Kövess minket!

Médiapiac

Radnai Péter: „Nyughatatlan természet vagyok”

Ahhoz képest, hogy a karrierjét külpolitikai tudósítóként kezdte, Radnai Péter a média majd minden feladatkörében kipróbálhatta magát. Volt képernyős és háttérember, főszerkesztő és beosztott, újító szellemű producer és a régi iskola képviselője. A maximalizmusa és a kíváncsisága változatlan: jelenleg az AMC Networks kreatívigazgatója, a maga területén egyre elismertebb DJ, és van egy zenekara is, a Midlife Crisis, amiben dobol.

Kívülről nézve a pályád mintha egyenletesen ívelne felfelé, ennek ellenére korábban azt mondtad, hogy van két olyan szakmai tévedésed, ami a mai napig sokszor eszedbe jut.

A szakmai életem nem lineárisan felfelé ívelő sikertörténet, inkább hullámhegyek és hullámvölgyek jellemzik.

A tévedésekre térjünk vissza később! Kamaszként határoztad el, hogy újságíró leszel. Mi jelentette a motivációt?

Gyerekkorom egyik legmeghatározóbb televíziós külpolitikai újságírója Sugár András volt, akinek a nyolcvanas évek közepén megjelent egy könyve Nyílt titkaim címmel. Arról szólt, milyen világjáró élményekben volt része, mennyi érdekes személlyel találkozott. Rendkívül izgalmasnak találtam. Emellett állandóan tévét néztem, piszkált is a család, miért töltök annyi időt a készülék előtt.

1989-ben érettségiztem, amikor kirobbant az érettségitétel-kiszivárogtatási botrány, ami megjelenik a Moszkva tér című filmben is. Meg tudom erősíteni, hogy valóban kikerültek a tételek. (Nevet.) Majd Moszkvába jártam egyetemre a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetébe. Mivel ez egy állami ösztöndíj volt, amelyet le kellett dolgoznom, jelentkeztem a Magyar Televízió Híradójához gyakornoknak azok közé, akiket addig csak nézhettem. Sokkal többet voltam bent a szerkesztőségben, mint azt elvárták volna tőlem. Olyan emberek jöttek velem szembe a folyosókon, akiket addig csak a tévéből ismertem. Tizenkilenc évesen úgy éreztem, mintha Disneylandbe kerültem volna. Aztán kirobbant a médiaháború. Bánó András vezetésével néhányan kiváltak a Híradóból, amire Hankiss Elemér tévéelnök pályázati híradókat indított: volt a Bánó-féle, illetve a Betlen János és az Orosz József által fémjelzett. Utóbbinál kaptam munkát, majd megalakult az Egyenleg, ahol szintén dolgozhattam.

Ugyancsak a Hankiss-éra alatt indult el a Sárközy Erika és Sándor Pál nevéhez köthető A Reggel, amiben volt egy sorozatom: a Terek. Általam nagyra becsült művészeket, például Mándy Ivánt, Cseh Tamást, Bereményi Gézát, Presser Gábort és Vámos Miklóst kértem meg, hogy meséljenek a kedvenc terükről. Ma is azt gondolom, a Terek volt az egyik legjobban sikerült munkám, aminek a későbbi networköm egy részét is köszönhetem.

Huszonnégy évesen újra Moszkvába utaztál, ezúttal mint a Magyar Televízió tudósítója. Mit köszönhetsz az Oroszországban töltött éveknek?

Moszkva az 1990-es évek közepén hihetetlenül izgalmas város volt, érezhetően kezdett kinyílni a világ. Szakmai értelemben nem én voltam a legjobb tudósító, de talán annak köszönhetően, hogy én voltam a legfiatalabb, egyediek voltak a témaválasztásaim, és az addig megszokottól eltérő hangnemben, sablonoktól mentesen tudósítottam. Nem voltak bennem fékek. Ezzel fedtem el a koromból adódó tapasztalatlanságom.

Egy korai tudósítói kép az 1990-es évek közepéről Oroszországból, amely Für Lajos akkori honvédelmi miniszter látogatásán készült, egy MIG-29-es vadászgép alatt.
Egy korai tudósítói kép az 1990-es évek közepéről Oroszországból, amely Für Lajos akkori honvédelmi miniszter látogatásán készült, egy MIG-29-es vadászgép alatt.

1995-ben egy riportommal, amelynek szereplője egy Leninre megszólalásig hasonlító ember volt, megnyertem a CNN World Report versenyét. 1997-ben ösztöndíjjal utaztam Amerikába. Ismertem a moszkvai tudósítójukat, akit megkértem, mutasson be a CNN döntéshozóinak, hogy megvalósíthassam az ötletem, ami egy Kelet-Európáról szóló heti magazinműsor lett volna. Kedvesen megmosolyogták az ötletet, és mondták, hogy majd visszatérünk rá. A mai napig röhögünk Kövesdi Péter barátommal, akivel együtt voltunk ott, és ma a Népszava egyik szerkesztője, a legendás „Inside Central and Eastern Europe” című műsorötletemen. Az általam elképzelt nemzetközi karrier ezzel véget is ért.

