Kövess minket!

Médiapiac

Minél gyengébb a kormány, annál erősebb a sajtó

A Média 2.0 blog meetup-sorozatának márciusi eseménye a magyar sajtó helyzetét járta körül. Háhner Petra beszélgetőtársai Bajomi-Lázár Péter médiakutató, Bátorfy Attila oknyomozó újságíró, az Átlátszó.hu munkatársa és Szalay Dániel, a 24.hu médiapiaccal foglalkozó újságírója voltak.

A nyitókérdés a szakmai és társadalmi közbeszédből logikusan adódott: sajtószabadság van-e ma Magyarországon? Bajomi-Lázár Péter szerint a sajtószabadság nem bináris, van vagy nincs kérdés, hanem egy skálán mérhető, más országok helyzetével vagy normatív elvárásokkal hasonlítható össze. A sajtószabadság két dimenziója a szólás és a tájékozódás szabadsága. Míg az előbbi biztosított, az utóbbi véleménye szerint hiányzik. Szalay Dániel szerint a magyar sajtó korlátozottan szabad, szerinte is az a kérdés, mely országokkal hasonlítjuk össze. Bátorfy Attila arra a megközelítésre is felhívta a figyelmet, hogy ha számszerűen hasonlítjuk össze az egyes oldalaknak tulajdonított orgánumokat, akkor az eredmény fele-fele, az online térben talán ennél is jobban áll a jelenlegi ellenzék. Ugyanakkor a hírek terjedése egy falon belül megáll, több millió emberhez el sem jutnak a kormányoldalhoz kötődő botrányok. Ilyen értelemben a közmédia működése súlyosan sérti a tájékozódáshoz való jogot.

Igaz-e, hogy sok esetben informális kontroll alatt állnak a médiumok?

Bátorfy Attila: A szabályozói és intézményi környezet nem különbözik az európai gyakorlattól, de ez még nem garantálja a törvények betartását. A médiumok egyesülésének engedélyezése kapcsán is látható volt, hogy ugyanazokat a szabályokat lehet szelektíven is alkalmazni.

Bajomi-Lázár Péter: A szabályozói háttér csupán a közeli oka a helyzetnek. Az informális kapcsolatok a mi régiónkban történelmileg is felülírják a törvényeket.

Minél gyengébb a kormány, annál erősebb a sajtó.

Ha az alkotmányos rend és a választási törvény a koalíciókötésnek kedvez, vagy a pártok belső szabályzata előírja az egyeztetéseket, a média is sokszínűbb lesz. Kérdés, hogy a problémák a Fidesz-kormányhoz köthetőek vagy csak most feltűnőbbek?

BA: A médiapiac szereplőinek kényelmes a kormányra mutogatni. De ha a szabályozási környezetet leválasztanánk, akkor sem lenne minden rendben. A válság után 60-70 milliárd forint esett ki a médiapiacról, amit az üzleti szereplők azóta sem pótoltak vissza, a regisztrált növekedés az állami költésekből származik. Eközben iszonyatosan sok – részben új – szereplő szeretne pénzt keresni az iparágban. Ha nem lenne politikai nyomás, akkor az újságírókat a gazdasági szervezetek presszionálnák.

A top 50 médiapiaci döntéshozó között egy kezemen meg tudnám számolni a szakmailag és morálisan számomra elfogadható főnököket.

Szalay Dániel: A gazdasági környezet tíz éve válságos és mindig csak reménykedünk abban, hogy javulni fog a helyzet. Ezt a megrogyott piacot kezdte püfölni ak ormány, és hamarosan padlóra is küldheti.

BLP: A Freedom House jelentése szerint a sajtószabadság helyzete a régió valamennyi országában javult a rendszerváltást követően, majd 2006-tól kevés kivétellel romlani kezdett. Az EU-csatlakozás után már nem volt az államok érdeke a helyzet javítása, miközben az Uniónak megszűnt a nyomásgyakorlási lehetősége. De 2010 után nálunk tovább romlott a helyzet: a koalíciós kormányok idején érvényes többpárti gyarmatosítási mintákat felülírta a kétharmados mandátumszerzés. A sajtószabadság csak Budapesten maradt meg valamennyire. A helyi rádiók az MTI híreit sugározzák, a megyei napilapok Mészáros Lőrinc tulajdonában vannak. Régebben a kelet-közép-európai országok első harmadában voltunk, ma sajtószabadság terén a Balkánhoz tartozunk. Ezt szigorú nemzetközi módszertanok alapján végzett összehasonlító kutatások állítják.

BA: A CEU-n készült egy 30 európai országra kiterjedő, máig nem publikált kutatás. Ebben Magyarország Törökországot megelőzve hátulról a második helyen áll. Az előnyünket az adja, hogy nálunk nem börtönöznek be vagy lőnek le újságírókat – amire egyébként szintén gyakran hivatkoznak azok, akik állítják, hogy sajtószabadság van.

SZD: Azért akadt példa újságírók meghurcolására, például a Juszt László elleni nyomozás és a szerkesztőségének szétverése.

BA: Az EU-tagság megakadályozza a kormányt az újságírók meghurcolásában, de nincs is rá szüksége.

