Kövess minket!

Médiapiac

Mi lesz veletek, újságírók?

Mint azt korábban megírtam, a koronavírus-járvány rendkívül erőteljes hatással van a médiapiacra is. Nehéz idők várnak a nyomtatott és elektronikus sajtó munkatársaira, különösen miután a hét elején elfogadták – a számtalan magyar és nemzetközi bírálat ellenére – a koronavírus-törvényt. Vajon hogyan alakul át a hazai nyomtatott és elektronikus médiapiac a járvány hatására, milyen befolyása lesz a kialakuló gazdasági válságnak az újságírók életére, és hogy látja a kialakult helyzetet Hargitai Miklós, a MÚOSZ elnöke, Martin József, az Európai Újságírók Szövetségének Magyar Tagozatának elnöke, Horváth József, a szövetség titkára és Weyer Balázs, a Főszerkesztők Fórumának elnöke.

Március 30-i plenáris ülésén a parlament hosszú vitát követően, amelyben az ellenzék hangsúlyozta, hogy csak akkor támogatják a kormány javaslatát, ha abba bekerül egy hatvan- vagy kilencvennapos határidő, 138 igen és 53 nem szavazattal, nulla tartózkodás mellett elfogadta a koronavírus-törvényt.

Maga az, hogy ebben a válságos helyzetben világszerte muszáj rendkívüli törvényi felhatalmazást adni az országok vezetőinek, nem meglepő, az sokkal inkább, hogy noha például Angliában és Franciaországban is széles körű és sokak szerint drákói felhatalmazást kaptak a vezetők, Angliában félévente, Franciaországban kéthavonta szükséges azt meghosszabbítani.

A The Guardian Orbán bebetonozott hatalma címmel írt cikket, amely szerint nem meglepő, hogy Magyarországon ez is másképpen működik. Megjegyzik, Orbán Viktortól eddig sem állt távol, hogy a független médiát és a bíróságokat akadályozza, vagy a nem kormányzati szerveket korlátozza.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége már a törvény elfogadása előtt a tájékoztatás korlátozására irányuló szándéknak tekintette azt, szükségtelennek és aránytalannak tartotta a tényközlések szankcionálására vonatkozó tervezett jogszabálymódosítást. A magyar sajtó kormányzattól független orgánumai felelősen jártak el a koronavírus-járvány híreinek közlésekor. A börtönnel történő fenyegetés – a cenzúrát, az öncenzúrát és az elhallgatást erősítő hatása révén – a vírus elleni védekezést nehezíti: nem növeli, hanem csökkenti az emberek biztonságát.

Hozzáteszik, hogy hazánk kivételével Európa egyetlen országában sem merült fel a járvánnyal kapcsolatban a sajtó korlátozásának gondolata: maga az Egészségügyi Világszervezet hangsúlyozta, hogy a közbizalom fenntartásához és a lakosság – szó szerint – életeket mentő informálásához biztosítani kell a kormányzati és egészségügyi intézkedések megvitathatóságát, illetve nyilvánosságbeli kontrollját, ami a sokszínű és a hatalomtól függetlenül működő média nélkül elképzelhetetlen. A WHO szerint a koronavírus megfékezésén dolgozó kormányzatoknak a kritikus sajtó nem az ellenségük, hanem a szövetségesük.

A szövetség érvei a módosítás ellen a következőek voltak:

 

