kettesével vettem fel egy közönség előtt. Elsőnek vettük fel Mácsait, másodiknak Koltait, de aztán megcseréltem, mert Koltai népszerűbb volt, noha a Mácsai-féle beszélgetés is nagyon jó műsor lett.

Mácsai annyit kérette magát, hogy a határán voltam annak, hogy azt mondjam neki, ne jöjjön, ha nem hajlandó beszélni magáról, noha tudtam, megéri várni. Azt mondta, nem tud egy olyan műsorban szerepelni, aminek ez a címe, mert ha lehetetlen, akkor ne is csináljuk. A címet már leadtuk, nem lehetett mit tenni. Erre azt mondta, akkor legalább legyen mögötte egy kérdőjel. Nagyon hülye ötlet volt, mert szegény tévébemondók nem tudták eldönteni, hogyan hangsúlyozzák, ráadásul nem jó, ha egy címben írásjel szerepel.

Ha kommunikációs szempontból elemezzük a műsort, mit adott az embereknek?

Először is azt, hogy ha két ember leül egymással beszélgetni, az lehet izgalmasabb, mint egy valóságshow. Javasolható a családoknak is, hogy a nap végén meséljék el egymásnak, mi történt velük, mert szórakoztató, érdekes, és nagyon közel lehet így kerülni egymáshoz. Emlékszem, 1956-ban volt a televízió kísérleti adása, én a Verseny Áruház kirakatában állva láttam, ahogy pici focisták futkosnak a kis dobozban, amely előtt óriási tömeg állt. Hat éves voltam. Azon tűnődtem, hogy az emberek hogyan tudtak bemenni a kis dobozba, és honnan szedtek ilyen kis futballistákat. A jó történetmesélőknek mindig is óriási volt az ázsiójuk. Hévízen, ahova néhanap levittek a szüleim, volt egy pletykapad nevű intézmény. Ez egy stég-féle volt, ahova kiültek az öreg, pocakos bácsik, és meséltek, miközben az emberek tempóztak a vízben, én tátott szájjal hallgattam, amikor valaki jól adta elő azt, amit a másik rosszul. Szerintem ezt mindenkinek meg kellene tanulnia. Nem dumából mondtam el mindig, hogy a régi, ráérős történetmesélés hagyományát szeretném folytatni, az ugyanis létezett korábban. Ezt Ady vagy Karinthy írásaiból is tudni lehet.

Faludy György mesélte az egyik műsoromban, hogy amikor az ember a körúton felszállt a villamosra, és valamelyik kocsiban nagy röhögés volt, akkor lehetett tudni, hogy ott van Karinthy, és szórakoztatja a közönséget. A fia, Cini ugyanezt csinálta. Jó elmondani dolgokat. Vidéken Lehetetlen Klubok alakultak, ahol emberek mesélték el a saját történeteiket. Mindez biztos, hogy valamiféle reklámot is csinált a műsornak.

Három év kihagyás után mutatták be a Rögtön!-t.

Mivel minden sztárjuk cserbenhagyta a Magyar Televíziót, az akkori elnök megkért, hogy készítsek műsort. Az IBS Színházban ekkor már ment egy, a rögtönzős színház hagyományaira épülő ötletem. A lényege az volt, hogy két színésszel rögtönöztünk, a közönség pedig szavazott arról, hogy például kije Eszenyi Enikő Kamarás Ivánnak. Az anyja, a lánya-e, vagy férj és feleség, szeretők, barátok. A kérdésekből és a válaszokból jött létre egy jelenet. A tévében annyit változtattam rajta, hogy hívtam egy harmadik színészt is, aki jobban felpörgette az eseményeket, de annak ellenére, hogy ez egy jó színházi műsor volt, tévéműsornak két okból sem volt az. Egyrészt színházi műsort tévére nem lehet jól felvenni, rendes színházat sem, nemhogy ilyen kis etűdöket. Egyszerűen nem hat úgy a képernyő előtt, mint a helyszínen. Másrészt, aki ott ült, látta, hogy improvizálom a jelenetet, és vágni kellett. A tévénéző meg azt gondolhatta, nagyobb gonoszágra is képes vagyok, például előre megbeszéltem a színészekkel, mi lesz a jelenet. Tehát a háló nélküliség keltette izgalmi állapot a képernyő előtt nem hatott. A második évadra át is alakítottam a műsort anélkül, hogy bárkinek szóltam volna. Ekkor változott meg a címe, ugyanabban a blondel keretben jelent meg a „Rögtön” szó, de ráakasztottam egy kis táblát, hogy „Jövök”. Meghívtam két embert, mondjuk Presser Gábort és Bródy Jánost, akikkel beszélgettem, majd a műsor végén egy közös produkcióval búcsúztak. Tartott egy évig, de valljuk meg, nagyon hasonlított a Lehetetlen?-re.

