Kövess minket!

Médiapiac

Nők a piacon

A Médiapiac-konferenciák résztvevői már megszokhatták, hogy a nyitó szekció egy fontos társadalmi kérdést jár körül. Tavaly az erkölcsös gazdaság, a boldog pénz került a fókuszba, most a nők helyzetét vette górcső alá a több száz résztvevő azon hányada, amelyet már a Hotel Parkban ért a startpisztoly eldördülése. Megint messziről futottunk neki, de a nagytotálból végül egészen cizellált kisképbe zoomoltunk.

A Médiapiac konferenciát idén is Szakács László, a Médiapiac főszerkesztője nyitotta meg, majd átadta a szót Tóth Eszter Zsófiának. A Veritas Történetkutató Intézet tudományos főmunkatársa fél évszázaddal visszarepítve bennünket az időben arról beszélt, hogy a korai Kádár-kor lányai, asszonyai munkásnőként vagy babos kendőben is férfiasnak bemutatott „mosolygós traktoristalányként” jelenhettek meg a médiában, ahol még azt is szabályozták, milyen hosszú legyen a fotókon a szoknya. Olyannyira kemény imázst kaptak ehhez, hogy a sajtóban már-már azt kellett megmutatni, hogy ők mindennek ellenére nők. Azaz a munkapad vagy a kormánykerék mellett a konyhában és a gyerekszobában is megállják a helyüket – olyannyira, hogy egyenjogúságuk jegyében négy évtizede már a leányanyaszerepüket is támogatta a média, legyen szó tudatosan vállalt vagy véletlenül kialakult helyzetről. Ugyanakkor csak a múlt század nyolcvanas éveiben jelenhettek meg olyan női viadalok, mint az országos szépségverseny.

Fotó: Tóth Eszter Zsófia

A nemi különbségek pszichológiájáról, a „valószínűleg létező” különbségekről beszélt Purebl György orvos-pszichiáter, adjunktus, a Semmelweis Egyetem klinikai igazgatóhelyettese, aki onnan indította előadását, hogy pár évszázada jóval kisebbnek láttatták a női és a férfi test és gondolkodás közti különbséget, mint napjainkban. A macsós felfogást cáfolva arról beszélt: tényleg kisebb a nők agya, mint a férfiaké, de testsúlyarányosan már teljesen más a kép, az evolúció pedig ezen a területen is a méretcsökkenés irányába mutat. Majd hozott számos olyan összefüggést – kellően összezavarva hallgatóságát –, amelyek ellentmondanak a férfi-felsőbbrendűségnek.

„Minél modernebb eszközökkel vizsgáljuk, annál kisebbek a férfi- és a női agy közti strukturális különbségek, a funkcióban vannak eltérések” – összegzett a szakember, aki szerint a nők fiatalkori gyorsabb tanulási képessége, esetleg magasabb szintű érzelmi intelligenciája, empátiája is erre vall. Eközben matematikában, mechanikus gondolkodásban és térlátásban a férfiak viszik a pálmát. Ám mivel mindezek nem veleszületett tulajdonságok, könnyen elképzelhető, hogy „másra tanulnak rá a fiúk, és másra a lányok” kiskorukban.

Fotó: Purebl György

A nők által előnyben részesített, csapatban gondolkodó, együttműködő és a férfiak preferálta versengő felfogást szembeállítva arról beszélt a kutató, hogy a fiúk sokkal gyorsabban nyúlnak az agresszióhoz, mint a lányok, és ehhez jóval kevesebb megerősítés is elegendő nekik. Náluk ugyanakkor a történetmesélés ugyanolyan fontos, mint a sztorik befogadása, nem véletlen, hogy Švejk és Háry János is férfi volt – az erősebbnek mondott nem jellemzője ugyanis a rálicitálás, hiszen van egy jobb történetük. Mindeközben a társadalom a nőktől a visszafogott, monogám viselkedést várja el, míg a férfiak esetében jobban elfogadják a „kereső” életmódot.

A mérleg egyszerű: a 21. lehet a nők évszázada. Példaként pedig az szolgált, hogy miközben a 2008-as válság után az Egyesült Államokban megszűnt állások kétharmadából férfi került utcára, addig az EU-ban a 2000 óta született vezetői posztok háromnegyedét nővel töltötték be. A mai világban a kapcsolattartáson, információáramláson alapuló női vezetési stílus a nyerő – alapesetben. Fordul azonban a kocka, ha kitör a válság, amikor is kemény döntéseket kell hozni, sokszor mások sérelmére.