A meghatározó találkozás a Lenin-hasonmással. Ebből lett a CNN-díj.
A meghatározó találkozás a Lenin-hasonmással. Ebből lett a CNN-díj.

Amúgy életem legnagyobb szakmai pofonját 1997 végén kaptam, amikor azt hittem, hogy a sikeres tudósítói munka után itthon külpolitikai rovatvezető leszek. Nem így történt. A köztévében alig maradt valaki, és ők sem fogadtak tárt karokkal az akkori belső átalakulások miatt. Ráadásul lemaradtam a magyar kereskedelmi csatornák indulásáról. Szinte az összes barátomat felvették a TV2-höz vagy az RTL Klubhoz. Ma már azt gondolom, szerencsés vagyok, hogy így alakult, de akkor végtelen nagy csalódást éreztem. Nem is tudom, hogyan alakult volna az életem, ha nem jött volna Frei Tamás, illetve először a Manőver című műsor, majd a Frei Dosszié.

Frei lényegében bulvár-külpolitikai műsorokat készített. Amíg például a Panorámában a komoly témák, komoly hangvételben készültek, addig Freinél a komoly témák, könnyedséggel párosultak. Az első szerkesztőségi megbeszélésen ott ültünk Hadas Krisztával és Keleti Andival, akik mindketten komoly szakemberek voltak már akkor is, majd Frei közölte, hogy kétnapos oktatást tart nekünk interjúkészítésből. Nem értettem miért, azt hittem felesleges lesz, ehhez képest oldalakat jegyzeteltem tele. Nagyon hasznos meglátásai voltak.

Mihail Gorbacsovval háromszor sikerült interjút készítenem: kétszer Moszkvában, egyszer Budapesten. Ez a kép az egyik interjú után készült egy ebéden.
Mihail Gorbacsovval háromszor sikerült interjút készítenem: kétszer Moszkvában, egyszer Budapesten. Ez a kép az egyik interjú után készült egy ebéden.

A kereskedelmi televíziózással az RTL Klub Reggelijében ismerkedtél meg.

Már a Frei Dosszié is a kereskedelmi tévében ment, de valóban, a Reggeliben kerültem először vezető pozícióba. Kotroczó Robi, a műsor főszerkesztője szerette volna átadni a stafétát, és rám gondolt. Az átadáskor, emlékszem, azt mondta: „Péter, csak arra kérlek, ne hívd be Zoránt minden reggel!” (Nevet.) Megértette velem, hogy félre kell tennem az ízlésem. Emlékszem, hosszasan küzdöttem azért, hogy Presser Gábor eljöjjön a műsorba, és baromi büszke voltam, amikor sikerült. Másnap a nézettségi adatok két furcsaságot mutattak: egyrészt Pressernél az én legnagyobb bánatomra csökkentek a számok, másrészt volt egy meredek emelkedés is, amikor MC Hawer és a Tekknő lépett fel… Sokat tanultam az esetből.

A kereskedelmi televíziózás egyik legjobb reggeli formátumáról beszélünk, ahol olyan műsorvezetők dolgoztak, mint Balázsy Panna, Szily Nóra, Alföldi Róbert vagy Stohl András. De később is csupa jó nevek jöttek: Ábel Anita, Csonka András, vagy Barabás Évi, akit én hívtam át a MTV-től. Emlékszem, 2001. szeptember 11-én egy vidám hangulatú kampányfotózáson vettünk részt, Geszti Péter kreatív irányítása mellett. A műsorvezetők kezében elnagyolt fogkrémek, játék mackók. A műterembe Hajas Laci szerzett egy tévékészüléket és valamiféle műholdvevőt, így értesültünk arról, hogy amíg mi odabent vidámkodtunk, megváltozott a világ.

A történelem furcsa fintora: ez a vidámságot sugárzó kép 2001. szeptember 11-én készült Budapesten azokban az órákban, amikor New Yorkban ledőltek az ikertornyok.
A történelem furcsa fintora: ez a vidámságot sugárzó kép 2001. szeptember 11-én készült Budapesten azokban az órákban, amikor New Yorkban ledőltek az ikertornyok.

Jól éreztem magam a Reggeliben. Később a Delelő, a Találkozások és a Kölyökklub is hozzám tartozott. Örülök, hogy több olyan, ma már sikeres tévés születésénél voltam jelen, mint például Ábel Anita, Csonka András vagy Barabás Évi.