Ez így is működik.

Ennyire szervilisek lennének az újságírók?

BA: A pártos sajtó az Egyesült Államokban is létezik. A kérdés, hogy mennyire vannak lezárva a zsilipek a médiumok között. Egyes információk egyszerűen nem szivárognak át a kormányzati sajtó térfelére, és ehhez megtalálták a megfelelő embereket.

SZD: Több embert ismerek, aki kényszerből csinálja ezt. Fogynak a szigetek, és nem akarnak hajótöröttek lenni, mondjuk három gyerekkel.

BLP: Az a felfogás, hogy a sajtót el kell választani az államtól és minden érdekcsoporttól, naiv és idealista álláspont. A sajtó dolga, hogy a társadalom felépítését tükrözze, értékeket és érdekeket közvetítsen. A kérdés, hogy amit képvisel, az adott újságíró meggyőződése vagy nyomást gyakorolnak rá. Nem látunk bele a fejekbe. Lehet, hogy akiket megvetünk, komolyan hisznek abban, amit mondanak.

SZD: Külön kell választani, hogy hír vagy vélemény mellett van ott a neve.

Máshogy láthatja a világot, de információkat ne hamisítson meg!

Az olvasó felelőssége is tetten érhető a kialakult helyzetben?

BA: Óvakodnék attól a megközelítéstől, hogy a buta olvasók meg is érdemlik. Még az újságírókra sem hárítanám a kialakult helyzetet. Az a kérdés, hogy a médiamenedzser kivel és milyen feltételek mentén üzletel, és ehhez még politikai hátteret sem kell feltételezni. Szokás mondani, hogy a bulvársajtó közönségét nem érdeklik a politikai botrányok, de ebben a folyamatban is benne volt a menedzsment.

SZD: Ha piaci alapon működne a média, akkor lehetne rátolni az olvasóra a felelősséget. A probléma az üzleti modell válsága, a kettős – olvasói és hirdetői – kitettség.

BLP: Magyarországon 100 év alatt 11 rezsim váltotta egymást és mindegyik próbálta a saját ideológiáját képviselni. Az átmeneti társadalmakban hagyományosan pártos újságírás alakult ki, a kelet-európai olvasó pedig ebben a helyzetben tények helyett sokkal inkább megerősítésre vár. Erre a helyzetre mutatott rá a Médiapiac interjújában Gajdics Ottó is, amikor arról kérdezték, miért nem szólaltat meg ellenzéki szereplőket. Nálunk ez az újságírók legitimációs stratégiája.

Mi javíthatna a kialakult helyzeten?

SZD: Vannak próbálkozások az adakozás-alapú működésre, illetve a fizetős modell lehetne megoldás.

BA: Valóban a crowdfunding modell biztosítja a legnagyobb szabadságot, de tévedés azt hinni, hogy nem függünk az olvasóktól. Óhatatlanul keretek közé vagyunk szorítva. Fel sem merül, hogy a balliberális oldal korrupciós ügyeiről ne tudósítsunk, de ezzel a szemükben rögtön tégla leszek az Orbán-rezsim falában.

BLP: Nem látok kitörési pontokat. Messzemenő politikai változásokra van szükség: arányos választási rendszerre, a pártfinanszírozás rendezésére, a kétharmados törvények körének szűkítésére van szükség.

Amennyire meg tudom ítélni, ehhez egy újabb rendszerváltás kell.

Az eseményt szervező Média 2.0 oldala itt érhető el.

Médiapiac

Öngólokat lő a baloldali sajtó a Pegasus-ügyben

Ismét kiderült az úgynevezett Pegasus-ügy kapcsán, hogy a baloldali sajtó azt sem tudja miről ír vagy beszél.

Közzétéve:

A borítóképen Kálmán Olga. Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Előbb a 444.hu nevezte Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminisztert „az elhárítás vezetőjének” – miközben az Pintér Sándor –, majd nem sokkal később a baloldal saját maga akadályozta meg egy országgyűlési tényfeltáró bizottság felállításának lehetőségét, mivel Kálmán Olga DK-s politikus feljelentést tett, és olyan ügyben amelyben nyomozás folyik, nem lehet létrehozni tényfeltáró bizottságot.

Pintér Sándor belügyminisztert kérdezte az RTL Klub riportere arról, hogy Magyarország vásárolt-e az izraeli kémszoftverből. A miniszter válasza pontos és tényszerű volt – emlékeztetett az Origo.

Azt mondta a riporternek, hogy akár mindketten bajba kerülhetnek, ha érdemben válaszolna, ugyanis ez az információ államtitok, amit ha a miniszter megsért, akkor a riporter felbujtó lehet. Az ellenzéki sajtó Dobrev Klárát idézve azonnal hisztérikus hazudozásba kezdett, azt írva: „a miniszter megfenyegette az újságírót”. 

Pedig mindössze annyi történt, hogy Pintér Sándor figyelmeztette a riportert a hatályos törvényekre. A hazai jogszabályok ugyanis a titkos információgyűjtés eszközeit és módszereit kiemelt védelemben részesítik.