Vámos Miklós
Vámos Miklós

Volt egy kevésbé ismert műsora is a Magyar Televízióban, a Két ember.

A Rögtön! után elhatároztam, hogy végleg abbahagyom a tévézést, de három év múlva jött egy újabb tévéelnök. Akkor már a színpadi talkshow készítéséből elegem volt, de mivel a fél életemet a filmgyárban töltöttem, mint dramaturg, láttam, hogy készülnek a dokumentumfilmek. Elhatároztam, hogy ötvenperces dokumentumfilmeket forgatok két alannyal. Elmentem a két szereplő lakására, feltettem nekik ugyanazokat a kérdéseket, majd az utolsó tíz percben egy közös helyszínen találkoztak. Ez volt a Két Ember. A televízió szokásos fizetési nehézségei miatt csak tíz epizód készült belőle, de azokat ma is igen színvonalasnak tartom. Érdekes volt, hogy Monspart Sarolta és Szabó István mit hoznak ki egymásból. Kiderült, hogy a margitszigeti szabadtéri moziban mutatták be a Szerelmesfilm című Szabó-alkotást, Monspart Sarolta pedig ott kapta az első csókját.

Interjúalanyai szerint olyat is elmondanak önnek, amit másnak nem, sőt olyat is, amit el akarnak hallgatni.

Azt látták tőlem, hogy ott ülök velük, de nem beszélek közbe, érdeklődve figyelek, nem unatkozom, és főleg nem csinálom azt, amit sok műsorvezető, hogy abban a pillanatban, amikor föltette a kérdést, belemélyed a hülye papírjába, és nézi, mi lesz a következő kérdése. Nekem az az egy célom volt, hogy az adott személy a lehető legjobb verzióban mesélje el a történetét. Ráadásul a saját jelenlétemet a legkevesebbre ritkítottam. Nem magamat akartam reklámozni, hanem őt. Csak segéderő voltam. Végezetül van valamiféle emberi tartásom, ami nem tudatos. Az embereknek ez valamiért tetszett.

Ma egy értelmiségi rétegműsor kapna felületet valamelyik tévécsatornán?

Hol? Melyik televíziót kérdezi? A kereskedelmi televíziókat nem érdekli. Amikor a Rögtön készült, Szolnoki András gyártásvezető, aki egy nagyon rendes tévés volt, persze kirúgták, szólt, hogy felhívták az egyik kereskedelmi tévétől, hogy üljünk le velük beszélgetni. Már akkor mondtam neki, hogy az én műsoromban nem lehet reklám, de azért elmentünk végül mindkét kereskedelmi tévéhez, mert akkor már legyünk demokraták. Az egyik vezető azt mondta, nagyszerű, boldogok vagyunk, hogy nálunk leszel, majd azt, hogy éjjel egykor lesz a műsor. Mondom, tényleg? Ők kultúrára csak akkor tudtak időt szánni. A másiknak elmeséltem három szóban, miről szól a Rögtön, és meghívtam, hogy ha érdekli, nézze meg az IBS-ben. Az volt az első kérdése, melyik tévében ment eddig. Mondom, semelyikben. Hogyhogy? Én találtam ki. Erre ő azt válaszolta, hogy az nem jó. Mondom, miért, ha ment volna a holland tévében, az jó lenne. Azt mondta, igen, mert akkor meg lehet nézni a nézettségi adatokat. Pedig a holland közönség nem azonos a magyarral. Mondtam a Szolnokinak, hogy na, látod, hogy hiába jöttünk ide… De nem baj.

Kereskedelmi tévéhez nem mehetek, a közmédia pedig pillanatnyilag semmire nem fogadóképes. Nincsenek is műsorai. Az utolsó Lehetetlen?-t négymillió ember nézte, pedig a harmadik évadjában már elindultak a kereskedelmi tévék. Én már nem akarok televízió-műsort készíteni. Egy nyugdíjas korú ember ne mutatkozzék a képernyőn. Nem kell addig tévézni, amíg az ember lefordul a székről.

Magát könyvmolyként aposztrofálja. Ez az attitűd hogyan hozható párhuzamba a televíziós szereplésekkel?

Amikor elkezdtem, elismert író voltam, nem kellett bebizonyítanom, mennyire okos vagyok. Ezért is engedhettem meg magamnak a zárt viselkedést.

Hogyan hat az ember személyiségére a televíziós munka?