Azon két tévedés, avagy hiba közül, amiről az elején beszéltünk, az egyik ekkor történt. A Reggelit az IKO meglehetősen kereskedelmi szemléletben gyártotta, ami egyébként is jellemző volt a Dirk Gerkens, Rákosi Tamás és Róbert Ákos alkotta trióra. Én meg azt hittem, az a dolgom, hogy jó műsort készítsek, így nem olyan mértékben segítettem elő a kereskedelmi vágyak megvalósulását, mint kellett volna. Idealista voltam. Azóta az élet bebizonyította, hogy nekik volt igazuk, és később más módon jól tudtunk együtt dolgozni.

A TV2-höz Kereszty Gábor és Sváby András hívott, akik ekkor már eldöntötték, hogy műsorra tűzik az ország első valóságshow-ját. Az szóba sem került, hogy a Tényekben vagy a Naplóban dolgozz?

Addigra már annyira megváltozott a hírgyártás, hogy nem vonzott, pedig a mai napig hírfüggő vagyok. Továbbá az RTL-nél kiderült rólam, hogy a könnyedebb műfajokban is működöm.

A Big Brother, majd később A Nagy Ő is úttörő volt a magyar televíziós piacon.

Emlékszem, a közvetlen felkészülés kapcsán elmentünk Görögországba megnézni az ottani Big Brothert, ami annyira unalmas volt, hogy elaludtunk rajta. Másnap aztán bementünk a stúdióba, és egy teljesen indifferens pillanatban valami megváltozott. Megértettem, hogy a titok annyi, hogy mindenki kíváncsi egy kicsit a többi ember életére, amibe egyébként nem lát bele. Óriási siker lett itthon a produkció, amelyben elvitathatatlan szerepe volt a stáb tagjainak is, akiknek egy részét az RTL-től csábítottam át, amiért akkoriban természetesen igencsak neheztelt rám a csatorna.

A Nagy Ő-t is sokan nézték Noszály Sándorral, de a mai megváltozott szemlélet miatt már nem állná meg a helyét. A női Nagy Ő-vel, Molnár Anikóval nehéz volt dolgozni, de ma is azt gondolom, hogy akkor ő volt a legérdekesebb és a legizgalmasabb női karakter. Bőven túllépte az akkori Való Világ kereteit, amelyben feltűnt. Később a Playboy címlapján is többször szerepelt, mert el lehetett vele adni a lapot.

A Nagy Ő után néhány hónappal ismét az Interaktívnál kaptam szerepet, ami akkor a TV2 legfőbb műsorgyártója volt, és ehhez köthető a másik nagy szakmai tévedésem. A Megasztárnak Csényi Kati lett a főszerkesztője, Sváby András pedig később, miután a munka már rég elkezdődött, kinevezett producernek mellé. El nem tudtam képzelni, hogy bárkit is érdekelni fog, ahogy amatőr énekesek produkálják magukat a tévében. Ez azért is vicces a mából nézve, hiszen manapság intenzíven foglalkozom a zenével. Nem hittem a Megasztárban, ezért nem is nagyon foglalkoztam vele. Ha én lettem volna saját magam főnöke, kirúgtam volna magam. Sváby bizonyos értelemben meg is tette, áthelyezett egy másik műsorhoz. Éppen kezdtem magam rosszul érezni a csatornánál, amikor megkeresett egy fejvadász, aki a Playboy új főszerkesztőjét kereste.

Ha már az élet odasodort a Plaboyhoz, mindenképpen szerettem volna eljutni a legendás Playboy Mansionbe, és interjút készíteni Hugh Hefnerrel.
Ha már az élet odasodort a Plaboyhoz, mindenképpen szerettem volna eljutni a legendás Playboy Mansionbe, és interjút készíteni Hugh Hefnerrel.

Mennyire volt szakmai, illetve mennyire volt hiúsági kérdés, hogy a magazin első embereként újra elkezdj „láthatóvá” válni?

Moszkvai tudósítóként látható arc voltam, a későbbi feladataim viszont ezt nem igényelték. Soha nem is tudtam elképzelni magam az előtérben. A Playboy korábbi főszerkesztői kevésbé intenzíven voltak jelen a médiában, az én célkitűzésem azonban az volt, hogy a magazin beszédtéma legyen a hazai közéletben, és ehhez szükség volt egy arcra, amelyhez kötik.

Nagyobb dilemmát okozott, hogy elvállaljam-e a főszerkesztői pozíciót, mint előtte az, hogy váltsak-e a hard news műfajról a bulvárra. Nem is volt komoly print gyakorlatom, egyszer voltam rovatvezető az akkori First Class nevű lapnál. Felhívtam néhány embert, köztük Frei Tamást, mit gondolnak, és szinte mindenki azon a véleményen volt, hogy el kell fogadnom a felkérést. Teljesen igazuk volt, a személyes márkámat is építette a Playboy.

