Kövess minket!

Médiapiac

Naponta átlagosan 4 óra 51 percet töltöttünk a tévékészülékek előtt

A Nielsen Közönségmérés adatai alapján 2020 második negyedévében naponta átlagosan 4 óra 51 percet töltöttünk a tévékészülékek előtt: a nők 5 óra 10 percet, míg a férfiak 4 óra 30 percet. A tévére szánt időnk 11 százalékában hírműsorokat néztünk, ami több mint amennyi szórakoztató műsort fogyasztottunk. Naponta átlagosan 25 percnyi reklámot néztünk, ami átlagosan 100 db reklámfilmnek felel meg. A koronavírus miatt kihirdetett veszélyhelyzet szinte teljesen lefedte az idei második negyedévet, és érezhetően befolyásolta az ilyenkor szokásos tévénézési trendeket is.

A teljes népesség körében a napi tévénézési idő 2019 második negyedéhez képest 25 perccel, míg 2018 második negyedéhez képest 31 perccel volt több. Ez a növekmény minden korcsoportban jelen volt, de a legnagyobb arányú kiugrást a 4-17 éveseknél tapasztalhattuk, akik naponta átlagosan 36 perccel több időt – 3 óra 17 percet – töltöttek a képernyők előtt a tavalyi második negyedévhez képest. A 18-49 évesek 27 perccel tévéztek többet, mint egy évvel korábban, ami 2018 második negyedéhez képest is 24 perces növekedést jelent. Az 50 év felettiek esetében a napi tévénézési idő már 2018 és 2019 második negyedévének összehasonlításában is 16 perccel nőtt, amely 2020-ra további 20 perccel emelkedett.

A napi átlagos tévénézési idő életkor szerint meglehetősen széles skálán mozog: 2020. április-június közötti időszakban ezúttal is a 15-29 évesek tévéztek a legkevesebbet – átlagosan 2 óra 44 percet, míg a legintenzívebb tévénézők jellemzően a 60 év felettiek voltak naponta átlagosan 7 óra 13 perccel. Iskolázottság szempontjából az általános trendeknek megfelelően a diplomások tévéztek kevesebbet az átlagosnál, nemek tekintetében pedig a hölgyeké a főszerep: napi átlagos nézett idejük 5 óra 10 perc volt, ami 40 perccel több, mint a férfiaké, és 19 perccel haladta meg a teljes népesség átlagát.

Az időeltolásos tévénézésre (Time-shifted Viewing, TSV) alkalmas készülékek, eszközök egyre inkább elterjednek, de jellemzően még mindig a sugárzással egy időben szeretünk tévézni, és ez a karantén időszakában sem változott jelentősebben. A teljes népesség a napi tévénézéssel töltött idejének 1,6%-át, átlagosan 4,7 percet fordított időben eltolt televíziós tartalom fogyasztására 2020 második negyedévében. A TSV aránya jellemzően a 18-49 éveseknél a legmagasabb: az átlagos napi tévénézési idejükhöz 2,1%-ot tett hozzá, míg a 4-17 évesek a tévénézésre fordított idejük 1,6%-át töltötték késleltetett – a sugárzással nem egyidejű – tévés tartalom fogyasztásával. Az 50 év felettieknél a TSV 1,3% volt, ami meglehetősen stabilnak mondható a korábbi évek tükrében.

Immár egy éve – 2019 áprilisától – a Nielsen elérhetővé teszi a panelháztartásokhoz érkező és ott regisztráltan tévét néző vendégek nézési adatait is – kiegészítve ezzel a paneltagokból álló alapcélcsoportok tévénézési adatát. Bár a karantén és a kijárási korlátozás elviekben nem tette lehetővé a vendégjárást, bizonyos élethelyzetekből adódóan ebben az időszakban is előfordult vendégnézés. Ilyen élethelyzet például az idős vidéki rokon ápolása – akár ideiglenes odaköltözéssel, vagy tartós külföldi munkából való átmeneti hazatérés, és ezek a személyek az adott háztartás vendégeként néztek tévét. A második negyedév adatai alapján a vendégek átlagosan 4 percet tettek hozzá a napi átlagos tévénézési időhöz, ami megfelel a korábbi negyedévekben mért értékeknek. A 4-17 évesek esetében volt a legtöbb vendégnézés: 8 percet tettek hozzá az alapcélcsoport napi átlagos tévénézési idejéhez.