„Szexistának lenni nem szexi” – ezzel az erős felütéssel vágott előadásába Nagy Beáta, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, hozzátéve, itt az idő, hogy túllépjünk ezeken a nagyon régi, tradicionális beidegződéseken, és nem is biztos, hogy meg kell várnunk, hogy az Y generáció kikövetelje ezt. Ehhez pedig tudnunk kell, hol fekszik Magyarország a kérdés mentális világtérképén.

A szakember elmondása szerint erőteljesen közelít egymáshoz, milyen pozíciót tölthetnek be a két nem képviselői; ennek oka egyfelől a társadalmi igény, a másfelől a nemzetközi szervezetek szándéka a különbségek eltüntetésére. Ebben a környezetben (bármennyire nem így képzeljük el) Magyarország a Global Gender Gap legutóbbi nemi esélyegyenlőségi rangsorában 145 állam közül a 99., egy évvel korábban pedig a 93. helyen végzett. Az ok egyszerű: a kutatás négy pillére a gazdaságban, az oktatásban, az egészség terén és a politikában elfoglalt hely. Márpedig az oktatásban elért jó helyezés dacára az első és különösen az utolsó terület helyzete igencsak rontja a helyezésünket, különösen, hogy a kormányban nincs, a parlamentben pedig csak minden tizedik képviselő nő. „A nők hiányoznak a politikából” – mondta az előadó, hozzátéve, a férfiak felülreprezentáltsága következtében a nők mellett a számukra hangsúlyos témák sem jelennek meg kellő mértéken. A feminizálódó területek ugyanakkor rendre leértékelődnek, legyen szó erkölcsi vagy anyagi elismerésükről.

Fotó: Nagy Beáta

A szakember szerint pedig hatalmas hiba volna nem bevonni a lányokat olyan, felfutóban lévő területekre, mint a matematika, az informatika vagy a műszaki tudományok. „Mert a lányok ott vannak az oktatásban, de nem mindegy, hogy mit tanulnak, milyen területen fognak tudni továbblépni” – figyelmeztetett Nagy Beáta. Egyből hozzátette, a lányoknak is van feladatuk a meccs során: meg kell mutatniuk, hogy passzolnak a képbe, még ha adott esetben más úton és eltérő következtetésekre is jutnak, mint a férfiak.

A nők gazdasági egyenlőségét mozdítja elő, hogy a rendszerváltás sokkja után növekszik a foglalkoztatás mértéke (ha a férfiaké gyorsabban is, mint a nőké), de itt is kimutatható, hogy alacsonyabb poszton, rosszabbul fizetetten dolgoznak a nők – példának említve a közszférát. A férfiak átlagos órabére 17 százalékkal magasabb, mint a nőké; ennek egy része magyarázható, a többi viszont tiszta diszkrimináció. Ennek következtében akár 30 százalék is lehet a nyugdíjkülönbség, ez pedig különösen nem mindegy, ha szem előtt tartjuk: a nők átlagosan több évet töltenek nyugállományban, mint a férfiak. És a kilátások sem szívderítőek, hiszen a pályakezdőknél is kimutatható ez a fajta bérkülönbség, a népszerű pályákon pedig az átlagnál is nagyobb az eltérés, ahogy a szervezeti hierarchiában felfelé menve is nyílik az olló. Érvényesül tehát az a „láthatatlan, de áthatolhatatlan akadály”, amelyet csak üvegplafonként emleget a köznyelv. Közben pedig a 22-es csapdájával kell megküzdeniük a nőknek: egyszerre kell határozottnak lenniük és szerethetőnek maradniuk – ugyanezt a férfiakon nagyon ritkán kérik számon.

Ezt követően Lindsay Pattison videoüzenetét nézték meg az egybegyűltek, melyet Iszak Júlia, a budapesti Maxus munkatársa konferált fel.

