Kövess minket!

Médiapiac

Otthon Hollywoodban

Magyarország nem foglal el jelentős helyet a nemzetközi filmes térképen, Návai Anikó mégis fontosnak tartja, hogy a filmvilág alkotóinak, világhírű sztárjainak világát közelebb hozza a magyar nézőkhöz. De hogy került egy magyar újságíró hollywoodi tűzközelbe, és miért nem zavarja a hazai sajtóban megjelent negatív kritika?

Alig lehet információt találni a múltadról, sok találgatás övezi a személyed. Hogyan indult az újságírói karriered?

1973-ban el kellett döntenem, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de fogalmam sem volt, azt viszont tudtam, hogy noha bölcsészkart végeztem, nem akarok angol–orosz szakos tanár lenni, mert utáltam az oktatói gárdát, akik másról sem beszéltek, mint hogy mennyire hülyék a diákok. Ekkor tanácsolták, hogy jelentkezzem a Magyar Rádió kutatóintézetébe kérdezőbiztosnak, de a személyzetis megkérdezte, nem lenne-e kedvem inkább műsorokat szerkeszteni, aminek nagyon megörültem. Máltának és Kanadának készítettem promóciós anyagokat, időnként pedig bedolgoztam a 168 Órába és az ifjúsági osztálynak. 1976-ban indult az Ötödik sebesség című műsor, ahova szerkesztő-műsorvezetőként kerültem. Én készítettem a kis színeseket az adásban: Benkő Laci, Zalatnay, Vincze Viki, az LGT, Demjén voltak az én történeteim.

1980 tavaszán már terhes voltam, felhívtak telefonon, hogy Sylvester Stallone hamarosan Budapestre érkezik forgatni, menjek, készítsek vele interjút. Soha nem felejtem el, ahogy az egyik kezében egy műanyag zacskóval, a katonai sorfal mentén, biztonsági őrökkel körülvéve jött az újságírók hada felé. Már akkor is erős dohányos voltam, éppen rá akartam gyújtani, de nem találtam az öngyújtóm, idegességemben a kérdések sem jutottak eszembe, így amikor odakeveredtem hozzá, az első kérdésem az volt: „Van nálad gyufa?” (Nevet.) Ő persze rögtön megkérdezte, miért dohányzom terhesen, és máris a beszélgetés kellős közepén voltunk. Onnantól kezdve az egész magyar sajtó azt az interjút vette fel, amelyiket én készítettem vele. Mire ez az interjú adásba került, már disszidáltam, valaki más pedig nívódíjat kapott az anyagomért.

Mi vezetett ahhoz a döntéshez, hogy elhagyod az országot?

Több dolog együttesen járult hozzá.

Bár mindig én dolgoztam a legtöbbet, szakmailag nem úgy kezeltek, ahogy megérdemeltem volna. Volt, hogy egy interjúm miatt elvették az útlevelem. Amikor férjhez mentem, és közös vállalkozást indítottunk, abból is botrány lett. Megint csak a féltékenység, az acsarkodás… Huszonnégy óra alatt kellett elhagynunk az országot. Az akkor kicsi gyerekem csak hónapokkal később, amerikai képviselők segítségével jöhetett utánunk.

Erről az időszakról nem szeretnék többet mondani. (Elgondolkodik.)

1982-ben pincérnőként dolgoztál Amerikában, 1984-ben pedig már Andy Vajnával készítettél interjút.

A férjemmel először Miamiba mentünk, innen kerültünk New Yorkba, ahol a BBDO reklámügynökségnél kaptam állást. Maradhattam volna ügynökségi vonalon, de újságíróként szerettem volna elhelyezkedni, ami sikerült is, 1983 és 1986 között a Voice of America munkatársa lettem Washingtonban. Nagyon merev város volt, elegem lett, megkértem a rádió szerkesztőségének vezetőjét, hogy helyezzen át Kaliforniába. 1984-ben kerestem meg Andyt, aki a Rambo második részét forgatta, erről készült vele az a bizonyos első interjúm.

Návai Anikó
Návai Anikó

1999-ben lettél a Hollywoodi Külföldi Tudósítók Szövetségének tagja, azóta is egyetlen magyarként.

Los Angeles-i tudósító voltam, de nemcsak a szórakoztatóiparról írtam, hanem lényegében mindenről, ami a városban történt. Közös filmvetítéseket rendeztek a nemzetközi médiának, és mindig kértek, hogy csatlakozzam a szövetséghez, amit ebben az időben még nem tehettem meg, mert noha a közönségem külföldi volt, a rádió tulajdonosa amerikai.

