Kövess minket!

Médiapiac

Nem kell mimózáskodni

A minőségi gyűlölők legalább annyira hozzátartoznak egy újság működéséhez, mint a minőségi rajongók, hiszen mindkét csoport a figyelem egy-egy fajtáját képviseli – véli Balogh Ákos Gergely, a Mandiner főszerkesztője, aki azt is gondolja, hogy az újságírók nem értik a politika működését.

Önéletrajzának Tudományos tevékenység című alfejezetében ez áll: „1996 – Nemes Tihamér országos fizikaverseny, 29. helyezés”. Ennyire büszke erre az eredményre?

Ez még egy régi, egyetem környéki önéletrajzból származhat. Persze, büszke vagyok rá, ráadásul a matekos-fizikás háttér és teljesítmény nem különösebben jellemző a magyar sajtóban.

Nem is mondanám magam feltétlenül újságírónak.

A CV egésze nagyon különbözik egy újságíróétól: Utolsó Figyelmeztetés-, vagyis Ufi-főszerkesztő, aztán Fidelitas-alelnök, képviselőjelölt, közben telemarketinges munkatárs, majd a Zebra Klub informatikus konzulense.

Nem is mondanám magam feltétlenül újságírónak. Valóban sok mindent kipróbáltam, de ezek sokszor nem váltások, hanem párhuzamosságok voltak, hiszen meg kellett élni valamiből. A Fidelitast és az Ufi-t is ingyen csináltuk.

A végén politikai újságíró lett.

Az újságírás régóta része az életemnek. Az Ufi jobbos havilapként kezdetben a Fidelitas belső kiadványa volt. Aztán először alapítványi, később kiadói háttérrel működött, majd amikor megvett minket a CEMP, Reakció címre váltottunk. Ennek sajnos gyorsan vége lett, utána indult a Mandiner.

Mintha most is inkább politikus lenne, mintsem újságíró.

Azért ma már kevésbé, mint tizenöt évvel ezelőtt. A Fidelitas elnökségében eltöltött idő alatt kiderült számomra, hogy a frontvonalbeli politizálás nem nekem való.

[Az átlagos újságíró] sokszor nem hajlandó elfogadni az élet nem teljesen rózsaszín oldalát. Nem érti, mi mozgatja a politikát, ami részben naivitás, részben álszentség.

Miért?

Rosszul tűröm a hierarchiát, ami sokféle konfliktussal járt. Nehezen viselem, ha olyan dolgokat is képviselnem kell, amelyekkel nem értek egyet, és ezt a politikában különösen nehéz megúszni. Ezért az egész mindössze két évig tartott.

Ennyi idő alatt megedződhetett.

Sokat edződtem, ebből is fakad, hogy az átlagos újságírókhoz képest jóval megértőbb vagyok a politikai logika iránt.

Milyen egy átlagos újságíró?

Sokszor nem hajlandó elfogadni az élet nem teljesen rózsaszín oldalát. Nem érti, mi mozgatja a politikát, ami részben naivitás, részben álszentség.

Talán nem is ez a dolga.

Attól még elég szomorú, hogy fogalma sincs arról, egy pártban hogyan dőlnek el az ügyek.

Hogyan?

Nagyjából úgy, mint egy multicégben vagy bármilyen nagy szervezetben: a belső, formális és informális erőviszonyok alapján.

Balogh Ákos GergelyNézze meg Balogh Ákos Gergely teljes profilját a Ki Kicsoda? oldalunkon.

Mit profitál a Mandiner az ön politikusi érzékenységéből? Kiszolgálja a politika igényeit?

Megvannak a saját elképzeléseink. Említhetném például 2007-ből a Reakció első számát, amibe A jövő visszahódítása címmel fiktív kormányprogramot írtunk; ez egyúttal saját politikai deklarációnk. Összefoglaltuk, szerintünk mi lenne jó a magyarságnak. Tavaly pedig belevágtunk a frissítésébe.

Ez nem újságírás.