Valószínűleg az ilyen képek készítése közben irigyeltek a legjobban.
Valószínűleg az ilyen képek készítése közben irigyeltek a legjobban.

A magazin az érdekes és izgalmas tartalmon túl nagyon komoly esztétikai hitvallással bír. Nánási Pál nagy energiákat fordított a nőkről készült fotósorozatokra, nekem pedig legalább ennyire fontosak voltak a magazin méltán híres nagyinterjúalanyairól készült felvételek.

Megpróbáltam nyitni a mainstream felé, ami nem volt könnyű még úgy sem, hogy a lapban megjelenni, interjút adni vagy benne publikálni nagy elismerést jelentett. Komoly munkám volt abban, hogy a sajtóban a magazin kapcsán ne csak a nők jussanak az emberek eszébe.

Amikor például Bárdy György interjújához csináltuk a fotókat, azt találtuk ki, hogy Nepp József rajzolja meg a kanapén Máris szomszéd köpenyében ülő Bárdy mellé a komplett Mézga családot, amivel komoly elismerést szereztünk.

Legalább ennyire ikonikus az LGT zenebohócos képanyaga.

Most, hogy mondod, ez a fotósorozat még a későbbi életemben is fontos szerepet játszott. Az LGT éppen a Sziget-koncertjükre készült, így szívesen adtak interjút. Majd legnagyobb meglepetésemre a koncertjükön a Miénk ez a cirkusz című daluk alatt többször is megjelentek a kivetítőn a fotóink. Mondjuk úgy, hogy a felhasználásról nem pontosan állapodtunk meg. Ebből kifolyólag ismerkedtem meg a fesztivál egyik vezetőjével, Lobenwein Norberttel, akinek később szerepe volt abban, hogy DJ-ként a Szigeten is felléphettem. Nekem a fotók tényleg nagyon fontosak voltak a Playboyban, és mindegyik között a legemlékezetesebb az, ami 2009 októberében jelent meg, amikor a magyar kiadás tízedik születésnapját ünnepeltük, a címlapon Liptai Claudiával. Az ünnepi számba készült egy kihajtható kép, amelyen a lapnak interjút adó szereplők tűntek fel Szabó Istvántól Lukács Lászlón át Grosics Gyuláig, Andy Vajnától Tarlós Istvánon át Cseh Lászlóig, több mint százan. A fotó azóta is az irodám falát díszíti.

A playboyos korszakom legkedvesebb emléke: a tízéves jubileumi számba készítettünk egy közös képet az addigi összes interjúalanyról. Lehet, hogy elfogult vagyok, de ebben a képben benne van az 1999 és 2009 közötti Magyarország lenyomata.
A playboyos korszakom legkedvesebb emléke: a tízéves jubileumi számba készítettünk egy közös képet az addigi összes interjúalanyról. Lehet, hogy elfogult vagyok, de ebben a képben benne van az 1999 és 2009 közötti Magyarország lenyomata.

Hívtak a Frei Dossziéba, az RTL-hez, a TV2-höz és a Playboyhoz is. Az AMC elődjét viszont már te kerested meg.

Miután távoztam a Playboy éléről, tudatosabb időszak következett az életemben. Elkezdtem azon elmélkedni, hol tudnám a képességeim és a tudásom a leginkább hasznosítani. Így jutottam el az AMC Networks elődjéhez, a Chellomediához és a Ringier-hez. 2011–12-ben mindkét cégnél dolgoztam, majd 2013-ban csatlakoztam véglegesen a később az AMC által felvásárolt Chellomediához, amelynek először produkciós, majd később kreatívigazgatója lettem.

Milyen szerepet tölt be az életedben a kreativitás?

Nyughatatlan természet vagyok, maximalista, aki elvárja, hogy mindenki higgyen abban, amin dolgozik. Ha valami érdekel, azzal rengeteget foglalkozom, de ennek a fordítottja is igaz.

Az AMC-nél a hazai gyártásokért felelek. A televíziós társaság portfóliójába jelenleg 14 márka tartozik, köztük filmes, sport, gyerek, gasztronómiai és dokumentum csatornákkal. A legtöbb időt a TV Paprikán, a Spektrumon és a Spektrum Home-on futó műsorokkal töltöm. Rendkívül összetett munka az ötletek között megtalálni, majd lefejleszteni azt, amelyben maximálisan hiszünk. A felelősségem leginkább abban áll, hogy a műsoraink kivitelezése hibátlan legyen. Ugrálok is rendszeresen a szegény gyártók fején. Ha valakivel vitatkozni kell szakmai kérdésekben, az az én dolgom. (Nevet.)

