Kövess minket!

Médiapiac

Minden, amit tudni akartál a sorozatokról, de nem merted megkérdezni

„Sorozat azért van, hogy két reklámblokk között is legyen valami a tévében.”
(Ismeretlen amerikai tévés producer)

Az első tévéműsor, amit valaha Amerikában, a tévé őshazájában sugároztak, egy reklám volt. A Bulova nevű cég igyekezett rásózni valamit a nézőkre, akik minden bizonnyal kiguvadt szemmel nézték a fekete-fehér mozgóképet, de mégsem rohantak vásárolni. Ettől még ez a momentum alaposan rányomta a bélyegét a televíziózásra.

Amikor az első szabályozások megszülettek az 1950-es években, az amerikai médiahatóság pont azt tette világossá, hogyan adható le valami olyan is a tévében, ami nem arról szól, hogy vegyél ezt vagy azt. Szépen meghatározták, hogy egy órán belül hány perc reklám kerülhet képernyőre. Ezzel párhuzamosan született meg az első tévés formátum is, a szappanoperáé, ami azért jött létre, hogy az időben korlátozott terjedelmű reklámblokkokon felül is lehessen a portékát tolni a ma csak „termékelhelyezésként” ismert, a történetbe épített hirdetés révén.

 

Ugorjunk most egy nagyot 2018-ra, amely évben csak az angolszász nyelvterületen 520 sorozatot fognak bemutatni a tévék és az online elérhető szolgáltatók. Ha szériánként átlagosan tíz résszel számolunk, az 5200 epizód. Legyünk gálánsak, és csak félórával számoljuk őket: így is 2600 órányi tartalmat kapunk, azaz 108,3 folytatólagos tévézéssel, alvás nélkül töltött napot.

 

Élő ember nincs, aki ezt be tudná fogadni. És ez csak a fikciós sorozatokat jelenti, a reality show-kat, a talkshow-kat, a hírműsorokat, a sportközvetítéseket, a gyerekműsorokat és a pornót nem is vettük bele. Elképesztő adat, de mondunk még párat:

  • 2002-ben 127,
  • 2009-ben 211 sorozat volt látható,
  • öt évvel később pedig már 371.

A gyártás tehát valósággal kilőtt. Ám hiába készül 520, 600 vagy akár 1000 sorozat évente, mindegyiket be lehet sorolni pár fő- és valamivel több mellékkategóriába.

Napszak szerinti felosztás

A fikciós piacon alapvető különbséget illik tenni a nappali (daytime) és főműsoridős (prime-time) tartalom között – ez lehet az első nagy felosztási kritérium. A dél-amerikai telenovellák és hazai mutációik, valamint az amerikai találmánynak tekinthető szappanoperák a világ országainak nagy többségében napközben láthatók, akkor, amikor a tévét nem a gyerek vagy az apa, hanem az anya, pontosabban a háziasszony nézi.

Fotó: rtlklub.sajtoklub.tv/Nagy Botond

Innen a név: ezeket a műsorokat eleinte mosópor- és szappangyártó cégek fi nanszírozták, ők határozták meg, melyik epizód melyik drámai pillanatában nyögi be a főhős, hogy „de azért remélem, X. Y. szappannal mosod ki a vért a takaróból”. A szappanoperát a belőle kinövő telenovellától az különbözteti meg, hogy míg az előbbi nyílt végű, azaz akár az örökkévalóságig is lehet nyújtani, a telenovella zárt végű, 100–120 részes történet.

Mindkettő naponta látható, mindkettő egyórás időtartamú – legalábbis az esetek nagy többségében –, és mindkettőre jellemző, hogy a tehetséges, később fényes karriert befutó színészek sem tekintik zsenántnak a bennük való szereplést.

Ha hazai vagy inkább európai példákat keresnénk, meg lennénk lőve. Legalábbis akkor, ha minden jellemzőt szigorúan figyelembe vennénk, hiszen nálunk – ahogy a brit és a német piacon is – a saját gyártású szappanoperákat és telenovellákat nem lövik el délután, hanem a főműsorban adják, napi rendszerességgel, általában bruttó egyórás műsoridőben.

Szappanopera például a Barátok közt vagy a Jóban-rosszban. Nyitott végű, végeláthatatlan, olcsó műsorok, amelyekben a szereplők jönnek-mennek, a történetbe istenigazából bármikor be lehet csatlakozni, és különösebb agytornát nem igényel a befogadásuk.