A rendszerváltás idején az európai osztály engem küldött Magyarországra, hogy tudósítsam a világot a választásokról. Rettegtem, mi fog velem itthon történni, az útlevelem nem mertem kiadni a kezemből.

Aztán 1991-ben elhatároztam, hogy hazajövök, mert nem szerettem volna, hogy a gyermekem olyan hatásoknak legyen kitéve, mint az átlag amerikai gyerekek, illetve azt akartam, hogy megtanuljon magyarul.

Itthon megalapítottam az ország első szórakoztatóipari PR-cégét. Az akkori párommal együtt képviseltük például az HBO-t, a Madách Színházat, az Európai Filmakadémiát, a Playboyt és a Magyar Filmszemlét.

1998-ban éreztem, hogy elég volt az itthoni körülményekből, így visszamentem Amerikába. Ekkor már ténylegesen mint külföldi újságíró dolgoztam, és közben képviseltem a Magyar Mozgókép Közalapítványt hollywoodi filmes nagykövetként, amiért ugyancsak kaptam itthon hideget-meleget, de legalább a szövetség már felvehetett a tagjai közé.

Tíz évig dolgoztál ebben a pozícióban. 2009-ben az Index Itthonról támasztják Návai hollywoodi létráját címmel jelentetett meg egy cikket, amelyben azt írták, a munkád többnyire abból állt, hogy partikra jártál. Majd az alapítvány meg is vált tőled.

Persze. Folyamatosan olyan cikkek jelentek meg, hogy semmilyen munkát nem végeztem, csak a vörös szőnyegen ugráltam. Akkor leírtam egy nyílt levélben, mit gondolok erről. A véleményem azóta sem változott.

Több orgánum zárójelbe teszi újságíróstátuszod, megkérdőjelezik a szakmaiságod, plágiummal vádolnak meg egy 2011-es Roman Polanski-interjúd kapcsán, a HVG egyik 2013-as cikke pedig azt írja: „Návai interjúi nélkülöznek mindent, ami az újságírói munkásságra emlékeztet”. Szerepelsz az Átlátszó 2012-es, „Milliárdos hűtlen kezelés gyanúja – kik fosztották ki a magyar filmipart?” című cikkében is.

A magyar sajtó azt ír rólam, amit akar. Ha akartam volna, helyre tettem volna a dolgot. Miért kellene védekeznem? Mindez nyilvánvalóan irigység. Nem vagyok hajlandó semmilyen negatív energiát beengedni az életembe. Nem látják, milyen mennyiségű munkát végzek, milyen tudással vérteztem fel magam az életem során. Egyáltalán nem biztos, hogy az a sok utazás irigylésre méltó. Egy ideig zavartak az ilyen jellegű hírek, különösen azért, mert a szövetségben dolgozó kollégáimat mind nagyon szeretik és megbecsülik a hazájukban. Meg kell mondanom neked, hogy magyar újságíróknak csak segítettem. Aki tőlem kért, mindig kapott. Nem ismernek el itthon, Amerikában viszont igen. Most mondjam azt, hogy ha küldök egy e-mailt Scott Rudinnak (elismert amerikai producer – a szerk.), két percen belül válaszol?

Nekem az bőven elég, ha eljuttathatom a riportjaimat a magyar nézőkhöz és olvasókhoz, akik értékelik az igyekezetem, és akiktől még nem kaptam negatív kritikát. A magyar közönség nem tehet arról, hogy a hazai média irigy.

2012-ben indult a Szeretettel Hollywoodból című műsorod a köztévén, majd 2017-ben Hello Hollywood címmel a TV2-re került, jelenleg pedig az AMC csatornáján látható. Mi a vándorlás oka?

Négy évig dolgoztam a közmédiának. Konkrét nevek és történések felidézése nélkül annyit mondok, a műsor megszűnéséhez köze volt annak, hogy valaki nem kapott akkreditációt a Golden Globe-díjátadóra, illetve jogtalanul használta fel az egyik anyagomat. Később olyan értesítést is kaptam, hogy felesleges velem műsort gyártatni, hiszen mástól jóval olcsóbbat és jobbat kapnak. A TV2-vel dolgozni egészen más volt, mivel egy kereskedelmi csatornáról beszélünk, ahol rövidebb, bulvárosabb anyagokat készítettem másfél évig, amíg nem váltottak programigazgatót és vele együtt koncepciót. Málnay B. Leventével, az AMC Networks Central Europe vezérigazgatójával még az HBO-s időkből ismerjük egymást, és Radóczy Katalin programigazgatóval közösen úgy döntöttünk, induljon el a műsor az AMC-n.