Nagyon torzítja. Ezt tudtam az elején, hiszen tele voltam tévés haverokkal. Láttam ezt már a filmgyárban is. Egyszer benyitottam egy irodába, ahol egy idős ember ült, a lába fent volt az asztalon, éppen telefonált, és azt ordította: „Jó napot kívánok! X. Y., kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész vagyok. Kérek egy kiskocsit!” Teljesen abszurd, mert egyrészt ha valaki kétszeres Kossuth-díjas, jöjjön már a picit drágább nagykocsi, másrészt mi köze a kocsirendelésnek ahhoz, hogy ő Kossuth-díjas. Akkor voltam huszonöt éves, elhatároztam, hogy soha nem élek vissza azzal, ki vagyok. Nem akarom a hátamba a dárdaszerű tekinteteket, de néha még így is megkapom. Sokakon azt látom, hogy azt hiszik, attól, mert a tévében szerepelnek, kiemelkedő értelmiségiek, kiemelkedő teljesítménnyel. Hitchcock azt mondta: „A televízió az a fránya intézmény, amely bármely fajankót három percre híressé tehet.”

A magyar közszereplők 30-40 százaléka fajankó. Bekapcsolom a rádiót, ott ül két fajankó, akik nyihogva röhögnek a rossz vicceiken. Pedig azt már a Színművészeti Egyetem első osztályában megtanítják, hogy ha azt akarod, hogy a közönség nevessen, te nem nevethetsz. Mégis rengeteg tévés csinálja, miközben a közönség – már, ha van – ott ül némán. A legrosszabb, amikor a gépnevetést benyomják felvételről.

A Lehetetlen úgy készült, hogy köztem és az alany között állt egy szekrény, amelyben állt egy operatőr, aki felvette az adást az elejétől a végéig. A nézők akkor és azon nevettek, amin kellett. Nagyon nagy különbség. Állítom, ezt minden néző látja, ha nem, akkor érzi. Ilyen műsorra ma már egy televízió csatornának sincs szüksége, noha a nézők visszasírják. Ha valaki csinál egy picit is értelmiségi műsort, lenézik. Ha minden este civilek blamálják magukat, akkor az, aki nézi, egy idő után azt hiszi, ez jó. A reklám is így működik.

Vámos Miklós
Vámos Miklós

A reklám és a televízió a legaljasabb manipuláció. Magyarországon minden tévés vezető azt hiszi, tudja, mitől döglik a légy. Egyáltalán nem tudják.

Azt vallja a tévéműsorairól, hogy az életművének tekinti őket, és most már büszke rájuk. Korábban nem így érezte? Ártottak a tévéműsorai az írói karrierjének?

Akkor is büszke voltam, de sokáig nem tudtam, hogy sikeresek és népszerűek. Nem tudtam, hogy híres vagyok. Ha megnéztek az utcán, azt hittem, leettem magam. Az irodalmi és a kulturális élet sznob műhelyeiben a tévét lenézik. Joggal, egy tévéműsor nem tartozik a világ hét csodája közé. Sokakhoz elér viszont, én pedig született demokrata vagyok. Azt gondolom, ha lehet valamit adni sok embernek, az jobb, mintha csak egynek adnánk. Az Anya csak egy van című könyvem a Lehetetlen? első évében jelent meg, és annyi példányban kelt el, hogy azt hittem, nem stimmelnek a számok. Ez előny, de csak addig tart, amíg az olvasók nem csalódnak. Nézze meg, hány tévés ír könyvet. Úgy értem, egyet. Pillanatok alatt kifúj a tévé által felfokozott érdeklődés. A hátránya az volt, hogy az írók elkezdtek úgy kezelni, mint ha csak egy ügyeskedő lennék. 15 éve nem csináltam tévéműsort, tíz éve pedig nem is nagyon mutatkozom, mondjuk nem is nagyon hívnak. A Magyar Televízió nem készít műsort arról, ha valakinek megjelent a könyve, kivéve, ha valamilyen érdekkörbe tartozik, én semmilyen érdekkörbe nem tartozom, nem is akarok.

Legutóbbi kötete, a Töredelmes vallomás kapcsán egy kritikus úgy fogalmazott, hogy az egy irodalmi valóságshowként is felfogható, mert olyan mélységig engedi be az olvasókat az életébe, amely az őszinte kitárulkozáson is túlmutat. Ilyen szempontból van átjárás a műfaji határok között?

Irodalmi műben bármi megelevenedhet. Azt hiszem, Hollandiában írtak is valóságshow regényt. Olyan viszont már nincs, hogy a szépirodalom beszűrődik a televízióba. Már nem is nagyon értenek hozzá.

Kritikusok szerint ugyanebben a kötetben egyfajta kritikát gyakorol a nyomtatott sajtó irányába azáltal, hogy a kötetben a szövegek folyamatosan rövidülnek.