A napi átlagos tévénézési idő 40%-át fordítottuk a szinte minden nézői igényt kielégítő, és legtöbb csatornát (21 db a sorozat csatornák nélkül, a vizsgált 103 csatornából) magában foglaló „általános szórakoztató” csatorna csoportra, mely naponta átlagosan 5,1 millió nézőt ért el, és ezen nézők több mint 3 óra 22 percet el is töltöttek ott. A műsoridejük legalább felében különböző sorozatokat kínáló „sorozat csatornák” a tévénézési idő 8,8 százalékát képviselték, és naponta átlagosan közel 2,2 millió nézőt értek el, akik átlagosan 1 óra 44 percig nézték. A filmcsatornák a napi tévénézési idő 11 százalékát fedték le, naponta átlagosan közel 2,8 millió nézőhöz jutottak el, és egy átlagos néző 1 óra 40 percet töltött el velük. A vírushelyzetben fokozott figyelmet szenteltek a nézők a hírcsatornákra, melyek 8,3%-os közönségarányt mondhattak magukénak – 0,7 százalékponttal magasabbat, mint egy évvel korábban, napi átlagos elérésük pedig 2,5 millió volt, ami 160 ezerrel több néző, mint egy évvel korábban, és egy-egy elért néző átlagosan 1 óra 26 percet szánt rájuk, ami 8 perces növekmény tavalyhoz képest. A gyerekcsatornák részesedése szintén magasabb volt, mint 2019 második negyedévében: a tévénézési idő 6,5%-át tették ki, és közel 1,5 millió főt értek el naponta, ami enyhe csökkenést jelent tavalyhoz képest, ugyanakkor az elért személyek sokkal intenzívebben nézték – átlagosan 1 óra 58 percig – ami 24 perccel több, mint egy évvel korábban.

A DVD/videó/videójáték kategória 5,3%-ról 6,6%-ra növelte részesedését 2019 második negyedéhez képest, és naponta átlagosan 1,5 millió főt ért el: 320 ezerrel többet, mint egy évvel korábban, és egy elért néző átlagosan 1 óra 54 percet töltött el a nézésével. A sportcsatornák közönségaránya 2019 második negyedévéhez képest a felére esett vissza: itt feltehetően a vírushelyzet okán törölt sportesemények, a friss tartalmak hiánya állhat a háttérben.

A sugárzási időből és műsorfogyasztásból való részesedések az egyes műsortípusok esetében eltérően alakultak. A vizsgált időszakban a mozifilmek műsoridőből való részesedése 10,3%-os volt, ugyanakkor a műsorfogyasztásból lényegesen magasabb arányt – 16,1%-ot képviseltek.

A többségében sorozatokat magában foglaló „nem zenés fikció” kategóriájába sorolt műsorok 29,9%-ban részesedtek a sugárzási időből, és a tévénézési időből is szinte pontosan ugyanekkora arányt (29,2%) képviseltek.

A „hírek, aktuálpolitika, gazdaság” tematika a műsoridőből viszonylag csekély, 3,3%-ot képviselt, de a tévénézési időnkből jóval többet – 11,3%-ot – töltöttünk el velük. Ez enyhén magasabb a szokásos trendhez képest (2019 második negyedében 9,6% volt), ami feltehetően a márciusban kialakult, és a második negyedévvel szinte teljesen egybeeső vírushelyzetnek (is) köszönhető. A nézők ebben az időszakban a szokásosnál is aktívabban érdeklődtek a napi aktualitások iránt, és követték a napi eseményeket, fejleményeket a tévén keresztül.

A sportműsorok a sugárzási időből 7%-ban részesedtek, és ez nagyrészt ismétlések illetve sportmagazinokból állt, hiszen a vírushelyzet okán lényegében minden tervezett sportesemény – köztük a Labadarúgó EB is – lemondásra került. Feltehetően emiatt a műsorfogyasztási arányuk a szokásos trendekhez képest igen alacsony, mindössze 2,4% volt.