Miért ne lenne újságírás? Erősen politikus, de újságírás, a kettő határán van. Bizonyos szempontból aktivista szemléletű, igyekszik koherens képet adni arról, mit gondolunk a kormány tevékenységéről.

Kormányprogramot politikusok írnak.

A kormányprogram csupán forma. Olyan, mintha tematikus vezércikkeket foglalnánk egységes keretbe. Ötven-hatvan bloggerünk és a régi ufis szerzőink között számos komoly szakembert találni, a szakmai felvetésekhez opponensi véleményeket is kértünk.

Ez az írás eljut a kormányhoz is?

A 2007-es eljutott. A 2010-es Fidesz-program, az Erős Magyarország bevezetőjének A jövő visszahódítása volt a címe, akárcsak a mi programunknak.

Csak nem önöktől lopta a kormány az ötletet?

Lopásról nyilván nincs szó, de meríthettek abból, amit írtunk. A Mandiner ettől még alapvetően egy médiatermék, napi szerkesztőink munkája semmiben nem különbözik más portálokétól, csak nekünk vannak ilyen furcsa érdeklődési területeink is. Aztán lehet vele szembesíteni minket.

Nem mi vagyunk – soha nem is voltunk – a jobboldali mainstream orgánum.

A mostani javaslatuk is eljut a kormányig?

Biztos sokan elolvassák majd, akiket érdekel a közélet, bár tudjuk, hogy nem mi vagyunk – soha nem is voltunk – a jobboldali mainstream orgánum. Például nem voltunk ott azon a jobboldali sajtó vezetőinek szóló háttérbeszélgetésen sem, amely után először ment híre az Orbán Viktor és Simicska Lajos közötti konfliktusnak.

A Mandinerből nézve mennyire változtatta meg a médiaviszonyokat a G-napként emlegetett összeveszés?

Voltak előszelei a konfliktusnak. Érthető, ha sokévnyi kooperáció után, amikor nagyon megy a szekér, és nincs érdemi fenyegetés, felvetődik, hogy jó, jó, de akkor mégis ki a valódi alfa-hím? Orbánról tudni: nem fogadja el, hogy szuverenitását bárki is korlátozza. Csakhogy 2010 után Simicska befolyása jelentősen nőtt, komoly hatása lett az állam működésére és szinte minden iparágra.

Politikai szimbiózis.

Az. Ha nincs Simicska, akkor ma nem ez a Fidesz hatalmi konstrukciója. Ezért is gondolom, nagy tévedésben vannak a Fidesz médiapolitikusai, amikor azt hiszik, pusztán pénz és politikai akarat elég egy új Magyar Nemzethez, HírTV-hez. Új orgánumot felépíteni lassú, időt, embereket és energiát igénylő, nehézkes és kétes kimenetű folyamat. Idővel ez akár valamiféle kiegyezési kényszert is szülhet, hiszen a konfliktus a Simicska-érdekeltségeknek is komoly károkat okoz. Az viszont öröm, hogy a közönség szempontjából a Simicska-médiumok izgalmasabbak, érdekesebbek lettek.

A politika kívánalmainak megfelelően váltottak hangnemet.

Saját érdekeinek megfelelően.

Ahogy változik a politikai széljárás, egyes médiumok úgy állítják át vitorláikat. Ez normális?

A jelenség iskolapéldája, ahogy az RTL tavaly nyáron néhány nap alatt hangolta át a híradóit. Hirtelen elkezdte érdekelni a politika, mégis kevesen kérték ezt számon rajtuk, mert sokak számára szimpatikus irányba változtak. Ha ugyanez a TV2 fordulata lett volna, jóval többen sérelmezték volna, hiszen kormányközelinek tartják. Mindez persze komoly hitelességi kérdéseket vet fel.

Tévedésben vannak a Fidesz médiapolitikusai, amikor azt hiszik, pusztán pénz és politikai akarat elég egy új Magyar Nemzethez, HírTV-hez.

A jobbos sajtó átrendezése hogyan érinti a Mandinert?