Fotó: Jóban rosszban

A telenovella idehaza új műfaj, hiszen az RTL II az első, ami ilyet bemutatott az Oltári csajok képében, ami most járhat az ötvenedik epizód környékén (a cikk január közepén készült – a szerk.), azaz még tavasz előtt kifut a tévé műsoráról. A felsorolt magyar példák mindegyikéről elmondható, hogy semmiben nem maradnak el külföldi társaiktól, sem a megvalósításban, sem a témában, sem a forgatókönyvek minőségében.

Ha az Isaura sikeréből indulunk ki, egy kosztümös szappanoperát itthon is zabálna a nép, de lehet, hogy ez már túl drága lenne a hazai tévéknek.

A Sitcom és a dramedy

A szappanopera után vagy inkább azzal párhuzamosan, mellette jött létre a két legfőbb műfaj, a vígjáték (sitcom) és a dráma. Ez nem a görög felosztás kicsúfolása, az amerikaiak ugyanis a komolyabb témákat drámának nevezik. Egy harmadik is létezik, a dramedy, amely vígjátéki elemekkel tarkított, alapvetően komoly kérdéseket feszegető sorozat, esetleg fordítva, vicces alaphelyzetre építő, de komoly elemekkel megtűzdelt történet.

A két fő kategória közül a sitcom jellemzője, hogy kereskedelmi félórás tartalomról van szó, azaz nettó 18–2 percről, és – ahogy a nevéből is adódik – vicces. 1946 óta létezik, de akkor még nem sitcomnak azaz szituációs komédiának nevezték. Egyébként az angoloknál született meg, az amerikaiak csak 1950 után kaptak rá. A sitcomnak két alfaja van: az egykamerás és a többkamerás változat. A népszerűbb és ismertebb a többkamerás, amit mi itthon az „aláröhögéses” jelzővel szoktunk illetni.

Ezeket a sorozatokat úgy veszik fel, mint egy színházi előadást: a színészek élőben adják elő a jeleneteket a stúdióban a nyitott színnel szemben ülő közönség előtt (epizódonként általában három díszletet szoktak felépíteni egymás mellett), egymás után többször is, majd a végén meghajolnak, és függöny. Azért hívják többkamerásnak, mert ezeket a sorozatokat négy kamerával rögzítik, míg az egykamerás változatot értelemszerűen eggyel. Az utóbbi fi lmszerűbb képet mutat, nincs röhögés alatta, sok benne a külső felvétel, más műfaj tehát.

Agymenők

Az itthon ismert sorozatok közül többkamerás az Agymenők vagy a Jóbarátok, egykamerás a Modern család vagy A Hivatal. Magyar példákat is lehet hozni mindkettőre, igaz, a többkamerásra csak régebbieket, ráadásul a magyar sitcomokat nem élő közönség előtt vették fel, hanem konzervröhögést használtak. Ilyen volt a Família Kft., a Tea, a Limonádé, a Pasik vagy éppen az Egy rém rendes család Budapesten című félresikerült próbálkozás. Míg az amerikai tévékben hetente hat-nyolc ilyen sorozat fut, a magyar nézővel a hazai sitcomokat még mindig nem igazán sikerült megszerettetni. Az egykamerás műfaj nálunk sokkal népszerűbb: ilyen a Munkaügyek – a munkahelyi komédiázás, úgy tűnik, bejön a magyar nézőknek is – vagy a Tóth János, de említhetjük a Fapad című elkaszált sorozatot is.

A dramedy nehezebb tészta. 60 perces sorozatokról beszélünk, ilyen az Ugly Betty – Betty, a csúnya lány, az Ally McBeal vagy a Született feleségek (az utóbbi valójában a hibridek hibridje volt, de erre még visszatérünk). Magyar vonalon ide sorolható a Válótársak vagy a Korhatáros szerelem.

A műsorkészítők persze nem tekintik betonba öntöttnek a szabályokat, és időről időre új formátumokat, műfajokat alkotnak. Ilyen többek közt A mi kis falunk, amely egyórás, és hetente jelentkezik, de tőrőlmetszett vígjáték, és nincs benne se dráma, se feszültség. Ez csak egy példája a crossover műfajoknak, hiszen a kelet-európai régióban találni például naponta adásba kerülő egyórás vígjátéksorozatot is.