Az egyik hivatalos kép az AMC-korszakból.
Az egyik hivatalos kép az AMC-korszakból.

Milyen viszonyban vannak egymással az üzleti eredmények és a kreativitás?

Előfordul, hogy bizonyos helyzetekben a falat kaparom. A kábeltelevíziós iparágat meg kellett tanulnom. Például a közelmúltban a Spektrumon bemutatott Tabukról tabuk nélkül című, saját gyártású műsorunk lényegesen nagyobb anyagi ráfordítással készül, mintha megvennénk mondjuk David Attenborough valamelyik sorozatát, hiszen azt egyszer elkészítik, és világon rengeteg országban eladják. Viccesen, azt szoktam mondani, hogy sokkal mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni ahhoz, hogy Bede Robi nálunk főzzön, mintha Jamie Oliver tenné ugyanezt. A különbség – bármelyik csatornáról is beszéljünk –, az exkluzív tartalom, az, hogy Jamie Oliver vagy egy, a BBC által készített ismeretterjesztő film jogait bármelyik csatorna megveheti, míg ha valaki például a tabukról szóló sorozatra vagy éppen Thuróczy Szabolcsra kíváncsi, minket kell néznie.

A Tabukról tabuk nélkül mintha egy közszolgálati műsor lenne.

Ha őszinték akarunk lenni, ennek a sorozatnak nem feltétlenül egy kereskedelmi csatornán lenne a helye. Az AMC részéről óriási bevállalás, hogy kiáll egy ilyen típusú program mellett.

Nekem személy szerint szakmailag azok a legboldogabb napjaim, amikor egy olyan műsor, mint tavaly a Volt egyszer egy Vadkelet – Emir Kusturicával vagy most a Tabukról tabuk nélkül második évada elkészül, és látjuk a nézettségi adatokon, hogy a nézőink szeretik. Ez számomra ugyanolyan érzés, mint amikor az Objektívbe vagy az Egyenlegbe készült egy remek anyag.

A saját gyártású műsoraink olyan szakmai igényességgel készülnek, hogy azok akár egy országos kereskedelmi csatornán is bemutathatóak lennének. Büszke vagyok a műsorok készítőire, ahogy a műsorok szereplőire is.

Úgy tudom, egy ideje komolyan foglalkoztat a film és a színház világa.

Általában a kulturális dolgok érdekelnek. Vannak elképzeléseim arra vonatkozóan, milyen típusú előadásokban vennék részt háttéremberként, ha az élet egyszer úgy hozná. Jelenleg azt remélem, sok közös sikerünk lesz még az AMC-vel. Soha nem tartottam jónak, ha valaki csak egy dologgal foglalkozik. A Midlife Crisis nevű zenekaromat is külön projektként kezelem, ahogy a DJ-skedést is.

Az elmúlt hat évem egyik legnagyobb büszkesége a zenekarom, a Midlife Crisis.
Az elmúlt hat évem egyik legnagyobb büszkesége a zenekarom, a Midlife Crisis.

Megkaptad a szakmától, amire számítottál?

A munkám révén bejártam a világot, számtalan érdekes személlyel találkoztam, köztük ifjúkori bálványaimmal. Egy olyan embernek, aki nyitott a világra, nem kell ennél több. Nem cserélném el semmire.

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2019/6. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

Minden ötödik tévénéző a Duna Televíziót választotta a pápa miséjekor

A Ferenc pápa által celebrált zárómise iránt volt a legnagyobb az érdeklődés a közmédia 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) kapcsán közvetített tartalmai közül – derült ki az MTVA nézettségi adataiból.

Közzétéve:

MTI/Máthé Zoltán

Augusztus 20-tól sugározta az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz kapcsolódó tartalmait a közmédia, amelynek első csúcspontja a szeptember 5-i nyitómise volt, amelyet a Duna Televízió élőben közvetített nézőinek. A beszámoló alatt több mint 600 ezren kapcsoltak a nemzeti főadóra. Hétköznap esténként a csatorna MindekiNEK címmel összefoglalta a nap eseményeit, amelyet a Duna World másnap reggel megismételt. A 10 összefoglalóba 408 ezer fő kapcsolódott be legalább egy percre.

A szeptember 11-i közvetítéssorozat a körmenet végével zárult, ebbe a műsorfolyamba 740 ezren kapcsolódtak bele. Vasárnap az eseménysorozat zárónapján élő közvetítés segítségével kísérhették figyelemmel a közmédia nézői a történéseket, amely iránt a Duna Televízió képernyőjén keresztül több mint 1 millió fő érdeklődött.