Minden vélemény jogos. „Ki minek gondol, az vagyok annak” – írja a nagyszerű Weöres Sándor. De nem ezért csináltam, hanem azért, mert azt tapasztaltam, hogy a szépirodalom azáltal, hogy egyre kevesebb dolgot kell leírni, elveszíti olvasóit. Thomas Mann A varázshegyben leírja, milyen egy orvosi műtő. Mert az olvasók között alig volt olyan, aki már látott volna olyat. Tolsztoj ugyanilyen okból A Kreutzer-szonátában leírja, milyen egy vonat kupéja. Az internet miatt az ember bármit megnézhet, amire kíváncsi. A New York-Budapest metróban írok például a mobiltelefonról, mert akkoriban újdonság volt, de egy későbbi kiadásból már kihúznám.

Vámos Miklós
Vámos Miklós

A szépirodalomnak vissza kell vonulnia ahhoz, amit csak ő tud, a gondolatokhoz, az érzelmekhez. Biztosan rájött, hogy ez a kötet egy burkolt, szemérmes önéletrajzféle. De azért rövidülnek a novellák, mert egyre kevesebb időnk van. Az utolsó üres oldalak pedig azért kerültek bele, hogy oda az olvasó a saját bűneit írja le, erre föl is szólítottam őket az egyik szövegben. A neten is küldözgetnek nekem ilyesmiket.

Ha már a interjú elején beszélgettünk a kérdőjel szerepéről a Lehetetlen? esetében, mi jelenleg a legnagyobb kérdőjel az életében?

Az, hogy meddig fogok élni. Rendkívül rossz megoldás előbb meghalni, mint szükséges. De nem jó később sem. Akkor érdemes, amikor az élet minősége már csak alig jobb, mint a vegetálás. Tudja, azért sem készítek már tévéműsort, mert beosztom az időt. Úgy érzem, két-három regényre van még lehetőségem, amelyek amellett, hogy témájuk mélyen érint, reményeim szerint az olvasók hasznára is lesznek.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2018/7-8. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

Tucker Carlson: Orbán Viktor a demokráciáért harcol

A magyar miniszterelnök ellenáll Soros György milliárdos azon törekvéseinek, hogy átalakítsa az országát – véli a Fox News sztárműsorvezetője.

Közzétéve:

Flickr

Tucker Carlsonnal Kohán Mátyás és Szilvay Gergely készített interjút a Mandiner hetilap számára.

Bár az útját maga fizette, fellépési díjat pedig nem kért, a baloldali média megírta, hogy radikális jobboldali megmondóembert hozott ide sok pénzért a Mathias Corvinus Collegium. Mi szél fújta önt Magyarországra?

Ötvenkét éves vagyok, édesapám a külügyminisztériumban dolgozott, és sokat foglalkoztatta a hidegháború. Mi úgy láttuk, az, hogy Magyarország és Közép-Európa többi országa felszabadult a szocializmus, a szovjet invázió alól, óriási siker volt. Akkor figyeltünk utoljára Magyarországra, 1991 augusztusában. Összeomlott a Szovjetunió, úgy éreztük, ez hatalmas győzelem. Néhány éve aztán észrevettem, hogy az amerikai kormány, az ngó-k, azok az emberek, akiket ismerek Washingtonban, mind Magyarországot kezdik támadni. Megkérdeztem, miért, mire azt mondták, Orbán Viktor miniszterelnök miatt, aki a demokrácia ellensége. Ó, szóval autoriter vezető! – gondoltam. Aztán utánajártam, és kiderült, hogy demokratikusan választották meg több olyan választás nyomán, amelynek szabad és igazságos voltát senki nem kérdőjelezte meg. Kiderült az is, hogy Orbán a magyarok szovjetekkel szembeni ellenállásának egyik vezetője volt. Arra jutottam, hogy ebben a történetben kicsit több van, mint amit hallottam… Szóval elcsalná a választást a miniszterelnökük? Nem,

Orbán Viktor szimplán ellenáll egy Soros György nevű magányos milliárdos azon törekvéseinek, hogy átalakítsa az országát. Valójában a demokráciát védi az elszámoltathatatlan milliárdosokkal, az ngó-kkal és bizonyos nyugati kormányokkal szemben.

A demokráciáért harcol azon erőkkel, amelyek alá akarják ásni. Jó ideje ez a legérdekesebb téma, amit hallottam, a saját szememmel akartam hát látni, mi folyik itt. Hiszek a demokráciában és az önrendelkezésben – ez amerikaiként nemcsak az államfelfogásomnak, de az önképemnek is központi eleme. Nem gondolom, hogy az ngó-knak kellene meghatározniuk azt, miként vezessenek egy országot. Szerintem ezt az adott országban élőknek kell eldönteniük. Ha például Mali népe olyan gondolatokat szeretne törvénybe iktatni, amelyeket én utálok, az az ő dolga – én az eszmében hiszek, a demokrácia és az önkormányzás koncepciójában. Ezért vagyunk itt, erről tudósítunk.