  • A professzionális sajtó nem terjeszt rémhíreket. Amit a kormánypolitikusok, illetve a kormányzati média képviselői a kormánytól független sajtó hírközléseivel kapcsolatban eddig rémhírként emlegettek – hogy a beszámolók szerint nincs elegendő védőfelszerelés, szájmaszk, kézfertőtlenítő; hogy a gyógyítók egy része védőeszközök nélkül dolgozik; hogy keveset tesztelnek és még a bizonyítottan fertőzöttek egy részének a kontaktjait sem tesztelik végig –, az nem rémhír, hanem sajnálatos módon az érintett egészségügyisek sokaságának nyilatkozataival, képekkel, videókkal, számokkal alátámasztott tény. Az újságírás lényegéhez tartozik, hogy ezeket megosztjuk a közvéleménnyel. Aligha szolgálná a védekezés biztonságát, ha a szóban forgó az információkat a jövőben a sajtó nem közölné, hiszen épp a média és a társadalom nyomása tudja kikényszeríteni a korrekciót.
  • A szabad tájékozódás és tájékoztatás joga olyan alapjog, amely a hatályos alkotmány szerint az állampolgárokat minden körülmények között megilleti, és amelyet csak más alkotmányos jog érvényesülése érdekében, az ahhoz szükséges mértékben lehet korlátozni. Egyetlen gyakorlati példa és egyetlen jogi érvelés sem támasztja alá, hogy a büntetőjogi szigorítás szükséges és arányos feltétele valamely alapjogunk biztosításának.
  • A magyar jogban a Btk. egyfajta ultima ratio, amelyet csak akkor vet be a jogalkotó, ha az elérni kívánt célt más eszközzel nem lehet megvalósítani. Ugyanakkor, mint fentebb jeleztük, szó sincs arról, hogy a magyar sajtóban elharapózott volna a járvánnyal kapcsolatos rémhírek terjesztése, és minden más próbálkozás meghiúsulása után ehhez a végső, büntetőjogi eszközhöz kellene folyamodni.

 

A MÚOSZ szerint az egész magyar társadalom érdeke, hogy az újságírók a járvány idején is szabadon dolgozhassanak, és ne kelljen fenyegetve érezniük magukat amiatt, hogy a korrekt tényközléseik következtében szabadságvesztésre ítélhetik őket. Ezért kérték a kormányt, hogy az említett passzust törölje a törvénytervezetből. Kérték a magyar parlamenti képviselőket, hogy amennyiben mégis az eredeti törvényszöveg kerül eléjük szavazásra, akkor azt ne szavazzák meg. Azóta tudjuk, a törvényt elfogadták, azóta hatályba is lépett.

Magyarországon a rémhírterjesztés büntetőjogi kategória, vagyis aki álhíreket terjeszt, azzal szemben az állam korábban is a törvény szigorával tudott fellépni. Ahogy Hargitai Miklós, a szövetség elnöke mondja, a valós tények hamis színben történő feltüntetését eddig is lehetett szankcionálni – helyreigazítással, mostantól pedig akár öt év börtönnel sújthatják. Ami teljesen életszerűtlen, főleg annak ismeretében, hogy a kormánypárti képviselők maguk is elismerték: a sajtó nem terjeszt rémhíreket.

Nem látom értelmét ennek a törvényi rendelkezésnek azon kívül, hogy visszatartó erőként hathat a szerzőkre és a kiadókra. De nem a jogsértéstől fogja visszatartani őket, hanem a kormány számára kényelmetlen tények közlésétől.

Ugyanakkor a kormányzati térfélen látható aggasztó tendenciákban nem merül ki a helyzet súlyossága. Hargitai Miklós szerint nem tudható biztosan, hogyan alakul át a hazai nyomtatott és elektronikus médiapiac a koronavírus járvány hatására, de a 2008-as válság utánihoz hasonló átrendeződést vár. Azt is biztosra veszi, hogy erősödik a nyomás a printről az online felé. Mint mondja, ha a cégek bajba kerülnek, azonnal vágnak a reklámbüdzsén, és az eltűnő hirdetéseknek a válság után csak egy részük tér majd vissza.

A nyomtatott lappiac helyzetét különösen nehéznek írja le:

Sem a nyomdai, sem a terjesztési szektorban nincs verseny, a nyomdapiacon kvázi-monopolhelyzet van, a postai terjesztőhálózatot lerobbant állapotban éri a válság. Nem kedvezőek a hazai nyomtatott sajtó kilátásai.

A legnagyobb taglétszámú újságírószervezet tagságának zöme ebben a pillanatban még nem érzékeli közvetlenül, egzisztenciális értelemben a közelítő válságot. De amennyiben súlyosbodna, a MÚOSZ jogi tanácsadással, illetve – amíg a lehetőségeik engedik – szociális támogatással próbál meg segíteni az újságíróknak.