Az amerikai tévékben és streamingszolgáltatóknál sem minden félórás sorozat sitcom, a Jackie nővér például biztosan nem az, de ha már itt tartunk, a Monk vagy a Psych – Dilis detektívek sem nevezhető drámának csak azért, mert 60 perces. Az izraeli Terápia heti ötször fél órában jelentkezik, mégsem jutna eszébe senkinek vígjátékként meghatározni. Ez azért lényeges, mert egészen 2015-ig az amerikai tévéakadémia az Emmy-díjak kiosztásakor a sorozatokat alapvetően a műsoridő hossza alapján sorolta kategóriákba. Így kaphatta meg például Edie Falco a legjobb vígjátékszínésznőnek járó elismerést 2010-ben a Jackie nővérért.

A dráma

Itt már jóval egyszerűbb a képlet. Nettó 42–46, bruttó 60 perces komoly sorozatokról beszélünk: sok pénzből készülő, nagy szereplőgárdával forgatott szériákról, amelyek között igen nagy számban vannak a tévézés paprikás krumplijai és krumplis tésztái, azaz a nyomozós, a kórházas és az ügyvédes sorozatok. És milyen furcsa, az említett egyszerű ételekhez hasonlóan ezekről is azt hiszi mindenki, hogy szimpla ügy az elkészítésük, pedig nagyon nem az.

Fotó: Dr. Csont

A Doktor House, a Gyilkos elmék, a Dr. Csont, A férjem védelmében, a Vészhelyzet és a Helyszínelők mind egy családba tartoznak, az epizodikus szerkezetűbe, ami annyit tesz, hogy ezen sorozatok egyes részei csak annyiban kapcsolódnak egymáshoz, hogy ugyanazok a szereplőik, de az előző heti eset, nyomozás nem befolyásolja a következő epizód történéseit, meg lehet érteni őket magukban is. Ilyen volt a Kórház a város szélén vagy a Klinika is, nálunk meg a köztévés Hacktion. Egy nyomozás, műtét per epizód, mellé némi magánéleti szál, és mehetünk is tovább.

A másik nagy alfaj a szerializált sorozat, ami egy nagy, összefüggő történetet mesél el, és aminek minden részét látni kell, egyébként lemarad az ember.

Ez a műfaj veszélyesebb tévés szempontból: ha a néző nem érti, mi történik a képernyőn, akkor elkapcsol. Márpedig aki kihagyott annak idején hat Lost- vagy 24-epizódot, az csak pislogott, mint hal a szatyorban.

Ám épp ezért szeretik a streamingszolgáltatók, a Netflix, a Hulu vagy az Amazon, illetve az olyan fizetős kábeladók, mint az HBO: becsábítja hozzájuk és ott is tartja a nézőket. Azért az nem túl valószínű, hogy valaki két évadnyi Trónok harca után lemondja az előfizetését. Ha már belefeccölt annyi időt a történetbe, tudni akarja a végét.

Fotó: Terápia

A folytatásos – egyik epizódot a másikba fűző – sorozatok hozták meg a Netflixnek a nagy áttörést. A streamingszolgáltató modellje ugyanis tökéletesen alkalmazkodott a sorozatfüggők tartalomfogyasztásához. Egyszerre kapja meg az ember a 10–13 részes adagját, és ha akarja, akkor megnézi egy ültő helyében, mint egy dupla hosszúságú Tarr Béla-filmet. Ha rászokik egy sorozatra, akkor biztos, hogy rákap egy másikra is, és közben pengeti az előfizetési díjat, esze ágában nincs váltani.

Akárhogy is nézzük, ez drog.

Hazai példának említhetjük a Válótársakat, ami ugyan dramedy, hiszen vicces helyzetekkel és jelenetekkel oldja fel a válás alapvetően komoly témáját, de a történet összefüggő, és ha három részt kihagyunk, akkor lemaradunk a történetben.

A cikk eredetileg a Médiapiac 2018/1-2. számában jelent meg. A lapra itt fizethet elő, illetve ezeken a standokon veheti meg.

Médiapiac

A közmédia is csatlakozik a gödöllői természetfilm fesztiválhoz

A hétvégi tudósítás mellett tematikus filmekkel is készül a csatorna.