Említette Soros Györgyöt. Magyarországon a baloldal azt gondolja, hogy Soros Orbán agyréme, holott az amerikai jobboldalnak is a bögyében van.

Így igaz. Ám sok jobboldalit arra kényszerítettek, hogy hallgasson Sorosról, mert egy idős milliárdost kritizálni állítólag bigott dolog. Dehogy az! Egyébként nem csak Sorosról van szó, csak ő a legismertebb, az Egyesült Államokban és azon kívül még jó pár oligarcha van, akinek állítólag nemkívánatos befolyása van demokratikus kormányok működésére. Az amerikai típusú demokráciák egyszerű képlet szerint működnek: a megválasztott emberek úgy kell kormányozzanak, ahogy választóik tennék, ha lenne idejük kormányozni. Ez a mi rendszerünk. Az utóbbi harminc évben azonban azt tapasztalhattuk, hogy megjelent egy egész osztály, amelynek csupán azért van befolyása a kormányzásra, mert gazdag. Ez veszélyt jelent a demokráciára. Ha mondjuk a feleségemnek volna tízmilliárd dollárja, és ő osztaná az észt az amerikaiaknak arról, hogy milyen legyen az országuk, akkor is azt mondanám neki: egyetértek veled, szeretlek, de nálunk nem ez a rendszer. Az emberek önmagukat kell hogy kormányozzák, ez a demokrácia lényege.

Ám Sorosnak rendkívül destruktív és mérgező világnézete van: az államot jelen formájában le akarja rombolni, és vele együtt a családi kötelékeket is.

Legutóbb arról cikkezett az amerikai média, hogy Soros szisztematikusan pénzeli a lazább büntetésekért kiálló, liberális kerületi ügyészjelölteket.

Mondok erre egy példát. Legalább két amerikai városban indult olyan jelölt az ügyészválasztáson, akinek Soros György volt a legnagyobb adományozója. Ő intézte el a megválasztásukat. Ezek az emberek aztán nem akarták betartatni a törvényt. Az Egyesült Államok hatalmas ország, majdnem háromszázötvenmillióan lakják, de rendkívül csekély az állampolgári tudatosság. Az emberek csak a választással törődnek, hogy Trumpra vagy Bidenre voksolsz. De van még több ezer hivatalnok az elnöki szint alatt, akin az ország kormányzása múlik.

Egy olyan ember pedig, mint Soros, adományaival le tud rohanni egy helyi választást. Ha egymillió dollárt ad egy választásra, az eldöntheti az eredményét.

Ha olyasvalakit juttatsz be körzeti ügyésznek, aki nem tartatja be a törvényt, nem vádolja meg a gyilkosokat, akkor ott több gyilkosság lesz. Ez történt Chicagóban és Philadelphiában is.

Emberek haltak meg amiatt, amit Soros György tett. Sorosnak rendkívüli befolyása van a médiában is. Ez nem összeesküvés, hanem az emberi természet következménye – az emberek meghajolnak a gazdagok és a hatalmasok előtt.

Jeff Bezosnak, a világ leggazdagabb emberének óriási hatása van az amerikai politikai rendszerre, és a médiában senki nem kritizálja őt. Ugyanez igaz Soros Györgyre. A mi dolgunk elmondani az embereknek, hogy mi is történik valójában. Ami Magyarországot illeti, Soros nem is él ott, a tízmillió magyarnak kell eldöntenie, hogyan akar élni.

Hagyni kellene, hogy az óceán túlpartjáról irányítsa valaki a kormányukat? Dehogy! Mégis az amerikai média és a The Guardianhez hasonló médiumok nekiálltak gyalázkodni, hogy Magyarország bigott, gyűlölködik, mert nem akarja, hogy egy New York államban élő ember irányítsa a kormányát… Miért volna ez gyűlölködés?

Az állítólag demokráciapárti emberek valójában a lehető legkeményebben dolgoznak a demokrácia és az önkormányzás aláásásán.

Magyarország néhány hete szigorította a pedofil bűncselekmények büntetését, és megtiltotta az iskolákban az lmbtqi-propagandát. Hogy látja, szükség volt erre?

A szülők joga eldönteni, hogy ki beszélhet a gyerekeiknek a szexről. Pont. Mindegy, hogy az meleg vagy heteroszexuális szex. Nem akarom, hogy te beszélj a gyerekeimnek a szexről, ha mégis megteszed, lehet, hogy behúzok egyet, mert undorító. Ha zavar, hogy a pedofília büntetése szigorúbb lett, az többet elmond rólad, mint azokról az emberekről, akik kriminalizálni próbálják a pedofíliát. Róluk ezen a ponton lehullott a lepel. És csak ismételni tudom: ez az önök országa, ha ezt akarják, ezt kapják, ez a demokrácia. Lehet erről Magyarországon vitázni, de miért avatkozik be Brüsszel, miért háborodnak fel New York-i ngó-k?