Martin József, az Európai Újságírók Szövetségének Magyar Tagozatának elnöke, valamint Horváth József, a szövetség titkára szerint a járvány hatásának teljes felmérése még nagyon korai. Pillanatnyilag az látják kézenfekvőnek, hogy a járvány erősíti a digitális platformot, a rendkívüli helyzet rendkívüli intézkedései további pozíciókhoz juttatják az online lapokat, termékeket, és tovább gyengíti a printet. „Érdemes lesz figyelni a többi országot, az európaiakat mindenképpen, az ázsiaiak közül Dél-Koreát és Japánt. Hogy az előbb vázolt tendenciák mennyire lesznek maradandók, az nyilván nagyrészt attól függ, hogy a járvány mikor ér a leszálló ágazatba, amíg nem látjuk a végét, nem sok értelme van jósolni. Általánosságban annyi megállapítható, hogy a médiapiac mindig is része és függvénye az általános gazdasági helyzetnek. Ha a járvány utánra ígért különböző hazai és európai uniós csomagok jóvoltából a gazdaság viszonylag gyorsan magához tér, akkor ez kedvezően hat majd a médiapiacra is. És ennek ellenkezője is érvényes, nyilvánvalóan” – mondják.

Offline lapbezárások sajnos eddig is szép számmal voltak, nem lesz ez másképpen a jövőben sem, amint ezt a világ legerősebb médiapiacain is tapasztalhatjuk.

Az újságírók egy része ilyenkor nehéz helyzetbe kerül, s idehaza csak a széles értelemben vett szakmai szolidaritástól várható csekély szintű támogatás, ám e téren nem számíthatunk kedvező változásra. A kettészakadt magyar médiapiac kisebbik része továbbra is ráutalt lesz külső támogatókra, és ha a válság miatt a hirdetések apadása új szakaszba ér, az bizonyosan tovább nehezíti a független média helyzetét.

Ami pedig konkréten az Európai Újságírók Szövetségét, illetve annak Magyar Tagozatát illeti:

Nekünk nincs vagyonunk, ingatlanunk, kizárólag a tagdíjakból tartjuk fenn magunkat, így tagjainkat legfeljebb jó tanácsokkal tudjuk ellátni.

A Főszerkesztők Fóruma nem üzleti szerveződés, így piaci folyamatokat illetően nem szívesen jósolnak, nem a szakterületük, de azt nyilvánvalónak látják, hogy üzletileg súlyosan fogja érinteni a piaci szereplőket a válság, ami sosem tesz jót a minőségi újságírásnak, mert beszűkülnek a rendelkezésre álló erőforrásai, csökken a munkavállalói biztonság, tehát ez esetben az újságírók létbiztonsága, ami végső soron ahhoz vezet, hogy kevesebb ember végez majd ugyanannyi munkát kevesebb pénzért, fáradtabban és nagyobb bizonytalanságban. „Eközben furcsa paradoxonként sosem volt ekkora szükség és igény médiára, hiszen az aggodalom és elszigetelődés idején a média a világgal való kapcsolattartás és az ilyenkor életbevágóan fontos információk szinte egyetlen, de mindenképpen fő forrása. Ez látszik is a forgalmi adatokból. A kiélezett helyzetekben nyújtott teljesítményt nem felejti el a közönség, most nem lehet félrevezető címekkel, Facebook-kal, kattintás-vásárlással eredményt elérni – ilyen értelemben ez az újságírás aranykora, miközben gazdasági értelemben egy rettentően terhelt időszaka” – mondja Weyer Balázs elnök, majd hozzáteszi:

A szerkesztőségek és kiadók nagy része nagyon jól vizsgázik egyelőre. Miközben nyilvánvalóan lesznek szerkesztőségek, akik nem élik túl ezt a válságot, azok, akik igen, és kiállják a nehéz idők próbáját szakmailag, a válság után olyan bizalmi tőkével rendelkeznek majd a közönség előtt, ami egy nagyon szép korszak, a sajtó és a közönség közötti új reneszánsz alapja lehet majd a számukra.

Addig azonban még sok idő telik majd el és sok fájdalmas lépésnek leszünk a tanúi. A legnagyobb esélye a túlélésre azoknak van, akiknek kellően rugalmas a menedzsment gondolkodása, a cég üzleti modellje, például a fizetős online tartalmak biztosan felértékelődnek, mint látjuk, és ahol a legelkötelezettebbek az újságírók a közönségük és a cég iránt.

Médiapiac

A közösségi média veszélyt jelent a demokráciára

A Deloitte és az Allensbach Demoszkópiai Intézet közös jelentése szerint a kibertér fejlettsége elért egy olyan szintet, amelyen a rendszerek a demokratikus folyamatokat veszélyeztethetik.