Návai Anikó
Návai Anikó

Milyen képesség révén jutottál el oda, hogy a világ legismertebb filmeseivel beszélgethetsz?

Emberismeret és empátia. Amikor kapsz négy-öt percet valakivel, gyorsan fel kell mérni a terepet, az alany hangulatát, és ez vagy sikerül, vagy nem. Hosszasan beszélhetnék arról, hány sztárral nem ment elsőre. Az is hozzátartozik, hogy nem vagyok rajongó típus.

Mindig azt mondom, celebeket interjúvolok, de én magam csak egy feketedoboz vagyok, aki ha jól végzi a dolgát, a néző azt látja és hallja, amit szeretne.

Tudod, kiktől esem hasra? Például az olyan háttéremberektől, mint Scott Rudin, Eric Fellner (a Working Title Films producere – a szerk.), Nancy Utley (a Fox Searchlight Pictures elnöke – a szerk.), Michael Barker (a Sony Pictures Classics társelnöke – a szerk.), Graham King és John Lesher producerek vagy Alfonso Cuarón rendező. Brad Pitt? Goorge Clooney? Aranyosak. Arra az öt percre.

Soha nem gondoltál arra, hogy mélyebb interjúkat készíts?

Angelina Jolie-val Magyarországon forgattam egy negyvenperces anyagot.

Vezessek talkshow-t? Minek? Hova? Itthon szponzor sem lenne rá. Imádom a munkám, gyermeki örömöt okoz számomra. Cannes, Velence, Toronto, a Golden Globe és az Oscar – ez valami olyan adrenalin, amit nem tudok elmondani. Minden évben ott vagyok a jelöléseknél is, pedig nem kellene, mégis szorítom a barátaim kezét hajnali öt órakor, mert nekik ez sokat jelent, én pedig boldog vagyok tőle.

A jelenleg is futó műsorban melyik volt a legemlékezetesebb interjúd?

Rami Malek. Ő most az egyik legnagyobb reménység Hollywoodban, nagyon fájt rá a fogam, és sikerült interjút készítenem vele. Hihetetlen, amit eljátszik a Bohemian Rhapsodyban, Freddie Mercuryja valódi metamorfózis. Christian Bale-t láttad a Vice trailerjében? Harminc kilót hízott, hogy eljátssza Dick Cheney-t, zseniálisan! Híres sztori vele kapcsolatban, hogy amikor a kilencvenes években le volt égve, és még a házát sem tudta fizetni, felhívta az ügynöke, hogy el kellene játszania Jézust egy tévéshow-ban. Elvállalta, így menekült meg a bukástól. Tudod, hol történt mindez? Budapesten. Nálunk, a felvételen ismerte meg a szerb származású feleségét is.

Magyarországot Nemes Jeles László filmje, a Napszállta (Sunset) képviseli a 2019-es Oscar-gálán. Mit gondolsz, melyik film fogja megnyerni a legjobb idegen nyelvű filmnek járó díjat?

Ha nem csal a rutinom és a megérzésem, Alfonso Cuarón Roma című filmje a legesélyesebb az Oscarra. (Mosolyog.)

(Az interjú eredetileg a Médiapiac 2018/1. különszámában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.)

Médiapiac

A CNN igazgatója elismerte, hogy propagandát terjesztenek (videó)

Újabb rejtett kamerás videóval állt elő a Project Veritas nevű amerikai oknyomozó portál.

Közzétéve:

Borítókép forrás: Pixabay

Ebben a videóban ezúttal a CNN műszaki igazgatója, Charlie Chester beszél arról, hogy spekulációs propagandával támadták Donald Trump volt amerikai elnököt – számolt be róla a V4NA hírügynökség.

A Project Veritas által közzétett felvételeken Charlie Chester őszintén beszél arról, hogy hogyan buktatták meg Donald Trumpot propagandisztikus eszközökkel.

Nézd, mit tettünk mi [CNN], kitettük Trumpot. Teljes meggyőződéssel mondom, és 100 százalékban hiszem, hogy ha nem lenne a CNN, akkor nem tudom, hogy Trumpot kiszavazták volna-e

– mondta, hozzátéve, hogy azért ment a CNN-be dolgozni, mert “ennek része akart lenni”.