Közzétéve:

Borítókép: A Nemzetközi Természetfilm Fesztivál molinója a gödöllői kastély kerítésén, fotó: MTI / Máthé Zoltán

Helyszíni bejelentkezésekkel csatlakozik az M5 kulturális csatorna a pénteken kezdődő gödöllői Nemzetközi Természet- és Környezetvédelmi Fesztiválhoz.

Az eseményről helyszíni bejelentkezésekkel informálja nézőit a közmédia május 27. és 29. között. A cél az, hogy a képernyő előtt ülők mindennapjaikban tegyenek hatékony lépéseket a természetvédelemért és a fenntarthatóságért – közölte az Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) pénteken az MTI-vel.

A hétvégi tudósítás mellett tematikus filmekkel is készül a csatorna. A természetfilmes forgatag aktualitásairól Galán Angéla és Hamar Donát műsorvezető számol be, ők a csatorna közösségimédia-oldalán online is időről időre bejelentkeznek a fesztivál történéseiről.

Tovább olvasom

Médiapiac

Új vezérigazgató az Invitech élén

A tulajdonos 4iG Nyrt. azt várja el Bőthe Csabától, hogy a vállalati ügyfelek piacán vezető szerepet érjen el vezetékes hang- és adatszolgáltatások értékesítésében.

Közzétéve:

Az Invitech ICT Services Kft. vezérigazgatója július 1-jétől Bőthe Csaba – közölte a telekommunikációs társaság az MTI-vel.

Az új vezető Gerald Grace-től veszi át a vezérigazgatói feladatokat.

A közlemény szerint

Bőthe Csaba tapasztalt szakember, akitől a tulajdonos 4iG Nyrt. azt várja, hogy a vállalati ügyfelek piacán vezető szerepet érjen el vezetékes hang- és adatszolgáltatások értékesítésében.

Az Invitech 2021-ben került a 4iG tulajdonába. A tranzakció indoklása szerint a társaság stratégiai fontosságú eszközökkel rendelkezik a nagysebességű adatkommunikáció, illetve a hálózati- és távközlési infrastruktúra területén, szolgáltatásaiban és infrastruktúrájában jelentős növekedési lehetőségek rejlenek.

Utolsó nyilvános beszámolója szerint a budaörsi központú Invitech 2019-ben több mint 26 milliárd forint, 2020-ban majdnem 25 milliárd forint árbevétellel zárt. Az éves eredmény eközben 451 millió forintról 3,1 milliárd forintra nőtt.

Tovább olvasom

Médiapiac

Több mint kétmillió forintos bírságot szabott ki az NMHH

Több mint kétmillió forintos bírságot szabott ki a TV2 szolgáltatójára a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) Médiatanácsa helytelenül közzétett politikai reklámok miatt.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Az NMHH Kommunikációs Igazgatóságának az MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleménye szerint a megrendelő megnevezésének és a megkülönböztető figyelemfelhívás hiánya miatt rótták ki a bírságot a Médiatanács e heti ülésén. A tanács helytelenül közvetített virtuális reklám miatt is figyelmeztette a szolgáltatót.

Azt írták: a testület hatósági ellenőrzésen vizsgálta a TV2 szolgáltatóját és 2,062 millió forintos bírságot rótt ki rá. A csatornán februárban pillanatreklámként és reklámként leadott, “Digitalizáció” és “Digitalizáció/gyerekek/legnagyobbvállalkozás.hu” elnevezésű, reklámként összesen 1031 esetben leadott közleményeket a tartalmuk alapján politikai reklámként kellett volna közzétenni az erre vonatkozó megkülönböztető figyelemfelhívással és a megrendelő egyértelmű megnevezésével. A két közlemény üzenetével, szín- és formavilágával a Megoldás Mozgalom nevű politikai párt népszerűsítését szolgálhatta – tették hozzá.

A testület emellett figyelmeztette a szolgáltatót, mert szintén februárban az Exatlon Hungary című műsorban közzétett, a Szerencsejáték Zrt. Tippmix játékát népszerűsítő virtuális reklám kezdetekor és végén nem szerepelt figyelemfelhívó jelzés.

Beszámoltak arról is, hogy médiatanács 50 ezer forintos bírságot szabott ki a Best FM szolgáltatójára, amiért egy februári adáshéten szerződéses vállalásaihoz képest kevesebb hírt tett közzé.

Tovább olvasom