Az arra jogosult szervek által használt titkos információgyűjtő eszközök és módszerek összessége, azok műszaki-technikai adatai a 2009. évi CLV. törvény szerinti minősített adatnak tekinthető.

A Büntető Törvénykönyv (Btk. 265.§ (1) bekezdés b pont) szerint aki minősített adatot jogosulatlan személy részére hozzáférhetővé tesz minősített adattal visszaélés bűncselekményét követi el, és akár 8 évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető.

A Btk. szerint a felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír. A felbujtó esetében is az elkövetőre irányadó büntetési tételt kell alkalmazni. Egyébként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény is leszögezi, hogy a sajtószabadság gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást.

Mindebből az következik, hogy a belügyminiszter válasza világos és tényszerű volt, semmilyen fenyegetést nem tartalmazott.

Mint ismert, a baloldali sajtó az úgynevezett Pegasus-ügy kapcsán azzal vádolta meg a kormányt, hogy törvénytelenül hallgatott le ellenzéki és kormánypárti politikusokat és újságírókat.

Az állításokat még közvetett bizonyítékokkal sem sikerült alátámasztaniuk, az ügyben eddig született tényszerű cikkekben több a kérdés, mint a válasz. Ennek ellenére a baloldal a megalapozatlan állításokra lényegében egy lejáratókampányt konstruált – hívta fel a figyelmet a Magyar Nemzet.

Tovább olvasom

Médiapiac

Két éve befejezték a tévésorozatot, de nem tudott róla senki

Jövőre, a 25. évaddal véget ér az Arthur című rajzfilmsorozat, amelynek a gyártása egyébként már két évvel ezelőtt leállt.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Az Arthur című, itthon is látott rajzfilmsorozat alkotója, Kathy Waugh mintegy véletlenül árulta el egy friss interjúban, hogy a szérián már régóta nem dolgoznak, a stáb már két éve megtartotta a gyártást lezáró partit.

A sorozat ezzel együtt még képernyőn van, a PBS várhatóan 2022 telére jut el az utolsó epizódig – derült ki Jason Szwimmer podcastjában, a Finding DW-ban.

Az Arthur nevű földimalacról szóló történeteket Waugh 1996-ban kezdte el gyártani Marc Brown könyvei alapján: a sorozat így a 25. évaddal ér majd véget, ami rekordnak is számít az amerikai televíziózásban, hiszen a gyerekeknek szóló rajzfilmsorozatok közül korábban egyik sem futott még ilyen sokáig – számolt be róla az Origo.

Tovább olvasom

Médiapiac

Remek nézettséggel tért vissza a Szerencsekerék a TV2-re

A legendás vetélkedő július 19-én tért vissza a TV2 képernyőjére megújult formában, Kasza Tibi műsorvezetésével.

Közzétéve:

TV2

Az első heti nézettségi adatok alapján elmondható, hogy a Szerencsekerék az első öt adással átlagosan a legnézettebb műsor volt a saját idősávjában mindhárom kiemelt korcsoportban (A18-59, 4+ és 18-49) – közölte a csatorna PR osztálya.

A kereskedelmileg fontos 18-59 évesek körében az első öt adás átlagosan 14,9%-os közönségarányt ért el, a teljes lakosság körében 16,2 százalékot, a 18-49 év közöttiek esetében pedig 15,4 százalékot. A Szerencsekerék idősávjában az RTL Klub volt a második legnézettebb csatorna a vizsgált korcsoportokban (A18-59: 12,7%; A4+: 12,4%; A18-49: 13,5%).

Érdekesség, hogy a fiatalabb nézők is nagy arányban kapcsoltak a műsorra, annak ellenére, hogy a Szerencsekerék 2001-ben, 20 éve volt utoljára a TV2 képernyőjén. Vagyis nem csak a nosztalgia játszott szerepet a választásban, hiszen a 13-17 év közötti nézők életkorukból adódóan nem emlékezhetnek a régi TV2-es adásokra, mégis 19,4%-os átlag közönségarányt ért el a Szerencsekerék ebben a nézői szegmensben.

A teljes lakosság körében a legnézettebb adás a hétfői volt, 677 ezres átlagos nézőszámmal (AMR).

2021 júliusa részben a sporteseményekről szól, a Labdarúgó-Európa-bajnokság a hónap elején és a pénteken elstartolt Olimpia kiugró nézettségi adatokat produkál. Emellett azonban fontos megjegyezni, hogy havi átlagban a TV2 a legnézettebb csatorna mindhárom kiemelt korcsoportban és a TV2 Csoport is tartja piacvezető pozícióját júliusban.

A csatornák rangsora átlag közönségarány alapján, teljes napra vetítve a 18-59 évesek körében: TV2: 7,4%, RTL Klub: 7,1%, M4 Sport 5,2% (vizsgált időszak: 2021. július 1-25.) A csatornacsaládok versenye ebben az összehasonlításban: TV2 Csoport: 21,6%, RTL Magyarország: 18,5%, MTVA 9,9%.

Borítókép: Sydney van den Bosch és Kasza Tibor

Tovább olvasom