A Ferenc pápa által celebrált zárómise iránt volt a legnagyobb az érdeklődés: az egy percre jutó átlagos nézettsége 435 ezer fő lett, de a legnézettebb időszakában, az utolsó félórában, 500 ezer fölötti nézője volt.

– közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája.

Az egész közvetítés közönségaránya 16,7% lett, amivel országosan messze a legnézettebb csatorna lett ebben a műsorsávban. A zárómise részesedése még nagyobb, 21,3% volt, vagyis minden ötödik tévénéző a Duna csatornát választotta a pápai mise idejében.

A nyolc nap alatt a négy csatorna valamelyikén a NEK-kel kapcsolatos közvetítésekbe, műsorokba ajánlókba a népesség harmada, 2 millió 840 ezer néző kapcsolódott bele. A négy csatornán, a felvezető műsoroktól az esemény végéig több mint 3,6 fő a népesség 42%-a kapcsolódott bele valamelyik NEK-kel kapcsolatos közvetítésbe, műsorba vagy ajánlóba. Élőben a Mediaklikk.hu weboldalon szintén a zárómisét nézték a legtöbben.

Borítókép: Ferenc pápa (középen) az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) zárómiséjén a Hősök terén 2021. szeptember 12-én

Tovább olvasom

Médiapiac

A jobboldalt kárhoztatta a baloldali sajtó 2006 őszén

Erősen elfogultan, sőt önmagának is ellentmondva sietett a baloldali sajtó és az értelmiségi holdudvar Gyurcsány Ferenc védelmére az őszödi beszéd kiszivárgását követő napokban.

Közzétéve:

MTI/Szigetváry Zsolt

Miután 2006. szeptember 17-én nyilvánosságra került – és hatalmas tiltakozáshullámot váltott ki – Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelyben a kabinetje folyamatos hazugságairól és a cselekvésképtelenségükről értekezett, a baloldali sajtó és a holdudvarhoz tartozó értelmiség szinte azonnal védelmébe vette a szocialista miniszterelnököt – emlékeztet a Magyar Nemzet.

Némelyikük teljesen képtelen, nyakatekert érveléssel mentegette Gyurcsány beismerését kormánya hazugságairól, illetve bizonygatta, hogy az MSZP-s kormányfőnek fontos a helyén maradnia.

Zavaros védőbeszédek

A leginkább önellentmondó írást talán Aczél Endre jegyezte, aki a Népszabadságban 2006. szeptember 21-én megjelent cikkében Gyurcsányt egy elhivatott, a saját pártját és politikai közösségét megreformálni szándékozó figuraként említi, akit ráadásul ebben a tekintetben Tony Blair akkori brit kormányfőhöz hasonlított.

„Gyurcsány a legnagyobb tehertételnek a saját, szocialista örökségét érzi, s (…) a pártot, amely (…) jól eldagonyázna még, ha nem ébresztené rá valaki a modern világ kihívásaira

– fogalmazott a publicista. Figyelemre méltó, hogy úgy vélte, Gyurcsánynak éppen a bűnbánatra képtelen egyénisége fogja meg a magyarországi helyzet külföldi szemlélőit, akik szerinte nem a jó erkölcsöt, hanem a határozottság képviselőjét látják benne.

A Magyar Hírlap 2006. szeptember 26-i számában olyan – meg nem nevezett – szocialista parlamenti képviselőket és megyei pártvezetőket idézett, akik szerint Gyurcsányt csak erősítették az ellene irányuló támadások. Sőt a névtelen MSZP-s prominensek úgy vélték, hogy a kialakult helyzetben akár pártelnökké is választhatják Gyurcsányt, holott szerintük erre a beszéd kiszivárgása előtt kevés esély volt.

Nádas Péter író egyenesen a retorika csúcsának nevezte az őszödi beszédet, az abban elhangzott nem szalonképes kifejezések szerinte a helyükön vannak, és sem obszcénnak, sem pedig trágárnak nem tekinthetők.

Hozzátette: semmiféle olyan jogi vagy alkotmányos lehetőséget nem lát, hogy Gyurcsánynak mennie kéne. Úgy vélte továbbá, hogy Gyurcsánynak van realitásérzéke, Orbánnak nincs.

„A Fidesz a hibás”

A Magyar Krónika 2006. október 11-i számában szintén Gyurcsány narratívájának adtak teret. Arról számoltak be, hogy a szocialista miniszterelnök a beszédstílusa miatt kért bocsánatot, valamint azért, amiért nem mondták ki, hogy a gondok csak áldozatok útján oldódnak meg, a költségvetés egyensúlya pedig felborult.

Azt már nem kérték számon a kormányfőn, hogy miért nem vállalja a felelősséget azért, hogy hazudtak reggel, délben és este, valamint hogy trükkök százait bevetve tévesztették meg a választókat és a nemzetközi közvéleményt.