Chester beszélt a módszereikről is. Elmondta, hogy Trump egészségügyi problémáit felnagyították.

Trump keze remegett vagy valami, azt hiszem. Rengeteg orvost hívtunk be, hogy elmondjanak egy olyan történetet, amely csak spekuláció volt – hogy neurológiai problémái vannak és a végét járja. Olyan történetet készítettünk ott, amelyről semmit sem tudtunk. Szerintem ez propaganda

– fogalmazott Chester.

Arra a kérdésre, hogy Joe Biden egészségügyi állapotával foglalkoztak-e, az igazgató azt mondta, hogy szem előtt tartották ez a kérdést is. Elmondása szerint

bemutatták, ahogy Biden kocog, hogy ezzel is eltereljék a figyelmet a koráról és azt sugallják, hogy egészséges.

Az újságírónak az igazgató azt állította, hogy “nem lenne gondja” azzal, ha Biden meghalna, ugyanis szerinte Kamala Harris alelnök is megállná a helyét.

Szóba került az is, amikor Biden többször is megbotlott az Air Force One lépcsőjén, Chester elmondása szerint röviden foglalkoztak az esettel, de nem verték nagy dobra.

Régi-új téma a láthatáron

A műszaki igazgató szerint a CNN a Trump-ellenes szavazókat is célba vette az éghajlatváltozásra összpontosítva, hozzátéve:

“A félelem eladható.”

“Szerintem Covid-fáradtság van. Tehát valahányszor megjelenik egy új történet, a CNN bele fog kapaszkodni. A szerkesztőségben már bejelentették, ha a nyilvánosság nyitott lesz rá, főleg az éghajlatra fogunk koncentrálni” – mondta, hozzátéve, a jövőben az éghajlat kérdése kerül majd a középpontba.

“A következő dolgunk tehát felhívni a figyelmet a klímaváltozásra” – összegzett Charlie Chester. Állítása szerint ezt úgy fogják lebonyolítani, hogy folyamatosan az olvadó jeget és a felmelegedést mutogatják majd, és arról beszélnek, hogy ennek milyen hatásai lesznek a gazdaságra.

A rejtett kamerás felvételből az is kiderül, hogy a CNN-nél a csatorna vezérigazgatója, Jeff Zucker dönti el, hogy miről lehet beszélni.

Korábban a Project Veritasnak sikerült többórányi hangfelvételt szereznie Zucker szerkesztőségi eligazításairól. Ezekből többek között kiderült, hogy a CNN vezetői megbeszélték, nem fognak a Joe Biden és fia, Hunter Biden ukrán korrupciós ügyeit bizonyító kiszivárgott e-mailekkel foglalkozni.

Tovább olvasom

Médiapiac

A professzor és a vezető szerkesztő ellen is hadjárat indult

Véleménye miatt az egyetemen petíció indult az oktató kirúgására.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A januári Capitoliumi tüntetésen részt vevő, de békés tüntetők motivációjáról írt egy esszében Joshua Hochschild a The American Mind oldalára. A Mount St. Mary’s Egyetemen tanító professzor szerint a Trumpot támogató emberek tudták, hogy a megmozdulás nem sokat segít a republikánus elnökön politikailag. Mégis úgy gondolták, hogy a tüntetés által fel tudják hívni a figyelmet a választási rendszer problémáira, és arra, hogy milyen fontosak a békés, demokratikus megmozdulások.

Hochschild arról is írt, hogy a média aztán teljesen kiforgatta a történetet, és azokat az embereket vette előtérbe, akik erőszakosak voltak a tüntetés során. Ezt a viselkedést és jellemzést akarták aztán ráhúzni minden állampolgárra, azokra is, akik csak a problémákra akartak rávilágítani, és kérdéseket tettek fel.

A professzor szerint azok a tüntetők, akik a Capitoliumnál végül erőszakhoz folyamodtak és részt vettek a lázadásban, buta dolgot követtek el, és ezt törvénytelennek és szégyenteljesnek ítélte meg.

Ettől függetlenül az egyetemi diákok hadjáratot indítottak Joshua Hochschild ellen a véleménye miatt. Elindult egy petíció a kirúgására, amelyet már majdnem 1800 fő írt alá. A hírek szerint egyébként a professzor is ott volt a Capitoliumnál a tüntetés napján, de a lázadásban nem vett részt.