 

Leadership, culture and change

„Köszönjük a meghívást” – mondta szép magyarsággal Lindsay Pattison, a Maxus Worldwide vezérigazgatója, aki egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen előadni, de külön erre a rendezvényre készített videoüzenetben szólította meg az egri Médiapiac konferencia közönségét, rajtuk keresztül pedig a magyar kommunikációs szakmát. Mint bevezetőjében elmondta, a Maxus ma a világ leggyorsabban növekedő médiaügynöksége, amely kénytelen másfél évente újrafogalmazni a cég hitvallását és szolgáltatásait. A vállalat öt év alatt 4-ről 10 milliárd dollárra növelte az árbevételét, munkatársainak száma pedig ezalatt 800-ról 2500-ra emelkedett.

A sikeres vezetés egyik legfontosabb tényezője a belső kommunikáció – szögezte le Lindsay Pattison. Egy szolgáltatást nyújtó cégnél a legfőbb erőforrás az ember, akit motiválni, ösztönözni kell. Az átlagos Maxus-dolgozó 27 éves, vagyis az Y generáció tipikus tagja, aki együttműködő vezetést, rugalmas munkavégzést, juttatásokat, sikerélményeket, visszajelzést, inspiráló környezetet akar. Az ügynökségnél egyébként több nő dolgozik, mint férfi.

„Számít-e a cégvezetés szempontjából, hogy nő vagyok?” – tette fel a kérdést a vezérigazgató. Nőként rendszeresen kap irritáló kérdéseket; a férfi vezetőktől nem szokták megkérdezni például hogy „hogyan teremtesz egyensúlyt a család és a munka között?” vagy hogy „hogyan bírja a férjed, hogy olyan gyakran elutazol?”.

A női vezetőnek adott pozícióban kétszer annyit kell teljesítenie, és esetében a céltudatosság gyakran negatív jelentést kap. Egy Harvard-kutatás szerint a női vezetők legtöbbször a „kedvelt” és a „kompetens” jellemzés között egyensúlyoznak, aki kedvelt, az a világ számára nem kompetens, és vice versa. Tudat alatt mindannyiunkba beépülnek az előítéletek. Kutatások bizonyítják, hogy ha egy csoport társadalmon vagy üzleti világon belüli aránya nem éri el a 20 százalékot, akkor sztereotípia tárgyává válik.

A reklámiparban nem annyira rossz a helyzet, mint más ágazatokban, de a 25 százaléknyi női felső vezető még mindig kevés ahhoz képest, hogy a nemek aránya az összes munkatárs között 50-50 százalék, sőt gyakran 60-40 a nők javára. Minél magasabb egy pozíció, annál valószínűbb, hogy nem nő foglalja el, mondta a szakember, aki világszinten az egyetlen női CEO az iparágban.

De volt rossz híre külön a mi számunkra is: „Megnéztem a statisztikákat, bérezés szempontjából ti, magyarok a 99. helyen álltok 33 százalékos bérszakadékkal, igen messze az éllovas skandinávoktól.”

Távlatilag azzal kell számolni, az Y generáció már nem fogja ezt elfogadni. A nők helyzetbe hozása egyébként is nagyot lendíthet a cégek produkcióján. A McKinsey és a Catalyst legújabb kutatásai azt mutatják, hogy ahol nő a felső vezető, ott 34 százalékkal nagyobb a megtérülés, a részvényesek nagy örömére.

A Maxus tudatosan törekszik arra, hogy a szenior pozíciók 40 százalékát nők töltsék be. Ez ma globális és regionális szinten még csak 24 százalék, de más területek számaihoz képest máris nagy előrelépés. Le kell bontani a tudatos és a tudat alatti korlátokat, bátorítani kell a nőket az előrelépésben – mondta a vezérigazgató, és ismertette a Maxus két programját, amelyek ezt célozzák. Az egyik a Mind the gap, a férfi és női bérek közötti különbség felszámolása, amely eltérés globálisan 17, a Maxusnál viszont már csak 4 százalékot tesz ki.

A másik, a Walk the talk program konferenciánkkal nagyjából egy időben indult három helyszínen, New Yorkban, Londonban és Thaiföldön, ahova a top 200-ba tartozó női kollégákat és tehetséges fiatal nőket hívtak meg, akik együtt keresik a választ arra, mi juttatta oda őket, és hogy jelenleg mi a gátja az előrejutásuknak. Ezek a programok nem a férfiak kárára valósulnak meg, az egyenlő versenyfeltételek megteremtése sokkal többet jelent, mint a nemek kérdését.