Az ismeretterjesztő műsorok műsoridőből való részesedése megegyezett a mozifilmekével (10,3%), ugyanakkor a fogyasztási arányuk (4,9%) lényegesen alacsonyabb volt.

A kereskedelmi reklámokat és műsorajánlókat is tömörítő „Egyéb” kategória a műsoridő ötödét, és a tévénézési idő 18,3%-át tette ki. Bár ez az arány enyhén alacsonyabb a szokásos trendekhez képest, de nagyságrendileg még így is több időt jelent, mint amennyit mozifilmek nézésére fordítottunk.

A sugárzott reklámok száma az utóbbi években dinamikusan növekedett, de a karantén időszakában a sugárzott reklámok mennyisége visszafogottabb volt. 2020. április – június között naponta átlagosan 27 224 db reklámfilm került adásba a Nielsen által szpotszinten vizsgált csatornákon, ami 12 101 db reklámfilmmel kevesebb 2019 második negyedévéhez képest, és 5 395 db reklámfilmmel kevesebb, mint 2 évvel korábban.

A reklámfilmek naponta átlagosan 5,864 millió nézőt értek el legalább egyszer a 4 évnél idősebb, tévével rendelkező háztartásban élők körében, ami alig kevesebb, mint egy évvel korábban. Ezzel párhuzamosan nőtt az egy reklámfilmre jutó GRP értéke: egy reklámfilm átlagosan 0,24 GRP-t ért el az idei második negyedév során, míg egy évvel korábban 0,22 GRP, két évvel korábban pedig szintén 0,24 GRP volt az egy reklámfilmre jutó érték. A sugárzott reklámok számának csökkenésével párhuzamosan kevesebb reklámot láttunk mind darabszám, mind pedig idő tekintetében. Egy fő naponta átlagosan 25,4 percnyi reklámot látott 2020 második negyedévében, ami 7,9 perces csökkenést jelent 2019 azonos időszakához képest, és amíg 2018 második negyedévében egy elért néző 112 db reklámfilmmel találkozott egy átlagos napon, egy évvel később pedig már 132 db reklámmal, addig idén a megtekintett reklámok átlagos száma 100 db volt.

A napi fogyasztási cikkek (FMCG termékek) hirdetési rangsorában ezúttal az édességeké a főszerep: az első és második helyre a „sör” és a „puding, tejalapú desszert” kerültek, a harmadik helyen pedig a „fogkrém” termékosztályának televíziós hirdetései állnak a 2020 második negyedéves, teljes népességre vonatkozó összes GRP alapján.

Médiapiac

A semmi és a napsütés – Déri Jánosra emlékeztek

„Vedd észre a napsütést. Helyette a semmit hajtjuk egész életünkben.” Déri János, az egykori közkedvelt tévés április 14-én lett volna 70 esztendős, ám csupán 41 évet adott neki a sors. Fodor János kollégájával emlékezünk rá az utolsó vele készült interjút felidézve.

Közzétéve:

Fotó: MTVA/YouTube

A Déri. Csak így emlegetik, de az idő múlásával egyre kevesebben. Intellektuális volt, természetes és humoros. A fél ország miatta nézte az Ablak című magazinműsort és fogta a hasát a nevetéstől a Pocsék Áruk Fóruma láttán.

Déri János intézmény volt, az egyik, ha nem a legnépszerűbb televíziós. Éppen ezért döbbentett meg mindenkit, amikor 1991-ben elterjedt a hír, hogy súlyos beteg, tüdőrákot diagnosztizáltak nála. Az orvosok itthon nem vállalták az operációt, sőt, egész Európában is csak egy német orvos, akihez ki is utazott Heidelbergbe – emlékezett a Mandiner.

Fodor János kollégája volt Dérinek. Talán még barátja is. Akkoriban volt egy népszerű beszélgetős műsora, a Csevegés. Empatikus volt, tudott hallgatni is. Ezért gondoltak rá a Magyar Televíziónál, hogy ha már az egész ország Déri betegségéről beszél, készítsen vele egy hosszabb interjút, kimondva-kimondatlanul az utókornak…Fodor János úgy emlékszik,egy közös focizás során látta először Dérin, hogy valami nem stimmel.