Nekünk az egész konfliktuson és médiaátrendeződésen nincs veszítenivalónk. Az Ufi a „polgári underground” lapja volt, jobboldali, de azon belül nem a mainstream, mindig is kilógtunk a jobboldali sajtóból, életkorilag és értékvilágilag is. Ahogy most a Mandiner is: kulturális értelemben és az állam működésének szempontjából liberálisabb, mint a jobboldali átlag, egyéb ügyekben, például a honvédelem kérdésében pedig konzervatívabb. Más orgánumokkal ellentétben nagy előnyünk: itt nem jellemző, hogy valamit nem lehet megírni, megjelentetni.

Ki a fő versenytársuk?

Mi még mindig kicsi, réspiaci szereplők vagyunk, hiszen szinte csak politikával foglalkozunk. Évi negyvenmilliós árbevételünkkel senkire sem jelentünk közvetlen fenyegetést.

Honnan csábítanának el olvasókat?

Mindenhonnan, ahol politikával foglalkoznak, az Indextől a 444-ig. Arra hajtunk, hogy minden hírértékkel bíró tartalom jelenjen meg nálunk akkor is, ha az írás attitűdje nem egyezik a mi világképünkkel. Normál időszakban havi öt-hatszázezer embert érünk el, de szeptemberben már közel másfélmillió olvasónál tartunk – miközben a hasonló elérésű online orgánumok legalább háromszor-ötször akkora költséggel működnek, mint mi. Költségoldalon nagyon hatékonyak vagyunk, bevételi oldalon sajnos nem annyira.

Itt nem jellemző, hogy valamit nem lehet megírni, megjelentetni.

Kié a Mandiner?

Felerészben szerkesztőségi, felerészben befektetői tulajdonban van. De épp most alakul át a konstrukció, és új befektetőt is keresünk.

Jobboldali politikai jelentkezőkről van szó?

Tombor András például ilyen, igen. Vele jó ideje tárgyalunk, és erős értékrendbeli egyezéseink vannak. A többi érdeklődő között akad azonban kizárólag pénzügyi befektető is, aki szakmai kérdésekkel csak felszínesen foglalkozik.

Megéri befektetni egy ilyen kicsiny, réspiaci szereplőbe?

Második éve nullszaldósok vagyunk, és növekedési potenciálban sincs hiány. Bevételünk pedig nem állami, hanem főleg kereskedőházi hirdetésből származik.

A hirdetési piac politikailag igencsak meghatározott.

Mi ebből is kimaradunk. Sőt, inkább nehézségeink adódnak abból, hogy politikával foglalkozunk. Számos hirdető ugyanis nem reklámoz ilyen profilú sajtótermékben. Állami hirdetés nálunk korábban sem igazán volt, nem is nagyon törtük magunkat érte. A Simicska-világban mi voltunk az egyetlen olyan jobboldali médium, amelyet gyakorlatilag letiltottak az állami hirdetésekről.

Miért?

Nem tudom. Talán mert az MSZP vagy Bajnaiék is minden további nélkül hirdethettek nálunk, vagy mert helyet adtunk s adunk ma is a saját véleményünktől eltérő írásoknak. A vita amúgy is borzasztóan hiányzik a magyar nyilvánosságból, különösen a közszolgálatból. Mi nem akarunk üzemi híradó lenni. A kritikák ellenére ezért kezeljük rendkívül liberálisan a kommenteket, amit sokszor a munkatársaim is meglehetősen rosszul viselnek. Mégis ragaszkodom ahhoz, hogy nálunk szabadon lehessen megszólalni, még akkor is, ha ennek vannak csúnya, előnytelen vadhajtásai.

Meg kell becsülni, ha iskolázott, okos, művelt emberek magukból kikelve mocskolnak valamit – ez is egy fajtája az értő figyelemnek.

Mit szól a Magyar Narancs Orbán Viktort szögesdrótból font Hitler-bajusszal ábrázoló címlapjához?