Közzétéve:

A borítókép illusztráció, a forrása: Pixabay

Közzétette a Deloitte-tal közösen készített idei kiberbiztonsági jelentését az Allensbach Demoszkópiai Intézet. A jelentés készítői a kibertérben megjelenő valamennyi biztonsági kockázatot igyekeznek feltárni, s bár a tanulmányt kifejezetten Németországra vonatkozóan készítették el, a dokumentumból számos tanulságos következtetést le lehet vonni.

Összességében azt, hogy Németország integritását ma három tényező veszélyezteti a kibertérben: a kibervírusok, a rosszindulatú szoftverek (malware-ek) és az álhírek. Mindeközbena közösségi média platformjain rendszeresen visszaélnek a személyes adatokkal,

de jelentős számban történtek kibertámadások által megvalósított adatlopások és kritikus infrastruktúrák (pl. energiahálózat, kórházak) elleni kibertámadások is.

Nemcsak Németországra, hanem általánosságban is igaz, hogy a közösségi média kimutatható veszélyt jelent a demokratikus folyamatokra nézve. A közösségi média a világ fejlett részein a mindennapi élet szerves részévé vált. Mint írják az a jelentés készítői, a vállalkozók 58 százaléka esetében a közösségi média használatából eredő előnyök meghaladják az abból adódó hátrányokat, ugyanez a szám a politikusok esetében pedig 60 százalék. 

Ha azonban a politikusok véleményét tágabb kontextusban vesszük alapul, akkor arra az eredményre juthatunk, hogy – legalábbis a német – politikusoknak több mint 55 százaléka tart attól, hogya közösségi média negatívan befolyásolja a véleményformálást, amely lényegében a demokratikus folyamatok alapja.

Különösen az ilyen platformokon kifejezetten gyorsan terjedő álhírek jelentenek veszélyt.

További, az álhíreknél alattomosabb probléma a közösségi médiával kapcsolatban a platformokon formálódó véleménybuborékok kérdése: aki egy ilyenbe bekerül, jó eséllyel elzárja magától a valódi közbeszédben való részvétel lehetőségétől. Az Allensbach arra jutott, hogy felhasználók egy részét oly mélyen „kebelezi be” ez a véleménybuborék, hogy később nem is képes az azon kívül eső véleményekhez hozzáférni.

A német politikusok túlnyomó többsége úgy véli hogya véleménybuborékok jelentősen veszélyeztetik a demokratikus folyamatokat. 

Hasonlóan aggasztó jelenséget tárt fel az Allensbach, amikor a gyűlöletbeszéd dömpingszerű terjedéséről értekezett. Az interneten ugyanis sokan az anonimitásuk álcája mögül csaknem tét nélkül tehetnek közzé gyűlöletkeltő tartalmakat. Németországban a vállalati szektor 15, a politikusok közösségének pedig 49 százaléka találta már magát szembe ilyen jelenséggel. Megoldást jelenthetne erre egyfelől az információs hatóság irányelveinek megerősítése, másfelől pedig az állampolgárok tudatosságának növelése e téren.

A jelentés készítői szólnak arról is, hogy az egyre növekvő és gyorsuló digitalizációhoz egyfajta kockázatos függőség is társul az olyan technológiai „nagyhatalmakkal” szemben, mint például az Egyesült Államok.

A kibertechnológia előrehaladásával ugyanis egyre szövevényesebb kapcsolat jön létre a világ különböző részei között, lehetővé téve akár az USA, akár más államok titkosszolgálatainak, hogy kihasználják a függőségi viszonyban rejlő lehetőségeket.

Éppen ezért a német ipar képviselőinek 82 százaléka,a politikusoknak pedig a 93 százaléka kívánja azt, hogy a kibertechnológia Európát érintő részét a kontinensen fejlesszék tovább. 

Az Allensbach a hatósági felvigyázás és a felhasználói tudatosságnövelés mellett a kiegyensúlyozott szabályozást is fontosnak tartja. Megjegyzendő, hogy nemrégiben került elfogadásra az Európai Unióban a világ legambiciózusabb egyúttal legszigorúbb adatvédelmi rendelete. A jogszabályról épp mostanában derült ki, hogya GDPR érvényesülését pontosan ott akadályozzák az érvényesülését, ahol erre a legnagyobb szükség lenne: Írországban.