Nagyon csúnya köhögőrohamot kapott, nem is tudta folytatni a játékot. Persze tudta mindenki, hogy erős dohányos, de ez a köhögés más volt… Utána nem sokkal jött a letaglózó diagnózis.

„Nem olyan ember vagyok, aki kirohan egy tömegszerencsétlenséghez nézelődni, s mutatja a nézőknek a vért. Az nem az én világom. Először azt mondtam, hagyjatok, nem csinálom meg az interjút, János amúgy is meggyógyul. Persze én is hazudtam magamnak. Aztán Vágó Pistáék addig nyaggattak, hogy mégis felhívtam Jánost, hogy megyek, ha hívsz, ha beszélni szeretnél. Dönts és megyek. Aztán jött egy telefon, már a heidelbergi klinikáról, Németországból, ahová János nagy reményekkel ment ki. Felhívott, és annyit mondott, gyere!” – emlékezett Fodor János.

Déri János akkor már nagyon rosszul volt. Németországban egy három és fél kilós daganatot operáltak ki a tüdejéből. Mindhiába. Az interjú a műtét előtt nem sokkal készült a klinikán. Fodor tudta, hogy élete talán legnehezebb beszélgetésére készül.

„Lehetetlen állapot volt. Mit kérdezel egy végét járó embertől? Hazudsz, hogy jól nézel ki, miközben rosszul? Amikor megérkeztem és bementem az egyágyas szobájába, János pizsamában volt. Felöltözött, megborotválkozott. Emlékszem, közben beletúrt a hajába, és egy csomó hajszál maradt a kezében. Szóval megborotválkozott, majd annyit mondott: na, színpadra!”Az interjú elkészült. Megrázó beszélgetés született.

Déri János őszintén beszélt az érzéseiről, s arról, tudja, hogy nem sok esélye van az életre. Fájdalmas volt hallani, amikor megjegyezte, az a legrosszabb az egészben, hogy három év múlva már senki nem fog emlékezni rá. Fodor János szerint ez az interjú nem Déri János miatt volt fontos, hanem miattunk, akik túléltük őt.

„Ő fogalmazta meg ugyanis, hogy mi a fontos az életben. Idegeskedsz, rohansz a munka miatt? Nem fontos. Hogy mit mondanak a munkádra? Nem fontos. Az a néhány ember a fontos, aki hozzád tartozik. Az a fontos az életben, hogy legyél jóllakva, vedd észre a napsütést. Helyette a semmit hajtjuk egész életünkben. Ezért a gondolatért volt fontos az az interjú, mert helyettünk kimondott valamit, az állapota miatt pedig hiteles volt, hiszen ő már ott állt a kapuban. Ezt az interjút minden évben egyszer meg kell nézni, hallgatni.”

Ez volt az utolsó találkozásuk. Déri János ugyanis Németországból Mexikóba utazott, abban a reményben, hogy ott talán segíteni tudnak rajta. Nem tudtak. Talán még ma is sokan emlékeznek arra a drámai telefonos bejelentkezésre az Erkel Színházban, ahol elbúcsúzott a kollégáitól, a nézőktől. Fodor János szerint az általa készített interjú be volt készítve arra az esetre, ha Déri János örökre elalszik.

A fájdalmas pillanat 1992. április 29-én jött el. Az interjút bekészítették, mégsem adta le a televízió.

„A Magyar Televízió, méltatlan és érthetetlen módon ügy döntött, hogy nem adja le. Pedig akkoriban Déri Jánosnál szeretettebb, híresebb ember kevés volt Magyarországon. Az interjút végül a halálának egyéves évfordulóján láthatták a nézők” – folytatja Fodor János, aki arra kérdésre, hogy szerinte mi volt Déri titka, a következőket válaszolta:„Éleslátású fickó volt, vagány, csibész, de a humora volt a fő fegyvere. Ő mindennek rögtön a fonákját látta.”