A szólásszabadságba természetesen belefér, de mindenképp szomorú mérföldköve a lap patinás történetének. A Narancs abszolút meghatározója a kilencvenes évek magyar médiájának, számos jelentős újságíró tanulta ott a szakmát és a friss, üde nyelvezetet. Annak idején, az Ufi elindításakor egyszerre volt példakép és ellenpéldakép számunkra. Ez a címlap viszont a mélypont, iskolapéldája annak, amikor a provokatív hozzáállás öncélúvá válik, és eltűnik az arányérzék. Ahhoz nagyon el kell billenni, hogy bárkit Sztálinhoz, Hitlerhez, egy tömeggyilkoshoz mérjenek.

A sajtó hogy szerepel menekültügyben?

A hagyományos baloldali és liberális sajtó menekültügyben a saját táborától egészen más, jóval kisebb visszacsatolást kap, mint amit korábban megszokott. Több szerkesztőség méltánytalanul járt el, amikor saját meggyőződésének erős szűrőjén keresztül mutatta be az eseményeket.

Egyes helyeken csak nők, síró gyerekek és ártatlanok szerepelnek, akik pusztán elszenvedői a történéseknek, miközben az nem jelenik meg, amikor nem túl előnyösen viselkednek. Más orgánumok pedig kizárólag őrjöngőknek állítják be őket. A többség szerencsére a kettő között helyezkedik el. A politikai helyzet komoly, a menekültkrízis tényleg átrajzolhatja Európa politikai térképét, bárki belebukhat, akár Orbán vagy Merkel is. A baloldal és a liberális politikai szektor pedig marginalizálódhat, ha továbbra is ragaszkodik jelenlegi álláspontjához, a korlátok nélküli befogadáshoz. Vicces mellékszál, hogy például az Index a percről percre tudósításaiban az M1-re hivatkozott talán a legtöbbet migránsügyben. A néhány hónapja feleslegesnek, nézhetetlennek és nézetlennek titulált M1 hivatkozási ponttá vált.

Önnek két éve meggyűlt a baja a példakép-antipéldaképpel: a Magyar Narancs azzal támadta, hogy a cége úgy nyerte el kétszer a józsefvárosi polgármesteri hivatal honlapjának megújítására és üzemeltetésére kiírt „kamupályázatot”, hogy a másik két versenytárs a barátja volt, a tender csak a látszat miatt kellett. Sőt azt is felhánytorgatták, hogy ön és a Biszku Béláról szóló dokumentumfilmet rendező Novák Tamás cége öt hónapra négymillió forintot kapott az orbanviktor.hu weboldal működtetésére. Tényleg kamu volt a tender? Mit kellett havi nyolcszázezerért csinálni?

Havi nyolcszázezerért? A miniszterelnök honlapját 2013 májusáig fejlesztettük és üzemeltettük havi háromszáztízezer forintért. A négymilliós megbízás felét a kivitelezés tette ki, az arculati megoldásokkal és a teljes forráskóddal együtt, amit át is adtunk, amikor az állam saját kézbe vette az oldal működtetését. Addig 24/7-es felügyeletet kellett biztosítanunk, egy órán belüli válaszidővel. Többek közt négy Anonymous támadási hullámot sikerült úgy átvészelni, hogy nem állt le a honlap. A józsefvárosi munkát versenyképes áron végeztük el, bármelyik nagy online ügynökség a többszörösét kérte volna az új oldalért, a teljes adatmigrálásért, majd az üzemeltetésért.

Mégis kapott, mint egy politikus.

Ezzel együtt kell élni. Általában szórakoztat, néha bosszant, de aki nem bírja, ne foglalkozzon politikával! Közszereplők vagyunk, nem lenne helyes mimózáskodni. Múltunkban valóban erős a politikai szál és a hátország. Egy újság történetében a minőségi gyűlölők legalább olyan fontosak, mint a minőségi rajongók. Meg kell becsülni, ha iskolázott, okos, művelt emberek magukból kikelve mocskolnak valamit – ez is egy fajtája az értő figyelemnek.