„Ne feledjétek, elhozzuk a változást! Köszönöm” – zárta előadását magyarul Lindsay Pattison.

Fotó: Lindsay Pattison

A praktikummal ötvözött elméleti alapvetés végén egy kerekasztal-beszélgetésben tekintette át a kérdés gyakorlati aspektusait Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon PR- és kormányzati kapcsolatokért felelős vezetője, Fábián Ágnes, a Henkel Magyarország és Horváth Krisztina, a Cisco Systems Magyarország ügyvezető igazgatója, valamint Vidus Gabriella, az RTL Magyarország vezérigazgatója. Hogy miben kivételesek, mitől jutottak ilyen magasra, arra egyből megszületett a válasz: „nekünk sikerült”. Ennek pedig személyiségoldali okai vannak: céltudatosság, versenyszellem, tudás, elszántság és az elképzelések végigvitele – körülbelül ugyanazok a tulajdonságok, amelyek egy férfi sikeréhez kellenek, legfeljebb a nőknek ez sokkal rögösebb úton sokkal tovább tart.

Nőként és férfiként a stresszkezelés nagyon másként működik, jegyezte meg az egyik lényeges vezetési faktorról szólva Vidus Gabriella, aki szerint tanulható ennek a kezelése, de pluszteher a nőkön, hogy le kell győzniük a nemi szerepekkel kapcsolatos közvélekedést – ez viszi el az időt. És ez az idegőrlő küzdelem mondatja azt sok nővel, hogy inkább feladja. „És meg is tudom érteni őket” – tette hozzá azonnal a szakember.

Volt, aki ennél előbbről indított, hiszen sok nő már a lehetőséget sem kapja meg, hogy bizonyíthasson. Horváth Krisztina úgy emlékezett: azért mondja szerencsésnek magát, mert amikor megkapta a saját sanszát, egyetlen percet sem törődött a rá váró nehézségekkel, sokkal inkább az foglalkoztatta, hogy „most itt van a labda, el kell kapni, menni kell előre”. Beke Zsuzsa a Richternél eltöltött tizenhat évére emlékezve azt emelte ki: megfelelő vállalati kultúra és vezetői támogatás is kellett a sikeréhez – például hogy fogadják el: gyereket vállal. „Nem azt mondom, hogy egy nőnek kevesebbet kell a Richternél dolgoznia, de megértőek a cégnél, van empátia” – foglalta össze, mit is ért a támogató közeg alatt. „A diplomás nők valahol elvesznek a rendszerben” – említette meg, utalva arra, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők 60 százaléka nő, a csúcsvezetők között azonban harmad ekkora ez az arány.

Fábián Ágnes szerint nekik a legjobb szakember kell – ha beteg a gyereke, az ápolása megoldható; Horváth Krisztina viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a gendergondok náluk alig-alig jelentkeznek, hiszen az IT-t alapvetően férfiszakterületként fogják fel, így az álláspályázataikra nem is igen jelentkeznek nők – pedig a jó teljesítményhez megfelelően diverzifikált csapat kell. A végkövetkeztetések egyike pedig az volt, hogy a munkáltatói hozzáállás mellett az is fontos, hogy az alkalmazott tisztában legyen azzal, ütközhetnek munkahelyi és otthoni szerepei adott esetben.

(Az írás – a Médiapiac, Kutatás és PR konferenciáról szóló egyéb beszámolókkal együtt – elsőként a Médiapiac 2016/5-6. számában jelent meg.)

Médiapiac

Főszerkesztőt keres a Soros Györgyhöz köthető Internews magyarországi kirendeltsége

A magát függetlennek beállító nemzetközi médiavállalat hálózatot szeretne kiépíteni Magyarországon, ehhez keresik az ideális vezetőt.

Közzétéve:

MTI/EPA/Clemens Bilan

A Magyar Nemzet arról ír, hogy továbbra is keresi magyarországi főszerkesztőjét az Internews nevű, magát függetlennek nevező, de valójában a nemzetközi baloldalhoz köthető médiavállalkozás. A LinkedIn nevű közösségi álláskereső portálon is megjelent hirdetésben kiemelt helyen látható, hogy az amerikai kormány a projekt finanszírozója, viszont ez az információ már nem szerepel a honlapjukon található részletes pozícióleírásban.