Itt van ugyanis a legtöbb globális tech cég (például a Facebook) európai telephelye, vagyis aki Európában a Facebookot bárhogyan is el akarná számoltatni, azt legnagyobb eséllyel Írországban tudná – ha az ottani adatvédelmi hatóság ehhez asszisztálna – írja a Mandiner.

Tovább olvasom

Médiapiac

Sorsdöntő tárgyalás következhet Gyárfásék perében

Komoly előrelépés várható a Fenyő-gyilkosság ügyében folyamatban lévő büntetőper keddi tárgyalásán.

Közzétéve:

Borítókép: Gyárfás Tamás az egyik korábbi tárgyaláson, fotó: MTI/Balogh Zoltán

A vádirat szerint Gyárfás Tamás elsőrendű vádlott először Tasnádi Pétert bízta meg üzleti riválisa megöletésével, aki ezt nem hajtotta végre – írja a Magyar Nemzet. A Nap TV egykori producere ezt követően fordult Portik Tamáshoz, az alvilág egyik meghatározó figurájához.

Az egykori olajbűnöző a szlovák Jozef Roháčot bérelte fel Fenyő János médiamogul megölésére.

Mint köztudott, 1998. február 11-én, nem sokkal este fél hat után Fenyő autójával egy piros lámpánál várakozott a budapesti Margit körút és Margit utca sarkán, amikor egy ismeretlen fegyveres férfi a mögötte haladó autóból kiugrott, és az anyósülés felőli ablakon keresztül 20-25 lövést adott le a vállalkozóra, aki a helyszínen életét vesztette.

Az ügyben indított nyomozás során az már korábban kiderült, hogy Fenyő Jánost egy szlovák bérgyilkos, Jozef Roháč ölte meg. A férfit ezért 2017-ben jogerősen életfogytiglanra ítélte a bíróság. A felbujtó személy, személyek kiléte ekkor még ismeretlen volt.

Az eljárás akkor kapott újabb lendületet, amikor Gyárfás Tamást ismeretlenek 2018-ban évekkel korábban készített hangfelvételekkel megzsarolták.

A volt producer feljelentést tett, ezt követően a nyomozók a Farkasréti temetőben találták meg azokat az adathordozókat, amelyeken Portik Tamás és Gyárfás Tamás beszélgetései hallhatók.

Gyárfás és Portik egyelőre tagad, ugyanakkor a bíróság által kirendelt eseti nyelvész szakértői vélemény szerint a rendőrség által a hangfelvételek alátámasztják a vádiratban foglaltakat.

Tovább olvasom

Médiapiac

Széll Tamás a Kossuth Rádió új rovatában is ad konyhai tippeket

Átvitt étterem címmel indul a Főmenü rádiós rovata ma a Kossuth Rádió Napközben című műsorában. A Duna Televízió Michelin-csillagos séfje, Széll Tamás hetente háromszor osztja meg konyhai trükkjeit a hallgatókkal.

Közzétéve:

MTVA

Szeptember 18-án, szombaton nyitott ki ismét a Főmenü konyhája a Duna Televízión. A népszerű gasztroműsor második évadában Széll Tamás, Bocuse d’Or döntős séf új társsal, Böröcz Zsófiával készíti el a fogásokat.

A konyha Átvitt étteremként a Kossuth Rádióban is megnyílik, hogy hétköznap se maradjanak a hallgatók gasztroélmény nélkül. Sőt, a délelőtt hallott tippeket, trükköket hasznosítva akár már este is elkápráztathassák az otthoni vacsoraasztalnál ülőket.

Széll Tamás ugyanis a Kossuth Rádió Napközben című adásában egy héten háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken osztja meg tanácsait, fantasztikus ötleteit

– közölte az MTVA Sajtó és Marketing Irodája.

A Főmenü házigazdája a rádió riporterének, Babucs Krisztának árulja el például, hogy miként és milyen borokat célszerű használni a főzéshez, de segít eligazodni az olajok világában is. Ezen kívül terítékre kerül rengeteg gyakorlati tipp a fokhagymapucolástól, a tökéletes sült cékla készítésén át az édesburgonya sokszínű felhasználásáig.

Tovább olvasom