Médiapiac

Az Apple újra elérhetővé teszi a Parlert

Az Apple újraindítja az internetes szólásszabadságról szóló vita középpontjában álló Parler nevű, konzervatív közösségi média alkalmazását – jelentette be a vállalat.

Közzétéve:

A számítógépeket és okostelefonokat gyártó óriásvállalat “kifogásolható tartalom” ürügyén januárban távolította el a Parlert a megvásárolható alkalmazásokat tartalmazó tárhelyéről, az úgynevezett App Store-ból.

Az Apple vezetése hétfőn a Mike Lee utahi republikánus szenátornak és Ken Buck coloradói republikánus képviselőnek küldött levelében tudatta, hogy a Parler továbbfejlesztett alkalmazását hamarosan jóváhagyják, így az ismét elérhető lesz a felhasználók számára.

Az óriáscég levelét Buck képviselő hozta nyilvánosságra a Twitteren, majd a hírt megerősítette Lee szenátor irodája is. Az Apple nem kívánta kommentálni az információt, a Parler pedig nem reagált a The Wall Street Journal című lap munkatársának megkeresésére.

A képviselőknek küldött levélben az Apple vezetése kiállt a korábbi döntése mellett, amellyel eltávolította az alkalmazást az elérhető appok tárhelyéről. Az indoklásban olyan korábbi Parleren megjelent posztokra hivatkoztak, amelyek szerintük rasszisták voltak és vallásokat ócsároltak, vagy erőszakra buzdítottak.

Az Apple tájékoztatása szerint munkatársai január óta “érdemi és tartalmas párbeszédet” folytattak a Parler dolgozóival, és az alkalmazást gyártó cég további fejlesztéseket és szabályozást ígért. Ezek mibenlétéről azonban nem közölt részleteket.

Ken Buck képviselő a Twitteren úgy fogalmazott: a döntés “hatalmas győzelem a szólásszabadság számára”.

A Parler közösségi portál – amely megjelenési formájában a Twitterhez hasonlít – 2018-ban indult, és rendkívül gyorsan népszerűvé vált Donald Trump republikánus elnök támogatói körében. Felemelkedése egybeesett azzal, amikor a Twitter egyre agresszívabban lépett fel a nem tetsző tartalmak ellen, sok Twitter-fiókot be is tiltott. Mark Meckler, a Parler igazgatója februárban azt közölte, hogy a platformnak több mint 20 millió felhasználója van.

Borítókép: illusztráció

Tovább olvasom

Médiapiac

Kovács: A CNN tökélyre fejlesztette a szisztematikus manipulációt

A szisztematikus manipuláció művészete, amit a CNN tökélyre fejlesztett, az egyik legveszélyesebb fejlemény az elmúlt időszakban.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Donald Tusk megnyilakozása a Magyarország és Lengyelország demokratikusan megválasztott kormánya és politikai vezető ereje elleni boszorkányüldözés része – kommentálta a nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár a CNN-ről megjelent legfrissebb leleplezést, valamint az Európai Néppárt (EPP) elnökének a magyar és a lengyel kormány járványkezelését bíráló közlését hétfőn a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában.

Donald Tusk korábban azt írta Twitter-oldalán, hogy a koronavírus-járványban „Magyarország és Lengyelország tragikus rekordokat dönt a halálozások és az új esetek számában”. „Illiberális demokráciák működésben. Kevesebb szabadságot, de nagyobb biztonságot ígértek. Ígéretüket be is tartották, de csak az első felét” – írta az EPP elnöke a mikroblogban.

Kovács Zoltán szerint Donald Tusk az elmúlt években „provokatőri irányba” ment el, és nyilatkozta alapján „nyugodtan lehetne a liberálisok képviselője is”. A politikus szerint Donald Tusk nem átallja politikai célokra felhasználni a járványt, és annak egymással össze nem vethető adatait, ez pedig „mindent elárul az elszántságról és célról”.

Megjegyezte:

az első és második hullám eszközeivel nem lehet hatékonyan védekezni a brit mutánssal szemben, az egyetlen megoldás az, ha mindenkit beoltanak.