Hazánkon kívül Örményország, Georgia, Lengyelország, Románia és Ukrajna áll a vállalat projektjének fókuszában, ahol olyan „erős és független médiaszektort” akarnak támogatni, ami „ellenáll olyan erőteljes érdekeknek, melyek célja a sajtó manipulálása, elszigetelése és irányítása”.

Az álláshirdetés alapján elmondható, hogy az Internews egy nemzetközi hátterű hálózat kiépítésén dolgozik.

Az Internews hátteréről azt lehet tudni, hogy a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok és a Rockefeller Alapítvány áll mögötte, de olyan ­technológiai óriáscégek is támogatják őket, mint a Facebook vagy a Google. Független-objektív amerikai globális médiaszervezetként határozzák meg magukat, a weboldalon található információk szerint száz országban működnek harminc irodával, mintegy húszezer újságírót foglalkoztatva. Tevékenységükre felfigyeltek már az amerikai médiában is, mert a Breitbart című jobboldali lap írt arról, hogy a Biden-kormányzat finanszírozza a magyarországi képviselet megnyitását.

A teljes cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke

Tovább olvasom

Médiapiac

Európai ügyek bizottsága: sérti a szubszidiaritás elvét az uniós tervezet

Az Európai Unió belső piaci médiaszolgáltatásokkal kapcsolatos rendelettervezetének, valamint az annak bírálatát tartalmazó bizottsági határozati javaslat együttes tárgyalásával folytatta munkáját az Országgyűlés kedden.

Közzétéve:

MTI/Kovács Tamás

Sérti a szubszidiaritás elvét, mivel a belső piaci szabályozás hatáskörén messze túlterjeszkedő az Európai Unió azon rendelettervezete, amelynek célja a belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozása

– ismertette az Országgyűlés Európai ügyek bizottságának értékelését a testület fideszes alelnöke.

Az Országgyűlés a rendelettervezetet előzetesen, kivételes eljárásban értékeli.

Tessely Zoltán azt mondta: a rendelettervezet újabb bizonyítéka a bizottság lopakodó hatáskörbővítési szándékának.

Ismertette: a szubszidiaritás elvének vizsgálatakor azt tekintik át, hogy az uniós szintű fellépés vagy a tagállami intézkedés az eredményesebb. A politikus elmondta, a tervezetet számos uniós parlament értékeli, és többektől elmarasztaló álláspont várható.

Kiemelte: támogathatók a média sokszínűségére, a véleménynyilvánítás szabadságára, az újságírók védelmére, a sokszínű tájékoztatásra irányuló általános célkitűzések.

A parlamenti eljárást megalapozó legfőbb kifogás ugyanakkor az uniós rendelettervezet jogalapja: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke, ami mintegy 30 éve a közös piac létrehozásának eszköze volt, elsősorban az áruk szabad áramlása érdekében született. A szerződés ezen része azonban nem ruház általános hatáskört az uniós jogalkotóra, vannak korlátai – emelte ki.

Rámutatott: az Európai Bizottság ugyanakkor a médiaszektorban is a belső piaci logikát akarja alkalmazni, mintha a médiaszolgáltatás minden eleme határon átnyúló tevékenység volna. De a médiapiac belső piaci tagoltsága nyelvi, kulturális, történeti sajátosságokra vezethető vissza – mondta.
A politikus kijelentette azt is, hogy a média ügye nem tartozik sem kizárólagos, sem megosztott uniós hatáskörbe. “Az uniós szerződések nem adnak biankócsekket az unió intézményeinek, hogy kényük-kedvükre azt tegyenek, amit akarnak” – fogalmazott, mondván: a bizottságnak csak akkor volna értelme eljárni az ügyben, ha a tagállami szabályozás nem lenne elégséges.

Kijelentette:

a média sokszínűsége abban is megnyilvánul, hogy a tagállami szabályozások is eltérőek, tükrözve az egyes nemzetek sokszínű hagyományait.

Tessely Zoltán különösen aggályosnak nevezte, hogy a tervezetbe több olyan tárgykör is bekerült, amely szerinte közvetlenül a tagállami médiarendszer kialakításába való durva beavatkozást eredményez, ilyen a piacra lépés, az állami források elosztása, a közszolgálati média működése és az állami hirdetések szabályozása.