Fodor János amúgy hosszú ideje nem látható képernyőn, jelenleg a Rádió Bézs nevű internetes rádió tölti ki az életét. Büszke rá, hiszen hat éve létezik a rádió, pedig egyetlen fillér bevételük sincsen. „Szerintem Magyarország egyik legigényesebb rádiója, nincsenek benne hírek, pártpolitika, ez egy emberi adó, zenével, sok-sok beszélgetéssel.”

Déri János most lenne 70 esztendős. Lassan 29 éve nincs közöttünk, és fokozatosan kopik ki az emlékezetből. Fodor szerint valahol ez rendjén is van. „Ne áltassuk magunkat, harminc év alatt fogalma sincs az embereknek, hogy ki Déri János, de ugyanúgy nem tudják, ki volt Bilicsi Tivadar vagy éppen Psota Irén. Van más, van új, s bármennyire is hozzá tartozott emberek millióinak életéhez Déri, lassan ő is kiesik az emlékezetből. De ne szomorkodjunk ezért. Minek? Inkább örüljünk, hogy volt egy Dérink.”     

Tovább olvasom

Médiapiac

A CNN igazgatója elismerte, hogy propagandát terjesztenek (videó)

Újabb rejtett kamerás videóval állt elő a Project Veritas nevű amerikai oknyomozó portál.

Közzétéve:

Borítókép forrás: Pixabay

Ebben a videóban ezúttal a CNN műszaki igazgatója, Charlie Chester beszél arról, hogy spekulációs propagandával támadták Donald Trump volt amerikai elnököt – számolt be róla a V4NA hírügynökség.

A Project Veritas által közzétett felvételeken Charlie Chester őszintén beszél arról, hogy hogyan buktatták meg Donald Trumpot propagandisztikus eszközökkel.

Nézd, mit tettünk mi [CNN], kitettük Trumpot. Teljes meggyőződéssel mondom, és 100 százalékban hiszem, hogy ha nem lenne a CNN, akkor nem tudom, hogy Trumpot kiszavazták volna-e

– mondta, hozzátéve, hogy azért ment a CNN-be dolgozni, mert “ennek része akart lenni”.

Chester beszélt a módszereikről is. Elmondta, hogy Trump egészségügyi problémáit felnagyították.

Trump keze remegett vagy valami, azt hiszem. Rengeteg orvost hívtunk be, hogy elmondjanak egy olyan történetet, amely csak spekuláció volt – hogy neurológiai problémái vannak és a végét járja. Olyan történetet készítettünk ott, amelyről semmit sem tudtunk. Szerintem ez propaganda

– fogalmazott Chester.

Arra a kérdésre, hogy Joe Biden egészségügyi állapotával foglalkoztak-e, az igazgató azt mondta, hogy szem előtt tartották ez a kérdést is. Elmondása szerint

bemutatták, ahogy Biden kocog, hogy ezzel is eltereljék a figyelmet a koráról és azt sugallják, hogy egészséges.

Az újságírónak az igazgató azt állította, hogy “nem lenne gondja” azzal, ha Biden meghalna, ugyanis szerinte Kamala Harris alelnök is megállná a helyét.

Szóba került az is, amikor Biden többször is megbotlott az Air Force One lépcsőjén, Chester elmondása szerint röviden foglalkoztak az esettel, de nem verték nagy dobra.

Régi-új téma a láthatáron

A műszaki igazgató szerint a CNN a Trump-ellenes szavazókat is célba vette az éghajlatváltozásra összpontosítva, hozzátéve:

“A félelem eladható.”

“Szerintem Covid-fáradtság van. Tehát valahányszor megjelenik egy új történet, a CNN bele fog kapaszkodni. A szerkesztőségben már bejelentették, ha a nyilvánosság nyitott lesz rá, főleg az éghajlatra fogunk koncentrálni” – mondta, hozzátéve, a jövőben az éghajlat kérdése kerül majd a középpontba.

“A következő dolgunk tehát felhívni a figyelmet a klímaváltozásra” – összegzett Charlie Chester. Állítása szerint ezt úgy fogják lebonyolítani, hogy folyamatosan az olvadó jeget és a felmelegedést mutogatják majd, és arról beszélnek, hogy ennek milyen hatásai lesznek a gazdaságra.

A rejtett kamerás felvételből az is kiderül, hogy a CNN-nél a csatorna vezérigazgatója, Jeff Zucker dönti el, hogy miről lehet beszélni.

Korábban a Project Veritasnak sikerült többórányi hangfelvételt szereznie Zucker szerkesztőségi eligazításairól. Ezekből többek között kiderült, hogy a CNN vezetői megbeszélték, nem fognak a Joe Biden és fia, Hunter Biden ukrán korrupciós ügyeit bizonyító kiszivárgott e-mailekkel foglalkozni.

Tovább olvasom

Médiapiac

A professzor és a vezető szerkesztő ellen is hadjárat indult

Véleménye miatt az egyetemen petíció indult az oktató kirúgására.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

A januári Capitoliumi tüntetésen részt vevő, de békés tüntetők motivációjáról írt egy esszében Joshua Hochschild a The American Mind oldalára. A Mount St. Mary’s Egyetemen tanító professzor szerint a Trumpot támogató emberek tudták, hogy a megmozdulás nem sokat segít a republikánus elnökön politikailag. Mégis úgy gondolták, hogy a tüntetés által fel tudják hívni a figyelmet a választási rendszer problémáira, és arra, hogy milyen fontosak a békés, demokratikus megmozdulások.

Hochschild arról is írt, hogy a média aztán teljesen kiforgatta a történetet, és azokat az embereket vette előtérbe, akik erőszakosak voltak a tüntetés során. Ezt a viselkedést és jellemzést akarták aztán ráhúzni minden állampolgárra, azokra is, akik csak a problémákra akartak rávilágítani, és kérdéseket tettek fel.

A professzor szerint azok a tüntetők, akik a Capitoliumnál végül erőszakhoz folyamodtak és részt vettek a lázadásban, buta dolgot követtek el, és ezt törvénytelennek és szégyenteljesnek ítélte meg.

Ettől függetlenül az egyetemi diákok hadjáratot indítottak Joshua Hochschild ellen a véleménye miatt. Elindult egy petíció a kirúgására, amelyet már majdnem 1800 fő írt alá. A hírek szerint egyébként a professzor is ott volt a Capitoliumnál a tüntetés napján, de a lázadásban nem vett részt.

A petíció szerint a professzor cikke egy szegényes mentség akar lenni a tüntetésen való saját részvételét illetően. Brea Purdie, a petíció indítója szerint Hochschild minimalizálja a rasszizmus, a xenofóbia és a nőgyűlölet hatásait.

Az ügyben kiadott egy közleményt az egyetem elöljárója, Boyd Creasman is. Ebben azt írta, hogy az amerikai felsőoktatás egyik sarokköve a tudományos szabadság, ami lehetővé teszi mind a hallgatók, mind az oktatók számára, hogy szabadon kifejezzék a véleményüket, szankciók nélkül. Mindenkinek jogában áll, hogy valamivel egyetértsen vagy ne értsen egyet, és a beszédhez való jog védelme rendkívül fontos. Ezzel együtt Creasman arról is szót ejtett, hogy az egymás iránti tisztelettel tenni akarnak a faji és társadalmi igazságosságért.

Nem Joshua Hochschild az első egyetemi oktató, akit támadás ér a véleménye miatt.

Tavaly egy chicagói egyetem közgazdász professzora, Harald Uhlig a közösségi oldalán írta le a véleményét arról, hogy nem helyesli a támogatás megvonását a rendőrségtől, amelyet annyira el akart érni a Black Lives Matter mozgalom. 

Uhlig az egyetemen a Journal of Political Economy lapnál is dolgozik vezető szerkesztőként. Véleménye miatt petíció indult a lemondatására a lapnál, ez azonban végül nem történt meg.

Az Albertai Egyetemen pedig egy antropológus professzort azért rúgtak ki tavaly, mert gender-kritikus és feminista megszólalásai voltak. A diákok arra panaszkodtak, hogy Kathleen Lowery nem biztonságos környezetet teremtett nekik a megszólalásaival, az intézmény pedig végső soron úgy látta, hogy jobb lesz mindenkinek a professzor nélkül – írta a V4NA Hírügynökség.

Tovább olvasom