Ezt a hitet, bizalmat rombolják ezek a megszólalások – jegyezte meg, hozzátéve, hogy „ezt teszi a baloldal is, amely napról napra, vagy akár napon belül is képes magának ellent mondani csak azért, hogy ellentmondjon a kormánynak vagy a kormány intézkedéseinek, és bizonytalanságot keltsen a magyar emberekben”. Kovács Zoltán szerint Donald Tusk ezeknek a céloknak a szolgálatába állt.

Az államtitkár felhívta a figyelmet arra, hogy Donald Tusk állításával szemben Magyarország a többlethalálozásokat tekintve „valahol az európai átlag alatt” van.

Kovács Zoltánt kérdezték azzal kapcsolatban is, hogy a CNN amerikai hírtelevízió műszaki igazgatója bevallotta, a CNN „a manipuláció művészetét” gyakorolja, annak érdekében, hogy „megváltoztassa a világot”. Az igazgató kifejtette azt is, hogy a hírtelevízió hazug propagandát folytatott, mert az volt a célja, hogy eltávolítsák a hivatalából Donald Trump volt republikánus amerikai elnököt – számolt be róla a hirado.hu.

A szisztematikus manipuláció művészete, amit a CNN tökélyre fejlesztett, az egyik legveszélyesebb fejlemény az elmúlt időszakban. Amikor ez összekapcsolódik politikai célokkal, a koronavírus-járvány kapcsán az egészségügyi védekezésben az elbizonytalanítás kampányával, az szó szerint életveszélyes, emberéleteket követel – jelentette ki Kovács Zoltán.

Tovább olvasom

Médiapiac

A tech cégekkel szembeni kudarc után bizakodó az uniós biztos

Thierry Breton, a belső piacért felelős európai uniós biztos üdvözölte vasárnap azt az amerikai elképzelést, amely szerint egy 21 százalékos globális társaságiadó-minimumot állapítanának meg a nemzetközi tevékenységet folytató vállalatok számára függetlenül attól, hogy a nyereségük mely országhoz kötődik.

Közzétéve:

Fotó: MTI/EPA/AP pool/Virginia Mayo

“Úgy vélem, hogy egy érdekes javaslat került az asztalra. Támogatjuk a pénzügyi harmonizáció miatt. Nemcsak európai szinten, hanem világszinten is” – mondta a biztos a BFM francia hírtévében.

Thierry Breton szerint “ez egy elegáns megoldás lesz” ahhoz hogy “emelt fővel jöjjünk ki” a nagy internetes vállalatokra, köztük a Google-ra, az Amazonra, a Facebookra és az Airbnbre kivetendő adóról az OECD kereteiben folyó tárgyalások kudarcából.

Franciaország 2019 júliusban egyoldalúan fogadott el, majd vezetett be új adónemet a digitális óriáscégek megadóztatására.

“A 21 százalékos adó szerintem nagyon jó, ami minket illet, nem tartjuk megbotránkoztatónak” – mondta az uniós biztos, korábbi francia gazdasági és pénzügyminiszter.

Franciaország, ahol a társasági adó kulcsa jelenleg akár a 28 százalékot is elérheti, és 2022-ben csökken 25 százalékra, az OECD keretein belül szeretett volna bevezetni egy nemzetközi adót a multinacionális vállalatokra, egy a nyereségre kivetendő legalább 12,5 százalékos globális társaságiadó-minimummal, amely a jelenleg Írországban érvényben lévő aránynak felel meg.

“Természetesen nyitottak vagyunk az összeg emelésére” – mondta Bruno Le Maire francia gazdasági miniszter április elején a Bloomberg TV csatornának, egy nappal azután, hogy Janet Yellen amerikai pénzügyminiszter ismertette a társaságiadó-emelési terv részleteit. A terv célja, hogy az adóelkerülés megakadályozásával 15 év alatt 2500 milliárd dollár új költségvetési bevételt teremtsenek elő.

Tovább olvasom