Kijelentette: kifogásolhatók a tagállami hatóságok döntéshozatalára vonatkozó előírások is.

A közszolgálati médiával kapcsolatos szabályokról elmondta, azok még a szerkesztési elveket és a vezetők kinevezését is érintik.

A jogszabály formája nem biztosít megfelelő mozgásteret a nemzeti döntéshozatal számára, a rendeleti forma ugyanis kizárja a tagállami szabályozás lehetőségét, így irányelvre vagy ajánlásra lenne szükség – értékelt a bizottsági alelnök.

A kormány egyetért az állásfoglalással

Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára elmondta, hogy a kormány egyetért a határozati javaslatban foglalt kritikával és támogatja annak elfogadását.

Fidesz: formai és tartalmi szempontból is sérül a szubszidiaritás elve

Illés Boglárka, aki mind a törvényalkotási bizottság, mind a Fidesz álláspontját ismertette, úgy fogalmazott: a szubszidiaritás elve formai és tartalmi szempontból is sérül az uniós rendelettervezetben, és annak jogalapja sem megfelelő.

Szerinte Brüsszel a háború és az elhibázott szankciók miatti energiakrízis megoldása helyett újabb lépést kíván tenni a nemzetállamok hatásköreinek felszámolása és az európai egyesült államok kialakítása felé.

Úgy fogalmazott: már az sem számít, ha a tervezettel már a megszületése pillanatában is problémák vannak. Az illetékes biztos is elismerte a jogalap bizonytalanságát – hívta fel a figyelmet.
Közölte, a Fidesz nem támogatja a lopakodó hatáskörelvonást.

Leszögezte: a döntéseket mindig a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni.

Szerinte a rendelettervezet olyan tárgyat érint, amelyet az amszterdami jegyzőkönyv kizárólagos tagállami hatáskörbe sorol, így a hatáskörtúllépés egyértelműen megállapítható.

Rámutatott:

a médiapiac gyakran lokális vagy regionális, köszönhetően a nyelvi sokszínűségnek, így nem egységes.

Illés Boglárka az új uniós testület létrehozása szempontjából is aggályosnak ítélte a tervezetet, és hangot adott azon véleményének is, hogy a tagállami sajátosságokat figyelembe vevő ajánlás megfelelőbb forma lenne. Sorolta azon parlamenteket, amelyek várhatóan szintén aggályokat fogalmaznak majd meg.

Végül kijelentette: a szubszidiaritás védelme nem pártpolitikai kérdés, hanem nemzeti érdek.

Borítókép: Tessely Zoltán, a Fidesz képviselője, az Európai ügyek bizottságának előadója a belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozásáról és a 2010/13/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelettervezet vonatkozásában az indokolt vélemény elfogadása feltételeinek fennállásáról szóló javaslat vitájában az Országgyűlés plenáris ülésén 2022. december 6-án

Tovább olvasom

Médiapiac

Elon Musk újabb médiacsatát vív, ezúttal egy liberális lappal

Nem kezdődhet új hét a Twitter-vezér Elon Musk ellen indított újabb médiacsata nélkül. Legújabb Musk-ellenes cikkében a The New York Times azzal vádolja a milliárdost, hogy drasztikusan emelkedett a platformon a gyűlöletbeszéd, miután Musk megvásárolta azt. Az online gyűlöletbeszéd és kirekesztés ellen küzdő szervezetek a Twitter tulajdonosváltását követő két hét gyűlöletkeltő bejegyzéseit számolták meg, azonban Musk a közösségi platform belső szűrőprogramjának eredményeire hivatkozva cáfolta a vádakat.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/DPA-Zentralbild/Patrick Pleul

„Teljesen hamis” – ezzel a két szóval „fegyverezte le” Elon Musk, a Twitter tulajdonosa a liberális The New York Timest és laptársait, miután azzal vádolták, hogy sokat romlott a politikai korrektség a platformon Musk tulajdonossá válása óta – számolt be a The Epoch Times amerikai portál. Mint írták, megnőtt a fekete amerikaiak, a homoszexuálisok és más kisebbségi csoportok elleni kirekesztő beszéd gyakorisága a Twitteren. A The New York Times által közölt adatsorok azt mutatják, hogy „a fekete amerikaiakkal szembeni szidalmak napi 1282-ről 3,87-szeresére nőttek. A meleg férfiak és a zsidók elleni posztok száma pedig 2506-ról 3964-re emelkedett, ami 61 százalékos növekedést jelent két héttel az után, hogy Musk megvásárolta a Twittert”.