A petíció szerint a professzor cikke egy szegényes mentség akar lenni a tüntetésen való saját részvételét illetően. Brea Purdie, a petíció indítója szerint Hochschild minimalizálja a rasszizmus, a xenofóbia és a nőgyűlölet hatásait.

Az ügyben kiadott egy közleményt az egyetem elöljárója, Boyd Creasman is. Ebben azt írta, hogy az amerikai felsőoktatás egyik sarokköve a tudományos szabadság, ami lehetővé teszi mind a hallgatók, mind az oktatók számára, hogy szabadon kifejezzék a véleményüket, szankciók nélkül. Mindenkinek jogában áll, hogy valamivel egyetértsen vagy ne értsen egyet, és a beszédhez való jog védelme rendkívül fontos. Ezzel együtt Creasman arról is szót ejtett, hogy az egymás iránti tisztelettel tenni akarnak a faji és társadalmi igazságosságért.

Nem Joshua Hochschild az első egyetemi oktató, akit támadás ér a véleménye miatt.

Tavaly egy chicagói egyetem közgazdász professzora, Harald Uhlig a közösségi oldalán írta le a véleményét arról, hogy nem helyesli a támogatás megvonását a rendőrségtől, amelyet annyira el akart érni a Black Lives Matter mozgalom. 

Uhlig az egyetemen a Journal of Political Economy lapnál is dolgozik vezető szerkesztőként. Véleménye miatt petíció indult a lemondatására a lapnál, ez azonban végül nem történt meg.

Az Albertai Egyetemen pedig egy antropológus professzort azért rúgtak ki tavaly, mert gender-kritikus és feminista megszólalásai voltak. A diákok arra panaszkodtak, hogy Kathleen Lowery nem biztonságos környezetet teremtett nekik a megszólalásaival, az intézmény pedig végső soron úgy látta, hogy jobb lesz mindenkinek a professzor nélkül – írta a V4NA Hírügynökség.

Tovább olvasom

Médiapiac

Felfüggesztették a Polska Press megvásárlását jóváhagyó döntést

Felfüggesztette az illetékes lengyel bíróság azt a döntést, mellyel a lengyel fogyasztóvédelmi és versenyfelügyeleti hatóság (UOKiK) jóváhagyta, hogy a vezető lengyel üzemanyag-szolgáltató cégcsoport, a PKN Orlen megvásárolja a lengyelországi regionális sajtót kiadó Polska Press csoportot.

Közzétéve:

Pixabay

A megelőző intézkedést a varsói kerületi bíróság a lengyel emberi jogi szóvivő, Adam Bodnar fellebbezésére hozta, aki megtámadta az UOKiK február eleji, a német kézben lévő Polska Press megvásárlását jóváhagyó döntését.

A bíróság szerint az ügylet törvényességéről szóló végleges ítélet kiadásáig az államkincstár felügyelete alá tartozó PKN Orlen csoportnak nem szabad gyakorolnia a Polska Press cégre vonatkozó tulajdonosi jogait.

A korábban a Verlagsgruppe Passau tulajdonában lévő Polska Press a Lengyelországban terjesztett 24 regionális lap közül 20-at tudhat magáénak, a sajtóvállalat portfóliójához ezenkívül közel 120 regionális hetilap, valamint 500 internetes honlap is tartozik, köztük a legolvasottabb regionális hírportálok.

Az UOKiK szerint a Polska Press megvásárlása a PKN Orlen által nem veszélyezteti a lengyelországi versenyhelyzetet, mert a tőkekoncentráció két olyan alany között történik, amelyek tevékenységi területe nem fedi egymást.

Bodnar szerint viszont az ügylet sértheti a lengyelországi média pluralizmusát, valamint korlátozhatja a szólásszabadságot, ezért március elején fellebbezett az UOKiK döntése ellen.

Az UOKiK kedden kifogásolta, hogy a nyilvánosság kizárásával múlt héten megtartott bírósági tárgyaláson az ügylet felfüggesztéséről meghozott döntést az ombudsman tette közzé elsőként, valamint hogy a megelőző intézkedést a bíróság a versenyfelügyeleti hatóság állásfoglalásának áttanulmányozása nélkül rendelte el. Az UOKiK további jogi lépéseket fontolgat az ügyben.

A PKN Orlen elnöke, Daniel Obajtek bejelentette: a cégcsoport “minden törvényes eszközt felhasznál jogainak megvédése érdekében”.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom