Kövess minket!

Médiapiac

Naponta átlagosan 4 óra 26 percet töltöttünk a tévékészülékek előtt

2019 második negyedévében a teljes népesség naponta átlagosan ennyit töltött a tévékészülékek előtt, 6 perccel többet, mint egy éve. Míg a 18 év alattiak napi átlagos tévénézési ideje 3 perccel nőtt, addig a 18-49 éves korosztályé ugyanennyivel csökkent. A nézett idő növekedése az 50 felettiek esetében volt a leglátványosabb, ahol egy fő 16 perccel tévézett többet egy átlagos napon, 2018 ugyanezen időszakához képest.

A napi átlagos tévénézési idő életkor szerint meglehetősen nagy eltéréseket mutat: 2019 második negyedében a 15-29 évesek tévéztek a legkevesebbet – átlagosan 2 óra 16 percet, míg a legintenzívebb tévénézők, a 60 év felettiek, ennek épp a háromszorosát – átlagosan 6 óra 45 percet – töltötték el a képernyők előtt.

Iskolázottság szempontjából az általános trendeknek megfelelően a diplomások tévéztek kevesebbet az átlagosnál, nemek tekintetében pedig jellemzően a nők tévéztek többet: nézett idejük 21 perccel volt magasabb a teljes népesség átlagánál.

Az időeltolásos tévénézésre alkalmas készülékek, eszközök egyre inkább elterjednek, de jellemzően még mindig a sugárzással egy időben szeretünk tévézni. A TSV aránya lassan, de biztosan növekszik, és ez a növekedés leginkább a 18-49 éveseknél jellemző.

A teljes népesség a napi tévénézéssel töltött idejének 1,6%-át, átlagosan 4,1 percet fordított időben eltolt televíziós tartalom fogyasztására 2019 második negyedévében.

A TSV aránya a 18-49 éves korosztályban volt a legmagasabb: az átlagos napi tévénézési idejükhöz 2,2%-ot tett hozzá. A 4-17 éves fiatalok a tévénézésre fordított idejük 1,7%-át töltötték késleltetett – a sugárzással nem egyidejű – tévés tartalom fogyasztásával. Az 50 év felettieknél a TSV 1,1% volt, ami stabilnak mondható a korábban mért adatokhoz képest.

A napi átlagos tévénézési idő felét – 50,5 százalékát – a szinte minden nézői igényt kielégítő, és legtöbb csatornát (30 db) magában foglaló „általános szórakoztató” csatornák csoportjára fordítottuk, ezen belül kiemeltük a műsoridejük több mint felében sorozatokat sugárzó csatornákat, melyek a tévénézési idő 9,3 százalékát képviselték. További 10,4 százaléknyi nézési idő jutott a filmcsatornákra, a hírcsatornák pedig 7,6%-ot mondhattak magukénak, amely 0,9 százalékpontos csökkenést jelentett 2018 második negyedéhez képest. A tévénézésre fordított idő fennmaradó egyharmadán osztozott az összes többi tematikus csoport, köztük az ismeretterjesztő, életmód-, gyerek- és zenecsatornák, melyek közönségaránya nem változott szignifikánsan 2018 második negyedéhez képest, ugyanakkor a sportcsatornáké 1,9 százalékponttal csökkent.

A sugárzási időből és műsorfogyasztásból való részesedések az egyes műsortípusok esetében eltérően alakultak. A vizsgált időszakban a mozifilm műsoridőből való részesedése 10%-os volt, ami meglehetősen stabilnak mondható, és ennek felét akciófilmek, illetve vígjátékok tették ki. A mozifilm népszerűségét tükrözi az a tény, hogy a műsorfogyasztásból jóval magasabb arányt – 14,4%-ot képviselt, melynek több mint fele (8,9%) akciófilmekből és vígjátékokból tevődött össze, és a fennmaradó részen osztozott az összes többi filmes műfaj.

A „nem zenés fikció” kategóriájába sorolt műsorok 29,4%-ban részesedtek a sugárzási időből, amelynek kétharmadát sorozatok és szappanoperák alkották, a fennmaradó harmad pedig majdnem teljes egészében rajzfilmekből állt. A műsorfogyasztás tekintetében a sorozatok és szappanoperák műfaja a legnépszerűbb a nézők körében: összesen 22,4%-ban részesedtek a tévé előtt töltött időnkből, csaknem minden negyedik percét rájuk fordítottuk.

A „hírek, aktuálpolitika, gazdaság” tematika mindössze a műsoridő 3,1%-át tette ki, de a tévénézési időnkből jóval többet – 9,6%-ot – töltöttünk el velük, ami meglehetősen stabilnak mondható, és lényegében megegyezik az akciófilmekre és vígjátékokra fordított idő mennyiségével, továbbá alig marad el a szórakoztató műsorokra fordított időtől. Ez is arról árulkodik, hogy a nézők aktívan érdeklődnek a napi aktualitások iránt, és szívesen tájékozódnak a napi eseményekről a tévén keresztül.

A kereskedelmi reklámok 15%-ot szakítottak ki maguknak a teljes műsoridőből, és ugyanekkora arányban részesedtek a tévénézési időből is. Ha ehhez hozzátesszük a műsorajánlók 5,7%-os fogyasztási arányát, együttesen már a tévénézési idő ötödét tették ki.

Tehát tévénézés közben nagyságrendileg ugyanannyi időt töltöttünk el reklámok megtekintésével, mint filmekkel vagy szórakoztató műsorokkal.

A sugárzott reklámok száma évről évre dinamikusan növekszik. Az idei második negyedévben naponta átlagosan 39 ezer reklámfilm került adásba a Nielsen által szpotszinten vizsgált csatornákon, ami 6 706 db reklámfilmmel több, 2018 második negyedévéhez képest, és 11 768 reklámfilmmel több, mint 2 évvel korábban. Az egy reklámblokkon belül sugárzott reklámfilmek átlagos száma is növekedést mutat: 2017-ben átlagosan 9,6 reklámfilm volt egy blokkban, tavaly már 10,1 db, idén pedig 11,4-re nőtt. A növekedés kapcsán fontos hozzátennünk, hogy a szpotszinten mért csatornák száma is változott: 2017-ben 63, 2018-ban 68, 2019-ben pedig 72 csatorna szerepelt a Nielsen reklámfilm adatbázisában.

A reklámfilmek naponta átlagosan 219 ezerrel kevesebb nézőhöz jutottak el a 4 évnél idősebb, tévével rendelkező háztartásban élők körében, és így naponta átlagosan 5,89 millió főt értek el legalább egyszer. Az egy főre jutó napi átlagos reklámnézési idő 33 perc volt 2019 második negyedévében, ami 3 perccel több mint 1 évvel korábban. Az utóbbi két évben látványosan nőtt az elért nézők által átlagosan naponta megtekintett reklámfilmek száma is. Míg 2017 második negyedévében egy elért néző naponta átlagosan 104 reklámfilmmel találkozott, addig egy évvel később már 112, idén pedig már 132 reklámfilmet tekintettek meg.

A napi fogyasztási cikkek hirdetési rangsorában az első és második helyre a „sör” és a „szénsavas üdítő” kerültek, a harmadik helyen pedig a „szeletes csokoládé” termékosztályának televíziós hirdetései állnak 2019 második negyedéves, teljes népességre vonatkozó összes GRP alapján.

Médiapiac

Meghalt Bencze Izabella, a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumi tagja

Fáradhatatlanul küzdött a közjóért.

Közzétéve:

Fotó: MTI / Bruzák Noémi

A 72 éves Bencze Izabella pénteken hunyt el, halálhírét szombaton a családja közölte az MTI-vel.

2007 és 2010 között a Magyar Rádió Közalapítvány Ellenőrző Testületének elnöke, 2010-től a magyar közszolgálati médiumok tulajdonosi testületének, a Közszolgálati Közalapítványnak a parlament által választott kurátora volt.

Alapító tagja volt a nemzeti értékeket képviselő Civil Összefogás Fórumnak (CÖF).

A CÖF az MTI-hez szombaton eljuttatott közleményében méltatta, hogy

Bencze Izabella “fáradhatatlanul” küzdött a közjóért.

A szovjet csapatkivonás gazdasági háttértárgyalásainak vezető jogásza volt. Feltárta a magyarországi rablóprivatizáció körülményeit. Székelyföld villámcsapástól megsemmisült atyhai templomának újjáépítését szervezve is szolgálta Isten országát – írták.

“Publicisztikáit emberek tízezrei várták és olvasták. Szavait, mondatait, amelyekkel mindenkor az Isten, a haza és a szeretet parancsának követésére hívta a magyarságot, megőrizzük” – közölte a CÖF.

Borítókép: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter (b) átadta a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést Bencze Izabella jogásznak, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriuma tagjának az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából tartott ünnepségen, a Várkert Bazár rendezvénytermében 2019. augusztus 16-án

Tovább olvasom

Médiapiac

A kettős médiamérce csak leleplezi a politikai indítékokat

Az Egyesült Államok sajtószabadsággal kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezek számonkérésében érdekelt – figyelmeztet a XXI. Század Intézet elemzése.

Közzétéve:

MTI / EPA / Oleg Petraszjuk

Lengyelország és Magyarország ismét a nyugati kritikák célkeresztjébe került a média szabadságára leselkedő, állítólagos veszélyek miatt. Mindeközben Lettországban és Ukrajnában az „információs tér biztonságára hivatkozva” rendeleti úton tiltottak be egy sor televíziós csatornát, ami nemcsak felháborodást nem váltott ki a szólásszabadság iránt máskor elkötelezett körökben, de még a tetszésüket is elnyerte – idézi Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatójának legújabb elemzését a Magyar Nemzet. A cikk a nyugati diplomácia és sajtó által alkalmazott kettős mércét mutatja be.

Az elmúlt években Lengyelország és Magyarország is számos bírálatot kapott az Európai Unió intézményeitől különféle ügyek kapcsán, Joe Biden megválasztásával pedig a kritikusok sorához Washington is csatlakozott, pontosabban visszatért közéjük. Ezek a bírálatok önértelmezésük szerint a jogállamisággal, a demokráciával és a szabadságjogok érvényesülésével kapcsolatos „aggodalmakhoz” kapcsolódtak, a gyakorlatban azonban a szuverenitás kérdése körül forogtak – hívja fel a figyelmet Kosztur András.

Alaptalan félelmek

Februárban a lengyel és a magyar vezetést is a szólásszabadság és a média korlátozására irányuló lépések miatt érték kritikák az Európai Bizottság és az amerikai külügy részéről. A magyar kormányt a Klubrádió – egyébként könnyen lehet, hogy csupán ideiglenes – frekvenciaengedélyének elvétele miatt bírálták, míg Lengyelország egy reklámadó-tervezet miatt került célkeresztbe.

A Klubrádióval kapcsolatos, bürokratikus huzavonát sikerült Washingtonban a „szólásszabadság visszaszorulásaként” értelmezni, de az Európai Bizottság tisztségviselőit is arra késztette az ügy, hogy egy sor Twitter-bejegyzésben elevenítsék fel a magyar sajtószabadság kapcsán táplált félelmeiket. Némileg nagyobb jelentőséggel bíró ügynek tűnhet Lengyelország esete, ahol a teljes médiaszektor reklámjövedelmeire vetne ki egy új adót a kormányzat, tekintettel azonban arra, hogy tulajdonképpen még hivatalos törvényjavaslatról szó sincs, csupán egy tervről, amelynek megvitatása még hátravan, a „nemzetközi aggodalom” ebben az esetben is túlzónak – és jócskán tendenciózusnak – tűnik.

A lengyel kormány tervei szerint a reklámokból származó jövedelmeket a cégek éves összbevételétől függően 2–15 százalék közötti adóval sújtanák, az így keletkező adóbevételek felét pedig a koronavírus elleni védekezésre, a többi részét pedig kulturális örökségvédelemre költenék.

A lengyel sajtó ellenzéki része szerint egy ilyen adó ellehetetlenítené működésüket, a kormány ezzel szemben azt állítja, a törvény célja elsősorban a gyakran külföldi médiaóriások bevételeikkel arányos adózásának a kivívása. Egy sor sajtóorgánum nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen, egyes tévécsatornák egy napra elnémultak, számos hírlap pedig fekete címlappal jelent meg.

Az oroszok ellen szabad

Kosztur András kijelenti, hogy az Egyesült Államok sajtószabadsággal – illetve általában a demokráciával és az emberi jogokkal – kapcsolatos aggodalmai addig terjednek, ameddig ezeknek a számonkérésében érdekelt. Egy héttel azelőtt, hogy Ned Price amerikai külügyi szóvivő a Klubrádióval kapcsolatban azt mondta, hogy „újabb csapás volna a média sokszínűségére nézve”, ha az elvesztené frekvenciáját,

az ukrán elnök rendeleti úton vonta vissza három ellenzéki tévécsatorna engedélyét, Lettországban pedig a helyi médiatanács döntése alapján tucatnyi orosz csatorna sugárzását szüntették meg.

Az USA kijevi nagykövetsége üdvözölte az ukrán vezetés döntését, és Lettországgal szemben sem merültek fel aggályok, az EU részéről pedig egy semmitmondó nyilatkozattal tudták le a három ukrajnai televízió bezárását.

Mindkét országban régóta nagy nyomás nehezedik az orosz vagy oroszbarátnak tekintett médiára, amelyek azonban a helyi médiapiac jelentős részét lefedik.

Lettországban például a nézettség több mint egyötöde esik azokra a csatornákra, amelyeket február folyamán különböző okokra hivatkozva ellehetetlenített a lett médiahatóság.

Riga persze elsősorban az orosz hírműsorok propagandisztikus jellegét, a műsorok „gyűlöletkeltő” tartalmát és egyéb hasonló, alapvetően politikai indokokat hozott fel a csatornák bezárására, formailag azonban több esetben a lett médiaszabályozás azon passzusára hivatkoztak, miszerint a külföldi csatornák közvetítése csak egy helyi, a lett törvények előtt felelős jogi személy bevonásával lehetséges – magyarázza Kosztur András. Az orosz NTV csoport ezen bukott el – az indiai sorozatokra vagy gyerekmesékre specializálódott csatornákat az orosz propagandára hivatkozva nehezen lehetett volna lekapcsolni –, az orosz állami tévéadó csatornái viszont a hírműsorok tartalma miatt lettek felfüggesztve.

A kettős mérce annyira nyilvánvalóvá vált, hogy lassan hatékonysága is elvész, hiszen a szelektív felháborodás leleplezi az „aggodalmak” politikai indíttatását, és ezáltal lerombolja az azokat körüllengő morális felsőbbrendűség pátoszát

– összegzi cikke tanulságait Kosztur András.

A XXI. Század Intézet elemzése teljes terjedelmében ide kattintva olvasható el.

Borítókép: Az oroszbarátnak tartott ukrán Nas hírtelevízió bezárását követelő ultranacionalista tüntetőt vesznek őrizetbe rohamrendőrök a tévé kijevi épülete előtt 2021. február 4-én

Tovább olvasom

Médiapiac

Drámai eseményekkel jön a Doktor Balaton évadzárója

Ma este első évadának utolsó epizódjához érkezik a TV2 teljes egészében hazai fejlesztésű napi sorozata.

Közzétéve:

TV2

A kíváló színészekkel és izgalmas történettel indult széria hétről-hétre számtalan nem várt fordulattal lepte meg a nézőket – idézi fel az Origo.

A történet ma esti része is tartogat meglepetéseket, így hát érdemes lesz most is Balatonmeggyesre látogatni, méghozzá olyan népszerű színészek tarsaságában, mint például Mészáros András, Gula Péter, Pálfi Kata, Horváth Alexandra, Kőszegi Ákos, Gazsó György, Király Attila vagy Bezerédi Zoltán.

A Doktor Balaton forgatása sokat adott mind emberileg, mind szakmailag. Nagyon örültem a lehetőségnek, érdekes munkának ígérkezett, és az is volt, tanultam türelmet, pontosságot, amik mind hasznomra válnak

– mondta el Mészáros András, a sorozat címszereplője.

Doktor Balaton azzal fogott meg igazán, ahogy cipeli a maga puttonyát. Érdekes megmutatni, hogyan birkózik meg azzal, ami neki jutott. Jó azt láttatni, hogy a doki őszinte, egyenes. Tudja, hogy nem hibátlan, de egy megoldásra törekvő ember. A történetnek hála pedig jócskán van mit megoldania majd a folytatásban is, legyen szó a magánéletéről, a családi titkokról vagy épp a hivatásáról – tette hozzá a színész.

A sorozat folytatása még idén látható lesz.

Borítókép: Mészáros András, a sorozat címszereplője

Tovább olvasom