A liberálisok állítását azonban maga Elon Musk is látta, aki csupán két szóval reagált: „teljesen hamis”. A két oldal álláspontjának támogatottságáról sokat elárul, hogy amíg a The New York Times posztját 44 ezren kedvelték, addig Musk válaszára 346 ezer lájk és 21 ezer megosztás érkezett.

Imran Ahmed, a Digitális Gyűlölet Elleni Központ vezérigazgatója szerint azonban Musk mindenféle rasszista, nőgyűlölő és homofób előtt megnyitotta a Twittert. Ahmed szerint ők csupán ennek megfelelően reagáltak. A portál szerint az Iszlám Állam terrorszervezettel összeköthető fiókok is újra megjelentek a Twitteren, valamint a QAnon amerikai szélsőjobboldali szervezet is jelen van.

Ugyanakkor a baloldali liberális véleményekkel szemben foglalt állást a Manhattan Institute kritikus fajelméleti tanok irányát vezető Christofer Rufo, aki úgy fogalmazott: ez a jelentés hulladék. Rufo szerint ugyanis a Twitter-élmény ugyanaz, mint korábban volt.

Egyetlen különbség, hogy néhány provokatív fiókot is visszaállítottak. Mint mondta: „a baloldali újságírók hamis narratívát alkotnak, hogy igazolják a további cenzúrát. Ez azonban átlátszó és szánalmas.”

Musk sem támogatja a gyűlöletbeszédet

A cikk felidézte, hogy Musk már többször megerősítette, hogy az általa elképzelt szólásszabadság nem azt jelenti, hogy bárki számára ingyenes gyűlöletbeszéd-platformot hoz létre. Musk hangsúlyozta, hogy a gyűlöletbeszéd nem tolerálható. Ugyanakkor feloldotta több olyan konzervatív közszereplő korábban letiltott Twitter-fiókját, mint például Donald Trum korábbi amerikai elnök, a Project Veritas oknyomozó portál vagy éppen a Babylon Bee szatírikus blogoldal.

„A szólásszabadság alatt egyszerűen azt értem, ami megfelel a törvénynek. Ellenzem a cenzúrát, amely messze túlmutat a törvényeken. Ha az emberek kevesebb szólásszabadságot akarnak, akkor fel fogják kérni a kormányt, hogy fogadjon el erre vonatkozó törvényeket. Ezért a törvényen túllépés ellentétes a nép akaratával”

– mondta Musk az év elején.

A lap felidézte Musk december 2-i tweetjét is, amelyben azt írta: „A gyűlöletbeszéd száma továbbra is csökken, annak ellenére, hogy jelentősen nőtt a felhasználók száma! A @TwitterSafety hetente teszi közzé az adatokat. A szólásszabadság nem jelenti a hozzáférés szabadságát. A negativitásnak kevesebbet kell elérnie, mint a pozitivitásnak. Naponta körülbelül 500 millió tweet érkezik, és több milliárd megjelenítés érkezik, tehát a gyűlöletbeszéd kevesebb mint 0,1 százaléka a Twitteren látottaknak!”

Az Európai Unió és a hirdetők is fenyegetőztek

A lap felidézte, hogy az Európai Unió egyik magas rangú tisztviselője múlt héten figyelmeztette Muskot, hogy blokkolhatják a Twitter elérését Európában, ha az nem felel meg a digitális előírásoknak.

„Még mindig hatalmas munka áll előttünk, mivel a Twitternek átlátható felhasználói irányelveket kell bevezetnie, jelentősen meg kell erősítenie a tartalom moderálását, meg kell védenie a szólásszabadságot, határozottan meg kell küzdenie a dezinformációkkal, és korlátoznia kell a célzott hirdetéseket”

– mondta Musknak Thierry Breton uniós biztos.

Az Epoch Times arra is emlékeztetett, hogy a Twittert érő médiaháború óta számos hirdető visszavonta a hirdetéseit a felületről – számolt be minderről a Híradó.hu.

Tovább olvasom