Mindemellett Gyurcsány azon kijelentését is idézték, amellyel némileg burkoltan az akkor ellenzékben lévő pártokra, köztük a Fideszre igyekezett hárítani a felelősséget az őszödi beszéd kiszivárgását követően kirobbant zavargásokért. Az MSZP-s miniszterelnök úgy fogalmazott: sajnálja, hogy a beszéd lehetőséget teremtett a harmadik Magyar Köztársaság alkotmányos rendje elleni ellenzéki támadáshoz.

A jobboldalt hibáztatta a kialakult helyzetért Kállai R. Gábor filozófus is, aki 2006. október 5-én arról értekezett a Népszabadságban, hogy „a hatalomból kiszorult párt és vezére a vigaszágon mindenáron, akár az alkotmányos rend felforgatásával is vissza akar kerülni a hatalomba”, s úgy vélte, hogy a jobboldaliság ma nem társadalmi-politikai alternatíva, hanem hatalomtechnikai eszköz.

Szerinte a Gyurcsány-kormány lemondatása a társadalmi párbeszédet lehetetlenítette volna el.

Németh Péter, a Népszava főszerkesztője a Fidesz-elnök Orbán Viktor és Sólyom László köztársasági elnök felelősségéről értekezett a lapjában 2006. szeptember 20-án, s Gyurcsánynak mindössze azt rótta fel, hogy „nem számolt azzal, hogy azok a mondatok, amelyek ki-ragadva szövegkörnyezetükből éppen az ellenkezőjét jelentik annak, mint amit ő szándékozott mondani”. Ez Németh értelmezésében (ahogy Gyurcsányéban is) azt jelentette, hogy „elég a magyar politikai elit hazudozásaiból”.

Kuncze kioktat

Kuncze Gábor, a baloldali koalíciós kormány kisebbik pártjának, az SZDSZ-nek az elnöke a Zalai Hírlap 2006. szeptember 26-i számában kelt Gyurcsány védelmére. Azt hangoztatta, hogy „Gyurcsánynak igaza van a politika önáltatása, őszintétlensége tekintetében”, emellett kioktató hangon beszélt arról, hogy

„még hátravan a társadalom egyes rétegeiben a tanulási folyamat arról, hol van a határ a szabad véleménynyilvánítás és a bűncselekmény között”.

Ugyancsak magasztalta az őszödi beszédet a Beszélő nevű liberális periodika, amelynek a 2006. októberi számában a maga idején és helyén kitűnő retorikai képességekről árulkodó szónoki teljesítménynek nevezték az ominózus Gyurcsány-szónoklatot. Azt emelték ki, hogy a beszédnek jelentős szerepe volt abban, hogy az MSZP-frakció egységesen támogatta a Gyurcsány-csomagként elhíresült megszorításokat és egyéb intézkedéseket. Úgy vélték, hogy a kormányfő politikájának elfogadtatásához hozzájárult „a nyers beszédmodorral is hangsúlyozott őszinteség”.

Némi kritika megfogalmazása ellenére nem győzték hangsúlyozni, hogy kiállnak Gyurcsány mellett.

Bár a szerző úgy vélte, hogy a miniszterelnök magatartása éppen a saját maga által felállított mércének nem felelt meg, s a következmények nélküli Magyarország modelljét tartósítja, továbbá Gyurcsány szeptember 17. és október 6. között mutatott magatartása komoly aggodalomra ad okot, mégis azzal zárta az írását, hogy továbbra is neki drukkolnak.

Borítókép: Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnök-frakcióvezetője

Tovább olvasom

Médiapiac

Elferdítette a szentatya szavait a baloldali média

Az Orbán-kormány elleni lejárató hadjárattal próbálkozott a baloldali média Ferenc pápa látogatása kapcsán, hiába. A katolikus egyházfő üdvözölte a magyar kabinet családpolitikai intézkedéseit.

Közzétéve:

MTI/Miniszterelnökség/Botár Gergely

A baloldali politikusok és médiamunkásaik megnyilvánulásai egyértelműen azt mutatják, hogy a liberális fősodor szeretné a maga értelmezése szerint bemutatni Ferenc pápa személyét és szavait. A balliberális megmondóemberek és a sajtójuk egyértelmű politikai üzenetként igyekeztek értelmezni a pápa magyarországi látogatásának rövid idejét, és még arra is kísérletet tettek, hogy a szentatyának a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus zárómiséjén elhangzott prédikációját az Orbán-kormányhoz intézett kritikaként tálalják – számol be róla a Magyar Nemzet.

A liberális propaganda szócsövei, például Sárosi Péter emberi jogi aktivista is azon élcelődött a 444.hu-nak, hogy a kormány alig bírta Budapestre csábítani Ferenc pápát. Eközben a Mandiner összefoglalója szerint

a valóság az, hogy a pápát Erdő Péter bíboros hívta meg az eucharisztikus kongresszus záróeseményére, az állami meghívás pedig csak ezt követte. Kiemelték azt is, hogy a katolikus egyházfő azért töltött ilyen rövid időt Budapesten, mert ennyi időre szólt a meghívás. A portál megjegyezte: az eddigi ötvenkét eucharisztikus kongresszusból csupán néhányon volt jelen a katolikus egyházfő.

Az a közlésük is álhírnek bizonyult, hogy a pápa nem hajlandó találkozni a magyar állami vezetőkkel, és hogy bármiféle konfliktus lenne a kormány és az egyházfő között.

Ferenc pápa ezzel szemben találkozott Áder János köztársasági elnökkel és Orbán Viktor miniszterelnökkel is, a szentszék szóvivője pedig megcáfolta a baloldali hazugságokat.

A találkozóról elmondta, hogy a felek a teremtett világ megóvásáról, a családok védelméről és a támogatásáról, valamint az egyház szerepéről beszéltek. A magyar családpolitikát egyébként üdvözölte is a katolikus egyházfő.

A baloldali portálok arról is elfelejtettek beszámolni, hogy nem sokkal a pápa látogatása előtt, augusztus végén a magyar családpolitika elismeréseképpen Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztert Szent Mórus Tamás-díjjal tüntette ki a Nemzetközi Katolikus Törvényhozói Testület Rómában.

A zárómisét fokozott érdeklődéssel követő keresztényellenes sajtó Ferenc pápa prédikációját is igyekezett politikai kampánycélokra felhasználni.

Értelmezésük szerint az egyházfő elfogadásról szóló szavai a kormány migrációs politikáját kritizálta. Ahogyan azonban a Mandiner.hu rámutatott:

Ferenc pápa lelki beszéde a keresztényi elfogadásról szólt, és nem szólított fel sem megengedőbb migránspolitikára, sem hazai egyházreformra, nem bírálta a magyar kormányt és nem mondott burkolt véleményt a magyar demokráciáról sem.

Arra is emlékeztettek, hogy a migráció kapcsán Ferenc pápa eddig is azon az állásponton volt, hogy a bevándorlóknak el kell fogadniuk a befogadó országok kultúráját, és a befogadó országok maguk dönthetik el, mennyi embert bírnak befogadni, és egyáltalán milyen migránspolitikát folytatnak.

A kongresszus annyira megihlette a egyházellenes tábort, hogy még Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök és a Demokratikus Koalíció elnöke is átszellemülten posztolta közösségi oldalára Ferenc pápa szavainak átértelmezését. A baloldali összefogás vezére úgy fogalmazott: „A hit megvallása nem magamutogatás, a hit nem érv, az Isten ajándék és küzdelem. Jóságod, emberséged nem hited oka, hiányát nem menti a vallásos buzgóság. Ha jól értem Ferenc pápa gondolatait. Értem és szeretem.” A DK-vezér szavai most is egybecsengenek a korábbi egyházellenes kijelentéseivel. 2013-ban egy parlamenti felszólalásában ő hangsúlyozta, hogy a vallás magánügy, és a Demokratikus Koalíció kezdeményezni fogja, hogy az állam szüntesse meg az összes „egyházi privilégiumot”, és szüntesse meg az egyházaknak nyújtott hitéleti támogatást.

Nem lógott ki a baloldali hadrendből a nemzetközi sajtó sem. Miközben a katolikus egyházfő a Magyar Egyházak Ökumenikus Tanácsával és a zsidó közösségek képviseletével tartott vasárnapi találkozón a keresztény és a zsidó közösségek testvéri kapcsolatát hangsúlyozta, és az Európában egyre fokozódó antiszemitizmus elleni fellépésre szólított fel, a BBC teljesen másképp értelmezte a pápa szavait. A nemzetközi baloldal zászlóvivői úgy kommentálták az eseményt, hogy Ferenc pápa találkozott „a populista Orbánnal”, aki teljesen eltérő nézeteket vall a bevándorlásról és a menekültekről.

Ennél nagyobb tévedést már csak a New York Times vétett: ismét összekeverték a magyar fővárost Bukaresttel.

Varga Judit igazságügyi miniszter ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott a közösségi oldalán: ha bárkinek a jövőben kedve támadna hiteles hírforrásként hivatkozni a New York Timesra, akkor jusson eszébe, hogy az újság 17 millió követővel rendelkező Facebook-oldala szerint Ferenc pápa Romániában töltötte a vasárnapot.

Borítókép: Ferenc pápa távozik Budapestről a Liszt Ferenc-repülőtéren 2021. szeptember 12-én

Tovább olvasom