Brüsszel szerint a törvény az Európai Unió alapértékeit veszélyezteti.

Szóval ha a pedofília ellen vagy, akkor az egyesült Európa ellen vagy? Mit árul ez el róluk? Sok mindent. A pedofília újabban alapvető érték Európában? A legfontosabb jog a szülők ahhoz való joga, hogy a gyerekeiket neveljék. Szívem joga a gyerekeimnek azt az értékrendet átadni, amelyben hiszek, amelyben felnőttem, senki nem avatkozhat bele, mert ők az én gyerekeim. Ha a magyar kormány történetesen olyan törvényt szeretne elfogadni, amely vasárnaponként mindenkit vicces kalpagok hordására kötelez, az a magyar parlament dolga, nem az EU-é és egészen biztosan nem a New York-i újságoké. Ez az önök országa! Nagyon vicces, hogy azok az emberek, akik azt mondják, hogy a demokráciát védik, mindenféle gond nélkül beleszólnak más országok belügyeibe. Megtehetik, mert Magyarország tízmilliós ország, nincs tengerpartja, Közép-Európában van, könnyebben parancsolgathatnak önöknek. Ezt utálom!

Minden este többmilliós nézettséggel fut a műsora a Fox Newson. Mi a siker receptje? Hogyan tudna népszerűbbé válni a konzervatív újságírás?

Nézzék, én nem tartom magam különösebben konzervatívnak – persze a média többi szereplőjéhez hasonlítva nyilván annak számítok. De nem vagyok kimondottan ideologikus, nem próbálom rákényszeríteni az elméleteimet senkire. Az alapelveim kifejezetten egyszerűek: szeretem a családomat, az országot, amelyben felnőttem, és hiszek a szólásszabadságban, a lelkiismereti szabadságban. Nincsenek bonyolult gondolataim semmiről. Azt kell kimondani, amit gondolunk, és meg kell próbálnunk a lehető legjobban elmagyarázni, hogy miért gondoljuk úgy. Tisztán és őszintén kell beszélni. Ez nem túl nehéz. Mi az Egyesült Államokban azért vagyunk ilyen népszerűek, mert ilyen tévéműsorból nincs nagy választék. A többi hazudik, és ezt mindenki tudja. Csak elolvassák a papírjukból azt, amit mondaniuk kell. A válság közepén sok ember úgy döntött, hogy nem fogja kimondani, amit gondol, inkább csatlakozik a hordához, és a szókimondó emberek elnémítását követeli. Szerencsés vagyok, mert olyan embereknél dolgozhatok, akik engedik kimondani, amit gondolok. Nincs semmi mágikus, semmi lehengerlő, csupán őszinték vagyunk akkor, amikor mindenki más hazudni kényszerül.

Rezsimnek hívná a Biden-adminisztrációt?

Mi az, hogy rezsim? Joe Biden demokratikus választás eredményeként lett elnök. A választás nem volt tisztességes, de választás volt. Nem állítok olyasmit, hogy Biden ne lenne igazi elnök. A Demokrata Párt, a média, a nagyvállalatok és az egyetemi világ, szóval a nagy hatalmi központok mind demokrata pártiak, baloldaliak, ez a világ egypártrendszerben él. És ez az elit rosszul vezeti az országot.

Erről írt Ship of Fools című könyvében is.

Igen. És ezért lett Donald Trumpból elnök. Trump nem zseni, sok nevetséges dolgot is tett, de demokratikusan megválasztott elnök volt – az összes, előbb említett hatalmi központ akarata ellenére. Azt a kérdést mégsem tette fel senki, hogy vajon miért szavaztak rá az amerikaiak. Egyszerűen kimondták, hogy a Trump-szavazók rossz emberek, és persze rasszisták – meg az oroszok segítettek neki…

Itt vagyok Magyarországon, amelyet az oroszok évtizedekig megszállva tartottak, és az emberek sokkal kevésbé paranoiásak velük kapcsolatban, mint New Yorkban, pedig itt kötelező volt oroszt tanulni.

Az oroszfóbiás amerikaiak nem tudnak semmit Oroszországról, sőt az Amerikán kívüli világról sem, és nem is érdekli őket. A rémképpel az orosz beavatkozásról szóló elképzelésüket védik, és a saját bűneiket akarják leplezni. Pedig addig nincs értelme továbblépni, amíg nincs tisztázva az a kérdés, hogy miért választották meg Trumpot elnöknek. Ha az életben történik valami váratlan, utána kell járnod, miért történt, mielőtt továbbmész. Ha egy reggel azt mondja neked a gyereked, hogy „apa, gyűlöllek”, akkor nem az a helyes válasz, hogy „hülye vagy, takarodj”, hanem hogy megkérdezed a feleségedet, hogy mi baja lehet a gyereknek. Csakhogy ezt halogatja a politikai elit, mégpedig jó okkal, hiszen nem tudta volna kezelni a helyzetet. Amerikaiak milliói voltak elégedetlenek egész egyszerűen azért, mert rosszul kormányozták az országot. Nincs ebben semmi titokzatos! Az amerikai politikai elit mára túlságosan középszerűvé és ostobává vált, és nem hajlandó szembenézni az igazsággal. Az elit a saját népe ellen fordult, ez pedig nem egészséges. Egész egyszerűen az ország vezetése utálja az amerikai embereket. Képzeljük csak el, olyan ez, mintha az apa gyűlölné a saját gyerekeit.

Mit gondol, Donald Trump ismét indul az elnökségért?

Nem tudom. A megérzésem az, hogy nem. És gyanítom, hogy nem is szeretett elnök lenni. Ráadásul idős is, bár nem annyira, mint Biden.

Az egyik potenciális republikánus elnökjelöltnek Ron DeSantist, Florida kormányzóját tartják.

Onnan lehet tudni, ha egy tagállamot jól kormányoznak, hogy az emberek odaköltöznek. És sok olyan államból, amelyet Soros György által támogatott politikusok kormányoznak, elmenekülnek az emberek, mert rosszabb az élet. Ezekben a demokrata vezetésű államokban nagyobb a bűnözés, több a szemét, magasabbak az adók, többen élnek az utcán. Kiemelkedő példa erre a Gavin Newsom vezette Kalifornia. Az ilyen államokból sokan DeSantis Floridájába költöznek. Nem csak miatta, de részben azért, mert jól kormányozza Floridát. Ez jó alapja lehet az elnökséget célzó kampánynak.

Ön nem gondolkodott rajta, hogy elindul az elnökségért?

Nem! Újságíró vagyok, ehhez más képességek kellenek. Az én erősségem a beszéd, az olvasás, a figyelés és az értékelés. Ha valakit érdekel, miért végezte rosszul a munkáját, el tudom mondani – könyveket is írtam erről.

Képes lehet a jobboldal győzni 2024-ben?

Nem tudom. A Republikánus Párt enerválttá vált, és nem képes megvédeni a választói érdekeit. A frusztrált Trump-szavazók demonstráltak a Kapitóliumnál január 6-án, és százak hatoltak be az épületbe. Jelentős részük még mindig rács mögött van. Ha bűncselekményt követtek el, meg kell őket büntetni, csakhogy aránytalanul súlyos büntetést kaptak. Nagyon úgy tűnik, hogy politikai okokból büntették őket ilyen szigorúan. Néhány politikus kivételével a Republikánus Párt hasznavehetetlen. 2020 nyarán a Demokrata Párt felhasználta saját céljaira választói tömegeit, például

a Black Lives Matter csőcseléke városokat gyújtott fel és embereket gyilkolt meg. Senkit nem büntettek meg ezért.

A republikánusok ugyanazt a hatalmi struktúrát védik, amely megfosztja az amerikaiakat szuverenitásuktól és alapvető szabadságjogaiktól. Márpedig ha nem véded meg a választóidat, radikalizálódni fognak. Én ellene vagyok a radikalizmusnak, nem szeretem sem az erőszakot, sem az idétlen ideológiai mozgalmakat. A nézeteim elég egyszerűek: legyen munkád, házasodj meg, nevelj fel pár gyereket, és igyekezz mindig jobbnak lenni.


Tucker Carlson

1969-ben született San Franciscóban. A connecticuti Trinity College-ban hallgatott történelmet, majd jobboldali lapoknál kezdett dolgozni. 2000 és 2005 között a CNN, később az MSNBC, 2009-től a konzervatív Fox News műsorvezetője. A Time magazin szerint a legbefolyásosabb konzervatív gondolkodó az Egyesült Államokban. Esténként átlagosan több mint ötmillió néző követi a műsorát a Fox Newson, ezzel az övé a legnézettebb hírműsor az USA-ban. A Fox Nation-ön nemrég indult el a Tucker Carlson Today című talkshow-ja és a Tucker Carlson Originals című dokusorozata. Carlson alapítója a Daily Caller hírportálnak. Két sikerkönyv szerzője: a Politicians, Partisans, and Parasites: My Adventures in Cable News 2003-ban, a Ship of Fools: How a Selfish Ruling Class Is Bringing America to the Brink of Revolution 2018-ban jelent meg. A Ship of Fools első volt a The New York Times bestsellerlistáján. Rövidesen a harmadik kötete is megjelenik The Long Slide: Thirty Years in American Journalism címmel.

Tovább olvasom

Médiapiac

Kovács Zoltán: nevetséges történetet kreáltak a liberálisok Tucker látogatásából

Az államtitkár egy alternatív szalagcímet is felajánlott a média hazug munkatársainak.

Közzétéve:

MTI/Balogh Zoltán

Mint isnert, hazánkba látogatott Tucker Carlson, a világ egyik legmeghatározóbb médiaszemélyisége, aki augusztus 7-én, szombaton az MCC Feszten tart majd előadást. Carlson a Time szerint a legbefolyásosabb konzervatív gondolkodó az Egyesült Államokban, magyarországi látogatása alkalmából Orbán Viktor miniszterelnökkel is lehetősége volt találkozni, amiről a kormányfő maga is beszámolt a közösségi médiában.

Erre reagálva, a hazánkat korábban több alkalommal is becsmérlő CNN hazugsággal válaszolt, ugyanis idézték, Brian Stelter, a CNN egyik vezető tudósítójának és műsorvezetőjének Twitter-bejegyzését, amelyben arról panaszkodott, hogy Tucker Carlson egy „szélsőjobboldali” konferencián vesz részt. Ez azonban bizonyítottan nem igaz, hiszen a programot egyáltalán nem a szélsőjobboldali témák határozzák meg, a fellépők között pedig olyan emberek is szerepelnek, akik Orbán Viktor egyértelmű kritikusainak mondhatók.

Kovács Zoltán a Twitteren reagált

A liberálisok kreálmányaira válaszolt a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár hivatalos közösségi-oldalán.

A politikus különálló bejegyzésekben osztotta meg gondolatait az esetről, amit egyszerűen csak „nevetségesként” jellemzett:

  • Magyarország Kormánya 2018-ban kötött szerződést a Policy Impacttel, ami 2019-ben lejárt. Ez az adat teljes mértékben nyilvános.
  • Mi oka lenne rá a kormánynak, hogy pénzt fizessen egy interjúért? Orbán Viktor miniszterelnök és a kormány tagjai is rendszeresen kapnak megkereséseket. A valamit valamiért elvnek még a feltételezése is nevetséges.

A nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár emellett egy alternatív szalagcímet is felajánlott a média munkatársainak:

Olyan újságírók vádolják összeesküvés-elméletekkel Tucker Carlsont, akik maguk is őrületes, jobboldali összeesküvéseket gyártanak a televíziós személyiség Magyarországi látogatása kapcsán.

Borítókép: Kovács Zoltán

Tovább olvasom

Médiapiac

Hitelesebb hírszolgáltatást tervez a Twitter

Megállapodást írt alá a Twitter az Associated Press (AP) és a Reuters hírügynökséggel, hogy azok segítsenek előmozdítani a pontos tájékoztatást a mikroblog- és közösségihálózat-szolgáltató platformján.

Közzétéve:

Pixabay

A Twitter bejelentése szerint közös projektjük kiszélesíti azt a már folyamatban lévő munkát, amely segíthet egyrészt megmagyarázni, hogy egyes témák miért válnak divatossá a Twitteren, másrészt megbízható forrásokból származó információkat, híreket szállítani és leleplezni a félrevezető tájékoztatást.

A hírügynökségek segítségével biztosítható lesz, hogy valós időben elérhetőek legyenek hiteles információk a frissen felmerülő, legfontosabb beszédtémákban. Ez különösen fontos lesz ott, ahol “tényeket vitatnak”, vagy amikor a társaság saját kurátori csapata nem rendelkezik a megfelelő szakértelemmel vagy nincs elég hozzáférése az adott témában készült megbízható jelentésekhez

– közölte a Twitter. A két hírügynökség feladata lesz az is, hogy segítsenek összefüggéseikbe helyezni a széleskörű érdeklődésre számot tartó témákat, köztük azokat, amelyek potenciálisan félretájékoztató információkhoz vezetnek – tették hozzá.

“Ez a munka a küldetésünk lényege” – mondta Tom Januszewski, az AP globális üzleti fejlesztésért felelős alelnöke egy nyilatkozatban. “Az AP régóta szorosan együttműködik a Twitterrel és más platformokkal is, a tényszerű újságírás hatókörének kiterjesztése érdekében” – fűzte hozzá Januszewski.
Hazel Baker, a Reuters felhasználók által generált tartalmak hírgyűjtéséért felelős vezetője kijelentette: “a bizalom, a pontosság és a pártatlanság áll a Reuters mindennapi tevékenységének középpontjában.”
A megállapodásba foglalt partnerség pénzügyi feltételeit a felek nem hozták nyilvánosságra. Az AP és a Reuters a Facebooknak is tényállításokat ellenőrző partnere.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom